|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| vicii | 2012. 11. 22. 19:12:40 | #24303 |
Karakter: Hachiro Yasuo
Megjegyzés: (Kezdés Timcsinek)
Épp édesdeden szundikálok, vámpírfogú bolyhos nyuszikákról meg vörös szemű, vérengző kiscsibékről álmodok, mikor ebbe a csodás idillbe rondít bele a vekker éles visítása.
Kipattannak a szemeim, ösztönből nyúlok a komód felé, felkapom az órát és lendületesen a falhoz vágom. Szerencsétlen szerkezet azonnal elhallgat, ahogy koppan, majd a földre pottyan és gyanús, pici alkatrészek gurulnak szanaszét a padlón.
- Anyád...- morgom a halott vekkernek, majd sóhajtva hanyatlok vissza a párnák közé... nem akarok felkelniii... annyira jó most itt!
Sóhajtva adom meg magam a lustaságnak, majd a másik oldalamra fordulva nyakig húzom a takarót. Elkényelmesedek, és már épp visszaaludnék, mikor a telefon kezd csörögni...
Idegbajosan pattanok ki az ágyból, a telefonhoz trappolok és felkapva beleordítok.
- Jack, hogy egy veszett macska csócsálná meg a golyóidat! Fordulj fel seggfej!- vágom hozzá dühösen, mindjárt felrobbanok... esküszöm, mikor beérek le fogom tépni a tökeit. Persze a szemétje csak a kagylóba röhög és leteszi.
Morogva csoszogok be a konyhába, majd kómásan töltök magamnak egy bögre kávét, teszek bele hat kanál cukrot, majd az egyik székre levetődve kezdem kavargatni.
Jack, a főnököm. Egy hatalmas bunkó, folyton azon dolgozik, hogy tudna keresztbe tenni nekem... egy szemét pöcs. Jó, mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindig én basztatom először... a telefonos ébresztő is akkor kezdődött, mikor már zsinórban egy hónapja miden reggel késtem a munkából, mert reggel lenyomtam a vekkert és egyszerűen visszaaludtam...
Megunta a dolgot, és már vagy két hete minden reggel így ébreszt.
Belekortyolok a kávémba, miután elolvadt a cukor és jó adag tejet is öntöttem hozzá, majd a bögrémmel együtt felállok és a hűtőhöz lépek, hogy megnézzem, mit ehetek reggelire.
Nem érdemlem én ezt meg. Már két hete folyamatosan hatkor kelek, és ez kikészít. Olyan vagyok, mint egy két lábon járó zombi, úgy érzem magam, mi több, lassan már úgy is nézek ki. Olyan karikái, mint nekem, maximum egy végkimerülésben két hete elpatkolt bácsikának lehet.
Lemondó sóhajjal csukom be az ajtót. Persze, hogy nincs itthon semmi ehető... el kéne mennem bevásárolni... áhh, majd fizetéskor ráérek!
Lehajtom a maradék kávémat majd bevonszolom magam a fürdőbe. Gyorsan megmosakodok, fogat mosok majd belenézek a tükörbe és ahogy szembe találom magam a tükörképemmel, majdnem megijedek. Fintorogva hátrálok el és inkább a hálóba megyek. Felhúzom a kedvenc csibés alsónacimat, fölé sötét farmert és fekete pólót veszek. Rossz kedvem van. Fáradt vagyok és aludni akarok. Miért nem tízkor kezdődik a munkaidőm...?
Sóhajtva kapom fel az oldaltáskámat, majd indulok el otthonról. Út közben befordulok valami gyorskajáldába és bedobok egy hambit reggelire, majd jóllakottan megyek tovább. Pont nyitásra érek be. Mindenki köszön, én pedig hanyagul biccentek feléjük, miközben leülök az asztalomhoz és nekiállok lefertőtleníteni a tűket.
Idő közben Jack is megjelenik, én pedig reflexből bemutatok neki.
- Csak nem durcás vagy az ébresztő miatt, Yasu?- vigyorog a képembe, miközben megborzolja a hajamat, de elcsapom a kezét.
- Cseszd meg Jack, már két hete nem tudtam kialudni magam!- sziszegem bosszúsan, miközben a hajamba túrok, hogy megigazítsam és kinézzen valahogy.
- Durmolj hétvégén, ne pedig munkaidőben. Azért fizetlek, hogy dolgozz, ne pedig otthon kómálj.- közli nemes egyszerűséggel, mire vetek rá egy sötét pillantást és két kézzel mutatok be neki. Csak felnevet, majd jókedvűen tovább áll, én pedig felsóhajtok. Hülye Jack..!
Ahogy kész vagyok, beállítanak a pult mögé. Ma elég kevés előjegyzésem van, ergo dolgom se, ezért unatkozhatok az asztal mögött és jópofizhatok a vendégekkel. Félúton valami újságot is beszerzek, azt kezdem bújni. Már majdnem ebédszünet, mikor az ajtócsengő megszólal és néhány hangos srác téved be a szalonba. Békésen folytatom az olvasást, meg se rezzenve, csak akkor pillantok fel unottan, mikor az egyik a pultra könyököl.
- Szia édes. Mond csak, beszélhetnék valakivel, aki ért a tűkhöz? Na nem mintha nem tetszene a helyes kis pofid, de jobban örülnék egy hozzáértőnek....- duruzsolja olyan szexi, mély hangon, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni. Csak felvonom a szemöldököm, úgy tekintek a férfira. Meg kell hagyni, jóképű... sőt, több mint jóképű.
