|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| oosakinana | 2013. 01. 28. 20:05:41 | #24976 |
Karakter: Leonard Monnra
Megjegyzés: (Hugimnak)
Már majdnem lefordulok, hogy beszállva a kocsimba menjek haza, de egy kéz hirtelen állít meg. Visszanézve lepődök meg, hogy Ralphy állított meg.
- Várj! Én… én egyáltalán nem vetlek meg emiatt…- mondja zavartan, amire nem kicsit meglepődök. Hogy-hogy nem zavarja? Nem értem az egészet, de megvárom, hogy mit szeretne még mondani. – Attól, hogy meleg vagy, nem hiszem, hogy bármi megváltozna köztünk. Akkor is a bátyám vagy, és én ugyanúgy szeretlek. És ha te így vagy boldog, hát… akkor áldásom rá. – mondja elv gére gondolatait, ami nekem nagyon jól esik, főleg, amikor mosolyogva néz rám.
Én viszont válaszképpen csak magamhoz ölelem szorosan. Nem hittem volna, hogy meg fogja érteni, de jó érzés, hogy ennyire megértő és még vissza is ölel.
- Szeretlek Ralphy. – súgom a fülébe azt, amit valójában érzek iránta.
- Én is Leo. – beleborzol a hajamban, bár szerintem ő nem éppen úgy érzi a dolgokat, mint én. – Héj, nem lenne kedved feljönni hozzám? Rendelhetnénk pizzát, megnézhetnénk egy filmet. Úgyis olyan rég dumáltunk. – mondja nekem meg máris jobb lesz a kedvem. Azzal az emberrel lenni, akit szeretek? Ennél jobbat nem is kérhetnék.
- Jól hangzik. Még úgysem láttam a lakásod. – és ez így is van. El is indulunk a lakása felé, ami közben egy keveset beszélgetünk is.
- Pofás kis kéró, szerintem tetszeni fog. Anyáék besegítenek a fenntartásban, de igyekszem valami melót keresni, hogy a saját lábamra állhassak. – meséli el terveit, amiben megpróbálom majd segíteni.
- Az jó. A függetlenségért meg kell küzdeni, de megéri, hidd el. – jegyzem meg mosolyogva, amire ő is elvigyorodik. – Na és, mi a helyzet a csajokkal? Van barátnőd? – érdeklődök, mert tényleg érdekel, hogy mi van vele.
- Nem, egy ideje már sajna nincs…- sóhajt fel. – A legutolsó csajom kidobott, mikor meglátott egy… - hmmm. Érdekes a dolog. És vajon miért nem mondja tovább?
Kérdőn nézek a vörös fejére, szeretném tudni mi történik az öcsémmel, de azt hiszem ezt nem mostanában fogok megtudni.
- Nem érdekes. Amúgy is rövidtávú kapcsolat volt, és mivel nem voltam szerelmes belé, túlságosan nem viselt meg. – itt valami más van, de egyszer meg fogom tőle tudni, ha törik, ha szakad.
- Vagy úgy. Nem csodálom, öcskös, szerintem te a saját tükörképedbe vagy szerelmes. – jegyzem meg vigyorogva, de amint lenni szokott az igazság neki is fáj, mert hát sértődötten fordul felém és bokszol a vállamba.
- Ez nem igaz! Mondjuk tény és való, hogy rohadt jól nézek ki, és ha lenne egy ikertestvérem, tuti megdugnám…- kár, hogy nem én vagyok az ikertestvéred, bár szerintem inkább te nyögnél alattam, mint én alattad. El is nevetjük amúgy magunkat… mondjuk az én részemről annyira nem nevetni való, de hát ez van.
Nem sokkal később meg is érkezünk a lakásához. Felmegyünk az emeletre és elkezd a kulcsokkal matatni én meg várok türelmesen.
- Nem nagy szám, két szoba, konyha, fürdőszoba, meg egy kisebb nappali-szerűség. – mondja el nagyjából a háztartalmát, de neki egyelőre bőven elég. Levesszük a cipőnket, ahogy belépünk, majd ideje, hogy kicsit szétnézzek.
- Nem rossz, nem rossz. – állapítom meg, mert tényleg nagyon jó ház. Szerencsés, hogy ezt itt kifogta.
- Valamit inni? – kérdezi, amint beérek a konyhába és ő kinyitja a hűtőt, majd egy dobozt vesz elő, amibe nem más van, mint egy kis energia.
- Valami üdítőt. – kapok is colát, amit hozzám vág. Ő is megissza az energiáját én meg a colából iszok egy keveset, mert tényleg szomjas vagyok, bár a vágyam is viszi a vizet öcsikém iránt.
- Nem sokat változtál az elmúlt időben. – állapítom meg, mert tényleg ugyan az maradt, aki volt. Ám mintha ezzel megsértettem volna, mert felém fordul, és a dobozt összenyomja két kezével, amire csak halványan megrázom a fejemet. Mint a gyerekek.
- Mi az, hogy nem sokat? Látod ezt? Ezt két évvel ezelőtt nem tudtam volna megcsinálni! Úgyhogy szívd vissza! – na hova is kerültem? Meg ki az idősebb? Azt hiszi, csak úgy követelhet tőlem dolgokat? Hát ebben most tévedett. Odalépek hozzá és elkezdem a haját borzolni, de lecsapja a kezemet.
- Nem a külsődre gondoltam, hanem a személyiségedre. – jelentem ki, majd a hónom alá fogom és egy elég erős barackot nyomok a fejére, amire csak nyüszít egyet, mint a kutyák.
- Ez fájt… - néz rám eléggé gyilkos szemekkel, majd sóhajt egyet. – Lehet, nem tudom… de mindegy is. Rendelek pizzát, addig pedig nézz körbe a szobámban a dévédék között, hogy mit akarsz megnézni. – bök az egyik ajtóra, amire meg is célzok, amíg ő telefonál egyet.
Be is megyek, és szétnézek. Megnézem mi található itt. Van itt jó pár dvd. Elkezdem őket nézegetni és elég érdekességet is találok. A sok film között eldugva van egy pornó film is, amin elmosolyodok.
- Na találtál valamit? – lép be a szobába, mire megfordulok és felmutatom neki az egyik legérdekesebbet.
- Ez itt mondjuk elég érdekes. – kezdem el szívni a vérét.
- Ezt honnan vetted elő? – kapja ki a kezemből, mintha azt hinné én nem láttam még pornót. Pedig hamarabb felnőttem, mint ő.
- A többi dvd között volt. – mondom egyszerűen. – De nem értem, hogy miért vagy ennyire kikészülve. Én magam pasikkal fekszek le, te meg egy sima pornót rejtegetsz előlem? – kérdezem értetlenül.
- Hagyjuk inkább. – mondja egyből. Ez nagyon gyanús nekem. Lehet, hogy nem is az van benne, ami rajta van. – Válassz másikat. – kér meg, és úgy eldugja a tokot, hogy csak na.
- Akkor nézzük ezt. – mutatok fel egy másikat, amit elvesz tőlem.
Be is teszi, majd mielőtt még elindulna, csengetnek. Nagyon gyorsa ez a pizza futár mit ne mondjak. Ám, amint elindul a film, nem kicsit meglepődök. Két pasi kezd el smárolni. Felveszem a távirányítót, majd kicsit beletekerek és akkor látom, hogy nem is akár milyen pornó ez, mint meleg pornó. Az állam nem kicsit leesik, de ez ne legyen elég, még fel is izgulok nem kicsit.
- Megjött a pizza. – lép be tesóm, de amint meglátja, amit nézek, egyből oda rohan, majd kikapcsolva szinte kitépi a dvd-t a helyéről. – Ezt csak a haverjaim hagyták itt, hogy szívassanak. – próbál terelni, de nem vagyok hülye.
- Raphy. – nézek rá komolyan. – Miért hagyott el a barátnőd? Mit látott? – teszem fel a kérdést.
- Mindegy. Hagyjuk kérlek. – mondja teljesen zavarban és olyan vörös, hogy félni lehet nem sokára felrobban.
- Nem fogom hagyni. – enne ki, de nem hagyom az ajtót becsukom, majd szembe fordítom magammal és úgy nézek a szemébe, bár ő inkább próbálja téríteni tekintetét. – Mi történt? Te is a férfiakhoz vonzódsz? – teszem fel a kérdést, de csak menekül a válasz elől.
