-Eszednél vagy,ember? Jó hogy egyszerû bántani,amikor kisebb is,meg gyengébb is mint te! Könnyû így másokat bántani.Még egy,ismétlen még egy ilyen húzásod van,aztán könnytelen búcsút veszünk egymástól.Vegyél már vissza magadból!-kiáltok rá.
-De..Fran..-motyogja halkan.Aha,most meg egy kisnyuszika,aki ártatlan.Na persze,én meg a Mikulás vagyok.
-És most pedig,úgy húzz ki,ahogy jöttél! Gyerünk.Menj már ki!-kilépdel az ajtón,mire felsóhajtok.Muszáj..Nekem mindent elrontanom,mindig? Pár perc múlva,nyílik az ajtó.Na ne,csak õket ne,csak kérlek..Ne! A bátyám,a nõvérem,meg apa.
-Fraaan!-persze,Anne rögtön odaszalad az ágyhoz,és szétölelget,úgy,hogy már fogyóba van az oxigén.
-Ereszd már el.Látod,hogy nincs valami fényesen.-a hangja semmit sem változott.Ugyan olyan mély,mint kiskoromba volt.Anne gyorsan visszamegy Apáékhoz.Most pont õ.Mit keres itt,és hogyan talált meg? Most,amúgy ez..mindegy.
-Fiam,mibe keveredtél már megint?-sóhajtja.Na igen,valahogy tudtam,hogy ezt fogja tõlem kérdezni.De tudom,hogy nem ezért jött.
-Kíváncsi vagy,hogy miért jöttem? Egyszerû,a cégünk egy reklámarcot keres az új reklámjukba.És arra gondoltam..-még be sem fejezi a mondtatját,rögtön belevágok.
-Hogy lehetnék én az.Örülök neki.De hát,most így sebesülten nem tudok menni,vagy elvonszoltok az ággyal együtt,máshogy nem nagyon menne nektek.-mosolygok.
-A munka Franciaországban lenne,itt a telefonszámom ha érdekelne.Nos,nekem mennem kell,gyógyulj meg Fran,ti meg vigyázzatok a haza úton.-a kezembe nyom egy papírt,még elköszön tõlünk,aztán..Le is lép.Nem kicsit van messze..De ott van az Eiffel torony.Meg ilyen úri kávézók,szép kilátás,sok kaja..Eh,majd meggondolom.Anne és Aito még egy kicsit marad,elmesélek nekik mindent.Beszélgetünk,de mivel õk is fáradtak,elmennek.Kezembe forgatom a papírt,amit kaptam.Biztos..hogy mindenki odamenne...Ráadásul,az a város csupa turista látványosság,és eddig csak képeken láttam.Na mindegy,még eldöntöm.

 

-Valaki lekapcsolná a lámpát? Ilyen világosban nem tudok aludni..-motyogom,és lassan felnyitom a szememet.
-Eh? Mi történt? Arra emlékszem,hogy éppen eltaláltak a fegyverrel,de többre nagyon nem..Jah,hogy te éppen alszol.Nem szóltam.-rázom meg kicsit a fejemet,de nagyon beszédes kedvembe vagyok,ezért nem bírom befogni.
-Akkor a szemeteket elvitte a rendõrség.Több embernek nem esett baja? Csak én voltam olyan szerencsétlen? Igeen,valószínûleg csak én voltam olyan hülye.Na nem baj,legalább itt vagyok,és élek,ami nagyon jó dolog,számomra.-még mindig dumálok.Fogd már be,te félnótás.Nem kell híresztelni,milyen kemény vagy.Annyira,mint egy zsák krumpli.
-Craig hazament.Biztos vagyok benne.Menjen csak,hogy csapná el egy busz miközben alszik.Jut eszembe,most már tudod,miért van az,hogy a rendõrség is keres minket.Simán kicsavarjuk a másik kezét.Na,mondjuk azt azért nem..De mindegy is,mert úgyis érted,hogy mire gondolok.Igen,most be akarom pótolni azt a rengeteg dumát,amit nem tudtam.Sok sikert a végig hallgatásához.Már én sem bírom idegekkel,ki akasztom saját magamat.Amúgy meg,miért pont téged kaptak el azok a férgek? Hát most na,volt még egy rakat ember rajtad kívül.De én vagyok Superman,Craig meg..öö..Õ csak egy segítõ.Egy erõs segítõ.Remélem azok ketten megkapják a büntetésüket.Olyan szívesen vezetnék áramot beléjük.-sóhajtom.Kicsit sem néznek idiótának.Áh,ugyan már,nem néznek,hanem egyszerûen tudják is.
-Bocs,csak ez kikivánkozott.Rég beszéltem ennyit,de soká is fogok.Hacsak nem ér megint valami.Akkoris befogom pótolni..-mondom,és halkan elnevetem magam.Visszatértem.Mert én legyõzhetetlen vagyok! Na jó,azért de túlozzuk el a dolgot annyira..
 