Egész magas, talán a válláig sem érek fel. Még a laza, szakadt cuccokon keresztül is ki tudom venni, milyen izmos, a bőrkabát szinte feszül a felkarján. És ha ez nem lenne elég, veszettül jól néz ki. Férfias, markáns vonások, látszik rajta, hogy félvér, de ez csak kívánatosan egzotikussá teszi. A látványt pedig piercingek teszik még vadítóbbá.
- Piercing vagy tetkó?- kérdem fásult, unott hangon, mire láthatóan kicsit meglepődik, de hamar napirendre tér unottságom felett.
- Piercing.- vágja rá rögtön.
- Kazu!- ordítom el magam. - Vendég!
- Nem érek rá, Yasu, old meg!- kiáltja vissza azonnal, mire fájdalmasan felnyögök, majd a számat elhúzva pillantok vissza a vendégre. Pedig ma úgy terveztem, bosszúból nem fogok dolgozni...
- Bocs, öreg, de ezek szerint velem kell beérned.- közlöm vele a kegyetlen igazságot, mire sármos mosolyt villant.
- Egy alkalomra megfelelsz.- jelenti ki, mire a haverjai rögtön felröhögnek a háttérben. Perverz dög, a nyelvedet éleznéd rajtam, mi? De belőlem nem eszel.
- Akkor essünk túl rajta, nem szeretem a kis halakat.- sóhajtom szarkasztikusan. Még szélesebben vigyorog, láthatóan tetszik neki, hogy felvettem a kesztyűt.- Milyen ékszer lesz?- kérdem unottan, összecsukva a magazinomat és félre téve.
- Intim.- duruzsolja. Elmosolyodom.
- Jó választás.- jelentem ki, miközben felnyitom az üveges pultot és előveszem az ékszereket. Érdeklődve szemléli meg őket, majd kiválaszt egy helyes kis karikát. Elveszem tőle, majd a pult mögül kimászva intek neki, hogy kövessen. Bemegyünk egy kis elfüggönyözött helyre, és miközben lefertőtlenítem a piercinget, felé fordulok.
- Gatya le, picinyem, és dobd fel magad az ágyra.- susogom ingerlően, és több se kell neki, térdig letolja a nadrágját és felül a fehér ágyikóra.
- Biztos megbirkózol velem egyedül?- kérdi vigyorogva, mire felé fordulok és gátlástalanul megnézem magamnak.
- Méretes, meg kell hagyni, de nagyobbal is volt már dolgom, szóval ne félts.- kacsintok rá, majd nekilátok lefertőtleníteni a farkát is.
- Ha így fogdosol, a végén még felizgulok...- jegyzi meg.
- Az nem lenne szerencsés. Tartsd féken magad, csődör.- paskolom meg a combját, majd nekilátok a procedúrának. Sokszor csináltam már ilyet, úgyhogy szerencséje van. A végén csak felszisszen, mikor átlyukasztom. Ha Kazu lőtte volna neki be, most üvöltene... hehe...
- Kész is. Két hétig még csípni fog, ha pisilsz, aztán jó lesz. Addig ha lehet, gyűrd le a késztetésed a szex iránt is.- tájékoztatom, miközben összepakolok.
- Olyan sokáig?- nyögi meglepetten, mire csak felnevetek.
- Nem fogsz belehalni.- közlöm egyszerűen. Megvárom, míg felöltözik majd elhúzom a függönyt és visszatérünk a többiekhez. Beállok a pult mögé, majd beütöm a gépbe a munkadíjat meg a piercing árát.
- A számlával együtt a telefonszámodat nem akarod megadni?- kérdi vigyorogva, miközben kiadom a blokkot, de csak gúnyosan elmosolyodom.
- Felejtsd el, azért küzdeni kell.- vágom a képébe, mire olyan sármos mosolyt villant, hogy mindjárt beleolvadok az alsónacimba...
- Akkor nemsokára újra látni fogjuk egymást...- duruzsolja, miközben fizet.
- Azért ne vegyél mérget rá.- mondom hűvös unottsággal.
- Pedig biztos lehetsz benne. Egyébként Hide vagyok.
- Yasu.
- Yasu... még találkozunk, bébi.- kacsint rám, majd távoznak, én pedig szórakozottan nézek utánuk, majd megrázom a fejem és újra kinyitom a magazinom.
|
| Nanami Hyuugachi | 2011. 07. 09. 21:52:47 | #14931 |
Karakter: Shiba Yoshida
Fürdés után megyek egyből a bárba. A tulaj azzal fogadott, hogy ma meghalgatás van. Hátramegyek átöltözöm és amint vissza jövök, a zenekar már próbál. Ez ő. Taka-san. Amikor vége a számnak, a fönök közli velük, hogy fel vannak véve. Meghívja őket egy italra, amit elfogadnak. 4 szeszes italt kérnek, viszont Taka-san egy sima kólát. Mikor megisszák, elindulnak ki a bárból. Utánuk futok és megbeszéljük a dolgokat. Fél hatban egyeztunk meg, hogy a próba terem előtt fog várni az egyik srác. Majd távoznak.