- Dehogy. Még is hova gondolsz? – kérdezi, bár érzem, hogy hazudik. – Én mindig is a lányokért voltam oda.
- Ezt valahogy nem tudom elhinni, azt sem, hogy a haverjaid adták neked azt a dvd-t. Az a tiéd és te szoktad nézni. – mondom komolyan, mert érzem, hogy valami nincs rendjén és ez lesz az… így még nekem is lehet egy kis esély, hogy hátha esetleg tényleg szeret.
- Hagyj békén. Semmi közöd hozzá. – lök el magától és kimegy a konyhába.
- A testvéred vagyok. – mondom neki. Tudnom kell. – A fiúkat szereted? – teszem fel a kérdést.
- Ne légy már ilyen idióta. Én nem vagyok ennyire degenerált, hogy a fiúkat szeressem. – jobb lett volna ha ezt nem mondja.
- Azért mert a saját nemedhez vonzódsz nem vagy degenerált. Ha meg tudod, akkor meg főleg nem. Egy srácot smároltál le nem? Azért hagyott el a barátnőd. Azt hiszed olyan hülye vagyok, hogy nem tudom össze rakni a képet? – kérdezem tőle, majd leteszem a pénzt az asztalra. – Itt a pénz a pizzára, de bocsi nekem elment a kedvem az evéstől.
- Leo. – mondja, de csak megrázom a fejemet.
- Szia. – Köszönök el. Felveszem a cipőmet és ott hagyom a lakásán, mert gondolom, akkor nem akar egy ilyen degenerálttal együtt lenni, mint én.
~*~
Telnek a napok és az edzőterembe szerencsére sok emberke jár és nincs időm gondolni az elmúlt napokra. Este a pasik jók, hogy kitöltsem a dühömet. Nem érdekelnek, hogy mennyire fáj nekik, amit csinál, csak ki akarom tölteni a felgyülemlett dühöt, ami bennem van.
Ma viszont nem tudom, hogy mi lesz. Lehet fel kéne hívnom valakit, de nem tudom, hogy akarom-e. lehet, hogy ma este inkább csak hagyom a dolgokat és nézek valamit.
Lemegyek az edzőteremből és már indulnék a kocsim mellé, amikor egy ismerős hangot hallok meg.
- Leonard. – megfordulok és Ralphy-val találom szembe magam.
- Szia öcsi. – köszönök neki. – Mi a helyzet? – teszem keresztbe a kezemet és várom, hogy vajon miért van itt, ha eddig nem volt hajlandó találkozni velem.
|
| vicii | 2012. 11. 06. 17:46:37 | #24081 |
Karakter: Ralph Monnra
Megjegyzés: (Nővérkémnek)
Lelkesen csinálom a kiszabott feladatokat, minden erőmet beleadva, mivel csak a cél lebeg a szemem előtt, hogy én is olyan jól nézhessek ki, mint a bátyám. A két óra szinte észrevétlenül elrepül, én pedig fáradtan, izzadtságtól csatakosan fújom ki magam.
- Megvársz lent?- pillant rám Leo. – Végeztem és beülhetnénk valamerre.- mondja, nekem pedig felragyog az arcom. Mostanában úgyis olyan keveset találkoztunk, jó lesz kicsit együtt lógni.
- Rendben.- mosolygok rá szélesen, majd az öltöző felé veszem az irányt. Gyorsan letusolok, felöltözök, majd a hajamat is gondosan belövöm, végül a cuccaimmal állítok ki.
- Mehetünk?- pillant rám, én pedig bólintok. Elindulunk hát, céltalanul bóklászunk az utcán, mindenféle semmiségről beszélgetünk. Fagyit is veszünk az egyik árusnál, bennem pedig még mindig a nemrég történtek motoszkálnak, és bármennyire próbálom, nem tudom elnyomni magamban. Muszáj feltennem a kérdést.
- Az a tegnapi férfi…- kezdek bele tétován, de megakadok, nem igazán tudom, hogy fogalmazzam meg a mondandómat.
- Ő csak egy ismerősöm volt.- válaszolja diplomatikusan, de tétován pillantok rá.
- Szoktál neki is külön órát tartani?
- Nem mondták még, hogy túl kíváncsi vagy?- kérdi csipkelődve, majd elneveti magát, én pedig félszegen mosolygok. Mégis van valami merevség a nevetésében, mintha nem lenne őszinte… tudom, hogy veszélyes vizekre eveztem, de muszáj tudnom az igazat.
- Üljünk le.- mondja végül, így helyet foglalunk az első utunkba eső padon, én pedig idegesen tördelem az ujjaimat.
- Ne légy már ennyire feszült. Nem a fejedet akarom levenni vagy hasonló.- dorgál meg. Nagy levegőt veszek, végül komolyan fordulok felé.
- Mondjad már! Nem bírok itt ülni vagy állni melletted, hogy nem mondasz semmit.- nyögöm kétségbeesetten, mire csak elmosolyodik.
- Nos, a tegnapi férfi nem csak egy egyszerű emberke volt, akivel együtt szoktam edzeni.- kezd végül bele, én pedig csak kíváncsian vonom fel a szemöldököm.
- Akkor mi volt?- türelmetlenkedek, és bár kíváncsi vagyok a válaszra, kissé tartok is tőle.
- Ralph.- mondja, nekem pedig elszorul a torkom. Csak akkor szokott a rendes nevemen hívni, mikor valami nagyon komoly dologról akar velem beszélni… - Én nem éppen vagyok olyan beállítottságú, mint te. Én a férfiakat szeretem.- jelenti ki, én pedig a döbbenettől eltátom a szám. Hogy mi…?
Nagyra tágult, döbbent szemekkel bámulok rá. Hogy a bátyám… meleg lenne? Ez… ez… annyira abszurd… de hát emlékszem, mikor fiatalok voltunk, mindig is tapadtak rá a nők. Ő volt a legnagyobb nőcsábász…
Elfordítja a tekintetét, majd a térdeire könyököl, én pedig nagyot nyelek. Na jó. Ez még nem a világ vége. Viselkedjünk normális emberek módjára. Csupán más a szexuális beállítottsága, ennyi az egész, attól még a bátyám marad, akit szeretek és akire felnézek.
- És… mégis mióta?- kérdem bizonytalanul.
- A legénybúcsúm óta.- jelenti ki, és nekem most esik le minden.
- Akkor ez a valódi oka, hogy visszaléptél a házasságtól, nem pedig az, amit akkor mondhatok, hogy megcsaltad és így nem tudtátok folytanti.- jelentem ki döbbenten. Hát persze, így már minden világos!
- Ahogy mondod.- biccent. – Nem tudtam volna hozzá nyúlni. Nem lettem volna képes arra, hogy gyereket csináljak egy olyan nőnek, akihez hozzá érni sem bírok.- sóhajtja. – Nem akartam, hogy anyáék meg az ő szülei felesleges illúziókba kergessék magukat, hogy lesz unoka, de mégsem, így egyszerűbb volt az egész és kevésbé sérültek az emberek.- meséli, én pedig csendben hallgatom. Leo… tényleg igazán kedves ember. Még akkor is másokra gondolt, nem pedig magára…
- Ez így viszont már érthető.- mondom elgondolkodva. – De azt nem értem, hogy ez miként alakult így? Hogy történhetett?
- Na látod, erre a kérdésre én sem tudok neked válaszolni. Annyit tudok, hogy a legénybúcsún smároltam férfiakkal és akkor döbbentem rá.- meséli, nekem pedig akaratlanul is eszembe jut a tegnapi emberke, ezért elfintorodok. – Tudom, gusztustalan számodra, de ha már benne vagy és érzed, akkor nem az.- mondja lágy hangon, én pedig zavartan pillantok félre.
Az igazság az… hogy már én is csókolóztam férfiakkal, és… fura módon nagyon izgató a dolog. Emiatt nem ítélem el, de mégis… valahogy annyira furcsa most ez az egész.
- Azt hiszem jobb ha megyek.- áll fel hirtelen, én pedig meglepetten pillantok fel rá. – Nem szeretném, ha még rosszabb véleménnyel lennél rólam. Így is elég, amit tudsz.- mosolyodik el szomorkásan, majd már indul is. Döbbenten, lesokkolódva nézem távolodó alakját, majd észbe kapva pattanok fel és iramodok utána. A karját megragadva állítom meg, Leo pedig meglepetten pillant vissza rám.
