Bankotsu

Végignézek rajtuk. Igen. Illik rájuk Naraku leírása. Egy kis törpe rókaszellem, egy papnõ és egy pap, egy szellemvadász és végül, de nem utolsó sorban egy félig szellem. Õket kell feltartanunk, de szerintem akár meg is ölhetnénk õket. Olyan jó lesz kipróbálni rajtuk fegyverem. A többiek is támadásra készek. Nem baj. Remélem van annyi eszük, hogy hagynak kibontakozni. Annyi a bennem felgyülemlett feszült-ség még mindig… Ha nem ölhetem meg ezeket az alakokat piciny fegyverkémmel, még a végén csapat-társaim bántanám, amíg nem találnánk egy másik falut, amin kitombolhatnám magamat. Kiii kell pró-bálnom az immár megélezett és újból mészárlásra kész Banryuumat.
Visszafutok hozzájuk és jelenlétemmel próbálom meg õket fegyelmezni. Jakotsu már most nagyon izga-tott. A kilátásban lévõ küzdelem tüzelhette fel ennyire? Grrr. Ha igen, akkor se fogom most hagyni õt harcolni. Tegnap már öldökölt eleget. Legalább ezt a néhány legyecskét hadd csapjam le én. Gyengék, azt már innen látom. A leggyengébb a kisróka és az a furaszoknyás lány lesz. Velük nem is nagyon aka-rok foglalkozni. Azokat esetleg megölhetik társaim, mert naggyon engedékeny kedvemben vagyok.
Olyan lassan jönnek… Pedig érdemes lenne nekik sietniük. Be akarom nekik mutatni kardom összes képességét. Komoran nézik a falu romjait és az elszenesedett hullákat. Hát igen. Mi a fenéért kellett volna õket elásnom? Engem nem zavarnak a holttestek. Sõt egész ízlésesen néznek ki így a falu lako-sai. Még talán szebben néznek ki, annál, amilyenek életükben voltak. Naa unjátok már meg a bámulá-suk! Az én pici kardocskám sokkal szebb. És azok a váágások, amiket kapni fogtok tõle nyakatokra. Szintén szebb látvány lesznek. Már alig várom. A sok fekete por és hamu, nameg a fehér csontok mellett széép piros lesz a táj kifolyt véretektõl. Már alig várom. Már Jakotsu is sóhajtozik az unalomtól. De akkor meg mi ez a tekintet, amivel nézi ezt a jöttment hordát??? Nincs idõm megkérdezni tõle, mert a félig szellem bolhazsák ránkmordul:
- Ti mûveltétek ezt a faluval?- de okos itt valaki. Most erre mit válaszoljak? Nem mi, hanem a gonosz ikrünk? Hát nem egyértelmû idióta?! Mielõtt azonban vissza morranthatnék neki, az az agyament Jakotsu akkorát sikkant, hogy kis híján szívinfarktust kapok. Pedig nem vagyok ijedõs.
- Mesés! – Kiáltja ez az idióta tapsikolva! Ez a vérvörös színû kimonó hozhatta ilyen lázba? Amilyen kis perverz biztos õ is most tépte lelki szemeivel cafatokra ezeket a jöttmenteket és festette kifolyó vérük-kel vörösre a tájat.
- Te meg mirõl beszélsz? – kérdi értetlenül nézve a blöki. Maajd megtudod pici kutyus ne félj… Sokáig. Ha rajtunk múlik nem adok rá fél percet és itt vérfürdõ lesz.
- Nekem kellenek azok a fülek! le fogom tépni, és élvezettel fogom hallgatni, ahogy fülemet simogatja szánalmas vonyításod…– Válaszol neki debil mosollyal Jakutso. Hmm. A fülei kellenek mi? Én azt hittem inkább a kutya- farka. Mondjuk ilyen testrészt nem is látok ezen a félvér korcson.