~*~
- Nah, ez is kész van. Pattanj be, beviszlek. - mondom neki. Nem kell 2 mondanom neki, mert már benn is ül. Elindulunk és 20 perc múlva már ott is vagyunk. Bepakolunk és egy gyors próba után a bár megnyitja kapuit. Alig kell fél óra és tele van az egész bár. Éjfélig folyamatosan játszanak. Utána egy DJ veszi át a stafétát. Odajönnek a pulthoz és rendelnek.
- És neked mit adthatok? - kérdem.
- Csak egy kólát. - mondja mosolyogva és kiszolgálom. Beszélgetünk, míg nem odajön egy hozzá képest izmos srác és beleköt.
- Tudod, hogy a helyemen ülsz? Tudod mi jár annak,a ki elveszi a helyem? - kérdi a srác. Taka-san kicsit megilyedt, ezért átugrottam a pulton és elé álltam.
- Valami baj van? - kérdezem túle hidegen.
- Igen! Ez a kis seggdugasz, elfoglalta a helyem. - és megpróbált volna megütni, de én elkaptam a kezét. A másik kezét lendití, hogy majd azzal fejbe vág, de azt is kivédem és hátracsavarom a kezét.
- Most pedi szépen kimegyünk. Te pedig jó kisfiú leszel és kinn maradsz. - mondom hidegen és kivezetem a bárból. Mikor vissza megyek, már Mike van a pultnál.
- Most leváltlak.
- Rendben, kössz. - mondom és neki dobom a kötényt. Majd Taka-sanhoz fordulok, aki még mindig csak a semmibe néz. - Hahóóó. Minden rendbe van. - mondom neki és a kezemet lengetem előtte.
- Jah, bocsi, csak elbambultam. Amugy köszi, ismét.
- Semmiség. Csak a barátomon segítettem. És a többiek, hol vannak?
- Szerintem vagy táncolnak, vagy itt hagytak. - mondja és lemondóan sóhajt.
- Nah mindegy, hazaviszlek, ha gondolod.
- Megköszönném.
- Rendben, akkor gyere velem. - mondom neki és elindulok. Ő követ engem. Az öltöző felé veszem az irányt. Itt már csendesebb a hangulat. Bemegyek az öltözöbe. Hallom becsukodni az ajtót. A nadrágomat felveszem, mikor kimegyek és az ingemet ott kint veszem le, majd fel. Szándékosan ingerelem. Még nem gombolom be, hanem felé indulok. Ő hátrál és a fal állítja meg. A két kezem a feje mellé rakom, hogy elvághassam előle a menekülés utját.
- Mit...... mit csinálsz? - kérdezi, de válasz helyett megcsókolom.
Szerkesztve Nanami Hyuugachi által @ 2011. 07. 10. 17:02:04
|
| Nanami Hyuugachi | 2011. 07. 06. 14:55:38 | #14835 |
Karakter: Shiba Yoshida
Megjegyzés: LastBreath-nek
Ma éjszaka kivételesen tudtam aludni, hiszen nem dolgoztam. Szokásomhoz híven, egy jó erős kávéval és egy cigivel indítom a napot. Majd elmegyek lezuhanyzom és felveszem a szokásos fekete pólót, fekete farmerral és bőrdszekivel. Reggel 8:00-ra kell bent lennem a hipermarketben. Beülök a kocsimba és elindulok. Útközben az jár a fejembe, amit még a fönököm mondott nekem.
" Shiba, mivel megsérült a jelenlegi zenekarnak az énekese, így nem tudnak játszani. Már találtam másikat, akik elvállalták, hogy játszanak, de neked kell elhoznod őket a bár furgonjával. " - ezek voltak az öreg szavai.
" Mért pont nekem? Rajtam kívűl még van 6 dolgozó! Nah mindegy, más választásom úgysem volt. " - ezek jártak a fejembe. Mikor beértem, leparkoltam és mentem bejelentkezni, hogy megérkeztem. Mint mindig most sem késtem, sőt korán is jöttem.
Mikor elvégeztem a bejelentkezést, beálltam a helyemre, ami most a ruházati osztály volt. Ott volt egy pénztáros, akit nem most látok elöszőr.
" Igazán helyes teremtés. Rövid, tépett barna haja van, ami tökéletesen keretezi halovány színű arcát. Istenem milyen jól néz ki! Miket is beszélek? De annyira kívánatos ajkai vannak. Szinte csak úgy csábít, hogy kényesztessem. "
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejembe, bár arcomról semmit nem lehetett leolvasni. Aztán szép lassan telt múlt az idő és végül eljött az ebéd idő. Láttam, hogy hátramegy a raktárba. Én viszont kimentem a bolt elé rágyújtani. Nem telt el 10 perc és az emberek síkítva rohantak ki az üzletből. Bemegyek megnézem mi folyik ott és látom, hogy szegény fiút hátulról elkapja valaki és kést szegez a torkához.
- Kuss legyen! Kussoljon mindenki!!! - üvölti a pasas, az üzlet pedig villámgyorsan kiürül. Egyedül maradunk a rablóval. - Nyisd ki azt a kurva kaszát és pakold tele ezt a táskát.- nyújt neki oda egy fekete hátizsákot. Szegény fiú teljesíti kérését.
- Nézze, én csak egy egyszerű eladó vagyok. - kezd bele halkan.
- Kussolj és pakold tele! - morran rá, ő pedig csendben engedelmeskedik. Nem bírom tovább nézni és előállok eddigi biztonságos rejtekhelyemről.