- Várj! Én… én egyáltalán nem vetlek meg emiatt…- mondom zavartan, kissé tétován, mire csak elkerekednek a szemei. Zavartan engedem el, majd túrok a hajamba. Csend ül közénk, amíg megpróbálom megfogalmazni a mondandómat, Leo pedig türelmesen vár, míg én egyik lábamról a másikra helyezem át a testsúlyomat. – Attól, hogy meleg vagy, nem hiszem, hogy bármi megváltozna köztünk. Akkor is a bátyám vagy, és én ugyanúgy szeretlek. És ha te így vagy boldog, hát… akkor áldásom rá.- nyögöm, majd tétován felmosolygok rá.
Legnagyobb meglepetésemre nem válaszol, csak hirtelen magához von és szorosan ölel át. Meglepetten nyögök fel, majd végül elmosolyodva ölelem vissza.
- Szeretlek Ralphy.- súgja halkan, nekem pedig nagyot dobban a szívem.
- Én is Leo.- mondom, majd pajkosan beleborzolok a hajába. Nevetve enged el, én pedig széles vigyorral tekintek rá. – Héj, nem lenne kedved feljönni hozzám? Rendelhetnénk pizzát, megnézhetnénk egy filmet. Úgyis olyan rég dumáltunk.- ajánlom fel, mert valahogy az utóbbi időben tényleg keveset találkoztunk.
- Jól hangzik. Még úgysem láttam a lakásod.- válaszolja, én pedig elégedetten, zsebre tett kezekkel lépek mellé, majd elindulunk.
- Pofás kis kéró, szerintem tetszeni fog. Anyáék besegítenek a fenntartásban, de igyekszem valami melót keresni, hogy a saját lábamra állhassak.- mesélem vállat vonva.
- Az jó. A függetlenségért meg kell küzdeni, de megéri, hidd el.- mosolyog rám, én pedig elvigyorodom. Naná, hogy megéri! – Na és, mi a helyzet a csajokkal? Van barátnőd?- vált témát, mire elkomorodva szusszanok fel.
- Nem, egy ideje már sajna nincs…- sóhajtok fel. – A legutolsó csajom kidobott, mikor meglátott egy…- elakadok. A legutóbb csajom kidobott, mikor meglátta, hogy részegen egy férfival csókolózom…
Elvörösödöm, Leo kérdő tekintete pedig egyáltalán nem segít a problémán.
- Nem érdekes. Amúgy is rövidtávú kapcsolat volt, és mivel nem voltam szerelmes belé, túlságosan nem viselt meg.- magyarázom ki magam rögtön, de látom a villanást a szemeiben, valahogy sejtem, hogy ennyivel nem úszom meg.
- Vagy úgy. Nem csodálom, öcskös, szerintem te a saját tükörképedbe vagy szerelmes.- korhol gonoszul vigyorogva, mire sértődötten csücsörítve fordulok felé és bokszolok a vállába.
- Ez nem igaz! Mondjuk tény és való, hogy rohadt jól nézek ki, és ha lenne egy ikertestvérem, tuti megdugnám…- mondom elgondolkodva, halálosan komoly képpel, mire Leoból kitör a röhögés. Én is elvihogom magam, majd egymást löködve sétálunk tovább.
Pár perc múlva meg is érkezünk a kis lakáshoz, én pedig már felfelé menet a lépcsőn a kulcsokért matatok.
- Nem nagy szám, két szoba, konyha, fürdőszoba, meg egy kisebb nappali-szerűség.- mesélem, miközben bedugom a kulcsot a zárba és kinyitom az ajtót. Betessékelem a bátyámat, majd mindketten levetjük a cipőnket és adok neki papucsot, amibe beleléphet.
- Nem rossz, nem rossz.- mondja elismerően, miközben körbenéz, én pedig vigyorogva invitálom a konyhába.
- Valamit inni?- nyitom ki a hűtőajtót, majd kiveszek magamnak egy energiaitalt. Ohh igen, az emberiség egyik legjobb találmánya…
- Valami üdítőt.- vonja meg a vállát, ezért hát kiveszek neki egy kis kólát és a kezébe dobom. Aztán mohón bontom fel a saját italomat és egy húzásra leküldöm a tartalmát… elégedetten szusszantok fel a végén.
- Nem sokat változtál az elmúlt időben.- jegyzi meg gonosz kis mosollyal, mire felháborodottan fordulok felé, majd erőmet demonstrálandó megfogom a fémdobozt a két végénél és szépen összenyomom, míg egy lapos kis korong nem lesz belőle.
- Mi az, hogy nem sokat? Látod ezt? Ezt két évvel ezelőtt nem tudtam volna megcsinálni! Úgyhogy szívd vissza!- követelem, akár egy sértődött kislány, mire röhögve borzol a hajamba, én pedig veszett macska módjára próbálom elcsapni a kezét az én csodás frizurámtól, aminek a belövése reggel a tükör előtt csak fél óráig tartott…
- Nem a külsődre gondoltam, hanem a személyiségedre.- jelenti ki, majd satuba fog és akkora barackot kapok a kobakomra, hogy nyüszögve simogatom meg a fejem.
- Ez fájt…- pillantok rá vádlón, majd sóhajtva vonok vállat. – Lehet, nem tudom… de mindegy is. Rendelek pizzát, addig pedig nézz körbe a szobámban a dévédék között, hogy mit akarsz megnézni.- bökök az egyik ajtó felé vigyorogva, miközben a telefonért nyúlok.
|
| oosakinana | 2012. 10. 03. 20:41:43 | #23617 |
Karakter: Leonard Monnra
Megjegyzés: (Hugimnak)
- Szia Leo… - ő is érzi, hogy ez nem normális. A tegnapi események, most egy kicsit ránk nyomják a lantot, de nem tudok vele mit kezdeni. Azt hiszem, hogy erről majd beszélnem kell vele, hogy ne legyen több ilyen cikis helyzet, még akkor is ha elveszítem ezzel a jó bátyó címet. - Akkor… merre van az öltöző? – kérdésére kicsit meglepődök, de végül a folyosó másik oldalára mutatok.
- Ott. Mindjárt szerzek neked egy szekrényt, ahova beteheted a cuccaidat. Menj csak be addig. – a pultoshoz megyek, aki tájékoztatni szokta a vendégeket, meg inni valót szolgáltat. Kérek tőle egy kulcsot és már megyek is be az öltözőbe, ahol testvére már el is kezdett készülni vagyis inkább csak bokszerre vetkőzött le, hogy jobban szemre vételezhessem a testét.
Nem kicsit van kívánatos teste és egyből beindul a fantáziám. Teljesen elbambulok a látványtól, amire ő csak keresztbe fonja a kezét és durcásan fordul el… Ám a hátsója is nagyon szexi.
- Ne nézz így rám, tudom hogy nyeszlett vagyok… - na ez a nem igaz. Igazán formás alakja van. Markolni valóan szexi. Elnevetem magam a kijelentésére azért és odalépve hozzá borzolom össze a haját. - A hajam, te marha! Hagyd békén! – próbálkozik az eltávolításommal, de esélytelen vállalkozás, de amikor békén hagyom egyből megy a tükör elé hajat igazítani.
- Ne legyél nevetséges, edzőteremben vagyunk, itt tök mindegy, hogy nézel ki! – keresem a szekrényt, amit a kulcs nyit.
- Te ezt nem értheted. Muszáj mindig jól kinéznem! Mi van, ha épp ma, épp itt botlok bele az igaziba, de az lekoptat, mert olyan a hajam, mint egy madárfészek?! – megrázom a fejemet mosolyogva. Nem hittem volna, hogy ennyire nem változott semmit.
- Javíthatatlan vagy.
- De ezért szeretnek. – vigyorog rám és ekkor olyat látok, amit nem a mostani életemben akartam volna látni tőle. - Ohh igen bébi, te vagy a legszexibb… - mondja, és amikor még csókot s küld magának eltörik a mécses és szakadni kezdek, de teljesen. Odalépek hozzá és egy akkorát húzok a fenekére, hogy még meg is ugrik kicsit. Felkapva a törölközőt kezdi el becsavarni, majd csapkodni kezd vele.
- De gyökér, ez csíp! – mondom neki egy fájdalmas suhintás után.
- Kölcsön kenyér visszajár. – ennyi kellett nekünk.
