|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Meera | 2011. 03. 12. 19:31:53 | #12207 |
Karakter: Heath Rawen
Megjegyzés: ~arinak
Kóvályogva térek magamhoz, az agyam úgy lüktet, mintha apró manók légkalapácsokkal nyomnák a ritmust odabent, vagy valaki az erősítőt elfelejtette kinyomni… Ilyen fülzúgásom utoljára akkor volt, mikor véletlenül kiskoromban fülessel aludtam el, bár manapság meg sem kottyan egy ilyen…
Oldalra dobom magam, hátha csak elfeküdtem valamimet, az okozza a balhét a fejemben, de nem sikerül, így a takarót magamra rántva próbálok meg önkéntelenül is elbújni a fájdalom elől, de csak nem akar felmúlni a kurva életbe…
Felülök végül, drámai színi előadásomat remélhetőleg senki sem láthatta… Basszus, remélem tényleg senki sem látta, mert ha itt van most egy paparazzi, akkor nekem végem, oda jó híremnek, hogy egy bulit se bírok ki… Főleg amit én csinálok!
Kinyitom szemeimet, de fáj bámészkodni is, de mikor azt a méretes állatot meglátom a fotelemben fetrengeni…
AZ ÉN FOTELEMBEN!
Rögtön beugrik minden az előző estéről, és sajgó fejemre szorítom a kezemet. Hát ilyen nincs, tünci bekötötte a fejemet, hát nem aranyos? Csak koccolna már el a picsába, senki nem kérte, hogy önkéntes műtőst játsszon a fejemen…
És ha…
Megdugott álmomban?!?!
Áh, nem, nem fáj a seggem, ezután a kanos bika után minimum lélegezni se tudnék.
- Agh… mi a francot csinálsz te itt? – taperolom körbe a fejemet, hát szívdöglesztő lehetek, azt meg kell hagyni.
- Talán szívesen, és ne fogdosd, mert lejön a kötés a fejedről – hangja gúnyos és kicseng belőle az unalom. Felkel, aminek nem kifejezetten örülök, mivel így a szoba méretei szinte csökkennek, ahogy ezekkel a vállakkal benyomul az intim szférámba.
Ez most…
BEFEKÜDT MELLÉM?!
- Mi… Mit csinálsz? Szállj ki az ágyamból! – rivallok rá, mint egy területét védő, morgós, rosszul felkelt kutya. A gusztustalan seggét ne pakolja rá az én drága ágyneműmre, mert kiverem úgy a balhét…
- Nyugi már – szól rám, hangja dörmögős és iszonyat szőrszálhasogatós. Ki kérte ezt? Ki küldte ezt ide?!
KI MARASZTALTA?!
- Semmi bajod nem lesz attól, ha itt vagyok melletted – ch, persze, hogyne, minimum egy felszakadással és végtagveszítéssel, valamint hajhullással járna! Fú, öregem, mázlid, hogy nem vagyok teljesen ép!
- Inkább mondd meg a neved.
- Rawen – fújtatok, és gyorsan utána kérdezek. – És akkor most hazamész?
- Diablo és nem!
Senki sem kérdezte a nevedet!
SENKI!
- És miért nem? – tudakolom egyszerűen.
- Azért. Mi van ha itt meghalsz a sérülésed miatt?
- Na és neked ahhoz mi közöd? – horkantok fel, mire a plafonra vet egy lemondó pillantást. Mit látsz te nagy állat magadon kívül?! HE?!
- Talán annyi, hogy miattam szakadt be a fejed.
A POFÁTLANSÁGNAK IS VAN HATÁRA!
- Talán nem kellett volna beráncigálnod a WC-be!
- Mindegy – legyint, mintha csak egy legyet hessegetne el szebb vizekre.
TE AKARTÁL MEGERŐSZAKOLNI, BASZD MEG!
- Kezdjük új lappal – milyen elmés, most megvolt a bemutatkozás, ezek után jönnek a közös bulik, és már csak annyit veszek észre, hogy a véremet, a nyakamat, a seggemet és a pénzemet szívod!
- De tartozol nekem…
- Mégis mi az Istennel? – méltatlankodok hangosan, de inkább hátrább megyek tőle, nem bírom hogy ennyi ideig rajtam fekszik, főleg, hogy közel van az összes olyan végtagja, amivel kárt okozhat bennem.
ÉS IGEN!
Ujjai a bokámra csúsznak, és egy határozott mozdulattal ránt magához, én pedig az összes körmöm a lepedőbe mártom, de esélytelen.
