Karakter: Kiriwar
Megjegyzés: (M-channak és Gunzinak)
- Gháááááááá! Nesze neked ezt! Meg ezt! Meg ezt is! Kinyírlak te féreg! Na mi van, cicus? Gyere csak ide, és megmutatom, milyen egy vértócsa!
Sóhajtva, a falnak dőlve nézem, ahogy Gunzi a szabályszegő játékosokat nyírbálja, és titokban azért imádkozok, hogy némuljon már meg egy kis időre. Legalább erre a kis időre! Nem elég, hogy amúgy be nem áll a pofája, de ennek még ölés közbe is oltogatnia kell a szerencsétleneket. Na nem, mintha sajnálnám őket. Én legjobban magamat sajnálom. Csodálkozom is, hogy nem őrültem még meg ettől a marhától. Bár mondjuk már közel állok hozzá. Gah… legyen már vége.
- Végeztél már, idióta? - pislantok a szőke felé, válaszul pedig egy repülő hullát kapok. Csak kicsit lépek félre, és hagyom, hogy a srác szétkenődjön a falon. Szegény. És szegény én. Már megint véres lettem emiatt a hülye miatt…
- Naná, öreg. Ez volt az utolsó. Mehetünk! - nyalja le a karmait, majd már indulna is el, de a krákogásom (az igen hangos morgásom) megállítja. Hátrabámul rám azzal a rém értelmes képével. Mikor ilyen szőkének látom, esküszöm, sírni lenne kedvem. És nekem ő a társam… abszurd.
- És a mázolmányaid ki fogja hazacipelni? - emlékeztetem, hogy a hullákat nekünk el is kell takarítani, mivel elfelejtette, ahogy általában minden mást is el szokott. De semmi baj, most nem én csináltam vérfürdőt. Ami azt jelenti, hogy nem is én fogom hurcolászni a mellékterméket.
- Bah, ne csináld már, öreg! - kiált fel méltatlanul Gunzi, mire ellököm magam a faltól, és elé sétálva megállok.
- Ne nevezz öregnek, mert kibelezlek - mondom neki kedvesen, majd karba tett kézzel elsétálok mellette.
- Nagyon félek. - Még hallom, ahogy morog egy sort, de aztán a vállára vesz pár embert. Tiszta mák neki, hogy a Főtér közel van a Palotához, így nem kell annyit szenvednie a takarítással. Bár igazából nem féltem. Én csak kajálni akarok. Remélem, Arbitro megint azt a finom kaját főzette… nagyon ajánlom neki, hogy azt tegye!
- Szóóóval, lenne nektek egy feladatom - nyávogja a szőke hajú kurva, miközben az asztalnál ülünk vele szemben, és a kaját pusztítjuk. Szerencséje volt, finomat főzetett. Különben már pár testrésszel kevesebb lenne neki.
Gunzi mellettem ül, és úgy zabál, mint egy kutya, de valahogy már megszoktam. Amíg engem nem fröcsöl le, minden oké.
- Már megin’ mi? - óbégat fel a mellettem ülő, és most az egyszer egyetértek vele. Szívesebben dögölnék én is itthon, vagy dögleszteném itt a közelben a játékosokat, de mivel Bitro „feladatként” emlegette a dolgot, tuti, hogy nem „munka” lesz.
- Egy egyszerű kis szívesség. Van egy kapcsolatom…
- Akkor most kérek egy zacskót - húzom el a szám fintorogva. Gyűlölöm, ha Bitro a „kapcsolatairól” beszél, ami mind csak az undorító nyálas hányingerkeltő szexről meg szexről szólnak, de ez nem a hagyományos szex, mert azt szívesen hallgatnám, de ettől a rosszullét kerülget.
- Nagyon vicces - visít rám sértődötten, és most igazán tudom sajnálni az ölében nyáladzó kutyuskát. Ő teljes hangerővel hallotta. - Szóval - hatásszünet, megvárja, míg megtörlöm a pofám, de azt már nem, hogy Gunzi ugyanezt megtegye. Tőle csoda lenne ilyesmit várni, és túlzott naivságra is vallana. Vagy bármilyen értelmes reakciót várni tőle hülyeség lenne. - A város túl felén van egy összeköttetésem, egy kisebb csapat onnan figyeli a szabályszegőket. Mostanában eléggé megnövekedett a számuk, ahogy a drogosoknak is. Tehát menjetek oda, és rakjatok rendet. - Szuper, most kutyagolhatunk napokig. Mért is ilyen kibaszott nagy ez a romhalmaz? És mért érzem úgy, hogy ezzel még nincs vége a feladatoknak?