Elfelejtve mindent kezdünk el kergetőzni, hogy alaposan megmutassam öcsinek ki az út és kit kell tisztelni. Beszalad a fürdőbe, ahol csak a vesztére talál. Lefogom és úgy kezdem el teljes erőmből csikizni. Vergődik és szinte sikít a nevetéstől, amit nyújtok neki… bár mástól sikítana és inkább élvezettől nyögné a nevemet…
Elengedem végül, amikor a könnyei is kicsordulnak. Lecsúszik a földre, ahol kicsit próbálja rendbe szedni magát.
- Atyám, fáj a rekeszizmom a sok röhögéstől… - de szívesen simogatnám én a hasát, meg nem csak ott, hanem máshol is.
- Úgy kell neked, amiért kekeckedtél a bátyáddal. – jegyzem meg, majd felrántom a földről. Semmi súlya nincs, vagyis csak alig. Az öltözőbe megyünk, ahol felveszi a maradék felszerelését és végül egy nyújtózás után vigyorog rám.
- Kész vagyok, mehetünk. – biccentek és már megyünk is ki. Ahogy Raplhy-ra nézek, csak mosolyogni tudok. Ahogy a csupa izomembereket nézi, nagyon megmosolyogtat.
- Mivel kezdjük? – két kilós súlyzókat veszek fel és azokat nyomom a kezébe a kérdése után.
- Először bicepszre erősítünk, aztán hátra, hasfalra, végül combokra. – meg is mutatom neki, hogy mit és hogyan csinálja, mert nem mindegy. - Ezekből egyenként csinálj meg húszat, én közben összeállítok neked egy speciális, fehérje dús diétát. – nem is kell kétszer mondanom, már neki is látott a súlyzóknak.
Elmegyek addig és megírom az étrendjét és még adok neki prá feladatot, amikor letudja a már kiszabottat. Lelkesen csinálja és ez a jó, mert ekkor hat igazán, amikor tényleg végig csinálja és nem csak ellazsálni akarja, mint a munkáltatóim fele. Izmokat szeretnének lazsálásból, ami sajnos nem lehetséges, de ezt már nekik is elmondtam nem egyszer.
Az edzés nagyon hamar eltelik és szerencsére nincs több, mert lemondta az utána lévő emberke.
- Megvársz lent? – nézek rá. – Végeztem és beülhetnénk valamerre. – ajánlom fel neki.
- Rendben. – mosolyodik el, majd ő a közös öltözőbe megy én meg a saját öltözőbe, ahol kicsit le is tusolok, hogy ne legyek ennyire büdös.
Felveszem a ruhámat, majd a pénztárca farzsebbe és már mehetünk is lefelé, hogy egy kis időt öcskössel töltsek.
- Mehetünk? – érek le, amire bólint.
Eleinte csak átlagos dolgokról beszélgetünk. Veszünk egy fagyit, amit el is nyalunk, de ekkor jön egy olyan téma, amit egyáltalán nem szeretek.
- Az a tegnapi férfi… - kezd bele, de meg akad, bár értem mit akar kérdezni.
- Ő egy ismerősöm volt. – mondom először, mert nem szeretném lesokkolni.
- Szoktál neki is külön órát tartani?
- Nem mondták még, hogy túl kíváncsi vagy? – próbálok viccelni és elnevetem magam, de tudom, hogy ettől a beszélgetéstől úgy se szabadulhatok meg.
- Üljünk le. – mutatok egy padra egy kisebb szünet után.
Leülünk egymás mellé, bár érzem a feszültségét, ami engem is feszültté tesz.
- Ne légy már ennyire feszült. Nem a fejedet akarom levenni vagy hasonló. – figyelmeztetem, de végül csak felém fordul teljesen.
- Mondjad már. Nem bírok itt ülni vagy állni melletted, hogy nem mondasz semmit. – mondja egyből, amin elmosolyodok.
- Nos a tegnapi férfi nem csak egy egyszerű emberke volt, akivel szoktam együtt edzeni. – kezdek bele, de egy kis szünetet tartok.
- Akkor mi volt? – bár türelmetlenül kérdezi, még is érzem a hangján, hogy fél a választól.
- Ralph. – szólítom a rendes nevén, ami nagyon ritkán szokott előfordulni. – Én nem éppen vagyok olyan beállítottságú, mint te. – kezdek bele a fekete levesbe. – Én a férfiakat szeretem. – mondom ki nyíltan és őszintén, amire teljesen letaglózik.
Tudom, hogy számított erre a választási lehetőségre is, de még sem volt kellő képpen felkészülve rá és ez látszik is rajta. Nem tudom most hirtelen, hogy mit mondjak még neki, de a tekintetem is elfordítom tőle, majd megeszem a fagyim maradékát és a lábamra könyökölve nézek előre.
- És… még is mióta? – bukik ki belőle a kérdés.
- A legénybúcsúm óta. – adok rá egyenes választ, amire leesik neki minden.
- Akkor ez a valódi ok, hogy vissza léptél a házasságból, nem pedig az amit akkor mondtatok, hogy meg csaltad és így nem tudjátok folytatni. – mondja el az egész történetet szinte.
- Ahogy mondod. – rá is bólintok. – Nem tudtam volna hozzá nyúlni. Nem lettem volna képes arra, hogy gyereket csináljak egy olyan nőnek, akihez hozzá érni sem bírok. – folyatom az okokat, amik akkor végig futottak bennem. – Nem akartam, hogy anyáék, meg az ő szülei felesleges illúziókba kergessék magukat, hogy lesz unoka, de még sem, így meg egyszerűbb volt az egész és kevésbé sérültek az emberek. – vezetem le az akkori gondolkodásomat, hogy teljesen megértse.
- Ez így viszont már érthető. – gondolkozik el. – De azt nem értem, hogy ez miként alakult így? Hogy történhetett?
- Na látod erre a kérdésre én se tudok neked válaszolni. Annyit tudok, hogy a legénybúcsúba smároltam férfiakkal és akkor döbbentem rá. – ahogy rásandítok, látom, hogy elfintorodik. – Tudom gusztustalan számodra, de ha már benne vagy és érzed, akkor nem az. – mondom, de nem hiszem, hogy ezt a témát tovább kéne firtatni.
Fel is állok.
- Azt hiszem jobb ha megyek. – állapítom meg. – Nem szeretném, ha még rosszabb véleménnyel lennél rólam. Így is elég, amit tudsz. – mosolyodok el és már el is indulnék…
|
| vicii | 2012. 08. 26. 19:59:44 | #23139 |
Karakter: Ralph Monnra
Megjegyzés: (Nővérkémnek)
A ma este egy fergeteges estének indul. Már délután hatkor beállok a zuhany alá, aztán megborotválkozom, telelocsolom magam kölnivel, és röpke fél óráig válogatok a cuccaim között. Végül egy farmer egy feszes, fekete ing mellett döntök, ami szépen megmutatja csodálatos testemet, és ha forró válik a hangulat, még ki is gombolhatom… hehe…
Majd újabb fél óra tollászkodás a tükör előtt, amíg tökéletesen belövöm a séróm… végül indulhat a banzáj!
A bandával azt beszéltük meg, hogy a közeli kocsmában találkozunk, megteremtjük az alaphangulatot és csak utána indulunk a buliba. Így hát szépen lesétálok a megbeszélt helyre, és amint meglátnak az ajtóban, ki is kérik a sörömet. Néhány órán keresztül csak beszélgetünk meg hülyülünk, végül csak elindulunk. Épp a parkon vágunk keresztül, mikor alig hiszek a szememnek, Leot pillantom meg.
- Leonard!- kiáltok a bátyám felé, mire meglepetten fordul felém. Tényleg ő az! De mit keres itt ilyenkor? - Egy perc, srácok, odaköszönök a bátyámnak.- intem le a haverjaimat, majd néhány lépéssel bátyám előtt termek.
- Ralphy.- vigyorog rám, én pedig a megszólításra elhúzom a szám. - Hát te meg hogy kerülsz ide?- kérdi, mondandóját megtoldva egy férfias öleléssel.
- Éppen buliba készülök, de mondtam már, hogy ne hívj Raplhynak.- morranok fel, jól tudja, mennyire utálom ezt a megszólítást, mégis mindig így hív… persze csak felnevet majd megborzolja a hajamat.
- Te nekem örökre Ralphy maradsz.- vigyorog, én pedig nagy kínszenvedések árán kimászok a keze alól.
- Hagyd békén a hajam! Tudod mennyi idő volt, mire beállítottam?- kérdem felháborodva, de persze ez a nagyra nőtt tuskó csak tovább vigyorog.
