-Ha annyira veszélyes ez..Akkor miért jöttél ide? Öngyilkossági kísérlet,vagy mi? Nem,ezzel nem akartam semmi féle ötletet adni neked!Tudom hogy rossz bezárva lenni nap mint nap,de legalább nem tennéd magad tönkre! Más embernek rosszabb.És itt nagyon nem magamra gondoltam! Például,aki vak,az nem lát semmit,és senkit.Még ígyis szerencséd van.Még feltudnék sorolni hatszáz ilyet,de nincs kedvem hozzá,meg most nem jut eszembe..Több..-kezdek el magyarázkodni,játszani itt a nagy okost.Ez az Fran,gyerünk,hátha a világ összes emberével megutáltatod magad! Mondjuk ez már lassan sikerülni fog,ha így haladok..De mindegy.
Utálni? Ugyan,dehogy..Csak egy kicsikét,de megvan rá az okom. Vegyük azt,amikor ok nélkül behúzott nekem.Szerintem ez érthetõ,mert én nem is nyúltam hozzá,csak leültettem egy ládára.És akkor már rögtön én vagyok a gonosz,meg..meg minden,ami rossznak számít.Persze,ezt már megszoktam,mert fõleg engem hordanak el mindennek,mióta a banda megvan.Apám egyszer felhívott azzal,hogy csalódott bennem,és nem vagyok többé a fia.Oké,értem.
Gondolatok ezrei futnak át az agyamon,és egy kósza vigyor jelenik meg az arcomon.Senki sem tudná kiszámítani,mire is készülök...
Ellököm magam a faltól,elé állok,leguggolok,pont úgy,hogy a szemembe nézzen.
-Utálni?..Errõl szó sincsen..Bebizonyítsam?..-kérdezem egy farkas vigyorral arcomon,de meg sem várva válaszát,megcsókolom.Nem sokáig,épp hogy,de már el is hajoltam.Angyalian mosolyogva ránézek,és visszasétálok a napra.Nem úgy teszek,mintha semmi sem történt volna,pont fordítva..
 

-Elõzõleg is ez volt.Mindig valami rossz történik veled,amikor a közelembe vagy.Ennyire balszerencsét hoznék? Valószínûleg,igem.Egy táblát hordozok majd magammal,amire az lesz ráírva,hogy vigyázz,veszélyes a társadalomra,és súlyos agyi károsádára van,ezért ne közelítsd meg,és ne is próbáld meg!-vigyorgok.Valahol talán igazam van,és csupán csak a jelenlétemmel,az adott emberre átkot viszek.Én,és a nagy fantáziám..
Mellé sétálok,és ahol már nincs árnyék,oda dõlök a falnak.Csak a szokásos dolog,ami mindig fecseg,amikor mi találkozunk,az a csend.Szinte áttörthetetlen,és ha sikerül is,újra befagy,de idõrõl idõre nehezebb lesz áttörni,és végül már nem tudod.Éljen a szociális életem,ami csak röhögésbõl,és értelmetlen beszédbõl áll.
-Esernyõvel nem próbálkoztál még,hogy azt fogdd,miközben süt a nap,vagy csak megint hülye vagyok,és ökörségeket találok ki,mert ez lehetetlen?-kérdezem végül.Mondjuk,kicsit sem néznék meg,hogy verõ fényes napsütésben esernyõvel császkál..De..akkor is megérte megkérdezni,mert ki tudja,lehet egy remek ötletet adtam! Vagy,csak lehord a sárga földig,hogy mit képzelek én,amikor semmit sem tudok errõl a dologról.Igen,inkább ezt a lehetõséget választanám.És akkor megint próbált rendbe hozni úgy,hogy minden ugyan olyan legyen,mint volt.Köszi élet,de inkább kihagyom ezt a dolgot,és még az elõtt rendbe hozom,melõtt bármi történhetne.
-Visszaszívom.Nem kérdeztem semmit,vedd úgy,hogy csak gondolkodtam.-szólalok meg.Nem érdekelt,hogy talán meg akart volna szólalni,és hogy a szavába vágtam.Megelõztem a bajt,és most baromi boldog vagyok,hogy sikerült.Kezdek fejlõdni,már nem vagyok annyira szemtelen.Csaak egy kicsikét,de idõvel úgyis visszajön ez,mert a banda tele van idiótákkal,és ez rám ragad,akár hogyan is nézzük a dolgokat.
Mellette másként viselkedem..De vajon miért? Miért vagyok ennyire majom,és tanácstalan?