- Ez az, király! Mindből vértócsa lesz! - csapkod a levegőbe Gunzi izgatottan, és most nagyon örülhet neki, hogy nincsenek rajta a karmai, különben engem is megkarcolt volna, de azt nem élte volna túl.
- És… - Arbitro közbevág. Tudtam én, hogy nem ennyi lesz.
- És? - kérdezek vissza, mire a szőke vigyorogva megsimogatja a kutyuska fejét. Blah. Mért nem hozzák már azt a zacskót?!
- És lenne itt még valami. - Előhúz valahonnan egy levelet, nem akarom tudni, honnan, és felém nyújtja. - Ezt add oda a csapat vezetőjének. Fontos.
- Nem továbbítok szerelmesleveleket - mondom undorral az arcomon, mivel megéreztem a lapra fújt parfüm illatát. Fúúúúj. Rosszabb még több hónapig rohadt hullák szagánál is.
- Ez nem az. Fontos. Vidd el kérlek, Kiriwar-kuuuuun!
Na itt fordulok le majdnem a székől… Kiriwar-KUN?! Ide ne szarjak. Mióta vagyunk mi ilyen jóban? Még Gunzi is elröhögi magát. Fenyegető pillantást vetek felé. Megfojtom, ha nem hagyja abba öt másodpercen belül.
- Ne hívj így, mert kibelezlek - fordulok vissza Bitro felé, de már itt sincs, az ablaknál állva néz valamit. Nem is reagál a mondandómra. Pheh. Dögölne meg!
Gunzi továbbra is kuncog. Felé pillantok, és elmosolyodok. Gyanakodva bámul rám. Erre közelebb húzódom hozzá, és egy jól irányzott mozdulattal a tányérjába csapom a fejét. Kapálózik és csapkod össze-vissza, de nem nagyon érdekel. Most én röhögök. De még örülnöd kéne, kicsi Gunzi. A vascsövemet kivételesen nem használtam.
- Vérvérvérvérvér - hadarja a mellettem lévő szőke eszelős vigyorral az arcán, én meg fennakadt szemekkel próbálok másra koncentrálni. Légyszi. Csak egyszer. Fogd be a pofád!
És mintha csak meghallottak volna odafentről, Gunzi megáll, és figyelmesen körbekémlel. Mint egy kutya, úgy indul el az egyik irányba, hangosan ciccezve, és az lenne a vicces, ha most tényleg egy macskát találna. És beveti magát az egyik sikátorba, üvöltve, kapálózva.
Nagyot sóhajtva indulok utána. Első nap. Már most utálom.
Éppen csak odaérek a sikátor szájához, mikor Gunzi előttem terem, és egy szőrcsomót nyom a képembe. Kis híján allergiás rohamot kapok tőle. Most nem mondod komolyan, hogy tényleg talált egy macskát?
- Nééééézd! Pochi megtalált engem! Milyen okos cica! - tartja elém továbbra is, mire tüsszentve elcsapom magam elől a rühes dögével együtt. És nem igaz, hogy még a macskát is összekeveri a kutyával!
- Egy. Tartsd távol tőlem. Kettő. Tama - mondom az orromat dörzsölve, mire a szőke sértődötten felszisszen.
- Pochi!
- Tama!
- Pochi!
- Tama!
- Pochi!
- Pochi.
- Tama! Héééééééé!
Elvigyorodom. Ütődött. Milyen könnyen be lehet csapni.
- Akkor is Pochi! - Túl makacs. Az egyik ok, amiért nem csípem.
- Nekem aztán mindegy. Csak dobd be egy kukába, vagy valami - intek elindulva, de hiába is szeretném, hogy Gunzi ezt tegye. Nem fogja. És az a baszott macska még dorombol is neki. Ő is hülye, nem csak az, aki találta.
- Dehogy dobom! Ő az én Pochim… velünk fog tartani! - mondja lelkendezve.
- Pontosíts. Veled.
- Ajj már öreg, annyira korlátolt vagy. Oldódj már fel! - lép mellém, mire felé pillantva lehúzom a fejéről a kapucniját, így azonnal elhessentve magamtól.
- Nekem így teljesen tökéletes. Annak viszont örülnék, ha te levegővé oldódnál, a korcsoddal együtt.
- Hülye, szenilis vénember! Kiállhatatlan vagy!
És kezdődik is a rágalmazás. Kikapcsolom az agyam, már hallani sem akarom. Végül mikor látom, hogy Gunzi szája már nem mozog, hangosan felsóhajtom. Na szuper. És ez még csak az első nap…
|
