|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Lee | 2011. 09. 15. 21:20:10 | #16694 |
Karakter: Kazuya Mishima
Megjegyzés: Yamatonak
Egy fekete bőr ruhában megyek az új suli felé. Mikor a suli elé érek nézek egy jó nagyot. Jó nagy suli a termei is biztos jó tágasak. Majd szépen lassan bemegyek és kimegyek a dohányzóba elszívok egy cigit majd elmegyek az osztályhoz. Kezet fogok a srácokkal és bemutatkozunk egymásnak majd elkezdünk beszélgetni és hülyéskedni. Meglátok egy fiút aki nagyon megtetszik nekem. Oh…..add hogy ebbe az osztályba járjon…És igen ebbe jár!Kell nekem!!Ő csak is ő….Bemegyünk a terembe és éppen leülnék a gyönyörűséges fiúka mellé mikor a tanár visszahív. Leteszem a táskámat az asztalra majd kimegyek a tanári asztalhoz és az osztály felé nézek és zsebre vágom a kezeimet.
- Kazuya Mishima vagyok. Nem tudom ki ismer és ki nem. Pankrátor vagyok jelenleg ECW világbajnok vagyok- Mondom és kigombolom a bőr felsőmet ami alatt a derekamon pihen a világbajnoki öv- Sokan kérdezték miért akartam ez lenni…Hogy hú….biztos csak a pénzért. Nem…Az volt mindig is az álmom hogy majd egyszer az én belépő zenémet is túl üvölti a közönség. Mikor ez először megtörtént zökögni kezdtem…Nagyon jó érzés- Vigyorodok el- ja és még egy dolog amit jobb ha most elmondok….Fölleg a lányok miat….Meleg vagyok-mondom körbenézve.-Kérdés?- kérdem
- Milyen műfajban csinálod- kérdi az egyik srác
- High Flyer vagyok aki nem tudja annak elmagyarázom. Én megpróbálom szép küzdelemmel megnyerni a mérkőzést tehát szaltókat ugrok be közben végigpördülök az ellenfélen és még sorolhatnám-mondom
Mikor vége végre az óráknak a tanár a többiekkel az első sorba ül. Kicsit később elsőtétűl minden és megszólal egy metál zene. Majd én jelenek meg övvel a derekamon. Egy fekete cipő egy fekete bőrnadrág van rajtam. Felső nincs rajtam. De egy kékes arany maszk van az arcomon. Elkezdek a ring felé futni majd a ring előtt felugrok és a felső kötél felett beforgok egy előre szaltót és úgy érkezek lábra a ringben. Azt igazgató jön be mikrofonnal a ringbe.
- Üdvözöljük az új diákunkat az ECW világbajnokot a mexikói harcost a Viperát Kazuyát!!!- üvölti ki végül a nevemet ekkor állok fel a korlátra és tárom szét a karjaimat. Majd leszállok és elkérem a mikrofont
- Vezess, Kövess, vagy tűnj az utamból.- mondom merev hangon
Majd visszaadom az igazgatónak a mikrofont és a bírónak adom az övet. Bejőn az ellenfél és elkezdjük ütni egymást. Közben az igazgató mondja a mikrofonba hogy drukkoljanak nekem mert az első cím védésem ez. Nekilök az ellenfél a kötélnek visszapattanok majd mikor elé érek és leütne elfordulva futok tovább a szembe levő kötélnek és onnan is visszapattanok majd az ellenfél felém fordul és felemel majd a vállán pörgök végig és rántom le a ringre. Felállok és a korlátra állok a közönség felé és felüvöltök majd egy dupla hátra szaltóból érkezek az ellenfélre. Megpróbálom kiszámoltatni de jelez majd mikor felállunk felugrik és két lábbal rúg fejbe így kiessek a ringből az osztály elé. Kimegy a ringből az ellenfél és egy vas széket emel fel majd azzal kezd engem el ütni. Felüvöltök a fájdalomtól. Majd belöka ringbe és hozza a vas széket is a hát támla és az ülő rész közé teszi a lábamat majd a korlátra áll és onnan akar rám ugrani így eltőrve a lábamat. Szerencsére időben elgurulok és lassan tolom le a lábamról a széket majd nehezen felállok és félre söpröm a hajamat az arcomból majd a srác fejét a két lábam közé húzom és a nyakamba emelem és úgy vágom le majd rádölök így tus veszélybe fogva őt. Éppen hogy kitud jönni. Idegesen ütök a ringre majd nehezen felállok és a korláthoz állok majd a köteleket fogom meg és idegbajosan üvöltök fel mikor négykézláb van neki futok majd fejbe rúgom. Mikor feláll nekem fut a nyakánál kaszálom el újra feláll és nekem fut újra a nyakánál kaszálom el. Megint feláll és nekem fut majd felemelem és levágom a ringre. Idegesen nézke körbe hallom az RKO T ahogy üvöltözi pár ember. Összeesek majd aringet kezdem el ütni mikor nehezen feláll az ellenfél és felém fordul felugrok és a tarkójánál elkapva rántom le a ringre. Elkezdem kiszámoltatni és sikerül. Fekve pihenek és Nehezen felállok a bíró felemeli a kezemet közben megszólal a belépő zeném és a kezembe adja az övet. Kezet fogok a bíróval majd felsegítem az ellenfelet és vele is kezet fogok. Majd felálloka ringre és magasba emelem a kezemet. Kimegyek az osztályhoz pacsizok mindenkivel de mikor Yamatohoz érek rámosolygok és végigsimítok az arcán. Elmegyek az öltözöbe lezuhanyzok majd átöltözök és haza megyek.