 

-Hát úgy,nem nagyon érdekel.-mondom kicsit elgondolkodva.Elmélkedésembõl már csak az húz ki,hogy Wyatt rámesik.Ez az,még egy felettébb zavarba hozó helyzet,a sok közül.Miért történik ez folyamatosan velem?
Felsóhajtok,és valahogy lassan leemelem magamról.Nem állok fel,inkább csak ülök a földön,és meg sem szólalok,ezért újra síri csend van.Vagyis nem annyira,mert a nyúl ide-oda mendegél,meg eszik,iszik.De hát ez nem nagyon érdekes.
A pólómat meg kiszakította valami,szilánk,vagy éles kõ.A hátúlját,egy nagy csíkban kiszakadt.Ne már,pedig ez volt az egyik kedvenc pólom.Szuper,majd varrhatom meg,mint az öreg nénik szokták.Brahh..
Szinte leválik rólam a ruha,mert szét jött a varrás,így alig tartja valami,ezt a rakás szerencsétlenséget.Plusz pont,mert félcsupasz vagyok.Többet nem kéme üvegeket széttörnünk a betonon..De túl jó móka ahhoz,hogy leszokjak róla..
-Bocs,de valahogy idekerült ez a..valami,és szét szakította a pulcsimat.Úgysem jár erre senki sem,úgyhogy tök mindegy.-nevetek,és leveszem azt a rongyot,ami már csak lógott rajtam,és egy célzással bedobom a kukába.Még jó,hogy van egy ugyan ilyen..Odamegyek a nyúlhoz,látszólag,nem nagyon szeret abba a ketrecbe lenni.Megsimogatom a ketrecen keresztül,és látom,hogy egy kicsikét megnyugodott.
-Felzaklatta az az állat a nyulamat.Nyulakat ijeszget..Botrányos viselkedés..-sóhajtok fel színpadiasan,mosolyogva.

 

-Te idióta.Neked sem esne jól,ha így dobálnának.Mondtam már,hogy ne másokon vezesd le az idegeidet,mert én azt nagyon nem kedvelem.-sziszegem.Mit keres itt Wyatt? Valahogy nagyon ismerõs ez a jelenet.Igen,mert valószínûleg megtörtént,de nem pont így.Odaadtam a nyulat Craignek,aki rögtön le is lépett.
-Mi szél hozott a sikátoromba? Ja,nem is fúj a szél.Akkor..Mi hozott a sikátorba? Amúgy..meg mi történt a kezeddel?-kérdezem.
-Várj,ki találom miért jöttél.Hiányoztam,mert én baromi szerethetõ vagyok.-viccelõdöm.Ugyan,valószínûleg csak erre jött,aztán..Ez az agyatlan elfogta,nem hogy simán elengedte volna.Anyám borogass.Lehet történt valami Wyattel,amikor én elmentem? Hm,nem hallottam semmit.Mondjuk,lehet hogy egy kicsit elbambultam,azért.
Inkább nem szólok semmit,még inkább elrontanák mindent,és én azt nem akarom.Úgyhogy inkább befogom.
Nagy szerencsémre,Craig hozta a ketrecet,benne a nyúllal.Szegény,eléggé össze van zavarodva,hogy egy rácsos valamibe van.Elveszem tõle,és lerakom mellém.A hústorony nem marad sokáig,látszik,hogy nem akar zavarni.Pedig nagyon jó lenne,mert akkor nem lenne ennyire csend.Hát köszi,ezzel nagyon sokat segítettél barátom.
-Ez itt a nyulam,Nyufi.Az erdõben találtam reggel.Elég magányos volt,meg még nagyon kicsi.Biztos elvesztette a szüleit.Nagyon aranyos.-mondom,és felemelem a ketrecet.A nyúl nem annyira látszik,csak egy barna szõrgombóc,ami mozog.