Pont jókor. Felszólítom a férfit arra, hogy dobja el a kést és adja meg magát, de a pasas kikapja a hátizsákot a kezéből és maga elé perdítí, és nyakának szegezi a kést. Azzal fenyegetőzik, hogy átvágja a torkát, ha nem engedem el.
Kétségbeesve kap a rabló keze után, próbál szabadulni de ezzel csak annyit ér el, hogy a penge belekarcol nyaka bőrébe. Kétségbeesetten kiált fel és rám néz, könyörgően. Megindulok feléjük. Elkapom a férfi kezét és kicsavarom belőle a kést, elveszem tőle a táskát és előveszem a bilincsmet. Megérkezik a rendőrség, akik átveszik tőlem. Ő meg csak ül a földön, teljes sokkban és tapogatja vérző nyakát. Épp csak megkarcolta a kés és a vér is csak halványan szivárog.
-Jól vagy?-kérdezem tőle, miközben leguggolok hozzá.
-Jól.....azt hiszem.- feleli remegő hangon.
- Vérzel. - előkapok egy zsebkendőt és megpróbálom letörölni a félig odaszáradt vért. - Még szerencse, hogy nem súlyos. Csak felszínes.
- Köszönöm. - néz bele szemeimbe, még mindig kétségbeesetten. Mire én biztatóan mosolyodom el és szoritom meg a vállát.
" Kellemes arca van. Sötét szemek, sötét haj, határozott, mégsem erőszakos vonások. Igazán jól néz ki. " - gondolja magában.
- Csak a munkámat végeztem. - szólalok meg és felállok. Ő is próbál, de a lábai remegnek. Lehajolok és az ölembe veszem. Így viszem hátra a raktárba. Végig engem néz. Mikor leraktam a székre, láttam mennyire elpirult.
- Én is azt akartam. - szólalt meg.
Beront a tulajdonos és kijelenti, hogy mára a bolt bezár. Majd kettőnknek mondja azt, hogy menjünk haza pihenni. Aztán kimegy.
- Haza vigyelek? - kérdezem tőle lágyan. Még erre is összerezzen.
- Megtennéd? - kérdez vissza félénken, mire bólintok. Erre elmosolyodik és csak annyit mond, hogy várjam meg a bejárat előtt. Kimegyek és rágyújtok. A cigi felénél tarthattam, mikor valaki mellém lépett és gyengéden a vállamhoz ért. Mikor arra fordultam, ő állt ott, már utcai ruhában.
- Mehetünk? - kérdezem, mire ő bólint. Elmentünk a kocsimhoz, beültünk és elindultunk. Hamar odaértünk. Mikor megvizsgáltam a környéket alaposabban, akkor tünt fel, hogy a mögöttem lévő utca az, ahol ő lakik.
- Tényleg, még a nevedet sem tudom? - kérdezte, mielőtt kiszállt volna.
- Shiba Yoshida. Neked?
- Taka Yasunori. - mondja kellemes hangján. - És megegyszer köszsönöm. - majd választ sem várva belép lakásába. Én pedig hazahajtok, és veszek egy forró fürdöt. Majd mentem a bárba, ahol éjszaka dolgozom.
|
| Lee | 2011. 01. 26. 08:50:29 | #10807 |
Karakter: Edmon
Megjegyzés: Ancsa-nak
Nem is tudom mikor végzek a munkával. Csak azt hogy végre hazaérek és tudok venni egy forró fürdőt majd letudok dőlni az ágyba aludni. Reggel korán kellek fel, de még álmosan pihenek az ágyban mert van még rá időm. Lassan felállok és álmosan megyek el zuhanyozni majd felöltözve megyek meginni a reggeli kávémat. Elköszönök otthonról majd beülök a kocsimba és elmegyek a céghez leparkolok majd kiszállok és bemegyek az öltözőbe átöltözök munka ruhába majd úgy megyek köszönni a többieknek. Vigyorogva beszélünk kicsit majd az egyik idióta mond egy viccen amin röhögni kezdünk ekkor jön be egy srác mikor megszólal érdeklődve pillantunk rá.
- Sziasztok! Netán zavarok?- Kérdi és látszik, hogy nincs jó kedve
- Szia!Nem zavarsz mondd?- Érdeklődök rámosolyogva
- Itt várok már, lassan egy órája, hogy lefényezzétek a céges autót- és erre morog még is egyet
- Várj egy kicsit- Mondom és elmegyek a számítógéphez ami kijelzi hogy tényleg ő van már csak- Gurulj be- Intek neki. Majd beáll a megfelelő helyre és kiszáll- Ne haragudj, csak a gép nem mindig jelez nekünk- Mondom ránézve
- Legközelebb szerezzetek be egy újat- Mondja mérgesen. Többször el kell mellette mennem festékért meg hasonlókért.
Mászkálnom kell újra anyagokért van egy-két horpadás is a kocsiján. Még rólam mondják hogy mindennek neki megyek na persze. Megállva mögötte úgy is végignézek rajta. Mit ne mondjak tetszik nagyon is tetszik,de a legjobb a kis édes pofija. De a feneke sem semmi így mikor megyek vissza dolgozni bele is markolok a fenekébe. Elégedetten folytatom a munkát majd nem is olyan sok idő múlva elkészülök. Míg az iroda felé megy érdeklődve megyek utána.
