|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| oosakinana | 2012. 11. 25. 20:36:12 | #24334 |
Karakter: Damon Hunks
Megjegyzés: (Taxisomnak ~ Vyvymnek)
- És gondolom szerény is vagy. – jegyzem meg kicsit epésen ugyan is én Alex kocsiján kívül egyiket sem ismerem és megkülönböztetni se tudom őket, míg mások csak úgy mondják.
- Ezt eddig még nem tudtad? – vigyorog rám, de bekapcsolja az övét és már megyünk is a tetthelyre, ahol meg kéne nézni a nyomokat. Kinézek az ablakon és csak gondolkozok kettőnkről. Annyira jó volt vele lenni, bár jobb lenne egy olyan nap kelni mellette, amikor nem a fülembe ordítva kelt, hanem finomabban és kellemesebben… akkor ezek szerint most mi… úgy vagyunk?
- Damon! – hallom a hangját meg lökdös kicsit. – Nagyon nem vagy most itt. – állapítja meg, de csak kiszállok és megyek a bankba, ahova Alex természetesen követ, mert most nélkülem nem igen jutna be, mert ujjoncok is vannak, de még jönnek is.
Ahogy belépek egyből szétnézek, hogy mi történt itt, de sok a törmelék, amit majd el kell takarítani arról nem is beszélve, hogy rengeteg mindent kell.
- Te figyelj már mi ez a sok új csicska? – mutat a kezdőkre, amire elmosolyodok kicsit.
- Ujjoncok, most vannak elsőnek terepen, de fognak majd még jönni úgyhogy ne aggódj. – válaszolom, de ezzel túlzottan nem nyugtattam meg szerintem. – De most ne velük foglalkozz, hanem inkább ezt a keréknyomot nézd meg. – emelek fel egy hulladékot, ami félig eltakarja.
- Hmmm. – leguggol és elkezdi nézni, majd a kezét húzza végig rajta, miközben meg simítja és meg is szagolja. Érdeklődve és felhúzott szemöldökkel nézek rá. Még is mit csinál?
- Most még is mit csinálsz? Meg is kóstolod? – kérdezem tőle, mert ez olyan furcsa számomra, de csak felém fordul kicsit és felvigyorog rám, ami olyan döglesztő, hogy ha nem látna minket senki, legalább egy csókot adnék neki, de kitudja mi lenne utána.
- Csak nyomokat gyűjtök. – mondja vigyorogva. – Ez egy Honda Civic. – áll fel. – 16-os kerékkel és speciális, amit ebben az országban csak egy helyen árulnak. – mondja leleményesen.
- Na ezt most nem értem. Milyen Honda? A terepjáró? – hülye vagyok a kocsikhoz és ezt soha nem fogom tagadni, de látom az fején is, hogy csak vigyorog rám.
- Ha nem értesz hozzá ne szólalj meg inkább. – na ezen viszont most megsértődtem.
- Nem lehet mindenki kocsi zseni. – mondom neki, majd megfordulva hagyom ott és megyek ki a helyszínről.
- Most még is mi bajod van? – jön utánam, de most inkább sétálok vagy taxival akarok menni.
- Semmi. – mondom egyszerűen. Előveszem a telefont és hívom a főnököt, majd odaadom neki a telefont. – Beszélj a főnökkel és mond el neki, hogy mit találtál, meg mit tudtál meg, mert én csak feleslegesen szólalnék meg.
- Most még is mi bajod van? – nem érti az egészet, de nem baj. Még szerencse, hogy felvette a főnök a telefont, mert így beszélnie kell.
Beszállok a kocsiba és csak várom, hogy a főnök milyen parancsot ad ki nekünk. Nem kell sokat várnom és már be is száll a kocsiba, majd az ölembe teszi a telefont.
- Azt mondta, hogy menjünk vissza és megkeresitek a kocsit.
- Rendőrnek kéne lenned. – jegyzem meg, de még mindig nem nézek felé.
- Tudod, hogy utálom a zsarukat. Egyedül csak veled vagyok jóba. – ezt tudom nagyon is.
- Menjünk vissza akkor a laborba. – intézem el ennyivel a dolgokat és már megyünk is.
- Este jössz hozzám? – kérdezi az egyik piros lámpánál.
- Lehet, majd még meglátom.