Úgy nézem beosztottam szavain úgy felhúzta magát, hogy már nem is kell könyörögni neki egy harcért. Dühösen vonja elõ kardocskáját… Neee. Ez majdnem olyan nagy, mint Banryuu. Nah jó. Azért az én pici-kém mégiscsak szebb. Támadj csak nekem s megmutatom, hogy halálosabb is. Pláne ha az én kezem-ben van. Mielõtt azonban támadhatna Jakotsu ezeket a szavakat intézi a szerzeteshez és a kis kutyus is arra kapja a fejét:
- Te is elég helyes vagy, de a kutyussal nem versenyezhetsz… - HELYES???!!! Most végigmustrálta az ellenséget kinézet szerint???? Én azt hittem, õ engem csodál. Nehogy már ezeket az alakokat tüntesse ki figyelmével ezután. Vagy ez amiatt van, mert nem figyeltem rá eléggé???? Remélem nem. De bahh… Mi a fenéért érdekel engem ennyire, hogy ez az idióta Jakotsu másra is ráné-zett???
Nah jó. Ezen ráérek máskor is gondolkodni. Ami fontosabb… Szólnom kell neki. A szerzetes kezén lévõ lyuk, amirõl Naraku is beszélt… Még a végén beszipuz minket. Hát ezek a darazsak is idõbe jöttek. Sze-rencsére már vissza is tekerte imafüzérjét a kezére dühödt kis papsajt úr. Narakunak naggyon nagy sze-rencséje van, hogy gondoskodik a saját átka elleni védelmünkrõl. Még az lenne szép, ha amiatt ölnének meg minket, mert idióta volt.
Hoppá mi? Nem láttam pontosan, hogy Jakotsu provokálta-e vagy csak ilyen alaptermészete van e en-nek a dögnek, de egyenesen nekiront fegyverével. Héééé. Egyrészt õt én akarom kinyírni, ha még tovább mer piszkálni, másrészt meg az ellenfeled most én leszek alapon Jakutso elé ugrok, még mielõtt neki-ronthatna ennek a kis Piroskának.
Dühödt morgást kapok mindkét oldalról... Mi ez itt??? Komolyan mondom, ennyi veszett kutya között már teljesen idomárnak érzem magamat. Jakotsura elég egy dühödt pillantást vetnem hátrafelé, hogy lenyugodjon és meg se próbálja kardját belém állítani. Ismerem annyira, hogy biztosra tudjam, csak arra készülhetett. Szerencsére, idõben néztem rá, ezért csalódottan lép hátrébb és durcásan ugrana a kutyus által hátrahagyott vegyes társasághoz. Pff. Ha vége lesz ennek az egésznek, meg kell vigasztalnom. Nyuszifüles szellemeket kell majd keresnem. Azokat úúúgy szereti megkínozni.
- Hová szaladnál kutyuli?! Én, a Shichinintai vezetõje vagyok. Örülhetnél neki, hogy én veszem el a szánalmas életed! – hát igen. Itt ma nem Narakuért fognak meghalni, ezt csapattársaim is tud-ják. A vérüket csakis fivéreink kiontott véréért vesszük.
A többi hitvány jöttmentet majd elintézik társaim. Már körül is vették õket. Meghalni még azért nem hal-tak meg, mert még egy kutya… Pontosabban farkas jött elõ a vérszagra és vicsorogva védi õket. Hurrá. Még egy talán méltó ellenfél.
- Na ne nevettess! Az, aki ma meghal te leszel! – üvölti vicsorogva és azzal a lendülettel, már suhint is kardjával. Mellé. Hozzám képest lassú ez a kutyus és nem csak felfogásilag. - Visszaküldelek titeket a sírotokba! – Mást nem is tud? Fenyeget és csapkod… Ráadásul mellé, vagy kardomat. Eleresztek egy ásítást, amit meg se próbálok leplezni, nagyon unom. Ettõl a féligszelem nyomoréktól fosik annyira Naraku, hogy felbérelt minket?
