Már épp mondanék valamit,amikor egy ember megszólít minket.Nem látom annyira,mert sötét van,de azt körülbelül látom,hol áll.
-Nem láttátok véletlenül?..-be sem fejezte mondatát,rögtön belevágtam.
-Láttuk,egy szárnyas pónin ült,és azt ordibálta hogy irány Csodaország.Amúgy nem,nem láttuk,bocs.-biccentettem a fejemmel,mire az emberke lassan eltûnt a sötétségbe.Felnyögtem,és rákönyököltem az asztalra.Éjszaka a város tele van olyanokkal,akik elvesztették a haverjukat,aztán másokon keresik.Miért nem figyelsz rá? 
-Szóval,ha lehet,ne sokáig húzzuk az idõt,mert pár órán belül leesek a székrõl,mert álmos vagyok.Köszi.-motyogtam.Nem mintha olyan sok mindent csináltam volna egész nap,de baromi fáradt vagyok,és kész.
-Na most,rajtam a sor,igaz? Na hát akkor..Az elején elmehettem volna a világ legkegyetlenebb emberének,mivel na..Te is tudod,milyen voltam akkor,a legelején,mindennek.De utána,fokozatosan..eh,nem szokásom a drámázás,csak egy kicsit.Szóval,fokozatosan megkedveltelek,jó fejnek tartottalak,és tartalak is,ebben a pillanatban,az éjszaka közepén,és ez valószínûleg nem fog változni.Nagyon remélem.Ez után..Na jó,most kinek van kedve szórakozni,beléd szerettem,és kész.Úgy voltam vele,hogy felejtsem el az egészet,de minnél inkább ezt akartam,mert én úgy éreztem,elütnél egy tehervonattal,simán,érzelemmentesen fogadtam mindent.Hogy miért? Mert egy gyökér vagyok,azért.Amikor a kórházba voltam,és jött az a majom,rosszul voltam,és kiküldtem.Persze azóta már minden rendbe van..de egyszerûen fájt.Nem akartam elhinni,hogy megint elcsesztem.Igen,nagyon sokszor volt ez,mert tudom,sokszor rontottam el úgy kábé..mindent.De..Ez van.Béna voltam,mert még nem is próbálkoztam,inkább mint egy fogyatékos szamár,csak mentem a saját orrom után.Eh..-pislogok párat,és akaratlanul is,elröhögöm magamat a "fogyatékos szamár"-on.
Még a legkomolyabb helyzetekben is képes vagyok nevetõ görcsöt kapni,a legkisebb apróságokon.Ilyen az élet..

-Ha nem lennél fontos,nem mentettelek volna meg.-fogom rövidre a választ.Nem akarok regényeket dumálni,nincs miért.Mert minek? Úgysem lesz ebbõl a találkából semmi,még csak rosszabb lehet.
Vagy,már nem is lehet ennél rosszabb,csak jobb,de az sem nagyon,ha ilyen döcögõsen haladunk.Még hajnalig is itt fogunk ülni.
-Már hallottad,amit akartál,nem? Elmondtam hogy egy marha vagyok,és egyéb tulajdonságok,bocsánatot kértem,szerintem,mindent elmondtam.Tévednék?-nyögöm.Ha nem tetszik neki a viselkedésem,akkor...az szívás,mert nem fogok megváltozni.
Még töröm a fejemet,mit tudnék mondani,de semmi..
Ekkor visszajön hozzánk Helen,Anne nélkül.Hol van?
-Mindent megbeszéltetek? Fran,a nõvéred hazament,ezért nem kell aggódnod.-oh köszi,hogy elmondtad,nem is vagy olyan szörnyû,mint amilyennek gondoltalak.Plusz pont.
-Háát..Nem annyira minden rózsás deh..mondhatom,hogy folyamatban van a dolgok.Jólvan,biztos kidõlt.-bólintott,és õ is elsietett.
Ujjaimal elkezdek dobolni az asztalon,mert nincs jobb ötletem,mit csinálhatnék.A narancslétõl már-már hányingerem van,szóval inkább ezt csinálom.
Nem tudom semmit sem mondani.Úgyhogy,inkább elfoglalom magamat..
 

