Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

Az új suli nem is annyira új. Kisegítettem már a tanárokat, de most kapok végleges állást, határozott munkaidõre, ami egyelõre öt év. Ha letelik, és úgy akarom, meghosszabbítják. Az igazgató jó barátom, már kellõen mélyre nyaltam magam nála ahhoz, hogy bármit teszek bárkivel, nem lesz bajom belõle. Mindig az én pártomat fogja, mindenben. Helyes. Így szeretem.

Az évnyitón bemutatkozom, és elmondom, hogy melyik osztályt kapom én. Nem izgat különösebben a dolog, nem nagyon van olyan lény ebben az iskolában, akit a diri jobban bírna, mint engem. Emlékszem, a múlt héten még együtt is vacsoráztam vele, és a feleségével. Kedves, idõsebb hölgy, csak sokat beszél, de elnézem neki, mert tényleg jó fej, és most hétvégére is hivatalos vagyok, de ezúttal nem étterembe, hanem hozzájuk.

Érdekes, hogy az egyik kölyök egész nap engem bámult. Alois a neve, és amennyire a szünetekben látom, õ az ügyeletes rosszfiú az osztályban. Gondolom, nem azért nézett, mert ki akar kezdeni velem, csak egy olyan pontot keres rajtam, ami elég ahhoz, hogy megalázzon az osztály elõtt. Szegény srác, nem tudja, kivel akar kikezdeni.

Az utolsó óra után odatipeg elém, és megkér, hogy beszéljünk. Azonnal a térképszertárhoz vezetem, az viszonylag nyugodt hely, még akkor is, ha adott esetben megdugom. Már pedig valószínû, hiszen helyes pofija, és igazán dugnivaló popsija van. Ahogy elõttem lépked, megnyalom ajkaimat, és álmást mondom, hogy nem látszik túlzottan, mennyire kemény vagyok attól, ahogy riszálja a seggét elõttem.

Beérve azonnal nekem is esik. Nem vár semmire, ahogy záródik az ajtó, már le is tegez.
- Mit szeretnél… Alois, ugye? - kérdezem szokásos, kedves maszkomat magamra öltve.
- Miért játszod meg magad? - na, most azt hiszi, hogy nyeregben van. Milyen naiv kis hülye…
- Tessék? - kérdezem tettetett meglepettséggel. Hadd érezze, hogy õ vezet. Úgyis mindjárt szembesül a mocskos valósággal.
- Jól hallottad. Miért játszod meg magad? Nem ez a valódi éned, amit nekünk mutatsz - mondja önelégülten vigyorogva. - Talán van valami, amit rejtegetsz?
- Túl sok filmet nézel, Alois - mondom neki mosolyogva, és már fordulnék is ki a szertárból, mikor vékony ujjai csuklóm köré fonódnak.
- Engem nem tudsz átverni - suttogja arcomba, én meg egyre idegesebb vagyok.
- Addig engedj el, te kis szemétláda, amíg nem mutatom meg, ki is vagyok. - Kicsit elsápad, de aztán gonosz mosolyra húzza az ajkait.
- Tudtam én. Megjátszod magad. - Büszkén húzza ki magát, nálam meg itt pattan el a cérna. Az ajtóhoz lépek, kulcsra zárom, leszedem nyakkendõmet és elkapom a kezeit. A radiátorhoz húzom, hasra fektetem és kikötöm. Ahogy leszaggatom nadrágját, végre felocsúdik a meglepõdésbõl.
- Most mégis mi a jó büdös francot csinálsz? - kérdezi, majdnem kiabálva.
- Betömöm a szádat, e nagypofájú kis senki - felelem neki, majd megfogom nadrágszíjamat, és szájára kötöm. Okos kölyök, ráharap. - Jó fiú vagy, Alois. Most pedig itt van, amit annyira akartál - suttogom fülébe, majd kioldom nadrágomat, és elõveszem farkamat. Egyik kezemmel magamat hozom olyan állapotba, hogy bele tudjak hatolni, a másikkal tágítom. Két ujjal kezdek, hiszen ez most nem szeretkezés, egészen konkrétan meg fogom erõszakolni. De ha õ ennyire látni akarta a valódi énemet, akkor csak hadd lássa.

Mikor már én is eléggé kemény vagyok, és õ is eléggé tágnak tûnik, mögé térdelek. Ahogy farkamat seggéhez illesztem, felnyög, dobálni kezdi magát, így tarkójára simítom kezem, és megszorítom.
- Maradj kussban, kis senki. Te akartad az igazi énemet. - Mondandóm befejezésével azonnal tövig vágom magam testében. Borzalmasan szûk ez a kis ribanc… imádom! Annyira jó, olyan forró… nem tudok beteli ezzel az érzéssel. Nem várok semmire, mozogni kezdek, és csak a saját élvezetemet hajszolom. Õ fájdalmasan nyögdécsel, pedig egy szava sem lehet. Ha valakit megerõszakolnak, azt sosem tágítják elõtte.