Az út hátra lévő része elég csendben folyik, de amikor megérkezünk, mindenki szinte egyből letámadja, hogy mondjon el mindent a kocsiról, meg már szinte rángatják is. Nagyot sóhajtok és megrázom a fejemet, majd felmegyek az asztalomhoz és elintézem a papírmunka részét, mert azt nekem kell megírni és próbálok emlékezni, hogy Alex mit mondott a kocsiról bár még így sem értem, hogy mi van.
- Damon. – hallom az emberkém hangját, mire odanézek.
- Igen? – nézek rá.
- Segítsek megírni? – hoz egy széket és leül mellém.
- Nem kell, azt még meg tudom írni, amit mondtál, meg amit hallottam. – állapítom meg.
- Még mindig duzzogsz? – dől hátra és kulcsolja össze a kezét a tarkóján.
- Lehet, hogy nem vagyok egy kocsi zseni, de nem kéne teljesen hülyének nézni. – írom tovább a papírt.
- Tudod, hogy csak hülyülök. Ne légy már ennyire érzékeny. Nem hogy örülnél, hogy veled vagyok. – érzem magamon a tekintetét.
Egy kis csend telepszik kettőnk közé, majd amikor megakarnánk szólalni Gabriel jön felénk.
- Fiúk készüljetek. El kell menni a helyszínre és mindenkire szükség van most még rád is Alex. – fordul taxisom felé. – Kapsz golyóálló mellényt is, hogy ne legyen bajod. – bólint, majd felállunk és megyünk az öltözőbe, ahol az én cuccom is található meg ő is kap egy kis felszerelést, bár a fegyverrel nem tudom mi lesz, hiszen még sosem tanult lőni.
~*~
Már a helyszínen vagyunk, amit kiderítettek, óvatosan lopakodunk befelé. Mindenki tájékoztatva lett a dolgokról és hogy ki hol megy. Alex mögöttem van, de egyre nagyobb kezd a rossz előérzetem megjelenni, amit nem szeretek ilyenkor, mert akkor valakinek tuti baja lesz és nem akarom, hogy Alex-nek legyenek ilyen problémái.
Az első ember elkezd számolni halkan, majd amikor jelt ad betörünk és akkor kezdődik az igazi izgalom. A fegyverek hangja, csak úgy betölti az egész helyiséget ahol vagyunk. Figyelek és próbálok célozni, de Alex-re is próbálok figyelni, na meg ügyelni is, mivel nem akarom, hogy megsérüljön.
Ám ekkor egy éles fájdalmat érzek a karomban, amire felkiáltok és a hátamra is eszek. Nem tudom, hogy mi történik innentől kezdve, csak a fájdalmat érzem. Érzem, ahogy valami meleg, ami gondolom a vérem folyik a sebből. Hogy lehettem ekkor szerencsétlen? Eddig egy bevetésen sem sérültem meg és most amikor itt van Alex, amikor neki is akarok kicsit bizonyítani még is meglőnek… ezek után még nagyobb senki a szemébe.
Szerkesztve oosakinana által @ 2012. 11. 25. 20:46:13
|
| oosakinana | 2012. 10. 21. 20:21:45 | #23828 |
Karakter: Damon Hunks
Megjegyzés: (Vyvynek)
Kezébe is adom az óvszert, mert már annyira kívánom, meg tudni akarom, hogy valójában olyat érzek iránta, amit gondolok, hogy érzek. Felém mászik és már melegednénk bele a dolgokba, amikor kopogtatnak az ablakon, de elég erőteljesen.
- Ki a faszom az? – morgolódok, amikor az egyik ujjonc kollégámat látom meg ott, de csak vérben forgó szemekkel nézek rá.
- Bocsánat, de menjenek zártabb térbe, mert itt mindenki látja önöket. – mondja, de csak a farzsebembe nyúlva veszem elő a jelvényemet és az ablaknak támasztom.
- Húzz el innen ujjonc! - szólok rá erélyesen. Nem szeretem, ha úgy zavarnak, amikor kanos vagyok.
- Mr. Hunks? – kérdezi meglepetten.
- Ahogy mondod.
- Damon. Menjünk innen. Igaza van. Kicsik is mászkálnak erre. – mintha amiatt aggódnál a legjobban.
- Jól van. – sóhajtok nagyot, bár legszívesebben most elküldenék mindenkit. Megigazítom magamat, bár a farkam nagyon fáj. Menten szét durran, ha nem tudok kielégülni, de úgy látszik még várat magára.
