|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Hachi_ko | 2011. 01. 26. 12:43:48 | #10808 |
 Karakter: Matt Rubels
Megjegyzés: [Hoshinak]
Eleinte még azt láttam, hogy a táblát bámulom és ásítozva figyelem a tanár zagyvaságait, aztán a másik percben minden elsötétedik és egy gyönyörű helyre kerülök. Egy parkszerű helyen vagyok, ahol minden tökéletes. Pár gyerek húz el mellettem gördeszkán, amit tekintetemmel követek, majd szemem megakad az én bandámon. A blackIce-osokon. Azonnal odarohanok és Steve a deszkám nyújtja felém, amit azonnal el is veszek. Egy széles mosollyal az arcomon, előre megyek, és elkezdek trükköket bemutatni, majd hirtelen éles hang üti meg a fülem és én leesek a deszkáról, aztán minden eltűnik körülöttem és én…
Felébredek.
- Matt, kellj fel vége az óráknak és itt a szünet. – Rázogat egy ismerős hangú fiú, amire kinyitom a szemem és ránézek.
- Steve? – Dörzsölöm meg a szemem, majd ásítok egy nagyot.
Várjunk csak, mit is mondott? Szünet?
- Matt, hallod, amit mondok egyáltalán? – Kérdezi komor és mély hangján, miközben újra megrázz a vállamnál. De ekkor teljesen leesik a tantusz.
- Áh SZÜNEET!!! – Kiáltom el magam és felpattanok a helyemről, amitől Steve hátrább is ugrik.
- Leesett? Idióta…- Morogja és felveszi a táskám, amit én otthagytam a nagy kirohanásom közepette, majd lent az iskolaudvaron talál meg és ideadja nekem.
- Ehh… köszi. – Veszem el egy kínos mosoly kíséretében, majd felveszem a hátamra, majd a deszkámra lépek, időközben pedig a bandám többi tagja is megérkezik. Kezet rázok Sammel, és Dave-el is. Aztán végre utunkat a park felé vesszük ahol mindig deszkázni szoktunk a próbák előtt. Hisz a fittség is sokat jelent az ember számára nem csak a jó hang.
- Hé, azt nézzétek. A pályánkon vannak. – Mutat Sam a másik bandára, mire csak egy gúnyos kuncogás hagyja el a számat.
- Ugyan már, ezek csak suhancok, nincsenek olyan szinten, mint mi. Bénák. – Mondom olyan gúnyosan, ahogy csak tudom, a többiek pedig nevetnek rajta. De aztán látom, hogy az egyikük megindul felénk, elég dühösen. Majd ez abba marad, ugyanis a barátai lefogták.
- Na, mi van? Csak nem megverni akar minket a ti kis barátotok? – kérdezem tőlük.
- De meg akar verni, csak van annyi eszünk, hogy ne járassuk le magunkat, úgy, mint ahogy ti teszitek. – Vág vissza, eléggé otromba hangnemmel, majd közelebb lép hozzám és a szemeimbe néz, amit én is megteszek és állom a szemkontaktust. Láthatóan végig mér, hogy kivel is áll szemben, de aztán a tekintete megváltozik és szája szélét is megnyalja, amitől azonnal zavarba jövök, de próbálom rendezni az arcizmaimat.
- Ha ilyen nagyfiúk vagytok, akkor álljatok ki versenyezni velünk! Meglátjuk, hogy melyikünk a jobb deszkás! – Szólal meg egy kis csend után egy nagy vigyorral a képén, amire az én szemeim is felcsillannak.
- Rendben. – vágok vissza, de hangomban még mindig hallatszódik a zavartságom. - Meglátjátok, elkenjük majd a szátokat! És ha már itt tartunk! Mi a tétje a "versenynek"? – kérdezem, miközben kicsit magabiztosabb vagyok. Hisz csak nyerhetünk ezek ellen. Meg aztán mi sem vagyunk kispályások.
- Nincs tétje. Ez csak egy egyszerű felhívás keringőre! Megnézzük melyikünk a jobb! – Válaszolja, majd hátra néz a csapatára, akik bólogatnak neki.
Ceh… de nagyra van magával…
- Rendben. - Egyezek bele, majd kezet nyújtok felé, hogy ezzel is hivatalos legyen a kihívás. Kezet rázunk, majd visszamegyünk a dzsekinkért és én leülök a szökőkút szélére és várom, hogy elkezdje.
Végül rápattan a deszkájára és elkezdi. Elég nehéz és látványos trükköket mutat be, amik rendesen meglepnek engem.
Nem rossz a srác… na, de még is miket beszélek? Én is jó vagyok.
Pofozom meg finoman az arcom, majd a srác végül abba hagyja, és felém néz.
- Na, mutasd, mit tudsz, Nagyfiú! – Szól oda nekem, mire én mosolyogva pattanok fel a deszkámra és bemelegítés kép először könnyebb figurákat mutatok be, majd szépen lassacskán áttérek a nehezekre. Nagyon jól megy, hisz miért ne menne jól? Én jó vagyok ebben, meg szeretem is csinálni. Épp a magasba ugrok a deszkámmal és megpörgetem, mikor pedig visszaérkezek a földre fél lábbal, hirtelen elvesztem az egyensúlyom.
A francba NEEEE!
Végül én seggre ülök a kemény betonon.
- Na, mi van Nagyfiú?
- Csak nem elfáradtál, hogy popóra csücsülsz? – Kérdezi komoly hangon tőlem, majd ő is röhögésben tör ki, amire csak fújtatok egyet hangosan és felállok, és a többiekhez sétálok, akik szintén nevetnek rajtam, de kapok egy vállba veregetést.
- Nem... Nem fáradtam el... Csak... csak kigurult a lábam alól a deszka... – Válaszolok az előző kérdésre, de hangomban hallom a zavarodottságomat.
- Aha... Ebből is látszik, hogy melyikünk a jobb! Bár kétség kívül, a legjobb deszkással is megeshet ugyan ez. – Szólal meg a bandavezér és közelebb is sétál hozzánk.
- Remélem, ezek után már nem akarod megmutatni, hogy melyikünk a jobb, mert szerintem ez egyértelmű. – Mondja nekem, mire felfogom a szavait.
Hogy micsoda? Az nem lehet, hogy jobbak nálunk. Ez csak egy apró baleset volt!!!
Lesújtó tekintettel nézek a másikra és úgy fenyegetem meg, ahogy csak tudom.
Még is mit képzel magáról? Egoista, felfújt hólyag!!!
- Majd meglátjuk! Mi nem adjuk fel ilyen könnyen! Még találkozunk! – Figyelmeztetem, azzal összeszedjük a cuccainkat és el is húzzuk a csíkot keresve egy másik pályát, ahol gyakorolhatunk, vagy csak gyakorolhatnánk, ugyanis most próbára kell mennünk, hisz a zene az, amiért van ez a banda.
- Na akkor, most deszkázunk még egy kicsit, vagy menjünk a próbaterembe? – Kérdezem a többiektől, akik inkább a próbát szavazzák meg, amire bólintok egyet és gördeszkánkra állva a próbaterem felé vesszük az utunkat.
---oOOo---
Már egy hete megkezdődött a nyári szünet és azóta ki is használok minden percet, hogy egy kis pihenéssel is eltölthessem. Noha, igaz dolgozom is mellette, de ezt a munkát szeretem, hisz nem megerőltető, na meg a vásárlókat is kedvelem, akik bejönnek ebbe a remek kis lemezboltba. Ha úgy nézzük itt is pihenek, hisz csak vagy besegítek egy két kíváncsi embernek, vagy eladok egy lemezt, amit az egyik vásárló választott. Tehát én ezt jól kifogtam.
Nyugodtan ülök a székembe és egy újságot olvasok, ami tele van a rock és egyéb bandák képeivel és cikkeivel. De aztán megakad az egyik bandán a szemem, akiket nagyon tisztelek, és miattuk is döntöttem úgy, hogy zenélni fogok.
- Modern DaYs. – Olvasom el halkan a banda nevét, majd azonnal nekilátok a cikk olvasásának, teljesen belemerülve, mígnem szemem megakad egy nagyon fontos szövegen.
„ A Modern DaYs július végén Tokióban lép fel 19:00 órától. Ki ne hagyd az év legnagyobb buliját!”
A Modern DaYs itt? Tokióban? Amerikából… ideutaznak? Ez…
- YATTAAAAAA! – Kiáltom el magam örömömben, amire a vásárlók azonnal felém fordulnak, és furcsa tekintettel néznek rám.
- Öm… Bocsánat. – Hajolok meg az emberek előtt, akik utána visszafordulnak, és úgy tesznek mintha semmi sem történt volna.
Egy sóhaj kíséretében huppanok vissza a székembe és egy mosoly kíséretében emelem magam elé a magazint.
- Mi a nagy vidámság tárgya, Nagyfiú? – Hallok meg a pult felől egy ismerős hangot, de még nem nézek fel.
- Ó hát csak az, hogy jön a kedvenc bandám a városba, és én mindenkép ott akarok lenni. – válaszolom az „idegennek”.
- Valóban? És kik azok? Ja, egyébként meg… Nem a boltot kéne figyelned, Nagyfiú? Vagy még mindig fáj a segged a múltkori után? – hallom a gúnyos beszólást, amire hangosan egy dühöset fújtatok.
- Na, idefigyeljen. Nekem maga ne mondja meg, hogy mit csináljak, tudok a boltra vigyázni, és ezt a segges dolgot meg nem tudom, honnan veszi, mikor még nem is találko… - Hallgatok el, mikor végre felnézek és meglátom, hogy ki áll a pultnál. Olyan gúnyos vigyor húzódik a szájára, hogy az már hihetetlen.
Miért pont ő?
- Na-na… Már el is felejtettél? – kérdezi, miközben egy kuncogás hagyja el a száját.
- Mit keresel itt?! – viszem fel egy kicsit a hangerőt, mert nagyon idegesít ez a hozzá állás.
- Hát ugyan azt, mint a többi vásárló. A kedvenc bandám lemezét. Bár álmaimba sem gondoltam volna, hogy itt pont veled fogok összefutni.
- Nos… Ez esetben örültem a találkozásnak, legközelebb sem látjuk szívesen. – mondom el a szakszöveget kicsit másképp, mint ahogy kell, de ez nem hatja meg, sőt rákönyököl a pultra és elég feltűnően vizsgál végig a tekintetével.
- Höh… Mi az? – Szegezem neki a kérdésem, mire szemeimbe néz.
- Semmi, csak elgondolkodtam. – válaszolja.
- Remek, ha ez is meg van, akkor gyorsan válaszd ki a lemezedet és hagyj békén. – Morgom az egészet, és a magazint újra a kezembe véve úgy teszek, mintha olvasnám.
- Hé… - Szólal meg.
- Mi az? Nem látod, hogy olvasok?
- De látom… Csak, hogy tudsz fejjel lefele? – Kérdezi gúnyosan, majd el is neveti magát, én pedig kapkodva fordítom meg gyorsan a magazint, ahogy észreveszem.
- A jobbak így is tudnak… - Próbálom menteni a helyzetemet, de ez nem jön össze, mert egy kételkedő kuncogást is hallok.
- Hát persze. Na de… Kik is fognak ide jönni? – Érdeklődik, mire ráveszem a tekintetem.
- A Modern DaYs. – Válaszolom tömören.
- Az remek banda. Kicsit sokat utaznak, hogy itt adjanak le egy koncertet…
- Nekem mondod? Alig várom, hogy lássam. – Ül ki egy mosoly az arcomra.
- Mi tagadás én is megnézném szívesen. Láttam már a neten az egyik koncertjüket, a 2009-est, nagyot alakítottak.
- Azt én is láttam. Hihetetlen volt, ahogy Joe énekelt és még a közönség közé is beugrott.
- Igen igen. Az csak hab volt a tortán. – Ő is elmosolyodik, majd kicsit meglepődöm a srácon.
Teljesen jól elbeszélgetünk, és közös témánk is van.
Egy kis csend áll be köztünk, majd megköszörülöm a torkomat.