-Maradjatok csak itt,semmi hirtelen mozdulat.Majd találkozunk!-mosolyogja a nõvérem,és elmennek.Még nézem pár percig halványodó alakjukat.
-Amúgy,jól vagyok,csak az az..idióta szét verte a képemet.-sóhajtom.
-Bocs nem akarlak nagyon izélni de..Ki mondta,hogy gyûlöllek? Tudom hogy egy bunkó vagyok,de..Mindenkivel,szóval ez már megszokott,nem tudtam,hogy ez ennyire..gáz lenne,de a bunkóbb voltam a kelleténél..Bocs..Ha nem akarsz látni többet,megértem.Senki se akar látni egy emós kis senkit,aki nem vesz figyelembe semmit.-komolyabban beszélek,mint eddig.Még mindig a narancsleves poharat nézem,és csak forgatom.Többet is akarok mondani,de egyszerûen..nem tudom.
-Meg..Egyszerûen..Nagyon rossz,hogy..ha valamit ki akarsz mutatni,és nem tudod.Ez nem a nem akarásról szól.Egyszerûen nem megy,és a szemed láttára csalódnak benned az emberek,mert nem vagy képes kimutatni,mi a francot érzel.Hogy miért? Passz.Lehet,félek valamítõl.De lehet azért..Mert csak még jobban ártanék neked.Kórházba kerülsz,mert egy idióta vagyok.Megégsz,mert egy barom vagyok.És én,nagyon nem akarok neked rosszat.Ez..-nem tudom tovább mondani,mintha elment volna a hangom.Elmehetnék a Sátánnak.A francba,kellett nekem megszületnem..
-Nem tudok többet mondani,szerintem ezzel tökéletesen elmondtam mindent.-hadarom le.Remélem,nem lesz nagyobb baj,annál,hogy veszekszünk egy nagyot..Vagyis,az sem lesz..

Este Craig lelépett,Helen még korábban is.A nõvérem mosolyogva állított elém.Bólintottam,hogy ne kelljen hallgatnom.Bementem a szobámba,aztán kezdtem valamit magammal,amíg be nem kopogtatott.Felpattantam,és már mentem is.Csak Helen lesz,meg õ,meg még egy valaki.Biztos jól ellesznek majd.Mert én nem.Furcsállom,miért fogja annyira erõsen a kezemet.Fél? Amikor odaérünk,rá kell jöjjek,ki is az az illetõ.
-Anne..-sóhajtom kissé idegesen.
-Sok szerencsét,öcsi!-ellép mellõlem,és odamegy Helenhez.Komolyan,egész nap ezt tervelték a hárpiával? Szuper.Éljen,amikor beleavatkoznak a magánéletetbe,és többé már nem magán.Ráadásul még a kék és zöld foltok sem tûntek el,már hogy tûntek volna el,amikor nem régen vertek össze.Legalább este van,és nem látszik..Annyira.Nincs más választásunk,minthogy..beszélünk.Mert addig ezek nem fognak elengedni,ez már biztos.
-Nem én voltam.Õk voltak.-mutatok feléjük,és rögtön ezután Anne odajön.
-Kértek narancsleveet? Fran,te kérsz?-ahogy felém nyújtja a poharat,belesúg a fülembe.
-Ha csak ennyit tudsz kinyögni,annak nem lesz jó vége.Legalább annyit mondj,hogy sajnálod.De mindenki tudja,hogy ez nem igaz.-mikor befejezte mondadóját,a kezembe nyomja a poharat,még odatipeg Wyatthez,és neki is odaadja,utána visszamegy a helyére.Köszi,most már fogja tudni,hogy semmire sem vagyok egyedül képes,így mindig súgnak nekem.Eh,de legyen boldog,ha már ennyit ment ezért,meg ennyit agyalt ezért.
-Bocsánatot kérek. Szidhatod akár anyukámat is,örülne neki,biztos.Ökör vagyok,gyökér,marha,egy idióta,szívtelen,nem érzõ lény.Ja,és igen.Gyáva is,mert hagytam,hogy szétverjék a pofámat.Ennyi.-sütöm le szemeimet,és a poharat kezdem el nézni.Úgy érzem,mindent elmondtam.
 