-Tehetek én róla,hogy egy szerencsétlen vagyok? Szerinted,már több napja vagyok depis,erre te ideállítasz,és még jobban azt kívánom,hogy dögöljek meg! Igen! És amint lesz alkalmam rá,kinyírom magam.Mert,csak ártok az embereknek!-kiáltom,és amikor kiszalad,egy nagyot sóhajtok.Elcsesztem.Megint.Felöltözök,és indulnék a közeli boltba,mert elfogyott az,ami a legjobban kellett volna.Rendõrség.Mi folyik itt? Várjunk csak..Az..A büdös francba! Elõkeresem a telefont,és gyorsan hívom Craiget.Vészhelyzet.Amikor megérkezik,elmondom a rögtönzött tervet.Még ha meg is ölnek,nagyon boldog leszek.Beszélek a rendõrökkel,de tudják,hogy nem vagyunk kismadarak.Addig magyarázkodom,amíg rá bólint.Szuper.
Ameddig az a két szemét elvan foglalva,belopózunk,ketten.A sorok között járkálunk,amikor meglátom az egyik jó madarat.Aha,mindjárt nem leszel olyan vígan..Elõhalászom valahonnan a bicskát.Nesztelenül mögé lépek,és a torkához szorítom.
-Ha nem engeded el,a barátodnak levágom a fejét,aminek nem nagyon örülnél,ha véletlenül nem egy banda vagytok.-sziszegem.Craig még mindig ott van valahol.Nagyon remélem,hogy nem fog lelõni.És,most Wyatt boldog lehet,hogy az elõbb vert szét,és most segítek rajta. Mikor végre látókörömbe kerül a hústorony haverom,aki gyorsan cselekszik,mielõtt az állat bármit is csinálhatna.Olyan erõvel kapja el a kezét Wyatt fejétõl,hogy még reagálni sincs ideje.Még a kezében van a fegyver.Elengedem a társát,ekkor viszont váratlan dolog történik.Ahogy Craig próbálja elszedni tõle a fegyvert,a maszkos emberke elsüti véletlenül..Na,és kit talál el? Naná,hogy engem.
-Nyírd ki..helyettem is..-nyögöm neki,és a kezemet a sebre teszem.Ez..Nagyon..fáj..De ezt akartam,nem? Hangos puffanás,feketeség,tompa hangok..Mi történik? Hõs voltam,vagy egy totál bunkó? 
Nem látok,és nem hallok semmit.Nem történik semmi.Mintha lekapcsolták volna a villanyt.Micsoda élvezet...
 

-Bocs,többet nem fordul elõ.Ha most megbocsájtasz,hazamegyek,aztán pár hétig megint látsz.Mondjuk,eddig nem is nagyon érdekelt senkit sem,hogy mi van velem.Úgyhogy,mindegy.-mondom neki álmosan,és szótlanul állok fel a padról.Biztos élvezi az életet nélkülem.Rám már nincsen szüksége többet.Odaérek a sikátorhoz,és ott van a banda,ettõl kicsit jobb kedvem lesz.Craig szája fülig ér.Talán az életkedvem is visszajött,amikor megint baromkodtunk egy kicsit.Már nem érzem annyira feleslegesnek magam.
-Hé,figyeljen,mindenki! Ezennel bejelentem,hogy visszatérek! És megint nõni fog a színvonalunk..-motyogom.Hát igen,valahol még mindig nem az igazi..Nagyon nem az igazi,de alakul.Sóhajtva nekidõlök a falnak,és csak nézelõdök.Odajön.Persze,most örült,hogy jobban érzem magam,most meg lerágja mind a tíz ujjáról a körmöt.
-Nincsen..Semmi bajom.Csak ma láttam valakit,akit nem kellett volna.Inkább,hazavonszolom magamat,ott sokkal jobb lesz.-erõltetek egy mosolyt az arcomra.
-Csak az igérd meg,hogy nem iszod le magad a sárga földig,meg nem roskadsz többé magadba.-ugyan,úgy ismersz te engem? Mert ha igen,igazad van.Bólintok,és kisétálok a sikátorból.Kinyitok minden ajtót,amikor hazaérkezem.Leveszem a cipõt,és elmegyek hajat mosni,mert már ragad a kosztól.Vajon Wyatt észrevette,hogy le vagyok robbanva? Biztos vagyok benne.Fran,ideje kiverned a fejedbõl.Úgyis utál,elütne egy kamionnal.
Megtörlöm a hajamat,aztán felveszek egy atlétát,meg egy rövid nadrágot.Úgyis jó ez itthonra,nem jön ide senki,Craiget meg nem érdekli,miben vagyok,csakhogy éljek.Megetetem a nyulat,aki nagyon boldog,hogy kapja az ennivalót.
Leülök a kanapéra,és tovább folytatom azt,amit eddig is csináltam.És még mindig nem untam meg.Miért is unnám?..