- Nos… akkor mit is szeretnél? – Kérdezem és kíváncsian nézek rá.
Közben a srác az egyik polchoz lép és levesz egy lemezt.
- Csak ezt. – Nyújtja felém a…
Modern DaYs Új albumát?! Ezt meg hogy, hogy nem láttam?!
Szemeim is rendesen kitágultak, ahogy az albumot fixíroztam.
- Rendben… - Erőltetem meg kicsit a hangomat, azzal elveszem az albumot és a vonalkódot leolvasom.
- 3000 yen lesz… - Mondom ki az összeget és az előttem álló, már nyújtja is a pénzt. Elveszem, majd a pénztárgépbe rakom, azzal visszaülök a helyemre és fekete hajamba túrok.
- Valami gond van? – Kérdezi kicsit aggódó hangon, mire felnézek rá.
- Nem semmi… Csak meglepődtem, hogy itt van előttem az új album én meg észre sem vettem.
- Hát ez előfordul. – válaszolja, miközben elrakja a lemezt a táskájába.
- Egyébként Kiyoshi Matsumoto vagyok. – Nyújtja felém a kezét, hogy kezet rázzunk, pont úgy, mint egy héttel ezelőtt.
- Matt Rubels. – Mondom el én is a nevemet, és kezet rázok vele.
- Tényleg Matt. Hogy kerültél te Japánba? – kérdezi kíváncsian.
- Hát… a szüleimmel ide költöztünk, mert nagyon szeretik a japán kultúrát és úgy döntöttek, hogy benne is akarnak élni. – Válaszolom, és elengedjük egymás kezét.
- Értem. És milyen itt? Amerikában jobb volt?
- Hm… hogy is mondjam. Amerikában is nagyon jó volt élni, de itt jobban szeretek. Az emberek sokkal jobban tisztelik egymást és megértőbbek.
- Értem. És a sulival, hogy állsz?
- Most fejeztem be. Ez volt az utolsó évem és most dolgozom Ez remek munka, tehát itt szeretnék maradni. – válaszolom, majd megcsóválom a fejem.
- öm izé… Miért kérdezel ennyit? – Teszem fel a kérdést.
- Mert kíváncsi vagyok. – mondja halkan, mire halkan felhorkantok, hisz nem rég még szívatott, most meg jó pofizik velem.
- Na, jól van. Szerintem ennyi élettörténet elég volt egy napra. Nekem viszont dolgoznom kell, ha nem haragszol… - veszem elő újra azt a bizonyos magazint és ismét olvasást szimulálok.
- Na, jól van. Dolgozz csak, nem zavarok akkor, de még találkozunk. – Mondja, azzal hátat fordít nekem, én pedig tekintetemet leveszem a magazinról és Kiyoshira nézek. Majd hirtelen felém fordul.
- Ja és… Fordítsd meg azt az újságot, ha olvasni akarsz. – Neveti el magát, mire én zavaromban elkezdem megint forgatni az újságot és egy erős pír is kiül az arcomra, azzal végül Kiyoshi el is tűnik az üzletből.
Egy hangos sóhaj hagyja el a számat.
- Te jó Isten. Remélem, nem hoz össze vele ismét a sors… - Motyogom az orrom alatt, mire egy újabb vásárló jön.
A nap végével kicsit fáradtan hazakullogok, ahogy még a próbát is megjártam. Szüleimnek beköszönök, miközben öcsém is vidáman átöleli a derekamat. Mosolyogva ölelem vissza, majd elengedve felmegyek a szobámba, gyorsan letusolok, azzal befekszem az ágyba és hamar el is alszom.
|
| Rauko | 2010. 10. 18. 12:40:14 | #8714 |
Karakter: Price Rainer (Sweety)
Megjegyzés: ((Vyvymnek))
– Megvertek? – kérdezi közelebb hajolva. Azonnal látom az arcán, hogy mennyire visszataszítónak gondolja a sebet, így elütöm a kezét arcomtól, mikor felém nyúlna.
- Ne… Ne nézz rám…
- Ne botorkodj! - Megnézi a sebet. - Azonnal be kell mennünk az ügyeletre. Nagyon ostoba vagy, így hagyni ezt a sebet, ezt varrni kell. És könyörgöm… - nézek a szemébe. – Komolyan azt hitted, emiatt ne szeretnélek, hogy ilyesmi történik veled? Attól még te, te vagy, nem számít, hogy mi történik. És mégis mi fasz történt?- Meg sem érdemlek egy ilyen pasit… komolyan! – Vegyél fel valamit, mert megyünk a kórházba.
- De… - kezdenék ellenkezni, hogy nincs nálam pénz gyógyszerre, hogy nem akarom, hogy így lásson, bármi…. de nem hatom meg.
- Nincs de. Kapd össze magad, kapsz öt percet. Az sem érdekel, hogy nem vagy kisminkelve, és nincs kivasalva a hajad. Fogd fel, hogy nem ez számít, és vegyél fel valami utcai viseletet, de ne tökölj sokáig, mert lehet, hogy elkésünk a varrással, és csúnyán forr össze.
Egészen őszintén szólva, nem sok mindenre emlékszem az este további részéből. Az érzéstelenítőtől annyira bekábultam, hogy bár ébren voltam eleinte, de nem tudom felidézni a dolgokat. Emlékszem, hogy Jossa ölében alszom el, de ennyi. Hogy kicsit bizsereg a szám, de nem fáj annyira, mert rajta van az a tapasz, vagy mit magyarázott a doki, mikor beértünk. Valami új technológiás bigyó, olyan, mint a herpesztapasz, de mégsem az, mert ez szövetregeneráló. Remélem, használni fog. Ha nem leszek olyan, mint azelőtt, inkább elhagyom Jossát, akármennyire fog fájni. Egy olyan félisten pasi, mint ő, nem égetheti magát egy sráccal, akinek ronda forradás van az ajkán.
Kilenc körül ébredek fel. Ismerős hely, ismerős illat, ez Jossa ágya. De ő miért nincs mellettem? Ez így nem jó. Felkelek, és kitipegek. A nappaliban ül, ahogy meglát, azonnal felém ugrik, és a karjaiba kap, én meg engedelmesen simulok is.
- Jól vagy? – kérdezi arcom simogatása közben.
- Igen – felelem, és közelebb fészkelem magam mellkasához. Olyan gyerekesnek érzem magam, hogy ezt eltitkoltam előle. Bíznom kellett volna benne annyira, hogy emiatt nem hagyna el.
- Nyugi, szépen rendbe jön a szád, és az orvos szerint, ha akarsz új piercinget is tetethetsz be – mosolyog rám, majd közelebb hajol, és pillekönnyű csókot ad az ajkaimra. Nem elégíti ki a vágyamat, amit most érzek, de jelenleg a hosszabb beszéd is gondot okoz. – Három nap múlva, már rendesen is megcsókolhatlak – mondja gondolatimban olvasva. Három nap… egy örökkévalóság.
- Ugye nem haragszol rám, amiért eltitkoltam…?
- Haragudtam, de a fő, hogy épségben vagy itt nekem.
- Köszönöm! – mondom, mire ő eltűnik a konyhában, és egy pohár teával tér vissza, na meg szívósszállal. Visszaterelget a hálóba, lefekszem, és a kezembe adja a piámat.
- Itt fogsz lábadozni, betartod a gyógyszer adagolási utasítást, és figyelek arra, hogy mindig friss tapasz legyen a szádon, mert ez is elősegíti, hogy úgy nézz ki, mint új korodban.
- És amíg te dolgozol? - kérdezem. - Addig… hazamenjek?
- Uhh, jó, hogy mondod! Felhívom a főnököt, kérek szabit, majd csütörtökön bemegyek. Pillanat, és jövök - mondja mosolyogva, és eltűnik. Hallom, ahogy beszél valakivel, majd visszajön. Épp, amikor belép, jön egy sms. De miért van a nappaliban a telefonom? Mindegy… ezt nem értem, de minden bizonnyal meg fogom tudni.
Készségesen hozza be a kis kütyüt, és mellém fekszik, én meg hangosan olvasom fel az sms-t, Kevintől.
Kurvajó fej vagy! Nem látlak suliban, eltűnsz napokra, és Bardtól kell megtudnom, hogy Matték megvertek! Mi a fasz van veled, Sweety?! Azért, mert pasid van, nem kellene semmibe venned a barátodat! Ilyenkor olyan hülye picsa vagy, hogy legszívesebben felpofoználak.
Könnyek szöknek a szemembe. Sosem írt még nekem ilyet! Soha… eddig még soha nem írta, hogy hülye picsa vagyok. Nem gyanúsított azzal, hogy nem érdekelnek a barátaim. Érzem, hogy Jossa szorosabban ölel, de nem tudok rá reagálni.
- Válaszolj neki - suttogja a fülembe.
- Erre mégis mit írjak vissza? Hogy bocsika? - nézek rá könnyes szemekkel.
- Akár. Az is jobb, mint a semmi. Tíz perce írta, gondolom, még ő is dühöng.
- Igazad lehet… - sóhajtok fel, és pöty9gni kezdem a választ.
Jossának sem szóltam, hogy mi volt. Matt kitépte a PC-met, így meg nem akartam senki előtt mutatkozni. Sajnálom, ha ezzel megbántottalak, de ugyanolyan fontos vagy nekem, mint eddig, attól, hogy kevesebb rád az időm. Ez semmin sem változtat. Akkor is szeretlek, Kevin!
Rányomok a küldésre, és visszabújok Jossámhoz.
- Annyira nehéz ez így. A te haverjaid is ilyenek? - kérdezem.
- nem. Mi ennyire nem vagyunk összenőve, mint ti.
- Hát persze, ti már nem vagytok ennyire gyerekesek, igaz? - kérdezem keserűen mosolyogva, majd felkelek.
- Ilyet egy szóval sem mondtam. - Felkel és utánam lép, hátulról ölel meg. - Nem mondtam, hogy gyerekes lennél.
- De ezt gondolod. Hogy azért nem szóltam, mert egy idióta kölyök vagyok, aki nem bízik benned. Így van?
- Gyanítom, te is ezt gondolod magadról, ha ennyire tudod - mondja.
- Magamról azt gondolok, amit akarok. De az, hogy te ezt gondolod, kicsit szarul esik. - Kitépem magam karjai közül, és ellépek mellette. - Jó éjt.
- Hova a fenébe mész? - szól utánam.
- A nappaliban alszom. Ha nem szabad, hazamegyek.
- Sweety, ne hisztizz már - hallom meg újra a hangját, de rázárom a háló ajtaját, majd lefekszem a kanapéra. Pár pillanat múlva utánam is jön. - Mi a baj? Miért vagy ilyen? - kérdezi mellém ülve.
- Nem fogsz szeretni - jelentem ki.
- Honnan veszel ekkora őrültséget?
- Helyes vagy. Jó pasi, és sok hozzánk hasonló legyeskedik körülötted. Aki nem ilyen hisztis, aki nem ilyen szerencsétlen, és akinek nincs seb a száján - közlöm beletörődve.
- Price Rainer! Fejezd ezt be! - rivall rám, mire összerezzenek és sírni kezdek.
- Ne kiabálj, kérlek - mondom szipogva.
- Akkor ne beszélj ekkora faszságokat. - Érzem, ahogy mellém fekszik, a teste az enyémhez simul, így finoman megfordulok az ölelésében. - Ott alszok, ahol te. Ha itt akarsz, itt alszunk. Szeretlek, hidd el. Nem csak kefélgetni akarlak. Miért nem tudod megérteni? - Megint felemeli a hangját, így a nyakába hajtom a fejem, és befogom a fülemet.
- Ne kiabálj…
- Ne haragudj. Aludjunk, oké? Biztosan kimerült vagy, ahogy én is. Szabin leszek, csak pénteken kell mennem. Te mikor mész haza? - kérdezi a hátamat simogatva.
- Holnap felhívom anyut. Akkor pénteken reggel innen megyek suliba, ha neked is jó úgy. De ha pihenni is akarsz, hazamehetek korábban.