 

~*~
Nem igaz,pont az erdõbe kötök ki.Vagyis inkább egy kisebb erdõ,mert nem olyan nagy.A város után van,ami elég nagy távolság,de ez izgat engem a legkevésbé.Volt már ilyen,reggel elmentem valahova,nem találtak meg.Utána viszont éjszaka mentem haza,így senki hozzám se tudott szólni.Bemegyek az erdõbe,és keresek egy fát,aminek leülök a tövébe,és rágyújtok.Ha másba nem,tüdõrákba fogok meghalni.Remélem minnél hamarabb.Zajt hallok az egyik bozótból,ami tele van bokrokkal.Komolyan,egy nyúl? Kiugrál a bokorból.Szegény,eléggé kicsike.Biztos lelõtték a szüleit.Lassan felveszem,elég barátságos egy nyuszi.Nyufi.Ez találó név lenne egy nyúlnak.Ezeket lehet sétáltatni? Szerintem nem,de..nem fog mellettem menni haza felé,az is biztos.Eldobom a csikket,épphogy rátaposom,és kisétálok az erdõbõl.Ez az,lesz háziállatom,amit csak úgy találtam.Visszaérek a sikátorba,jó sok séta után,és a kezemet sem érzem,mert egész végig hurcoltam Nyufit.Craig sétált be a sikátorba,és meglepõdve vette észre,a kicsi,barna nyulat.
-Ezt meg honnan szerezted? Plüss?-kérdezi közelebb lépkedve.
-Az erdõben találtam,Nyufi a neve.Nincs nyúl ketrecem,se nyúl kajám.Nem tudtam ott hagyni.Túl aranyos.-simogatom meg a tapsifülest,aki látszólag megrémült Craigtõl.Ja,ez az ember kisnyulakat ijeszget.Szörnyeteg.
-Nekem van egy régi ketrecem,mert volt egy nyulam,de..elszökött.-hagyott egy kis szünetet.
-Kinyírtad a nyuladat? Passzold azt a ketrecet..-vigyorgok.
 

-Felállni,rendõrség! Kezeket a magasba!-ordítom vigyorogva,mire beleveri fejét a falba,és ijedten kapja össze magát,de utána rájön,hogy én vagyok az.
-Ha ezt még egyszer meg mered tenni..-morogja,de inkább felemel,és úgy néz ki,örül,hogy visszajöttem.
-Na,ezért annyira nem kell Isteníteni..De most megyek haza,mondtam,hogy nem sietek,és nagyon álmos vagyok,majd beszélünk.-intézem el ennyivel,és megint sétálni kezdtem..De elegem van belõle..Szerencsére,nincs messze a lakásom,hamar odaérek,elõveszem a kulcsot,és kinyitom a kaput,belépek,aztán a bejárati ajtót is kinyitom.Leveszem a tornacipõmet,leveszem az inget,meg a nadrágot,keresek egy atlétát,és azt magamra veszem.Besétálok a szobámba,és beledõlök az ágyamba.Otthon,édes..szemétdombom..
~*~
Az ébresztõm csöngésére keltem..Eh,mi van?..De hát most feküdtem le..Ránézek az órára,és kiderül,hogy nem igen,mert már holnap van.Vagyis,tegnap holnapja..Mindegy.Kivánszorgok a konyhába,és keresek valami ehetõt,azután meg lezuhanyzom.Nagyon büdös lettem,ezért muszáj volt.Felvettem egy fekete rövidujjút,amin rózsatövisek vannak.Elõkerestem a tornacipõmet,majd elindultam a sikátorhoz.Csak Craig volt ott,látszólag,nem nagyon ment el onnan.
-Reggelt.Elmentél te aludni?-kérdezem tõle kissé fáradtan,és nekidõlök a falnak.
-Igen,elmentem.De végre elmondanád,hol voltál?-támad le rögtön.Ez csak természetes,hiszen biztos hogy ideges volt.
-Csak..Az egyik haveromnál,de te nem ismered,Craig..-és nem is fogod megismerni,mert látni sem akar.Szuper,nem?
-Akkor ideje,hogy bemutass neki.-válaszol.Francba,neki mindenre van kifogása?
-Nem megy az olyan könnyen,barátom.Éppen azt kívánja,hogy essen rám egy tehervonat,meg egy zongora.-sóhajtom.
-Mit csináltál már megint,te barom?-jó kérdés...jó kérdés..
 