 

-Mi a francot mûvelsz magaddal,ember? Gyerünk! Én a régi Frant akarom!-megint próbál bíztatni.Ezzel nem mész semmire.
-Mit mûvelnék? Csak azt teszem.amit mindennap.Iszok,és nézem ezt a szennyládát.-motyogom kedvtelenül magam elé.
-Nem mehet ez így,mindig.Változtatnod kell,így tönkre teszed magad..-sóhajtja.Szerintem már minden remény elhagyta õt.
-Nincs mit magamon tönkre tennem.Egy emberi roncstelep vagyok,senkinek sincs rám szüksége.-válaszolok neki,mire megrázza a fejét.
-Feladom.Kaját az asztalon találsz,meg a nyúlnak is hoztam valamit.-elköszön,és már itt sincs.Igen,én ezt érdemlem.
~*~
Éjszakai csend.Ezt szeretem a legjobban.Kedvtelenül lépek ki az ajtón.Miért is szántam rá magam erre? Magam sem tudom,talán..Meguntam ezt az egészet.Hûvös,mégis kellemes idõ volt,amikor a sikátorhoz értem.Mindenki otthon van,és alszik.Éjfélkor mit várna az ember? Nekidõlök a falnak,és rágyújtok.Legalább nem bámulnak meg az emberek,hogy..A hajam összeragadt,a szemem beesett,és az arcom hófehér.Mint aki valamelyik kórházból szökött ki.Eltaposom a csikket,és kisétálok a sikátorból.A városba teszek egy kört.Magamba dúdolgatok valamit.Odaérek a parkba,mert ez volt a végállomásom.Leülök a padra,és meredek magam elé.Csak kijöttem levegõzni.
 

-Fran,te mit keresel itt?-lepõdik meg.Háát igen,még nem látta az öccsét  vizesen,egy bõrönddel.Talán a legrosszabra gondol.
-Elköltözöm.Ennyi az egész.Az esõ nem akadály.A bandának megmondtam,csináljanak amit akarnak.Engem hidegen hagy.-közlöm vele,amire sóhajt egy nagyot.Mit tettem?
-Gondolkodj,Fran..Ha elköltözöl,a banda felbomlik,és hiányozni fogsz nekik.Ezt akartad? Hogy elszomorítsd õket,miután évekig együtt voltatok?-néz rám kissé szomorúan.
-Nem!..én..nem ezt akartam..-kiáltom,de utána egyre halkabban mondom a szavakat.Ez a lány mindig tudta mit kell tenni,ha a testvérei valami hülyeségre készüldtek.
-Mégis akkor mit? Öcskös,ezt jól jegyezd meg.A problémák elõl nem menekülhetsz el,soha,sehova.Csak érezd át,milyen volt,amikor apa és Aito elment.Mit éreztél akkor?-csak kérdez,mintha nekem annyira lenne erõm válaszolni..
-Szomorú voltam..és hiányzott,meg dühös voltam,mert azt hittem,hogy az én hibám az egész..-nyögöm ki végül.
-Szerinted,õk,mit éreznek? De..mindegy is,a te döntésed,még találkozunk,szép napot.-köszön el,s már itt sincs.A szavait még hallom,és kezdem érteni,mit akart mondani ezzel nekem.Most megölelném,de hát a levegõt,azt nem tudom.Felkapom a bõröndömet,és vissza fordulok.Nem akarom,hogy rossz legyen bárkinek is,miattam..
~*~ 
Egy kicsit elfáradva érkezem a ház elé,ahonnan Craig lép elõ.Elmondom neki az egészet,megörül.Beérek a házba,és tiszta boldog vagyok,hogy találkozhattam Anne-vel,és észhez térített..Jah,elfelejtettem azt a cetlit,amit Wyattnek írtam.Remélem,nincs semmi baja.
 