- Ne kezd megint - rivall rám újra, mire összerezzenek. - Ahj, ne haragudj. Fáradt vagyok és ingerlékeny. Aludjunk, oké? - Nem merek szólni semmit. Olyan sokat kiabált ma. Nem akarom megint hallani, így csak bólintok, és összeszorítom a szemeimet. Aludni kell, különben megint kiabálni fog.
Reggel korábban kelek, mint ő, de nem merek megmozdulni. Mi van, ha még mindig ingerlékeny és kiabálni fog? Nem szeretem, ha hangosan beszél. Mozdulatlanul fekszem mellette. Majdnem fél óra telik el, mire kinyitja a szemét, és rám pillant. Kicsit elhúzódok tőle.
- Mi a baj? Miért nem keltél fel? - kérdezi az ajkaimra puszilva.
- Féltem, hogy ha felkeltelek, kiabálni fogsz - mondom, majd még messzebb húzódok tőle, mire felsóhajt.
- Sweety. Ne haragudj, hogy hangos voltam este, csak nagyon fáradt voltam már, olyankor idegesebb vagyok. Tényleg ne haragudj. - Rápislogok. Most tényleg sajnálja, vagy csak azért mondja, hogy… - Hallod? Cica. Sajnálom - mászik közelebb, én pedig nem látok semmi olyat, ami miatt kételkednem kellene, így engedelmesen simulok közelebb hozzá.
Idilli pillanatainkat az ajtócsengő zavarja meg. Jossa kelletlenül kel fel.
- Végre. Dugtok, vagy mi van? - hallom meg Brand hangját. - Engedj be. Nem hozzád jöttünk.
- Te és mind a hatan? - kérdezi Jossa.
- Kuss, és nyisd ki ezt a tetves ajtót, vagy megdugom a kis édesedet - röhög bele a kaputelefonba Brand, Jossa meg nyitva a bejáratit is, és hoz nekem egy pólót, hogy mégse csak egy boxer legyen már rajtam. Ő is felkap egyet, majd várjuk a többieket.
Amikor felérnek, megtelik a lakás. Sam, Brand, Mike, Bart és Kevin. Utóbbi azonnal elém lép.
- Baszd meg, Sweety… - sóhajtja, majd megölel, én meg vissza. Látom, hogy a többiek valamit beszélnek, de Kevin szuszogása miatt nem nagyon hallom. Mikor elhajol tőlem, megint végignéz rajtam. - Hol van még? - kérdezi, mire lekapom a pólómat, és minden szem rám szegeződik. A combjaim végig kékek-zöldek, a hasfalamon rendesen kivehetők a cipőnyomok, a mellkasom is piros. Látom, hogy Sam mond valamit Jossának, de megint csak nem hallom, mert suttogott. - Mekkora rohadékok… de hogy? - kérdezi megint.
- Megvárták, még Jossa eltűnik, utána rögtön betámadtak. Matt, meg a szokásos barmok. Nem tudom, mi lett volna, ha Bart nem jelenik meg - pillantok az említettre, aki el is pirul.
- Csesszék meg… - Ránézek Kevinre.
- Haragszol még? - kérdezem lehajtott fejjel, mire közelebb lép, és magához szorít. Annyira erősen, hogy majdnem fáj, de azért viszonzom.
- Nem. Kicsit sem haragszom - válaszol mosolyogva, mire Sam lép mellénk, és finoman a vállamra teszi a kezét.
- Sweety, elmondod,hogy merre találjuk meg ezt a Mattet, meg a haverjait? - kérdezi mosolyogva, mire bólintok. Sejtem, mire készülnek, de azt hiszem, meg is érdemlik azok a szemetek…
|
| Rauko | 2010. 10. 04. 12:48:42 | #8389 |
Karakter: Price Rainer (Sweety)
Megjegyzés: ((Vyvymnek))
Ahogy a szobámban fekszik, az ágyamon, valahogy nem tudok neki ellenállni. Azonnal fölé mászok, és izgatni kezdem, aminek egy veszettül jó szeretkezés lesz a vége. Már sikítozok, olyan jó, ahogy folyamatosan eltalálja azt a bizonyos pontot a testemben, és ahogy a farkamat izgatja közben… valami fergeteges. Azt hiszem, hogy nem jöhet jobb, de egy pillanattal az előbb, hogy elélvezne, a fülemhez hajol.
- Én is szeretlek! – suttogja, majd belém élvez, én pedig a pólójára… De most valahogy az sem érdekelne, ha jönne a világvége, csak szuszogva bámulok rá.
- Köszönöm – mondom, majd sírni kezdek. Ez olyan veszettül jó érzés…
- Miért sírsz? - kérdezi kicsit megrémülve. Rámosolygok és magamhoz húzom, mire megnyugszik. - Nyugalom. Azt hiszem a pólómat le kéne mosni – mondja.
- Ne haragudj!
Letisztogattam a pólóját, meg is száradt, ettünk is, így indultunk el a megbeszélt helyre. Ahogy odaértünk, egy kifejezetten helyes, és jól felöltözött Bard fogadott minket.
- Na mi van öcsi? Rád borult egy divattanácsadó magazin? – cukkolja Jossa.
- Bekaphatod…
- Szeretnéd balfaszkám…
- Rohad kis köcsög…
- Elég legyen! – szólok közbe végül.
- Jól van, jól van… néha úgy belemelegedünk a családi szeretet kötelékeibe. Néz csak, egy szőke srác – bök oldalra a fejével, mire elengedem a kezét, és Kevin nyakába vetem magam. Üdvözöl, majd közelebb lépünk. Elégedetten vezetem a fiúk elé, mert kifejezetten jól néz ki. Új a ruhája és a haja is nagyon tuti!
- Sziasztok, Kevin vagyok! – mutatkozik be illendően, amit a fiúk viszonoznak is, és ahogy lépnénk be, megjelennek a többiek, így együtt megyünk be. Mindenki borzalmasan jól elvan valakivel, egyedül Bard társalog folyamatosan a koktéljaival. Mi, Jossával táncolunk, Kevint is megtalálta már Brand, így ők is együtt táncikálnak, nem messze tőlünk. Kicsit meglep, mikor meglátom együtt Samet és Mike-ot, de nagyon jól mutatnak. Jossa megcsókol, majd elpillant valamerre. Amíg szól a tesójának, én a csinos kis barna hajú fiút nézem. Gondolom, ő lesz az áldozat.
Egy kicsit szívják egymás vérét, de ellökve Bardot, elintézem a dolgot, mire nagy nehezen oda is ér. Valamit beszélgetnek, aztán, legnagyobb meglepetésemre, és a többiekére is, a srác csak úgy, spontán lekapja Bardot, aki szerintem épp annyira meglehet lepve, mint mi. Bár, mi felröhögünk, ők meg enyelegnek tovább. Édesek együtt.
A sokadik sörünk és a sokadik, végigtáncolt szám után végre leülünk egy kicsit. Nem tudom sokáig élvezni Jossa ölelését, mert Kevin elém pattan.
- Gyere - mondja.
- Hova a picsába akarsz menni? Most ültem le…
- Azt mondtam, hogy emeld fel azt a csinos segged, és told magad utána, mert morcos leszek - néz rám villámokat szóró szemmel, így nem ellenkezek tovább. Kedvesemre nézek, adok egy gyors csókot, és felpattanva követem Kevint, aki a táncparkettre megy. Ahogy megállok mellette, azonnal megragadja a derekamat, és magához húz.
- Kell.
- Ki a francról beszélsz? - kérdezem a fülébe kiabálva.
- Hát Brandről, ki másról - néz rám, mintha nem tudnám, hogy mi az a rock.
- Brandnak pasija van, tudtommal - világosítom fel, de csak megrántja a vállát, megfordít és a hátamnak simul. Előre pillantva látom, hogy a srácok minket bámulnak, nem kicsit meglepetten.
- Nem a szerelme kell, hanem a farka a seggembe - mondja, majd belenyal a fülembe, én meg engedelmesen karolom nyakát, és közben rázom a csípőmet. Nem tűnik fel, hogy Brand és Jossa is nyálcsorgatva bámulnak minket, ahogy a többiek is, még Bard is majd’ felfal minket a tekintetével.
- Meg akarod dugatni magad?
- meg ám - mondja röhögve. - Üres a kéró, anyámék nyaralni mentek, vagy telelni, vagy hogy a faszba mondják. Egyedül vagyok, és kellene valaki, aki kitölti az űrt…
- A seggedben
- Ja - röhög felé megint. Megfordít. - És ti?
- Mi van velünk?- kérdezek vissza.
- Idióta… épp ezt kérdezem.
- Megvagyunk. Én fülig szerelmes vagyok, ő még annyira nem.
- És milyen az ágyban? - kérdezi. Azonnal prezentálom neki a dolgot, megfordulok, és a fenekemet hozzádörzsölöm, majd röhögve távolodok el tőle. - Szóval ki vagy elégítve?
- Teljes mértékig. Isteni farka van, és nagyon jól használja - húzom elégedett vigyorra a számat.
- Hát, én sem Braddel terveztem az éjszakámat - sóhajt bele a fülembe.
- Hanem?
- Jossa öccse rohadt jó pasi, pont az esetem. De rámoccant arra a kis barnára, így esélyem sincs. Pedig őt akár több alkalomra is el tudtam volna viselni - néz reménykedve az említett felé.
- Beszéljek Jossával?
- Ugyan mit?
- Hogy hozza többször a tesóját, akkor meg jössz te is, és hátha összemelegedtek.
- De ha ma megdugatom magam Branddel, akkor mit fog gondolni rólam?
- Hogy egy dögös, szőke passzív vagy, aki néha feltűnően bámulja - kacsintok rá.
Nem tudunk tovább beszélgetni, mert két kart érzek a derekamon, és velem szemben meglátom Brand arcát, amint épp leszedi rólam Kevint, így sejtem, hogy ki áll mögöttem. Azonnal meg is fordulok, és kicsit sem lep meg a szép szempár és a szexi ajkak, amik épp készülnek felfalni az enyémeket. Vad, szenvedélyes a csók, közben valahogy kizárom a külvilágot, és hirtelen ötlettől vezérelve rángatom a tánctér egy sötétebb, hátsó részébe. Azonnal nadrágjába nyúlok, és izgatni kezdem, mire átkarol és a fülembe nyög, de ahogy kiszabadítom farkát, ő is az enyém után nyúl.
Állunk a tánctér szélén, és vadul nyögdécselve csókolózunk, ahogy én egyre komolyabb tempót diktálok neki.
Hirtelen előkap két zsepit, és az egyiket a kezembe nyomja. Tudom, miért kell, ezért engedelmesen tartom farka elé, hogy beleélvezzen. Meg is történik, egyszerre megyünk el mindketten, majd visszacsomagoljuk egymást, és én a nyakába borulva szuszogok.
- Ez veszett ötlet volt - súgja a fülembe. - Imádtam.
- Örülök… valahogy rohadtul megkívántalak - felelem mosolyogva.
- Hát, ahogy nyomtátok Kevinnel, hidd el, én is kőkemény lette, pedig csak néztelek titeket.
- Kevinnek tetszik az öcséd - mondom kertelés nélkül, mire kicsit eltol és a szemembe néz.
- Az előbb még Brand lógott rajta.
- Mert Bard rámoccant a barna kölyökre, Kevin meg későn kapcsolt, és mire leépítette volna a drága haverodat, Bard már a barna srác szájában kereste a megváltást - mondom ajkaira suttogva.
- Hát, szerintem hagyjuk őket. Az öcsém elvan most a barna fiúval, Kevin meg Branddal. Hadd legyenek, majd megoldják ők, ha alakulni akar valami.
- Oké, de azért elhozod kicsit gyakrabban a tesódat? Jó lenne, ha Kevinnek is akadna végre valaki… - mondom elmerengve.
- Nem kellene belemásznod mások életébe - jegyzi meg.
- Ez nem belemászás, csak egy kis baráti segítség - felelem durcásan.
- Jó, meg ne haragudj már - markol bele fenekembe, mire felnyögök, és megcsókolom. - Ma is nálam alszol?
- Haza kellene mennem. De holnap találkozhatunk. Már ha van kedved - mondom, ő pedig bólint.