- Te meg hova mész? – néz rám értetlenül, amikor kiszállok a kocsiból.
- Majd este találkozunk valahol. – mondom kicsit morcosan.
- Gyere el hozzám. Remélem, tudod még a címem. – mintha kacér lenne kicsit, de most túlságosan is feszült vagyok.
- Tudom. – mosolyodok el, mert végül is nem rá vagyok dühös, hanem arra az idiótára, akit le is fogok osztani nem is kicsit, hogy még is mi a fészkes frászkarikát képzel magáról.
El is megyek onnan a kis ujjoncot magam után húzva és olyan leosztást kap, hogy azt nem teszi zsebre. Kegyetlen pipa vagyok. Elmondom neki az én szabályaimat, na meg azt is tudatom vele, hogy mi lesz akkor, ha ezt elmondja a főnöknek, de persze csak vigyorogva.
Estefelé viszont már nem tudok tovább bírni magammal. Szinte rohanva megyek Alex-hez és kezdek el dörömbölni az ajtaján.
- Jól van na. Nyitom már. – mondja úgy mintha egy félőrült lenni… bár nem téved sokban. – Damon. Miért vered úgy a… - de nem mondja tovább, mert egyből letámadom, és ajkaira tapadva viszem beljebb a lakásába. Még szerencse, hogy tudom mi merre található.
Ő sem sokat tiltakozik. Lábával berúgja az ajtót, majd ő is irányít a háló felé, de szerintem elég lesz a kanapé is nekünk. Amint elérjük a kanapét egyből elkezdjük a ruhákat szedni a másikról, bár inkább tépkedjük, de nem baj. Nem kellenek a felesleges körök. Elfektetem az ágyon és már éppen kezdene neki a felkészítésemnek, de meg fogom a kezét.
- Csak csináld. Vágyok rád.! – súgom kéjes hangon és látom a szemében az aggodalmat, de csak levonom magamhoz, hogy megcsókoljam, miközben alfelemet az övének dörgölöm.
Nem is kellett neki ennél több és szinte kiéhezetten hatol belém. A fájdalomtól megfeszül a testem és bár már értem miért akart segíteni nem érdekel, mert végre magamban érzem és most ennél jobb érzést el képzelni nem tudnék magamnak.
Elkezd mozogni, miközben sóhajok és nyögések felváltva szakadnak fel belőlünk. A hátát karmolászom kicsit, miközben egyre mélyebben hatol testembe, ezzel, na meg a kézmozgásával a farkamon hajt az élvezet felé.
Nem kell sokáig várni a vég kiteljesedésre, mert az már meg is érkezett. Hangosan felnyögve élvezek el szorosan ölelve magamhoz Alex-et, miközben ő pár lökéssel utánam élvez belém.
Most már végre kielégülten és nyugodtan fekszek mellé lenyugodva és ezt azt hiszem ő is érzi rajtam.
- Most már nyugodtabb vagy? – kérdezi meg, miközben az oldalamra fordulva nézek rá.
- Igen. – mondom neki kicsit elpirultan és el is viszem a tekintetem róla. – Bocsánat a reggeli kirohanásomért, mert a többiért, na meg, hogy… - folytatnám is, miközben a mellkasát piszkálom, de egy csókkal folytja belém a szót.
- Fel ne sorold nekem az egész életedet, mert akkor földhöz váglak. – mondja, bár most a hátsó fertájam sajgása sem segít. – Kérsz valamit? – ki mászik mellőlem, majd a konyhába megy én meg csak felülve nézek rá.
- Semmit. – kicsit elgondolkozok a történteken. Amik az elmúlt napokban történtek meg a többin is.
- Hé mi van veled? Az előbb még olyan kis heves voltál. – mondja, mikor visszaül mellém és csak a kezembe nyom egy pohár itókát.
- Csak kavarognak a dolgok a fejemben. – mondom a poharat nézve. – Most akkor mi van kettőnkkel? – teszem fel a kérdést, ami oly régóta izgatja a fantáziámat.
- Ezt hogy érted?
- Másfél hónappal ezelőtt mindent elmondtam neked, és most is lefeküdtünk egymással. Akkor most mi lesz? – nézek a szemeibe most már, mert az őszinte választ szeretném tudni, hogy ő mit gondol és mit érez a történtek után.