|
| oosakinana | 2010. 09. 28. 21:45:15 | #8232 |
Karakter: Kenshin Mori
Megjegyzés: (Souji-nak)
- Ne beszélhetsz azt mondta az orvos, csak akkor maradhatok, ha hagylak pihenni...
Őt figyelem végig és nagyon jól esik, hogy bent van velem. Elmosolyodok kicsit, de felszisszenek, mire odajön és végig simít felsebzett ajkaimon.
- Annyira sajnálom.. az.. én hibám...- mondja, de nem értem, hogy miről beszél, hiszen nem ő tettem egyáltalán.
- M.. mit sajnálsz?- adok hangot kételyemnek.
- Az én hibám... én.. azt akartam...
- Ssss... nem a te hibád...nem t..te küldted rám őket..
- De ha nem engedlek el, ahogy akartam, akkor nem lenne baj....- mondja kicsit hisztérikusan és elkezd könnyezni. Kezemet felemelem, majd letörlöm a könnyeit.
- Ne sírj márhhh mondom, nem tehetsz róla..
- De igen – hajtja a fejét a tenyerembe. - én nem akartam, hogy elmenj.
Elmosolyodok és boldog vagyok, hogy ezt hallom tőle, mert örömmel tölt el a tudat, hogy végre ő is elkezdett érezni irántam valamit.
- Ennek örülök...
Látom, hogy meglepi szavaim, de nincs e mit meglepődni. Észreveszem, hogy elgondolkozik és elvörösödik, majd elkezd odahajolni hozzám
- Vörös a fejed..
- Kapd be.. - morog rá, majd - Örülök, hogy megmaradsz...- jól esnek szavai, majd amikor megérzem ajkait nagyon jó érzéssel tölt el és viszonzom a csókját.Annyira jól esik, hogy az valami fergeteges.
~*~
Párnap múlva kiengednek és közben minden nap élvezhettem Soujinak a társaságát, aminek nagyon örülök, hiszen így meg is ismerhetem kicsit, ami csak jól jön. Mesél magáról, de én is mesélek, és olyan dolgokat mesélek el neki, amit eddig még soha senkinek nem meséltem ezelőtt.
Most is éppen nála vagyok, mert megkért, hogy menjek el, amit örömmel teszek, és ha nem kérte volna, akkor is elmentem volna.
- Nem kérsz valamit? – érdeklődik kedvesen, mire csak ránézek.
- Ha a csókodat is felajánlod, azt örömmel elfogadom. – mondom mosolyogva, mire halványan elmosolyodok. Mintha az utóbbi időben kicsit meg tanult volna mosolyogni, ami nagyon tetszik. Odahajol hozzám és megcsókol, amit viszonzok, és kicsit szenvedélyessé válik a csókunk, amit nagyon élvezek és olyan régen karom így csókolni, hogy örülök végre most már sikerül.
Egyre jobban kezdünk belemelegedni a dolgokba magamhoz, ölelem, ezért kicsit rám fekszik, de azért még vigyáz a mellkasomra, mert érzékeny a súlyra. Lefekszik mellém és úgy bújik hozzám, miközben a hátát és a fenekét simogatom. Élvezem a pillanatokat és nem akarom, hogy abba maradjanak. Levegőhiány miatt megszakítjuk a csókot és egymás szemébe nézünk, de ahogy látom szerelmem szemében mintha vágyat látnék, amire csak elmosolyodok.
- Itt maradsz éjszakára? – érdeklődik, mire csak bólintok.
- Örömmel. – suttogom, szinte a szájába és megcsókolom megint, mire csak éhesen kapok ajkai után, amit érzek, hogy örömmel viszonoz, mire kopogást hallunk és kicsim elszakad tőlem, de már nem távolodik el ami jól esik, hiszen ezzel is kezdem érzékelni, hogy kezd teljesen hozzá szokni jelenlétemhez.
- Ki vagy és mit akarsz? – hallom kicsit goromba hangját, mire ránézek.
- Kérlek. – nézek, rá tudja, hogy nem szeretem amikor goromba és undok másokkal szembe. Nagyot sóhajt.
- Gyere be. – mondja kedvesebben, mire a szobalány jön be, aki elég kedves teremtménynek látszik alapjáraton. – Mit szeretnél? – kérdezi, de látom rajta, hogy nagyon türtőztetnie kell magát, hogy ne hordja le, de miattam meg teszi.
- A szülei hívatják az úrfit.
- Rendben. Már is megyek. – mondja, majd int neki, hogy mehet, mire odabújik hozzám. Olyan furcsa, hogy két énje van.