- Talán azzal, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, kicsi Rawen… - sátáni vigyor kerül szájára, én pedig kishíján felvihogok. Elfordulok tőle, és rángatózó szájszéllel próbálom kibírni azt, hogy ne röhögjem pofán…
- Most mi van?
- Nálad szadomazobb embert még életemben nem láttam! Folytassuk ahol abbahagytuk?! – bukik ki belőlem a nevetés, és rángatózva fekszek alatta, míg látom, hogy összevont szemöldökkel nézi kis műsoromat, ami csak neki szól.
- Megharapjalak megint?! – fulladozok, de rájövök, hogy nem kellene a röhögéssel ennyi oxigént betermelnem, mert még az agyam kettéhasad…
- Uhh… ahh… - nyögdösöm fájdalmasan, és összegömbölyödök Diablo alatt, szemeimet úgy összeszorítom, mintha a világot ezzel ignorálnám. – Hozz nekem aszpirint, mert megdöglök…
- Tabletta vagy kúp formájában kéred? – hallom a mély hangot, amitől kipattannak a szemeim, és lüktető fejjel nézek fel rá. A következő pillanatban megérzem, hogy durván megcsókol, én pedig nyüszögve próbálom leszedni magamról, de kezeim erőtlenül hullanak le a paplanra…
Nyelvét végigfuttatja az ajkaimon, majd egy pillanat alatt feszíti szét a számat, s mély mélyíti is a csókot. Fulladozva fekszem alatta, de a fejfájás mellett sok mindent nem tudok csinálni, és nem is érzek… Fasza…
Illetve…
NEM!
- Mhhmh… - nyuffogok, mint egy sarokba szorított nyúl, de esélyem sincs ellene, a nadrágomba úgy kap bele, hogy szinte lerepül rólam a feleslegessé vált ruhadarab. Keze végigsimít az oldalamon, majd a combomon, fenekembe úgy mar bele, mint a kéjelgő macska, aki gazdája lábán dagasztani kezd.
Felnyögök, s felemelve a lábaim közé fészkel, így van esélyem két pillanatra megérezni merevedését, s szinte a maradék levegőm is elfogy ijedtemben.
IRGALMAS ISTEN!
Végre elválik a számtól, de csak azért, hogy hasra vágjon, én pedig zihálva, levegőért kapkodva fekszem a párnák közé. Jól van, dugj meg, ha ettől neked könnyebb, de olyan passzív leszek, mint a ház, lefekszem, aztán csinálj azt, amit akarsz, utána pedig húzd el a beled a francba…
- Ó, nem nyuszikám, mutasd meg nekem, hogy mit csináltál odalent a kanapén… - morogja közvetlenül a fülembe, majd meg is harapva az érzékeny részt sóhajjal vegyes nyögést csikar ki belőlem, mire élvetegen felkuncog. – Ez az, akarod te ezt, csak az a kurva fejed…
- Örülj neki, másképp össze-vissza karmolásználak, meg harapnálak… - lihegem vissza a választ. Tuti nem lennék kezes bárány, de inkább…
- Csak nyugodtan, attól beindulok… - dörmögő hangja szinte sérti a fülemet, s nyakamba belenyalva fordít vissza megint egy lendülettel, én pedig szédülve kapaszkodok meg a vállaiban. Kábultan meredek fel rá, Ő pedig egy ragadozó vigyorral vezeti kezeimet az övére, én pedig automatikusan kezdem el kibontani, letolni róla a nadrágját, meg a gatyáját, a mozdulatsor közben végig szorosan átölelve.
- Nagyon jól csinálod… - röhög fel, és visszadönt az ágyra, én pedig teljesen kiterülve alatta figyelem, ahogy letépi rólam a pólómat, az ingemet, vagy fordítva? Bahh, nem érdekel… Megint megcsókol, erőszakosan, dominánsan, de hát a franc kételkedett abban, hogy Ő az alfahím…
Ajkaim megmozdulnak, és végül úgy döntök, benne leszek a játékban.
Agyrázkódásos szexem még sosem volt, és talán még fiatalon kellene felfedezni az élet által adott nagy lehetőségeket. Végigsimítok a vállán, felsőjét leveszem róla, míg kezei szinte mindenhol bebarangolják testem, lábaim feltolja, én pedig egy hatalmas nyögéssel szakadok el tőle.
- Van síkosítód?
- Ahh… ághy alatt… - szűröm ki fogaim között, ugyanis ráfogott a farkamra. Rohadt tetű, te gennyláda, utolsó szemét!
Gyűlöllek!