-Nem akart jönni..-morogja,és leül a kanapéra.Ilyen napsütésben biztos nem fog jönni.Idióta.De inkább nem mondom el neki.Nem akarom.
-Hát nõvérkém,ezt a szálat te sem tudod kibogozni.-sóhajtom,és csak azt azt hallom,hogy felkiált.
-Nézd,nézd,azt adják a híradóban,hogy az a banda mit csinált!-egyenesen a tévére mutat.Azt mondják,hogy egy banda megvert egy fiút.Aha,az voltam én.Bemondják a nevemet,mert hát ilyen nagyon híres vagyok.Hülye rendõrök,és hülye szemtanúk.
-Azt fogják hinni,én mondtam el..Éljen..-mondom.
-Ugyan,bizonyára nincs tévéjük,vagy csak szimplán tudják,hogy nem merted elmondani.-ez kegyetlen volt.Mondjuk,kegyetlen,de..igaz.Ennyit a bátorságomról.Mondjuk még van,de ezektõl még én is megijedek,nem is kicsit.
Egyszerûen nem tudunk magunkkal mit kezdeni.Viszont pár óra múlva kopogtatnak,és én kinyitom..Nane,én nem akarom Helent.Egyenlõ egy hárpiával,mivel az is.
-Elfelejtettem mondani,áthívtam Helent.Bocsi!-és már el is futottak a szobájába.Örülök neki.Megint kopognak.Az Isten verné már meg,ki az?! 
-Gyere be,nincs bezárva.-kiáltom,és belép rajta..Craig.Szuper,azt hittem elrabolták az ufók.Elmondtam neki.hogy nem haragszom,satöbbi..satöbbi..Ezek után,Anne mosolyogva kirontott a szobából.
-Fran!..Nem lenne kedved holnap eljönni velem.Helennel,meg még egy emberrel valahova..ma este?-a hangjából le tudom szûrni,hogy izgatott.
-Ki az a még egy ember?-fordulok felé,mert érdekel.Nem akarok idegenekkel társalogni.
-Helen egyik barátja.Nem kell izgulnod..Nem lesz idegen.-jajó,így már értem a szitut.Visszamegy,mi meg folytatjuk a beszélgetést.Mi ez a rohangálás,ebben a házban? A két lány egyszerre futott el valahova..Komolyan,mit terveznek?

 

-Szóval te lennél az a kölyök,aki megakadályozta a bolti tervünket,és elfogtak miatta két tagot.-jó,már a hangjától megijedtem..
-Igen.Nem ismersz fel valahonnan?-vigyorgok rá.
-Te kis..-közelít felém..Megszívtad Fran,ezt naggyon megszívtad!
~*~
Fájok.Ahol csak lehet.Ez a gyökér elment,persze csak azután,miután szétpüfölt.Felállok,és amilyen gyorsan csak lehet eliszkolok.Mikor hazaérek,és benyitok,Anne rögtön letámad kétszáz kérdéssel.Eh,nem látja,hogy nézek ki?!
-Veled meg..Mi történt? Megtámadott egy veszett mosómedve?-kérdezi mosolyogva.Hát,ez annyira vicces volt..
-Nem.Megvertek.És nagyon fáj,ha érdekel.Amúgy nem sikerült a Wyattes dolgod,csak rosszabb lett,és ez a te hibád.-sóhajtom.
-Én csak segíteni akartam neked,te tökfej.Nem tehetek róla,hogy te ilyen szerencsétlen vagy.Most mit akarsz kezdeni magaddal?-hát..ez jó kérdés,mivel nem tudom.Legyintek egyet.Tényleg,eddig nem is jutott eszembe Párizs.Elmehetnék..vagy elmehetnénk egy kicsit,úgy egy-két hétre..Csak úgy nyaralni,meg pihenni egyet.
-Anne! Te akarsz jönni Párizsba?-fordulok felé,de megrázza a fejét.
-Fran,ez nem jó ötlet.Inkább este menjünk el valahova..Nyílt egy új étterem,ami állítólag nagyon szuper! Na?
-Étterem? Így menjek?..-hát igen,egy "kicsit" lilás-zöldes arcszínem van.Mint aki magára kente a vízfestéket...
-Nyugi,megoldom!-nevetett.Micsoda izgalmas programok..Semmi kedvem étterembe menni,fõleg ha olyan nagyon nagyon elegáns.Mert akkor nem veszek öltönyt.Vegyen más.
 