- Ha már ennyire belelendültetek, a fényezésbe, az én verdám, nem csinálnád, meg olcsóbban? –Érdeklődik, erre csak felvonom a szemöldökömet..
- Figyelj, ha meg is csinálom olcsóbban, cserébe kérek valamit – vigyorgok
- Ha pénz kell, akkor azt igyekszem kicsengetni, de nem vagyok eleresztve –Meséli nekem mire megrázoma fejemet közelebb megyek hozzá ettől elvörösödik- Nekem, ne pénzben fizess, hanem természetben – Suttogom, és széles mosollyal az arcomon elhajolok tőle
- Most csak viccelsz ugye? – Vonja fel a szemöldökét.
- Komolyan mondtam, ha szeretnéd, hogy lefényezzem, feküdj le velem – ajánlom fel – Gondolkozz rajta – kacsintok és odanyújtom a névjegy kártyámat, melyet figyel majd eltesz.
Majd látom hogy beszáll a kocsiba az elején azt hiszem hogy csak kimegy leparkolni. A többiek az elején gyanakodnak már és mikor elhajt a többiek utána kiabálnak én meg a hajamba túrok és sóhajtok egyet. Pedig én csak egy ajánlatot tettem.
- Ebből még lesznek gondok- Mondom felsóhajtva hallva hogy a többiek még mindig üvöltöznek felmordulok- fogjátok már be basszus- Kiálltok rájuk
Nem is értik hogy miért viselkedek így. Fura is egyszer történt eddig ilyen de az nem ezért. De akkor elég jól üvöltöztem meg anyáztam. Ebből kiindulva a többiek elkezdenek gyanakodni valamire. Idióta egy társaság. Bemegyek az irodába és felhívom a srác főnökét aki beszélt velünk még mielőtt a srác ide ért volna.
- Igen tessék?- Szól bele kis idő után a főnöke.
- Jó napot az egyik fényező vagyok abból a műhelyből ahova ön küldött egy megadott céges gépjárműt- Mondom
- Igen…Valami gond történt?- Kérdi érdeklődő hangon
- A kocsi rendben van kisebb horpadások voltak rajta. Na mindegy nem ez a gond. Az embere miután végeztünk a munkával beült a kocsiba és elhajtott fizetés nélkül- Mondom normális hangon
- Tessék?Hogy lehet ez?- kérdi
- Olcsóbban akarta megcsináltatni én meg tettem neki ajánlatot és a végén elment- Mondom
- Beszélek vele még ma- Mondja
- Egy kérés. Nem azért mondtam ezt hogy veszélybe sodorjam a munkáját csak küldje vissza fizetni- Mondom
- Rendben- Mondja
Majd elköszönünk. Leteszem a telefont és kimegyek az irodából és mivel lassan a többiek elmennek így én összesöprök rendbe teszem a festékeket majd felteszem a polcra eligazítva azokat de ekkor jön egy újabb gépjármű. Egy elég nagy darab kopasz fickó szál ki belőle. Odajön hozzám hogy fényezzem le a kocsiját. Felsóhajtok és úgy gondolom hogy ennyi még belefér. Bólintok majd az adott színt kikeverem és mikor lecsiszolom róla a festéket meglátom hogy milyen rozsdás a kocsi. Tágra nyilt szemekkel bámulom
- Hány éves is a kocsi?- Kérdem ránézve
- 20-25 kb…miért?- kérdi érdeklődve
- Tiszta rozsda- Mondom
- Ráér holnap is- mondja rám nézve
- Szeretem minél előbb elintézni a dolgokat- Mondom rámosolyogva
- Rendben van- Mondja
Mikor ezt megbeszéltük neki is állok a csiszolásnak az hogy fémig lecsiszoljam eltart 2 óráig mert még annyi rozsdát kell leszednem róla és még a szegélyekről is. Ezt nem hiszem el…Hogy lehet egy gépjármű ilyen rozsdás?!úristen…Na mindegy nem a nyavalygásomért vagyok itt hanem hogy dolgozzak. Ahol kell ki kalapálom óvatosan a horpadások miatt. Lassan végzek vele a pasi mosolyogva megköszöni és kifizeti majd elmegy én meg össze söprök újra és rendbe rakom a műhelyt és elindulok hazafelé. A ház előtt leparkolok és fáradtan kiszállok majd becsapom a kocsi ajtaját és bezárom. Bemegyek a házba és meglátom a srácot meglepődve nézek rá. Miért jött el ide? Na vajon miért én is hülye vagyok. Még mindig rossz kedve van látom.
- Beszéltem a főnökkel. Szóval eljöttem ide megbeszélni a dolgokat- Mondja rám nézve
- Hm… azt megbeszélni hogy miért is hajtottál el fizetés nélkül?még jó hogy- Mondom ránézve- Megkínálhatlak valamivel?- kérdem ránézve
- Azt bizony- Mondja- Köszönöm de nem kérek semmit- mondja
Erre bólintok és leveszem a felsőmet és felakasztom a tiszta felsőt a fogasra Majd a hűtőhöz megyek és egy energiaitalt veszek ki és kibontom majd megiszom és kidobom a dobozt a kukába. Majd ránézek.
- A főnöködnek mondtam hogy ne legyen semmilyen agresszió ellened- Mondom ránézve.
- Nem is értem ezt a hozzáállás de nem baj- Mondja
- Engem nem zavart az hogy elhajtottál mint a többieket de engem rántanak meg ha nincs ott a pénz- Mondom ránézve ekkor halvány mosolyt húzok az arcomra.