- Lassú egy halálom lenne, ha rád kéne várnom - mondom neki unottan és most én kezdem el ütögetni. Hehehe. Már támadni nincs is ideje, csak védekezni.
Jakotsu nevetését hallom távolabbról. Remek. Õ legalább jól szórakozik.
- Ne szórakozz velem, mert… - nem tudja folytatni, mert egy sokkal nagyobb csapat darázs érkezik, mint az elõzõ. Egyenesen hozzám jönnek és meghallom Naraku üzenetét, ami lényegében annyi, hogy hagy-juk ezeket a férgeket élni és vonuljunk vissza. Pff. Pont most… Nah mindegy. Még úgyis számolnom kell Renkotsuval. Az a kis nyilas csaj mondta, hogy nem csak a nyakában lát szilánkot. Pontosabban sipákol-ta, mert még mindig cseng tõle a fülem.
- Visszavonulunk kiáltom el magamat és a többiek csalódottan követnek. A kutyusék Naraku bábja miatt lemaradtak.

Bankotsu

- Hát persze- mondom neki, majd leülök mellé beszélgetni.
A beszélgetésünkbõl megtudom, hogy Narakuban õ se bízik. Tudtam, hogy eszes a srác. Olyan jól el-dumáltuk az idõt, hogy a nap lassan már kezd lenyugodni. Visszatérünk hát a türelmetlenül váró töb-biekhez. Inndulhat számunkra a mészárlás és a falusiak számára pedig az enyészet. Remélem, nem vettek tartós élelmiszert. Kár lenne a kajáért ezekben az ínséges idõkben.
Szabadjára engedem csapatom. Mindenki ott kezdheti a gyilkolást, ahol akarja. Kegyes hangulatban vagyok. Meg különben is nehogy már én fogjam mindegyikük kezét, irányítva õket, hogy hova szúrják fegyverük. Nem csecsemõket vezetek, hanem profi harcosokat. Az áldozatok csak akkor nem fognak sokat szenvedni, ha szerencsés kedvükben kínzás nélkül ölnek csapattársaim. A szenvedést még ak-kor se fogják megúszni. A pokol tárt karokkal fogja õket fogadni.
Elindulok a fõmufti házikója felé. Szerintem tuti ott lesz az én pici Banryuum. Azért a tömeget puszta kézzel is osztom. A házak falán lévõ véres embermatricák jelzik utamat a központ felé. Véégre elér-tem a kéglit. Nem nehéz megismernem. Pff. Nagyon nagy ez a ház. A tulaja pedig egy idióta pénz-éhes barom. Ott baszta el a lépést, hogy kardom elhurcolta. Mit akart vele? Nem volt elég neki, hogy minket nem fizetett ki és még meg is ölt? A sírja szegényesebb lesz,mint ez a kúria, az biztos. Ha egyáltalán lesz olyan ember, aki eltemesse, valamint a varjak és a farkasok hagynak valamit testé-bõl. Remélem nem.
Bahh. Nem fogok itt keresgélni. Túl sok a szoba itt és túl sok az idegesítõ szolgáló. Ritkítsunk soru-kon alapon nyakánál fogtam meg az egyik kis szolgáló cafkát, majd miután megfojtottam keresztül-vágtam 5 szobán. Kukucs. Jah. Arra kell menni, mert látom vééégre az én drágámat. Könnybe lábadt szemmel kezdek el futni felé a falba ütött résen keresztül.
Azért lefékezem magamat és méltóságteljesen lépek be a fõúrhoz és az egyik õréhez. Megfogom fegyverem, ami ott fekszik mellettem és rájuk mosolygok.