- Csak nem csajozni akarsz ennyire?- vonja fel a szemöldökét, mire most én vigyorgok. Ó, az enyhe kifejezés… ma mindenképp meg akarok dönteni valakit!
Épp válaszolnék, de ekkor valami idegen pasas lép mellénk.
- Leonard, jó estét.- köszön mézes-mázasan bátyámnak.
- Ah Herold.- üdvözli a bátyám, majd kezet fognak, így én is felmosolygok a férfira.
- Üdvözlöm, a nevem Ralph.- mutatkozom be, hiszen édes jó anyám erre tanított annak idején.
- Szia.- biccent, majd kezet is rázunk, utána pedig furcsa mosollyal bátyám felé fordul. - Leon nem is mondtad, hogy ma hármasban szeretnéd csinálni.
…
MIVAN?!
Totálisan letaglózva, kistányér méretű szemekkel bámulok az ürgére, az állam tuti átzuhant a másik kontinensre. Ez most… mit akar jelenteni…?
- Herold, Ralph az öcsém.- nyögi Leo zavartan, mire a pasas úgy tűnik, kissé ledöbben.
- Jaj ne haragudj, de tényleg azt hittem, hogy egy időpontra hívott minket.- fordul felém bocsánatkérően, viszont ezzel nem javít a helyzeten. Úristen, egy időpontra?! Jézusom, Leonard másodállásban strici és pasikat futtat, vagy mi az isten?! - Nos ireg harcos, akkor mehetünk?- rázódik vissza eredeti szerepébe egy széles mosollyal, olyan mozdulattal végigsimítva a bátyám mellkasán, hogy abba még én is belepirulok…
Jézusom… nem hiszem el… ez csak valami kibaszott érzéki csalódás… vagy rémálom… vagy egy rés a tér-idő kontínúmon beszippantott egy párhuzamos dimenzióba, ahol a bátyám homokos!
Bárcsak valamelyik igaz lenne…
- Én is megyek, a haverok várnak.- kapok észbe, a riasztó megszólalt és azt mondja, sürgősen húzzak innen.
- Rendben. Holnap bejössz az edzőterembe?
- Szerintem igen, hiszen megbeszéltük, hogy segítesz.
- Rendben, akkor mi is megyünk, majd bent találkozunk.- búcsúzik, én meg olyan gyorsan lelécelek, hogy embert nem láttak még ilyen gyorsan futni. Zaklatott vagyok és összezavart, egyenlőre nem tudom hova tenni a dolgokat, viszont a gondolat, hogy a bátyám egy pasival fog kefélni, befészkelte magát a fejembe és bármennyire erőlködöm, csak nem tudom kiverni onnan.
Még a bulit sem tudom élvezni, és bár tapadnak rám a szebbnél szebb pipik, valamiért még a szextől is elment a kedvem. Így már hajnali kettőkor lelépek, veszek egy forró fürdőt majd bezuhanok az ágyamba…
*
Másnap szerencsére csak egy órám van a délelőtt folyamán, ezért már 11-kor otthon is vagyok. Szépen, kényelmesen megebédelek, aztán irány az edzőterem. Valamiért furcsa, kellemetlen érzés áll be a gyomromba, minél közelebb érek. Vajon Leonard mit fog majd mondani? Tényleg azzal a pasassal töltötte az éjszakát…? Jézusom, a bátyám tényleg homokos?!
Feldúltan érek be az edzőterembe, ahol bizonytalanul körbenézek, de az izomhegyek között nem szúrom ki a bátyámat. Szerencsére megkönnyíti a dolgom és mire kettőt pislogok, elém toppan egy halovány, bizonytalan mosollyal.
- Szia öcskös.
- Szia Leo…- mosolygok fel rá zavartan. Nyomasztó, feszült csend ül közénk, mindketten a megfelelő szavakat keressük, aztán bevillan valami, ami talán megoldás mindenre. - Akkor… merre van az öltöző?- kérdem vidoran, eltemetve magamban minden kellemetlen érzést és gondolatot. Ő először meglepetten néz rám, majd mintha megkönnyebbülne, a terem másik sarkába mutat, egy ajtóra.
- Ott. Mindjárt szerzek neked egy szekrényt, ahova beteheted a cuccaidat. Menj csak be addig.- mondja, én pedig biccentve fogom a motyómat és beviharzok az öltözőbe. Senki nincs itt, így kényelmesen lezuttyanok a középen húzódó pad legközepére, és nekilátok a vetkőzésnek. Leveszem a cipőmet, a felsőmet, a navimat, és tulajdonképpen egy szál alsóban állok, mikor Leo újra betoppan.
Először letaglózva pillant rám, szinte kiesnek a szemei, én pedig halványan elpirulva, durcásan fonom keresztbe a karjaimat.
- Ne nézz így rám, tudom hogy nyeszlett vagyok…- dünnyögöm sértődötten, durcásan csücsörítve rántva fel magamra a nadrágomat, mire Leo nevetve lép közelebb és borzol bele a hajamba. - A hajam, te marha! Hagyd békén!- próbálom eltolni a kezét, de persze ez nem olyan egyszerű, tekintve, hogy Leo legalább háromszor akkora nálam… végül vigyorogva elenged, én pedig sóhajtva ugrok a tükör elé és kezdek tollászkodni.
- Ne legyél nevetséges, edzőteremben vagyunk, itt tök mindegy, hogy nézel ki!- korhol le, miközben a kulcshoz passzoló szekrényt keresi.
- Te ezt nem értheted. Muszáj mindig jól kinéznem! Mi van, ha épp ma, épp itt botlok bele az igaziba, de az lekoptat, mert olyan a hajam, mint egy madárfészek?!- kérdezem felháborodottan, precízen beállítva újra a séróm, Leo pedig csak mosolyogva a fejét rázza.
- Javíthatatlan vagy.
- De ezért szeretnek.- vigyorgok rá a tükörből, majd ahogy kész vagyok a hajammal, megakad a tekintetem a tükörképemen. Széles, egoista vigyort villantok majd befeszítek, és elégedetten csodálom a domborodó izmokat. - Ohh igen bébi, te vagy a legszexibb…- mormogom a tükörképemnek, csókot is küldve neki, ezen a ponton pedig Leoból elemi erővel tör ki a röhögés, majd nagyot vág a seggemre. Feljajdulva ugrok egyet, majd vérszemet kapva kapom fel a törölközőmet, megcsavarom és azzal suhintok neki oda.
- De gyökér, ez csíp!- jajdul fel, én pedig csak gonoszul vigyorgok rá.
- Kölcsön kenyér visszajár.- öltöm ki a nyelvem. Ezen a ponton elszabadul a pokol, mintha évtizedeket fiatalodnánk, újra a gyerekkorunkban vagyunk. Ő nevetve kezd kergetni, én pedig fürgén ugrálok el előle, majd menekülő utat keresve berohanok a zuhanyzóba. De ó jajj, zsákutca, és mire észbe kapok, Leo már el is zárta a menekülési utat. Sarokba szorít, majd összefogja a kezeimet a fejem felett és csikizni kezd. Hangosan röhögve vergődök, próbálok szabadulni, esélytelenül. Néhány perc múlva már sírok a röhögéstől és szinte fulladozva könyörgök neki.
Mikor végre elenged, lihegve a földre csúszok, és vigyorogva törölgetem le a könnyeimet.
- Atyám, fáj a rekeszizmom a sok röhögéstől…- sóhajtom, kezemet a hasamra simítva.
- Úgy kell neked, amiért kekeckedtél a bátyáddal.- jelenti ki, de azért a kezét nyújtja, én pedig mosolyogva elfogadom. Egy gyors mozdulattal talpra ránt, mintha súlyom se lenne, én pedig sóhajtva sétálok vissza az öltözőbe. Még felkapom az atlétámat, a teremcipőmet, majd nyújtózok egy hatalmasat és rávigyorgok a türelmesen ácsorgó Leora.
- Kész vagyok, mehetünk.- rikkantom, mire biccentve lépünk ki a sok izomkolosszus közé, én pedig elámulva nézegetem azokat a hatalmas izmokat. Jesszus, ezek ám a testek… én is ilyet akarok!!!
- Mivel kezdjük?- kérdem lelkesen, mire mosolyogva vesz fel kettő darab két kilós súlyzót, és nyomja őket a kezembe.