Ahh, de olyan jó… Hátravetem a fejem, a párnák most hirtelen forróak és melegek, kibírhatatlanul sütik a hátamat, pedig az előbb még olyan hűs volt a huzat… Ki akarok szakadni közülük! Felemelkedek, hogy vállaiba kapaszkodjak, erőtlenül próbálom tartani magamat, de hál’ Istennek tenyere a hátamra simul…
Villámcsapásszerűen érzem meg ujjait magamban, és reflexszerűen kezdem el ringatni a csípőm, Ő pedig bekeni farkát a síkosítóval, hallom a tubus idegtépő pukkanását, és az Ő ideges morranását.
De sietős neki… Hehe… Ahh!
|
| Meera | 2010. 11. 08. 19:07:35 | #9188 |
Karakter: Heath Rawen
Megjegyzés: ~arimnak
Elkapja a karom, és rángatni kezd befelé, a retyó irányába, én pedig beakasztom a lábam a küszöbbe, kezem meg megpróbálom kitépni betonkemény ujjai közül, de ez olyan, mintha a gyémántot akarnám egy gumikalapáccsal összetörni. Akaratom ellenére is szabályosan bevontat a vécébe, és elenged. Próbálok kifelé sipircelni, de a gennyláda pont az ajtó előtt állt meg robusztus testével, és lábával félreérthetetleül úgy berúgja az ajtót, hogy vakolat darabok hullanak le.
A picsába, ha ez most seggbe rak...
Hiába akarok menekülési útvonalat tervezni magamnak, a rohadékja kimért, lassú léptekkel közelít, kezdek teljesen beszarni tőle. De nyomorék, félbeharapom a... Fölém tornyosul, és mikor a hátam nekiütközik a hideg csempének, felnyüsszenek.
Bazd meg, bazd meg!
DE NE ENGEM!
Megint megragad, és bependerít az egyik vécéfülkébe, és ezt is becsukja maga mögött, a zár kattanása pedig nem sok jóval kecsegtet. Rögtön rávetem magam, mondjuk tök felesleges, hiszen majdnem lepattanok róla, mint egy labda.
- Engedj ki te rohadék! Most azonnal. Mit akarsz tőlem?!
Kuncog.
Kuncog...
MOST KIRÖHÖGÖTT?!
Te tetű, te mocskos gané, hogy tépnének szét a sarki kurvák egy séta közben...
Lép egyet felém, nekem pedig első dolgom az hogy reflexből hátralépek, de megbotlok a kikúrt budiban, és sorsszerűen elterülök rajta, jobban mondva leülök. Belemar a hajamba, és...
És belenyomja a pofám az ágyékába.
- Megtanítalak normálisan beszélni. Akár teli szájjal is... - dörmögi, mire az összes szőr feláll a hátamon, a karomon, lehet hogy még a farkam körül is a frásztól. Felröhög, úgy, hogy majdnem rendeltetésszerűen használni kényszerülök a vécét.
Rendesen mondva: majdnem beszartam.
Kétoldalt megragadom a combjait, amik olyan vaskosak és izmosak, hogy kishíján letörnek az ujjaim a helyükről. Következő megmozdulásom az az, hogy kicsit kijjebb emelem a fejem, és...
Jól ráharapok a rohadtul felálló, bőrbe bújtatott farkára, mire felüvölt, és egy akkora pofont kapok válaszul, hogy felborulok, de a fejem pont beleütődik a vécépapír tartó fém sarkába.
Meginog velem a világ, belekapaszkodom tétován a vécébe, sötét foltok lebegnek a szemem előtt, érzem, hogy minden erőm elhagy, ráadásul valami forró elkezd folyni a fejemről lefelé...
Remek, még ha is hugyozott, akkor se lehetnék szarabb állapotban... Megragadja a karom, és felránt, mire letottyanok a retyó tetejére, és kábán inogva dülöngélek, mint aki be van szívva.
- Ó, hogy bassza meg... - mordul fel hangosan, és érzem, hogy a hajamba tép, hogy megnézze, mi van a fejemen. Mi lenne más ott, hát a hajam... Csöndesen tűröm, hogy csinálja, ugyan mit néz a fejemen, mint pillanatokkal ezelőtt vizelt le...
- A kikúrt életbe... - a következő pillanatban a vállán találom magam, ahogy kirúgja a budi ajtaját úgy, hogy kiszakad a francba, és már kint is vagyunk az utcán. - Hol laksz?
Eldünnyögöm, és milyen varázslatos, meg is állunk egy rettentően ismerős ház előtt. Anyád, valaki koppincsolja az egyedi tervezésű luxuskéglimet...