Szerkesztve oosakinana által @ 2012. 10. 21. 21:21:42
|
| oosakinana | 2012. 10. 18. 21:22:52 | #23792 |
Karakter: Damon Hunks
Megjegyzés: (taxisomnak)
Mikor magamhoz térek Alex aggódó fejét látom meg, aki úgy néz rám, mintha valami földönkívülit látna, de most nekem kell itt csodálkoznom nem pedig neki, hiszen ha minden igaz, amit mondott, akkor… úr isten.
- Igaz? – kérdezek rá egyből, amire csak bólogat.
- Le akartalak állítani, de nagyon erőszakoskodtál, végül meg… - kis szünet. – Megtörtént. – fejezi be én meg egyből kiszállok a karjai közül.
- Én akartam? – akadok ki kicsit.
- Igen. – érzem, hogy engem néz, de most képtelen vagyok ránézni, vagy tovább itt maradni.
Felveszem a maradék cuccomat, majd szépen minden további beszélgetés vagy szólás nélkül hagyom magára és indulok haza. Most nyugalomra van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat. Mi történik velem? Miért mozdultam rá a legjobb barátomra? Hogy vannak a dolgok? Valaki magyarázza el nekem vagy meg fogok hülyülni.
Mint az őrült úgy rohanok haza, majd amikor hazaérek egy újabb meglepetés fogad ott még pedig a volt csajom. A kulcsot nem kértem vissza tőle.
- Te meg mit keresel itt? – kérdezem mérgesen.
- Kérlek beszéljük meg a dolgokat. – Jön egyből a nyálas szöveg, de nincs kedvem hozzám, ám valamit meg lehetne nézni.
- Csókolj meg. – mondom neki, amire egyből felcsillan a szeme. – Ne reménykedj. Nem akarok tőled semmit, csak annyit akarok, hogy csókolj meg vagy próbálj meg felizgatni. – jelentem ki neki, de erre csak mérges tekintetet kapok, na meg egy hatalmas pofont.
- Minek nézel te engem kurvának? – kérdezi sértődötten.
- Természetesen igen. – még egy pofont adna, de megfogom a kezét. – Menj innen. – mondom neki, majd az asztalról elveszem a kulcsot, ami az övé volt, majd kitessékelem a lakásból.
~*~
Egésznap gondolkozok. Alex próbálna hívni, de nem tudom felvenni a telefont. Képtelen vagyok. Gondolkoznom kell. Este elmegyek egy buliba, ahol megpróbálok egy csajt felszedni, hogy megnézzem, mi van velem és képes vagyok-e még egyáltalán lányokra felizgulni azok után, ami történt velünk Alex-szel. Egésznap csak rágondoltam és nem úgy mint egy barátra…
A csajjal az éjszaka folyamán nem sikerül lefektetni. Dögös volt és bombázó, de nem állt fel a farkam. Ha valami volt is, akkor is Alex-re gondoltam, de végül megrázta a fejemet és megint lekonyult a farkam. Ezzel nem tudom, hogy mit tudnék csinálni.
Elmegyek Alex-hez. Remélem, hogy otthon van.
Bekopogok.
Egy kis várakozás után megjelenik alsónadrágba, de nagyon meglepődik azon, hogy engem lát az ajtajában.
- Damon. – mondja, majd hátra néz, és kicsit kintebb jön, és beljebb csukja az ajtót.
- Alex beszélnünk kell. – mondom neki egyből. – Menjünk már be. – kérem meg.
- Nem a legjobb ötlet most. – mondja aggodalmasan, de engem nem érdekel.
- Nem tudlak kiverni a fejemből, és amikor rád gondolok, akkor teljesen megborzongok mindenhol és vágyok arra, hogy veled legyek. – mondom neki komolyan, amire látom, hogy lefagy kicsit. – Bent beszéljük meg. – tolom kicsit beljebb, és ahogy az ajtó feltárja előttem a kanapén fekvő meztelen férfi testet, mintha a szívembe szúrtak volna egy tőrt.
- Szia. – int zavartan a férfi.
- Bocsi a zavarásért. – mondom halkan és megfordulva indulok el.
- Damon. – hallom még Alex hangját, de nem fordulok meg.