- Először bicepszre erősítünk, aztán hátra, hasfalra, végül combokra.- jelenti ki, majd türelmesen megmutatja, hogy kezdjem el a gyakorlatot. Szinte iszom a szavait. - Ezekből egyenként csinálj meg húszat, én közben összeállítok neked egy speciális, fehérje dús diétát.- tájékoztat, én pedig lelkesen veselkedem neki a súlyzóknak…
|
| oosakinana | 2012. 08. 07. 23:31:29 | #22737 |
Karakter: Leonard Monnra
Megjegyzés: (Hugimnak)
Mint midig most is az edzőteremben vagyok, mert jönnek hozzám a kuncsaftok, akiknek segítenem kell, hiszen én vagyok a személyi edzőjük. A legtöbbje csaj, de ha tudnák, hogy én inkább melegebb vizeken evezek tuti, hogy itt hagynának, ezért próbálom meg tartani magamnak a valóságot, bár egyik másik, már látott csávóval sétálni, de hát mindegy. Ma is lesz egy randim, de végül is csak egy dolog lesz a végén. Felviszem a lakásomra megdugom és végül elválnak útjaink egymástól. Jó lenne már kicsit lehorgonyozni valakinél, de még eddig soha nem találtam egy olyan emberkét, aki mondjuk egy kicsit is hasonlítana Rá…
Csörög a telefonom. Elkezdem keresni, majd meglátom a kijelzőn, hogy öcsikém keres. Vajon mit akarhat. Nem szokott ő engem annyira hívni.
- Szia Ralphy. – szólalok bele vidáman. Tudom, hogy gyűlöli, ha így hívják, de én nekem akkor is Ralphy lesz, mivel a kisöcsém.
- Üdv, én édes, egyetlen, szeretett testvérbátyám... – egy kis hatásszünet, de végül csak felröhögök. Nem bírom ki. Imádom, amikor nyalizik, mert valamit el akar érni nálam, de mindjárt ki is derül, hogy mit.
- Bökd ki, mi kéne? – teszem fel a kérdést, mert mennem kéne vissza dolgozni, mert nem lenne jó ha elveszíteném az ügyfeleimet miatta.
- Hát lássuk csak, jól jönne egy csaj, mert mostanában elég magányosnak érzem magam, meg mondjuk egy jó kis verda, esetleg egy nagyobb kéró... – ez nem komplett nem azt kértem, hogy mondja el, mire lenne szüksége, amit nem tudok megadni. Csak a fejemet rázom és röhögök magamban.
- A lényeget, öcskös, ne köríts. – szakítom félbe, mert már látom, hogy türelmetlenkedik az ügyfelem kicsit.
- A segítséged kéne. – mi van? Tőlem segítség? Valami betegséget kapott el? Soha nem szokott tőlem segítséget kérni.
- És mégis miben?
- Hát... nem boldogulok az edzéssel. – nocsak eddig még soha nem kért tőlem ilyenben segítséget… talán az egyik bulizás közben nagyon beverte a fejét?
- Vagy azt akarod mondani, hogy dolgozzak ki számodra egy edzéstervet? – kérdésemre csak hümmög egyet helyeslően.
- Szeretnék izmosabb lenni, hogy jobban tapadjanak rám a csajok. – pedig ha tudnád, hogy a pasik mennyivel jobban, mint a csajok. Jobban bánnak a farkaddal, mint a csajok.
- Jellemző... gyere holnap az edzőterembe délután, és megbeszéljük a részleteket. – mondom neki az időpontot, mert igaz, hogy ügyfeleim lesznek, de rá mindig tudok időt szakítani, annyit amennyit kell.
- Kösz bratyó, istenkirály vagy! – mondja teljes lelkesedéssel én meg elnevetem magam és bontom a vonalat, majd visszamegyek dolgozni, hogy ez a nap is hamar elteljen, és végre mehessek randizni egyet.
~*~
Este egy kicsit kiöltözök, majd elmegyek a megbeszélt találkozó helyre, ahol Herolddal találkozok, hogy utána felmenjünk hozzám és végre egy jót élvezhessek. Legalább is remélem, hogy nagyon jót fogok.
Már várok a parkban egy ideje, amikor egy ismerős hangot veszek észre.
- Leonard. – megfordulva drága öcsémet látom meg, ahogy a buli szerelésében indul bulizni.
- Ralphy. – köszönök vigyorogva, de vigyelek, hogy ne jöjjön a srác. – Hát te meg hogy kerülsz ide? – kérdezem tőle, majd megölelem az öcsikémet.
- Éppen buliba készülök, de meg mondtam már, hogy ne hívj Ralphynak. – korhol le kicsit, mire összeborzolom a haját.
- Te nekem örökre Ralphy maradsz. – kimászik a kezem alól és hátrál egy kicsit.
- Hagyd békén a hajam. Tudod mennyi idő volt, mire beállítottam? – néz rám én meg csak elvigyorodok.
- Csak nem csajozni akarsz ennyire? – kérdezem tőle, mikor megjelenik egy csávó.
- Leonard jó estét. – hallom a hangját, amire kicsit nagyot nyelek. Azt hiszem most fog kicsit a nyakam körül feszülni a húr.
- Ah Herold. – zárok vele keze és bár látom rajta, hogy többet is szeretne, mert elkezd közeledni, de én kicsit hátrálok.
- Üdvözlöm a nevem, Ralph. – mutatkozik be az öcsém.
- Szia. – ráz kezet tesómmal vagy hozzám fordul. – Leon nem is mondtad, hogy ma hármasban szeretnéd csinálni. – Ne erre szinte köpni nyelni nem tudok, de úgy látom ezzel öcsém sincs másképpen.
- Herold Raplh az öcsém. – világosítom fel, hogy ne beszéljen ilyen marhaságokat.
- Jaj ne haragudj, de tényleg azt hittem, hogy egy időpontra hívott minket. – kezdi el mondani, de komolyan mondom mindjárt leütöm. – Nos öreg harcos, akkor mehetünk? – kérdezi és végig húzza a kezét a mellkasomon, amire nagyot nyelek, de látom, hogy testvérem is kerek szemekkel néz rám és nem tudja elhinni a látottakat.
- Én is megyek a haverok várnak. – mondja szinte egyből sietve.
- Rendben. Holnap bejössz az edzőterembe?
- Szerintem igen, hiszen megbeszéltük, hogy segítesz. – jaj igen. Most még ezt is elfelejtettem a hülye és kínos szitu miatt.
- Rendben, akkor mi is megyünk, majd bent találkozunk. – elbúcsúzunk öcsémtől, aki szinte rohanva megy a haverjaihoz én meg mérgesen nézek Heroldra.
- Még is mi a fejét képzelsz? – mondom komolyan. – Szerinted, mi a picsáért nem hagytam, hogy lesmárolj? És hogy merészelted az öcsémet partnernek tekinteni? – nem tudom felfogni a dolgokat.
- Már bocsi, de nem volt a homlokára írva, hogy ő az öcséd. – ez végülis igaz, de akkor is, hogy mert ilyen kellemetlen helyzetbe hozni. – Na de akkor most megyünk vagy nem?
- Menjünk, mert fel vagyok dúlva. – jelentem ki.
Fel is megyünk a házamba, de semmi cicózás nincs. Leszedem a ruháit, majd ő is rólam és már az ágyamba fektetve kefélem. Most valahogy nem tudok annyira kedves lenni hozzá. Túlságosan is felhúzott és olyat csinált, amit nem kellett volna. Az öcsém nem tudja, hogy meleg vagyok, és ezt szeretném, ha így is maradna, mert nem akarom, hogy emiatt megutáljon. Az túlságosan is fájna, ha látnám a gyűlöletet a szemébe, hiszen Ő hozzá hasonlót keresek, de eddig még soha nem találtam meg. Lehet, hogy Ralphy kicsit egoista, de olyan édesen csinálja, hogy nekem rá van szükségem…
~*~
Másnap kicsit kómásan kelek fel, mert szinte az egész éjszakán keresztül végig dugtam a kicsikét, de csak így tudtam kiadni magamból a felgyülemlett feszültséget, ami kint volt a parkban.
Most viszont ideje lenne menni dolgozni. A csávókát kitettem a házból, majd visszamegyek a házba, elkészülök és mehetek az edzőterembe, ahol testvéremet várom. Remélem tényleg be fog jönni és esetleg beszélhetünk a tegnap történtekről… De várjunk csak, ha rá is kérdez, mit fogok neki mondani? Ki kell gondolni, hogy ne legyen belőle semmi gond.
