Nem is tudom hány napja gyalogolok szerintem az isten háta mögé kerültem.

Na,de mindegy is remélem legalább szórakozhatok majd eddig csak nagyon gyenge yomákkal volt dolgom. De ahogy tudomásomra jutott ezek sem valami erõsek. Hát mindegy így jártam majd legközelebb.

Elég szép tájon járok , néhány óra és meg kell érkeznem a városba is.

Néhány óra múlva befutok és szemügyre veszem a dolgokat. Heh, ezek nevezik magukat yomáknak. Még egy kis ideig várok,de aztán belendülök és sorra vágom le a fejüket vagy ép ketté szelem õket. Az erõsebbik nem akar elõjönni sebaj majd elõjössz. Hátradobom a hajam és lecsapom a kardomról a vért. Egy férfi felé fordulok, na tessék téves riasztás 6 yoma van.

Elmosolyodik és elsétál, én meg a közeli fogadóhoz megyek és egy szobát foglalok magamnak

Még kicsit lent maradok nézelõdni aztán felmegyek. Na hát na hát ki lakik mellettem. Ránézek összeszûkült szemekkel

-Üdv, Kisasszony! -pillant rám délcegen. Én csak nézem és sokadszorra is végigmérem majd elõhúzom a kardomat. Azt hitted átversz?

Megszólalok:

-Ha már ittvagyok, veled is végzek –mondom megint a szemembe néz és elvigyorodik.

-Nem szeretném tönkretenni ezt a szép kis falut. Önt se szeretném megölni...

-Ha itt valakinerk a feje lehullik, az a tiéd lesz. -nézek rám rendíthetetlenül. Lassan sétál felém. Felemelem a kardom mire egy kis erõt szabadít fel és félre csapja. Ez nem lehet neki is ugyanolyan a kardja? Kicsit tágra nyalnak a szemeim.

-Te még a férfi claymore-ok korából valósi vagy? 

-Ó... Nem. -vigyorog -Ezt csak találtam.- Chh.. Még idegesíts fel 

-Valóban? -nézek rá, s elteszem a kardomat. Kinyitja az ajtót majd még hozzám szól.

-Szép estét! Ha társaságra lenne szüksége éjjel, csak szóljon... – morgok valamit és én is belépek csak én a saját szobámba

Az istenit!, csak 5 yomáról volt szó erre még ez is itt van aki ráadásul claymore is. Én vagyok az elsõ számú, de ellene lehet én is kevés vagyok. Talán nem bántja az embereket és nem kell vele harcolnom.

Kardomat a padlóba vágom és mindent az ágyra teszek kivéve a ruhámat. Leülök és elalszom.Néhány óra alvás elég meg mondjuk megérzem az utolsó yomát, gyorsan magamra kapom a páncélom és kiugrok az ablakon.Elõhúzom a karom,de az elugrik és egy ember háta mögött telepszik le. Nem mint ha érdekelne ,hogy hol van így is úgy is megölöm.A háta mögé ugrom és ketté vágom.

-         Teresa-sama! Köszönjük szépen!- szól hozzám egy reszketõ hang és egy erszényt nyújtana hozán.

-         Majd egy fekete ruhás ember jön neki adjátok!- mondom hidegen

-         Mi.. lesz ha rossz ember adjuk?

-         Akkor úgy vesszük mintha ez a falu nem fizetett és ha támadás éri nem jövünk .- válaszolom és elmosolyodom- Na további szép napo!

Egy napi járásra van a legközelebbi falu ott 3 Felébredt Lény vár rám. Végre valami kihívás. Remélem Edward sem jön utánam, bár egy kis szórakozás rám férne hehe. Számításaim nem jönnek be nem telik bele egy óra és utol ér.

-         Na csak utol értél,- kérdem gunyorosan

-         Egy hölgynek jól jöhet a segítség!- mondja vidáman

-         Eddig sem szorultam segítségre majd pont most fogok!

-         Ki tudja édesem!- mosolyodik el

-         Nem vagyok az édesed!- morgom dühösen

Az út további részét csendben teszem meg csak akkor szólalok meg ha kérdez.Besötétedik így nem haladunk tovább tüzet rakok és félig-meddig elalszom. Nem bízom benne, senkiben nem bízok. Bár nem hiszem,hogy meg fog támadni,de jobb félni, mint megijedni. Korán reggel mikor felébredek nem találom, csak nem itt hagyott?  Nincs nekem olyan szerencsém sajna.

-Végre felkeltél Csipkrózsika! Hoztam reggelit.- dob nekem egy almát

- Kösz!- mondom miután megettem és felöltöztem

- Akkor nyomás! Kik ellen mész?- kérdezi

- Három Felébredt Lény ellen! A 15-ös, 10-es és a 30-as ébredt fel õk is egy lénnyel harcoltak és átlépték a határt. Ez van.- indulok el. Négy óra múlva odaérünk.

-Nem semmi!- mondom elismerõen amikor meglátom a pusztítást

- Na vágjunk bele!.- nevet és elõhúzzuk a kardokat.