- Nem akartam zavarni. Legyen jó estéd. – mondom neki és szinte szaladva indulok el, de nem haza. Csak futok körbe a városban, hogy a felesleges feszültséget levezessem, ami most felgyülemlett bennem és ezt megbeszélni sem tudom senkivel…
|
| oosakinana | 2012. 09. 08. 19:41:07 | #23349 |
Karakter: Damon Hunks
Megjegyzés: (taxisomnak)
- Nyugi, nem hozzád való ez a nő, majd neked is meglesz a társad, hidd el! – próbál vigasztalni, de nem igazán mondhatnám, hogy túl sok haszna van. - El ne bőgd magad! – karol át hátulról, ami nagyon jól esik. Nem is figyeltem még meg, hogy mennyire kellemes és hogy milyen finom a tapintása.
- Szar az egész… - motyogom magamnak. - Miért kell mindig ilyennek lenniük az embereknek? – teszem fel a költői kérdést, de nem igazán tudom, hogy mit is akarok ezzel. Sosem volt egy olyan valakim akivel jó lett volna minden. Mindig kihasználtak.
- Nyugi, majd lesz rendes nőd… ezt pedig tedd lapátra, nem éri meg…
- Vagy nem. – teszem hozzá, de inkább próbálok nem búval baszott lenni, mert annak nincs semmi értelme, hogy rajta nyávogok, miközben mással is tölthetnénk az időnket. – Menjük el fagyizni. – vetem fel az ötletet.
- Most jöttünk meg nem rég hova akarsz még menni? – elenged, majd vissza megy a nappaliba és elfekszik a kanapén én meg felveszem a tárcámat és a zsebembe teszem.
- Jól van ha nem akarsz jönni fagyizni akkor nem kapsz. – húzom el az orra előtt a láthatatlan cérnát, de ez kellő képpen meg is hozta a kedvét.
- Túl jól ismersz tudod mit mondj ahhoz, hogy kimásszak az ágyból. – vigyorodik el.
Lemegyünk a partra és ott persze az egyik fagyizónál kötünk ki. Ígéretemhez híven veszek pár gömb fagyit Axelnek, hogy jó sokáig legyen mit nyalnia, mert nagyon is szereti. Elmosolyodva figyelem, ahogy élvezkedik és közben beszélgetünk semleges dolgokról, de egyszer csak valamit észreveszek. Megállok és megpróbálom beazonosítani a látottakat, ami kicsit nehezen sikerül.
- Hé haver minden rendben van? – kérdezi vissza sétálva Alex, amikor észreveszi, hogy nem követem.
- Igen csak… - nézek még mindig a távolba és ő is odanéz. – Azt hiszem az ott May. – mondom és csak tovább nézem a messzeséget, ahol egy csaj meg egy csávó éppen egymás szájában vannak.
- Hát menjünk oda köszönni nekik. – fogja meg a karomat és kezd el rángatni. Tudom, hogy ez lenne a legjobb, de még mindig nem tudom elhinni, hogy ezt csinálta velem és nekem ez még mindig nem tetszik. Ráadásul a nyílt utcán csinálja, amikor tudja, hogy nem dolgozok.
Oda is visz, miközben próbálnék tiltakozni, de persze Alex ellen sosem volt esélyem és soha nem is lesz.
- Szia May. – köszön rá a drága páromra, aki már csak a múlt éj.
- Öhm. Sziasztok. – fordul meg elég zavarában. – Damon édesem. – próbálna odajönni, de csak kirakom a kezemet, hogy ne közelítsen.
- Már nem. – mondom halkan. Azt hiszem ilyenkor lehet hallani, hogy az emberben összetörik valami… A férfiasságom.
- Kicsim ez nem az, aminek látszik, kérlek, had magyarázzam meg. – kezdene bele, de valahogy nem érdekel.
- Alex menjünk haza kérlek. – kérem meg és fordulnék el, mert egyszerűen képtelen vagyok akár ránézni is.
- Damon. – hallom még próbálkozni, de Alex leszereli helyettem szerencsére.
- Kopj le csajszi és felejtsd el egy életre Damont. – mondja neki keményen. – Tartasd el magad mással. – végül ő is utánam jön.
Nem mondhatnám, hogy jó beszélgető partner vagyok… Igaz, hogy felkészültem meg tudtam a dolgokra, de látni akkor is rosszabb volt, mint gondoltam.