Sajnos nincs sok időm gondolkozni, mert meg is jött az első kuncsaft, akit edzenem kell. Hát akkor lássunk neki a melónak, amíg nem jelenik meg a drága öcsikém….
Nem tudom mikor körül jár az idő, amikor egy ismerős alakot látok meg a bejáratnál. Elmosolyodok, majd egy kicsit figyelem, de végül odamegyek hozzá, hogy ne keresgéljen annyit, mert nem hiszem, hogy meg fog látni a sok izom kolosszus között, akik ide járnak edzeni nap, mint nap.
- Szia öcskös. – köszönök neki kedvesen… Azt hiszem most fog majd a majom a vízbe ugrani.
|
| vicii | 2012. 07. 09. 22:46:27 | #22088 |
Karakter: Ralph Monnra
Megjegyzés: (Nővérkémnek)
Fáradtan kelek reggel.
Ahogy kinyitom a szemeimet, csak ellenségesen kezdem szuggerálni a plafont. Aaaannyira de annyira nincs kedvem ma felkelni... nem akarok iskolába menni... elegem van! Nemrég ért véget a vizsgaidőszak, pihenni akarok, mert majdnem a kórházig tanultam magam... orvos akarok lenni, nem pedig beteg...
Elkeseredett nyögéssel tornázom magam ülő helyzetbe... öt pernyi szünet következik, amíg egy kis időt azzal töltök, hogy bambán bámulok a semmibe. Aztán nagy lehezen lerángatom magamról a takarót és nyújtózkodva, ásítozva a konyha felé veszem az irányt. Úgy közlekedem, mint valami nyolcvanas évekbeli horrorfilmből kilépett zombi: bamba tekintet, artikulátlan nyögés és darabos mozgás.
Vakon kezdek a hűtőben kotorászni, majd ahogy ujjaim közé akad az ismerős formájú doboz, belelkesülve bontom fel és kezdem kortyolgatni. Ó igen, egyetlen szerelmem, örök Múzsám: az energiaital.
Miután magamba döntöttem két dobozzal, egész életképesnek érzem magam. Nyújtózva dobok össze valami reggelit is, majd miután bevágtam, egy frissítő reggeli zuhany, felveszek valami szexi szerelést, ami ugyebár tökéletesen áll rajtam, mint minden más, majd beállok a tükör elé hogy belőjem a sérómat.
Egy fésüvel minden egyes hajszálamat tökéletes szögbe fésülöm, hogy semmi ne rontsa ezt a tökéletes, adoniszi összhatást majd elégedett vigyorral szemlélem meg magam a tükörben.
- Ó igen, ki az ellenállhatatlan szexisten?- kérdem a tükörképemtől. Ó atyám, ha lenne ikertestvérem, már simán ledöntöttem volna a lábáról... - Hát persze, hogy én.- kacsintok magamra, majd elégedetten kapom fel a cuccaimat és veszem az irányt az egyetem felé.
Zsebre tett kezekkel, vígan fütyörészve sétálok, hisz a suli nincs túl messze, csak két saroknyira. Az idő közben szemben sétáló, iskolába indulok lánycsapatoknak sármosan vigyorgok és köszöngetek, rájuk kacsintok, ők meg édesen nevetgélnek meg pirulnak. Néhány dögösebb pasira is rávigyorgok, és mikor éhes tekintettel néznek végig rajtam, elégedetten vigyorgok. Fuck yeah, nekem még a pasik sem tudnak ellenállni, annyira szexi vagyok... hehe...
A suliba érve rögtön az előadóba megyek, majd ledobom magam a srácok mellé. Köszönünk majd nekiállunk a szokásos ökörködésnek.
- Héj Ralph, ma délután is jössz úszni?- kérdi Cody, az egyik legjobb haverom, én pedig rávigyorgok.
- Binikis csajszik a vízben, törölközős csajszik a szaunában... naná, hogy megyek.- vigyorgok rá, ő pedig röhögve nyújtja a kezét egy high fivera. Belecsapok.
- Öregem, te másra sem tudsz gondolni mint az alulöltözött bigékre?- szólal meg egy másik, én pedig felröhögök.
- Talált-süllyed, apukám. Minek érdekeljen más, ha a csodás női idomok minden, amire szükségem van?- vigyorgok perverzül, ezzel a megjegyzéssel mindenkiből röhögést kicsikarva.
- te egy állat vagy!- közli Cody röhögve, én meg csak elégedetten vigyorgok. Ilyen sokáig tartott rájönni, skacok?
Az előadások unalmasan telnek, nem történik semmi érdekes. Még a tanár is valami ronda vén fószer, úgyhogy még nzni is fájdalom... így hát csak jegyzetelek és kínlódom.
Aztán suli után elköszönük a haveroktól és Codyvan az uszoda felé vesszük az irányt. Ha van időnk, minden hétköznap ide jövünk suli után, kivéve vizsgaidőszak alatt.
Imádok úszni, és tehetségem is van hozzá. Sok versenyen vettem már részt, és egész szép eredményeim vannak. Gondolkodom rajta, hogy elkezdjek komolyabban foglalkozni az úszással, de egyenlőre még nincs hozzá elég kedvem. Ahhoz meg kellene izmosodnom, mert a profi kategóriában semmi esélyem, csak a juniorban. Az meg nekem nem elég.
Úszunk pár hosszt, de alig bírja a tempómat. Közben a felbukkanóra bigéket pontozzuk egy mínusz tíztől tízig terjedő skálán. A mínusz tartományban a rondákat... hehe...
Elég jó a felhozatal, de semmi komoly nem történik. Végül másfél óra múlva kimászunk a vízből, Cody hazamegy, én pedig elhatározásra jutok. Fel fogom hívni Leot...
hazaérve a kezembe fogom a mobilom aztn vígan vigyorogva tárcsázom a számot.
- Szia Ralphy.- szól bele vidám hangon, én pedig csak megforgatom a szemeimet. Tudja, hogy rühellem, ha így hív... de szerintem direkt ezért cisnálja.
- Üdv, én édes, egyetlen, szeretett testvérbátyám...- szólok bele drámaian, tündéri hangon, mire kis szünet a vonal túlsó végén majd felröhög.
- Bökd ki, mi kéne?- kérdi, és hallom a hangján, hogy vigyorog.
- Hát lássuk csak, jól jönne egy csaj, mert mostanában elég magányosnak érzem magam, meg mondjuk egy jó kis verda, esetleg egy nagyott kéró...- kezdem sorolni, ami hirtelen az eszembe jut, de csak felmorran.
- A lényeget, öcskös, ne köríts.- szakít félbe, mire elkeseredetten felsóhajtok.
- A segítséged kéne.- jelentem ki komoly hangon, és szinte látom magam előtt, ahogy felvonja a szemöldökét.
- És mégis miben?
- Hát... nem boldogulok az edzéssel.- vallom be őszintén, fáradtan kiterülve az ágyamon.
- Vagy azt akarod mondani, hogy dolgozzak ki számodra egy edzéstervet?- kérdi, én pedig helyeslően hümmögök.
- Szeretnék izmosabb lenni, hogy jobban tapadjanak rám a csajok.- jelentem ki vigyorogva, bár ez csak a másodlagos ok. De ezt neki nem kell tudnia.
- Jellemző... gyere holnap az edzőterembe délután, és megbeszéljük a részleteket.- mondja végül, én pedig elégedetten elvigyorodok.
- Kösz bratyó, istenkirály vagy!- rikkantom, majd mielőtt bontanám a vonalat még hallom karcos nevetését. Végül elégedetten nyúlok ki az ágyon... már alig várom, hogy vele edzhessek! Olyan akarok lenni, mint Leo!
|
| timcsiikee | 2010. 12. 29. 16:17:29 | #10122 |
 Karakter: Tsuwamono Hideki (Hide)
Megjegyzés: ~ Silnek és Oninak
Hide:
Egy újabb tanév, amit persze én nem kezdek el. Az kéne még… Húsz éves létemre, egy gimnáziumban… Persze nem mindennapi látvány vagyok, de legalább ismert, sokan azt hiszik rendes, itt tanító tanár. Nos, nem sok a különbség. Csak annyi a különbség, hogy amíg ők képletesen verik az kölykök fejébe a tudást, addig én szó szerint értendően.
Már az első órákra becsengettek, egyből a portára megyek, és a faszi persze azonnal felismer.
- Reggelt’ Moku-chin – lecsapom a kis ablakába a pár darab szórólapot – kaphatok ezekre egy-egy pecsétet?