*
Nem kísért el teljesen hazáig. Már épp fordulnék be a lakásba, mikor elkapja valaki a kezem. Ezek Matthew-ék, pályáznak rám egy ideje.
- Nahát, a kicsi Sweety buzi lett? - kérdezi az egyik röhögve.
- Mégis mi a fasz közöd van ahhoz, hogy kivel vagyok? - ordítok rá.
- Oh, tényleg semmi. De ezért a hangnemért kapsz - mondja, majd megüt. Egyenesen az arcomba. Aztán megragadja a nyakam, és két ujja közé fogja a piercingemet. - Mit gondolsz, mennyire vérezne, ha kiszakítanám ezt a szart a csinos szádból, kicsi Sweety? - kérdezi röhögve.
- Menj a francba felelem, mire csak azt érzem, hogy borzalmasan fáj a szám.
- Nézd már, ez a kezemben maradt - mondja Matt, majd hallom, ahogy az aszfalton csörren a piercing. A rohadt életbe… Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telik el, mikor már a földön rugdosnak. Hirtelen ismerős hangot hallok meg magam mögött. Ez Bard… de mit keres ő errefelé?
- Mi a faszt csináltok? Takarodjatok innen - kiabál rájuk, mire Matt és a haverjai lelépnek. Odajön, leguggol mellém, és felemeli a fejem. - Basszus, hogy nézel ki, Sweety… - sóhajt. - Na, gyere, elviszlek valami ügyeletre.
- Nem kell. Csak a lakásig kísérj el. Már ha nem gond. - Akadozva beszélek, mert borzalmasan fáj a szám. - Mit keresel… itt? - kérdezem.
- Rick itt lakik két háztömbnyire, és erre közelebb van hazamennem…. de ezek szerint az a te rohadt nagy szerencséd, hogy itt voltam - mondja. - A szád nagyon rosszul néz ki.
- Köszönöm… de… ne szólj… Jossának - kérem halkan, mikor az ajtóhoz érünk.
- Megöl, ha nem szólok neki semmit - mondja.
- De így... nem akarom, hogy… lásson.
- Na, jó… megteszem, amit tudok, oké? - sóhajtja, én pedig bólintok, és bemegyek. Az asztalon egy kis levél fogad, a nővérem egy hapsinál alszik, anyuék meg csak szerdán jönnek, ő is akkorra ér haza, de falazzak már neki. Fasza. Akkor szerdáig itthon dekkolhatok, addig hátha beforr a szám is.
*
Hétfő este van. Már a sokadik smst és hívást kapok Jossától, hogy hol vagyok, mi van velem, miért nem jelentkezem. Aztán jön egy sms Bardtól, hogy Jossa felhívta, és nem tudta tovább titkolni, és a kedves tesója őrjöngve tart felém. Végszóra kezdenek az ajtón dörömbölni. Én odalépek, de csak résnyire nyitom.
- Menj el… kérlek.
- Mi történt? Amikor elváltunk, semmi baj nem volt, erre Bard azt mondja, hogy el kellene jönnöm, de te nem akarsz látni! Nem értem, Sweety! Mi a fasz történt! Már nem szeretsz?! - Érzem, ahogy a könnyeim folyni kezdenek az arcomon.
- Ne kiabálj, kérlek… én szeretlek, de nem akarom, hogy így láss…
- Hogy így, a fenébe már?! - Belöki az ajtót, de időben ellépek, így nem esek hátra. Megáll előttem, és rám pillant.
|
| Rauko | 2010. 09. 30. 12:44:38 | #8279 |
Karakter: Price Rainer (Sweety)
Megjegyzés: ~ Vyvynek
Egy kellemes este, egy fergeteges szex, és jóleső alvás után arra kelek, hogy Jossa valakivel kiabál. Álmosan nyitogatom a szemem, majd lassan elkezd bennem érni a gondolat: ki kellene menni. De mire összeszedek annyi energiát, hogy legalább felüljek, nyílik az ajtó, és megjelenik szerelmem. Megtudom, hogy itt az öcsike, akit be kell engedni. Hát, tőlem… bár el tudtam volna viselni egy kis reggeli hancúrt, de ha nem, akkor nem. Felkapom a ruháimat, és kilépek. A hajam, akár egy ideges macska… a sminkemet nem mostam le, a pólóm gyűrött, az meg már mellékes, hogy messziről látszik rajtam, hogy mennyire jót dugtam éjszaka, és milyen szerelmes vagyok. Remélem, hogy a kicsi öcsi tudja, hogy kedves testvérkéje meleg, mert különben kellemetlen lenne.
Mikor Jossa bemutatja, és hozzáteszi, hogy egy hetero, aki még sosem volt csajjal, majdnem felröhögök. Megkönnyebbülök, hiszen ha így konferálta fel, akkor Bart minden bizonnyal tudja, hogy bátyja meleg. Aztán leülünk a konyhában, és beszélgetni kezdenek. Én csak kapkodom a fejem. Most akkor mi is van? Bart valami szívességet akar kérni. Ahogy utóbb megtudom, Saméket, egy szülinapi buliba, lehetőleg ingyen. Amikor szembesül vele, hogy kilencven font az ár, kicsit elsápad, és alkudni próbál. Nos, jelenleg így áll a helyzet.
- Ha ingyen és bérmentve megcsináljuk, akkor kérhetek bármit – vigyorog kedvesem.
- Jézusom, mit? – Basszus, mit szokott kérni, ha Bart ennyire megremeg s dolog hallatán?
- Akármit.
- Te… ugye nem… - hebegi a kistesó, én meg még mindig nem értem.
- Halló, itt vagyok! - szólalok fel hirtelen. - Nem értek semmit - biggyesztem le az ajkaimat, mire Jossa elém lép.
- Figyelj, öcsi, megmutatom, mit kell csinálnod neked is. - Közelebb hajol, a tarkómra vezeti a kezét, és megcsókol. Én automatikusan ölelem át, elfelejtve, hogy nem ketten vagyunk. Ajkai finoman simogatják az enyémeket, de nyelve ezzel ellentétben eszeveszett tempóban nyomul számba. Rohadtul élvezem a csókot, szinte megerőszakoljuk egymás száját, de ez valami eszeveszettül jó!
Elválik tőlem, homlokát az enyémnek támasztja pár pillanatra, majd gyors puszit kapok az ajkaimra, és vigyorogva fordul a testvére felé. Tekintetét az enyém is követi, és nem bírom ki, hogy ne röhögjek fel. Bart arca megérne egy fényképet! Szemei hatalmasra nyíltak, álla a konyhapulton pihen, a színe pedig simán felvenné a versenyt egy hullával. Jossa nyakába hajolva röhögök.
- De én… illetve te… vagyis ti…
- Nyugi, tesó, nem adom Sweetyt még smárolás céljából sem! Egy szép, tömött bárban fogsz csókolózni valakivel, akit én jelölök ki. Akkor tök ingyen fellépünk a csaj buliján - kacsint rá.
- De baszd meg! Mégis hol kellene lekapnom valakit? - kérdezi már kicsit magához térve Bart.
- Este úgyis össze kell futnom a srácokkal. Szóval majd hívlak, hogy hova gyere, te meg jössz. Értve? - Bart akadozva, de bólint.
- Tudod, hogy mekkora szemét geci vagy? És ha a haverok meglátnak? - kérdezi már teljesen magához téve a kistesó.
- Akkor megszoptad.
- Rohadj meg!
- Dögölnél éhen...
- Oké. Most jösztök valamerre? - kérdezi Bart,
- Már miért is mennénk?
- Gondoltam, hátha nem akarod végigkefélni a napot.
- És ha de?
- Akkor nem tudlak meghívni kajálni titeket.
- Ezzel nem érsz el semmit, öcsike - mondja röhögve kedvesem. - Van kedved menni valamerre? - néz most rám.
- Hát, jó lenne nem itthon gubbasztani egész nap - mondom elgondolkodva.
- Mozi? - néz rám furcsa tekintettel, majd, nem törődve a minket figyelő Barttal, a fülemhez hajol, belenyal, majd suttog. - Hátsó sor… sötét… te meg én… - Nagyot nyelek a gondolatra is.
- Mozi - jelentem ki.
- Na, akkor a tiéd a fürdő - mondja, majd kilép a pult mögül, megáll előttem, megcsókol, és, ahogy felállok, a fenekembe markol. - Ha nem sietsz, utánad megyek - fenyeget kajánul vigyorogva. Belibbenek a fürdőbe, megkeresem a törölközőket, megnyitom a vizet, és zuhanyozok. Megmosom a hajam is, Jossának tuti van hajszárítója.
Dolgom végeztével kilibbenek a nappaliba.
- Látom, kellene egy hajszárító - néz rám röhögve Bart.
- Hát, ja. - Jossa eközben a szekrényhez lép, kiveszi a szerkentyűt és a kezembe nyomja.
- Hajvasaló, tükör a hálóban - mondja, majd kapok egy puszit. - Öt perc.
- Addigra kész leszek, gyorsan szárad a hajam.
- Oké. - Hiszen már sminkeltem. A hajamat is csak át kell szárítani, alaposan megtörölgettem.
Követem az utasításokat, és öt perc elteltével már a hajamat vasalom. Jossa belép, egy szál törülközőben. Becsukja az ajtót, és rám néz.
- Akarlak - mondja ellenkezést nem tűrő hangon.
- De az öcséd a nappaliban ül, és…
- És adtam neki egy DVD-t, meg egy kis sanszot az ingyen fellépésre, szóval, vetkőzz szépen - nyalja meg ajkait. Én visszamosolygok, ahogy leveszem a felsőmet. Közben benyomja a hifit, és visszalépve azonnal a mellbimbóimra tapad, ahogy felránt magához. A nyakamat csókolgatja, ahogy kigombolja a nadrágomat, és elkezdi lehőzni. Elválok ajkaitól, így vetkőzöm le teljesen. Ő is lekapja a törölközőt a derekáról, és ekkor látom csak, hogy mennyire akar már.
Előszedi a síkosítót, ujjaira ken, de nem fektet az ágyra. Egyik kezével a derekamat tartja, a másikat pedig fenekem alá vezeti, és lassan belém vezeti egyik ujját. Azonnal megugrom, de tart, és tágít tovább. Nyakát ölelem, ahogy ujjai bennem dolgoznak, és lassan már inkább a vágytól nyögök, mint a fájdalomtól. Egy vadabbra sikerült csók után kihúzza belőlem ujjait, és az ágy felé tol. Nem fekszem le, csak megtámasztom magam, és pucsítok. Hátrafordulva látom, ahogy kajánul vigyorog, majd bekeni magát síkosítóval, és mögém áll. Gumit most sem vesz, aminek kifejezetten örülök. Imádom érezni magamban, és nem úgy, hogy közte és köztem még ott van az óvszer is. Kezeit a csípőmre vezeti, majd farkát bejáratomhoz illeszti, és finoman lök egyet. Nem merül el bennem teljesen, de így is hangosan felnyögök.
- Imádom ezt a pózt… olyan izgató vagy így - nyögi, miközben lassan, finoman teljesen belém vezeti magát. A tempón később sem gyorsít lényegesebben. Nem tudom, meddig dolgozik bennem, de hirtelen megérzem az ujjait merevedésem körül. Percek múlva, a nevét nyögve élvezek el, ő pedig nagyot sóhajtva üríti magét testembe. Nem húzódik ki belőlem azonnal, hanem hátulról ölel, majd felegyenesedek, és ekkor ki is húzódik testemből. Felé fordulva bújok hozzá, fejemet vállára hajtva.
- Szeretlek… - suttogom halkan. Nem válaszol, nem is vártam. Csak simogat. Újabb pár perc telik el.
- Öltözzünk… ha már megígértük neki, hogy elmegyünk vele kajálni, akkor ne basszuk át - mondja mosolyogva.
- Igaz - válaszolom, majd újabb csókot váltunk, letörölgetjük egymást, magunkat, majd öltözünk, és kilépünk hozzá. Bart ránk pillant, majd kicsit elpirul.
- Mit csináltatok? - kérdezi.