- Elmegyünk inni? – teszem fel a kérdést séta közben, mert most erre van kedvem és szükségem is.
- Ne csinálj marhaságot. Holnap dolgoznod kell ahogy nekem is. – próbál hatni rám.
- Akkor egyedül megyek, majd beszélünk. – már mennék is el az egyik törzshelyünkre, de csak nagyot sóhajtva nem hagyja, hogy egyedül menjek és legyen tacs részeg.
Az egész estét végig iszom és csak teljesen töményet, na meg egy félét, mivel nem szeretnék holnap fejfájással ébredni, mivel nem tenne jót a műszakomnak. Már vagy a tízedik wishkymet akarom meginni, de ekkor veszi el tőlem a poharat Alex.
- Hééééé. Add vissza a poharamat. – mondom nem kicsit ázottan.
- Elég lesz mára. Ráadásul így nem is engedhetlek haza.
- Nem vagyok… - csuklok egyet. - … gyerek. Tudok magamra vigyázni. – ellököm magam a pulttól és megpróbálok kimenni az ajtón, de eléggé kacskaringósra veszem a figurát.
Egy tenyeret érzek meg a karomon, majd az illetőre nézek és próbálom beazonosítani a legjobb barátomat, mert már a kettős látásom is kialakult.
- Jééé. Szia Alex. Hát te hogy kerülsz ide? – kérdezem vigyorogva. – És kit hoztál magaddal, aki teljesen úgy néz ki mint te? – mutatok a második alakra, de csak összehúzom a szemöldökömet.
- Minden rendben? – hallom a kérdést, amire megint csuklok egyet.
- Ne mozogjatok már ennyire. – takarom el a szememet. Nem kicsit szédülök, de most azaz első dolgom, hogy az ágyamba kerüljek és kialudjam magam kicsit.
- Gyere elviszlek.
Így is történik. Beülünk a kocsijába, amivel végül eljöttünk és elvisz, bár nem tudom hova. Nem is figyelem az utat, de majdnem elalszok útközben. Amint megérkezünk egy házhoz, megint kivesz és felcipel meg bevisz egy házba, ami nagyon ismerős, de még sem az enyém… Ekkor tudatosul bennem, hogy Alex-nél vagyok.
- Alex. – fordulok felé. – Miért vagy te ennyire helyes? – még a fejemet is elfordítom kicsit, hogy jobban megnézzem magamnak.
- Feküdj le. Sokat ittál ma este. – próbál az ágyba tuszkolni, vagyis a kanapéra, de én még nem akarok aludni… vagyis nagyon fáradt vagyok, de Alex-szel akarok lenni.
Nem tudom mi történt velem, de most olyan furcsa dolgot érzek magamban. A délutáni karolása óta a karjaiban szeretnék megint lenni és érezni akarom a testének a közelségét. Ez nagyon furcsa, hiszen eddig még sosem érezte ilyet pláne nem egy pasi iránt és főleg meg nem a legjobb barátom iránt.
De még is ki kell valamit derítenem…
- Alex gyere ide kérlek. – kérem meg, mert közben elkezdett nekem megágyazni.
- Valami baj van? – érdeklődik és látom, hogy nagyon engem néz. Ha esetleg arra gondol mikor fogom kidobni a taccsot, akkor nem lesz most olyan szerencsés reményeim szerint… De most nem is ez a fontos. Nagyon felbátorodva és kíváncsiságomnak eleget téve hunyom le a szememet, majd tapadok Alex ajkaira, hogy megtudjam mi ez az érzés, ami engem kerülget…
|
| oosakinana | 2012. 08. 28. 16:04:26 | #23183 |
Karakter: Damon Hunks
Megjegyzés: (taxisomnak)
Egy újabb nap, amikor a rendőrségen rohadhatok, mivel dög meleg van. Nem értem, hogy a főnökék hogy tudnak meglenni… bár ha bele gondolok légkondival én is hamarabb kihúznám. Kár hogy ide nem akarnak betetetni egyet.
- Damon. – hallom meg kollégám hangját.
- Mondjad. – nézek rá érdeklődve.
- Gyere velem. A társam ma nincs bent és ki kell mennem egy rabláshoz az ékszerboltnál. – nagyot sóhajtok. Tudhattam volna, hogy ez a mai nap sem fog simán menni.
- Jól van, menj előre nem sokára megyek én is utánad, csak add meg a címet. – meg is kapom.