- Egy pillanat – elveszi tőlem, és pár pillanattal később már újra a kezeimben pihennek, egyet ott hagyok az ő ablakánál. – Idén is te Kendózol majd? Azt hittem tavaly már egy utódod lesz.
- Én is azt hittem – könyökölök a párkányra. – De mint kiderült, a kölyök még sem volt alkalmas. Ez van. Idén talán több sikerem lesz. – Persze azt nem teszem hozzá, hogy nagy százalékban inkább a zsenge husik miatt járok ide, és hogy az említett kölyök is azért húzott el a suliból, mert megraktam. Hehe… Úgy látszik ilyen módon mégsem bírta a strapát. – Kösz… most megyek és kiragasztom őket.
A folyosón sétálva, tíz lépésenként kiragasztok egy cetlit a falra, miközben kicsengetnek. Faja… megnézhetem az újoncállományt, és a még frissebb husikákat. Hmm… A választék igazán… széles, mondhatni olyan mintha egy hatalmas étteremlánc nagy étlapjáról nézelődnék. Tetszetős. De vajon melyik az, amelyik könnyű préda is lehetne? Hm…
Egy mosoly terül arcomra, rendíthetetlenül tapasztom a cetliket a falra, tovább haladva, szemem sarkából a kölyköket lesve.
A folyosó végére érve, az egy évvel idősebbek terme elé érek, azonnal meglátva egy ismerős arcot, de ő szólít meg hamarabb.
- Hide! – lép felém, ahogy én is az ő irányába, persze csak azért, mert keresztezi utamat.
Válasz helyett, egy kaján vigyorral, és jól irányzott mozdulattal az arcába nyomok egy lapot, s az a fejéhez tapadva fosztja meg a látás csodálatától. Mindenki felnevet, ahogy én is, majd a vállára csapva haladok tovább.
- Ne késs… - morgom még utoljára, majd tovább megyek, a felső emeletek felé.
~*~
A lapok, amiket kiszórtam, úgy tűnik nem csak a Kendo kedvelők figyelmét nyerte el. De nem is baj, mert…. ez a fiúcska, sokkal szemrevalóbb, mint azok, akiket reggel futólag megleshettem. Vajon tavaly is ide járt? Vagy nem? Erre később is rátérhetek majd. Most inkább azt kéne kiderítenem, hogy mit akarhat tőlem, mert addig oké, hogy leszólított, és öröm nézegetni, de dolgom is van.
- Mondd csak kölyök hogy is hívnak? – vállammal a falat támasztom, és érdeklődve mérem végig.
- Mi-Misao. – hmm… csodás.
- Nos Misao-kun. Öröm veled itt állni, de gyorsan mondd mit szeretnél, mert vicces lenne ha pont én késnék el az edzésről. – sármos vigyort villantok felé, amitől kipirul arca. Ó igen.
- Az… iskola újság… - lábait billegeti, ujjával matat, és lesüti tekintetét. Mélyet sóhajtok, és kivárom a végét. – Majd… az edzés után – vigyorom kiszélesedik, még szerencse, hogy lesüti szemeit, szerintem visítva futna el, ha ezt meglátta volna. – Szeretnék egy cikket írni rólad az újságba – végre sikerült kibökni. Oh, ez most meglepett.
- Tényleg? – érdeklődésemet nem színlelem, bár annak is hasonló hangja lenne – És mégis milyen témában? – mosolyogva hajolok közelebb, mikor megint felnéz rám, de máris elvesztem tekintetét.
- Hát… a Kendo-ról, és az edzésekről… és csinálnék pár képet is. – Megmarkolja a nyakában lógó gépet, mintha ez lenne a kapaszkodó, és kicsit erőre kapva, újra a szemembe mer nézni. Csodálatos. Mintha csak ölembe hullana ez a friss husi.
- Rendben, benne vagyok. – persze utána én is kérek majd valamit, de azt elég lesz akkor közölni vele. Hehe… - Megyek, átöltözöm, addig nyugodtan kiülhetsz a kispadra, az edzés után odamegyek rendben? – ellököm magam a faltól, bólintása elég nekem válaszként, hátat fordítva lépek végre be az öltözőbe. Nem késhetek el pont én.
~*~
- Üdvözlök mindenkit… az újoncokat, és a régebbi tagokat egyaránt. Örülök, hogy már azonnal három új tagunk van így az év elején. Remélem a többiek, akik csak nézik, később kedvet is kapnak rá. – ahogy szokás, én állok a dojo közepén velük szemben, míg a többi kölyök a vonal szélén térdelnek, a kiadott ruhákban. – Aki még nem ismerne, a nevem Tsuwamono Hideki. Ismerősöknek, csak Hide. Én vagyok a klub edzője, és vezetője, már majdnem négy éve. Ha idősebbnek nézek ki egy középiskolásnál, nem véletlen. Mivel már kinőttem azt a kort – vigyorogva mérem végig azt a három kis újoncot, akik már az első alkalomra be is álltak az edzésre. Az egyik, valahogy túl törékenynek tűnik számomra, de… megtanultam, hogy a látszat néha csal.
Míg beszélek nekik a heti rendszerességről, és hogy otthon is gyakoroljanak, végig a kis Misao-chan felé, aki néha fényképez, néha csak figyel, de az, hogy engem néz, máris örömmel tölt el. Tetszik a tekintete.
- Akkor akár kezdhetjük is. Ha minden igaz, amíg én átöltöztem, a szükséges bemelegítéseket mindenki megcsinálta, egy folytathatjuk is. Felállni. – hátrálni kezdek sorban elrendeződnek előttem, s a kiáltásokkal teli bemelegítő gyakorlatot levezetem. Akkor jöhet a tesztelés.
- Te, újonc. Hogy hívnak? – meghajol egy picit, szemeiben különös fénnyel tekint fel rám, miközben válaszol.
- Fujioka Yoshiro – elmosolyodom, és kezemmel mutatom, hogy álljon fel.
- Most meglátjuk, mennyit tudsz – ahogy elnézem nem elsős, de még nem láttam ebben az iskolában. Talán csak most érkezett?
Felveszem az arc és fejvédőt, ahogy ő is, velem szembe áll pár lépés távolságnyira, majd meghajolunk, és a hajlékony „fegyvert” előkapva guggolunk egymással szemben. Az egyik fiú beállt bírónak, persze nem kell mást tennie, mint elkiáltania magát a kezdéskor.
Mindketten felpattanunk, nem támad azonnal, ami máris egy jó húzás tőle, apró mozzanatokkal kezdeményezek, összecsapnak a hajlékony rudak. Ide-oda bökve a levegőbe ingerlem, míg támadásra nem késztetem, de ahogy próbálna megütni, gyorsan csuklójára csapok, ezzel megelőzve.
Hehe… Újra jön az alap fölállás, fegyverünk keresztezi egymást, apró lépésekkel mozgunk csak, és megint ingerelni kezdem, maszkom alatt vigyorogva. Újra támad, de egyre odafigyeltebben, hosszú csattogás után egy erősebbet üt, de mielőtt eltalálna, kivédem, és kicsapom kezéből a rudat, az enyémet pedig rá szegezem, majd finoman fejére ütök vele.
Sóhajtva kapom le fél kézzel a sisakomat, elégedett mosollyal pillantok le rá, főleg ahogy ő is leveszi a fejvédőt, és közelebbről is megfigyelhetem.
- Egész jó, de kell még mit tanulnod – megmarkolom vállát, érzem a vastag ruha alatt a törékeny testet. Mrr… Ő is finom falat, de most egy édesebb desszertre fáj a fogam. – Az edzésnek vége! Holnap után ugyan itt! – kiáltom a többiek felé, eleresztem a fiút, és hátat fordítva neki, a kispad felé lépek. A kis nyuszikám már ott várja farkasát… engem. A kisebb tömeg lassan elvonul, ő ott kuporog tovább édesen, s mosolyogva vetődök mellé. Vajon ő maga vállalta ezt el, vagy utasították rá? Nem tudom, nem dolgoztam még iskolai újságnak, de oly mindegy, a lényeg az, hogy az ölembe pottyant a kicsike, keresve sem találhattam volna édesebb falatot.
- Akkor… talán kezdhetjük is – elkényelmesedek a padon, hátamat a falnak támasztom, és kíváncsi, egyben élveteg tekintettem várom, mi sül ki ebből.
|
|