-Mit mondtál neki? Egy cseppnyi tisztelet sincs benned?-sóhajtja,mire idegesen megrázom a fejemet.
-Azt sem mondtam hogy mukk.Bennem nincs tisztelet? Azt se tudja ki vagy.-erre a kijelentésre zavartan elneveti magát,és gyorsan bemutatkozik.Na,ebból mássz ki valahogy,Fran.Wyatt felé fordulok.
-Ha ez érdekel,lehordtam,és azóta nem is láttam,amióta kijöttem.Nem tudom,hogy tud így besértõdni dolgokon,de különösebben nem is nagyon érdekel.Meg szerintem nem is tudod,hogy mit is érzel valójában.Lehet hogy bunkónak tûnök,de..Egyszer laposra versz,egyszer meg..Na most érted.Azt se tudom mi folyik itt,nem tudom követni az eseményeket.Jobb lenne eldönteni,hogy mit akarsz.-mondom ki,és a végére felsóhajtok,majd ránézek Annere.
-Elintéztem.-motyogom neki.
-Olyan szívtelen vagy.Végülis,tedd csak jobban tönkre azt,amit már nem lehetne.Sok sikert.-veregeti meg a vállámat,és ellép mellõlem.Azt mondta itt lesz velem.Akkor mégis hová a búsbánatba megy?! Kilép az ajtón,szó nélkül.Én is nagyon szeretlek.
-Nem értem a helyzetet,és semmit sem értek! Megversz,megvédelek,szent a béke,kórházba kerülök,az idióta haverom bánt,és megint én vagyok a rossz,megint itt a balhé.Komolyan..Ezzel mit akarsz elérni? Azt,hogy mindenki szépen lassan eltávolodik tõled,aztán boldog leszel? Köszönöm,de nem kérek ebbõl.-a szívem szakad meg,amikor ezeket mondom,és el is megyek,mielõtt láthatná,hogy elbõgtem magam.Jobb lesz,ha nem találkozunk egy darabig..
Le kell,hogy nyugodjanak a kedélyek..

 

-Fran,nyisd ki az ajtót,hajnal van.-egy jókedvû hangot hallok meg,mire csak felnyögök.Kimászok a takaró alól,és felöltözöm egy másik ruhába,majd kilépek az ajtón.
-Velem jössz,és nem ellenekezel,oké?-rám néz,mire bólintok.Némán követem,még akkoris,amikor elhagyjuk a szobát,és végül már a városba vagyunk.
-Ígérd meg,hogy nem akadsz ki..-fordul felém,amikor a házhoz érünk.Jóanyámborogass..Miért? Kérdem én,miért?
-Na ne..ezt nem csinálhatod velem..Mindenki tudja,hogy csak azt kívánja,bárcsak ütne el egy tehervonat.-sóhajtom,mire õ idegesen megbök.
-El kell rendezned a dolgaidat.Ebben én fogok segíteni,mert magadtól nagyon nem megy,és ezt köszönd Helennek,õ mondta el a címet.-átkozott.Odavonszolom magam az ajtóhoz,és Anne bekopogtat.Lekéne lépni,de hát,mellette nem lehet.Még ha olyan alacsony kis cuki lánynak is tûnik,igazábol egy akaratos díva.Ezt csak én tudhatom.
-Nyugodj meg.Én itt leszek,nem kell felhúznod magad.Megígérted,hogy nem akadsz ki,és ezért nem is fogsz,mert felnõtt férfi vagy,és õ is az.Biztos bökkenõ nélkül megtudjátok beszélni a problémátokat.-mosolyog biztatóan.Na persze,csak még nem hallottad azt a történetet,amikor behúzott nekem,mert az direkt nem mondtam el.
Magamba dühöngök,és egyre csak úgy érzem,hogy a fejemet a falba kéne verni.Csak folyamatosam a pozitívumot látja mindenben.Tudom,hogy addig nem fog leállni,amíg Wyattel nem rendezzük le a dolgokat.Huh,ez..durva lesz.