- Dugtunk - feleli kedvesen, mire alig észrevehetően bokán rúgom. Rám pillant, és röhögni kezd.
- Na, persze - rendez le minket Bart. - Akkor, mehetünk? Tényleg kezdek éhes lenni.
- Menjünk - bólintunk, majd indulunk is.
Valami sarki kajáldába ültünk be, tényleg reggelizni. Nem tudom, honnan jött, de Bart mindenképp tojást akart enni, így mi követtük. Ő fizetett, jól is laktunk. Utána kiültünk egy kicsit a parkba. Ölelgettük egymást, én az ölében ültem, így kicsit jobban felizgattam magunkat, mint kellett volna, úgyhogy további tíz percig egymással szemben ültünk, és csak néztük egymást. Közben Jossa felhívta a srácokat, ho9gy jöjjenek el este az egyik klubba, mert meg kell beszélniük valamit. Közben persze engem is betalált telefonon Kevin, hogy hol a picsába vagyok két napja, miért nem jelentkezek, és rohadjak meg, aggódott értem. Jossa unszolására elhívom őt is este. Bele is megy, de nem mondom el neki, hogy kikkel leszünk, csak azt, hogy valakiknek szeretném bemutatni. Biztosít, hogy szexi lesz, büszke leszek rá, amin jót röhögök, de aztán letesszük a telefont. Esni kezd, így Jossávl úgy döntünk, hogy ideje megejteni egy mozit.
Nagyot röhögök, mikor kedvesem úgy kéri ki a két jegyet, hogy arra a filmre, amelyiken a legkevesebben lesznek, és a hátsó sorba. A jegyárus srác ránk kacsint, és közli, hogy akkor bizony foglaljuk el magunkat és egymást, mert a film, amire jegyet ad, extraszar, rajtunk kívül még egy pár lesz a vetítésen. Mi mosolyogva megyünk a terem felé. Nem veszünk semmit, csak egy fél literes kólánk van, azt még kintről hoztuk. Kaja minek, úgysem filmezni megyünk.
Betelepülünk a hátsó sorba, én meg már a reklámok alatt sem tudom tartani magam. Egy hetero pár van még bent, de jó fejek, ők a legelső sorban ülnek, mi meg a legutolsóban, így tutira nem zavarjuk egymást. A film eleje még izgalmas is, Jossa kicsit jobban belemerül, mint amennyire szeretném, úgyhogy gyorsan kihámozom farkát a nadrágból, és elkezdek dolgozni rajta, amire persze felsóhajt. Rám pillant, én meg az ölébe mászok.
- Zavarhatlak? - kérdezem a fülét nyalogatva.
- Épp kérni akartam - mondja, majd magához húz, és megcsókol. Közben ő is a kezébe veszi farkincámat, ami még egyelőre csak félig merev, de ahogy elkezdünk smárolni, egyre hevesebben éledezik.
A film végéig kényeztetjük egymást. Én azt hiszem háromszor élvezek el, azt hiszem, Jossa is ennyiszer. A nyakam körben piros, még szerencse, hogy anyámék ma este mennek vendégségbe, így haza tudunk ugrani, átöltözni, kell egy sál. Annyit csókolóztunk a film alatt, hogy teljesen kipirultak az ajkaim, és a végén Jossa segít kicsit megigazítani a piercingemet, én meg az övével babrálok kicsit, bár csak a nyelvemmel, mert az övé nem csúszott semerre, csak egyszerűen szexi, és akarom. Kilépve a teremből, megfogja a kezem, én pedig rámosolygok.
- Haza jössz velem? - kérdezem, mire teljesen elsápad. Majdnem felröhögök. Gondolom, azt hiszi, hogy most bemutatom anyáméknak.
- Sweety, jó veled, de ez még akkor is korai - mondja, én meg nem bírom, felnevetek. Kérdő tekintettel mered rám, majd megállít és a korláthoz nyom. - Na, mi ilyen vicces? - kérdezi, ajkaimtól alig pár centire,
- Csak azon röhögtem, hogy mennyire elsápadtál - felelem neki. - A család ma nincs otthon, rokonlátogatóban vannak. A nővérem is. Szóval haza tudunk ruccanni egy kicsit - nézek rá, és szerintem titkolni sem tudom, hogy mik járnak a fejemben.
|
| Rauko | 2010. 09. 20. 22:21:45 | #7979 |
Karakter: Price Rainer (Sweety)
Megjegyzés: ((Vyvymnek))
Belépve, még mindig remegek. Olyan helyes, és annyira kedves, és olyan borzalmasan jó vele az ágyban… hah, egy igenért az életemet!
- Még idén eljössz a pultig édes? Vagy menjek én oda? – kérdezi mosolyogva, én meg összekaparom magam, és a pult mögé sétálok.
- Hoztam neked egy sajtburgert – nyújtom át a kis csomagot. Mást akartam mondani, de valahogy nem jön ki szó a számon.
- Köszönöm! – leheli fülembe, majd felkap, és a pulton találom magam. Kicsit meglepődök, de aztán elém helyezkedik, és megeszi a meglepiket. A haját simogatom, amíg végez, majd mosolyogva figyelem, ahogy megtörli a kezét, és feltolja a pulcsimat. Ahogy ajkai a hasamhoz érnek, megszűnik a külvilág. Veszettül jól csinálja, és mikor már a mellbimbóimnál jár, tényleg nem érzékelek semmit… veszettül jó! Csókol, simogat, aztán elválik tőlem, újra a hasamat puszilgatja, mire nyaka köré kulcsolom lábimat, és megrántom előre. Terv sikeres, már érzem is, hogy a farkamnál matat! Először nadrágon keresztül, aztán kicsit elhajol, és végre szabad lehet a már rohadtul merev testrészem, amit azonnal az ajkai közé fogad. Felnyüszítek az érzésre, és már nem tudom visszafogni a hangomat. Ez baromira jó!
Szop, simogat, én meg már lassan azt is elfelejtem, hol vagyunk. Imádom… Olyan technikája van, hogy menten elélvezek tőle, és tényleg. Egy pillanatra fut át az agyamon, hogy le fogom élvezni, de megérzem ajkait magam körül, és itt a vége. A szájába élvezek, ő pedig lenyeli, aztán megtisztít, visszaöltöztet, felegyenesedik, és megcsókol.
- Annyira szeretlek… - suttogom fülébe, mikor átkarolom. Sírni tudnék, olyan boldog vagyok. Biztos vagyok benne, hogy nem fog kirúgni, és remélem, hogy nem is csak arra kellek, hogy kúrogasson.
- Figyi, nehogy elcsúfítsd nekem ezt a szép sminket, oké? Elhiszem, hogy szeretsz, habár nem tudom, hogy ez most fellángolás, vagy maradandó tudna-e lenni. Nagyon szimpi vagy, és imádok veled lenni, és imádtam a közös éjszakánkat is és szeretnék még sok ilyet, és komolyan, tök őszintén örülök, hogy én lehettem neked az első. Nem akarom, hogy azt érezd, csak megdugni akartalak, jó? – Ezt akartam hallani… boldog vagyok. Veszettül boldog!
- Oké – mondom, majd megölelem, ő pedig levesz a pultról.
- Mit szeretnél csinálni? Vagy is inkább úgy kérdezem, mit fogsz csinálni, míg én itt be nem fejezem a munkám? Mert fél nyolcra megyek próbára, ha szeretnél jöhetsz velem, tudod, hol lakom. Gyere oda hétre, addig pedig menj valamerre császkálj, mert ez itt uncsi lesz, megdönteni pedig nem szeretnélek egy koszos dobozon a raktárban, viszont ha itt maradsz megteszem. – Tetszene az ötlet, de ez valami későbbi nyalánkság marad, azt hiszem. Megcsókolom, és indulok, hiszen alig két órám van elkészülni!
- Hétkor ott leszek nálad – köszönök el, majd kilépek, és spuri haza! Anyáék már itthon vannak, de nem leszarom?! Nekem most fontos dolgom van!
Irány a zuhany! Jó alaposan végigmosom magam mindenütt, borotva szerencsére nem kell. Még a mellkasom sem szőrösödik. De nem zavar, legalább nem vágom magam össze mindenhol. Kevin néha elég szánalmas sebtapaszokkal az arcán. A fürdő után egyenesen a szobámba rohanok, előkeresek egy extraszexi farmert, egy pulcsit, alá egy póló, és vissza a fürdőbe. Smink, nem aprózunk el semmit! Csak szépe, feketére. Aztán gyors hajvasalás, és az órára pillantva szembesülök vele, hogy még egy gyors kajálásnyi időm van, de azt nem itthon ejtem meg.
Elindulok, útközben irány a meki, sajtburgert nekem, hiszen imádom, aztán kisbolt, ott feltöltöm a dugicigikészletemet, hiszen, ha összeveszünk, kelleni fog, aztán rágó, és egy dobozos kóla, majd irány a lakásához! Épp loholok felfelé, mikor szembe jön.
- Nagyon csini vagy - suttogja ajkaimra, majd megcsókolom. Imádom, és ezt csak fokozza a tény, hogy megfogta a kezem. Hát, ha nem tartana, lehet, hogy már a föld felett repkednék! Sőt, tuti! A buszon is bújok, amennyire lehet, nem érdekel a sok barom, akik undorodva méregetnek minket. Kinyalhatják a seggem, nekem most Jossa a minden! Semmi más nem érdekel, csak ő!
- Figyu! – állít meg, mikor már, gondolatom szerint, majdnem ott lehetünk. – Sam a dobos, ő az a baromi magas tudod. – Aha. – Brand az énekes, a hülye állat fejével – vigyorgunk mindketten -, Mike pedig a másik gitárnál, ő aranyos, kedves, szóval vele nem lesz gond, inkább Brand-től óvakodj, oksa? – kérdezi.
- Persze, minden rendben lesz – mondom, majd megcsókol, és tovább megyünk. Lassan odaérünk, ő pedig előre megy. Hallom, hogy dobbal köszöntik, de ahogy belépek, minden abbamarad. Na, most érzem kellemetlenül magam. Mind a három srác úgy fal a szemeivel, hogy komolyan, zavarban vagyok! Jossa ellép mellőlem, odamegy Bradhez, a fülébe súg, majd visszalép, és bemutat a fiúknak. Ők köszöntenek, majd leültet a fotelba, és nekikezdenek.
Csak ámulok és bámulok, hogy milyen jók. Elpróbálnak egy számot, én pedig mosolyogva tapsolok nekik, mire Jossa odalép, és kapok egy futó csókot, majd folytatják. Majdnem elolvadok, ahogy kedvesemet nézem. Olyan beleéléssel gitározik, hogy képes lennék merevedést produkálni tőle, de nem teszem. Nem ketten vagyunk, és a fiúk előtt sem szeretnék elsőre beégni, így inkább csendben orrvérzek, ahogy játszik. Rohadt jó pasi, és az enyém! Igen… összejött az élet! Amennyire szar volt, jött ő, és már minden happy! Hah, el tudnék olvadni a szerelemtől, akár itt, helyben is!
- Hé, Jossa, mindjárt elolvadok, olyan édes a kicsikéd - mondja Brad.
- Te csak ne olvadozz tőle, barom. - Jossa odalép hozzám, megfogja az arcom, és most hosszabban vadabbul csókol. Bátortalanul vezetem kezem a nyakára, és így húzom közelebb magamhoz.
- Elég már, értem - halljuk meg Brad hangját, mire elengedem drágámat, és rámosolygok.
- Szeretlek - suttogom ajkaira, majd egy gyors puszi után már megy is vissza.
Majdnem két órát próbálnak, aztán Sam bekiabálja, hogy szünet, és megáll előttem. Félve pislogok fel rá.
- Ne nézz ilyen édesen, Sweety - mondja röhögve. - Gyere, hozzunk le ezeknek a barmoknak piát - kér, én meg Jossára nézek, aki mosolyog, és indulunk is. Samtől nem kell tartanom, kedves srácnak tűnik. Felérünk, aztán a konyhába vezet.
- Te, Sweety - szól, miközben elővesz pár doboz sört a hűtőből. - Miért pont az a barom? - kérdezi kedves hangon.