~*~
Megint erre szánom magamat,de na..A borítékot a kezembe szorongatom,amikor a ház elé érek.Csurom vizes,sáros vagyok.Pont oda dobom az ajtóhoz,ahol nem sok víz érheti a papírt.Megfordultam,és csak az esõt hallgattam.Ezt a költözés elõbb kellett volna,õszintén meg mondjam.Csak messzire megyek,mondjuk veszek egy tanyát,ahol nem talál meg soha,senki,és lesznek állataim.Mert az állatok jó fejek.És nem emberek.Nem is figyelem hova megyek,csak megyek.De biztos,hogy a városból már kikerültem.Megláttam az erdõt,és egy kicsit megpihentem.Majd ha csillapodott ez a hülye esõ,akkor tovább megyek.Határ a csillagos ég...
 

De,mégsem megy el.Annál inkább közelít felém.Õõ..Nyúl van nálam,és nem félek használni! Én,a Humor Herold.
Amikor megcsókol,nem lepõdöm meg.Nem vagyok valami meglepõdõs,ijedõs fajta.És nem is tiltakozom a csók ellen.Addig,pedig legalább még jobban megázom,de hát ez érdekel engem legkevésbé,éppen.
Amikor befejetük,rámosolyogtam,és ránéztem a nyúl ketrecre.Egy vizes szõrpamacsot láttam,aki idegesen szaladgált az esõ elõl.
-Szerintem..Én lassan megyek.Át kell öltöznöm,meg kell törölköznöm,és..A nyulat is haza kell vinnem,eléggé megijedt az esõtõl.Ha van hozzá annyi energiád,akkor utánam is jöhetsz..Már ha megtalálod a házamat,de biztos megfogod,mert nincs messze innen. Fehér ház,fekete kerítéssel. Ne azt hidd,hogy most direkt lépek le.Mert nem.-nyomok még egy gyors csókot ajkaira,és felkapom a ketrecet,aztán,amennyire tudok,kimegyek a sikátorból.Ez az,még jobban elázok.
~*~
Sietve nyitom ki a kaput,majd a bejárati ajtót.Berobogok,és letépem magamról a cipõmet.A ketrecet leteszem a konyhába,én meg elõkeresek egy törülközõt,és elmegyek zuhanyozni.Kimosom a víztõl összetapadt hajamat,és lezuhanyzom.Kijövök,épphogy megtörlöm a hajamat,és magamra csavarom a törülközõt.A vízcseppek kopognak az ablakomon,de ez nem zavar.
Leülök,és bekapcsolom a tévémet.Elbambulok a tévé elõtt,és nem is figyelek nagyon másra.És közben azt is elfelejtem,hogy egy szál semmibe ülök..
 

Felnézek az égre,és meglepõdve látom,hogy egy fekete felhõ jön,nyáron.Ebbõl vihar lesz,de mekkora! Biztos,hogy már távolabb zuhog az esõ.Elõbb még sütött a nap,most meg esõ fog esni.Na nem baj,az a jó,ha esik valami.
-Vihar lesz,ami hamarosan ideér.Elmehetünk,hacsak nem akarunk lefürdeni.Akkor maradunk.Bár,nem tudom mennyire tiszta az a víz..-szólalok meg,még mindig az eget nézve.Régen imádtam a sarat,meg mindent,ami egy zuhéhoz köthetõ volt.De mostanra rájöttem,hogy semmi értelme sincsen ennek,hacsak nem vagy valamilyen kutató.Mert akkor van.
-Eh,mint mondtak ma az idõjárásban? Helyenként zápor,zivatar..Hát ez a helyenként itt van.Megint minden tiszta mocsok lesz.-sóhajtom fáradtan.Hülye idõjárás,ez folyton elkábít,már gyerekkorom óta,és képes lennék a betonon is elaludni.Csak egy kicsit kényelmetlen lenne..
-Vagy ha gondolod,még várhatunk,hátha csak átsüti a nap,de szerintem nem.Eddig egy felhõt sem sütött át ilyen keményen,hogy ennyire megfeketült volna.Ha nagyon nagy vihar lesz,én..Hazamegyek,ha gondolod,te is jöhetsz..-aha,nem gondolja,mert ha nem akar,én fogom elhúzni a házamig.Nem akarok kegyetlen lenni,de na..Rossz lenne..nélküle..Hm..Napszúrás.Ilyenkor felforr az agyvizem a melegtõl,biztos ez okozza.Öh..Hát erre nem foghatom,mivel rohadtul nem forró a fejem,inkább kihûlõbe vagyok,minthogy melegem legyen.Hagyjuk.
Végül a napot eltakarja az a nagy felhõ,és pár esõcsepp hullik le az égbõl.Mit mondtam? De nem villámlik,simán csak szakad az esõ.Végre,most már igazán nyár van!