- De nem értem…Mindenkinek adsz ilyen ajánlatot?- kérdi rám nézve látszólag dühös.
- Nyugodj már le kicsit. Ez csak rosszat tesz. Na figyelj… Senkinek sem adtam ilyen ajánlatot csak neked. Tudod milyen embereket látok nap mint nap? Az ember hányni tudna. Erre bejősz te.Nem nem szoktam senkinek sem ilyet adni csak neked adtam- Mondom ránézve
- Ezt minek vegyem megtiszteltetésnek?- kérdi kicsit idegesen még
- Egy ilyentől mint én? Nem ezt bóknak kell venni- Mondom ránézve- De nem ez a lényeg. Hogy akarsz fizetni akkor?- Kérdem ránézve
- Ha pénzben akkor szűkösen jövök ki. A másikat meg nem akarom- Vázolja fel
Ezen csak elmosolyodok majd odalépek és végigsimítok a vállán de csak elrántja és elég csúnyán néz rám. De elpirulva. Odasúgom neki hogy nyugi majd nyakába puszilok kisebb sóhajt hallok meg de vállamon vannak a kezei hogy eltoljanak. Megcsókolom lágyan közben végigsimítok az arcán. A pirulás nagyon is jól áll neki. Betuszkolom a szobámba és ránézek miután becsuktam az ajtót.
- úgy gondold végig hogy míg ez csak pár percig tart a másik részből meg szűkösen jösz ki. Még jobban is jársz- Mondom
Szerkesztve Lee által @ 2011. 01. 26. 08:53:29
|
| Rauko | 2010. 10. 03. 18:43:26 | #8373 |
Karakter: Ricky Wonder
Megjegyzés: ((Vyvymnek))
- Megvan a cím? - kérdezem a beszélőn Victortól. Bólint, és int az őrnek. A zsaru megkérdezi, hogy mi ez, mire Vic behazudja, hogy a saját címe, hogy ha kiengednek holnap, el tudjak menni hozzá, így gond nélkül hozzám kerül a fecni.
- Nem sok őr van. Könnyen be fogsz jutni, ha mindent úgy csinálsz, ahogy mondtam.
- Rendben.
- Ricky… az öcséd a tulaj kurvája. - Kikerekednek a szemeim. Nem tudtam, hogy kitartott lett. - Reid a faszi neve.
- A kurvája, vagy a szeretője?
- Pénzeli és kúrogatja.
- Kinyírom.
- De úgy, ahogy tanítottalak. - Vic volt a legjobb tanárom idebent. Cellatársak voltunk, és szeretők. Már ha azt annak lehet nevezni, hogy amíg bent volt, csak vele keféltem. - Ha megteszed, akkor nem látlak többé? - kérdezi, és egyik ujjával végigsimítja az üveget, mintha az arcom lenne. Szerelmes lett belém, tudom. Nem lenne rossz partner, mondjuk. Jó vele szexelni, helyes, és pénze is van. De nem tudom… nekem Ciciero kell.
- Nem tudom. Ha valami baj lesz, hozzád szeretnék fordulni.
- De annak ára lesz - húzza sunyi mosolyra az ajkait.
- Egyel több, vagy kevesebb - sóhajtok fel. - Holnap idejössz értem?
- Aha, de nem tudok veled maradni, mert balhé lesz. Mennem kell intézkedni. - Tenyerét az üvegre teszi, majd feláll, és elsétál. Én csak nézek utána, hogy milyen iszonyatosan jó teste van… és milyen veszettül hiányzik. Egy hónapja engedték ki. Emberölésért ült, de ő többet, mint én. Húsz volt, mikor bekerült, és le kellett töltenie a tizenöt évet, amit kapott. De nem látszik rajta, hogy már harmincöt.
*
Eljött elém. Én egy táskával álltam. Amit odabent varrogattam, meg szereztem, azt kihozhattam. Ruhám nem nagyon volt, de Victor szerzett nekem azt is. Velem jön a tőle kapott lakáshoz, ami a külvárosnál van. Kicsit nyomi környéken, de a lakás maga nagyon pöpec. Az egyik ügyfele kéglije volt, de a faszi meghalt, így maradt egy luxuslakás szintjén álló, másfél szobás, konyhás, nappalis, étkezős, fürdős ház, amit már nekem ígért, amikor bent voltunk. Ahogy lepakolok, és elmagyarázza, hogy honnan-hogyan jutok ide, már megy is. De nem csak ő. Én felfedezni a környéket, megkeresni az errefelé lakó, benti ismerősöket, meg hátha elkeveredek a házhoz, és megnézem, hogy is állok.
Épp Michaeltől jövök ki. Egy hatvankét éves pali, ex-bérgyikos. Egyszer bevasalták, és fél éve engedték ki. A lelkemre kötötte, hogy azonnal keressem meg, ha én is kijövök. Beszélgettünk, iszogattunk, én meg épp a lakásom felé baktatok, mikor valaki belém rohan. Ez Ciciero lenne? Alacsonyabb, a haja szőkébb, és vékonyabb, mint ahogy emlékeztem rá.
- Hát kiengedtek? – kérdezi, de hangjából csak tömény gúny árad. Milyen fellengzős lett a modora. Tényleg olyan, mint egy ribanc.