- Nem tudom. Megláttam a boltban, és beleestem. Így röviden. - Eszembe jut a tegnap, és álmodozva mosolyodom el. Sam hangja rángat vissza a valóságba.
- Te nagyon jó srácnak tűnsz, Sweety. Remélem, hogy jól meglesztek. - Vállamra teszi a kezét. - Na, gyere, lopjuk meg apám bárszekrényét. - Cinkos mosolyra húzom a számat, majd engedelmesen követni kezdem. A háló felé megyünk. Hatalmas és szép ház. A bárszekrény önmagában többet ér, mint a fél lakásunk.
- Na, mit iszol? - kérdezi. Csillogó szemmel nézem a kínálatot. Annyi minden van itt.
- Hát… nekem a sör is elég - felelem kicsit elpirulva, mire felnevet, és megveregeti a hátam.
- Na, akkor iszod, amit mi! - Lekap egy üveget, majd maga előtt terelgetve, a konyhában összeszedjük sört, pár csomag chipset, és lemegyünk.
- Te, Sam, apád nem fog haragudni? - kérdezem.
- Dehogy! Imádja a fiúkat. A múltkor abszintoztunk az öreggel. Érted meg tuti rajongani fog - néz rám kedvesen.
- Izé… kösz - mondom fülig pirulva, ahogy belépünk. Jossa a fotelben ül, így lepakolom a cuccokat, és elindulok felé. Amint odaérek, az ölébe ránt, és megcsókol.
- Miért pirultál ennyire, mikor beértetek? - kérdezi. - Csak nem udvarolt az a szemét? - Röhög, ahogy mindenki.
- Ugyan, Jossa, ne poénkodj. Egy ilyen édes pasinak nem lehet nem udvarolni - mondja Sam, mire pirulva temetem arcomat kedvesem vállába.
- Befejeztétek a próbát? - kérdezem.
- Eredetileg szünetnek indult. De ha ennyi piát hoztatok, akkor iszunk - nevet fel Jossa. - Hé, cica, alszol ma nálam? - kérdezi kicsit sem halkan, mire én csak vigyorgok rá.
- Végülis… holnap semmi dolgom. - Belecsókol a nyakamba, mire felsóhajtok.
- Hé, ne műsorozzatok, szerelmesek - szól ránk Mike. - Inkább igyunk, szárad a szám.
- Neked mikor nem? - cukkolja Sam.
- Kuss! Inkább dobj valamit!
- Uso jó lesz? - kérdezi vigyorogva a dobos. - Sweety nem mondta, mi kell neki, szóval ő is társul.
- Hé, nem itatjuk le! - szólal fel mellettem Jossa. - Kicsim, ne igyál belőle sokat, mert nagyon üt. - Gonoszul elvigyorodok.
- Gondolod, hogy én csak kártyázok a haverjaimmal? - kérdezem, mire kikerekednek a szemei. - Kevinnel minden hétvégén iszunk, néha hétköznap is. Ne félts, nem árt meg - mondom, és megpuszilom ajkait.
Nem hittek nekem. Sorra töltötték a feleseket, a negró ízű lötty meg bátran szánkózott lefelé torkomban, én meg sört küldtem utána, hogy ne legyen egyedül. Mike már össze-vissza beszél, Brad is piros, mint a paradicsom, Jossa, Sam meg én meg röhögünk rajtuk.
- Cica, jól vagy? - kérdezi Jossa.
- Ugyan, ne babusgasd, látod, hogy négyből kettőt simán leivott - röhög fel Sam. - Tudtam, hogy jó arc vagy, Sweety! Hé, Jossa, hozd legközelebb is!
- Ha lesz kedve, hozom. - Kedvesem az arcomat simogatja, én meg a vállára hajtom a fejem. A következő körbe Mike már nem száll be. Látom rajta, hogy sok lesz neki, úgyhogy gyors csókot nyomok kedvesem ajkaira, és, bár nem kicsit lepek meg mindenkit, de megragadom Mike karját, és kivezetem a garázs melletti susnyásba.
- Sweety - pislog rám. - Hánynom kell.
- Tudom, azért hoztalak ki. Na, add ki.
- De előtted…? - kérdezi, de már nagyon öklendezik.
- Nem vagyok csaj. Gyerünk, hadd lássam azokat a rókákat - röhögök fel, mire elfordul és hányni kezd. A hátát simogatom közben. Mit evett ez, jézusom?! Olyan a szaga, mint valami rohadt macskának. Amint végez, felegyenesedik, és a száját törölgeti. Adok neki egy zsepit.
- Kösz haver - mondja, majd megpaskolja a vállam.
- Ugyan, semmiség. - Kilépünk a bokor mögül, és Jossa áll előttem. - Bocs kicsim, csak nem akartam, hogy összerókázza Samék garázsát - mondom, majd közelebb lépek, és megölelem. Visszaölel.
- Hát, megállt bennem az ütő, az száz. De kijöttem, és a hangok félreérhetetlenek voltak - mondja röhögve. - Na, Mike, jól bemutatkoztál.
- Jó, kuss legyen! Én mondtam neki, hogy nem akarok előtte, ő erősködött, hogy mutassam be a rókáknak.
- Nem vagy rosszul, cica? Mike nagyon büdöset tud hányni - kérdezi kedvesem a hátamat simogatva.
- Nincs baj, megszoktam. Egyébként - fordulok Mike felé -, tényleg olyan szaga volt, mint egy három hónapos, döglött macskának, augusztusban.
- Ne kezd te is - sóhajt fel. - Menjünk vissza. - Bemegyünk, leülünk, és folytatjuk. Mike ugyanott, ahol abbahagyta, dönti magába a sört, és a vodkát, ugyanis az uso elfogyott, így Sam hozott mást. A vodkát én is jobban szeretem, de kezdem érezni. Nevetek mindene, és úgy bújok kincsemhez, mintha itt akarnám megerőszakolni.
- Hé, a macskád már jól van - jegyzi meg Mike. - Ha hányni kell, szólj, Sweety. Jövök neked egyel - mondja röhögve.
- Nem szoktam hányni, de azért kösz - válaszolom mosolyogva. - Hé, édes… nagyon szeretnélek már jó, mélyen magamban érezni… azt akarom, hogy a nyakamat csókolgasd, miközben olyan vadul dolgozol bennem, mint reggel… emlékszel? - búgom Jossa fülébe, mire megremeg.
- Srácok, nekünk mennünk kell.
- Na, hova siettek? - kérdezi Sam.
- Ugyan, hagyd őket, biztos tüzel a cicus - röhög fel Brad.
- Hét, nekem legalább jó éjszakám lesz, köcsög - szól vissza szerelmem. - Na, csá, majd hívjatok. De ha ma éjszaka valaki zavarni mer, megölöm - mondja. Elköszönünk, és indulunk.
Már a buszmegállóig is akadozva jutunk el, mert néha csak úgy, a semmiből döntöm a falénak, sőt, az egyik sikátorba berángatom, és ott, helyben leszopom. Gyorsan dolgozok rajta, ő közben a hajam markolássza, és a nevem nyögi. Imádom, ahogy nyög. Olyan érzéki! Hah, mindjárt én is elélvezek! De azt azért nem… Pár perc múlva a számba élvez, majd felránt magához, és vadul megcsókol.
- Ha nem jön busz tíz percen belül, ott foglak megdugni, cicus - suttogja fülembe, mire megremegek.
- Legyen öt perc. Rohadtul kívánlak már. - Felnevet, aztán spuri! Pont elkapunk egy buszt, és bevágódunk hátra. Ott sem állunk le, csókok, simogatás, minden olyan gyorsan történik, és már csak arra eszmélek, hogy leszálltunk, és kézen fogva megyünk a lakása felé.
|
| Rauko | 2010. 09. 19. 21:34:42 | #7951 |
Karakter: Price Rainer (Sweety)
Megjegyzés: ((Vyvymnek))
A nyakamat csókolgatja, nekem meg mindenem remeg. Hihetetlen! A farka hozzám simul, érzem, hogy kőkemény. Jelenleg az sem érdekel, ha csak egy alkalomra kellek neki, nekem akkor is megéri! – Akarlak - suttogja, majd belenyal a fülembe. A karjaiba kapaszkodok, aztán egy szuka bezavar.
- Mit adhatok fiúk?
- Két sört, köszi! – Nyakamat csókolja, szívogatja, én meg lassan minden maradék eszemet elvesztem. Fizet, elköszönöm. – Fogd a söröd – mondja, majd egy távoli padhoz húz, Leteszi a söröket, az ölébe húz, és simogatni kezdi egyre jobban éledező farkincámat.
- Még a nevedet sem tudom – mondom. Első értelmes gondolatom és mondatom, mióta ismerem.
- Henry Josshua, de hívhatsz Jossa-nak. Most jobb cicus? – Megcsókol, elolvadok, hah…
- Aha… - válaszolom, majd megint átadom magam a kezeinek.
- És én téged hogyan szólíthatlak?
- Price Rainehhr… - nyögöm.
- A barátod Sweety-nek becézett.
- Aha, a becehh nevem. - Faszom! Sokat dumálsz még?!
- És nagykorú vagy édes? – Ha nem lennék, sem mondanám már el!
- Aha…
- És még mindig azt gondolod, hogy nem vagy olyan? – Végigcsókolgatja a nyakam, benyúl a pulcsim alá. Kész, elvesztettem az eszem. Már az sem érdekel, ha csak megdug. Leszarom, kell, és kész.
- Akarlak, én is… téged… - Arra eszmélek, hogy indulunk. Végre, végre, végre!
- Gyalog sem vészes a dolog, vagy szeretnél taxit inkább? – kérdezi. Taxi, még szép. Megyünk, fog egyet. Életem leghosszabb nem tudom hány perce, amíg elérünk a lakásához. Átlagos környék, kellemes. Végig fogja a kezem, miközben felfelé megyünk. Azt hiszem, a második. Nem is érdekes!
Cipő le, felkapcsolja a villanyt, és szembetalálkozok egy takaros, kellemes lakással. Kicsi, de neki gondolom pont elég.
- Hol szeretnéd? – Magához ránt.
- Muti a hálót – válaszolom. Azért csak nem fogom hagyni, hogy ledöntsön a kanapén, vagy a konyhaasztalon. Adjuk meg a módját, ha már hagyom magam. Beérünk, villanyt kapcsol, én meg ámulok és bámulok. Vörös világítás. Szép és izgató.
- Csodaszép – ájuldozom, de nincs időm bambulni, mert a pulcsim alá nyúl, és leveszi rólam. Fázok, eléggé. De gondolom, lesz nekem ma még melegem is, szóval nem törődök vele. Ahogy a bőrömhöz ér, megremegek. Annyira jó.
- Élvezni fogod, ne félj! – suttogja a fülembe, majd a fenekembe markol, és közelebb húz. Önkéntelenül izgatom tovább magunkat, majd annyit érzek, hogy valami a lábamnak ütközik, és fordul egyet a szoba. Ahh, egy ágy. Fantasztikus! Rá pillantok. Ahogy pont szemmagasságba kerül, örömmel állapítom meg, hogy elég szép dudor van a cipzár alatt. Ki is engedem szegényt, ne nyomorogjon ott.
Ahogy lefelé húzom, ő leveszi a pólóját. Kivillannak a tetoválásai, ami csak olaj az egyébként is eszeveszettül égő tűzre, majd ahogy végzek a nadrággal, és visszamosolyog rám méretes farka, egy pillanatra zavarba jövök, de nincs időm ezen rágódni, mert hátradönt az ágyon, és megcsókol. Engedelmesen fonom karjaimat nyaka köré, és próbálok nem foglalkozni a ténnyel, hogy rohadtul dörzsöli a farmerom a farkamat. Nem mutatom, csak csókolom, ölelem… ez rohadt jó.
Hirtelen megfordít, és felfelé tol az ágyról. Engedelmesen teszem, amit kér, majd elém lépve csókolgat tovább. A nyakamat, a mellkasomat, az ajkaimat, taktikusan kerülve a mellbimbóimat. Ahogy leveszi a nadrágot, végigsimít ágyékomon, mire szabályosan felnyüszítek. Már nagyon akarom!