-Bocsi,de én inkább lábbusszal utaznék visszafelé.-mondom neki,és elindulok.Érzem,hogy hidegebb van,mint volt.És én csak egy rohadt vékony ingbe vagyok.Örülök neki.Lépesenként egyre távolabb megyek a háztól..Vagyis,villától.Végül már csak homályosan látom,a szürkeség miatt,meg a távolság miatt.Élvezet lesz magányosan caflatni egy órán keresztül,de én választottam ezt,hogy gyalog megyek.Ennyit errõl.A cigi egyenlõ a semmivel.Ledobom a földre,és eltaposom.Még nézem a napot,ahogy lemegy,és halvány rózsazsínre festi a felhõket.Szép.A naplemente egy szép,romantikus pillanat.De nem nekem,mert nagyon nincs barátnõm,és nincs senkim.Vagyis van,Aito,Anne,meg Apám.Anne egy kicsit be is fogadott magához,de nem sokáig bírta ki velem,Aitot meg már régen nem láttam,beleértve Apát is.De azért ment el a báttyámal,hogy ne legyen több cirkusz,szóval egy jó ember volt.De senki sem gondolt erre.Mindenki mocsoknak tartotta.
~*~
Az éjszaka csendjében sétálgattam.A lábam már lerothadt,és alig érzem,hogy létezne.Az égen csillagok vannak,meg a hold.Szerintem még a közelében sem járok a sikátornak,de már  közeledem..Én meg azt mondtam Craignek,hogy várjanak meg engem.Úgy is megfognak,ha éjfélkor vánszorgok oda,akkor is.Néha egy bagoly szólalt meg,vagy madarak repültek el elõttem.A madarak éjszaka alszanak,nem? Akkor miért repkednek itt,mint a hülye? Valószínû,hogy egy ragadozó csapott le,és most menekülnek.Akik pedig nem mennek,nem ússzák meg.Lassan már olyan lesz,mint a sivatagba,hogy nem tudok mit inni,meg enni,ezért furcsa dolgokat fogom magam elé képzelni.Na mondjuk azért nincs olyan nagyon meleg,inkább hûvõs,lehûlt levegõ van,és mire visszaérek,egy jégtömb lesz belõlem,úgy kellesz felolvasztani.Így jár az,aki papír vékony cuccokba jár,és éjszaka közlekedik.Sóhajtok egyet,és tovább sétálok..A cél még messze van,de már közeledek!..

 

-Pár pillanatra azt hittem,elraboltak az ufók.Szóval,mindjárt megyek vissza.Igen,gyalog megyek majd,de nem sietek.Áh,nem fontos,itt sem látnak többé szívesen.Majd elmondom,ha visszaértem.Jól van,nem sietek,szevasz.-köszönök el tõle,és elrakom a telefont.El sem indulok.Mondtam neki,hogy nem sietek.Elõkapom a cigis dobozt,amibe már alig van valami..Ahhoz képest hogy nem rég kaptam,elég hamar elfogyott.Kiveszek egy szálat,és rágyújtok.Mint nem adnék ilyen helyzetekben,hogy Anyám mellett lehessek,amikor az a roncs autó neki ment.Akkor nem kéne itt lennem,és sokkal,de sokkal jobb lenne.Meg a világot sem szennyezném a bandával.De ez van,gyerekkoromba rosszkor voltam jó helyen.Valószínûnek tartom,hogy ha nem lenne a banda,Craig a mekiben dolgozna,és sült krumplikat sütögetne egész nap.De megnézném mekis sapiba..
Mosolyogva elmélkedek ezeken a dolgokon.Egészen megnyugtat ez a csend,és jobb kedvem is lesz tõle egy kicsit.
Mintha semmi sem történt volna a jó elõbb.Igazából,nem is nagyon érdekel.Wyatt nem ismer,és én sem õt...És nagyon úgy érzem,hogy többet nem is nagyon akar látni engem.Ez..szívás..Megint megsütött a nap,vagy napszúrást kaptam,hogy ilyeneket képzelek...