Csodálatos ez az érzés… Vééégre. Újra a kezeim között tarthatom és érezhetem fémes hidegségét az én kis drága Banryuumnak. Próbaképp suhintok is vele egyet. Hmm. Hangja nem stimmel. Mintha tompább lenne. Ugye nem fát hasogattak vele???! Ez a kis finom fegyverecske csak és kizárólag csont és hússzelésre való. Kiértünk errõl a retekdombról, meg kell éleznem.
- Eeezt nem hiszem el! – kiált fel az õr. – Hogy a fenébe képes ez a kis nyikhaj megemelni azt a fegyvert fél kézzel, amit mi 3-an alig bírtunk el? – lesajnálóan nézek rá vállam felett. EZ MAGÁ-HOZ HASONLÍT???? A hozzá hasonló alsórendû férgekkel én még soha az életben nem voltam egy súlycsoportban. Ez a földesúr pedig még szánalmasabb. A háta mögött sipákol, hogy védj meg, védj meg. Teljesen olyan, mint egy vágásra érett kismalac. Hehehehe. Akkor teszteljük is az én kincsemet. Úgyis régen nyiszáltam vele. Elsõ lépésként azonban a kis bicskájával felém lépõ õr kezei felé suhintok. Pff. A fenébe. Ha nem lenne picim ilyen csorba, sokkal egyenesebb vonal-ba vágta volna le karjait helyérõl. A végtagok és az a fegyver szerû valami mellettem csattantak, a vére pedig spriccelt mindenfele. Kedves mosollyal indulok meg felé, amikor is fejjel jönne ne-kem. Hát legyen alapon megsuhintom picim és hopp.. Már le is hullott a féreg feje. Hehehe. El-végre a fejet kell bántani, hogy az illetõ ne sántuljon meg nem?
- Ne fuss el elõlem, lenne egy kérdésem hozzád! – szólok a rák módjára kúszó úrra, majd széles vi-gyorral indulok el felé, amire kérdõn néz rám.
- Na te fattyú!- Kérdem tõle lábára tipródva legédesebb mosolyommal- Megmostad a nyakicádat, ahogy kértem. Erre hisztériás rohamba tör ki. Fáj tõle a fejem, ezért fájjon az övé is alapon lecsa-pom. Így legalább már senkitõl se kell félnie ennek a gyáva és hitvány jószágnak.
Ettõl akis vértõl, mintha nem csak én, de még picim is jobban érezné magát. Nah akkor irtsuk tovább az itteni csótányokat. Csak jobb lesz a világ nélkülük.
Már tiszta vér vagyok. Úggy, de úgy szeretem a piros színnek ezt az árnyalatát. Kiérek és a tartóosz-lopokat leverem a markolattal. A pengét erre használni TILOS, de nem akarom, hogy legyen túlélõ.
Mindenhonnan halálhörgést, siránkozást és kiabálást hallok. És az égõ házak…. Csodaszépen világí-tanak ebben a sötétben. Remélem sokan maradtak bennük és égnek szenessé.
Látom, azért a csapat se lazított, amíg én a kardomért mentem. Meg is nyúztam volna õket, ha meg kegyelmeznek ezeknek a szarháziaknak. Szeretetteljesen simogatom Banryuut. Látod picim. Ezt a te kedvedért is csinálják.
- Szia! Hogy halad a bosszú? – zökkent ki egy hang szeretettem simogatásából. Rávigyorgok Jakotsura.
- Remekül! Hánynál tartasz? – Kérdem tõle, amire számolgatni kezd. Ejj. Ezt nem most kéne.
- Talán olyan 25-30 embert… - igen. Ami minimum 50 ember lenne, ha számoltad is volna.