- Bocs - mosolyog ajkaimra. Milyen gonosz…
- Csak… csak csináld már… - kérem elhaló hangon, mire visszalök az ágyra. Meredező farokkal, és halálos nyugalommal sétál az éjjeliszekrényéhez, kikap egy tubus síkosítót. majd a gumikkal babrál. Oké, nekem ennyi elég, érezni akarom! Egy határozott mozdulattal ugrom z ágyon oda, ahol épp áll, megragadom a derekát, magam felé fordítom, és az ajkaim közé fogadom. meglepetten sóhajt fel.
- Sweety… - nyögi, ahogy teljes hosszában számba fogadom. Valamire csak jó volt az a sok melegpornó, nem?
Vadul szopom, hiszen azt akarom, hogy neki jó legyen, közben pedig egyik kezemmel életben tartom magam odalent. Percek telhetnek el, vagy órák, kit érdekel?! A lényeg, hogy nagyon élvezem! Ahogy a nyelvemmel simogatom, majd az jakimmal kényeztetem, miközben heréit, és a mögöttük levő érzékeny részt simogatom, ő áll, és sóhajtozik. Aztán hirtelen visszalök az ágyra. Fölém mászik, és vadul csókol. Olyan szenvedélyesen, hogy első cseppjeim ki is tekintenek farkincám végén. Borzalmasan szexi, ahogy viselkedik, ahogy kinéz… mindene!
Hirtelen egy hideg ujjacskát érzek a fenekemnél. Lassan nyomja befelé, én meg felnyögök. Azonnal megáll.
- Ez neked az első? - kérdezi.
- Igen… - mondom, és köldökig pirulok, majd elfordítom a fejem. Hallom, hogy kuncog, majd megszólal.
- Nem baj. Akkor csak engedd el magad, és hagyd, hogy a mennyekbe repítselek, oké?- Hát lehet erre nemet mondani?! Azonnal visszafordulok, rá pillantok, és kicsit megemelem a csípőmet. Ágyékunk összesimul, mire hátravetem a fejem, és folytatom. Borzalmasan jó! Sosem éreztem ennyi kettősséget, mint most. Fáj, ahogy tágít, de eszméletlenül jó, ahogy a farkunk összedörzsölődik, és a nyakamat csókolgatja. Lassan már nem is érzem a fájdalmat, csak az eszeveszett vágyat. Semmi más nem érdekel. Kezeimet a nyaka köré fonom, és vágytól ködös tekintettel próbálok zoomolni.
- Tedd… be… kérlek - nyögöm.
- Biztosan?- kérdezi elhúzódva tőlem.
- Életemben eddig semmiben sem voltam ennyire biztos - mondom mosolyogva, mire lehajol, és forrón megcsókol.
- Szeretném, ha láthatnálak közben - suttogja ajkaimra, én pedig értem a célzást. Felhúzom, és kezeimmel tartom lábaimat, miközben ő felveszi a gumit, bekeni magát síkosítóval, és lassan elém helyezkedik. Egyik lábamat a nyakába teszi, a másikat, pedig mellkasának támasztva emeli meg csípőmet. Azonnal belém csusszan. Egy pillanatra kitágulnak a pupilláim is. Hatalmas, fáj, feszít, félek! Aztán meghallom a hangját.
- Ne félj, Sweety, nem foglak bántani, csak lazíts, mert így mindkettőnknek rossz lesz - mondja megnyugtatóan, mire rá nézek. Mosolyog. A piercingjén megcsillan a vörös világítás, majd a szemeibe nézek újra. Gyönyörű. Ez a füstös tekintet teljesen elvarázsol. - Ez az… ügyes vagy - nyugtat tovább. - Mozoghatok? - kérdezi, én pedig bólintok. Ahogy elkezd mozogni bennem az a hatalmas szerszám, kicsordulnak a könnyeim, de megint meghallom.
- Sweety… annyira jó… olyan szép vagy… - Tudom, hogy csak azért mondja, hogy megnyugodjak. De sikeres a művelet, mert pár perc múlva már csak azt érzem, hogy mennyire jó, ahogy saját kezem farkamon dolgozik, ő pedig prosztatámat bombázza, egyre hevesebben. Ez egyre csak jobb, és jobb, és ahogy közben hallom, hogy ő is felnyög, és sóhajt…. elvesztem a maradék eszemet is, és én is mozogni kezdek. Ellentétesen mozdulok, így még mélyebben nyomul belém, mire ő is egyre hangosabbakat nyög. Ez valami veszettül jó!
Csak a vágy, a gyönyör, ami most létezik, és ez a tekintet, ami az őrületbe kerget. Aztán szép lassan a testem feladja a harcot. Minden porcikám remeg, minden izmom egyszerre húzódik össze, ahogy átfut rajtam a villám. Hatalmasat élvezek, a mellkasomon van az utolsó csepp. Mosolyogva néz, majd hátrahajtva a fejét, felnyög, és érzem, ahogy remeg, remeg, remeg, majd kissé elernyed bennem.
Elenged, majd kihúzódik belőlem, leveszi a gumit, és mellém fekszik. Én még mindig remegve bújok közelebb hozzá.
- Jó volt?- kérdezi hajamat simogatva.
- Nem. Ez fergeteges volt - válaszolom, majd ajkaira csókolok. A lámpa kit érdekel, ő is hulla, ahogy én is. Gyorsan nyom el mindkettőnket az álom, és már az sem érdekel, ha reggel világvége, csak hadd érezzem még ezt a fergetegesen pasis illatot…
*
Reggel kinyitom a szemem. Ő még alszik, de valaki már bizony nagyon éber, és hevesen simul combomhoz. Mosolyogva simítok rá kezemmel, majd visszaemelem számhoz, benyálazom, és húzogatni kezdem a bőrt. Eleinte álmában nyög fel, majd, ahogy egyre hevesebb a tempó és egyre közelebb kerül a végéhez, kinyitja a szemeit. Pont szemben van velem.
- Sweety… - sóhajtja, majd pár rántás után a kezembe élvez. Mosolyogva csókolok ajkaira, miután lenyaltam ujjaimról magját.
- Jó reggel, Jossa - mondom kedvesen, mire elmosolyodik.
- Neked is, Sweety. Rég ébredtem ilyen kellemesen - válaszolja, majd nyújtózik egyet, és a fenekemre vezeti a kezét. Csókolózni kezdünk. Simogatom, ahol csak érem, már én is bátrabb vagyok, a mellbimbóit szívogatom, ahogy újra életet lehelek farkába. Én már olyan merev vagyok, hogy fáj, közben ő a síkosítóval babrál, és megint tágítani kezd. Ahogy belém vezeti ujjait, vállára hajtom a fejem, és a fülébe nyögök.
- Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy szeretlek? - kérdezem.
- Időt kérnék, de nem hagynám abba. Érezni akarlak, Sweety… - válaszolja. Ujjai vadul dolgoznak bennem, szívem sajog, de a testem élvezni. Nem állítom le. Már fejezzük be.
- Elégh. Tedd be. - Hangom kicsit szomorú, de ez nem tudom, nem tűnik fel neki, vagy leszarja, de felül, felhúz egy gumit, és elhelyezi a lábaimat. megint szemből. legalább újra nézhetem, amikor elélvez. Olyan szép akkor. Annyira… annyira csodálatos mindene.
Ezúttal nem fáj annyira. Gyorsabban veszem fel a tempót, vadabbak vagyunk mindketten. Csak löki magát belém néha a nevem nyögi, én meg az övét. Ha ennyi volt, akkor köszönöm, jó volt. Legalább olyan pasi dugott meg először, aki rohadtul tetszik, sőt, talán bele is szerettem. De most csak a vágy számít. Ezúttal ő kulcsolja ujjait farkam köré, így én vagy a testét simítom, ahol érem, vagy a lepedőt ölöm meg. Hangosan nyögünk mindketten, egyre közelebb a vég, és megint… majdnem egyszerre érjük el.
Kihúzódik belőlem, és szuszog.
- Akkor én… megyek. Gondolom, nyitnod kell - mondom, és felkelek, hogy rendbe szedjem magam. A táskámból halászok zsepit, és letörölgetem magam. Majd otthon lezuhizok. Ahogy felveszem a ruháimat, lassan ő is felkel. Mögém lép, és átkarol.
- Kimondod? - kérdezi.
- Itt hagyom a számomat. Ha elég időd volt, hívj fel. - Kikászálódom az öleléséből, leírom a számomat egy papírra, majd felé nyújtom. Ahogy elveszi, arca után nyúlok, magam felé fordítom, és vadul megcsókolom.
- Fantasztikus éjszaka volt… köszönök mindent. - Felkapom a táskát, és az ajtóhoz lépek. - Szeretlek, Henry Josshua. - Kilépek az ajtón, és behúzom magam után. Makacsul törlöm le a könnycseppeket, amik kitörni készülnek, majd elindulok haza. Odakint már sírhatok, szakad az eső, senkit sem fog zavarni.
Csurom víz vagyok, de szerencsére senki nincs itthon. Gondolom, elmentek vásárolni. Fasza. Akkor levetkőzök, zuhany, és valami kaja… Közben a telefonom ránézek. Huszonegy nem fogadott hívás és két sms Kevintől, hogy hova a jó büdös picsába tűntem el, és mi a faszért nem jelentkeztem. Hah.
Zuhany után a géphez ülök, és felmegyek msn-re. Elmesélek mindent Kevinnek, aki elmondja, hogy mekkora idióta fasz vagyok, és miért csináltam ekkora baromságot, mikor az egy tapló, és úgysem hív vissza. Én csak ennyit tudok írni: „De én szeretem…” A válasza az, hogy akkor felejtsem el, mert semmi értelme. Tudom, a picsába, tudom, de nem akarom elfelejteni! Annyira jó volt, olyan helyes, és tudom, hogy tetszem neki. Borzalmasan akarom, de ha most ráakaszkodok, mindent elcsesztem. Lelépek msnről, és megkeresem a tegnapi zombiölős faszságot. Azzal nyomatom egész délután háromig, amikor épp indulok le kajálni, és jön egy sms. A szívem olyan hevesen ver, mint előtte soha. Az szám nem ismerős. Istenem… csak őt… csak őt…
„Most kevesen vannak. Benézhetnél. Jossa”
Ez nekem nem válasz. Mielőtt öltözni kezdek, visszaírok.
„Ennyi idő elég is volt?”
„Igen.”
Na, most kezdek azonnal öltözni! A hajammal nem is foglalkozok, csőnaci, pulcsi, sál, hiszen szépen kiszívogatta a nyakam, és indulás! Odafelé betérek egy Mekibe, és veszek neki sajtburgert. Azt mindenki szereti, és nem tudom, vitt-e kaját. A kis zacskot szorongatva lépek be a vesztőhelyre, ahonnan megint a fekete angyal mosolyog rám. Istenem, menten szívrohamot kapok!
Szerkesztve Rauko által @ 2010. 09. 19. 21:35:30
|
| Rauko | 2010. 09. 19. 16:53:20 | #7926 |
Karakter: Price Rainer (Sweety)
Megjegyzés: ((Vyvymnek))
Megint csodás reggelre ébredek. Egész éjszaka a testvérem nyögéseit, és sóhajait kellett hallgatnom, meg azét a fasziét, akit felcibált. Érdekes mondjuk, hogy ennek mélyebb orrhangon jönnek a nyögések, mielőtt elélvez. Az ez előtti olyan nőiesen sikongatott, hogy egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy biszex lett a nővérem. Mindenesetre nem is remélem, hogy kimegyek, és anyáék majd szóvá teszik, hogy legközelebb halkabban kellene, vagy, hogy talán nem is kellene. Ugyan. A ma reggeli fő téma gondolom az lesz, hogy apám olyan részegen jött haza, hogy összehányta anyám kedvenc welcome-szőnyegét. És micsoda mázli, ma suli sincs. Szakad az eső. Így hova a faszba lépjek le?!