- Itt laksz hülyegyerek? - száll ki a kocsiból, és a vállára dob, mire úgy érzem, hogy menten leokádom a hátát. Érzem, hogy a feje fel-le emelkedik, bizonyára rohadtul nézegethet valamit. Haladjon, mert vagy az agyvelőm csurog a fejemről, vagy...
- Hát menten aranyba foglalom a neved... Bár ahogy elnézem, neked több jutott. Van ám pénz itthon.
- Csak vigyél már be, és add az elsősegély dobozt... - motyogom, és a hajába való tépés helyett ujjaim csak erőtlenül siklanak a dús hajtincsek között. Háta megfeszül, de elindul velem hosszú, ruganyos léptekkel a bejárat felé, leszedem a biztonsági kódot, és mikor belépünk, a mozgásérzékelős zenelejátszó be is kapcsol.
A monstrum elfüttyenti magát, mikor szétnéz az előszobán. Hát ja, van pénzem dögivel. Becsattog velem a nappaliba, ami egybe van nyitva a konyhával, aminek pultján egy csomó CD és DVD hever.
- Micsoda baszós zenéd van.
- Jófajta keverés mi? - zihálok a fülébe, mire letesz a sötétkék bőrkanapéra, én pedig hátravetem a fejem, és hatalmasat sóhajtok. - Hívd rám a mentőket, és takarodj ki a házamból.
- Nem úgy meg az kicsisegg... A fuvardíjat ki kell fizetni – két óriási karja két oldalt megmarkolja a kanapé háttámláját, én pedig így sikeresen beszorulok alá. Lihegve kapkodok levegőért, de a belőle áradó hő csak tetéz a helyzeten.
Élvetegen elvigyorodik, és lehajolva rátapasztja száját az enyémre, mire felhördülök, de válaszul csak megragadja a torkom, és nekiszegez a kanapénak. Nyelvével nyalogatja az ajkaimat, majd erőszakosan befurakszik közéjük. Felnyögök, próbálom kifeszegetni magam alóla, de csak annyit érek el, hogy ágyékom szembetalálkozik kemény farkával.
- Hmmm... jó helyen tapogatózol... - morog rá a számra, torkomról elkerül a keze, és végigsimít a mellkasomon, majd húzogatva az anyagot a nadrágomhoz nyúl. Megremegek, a nehéz állatja pedig végignyal az arcomon, majd nedves nyelvét lehúzza a nyakamra, mire felsóhajtok.
Érzem, hogy elönt a vágy és a kéj, nem tudok uralkodni magamon, lábam a derekára kulcsolom, mire felkap, és helyet cserélve az ölébe kerülök.
Meginog velem a világ, hát basszus, mégiscsak a fejem szakadt be...
Lekerül rólam a nadrág, zihálva kapaszkodom meg vállaiban, mire élvetegen felröhög. Bosszúból meg akarom fejelni, de félúton beszédülök, így szinte a szájára cuppanok, mire elégedetten felmorog, lerángatja rólam a nadrágot, közben szétharapdálva, falva a számat.
Forróság árad szét bennem, rettentően akarom, hogy bennem legyen, a tűz elemészt minden józan pillanatot, arról nem is beszélve, hogy a fejemen levő seb úgy lüktet, mint ennek az állatnak a farka a seggvágányomnál...
Fennakadnak a szemeim az élvezettől és a kábultságtól.
|
| Meera | 2010. 09. 26. 17:28:33 | #8142 |
Karakter: Heath Rawen
Megjegyzés: ~ arimnak
Kapkodva öltözködöm fel, mivel ismét késésben vagyok. A francba, nem szoktam ennyit bénázni, ezt is csak egy rohadt álom miatt! Felkapom a fekete farmerom, és magamra rántok egy trikót, sietve öntök Nefertitinek egy kis tejet, és fülhallgatóm felkapva kirontok a házból, még a járdán felkapva cipőimet.
Rohanvást megyek a parti színhelyére, kocsival mire kiállnék, lemenne a nap, a motort is sok időbe telne kitolni a garázsból, a bicikliről ne is beszéljünk, a görkori eleve ejtve, főleg, hogy nem is tudok.
Mi a francnak is van ott a folyosón?!
Ilyen se volt még, hogy sprintelve, mi több, gyalog érkezzek egy általam igencsak kedvelt helyszínre, de a picsába is, álmomban még a szemöldököm is izzadt, valami nagy, fekete hajú debella állat üldözött egy erdőben, én pedig a faágakon ugráltam, hogy elkerüljem, és éreztem, hogy csak akkor vagyok biztonságban, amíg a magasban vagyok...