 

-Te most velem jössz.-jelenti ki,majd a karomat húzva indulna el.
-Bocs Helen,de nincs rá idõm,sajnálom,majd..valamikot idõt szakítasz rá,biztos nem olyan fontos ügy.-állok meg,mire elereszti dühösen a kezemet,és elmegy.Ez fura volt.
Hazaérve,mindenki a saját szobájába megy,magára csukja az ajtót.A kezembe forgatom azt a papírt,amit még a kórházba adtak.Megérné ezért elmenni..Párizsba? Nem,nem érné meg.Összegyûröm,és beledobom a kukába.Megvárom,amíg Anne elalszik,és csak azután lépek ki a ház ajtaján.Egy hülye denevér vagyok.
Ahogy megyek,minden szórakozóhelyrõl emberek vidám ordibálása hangzik.Ez egy darabig nem izgat,de mikor már a huszadik mellett haladok el,betérek.Tele van nem józan emberekkel az egész hely.
Körbenézek,és nem látom semmi értelmét,hogy tovább maradjak itt.Egyszerûen csak jó hangulatot akartam magam körül,de ez pont nem egy ilyen helyen fog megtörténni.Kissé csalódottan lépek ki.
Lehet,mégsem volt rossz ötlet ez az egész Franciás ötlet.Még ha nem is vállalnám a munkát,biztos hogy fater venne egy kisebb házat,ahol lakhatnék.Meh,inkább majd jövõre.Elhaladok az õ háza elõtt is,de nem állok meg.Nem lenne értelme.Elcsesztem,és..és nem akarom még egyszer.Hazaballagok,és bezárkózom.Most hagyjanak.
Nem fekszem le,nem tudnék aludni,inkább helyette megkeresem a kidobott,összegyûrt papírt.Nézem a számokat,de nem merem felhívni.Félek,hogy nem lesz jó.És azért is félek,mert..nem tudom.Beborulok az ágyba,és magamra húzom a takarót,de hagytam egy kis helyet a levegõnek.
 

-Jó reggelt! Nem is terelem a szót,ideköltözhetek? Aito már nem akarja,hogy ott legyek vele..-mondja kissé szomorúan.Jólvan.
-Gyere,nyugodtan.Nekem mindegy.-sóhajtom,mire látszólag megörül.
-Képzeld,tegnap megismerkedtem egy lánnyal,a neve Helen.Valamilyen szerkesztõ..Na mindegy is,ma este megint találkozunk az itteni bárban.Te nem jössz,Fran?-kérdi.Eh,nekem úgyis mindegy,hogy itthon,vagy a bárban verem a fejemet a falba.
-Oké,te most menj haza,pakolj össze,aztán..Majd meglátjuk.-állok fel,és ki is spurizott az ajtón.Addig felöltözöm,és megetetem a nyulat.
Órák múlva,pár nagy dobozzal tér vissza,és megmutatom neki a szobát.Lepakol,és mindent ízlése szerint helyez el.
~*~ 
Már késõ este,amikor odaérünk a bárba.Egy fekete hajú,kék szemû csajszi odajön hozzánk.Aha,szóval ez az a Helen.
-Bemutatom neked a tesómat,Frant.Fran,õ itt Helen,akirõl beszéltem neked reggel.-mintha abba reménykedne,hogy ez.. ez a lány felkeltette az érdeklõdésem.Csöppet sem.Bemegyünk az ajtón,és most,nem bömböl a zene.Halkabbra van véve,és lassú zene van.Ennek örülök.Leülünk a bárpulthoz,a lányok kérnek egy kólát,én meg egy üveg sört.
-Tényleg Helen,te milyen szerkesztõ is vagy? Elfelejtettem..-vakarja fejét a nõvérem mosolyogva.
-Újság szerkesztõ.-bólint rögtön,és rám szegezi tekintetét.Te jóó ég..
-Na és õ,mivel foglalkozik?-végigmér.Szóval nem tetszem.Ez van kislány,majd legközelebb.Anne elmondja,hogy egy bandám van.Csendben forgatom az üveget,és meg sem mukkanok.Eh,nekem semmi keresni valóm nincs itt.Felállok,és kilépek az ajtón.Nem nekem való ez.
Távolodom a bártól,és inkább bementem a parkba.Éjszaka nincs itt senki,ezért jó itt üldögélni,vagy csak sétálni pár kört.Cipõkopogás.Hátranézek,és Anne siet nagy felém.
-Ne hozd rám a szívbajt!-hát igen,mondjuk szó nélkül leléptem..
-Bocsi,de..ez nem megy nekem..Menj nyugodtan vissza Helenhez..--leülök a padra,és onnan nézek rá.
-Helen elment.És most mondd el,hogy mi bajod van? Nem értelek..-leül mellém,és kíváncsian várja a történetet.Végül belekezdek.