- Szép munka Jakutso! – Mondom neki mosolyogva, miközben megveregetem a vállát. Ez hiba volt. Egy puszit adott az arcomra. Ha nem most kaptam volna vissza fegyverkém, biztos agyon-ütöm. De mosst.. Boldog vagyok. Rá nézek és az õ arcán is boldogságot látok. Farkasszemet né-zünk egymással, addig a pillanatig, amíg végignyalintja számat. Ilyedten nézek rá. Ennek a Jakotsunak kirohadt az agya? Vagy mindig ilyen hülye volt? HOGY MERTE EZT CSINÁLNI VELEM? Akkorát sózok a fejére, amekkorát csak tudok. Lekuporodva tapogatja fejét, de nem érdekel. Mérgesen kezdem el oltani:
- Ezt többet meg ne próbáld Jakutso, mert esküszöm megöllek!- Mi a fenétõl pirultam el?? Muszály elfordulnom. Ha így látna, még rontaná a tekintélyem a szemében.
Amikor visszanézek, még mindig szipogva tapogatja a fején keletkezett óriási púpot. Hoppá. Lehet, hogy eltúloztam.
Nézd mit találtam neked! – fordulok hozzá kedvesebben, majd hozzáteszem- Bár arra nem gondol-tam, hogy ennyire hamar szükséged lesz rá és csak akkor adom oda, ha nem ugrasz többet a nya-kamba így.
Végre befejezi a szipogást és kíváncsian néz rám könnyes szemeivel.
- Erõsen fogok próbálkozni- Mondja majd „kedvesen” hozzáteszi- adod már?
Elõrántom azt a rongyot, amit az egyik szobában találtam kifele jövet a házból. Szerintem a fõúr lá-nyáé vagy feleségéé lehetett. Nem tudom miért gondoltam úgy, hogy Jakotsunak tetszene, de úgy nézem, nem tévedtem.
- Ezz ezz gyönyörû! Fel is próbálom!- mondja, majd kikapja a kezembõl és arrébb rohan. Körbené-zek, áldozat után, de errefelé már nincs több. A többiek se csak zabot hegyeztek. Már jönnek is, kaján, élveteg vigyorral.
- Itt büdös van- Kezdi Renkotsu. Az õ szája is fülig ér. – Nem vonulhatnánk át máshova, ahonnan jobb a rálátás erre a gyönyörûen égõ falura? Megvakarom a fejemet.
- Az a helyzet, hogy a mostani megbízónk vendégeket vár ide, akikkel foglalkoznunk kell. Erre kapjuk a fizetséget, vagyis az életünket, amiért szerintem megéri várni. Plussz ez a féligszellem, aki ide fog jönni ölte meg társaink. - A banda nyugtalan sugdosásba kezd, még Jakotsu is abbahagyja új ruhájá-nak mutogatását.
- Itt kell maradnunk egy darabig, de állítólag hamar meg fog jelenni. Én speciel addig itt leszek az er-dõ mellett és fegyvert élezek. Rajtatok múlik, hogy mit fogtok csinálni. Egymásra néznek, majd meg-egyeznek velem, hogy õk fentebbrõl fognak figyelni, ha baj van jönnek. Jakotsu itt marad velem. Még mindig izgatottan forgolódik új ruhájában, de segít abban, hogy megélezzem fegyverem.
Hajnalig nem történik semmi izgalom, de végre az én drágám is már rendesen vág. Igaz, hogy a hul-lákon próbálgatom, de egyenlõre még nem akadt élõ alany hozzá.
Vagy mégis? Meghallom csapatom jelzéseit. 4 vagy öt személy közeledik erre. Jakotsu is csilloghó szemmel pattanik fel. Áldozatok.
A még füstölgõ falu romjai közé visszafutva csatlakozunk a csapathoz és látjuk meg a ránktörõket. Végignézek rajtuk. Igen. Illik rájuk Naraku leírása. Egy kis törpe rókaszellem, egy papnõ és egy pap, egy szellemvadász és végül, de nem utolsó sorban egy félig szellem. Õket kell feltartanunk, de szerin-tem akár meg is ölhetnénk õket. Olyan jó lesz kipróbálni rajtuk fegyverem. A többiek is támadásra készek.