Mielőtt elindulnék, kimegyek a fánkos boltba, miközben felhívom legjobb haveromat.
Csörög.
- Szevasz. – köszön a telefonba Alex barátom.
- Szia. Figyu már értem tudnál jönni? El kéne menni egy helyszínre, ahol jól jönne a nagy kocsi tapasztalatod. – mondom neki, bár tudom, hogy nem nagyon tetszik neki a dolog, de ha én kérem az én kedvemért átlagba szokott segíteni.
- Jól van. – sóhajt egyet. – Hova menjek érted?
- A fánkos boltnál vagyok, ami a rendőrség közelében van. – nagyon jól tudja, hogy hol vagyok, mert mindig itt szokott kitenni na meg ide szokott értem jönni ha fuvarra van szükségem.
- Rendben a haverjaidat állítsd le na meg a traffikat.
- Jól van nagyon jól tudod, hogy elintézem azokat nem tudom miért parázol. – mondom nagyot sóhajt. – Csak igyekezz. – leteszem a telefont, majd bemegyek a boltba és veszek egy két fánkot, meg persze Alex-nek egy nyalókát, hogy azért ő se unatkozzon, meg ne legyen problémája semmivel.
Kimegyek a bolt elé. Eszem a fánkot, amikor egyszer csak hangos kerékcsikorgás és már meg is áll előttem az illető.
- Azt hittem elfelejtetted, hogy hova kell jönnöd. – csipkelődök vele, miközben kezet rázunk.
- Csak volt még egy gyors fuvarom. Pattanj be és mond hova menjünk. – be is szállok, de ekkor odanyújtom neki a nyalókát.
- Egy kis ajándék a segítségedért. – szinte majdnem hogy csillogó szemekkel veszi el a nyalókát, és már egyből letépve róla a papírját veszi a szájába, hogy nyalhassa. Megmondom neki a címet, majd el is indulunk.
Ahogy haladunk egyszer csak meglátom May-t az egyik áruháznál barátnőjével. Utána is nézek, de végül csak nagyot sóhajtok.
- Még mindig nem dobtad ki? – veti fel a kérdést, na meg a beszélgetési témát is.
- Nem. Pedig gyanakszom, hogy mi van, de eddig még nem tudtam biztosat megtudni.
- Örege zsaru létedre, hogy lehetsz ennyire balfék? – kapom az ívet, amire csak morgok egyet.
- A nyomok teljesen mások, meg az üldözés, mint egy csaj után nyomozni. – állapítom meg.
- Te egy vérbeli hülye vagy. – kezd el nevetni. – A nyom az nyom. Legyen egy Mercédesz nyoma vagy egy Honda nyoma, de meglehet különböztetni őket. Erre még egy hülye is képes. – kezdi el a piszkálódást. – Ja bocsi itt vagy, akkor a megállapításom téves.
- Jól van. Inkább fogd be és vezess. – morranok rá. Tudom, hogy csak segíteni akar, de akkor sem tudom mit csináljak. Mostanában meg amúgy is rengeteget dolgozok, ha akarnám se tudnám leellenőrizni, hogy mi van, ha csak….
- Alex. – mintha egy villanykörte égne ki a fejem felett, de szerintem a csillogó szemeimből sejti, hogy nem akarok túlságosan jót.
- Már most felejtsd el amit akarsz. Én nem fogok neked semmit sem csinálni a csajjal. – szögezi le egyből.
- Ugyan már Alex ennyit igazán meg tehetsz értem. Meg még nem is mondtam, hogy mit akarok.
- Olyan vagy mint egy hisztis kis kölyök. – sóhajt egy nagyot. – Tudom, hogy meg fogom bánni, de mond mit talált ki azaz idióta fejed.
- Azt hogy rámozdulhatnál May-re és akkor kiderülhetne, hogy igazam van-e vagy sem. – adom neki az okosat, de mintha valami rém történtet meséltem volna neki.
- Te teljesen komplett hülye vagy. Nem fogok rámozdulni a csajodra. – jelenti ki olyan határozottan, hogy azt elmondani nem lehet.
- Cserébe mindennap kapsz tőle 5 gömb fagyit, plusz nyalókát is, meg minden féle cukrot. – próbálom lekenyerezni, hogy hátha elvállalná a dolgokat. Olyan jó lenne…
|
|