Reggeli után, ami persze ordibálással, káromkodással telt, fogom magam, és a szobámba megyek. Fülhallgató be, és böngészem a telefonkönyvet. Kihez tudnék átmenni… kihez kellene lelépni…? Mivel nem találtam senkit, aki valószínűleg azonnal ráérne, bekapcsolom a gépet. Megnézem a mailjeimet, a myspace-t, a facebook-ot, aztán keresek valami idióta, online játékot. Épp lépnék a következő szintre, amikor jön egy mail. Az utolsó zombi persze megöl, de leszarom. Érdekel, hogy mit akar Kevin. Neki mindig jó ötletei vannak, mindig kitalál valami izgalmasat. A legjobb programokat szervezi a bandának, sosem kell vegyülni senkivel.
_
Tárgy: Ma
Jobb reggelt, Sweety! Gondolom, ma is áll a bál, este láttam a nővéredet bepasizni, meg az apádat berókázni a szemetes mellé, a kisboltnál. Figyelj. Este lesz egy koncert, el kéne jönnöd. A többség nem ér rá, de pár embert el akarok vinni. Előtte viszont, körülbelül fél óra múlva indulok CD-t venni. Társulj. Addig se vagy otthon. Utána átjöhetsz, és este innen megyünk. Dobj sms-t, mert készülnöm kell. Pápussz
_
Már pötyögök is Kevinnek, hogy akkor fél óra múlva a metrómegállóban. Nem lakik messze, így az pont ideális hely mindkettőnknek. Visszajön egy „oké”, és öltözök is. Szem kihúzva, haj kivasalva, sál, pulcsi, fekete csőnaci, sportcipő. Kilépve a lakásból még megcsap anyám sikítozása, de a fülemben már bömböl a GazettE, így sajnos nem hallom. Nem szeretem a hagyományos emo-zenét. Már amit a többség nyomat a parkban vagy az aluljáróban. Én japán rockot hallgatok, és meg vagyok elégedve ezzel.
Kevin vörös pulcsiban, kapucnival a fején vár. Üdvözöl, és már megyünk is.
- Melyikbe akarsz menni? - kérdezem, a lemezboltra célozva.
- Van egy a főutcán. Azt mondták, hogy jó hely, és az előadó is jó arc. Oda megyünk - jelenti ki.
- És utána?
- Kaja a Mekiben. Aztán irány hozzánk, mielőtt anyám hazaér. Utána nyomunk egy kört az Xbox-on, és készülünk. Kivasalod a hajam - adja ki a parancsot, amin csak mosolygok.
- Rendben, tudod, hogy szeretek a hajaddal babrálni. - A válla alattig ér. Szőke. Nagyon szép és selymes haja van, mondjuk, több gondot is fordít rá, mint egy átlagos pasi. Közben lassan odaérünk a bolthoz. Belépünk, és én azonnal lefagyok.
Látom rajta a fekete szárnyakat. Komolyan. Ez egy fekete angyal. Egyszerűen… hah… feláll a tekintetétől mindenem, ami fel tud. Porcelán bőr, éjszín haj, füstös tekintet… a póló miatt látom a tetoválást a jobb csuklóján… és ez a test…. meg ahogy ránk néz… hah…
- Héé, Swetty! Gyere már, cseszd meg! - kiabál utánam Kevin. Közben a srác rám nézett. Nem szólok hozzá. Ha a hangja feleennyire szexi, akkor máris szerelmes vagyok.
- Üdv nálunk. Segíthetek, srácok? - kérdezi mosolyogva. Ne, ne mosolyogj! Ne is beszélj…
- Kösz, csak szétnézünk - mondja Kevin, és hozzám lép. - Gyere már, Sweety, mert ránk fog esteledni! - Elrángat a bolt egyik távolabbi végébe, de nem tudom levenni a srácról a szemem. Hátrafelé bámulok. Kevin persze észre sem veszi, annyira rá van izgulva a CD-kre. Túr, kutat, én meg magára hagyom az orgazmusával, és elindulok megkeresni a japán részleget. Tanácstalanul keringek a boltban, mint valami eszét vesztett légy, mire valaki a vállamhoz ér.
- Segítsek? - Hah, igen. Csókolj meg.
- Hát, ha elmondod, hogy merre találok japán rockot, akkor megspórolsz nekem egy fél órát - mondom mosolyogva.
- Gyere. - Elindul előttem, én meg teljesen rákábultam. Olyan őrjítően helyes, hogy mindjárt elélvezek már csak attól is, hogy arra gondolok, ahogy azokkal az ajkakkal csókolja a nyakam, miközben a kezei… Huh. Nyugi, Price, mert tényleg beleélvezel a kedvenc gatyádba.
Hátra érünk, és egy polcra mutat. Elkezdek keresgélni, és épp egy Alice Nine CD van a kezemben, amikor valaki átölel. Ez nem Kevin. Nem Kevin. Ez… bassza meg… Visszateszem a CD-t, és az engem ölelő ujjakra simítok.
- Szép vagy - suttogja fülembe, amitől remegni kezdek.
- Neh szórakozz velem - mondom elhaló hangon, mire megfordít. Annyira közel van, hogy menten elájulok.
- Nem vicc. Tényleg tetszel nekem. - Fél fejjel lehet magasabb. Kicsit lehajol, és az ajkait az enyémekhez érinti. Nem csókol meg, csak simogat. Istenem… el fogok élvezni! - Nem messze lakom. - MI?!
- De én nem… - próbálok ellenkezni, de most nyelvével simít végig az ajkaimon, és végig a szemembe néz. Teljesen padlóra küldenek a szemei.
- Te mit nem? - kérdezi mosolyogva. - Látom, mennyire tetszem neked.
- De én nem… vagyok olyan… hogy… hogy… - Price, a rohadt életbe, szedd össze magad!
- Hé, Sweety, merre vagy? Hallod, Sweety! - Kevin! A srác is hallja, morran egyet, majd végre megcsókol. Nekinyom a polc melletti falnak, és olyan hevesen csókol, hogy csak arra van erőm, hogy a nyaka köré fonjam a kezeimet. Így még sosem csókolt senki. Vagy csak ennyire nem vágytam még senkire. Nem tudom. A lényegen mit sem változtat, nem akarom elengedni.
- Sweety. Elég - hallom meg Kevint. - Nem is ismered. - Rémülten engedem el a srácot. Aztán ő is engem. Rápillantok, majd elrohanok a sor végén álló Kevin mellett.
A következő saroknál állok meg. Előhalászom a zsebemből a dugicigimet, és rágyújtok. Pár pillanat múlva befut Kevin.
- Mi volt ez? - kérdezi, és leül mellén a lépcsőre.
- Honnan a faszomból tudjam?! Észrevette, hogy rákábultam, hátramentünk a japán rockhoz, átkarolt, mondta, hogy menjünk fel hozzá, aztán mikor szóltál, meg is csókolt. - Beleszívok a cigimbe, és kifújom a füstöt. Remeg a kezem. Fasza.
- De nem is ismered. Miért nem toltad el?
- Barom vagy, Kevin?! Nem láttad, mennyire cool a srác? Álmaimban láttam ilyet utoljára, erre egy hús-vér példány a fülembe suttogja, hogy tetszem neki. Szerinted mennyi lelkierőm maradt, amikor a kezei a hasfalamat simogatták?! - kiabálok rá.
- Jó, relax, Sweety. Menjünk enni. Meghívlak egy sajtburgerre - mondja, majd a vállamra teszi a kezét.
- Kettőre, és haverok maradunk - mondom mosolyogva.
- Oké, kettőre. - Mosolyog, és indulunk. Én még hátra pillantok, de azonnal előre szegezem a tekintetemet. Kint áll. Kint áll és utánam bámul. Istenem…
*
Két sajtburger, egy pohár kóla, két szál cigi és egy kimerítő Xboxozás után fekszem Kevin ágyán. Csak azon a srácon jár az agyam. Hihetetlenül jó pasi. És tetszem neki. Fordulok egyet az ágyon. De akkor miért akart felvinni magához? Hasra fekszem. Mi van, ha csak szexelni akart? De én nem… én komolyabbat szeretnék. Olyan jó lenne vele… Elmenni a boltba, vinni neki ebédet, aztán megvárni suli után és együtt hazamenni… de szép is lenne. Kiülni este a srácokkal a játszótérre. Ő leülne a padra, én meg az ölébe, és a hátamat a mellkasának támasztanám, ő meg simogatná a hasamat, meg a combomat. Nevetnénk a többieken, és a szájából kóstolnám meg Kevin új kreált piáját, aztán nevetve bújnék hozzá, mert borzalmas íze van. A metrón csókolóznánk, mert tök poén, ahogy a sok barom fújjog. Milyen jó lenne… De neki úgyis csak a seggem kellett volna. Akkor meg miért kreálok ilyen álomképeket?
Hirtelen nyílik az ajtó, és Kevin lép be.
- Sweety, mi a baj? - kérdezi hüledezve, majd az ágyhoz lép, leül mellém, és megölel. - Sírsz. - Azonnal az arcomhoz kapok, és tényleg. Könnyezem. De miért? Semmi okom rá.
- Csak eszembe jutott, hogy milyen jó lenne szeretni valakit. - Visszaölelem.
- Majd jön egy srác, akit kedvelsz, haver. Ne izgulj és ne görcsölj rá, mert akkor észre sem fogod venni, ha elsuhan melletted. - Megszorongat kicsit, majd eltol. - Na, kivasalod a hajam? Utána indulni kéne lassan.
- Ki, de akkor adsz szemceruzát, hogy kijavítsam a sminkemet. - Netevümnk, majd bedugja a cuccot a konnektorba, és elkezdem. Szeretem a haját babrálni. Olyan jó. Most is elégedetten vasalgatom, néha kicsit jobban meghúzva. Olyankor felmorran. Cuki.
Eltelik egy negyed óra, mire végzek. Felpattan, mögém ül, kikapja a kezemből a vasalót, és ő is nekem ugrik.
- Ma felszedsz valakit - mondja. - Adok ruhát. - Most ellenkeznem kéne? Nem fogok. Rábízom magam. Tudom, hogy nagyon jó az ízlése.
Fél óra, egy kis szöszmösz, és egy kimerítő ruhaválasztás után megállok az egészalakos tükörnél. A hajam kivasalva, a szemembe lóg, a sminkem tökéletes. Kevin adott egy szexi, fekete pulcsit, meg hozzá az én nacim, és a sálam. Tényleg jól nézek ki. Csak tudnám, hogy minek öltözök ki ennyire, mikor úgyis csak az a srác jár a fejemben…
*
Már a klub előtt várjuk a többieket, ahol a koncert lesz. Meg is ékreznek, és bemegyünk. Rendelünk, mindenki sörözik. Leülünk egy asztalhoz, a színpad előtt. Asztalok vannak, de hátrébb van egy tánctér. Viszont azt nem akarunk. Csak ülünk, pislogunk ki a fejünkből. Majd elkezdődik. Feljönnek a bandatagok, és végül… istenem! Azonnal Kevinre nézek, aki visszapillant rám. Ez a lemezboltos srác! Máris remegek, ahogy nézem. Gitár. Szóval basszeros. Na, még jobban belezúgtam. Fergeteges.
Olyan hihetetlenül szexi a színpadon, hogy le sem tudom venni róla a szemem. Ő is észrevett, kacsint párszor, mosolyog. Milyen szép a mosolya… Csak azt hallom, ahogy ő játszik, semmi más nem jut el az agyamig. Mintha csak ő lenne, és én. Rám néz, én rá, mosoly, kacsintás, én pirulok, kicsit elfordulok, aztán vissza, és én is mosolygok. Kell nekem ez a srác. Akkor is, ha csak meg akar dugni. Akkor is kell. Olyan helyes…
A koncert végére pont elfogy a piám, így felállok, és a pulthoz megyek. Megtámaszkodom a könyökömön, és várom, hogy észrevegyenek. Közben… valaki megölel. Megremegek. Érzem, ahogy a teste hozzám simul, miközben előre hajol. A fülemhez érnek az ajkai. Ez ő!
- Szép vagy… - suttogja, majd a nyakamba csókol. Menten elélvezek!
|
|