- Meg sem ölelsz, ennyi év után? – Ha ő így játszik, nekem is szabad.
- Nem véletlenül nem látogattalak. - El akar menni mellettem, de nem hagyom. Ha így az utamba sodorta a város és az élet, akkor most igenis, az enyém lesz. Már a gondolattól merevedni kezdek, hogy hat év után újra érezhetem… Végre nem engem fognak megkúrni, hanem én őt. Sosem akartam odabent megdugni senkit. Mert nekem csak ez a segg kell… – Eressz el, rohadék! – Mint egy vadmacska…
- Tudom, hogy hiányoztam, ne is tagadd! – Belecsókolok a nyakába, suttogok a fülébe.
- Neehhh – nyögi erőtlenül. Tudom, hogy szeret. Tudom, hogy szüksége van rám, és nem tudott elfelejteni. Azt az egyet nem tudom, hogy akkor mégis mi a faszért nem jött be a hat év alatt egyszer sem.
- Még mindig szeretsz igaz?
- Utállak! – Majdnem felnevetek.
- Na persze – mondom majdnem felnevetve, és közelebb hajolok. Azonnal megragadja az alsó ajkamat és ráharap- Ugyan, cica, tudhatnád, hogy ez nem használ ellenem. Mindig jól bírtam az ilyesmit… véresre is haraphatja, akkor is meg fogom dugni, itt, és most. Valami megváltozik benne, egy pillanatra megremeg, és elenged. Azonnal csókolni kezdem. Belenyög játékunkba, amikor megérzi a szájában nyelvemet, már nem tiltakozik, sőt…
Hozzám simul. Mikor megérzi, hogy milyen bitangkemény vagyok, azonnal reagál: nyög. Én sem várok tovább, megfordítom, nekinyomom a falnak és meglevegőztetem piciny farkincáját. Pont olyan édesek a méretei, mint ahogy emlékeztem rá.
- Ne itt…! – nyögi, hiszen tudja, hogy mi jön.
- Hát hol szeretnéd? – Mosolygok rajta, de a kezem ugyanúgy jár rajta,. ahogy eddig.
- Nah jó, csináld, de legalább kotont húzz! – Sejtettem én, hogy ennyi lesz az ellenállása. És be akarja adni, hogy utál. Ugyan, kérem… - Itt van – nyújtja felém a gumit.
- A bátyád vagyok – felelem enyhe gúnnyal és éllel a hangomban.
- Hát pont ezért, ki tudja, mit szedtél össze azon a lepratelepehhhn – nyögi megint. Ha megint azt akarom, amit régen, hogy együtt élvezzünk el, akkor rá kell kapcsolnom, mert meg fog előzni ez a kis kéjenc macsek.
- Semmit sem – suttogom, majd megcsókolom kézfejét, eltessékelem belőle a gumit, és visszanyomom a falnak. Kellesz neki a támasz, ebben biztos vagyok. Hat éve várok erre a pillanatra.
- Kefélj meg keményen! – Nahát…
- Az lesz - mondom mosolyogva, és miközben a fülét és a nyakát kényeztetem, leveszem a naciját, majd az enyémet is. Nem hatolok bele azonnal. Oké, hogy sosem volt baja a tágulással, de akkor sem akarom felszaggatni.
- Tedd már be! – Ahogy meghallom a hangját, be sem kell fejeznie, tudom, mit akar. Egy erősebb lökéssel nyomulok bele formás testébe. Annyira szorít, hogy már majdnem fáj. Azonnal előre hajolok, és a tarkójába harapok. Ezt mindig imádta. Most is hangosan nyög fel, és a hangokból ítélve beharapta az ajkát, Azonnal előre vezetem két ujjamat, és a szájába dugom.
- Ne csócsáld azokat a szexis ajkaidat, cica. - Ahogy a szájába dugom ujjaimat, azonnal szívni kezdi őket,. mintha csak a farkamat szopogatná. Megremeg benne a farkam, ahogy a válla felett előre pillantok. - Ez az, izgass még tovább - nyögöm fülébe, és már olyan sebességet diktálok, amilyet odabent sem kaptam, soha. Ahogy a tarkóját szívom és harapom, a kezem a farkán játszik, az enyém meg benne dolgozik, mélyen, keményen és gyorsan, minden lökéssel eltalálva a prosztatáját, nem bírja sokáig. Hangosan nyög, ráharap az ujjaimra, és remegve a falra élvez. Teste egy pillanatra elernyed.
- Ne reménykedj… Hat éve erre várok, most végkimerülésig foglak kefélni, tesó - súgom a fülébe. Felnyög a hangomra, megremeg, és érzem, hogy újra kemény. Harapja az ujjaimat, de ezzel csak tovább izgat. Amikor már nehezen bírom, leállok egy kicsit, és kezelésbe veszem tarkóját. Nem tudom, miért ilyen érzékeny ott a bőre, de már gyerekkorunkban is nyögdécselt, ha csak megsimogattam ott. Képes volt csak attól elélvezni, hogy ott csókolgattam, és a seggéhez nyomtam a merevedésemet. Utána persze mindig engedelmesen leszopott, akár egy kisangyal. Imádom, amikor előttem térdel. Olyan kiszolgáltatott és törékeny, mégis, pornósokat megszégyenítve tud kényeztetni.