A meddig az a rohadék nem kerített egy létrát, és felmászott értem..
Megborzongok, és élesen veszem be az egyik kanyart az legközelebbi utcasarkon, kikerülve egy nagyobbacska bandát, ahonnan füttyögés csapja meg a füleimet, ugyanis a sietségben még a fülhallgatóm se kapcsoltam be. Nem felejtek el egy kabbét mutatni üdvözlésképpen a vállam fölött, de eszem ágában sincs megállni, sietnem kell, hacsak a diszkó berendezésének tönkretételét nem akarom kifizetni.
Szabályosan feltépem a bejáratot, lerohanok a meredek lépcsőkön, és ledobom magamról az izzadt trikót, mi a fenének is vettem fel? Felmászok a pulthoz, a fülhallgatót rákapcsolom a keverőpultra, beindítom a programokat, és rekedtes hangon szólok bele a mikrofonba.
- Elnézést, de útközben elhagytam a napszemüvegem – mondom, mire a tömeg éljenezni kezd, és egy csomót dobálnak fel hozzám az említett kiegészítőből. Elvigyorodom, mivel a fejemen alapból van egy, csak valami kamu alibi kellett, hogy ne firtassák miért késtem. Elvileg, egy hírességnek mindent meg kell bocsátani...
***
A parti rohamosan kinövi magát egy orgiává, az emberek élvezik a privát bulit, és mire észbekaptam, két bige vonaglik mellettem. Elhúzom a szám, és a következő szám legnagyobb basszusánál két kezem a derekukra simítom, és a következő pillanatban le is löktem őket magam mellől, a tömeg pedig őrjöngve viszi őket tovább.
Élvezem, hogy minden gondolatot és problémát elfeledtet velem a zene, semmi más nincs, csak az őrjöngő dübörgés, ami a dobhártyám szadizza és ostromolja keményen. Kiűzi belőlem a szorongást, és a feszengést, ami egyébként is csak minimális mértékben van jelen az életemben. Rohadtul jó érzés itt állni, mindenki a zenémet élvezi, vagy értem olvadozik, utóbbinak nem igazán örülök. El kellene fogadni pénz és hírnév nélkül is aranyoskáim, mert megütöm a magas cét, és vége lesz a hallásotoknak, mielőtt még a nevemet ordítanátok.
Gyűlölöm a pénzem, gyűlölöm a hírnevem, élni szeretnék, de a zene... Nélküle nem tudnám elképzelni az életem, akárcsak Nefertiti nélkül a reggeleimet. Öngyilkosságra is képes lennék, ha úgy hozza a Sors.
***
A parti végét átadom egy másik DJ-nek, aki nem olyan népszerű és jó, mint én, de tud rendes zenét szolgáltatni, elismerem a muzikalitáshoz való tehetségét, így kezet fogva vele lepattanok a pult mögül, és sprintelni kezdek kifelé, a tömeg meg utánam.
- A rohadt életbe! - üvöltöm, és befordulok a fellépők bejárójánál, de ekkor valaki elkapja a karom, és beránt az egyik oszlop mögé, a tömeg pedig felajzva elcsörtet a másik irányba, amerre engem sejt.
Megfordulva a sötétben csak a körvonalait látom, és szürke, égő szemeit, amik azt sugallják, hogy...
FUSS HEATH, FUSS!
- Kösz, de magam is megoldottam volna – rántom ki a karom az övéből, de mikor ez megtörténik, újból utánam kap, és szinte látom világító fogsorát, ahogy egy vigyor kíséretében előbukkannak, mint valami reflektorok.
- Ezt erősen kétlem – jön a válasz, ami olyan mély, és rekedt, hogy akkorára nyílik a szemem, hogy majdnem leesik a napszemüvegem is. Nem látom rendesen, csak élvetegen villogó tekintetét, és halvány körvonalait, de már csak a HALVÁNY láttán is eláll a szavam.
Ez egy monstrum! Majdnem másfél fejjel magasabb mint én, pedig én sem vagyok mélynövésű.
- Meghálálni viszont nem fogom, mert nincs miért – felelem flegmán egy bunkó, lepattintó félmosoly kíséretében, és mikor megint elindulnék, újra végigszánt a gerincemen karcos hangja.
- Nagy a szád kölyök, csak pofázásra tudod használni? - a kaján hangot hallva az így is zilált hajam még jobban égnek áll, és a következő pillanatban a hátam a hideg falnak csattan, mire bennem reked a levegő. A fülhallgatóm pedig bekapcsol...
|
|