Kegyetlenül mozgok benne, néha elõre hajolok, és vörös foltokat szívok, harapok bõrébe. Csak nyög, de nem tudom, hogy élvezi, és szereti a keményebb játékokat, vagy egyszerûen csak fáj neki. Egyik sem érdekel. Inkább az a lényeg, hogy tíz perc alatt le kéne rendeznem, mert ebédelni is akarok, és fel kéne hívnom anyát. Ma van a születésnapja, illene valami virágot küldenem neki… Hah, még mindig milyen szûk a segge Aloisnak... Hm. Talán többször fogom megdugni. Nem tudom. Úgyis meg fog fenyegetni, hogy elmondja valakinek, de lesajnálom. Úgyis nekem hisznek.

Ahogy haladok az orgazmus felé, még durvábban vágom bele magam. Úgy döntök, jó fej leszek, és nem élvezek bele, sõt, még a ruhájára sem, úgyhogy feltûröm a derekán, majd kirántom magam, és a seggére, meg a hátára élvezek. Ekkor látom, hogy kicsi, vörös pöttyök vannak a padlón. Upszi. Mindegy. Maximum nem fog tudni ülni holnap. Ettõl baja nem lesz.

Ahogy elélvezek, visszarendezem magam a ruhámba, eloldozom, felhúzom rajta a nadrágot, és az ajtóhoz tolom.
- Na, takarodj, kurva - mondom neki, mindenféle érzelemtõl mentesen. - Ha legközelebb kefélni támad kezdem, majd kereslek.
- El fogom mondani az igazgatónak - feleli.
- Tedd meg. Teszteld le bátran, hogy mennyi szavad van neked, és nekem. De arra készülj… - Megfogom arcát és durván hajolok nyakához, még egy utolsóm vörös foltot szívva rajta. - Akkor nem csak pár csepp vér fog jönni a seggedbõl. Akkor a kórházban kötsz ki, picinyem - röhögöm, majd megfordítom, és kilököm az ajtón. Megvárom, hogy elhúz, addig innen, bentrõl, mobilról hívok valami otthoni virágüzletet, hogy küldjenek anyunak egy csokrot. Ahogy ez megvan, felhívom a szokásos éttermet, és megrendelem a mai menüt, hogy mire odaérek, kész legyen. Ezt követõen végigsimítok hajamon, aztán kilépek. Alois már sehol. Még szép, hogy lelépett. Gondolom, holnap majd ordítani fog és fenyegetni, de nem érdekel.

*

Másnap reggel mosolyogva sétálok a folyosón. Épp Alois és a haverjai jönnek velem szembe, de nem szól, csak végigmér, és morog valamit. Kajánul vigyorgok rá, majd meglátom az igazgatót, és felvéve szokásos álarcomat, mosolyogva köszönök neki, és kávézni invitálom, persze, én fizetek. Közben arról a könyvrõl mesélek neki, amit este olvastam el. Hátrapillantva látom, hogy kicsi ribancom csak áll, és bámul. Na, csak nem felmérte végre, hogy mennyi esélye van velem szemben? Szánalmas kis köcsög. De nagyon forró volt a segge, ez tény, és jó volt megdugni, még akkor is, ha kicsit erõszakosabb voltam a kelleténél.

A diri az új osztályról faggat, a terveimrõl, én meg mesélek neki. Elmondom, hogy alapvetõen semmi bajom a srácokkal, bár van köztük néhány, nehezebben kezelhetõ. Azonnal Alois nevét hozza fel, én meg magamban röhögök. Az igazgató rühelli õt, és a haverjait is, engem meg imád. Ha a kis segg mégis kinyitja a pofáját, úgyis nekem hisznek majd, és nem neki. Szegény kölyök, nem tudja még, hogy kivel is kezdett ki. Sajnálom, már elõre, hiszen keserves néhány éve lesz, az fix.

Az elsõ órám velük van. Nyugodt arccal, mosolyogva sétálok be, majd közlöm velük, hogy szintfelmérõt írunk. Elégedetlenül morrannak fel, de nem szól senki semmit. Ahogy írni kezdenek, én hátrasétálok, és kihasználom, hogy mindenki a saját dolgával van elfoglalva, mögötte meg csak a barátai ülnek. Ahogy odalépek, beállok a széke mögé, és elõre hajolva szemlélem meg nyakát. Szép, piros foltocskák tarkítják. Kezemet szája elé vezetem, majd megszívom nyakát. Érzem, ahogy megremeg és felnyög. Micsoda kéjsóvár teste van. Hogy ne legyen feltûnõ annyira, amit csinálok, a dolgozatra mutatok, ahol valamit rosszul írt le.

Az óra végén továbbállok egy másik terembe. Viszonylag nyugodt napom van, semmi extra. Pár dolgozat, óra velük, ahogy az utolsó is. Amikor végzünk és csengetnek, mindenki kivonul, de õ ülve marad. Ahogy a padja elé sétálok, felpillant rám.