Betartottam az ígéretemet. Azt hiszem, háromszor élveztem el, minden alkalommal egyenesen a seggébe. Ő nem tudom, valahol ötnél hagytam abba a számolást. Már sötét van, mikor tőle szokatlan dolgot hallok.
- Eh…elégh…hagydh…abba - nyögi, mire felnevetek.
- Akkor méltó búcsút veszek a seggedtől - suttogom fölébe, majd bele is nyalok. Hirtelen kezdek olyan eszeveszett tempót diktálok, hogy még erősebben kell kapaszkodnia, még én is jobban tartom, mert összeesne. Már csak pár perc kell, neki is, nekem is, hogy sokadszorra élvezzünk el. Ahogy egyszerre ér utol minket a gyönyör, ő már szinte nyüszít, sikít az élvezettől. Nem egy ember néz kíváncsian a sikátor jótékony sötétségébe, hogy mi a fene történhet, de engem most senki sem érdekel, csak ez a szépség itt a karjaimban.
Megfordítom, és megcsókolom. Szuszog, nagyon fáradt. Lassan engedem el, a falnak támasztom, és lenyalom a hasáról a saját spermáját. Felnyög az érzésre. Visszaöltöztetem, de előtte még egy gyors puszit lehelek farkára. Ahogy felállok, szemei már éberen csillognak. Emeli a karját, és egy pofont kapok.
- Ezt hogy képzelted?! Takarodj a szemem elől, te sittes kis senki! Gondolod, hogy a kedvedért majd elhagyom Reidet?! - Bennreked a torkomban a levegő.
- De szeretsz engem - mondom, egyelőre nyugodt hangon, mire felnevet.
- Sosem szerettelek - mondja, de valami furcsa érződik a hangjában, a bennem felgyülemlett harag azonban nem hagyja, hogy elemezgessek.
- Cicero… légy őszinte.
- Az vagyok. Nem szeretlek és soha nem szerettelek. - Már nem néz a szemembe, oldalra fordította a fejt. Ahogy a szavak elhagyják szép ajkait, már nem tudok parancsolni magamnak. A torkára kulcsolom ujjaimat, és így emelem meg. Halálra vált arccal mered rám, és csak könyörög, hogy engedjem el.
- Te örök életedre csak az enyém vagy. Értetted?! - üvöltöm. - Takarodj a stricidhez, kis kurva, mert már nem lesz veled sokáig - mondom neki. Tudom, hogy nagyon elszállt az agyam… de hogy mondhat ilyet?! - Amikor bevittek, könnyes volt a szemed - folytatom elengedve, távolabb lépve, és halkabban. - Most meg nem szeretsz? Nem baj. - Megfordulok, és elindulok. - Nem lesz választásod.
*
Visszamentem a lakásba. Magamhoz vettem pár kést, és indultam is a ház felé. A kapu előtti bokrokhoz bújva vártam, hogy elaludjanak. Tudom, hogy ez a geci még meg fogja dugni Cicierot, de most lesz utoljára a testvérem seggében, az biztos. Ahogy Vic mondta, röhögve jutok be. Két őrt kell megölnöm, és egy riasztót kiiktatni, de ezekre a srácok odabent megtanítottak. Az egyik őrt még kifaggattam, hogy hol van a szoba, ahol megtalálom őket, de csak akkor mondta el, mikor már levágtam a harmadik ujját. Szerencsétlen barom. Mindegy.
Épp a háló előtt állok. Nem hallok zajokat. Benyitok, és ott vannak. Mindkettő meztelen. Reid öleli a neki háttal fekvő Cicierot, engem meg elönt a düh. Az ágyhoz lépek. A zajra Cicero felébred. Ahogy meglát, azonnal keltegetni kezdi a pasit, de nem sokat ér vele.
- Fogd be a szád, tesó. - Felpattan, és elém ugrik.
- Nem ölöd meg! nem engedem - sikítja.
- jaj, dehogynem. - Hangom nyugodt, egy jól irányzott tarkón ütéssel küldöm vissza aludni kicsi öcsikémet, majd vigyorogva nézek Reidre.
- Most kinyírlak, rohadék . Átvágom a torkodat, akár egy állatnak. - Szemei könnyben, könyörög, de nem hat meg. Cicát a földön fekve hagyom, és a pasihoz lépek, majd egy egyszerű és gyors mozdulattal átvágom a torkát. Minden tocsog a vértől, mire megdöglik.
Nem volt, aki hívja a zsarukat, így pont van elenyésző pár percem, hogy fullra pakoljam magamat és Cicierot ékszerekkel, pénzzel, bankkártyákkal. Ez az fasz a kártyák mellett tartotta a kódokat. Összeszedtem most egy darabig elég pénzt, az tuti. Plusz ha Vic munkát ad, akkor jól elleszünk. Cicerora pillantok, majd gyorsan felöltöztetem, és már megyek. Messziről hallani a szirénákat, nem akarom megvárni, hogy ideérjenek.
Úgy megyek ki, ahogy bejöttem, majd fogok egy taxit, és részegnek adom el a tesókámat. A ház előtt tetetem ki magunkat, és a taxis kezébe nyomok egy kis aprót. Reid jó fej, hogy még a fuvart is fizeti, bár nem nagyon volt választása, az tuti. Beslisszolok a házba, és zárom az ajtót. Mivel kesztyű volt rajtam, és nem hagytam hátra még egy hajszálat sem, az életben soha nem jönnek rá, hogy én valaha is ott jártam.
|
|