- Lemenjek veled? – kérdezem és tovább simogatom.
- Pihenjél az orvos azt mondta, hogy pihenned kell, majd elintézem egyedül. – mondja kedvesen. Megcsókol, mire kicsit elkapom, és mélyítek rajta egy sort, mire érzem, hogy elmosolyodik. Elszakad nehezen ajkaimtól és lemegy a szüleihez.
15 perc elteltével tér vissza és amint látom nagyon boldog, amire elmosolyodok. Odajön hozzám és megcsókol, ami most ő mélyít el. Kicsit meg lep a hevessége, de nagyon is tetszik. Megszakítom a csókot és a szemébe nézek.
- Na, mit mondtak a szüleid? – érdeklődök és kezdek kíváncsi lenni, hogy mire jutott a szüleivel és remélem, már foglalkoznak vele, de ennek ellenére szeretném, ha együtt maradnánk, mert teljesen belé habarodtam.
|
| oosakinana | 2010. 09. 22. 20:02:57 | #8025 |
Karakter: Kenshin Mori
Megjegyzés: (Souji-nak ~Nyekooka-nak)
- Öhm.. most már felveheted a pólód. – mondja zavartan, mikor már kezd oldódni a hangulat. A szülei nagyon felkurták az agyamat.
- Jó ez így szerintem. – mondom elégedett vigyorral az arcomon.
Látom, hogy elég ideges tőlem, de nem értem, hogy miért. úgy sem fogok vele olyat csinálni, amit nem akar. Az erkélyhez lép.
- Meleg van bent... kinyitom kicsit. – mondja, de megállítom a tevékenységében.
- Ha meleged van, miért nem veszed le a felsőd? – kérdezem tőle egyszerűen, mire felém kapja a fejét, majd zavartan néz más fele. Lassan nyúl a felsőjéért és szinte percekig tartó másodpercek alatt veszi le a felsőjét. Mikor meglátom felsőtestét, kicsit a nyál is összefut a számba és nagyot jelek. Nagyon kívánom, de rohanom le. Kitudja miket tud vagy miket nem.
Felállok és odamegyek hozzá, és alaposan végig mére, mire látom, hogy nagy vörösségben úszik az arca. A kezemet bársonyos kézgejéhez érintem, majd szinte alig érve hozzá húzom a kezemet felfele, egészen a válláig. Látom, hogy zavarja a dolog, ezért félre néz és egyáltalán, mintha nem is venne rólam tudomást, de nem baj hozzá kell szokatnom a dologhoz, főleg, úgy, hogy nem vagyok hajlandó elengedni magamtől többet.
- Én..
- Sss.. - teszem ujjaimat az ajkaira, majd végig húzom az arcán és a mellkasán kezdek el kicsit játszadozni.. - Ne félj, én semmi olyanra nem foglak kényszeríteni, amit belül nem akarsz.
- Ezt hogy érted? – kérdezi és felnéz a szemembe, mire látom, hogy letaglózik kicsit. Vággyal teli szemekkel figyelem, de nem csinálok semmit. Uralkodok magamon.
- Pontosan tudod, én nem erőltetek semmit.
- Azt reméltemis. – mondja hátra lépve. - tényleg meleg van.
- Hát akkor..
- Nem, nem veszem le a nadrágom. – mondja ingerülten, ami engem kezd emlékeztetni, a régi énjére, ami nagyon nem tetszik. Gondolom van valami a nadrágba, ami miatt nem meri levenni.
- Miért nem?? Láttam már olyat. – mondom neki egyszerűen, hiszen nekem is farkam van, akár csak neki.
- Akkor fázni fogok.
- Felmelegítelek. – mondom és közelebb lépek hozzá
- Jó így. – mondja vörös fejjel, mire én csak közelebb lépek hozzá és nem akarom annyiban hagyni a dolgokat.
- Mondtam, hogy nem erőltetem. – gyengéden magamhoz ölelem.. ujjaim álla alá helyezem és felemelem, majd mikor meg akarnám csókolni, érzem, hogy a vágya elkezd növekedni, amire csak megtorpanok és elmosolyodok kicsit.
- Ez mi?- kérdezem, mire csak annyit látok, hogy a szoba sarkába megy és ágyékát fogja szorosan.
- Nem tehetek róla!! ezt szokta csinálni!! – még beljebb megy a sarokba és egy takarót is magára húz, mire megdöbbenek, akkor ezek szerint semmit nem tud, hogy mire is kéne használnia eredetileg. Leülök az ágyra és rá nézek.
- Soha nem használtad még semmire pisilésen kívül igaz? – nézek rá, mire nem válaszol, csak elfordítja a fejét és látom, hogy kicsit ki van akadva. – Figyelj nincs semmi baj ez normális.
- Mi a normális? Az hogy feláll, ha hozzám érsz vagy hozzám simulsz meztelen testeddel vagy az hogy szinte minden reggel így néz ki és nem tudok vele mit kezdeni?!! – kérdezi kiakadva, mire rá néztem.
- Mind a kettő. – mondom neki.
- De miért? Mi a fene folyik velem? – néz rám és mintha valami megmentő választ várna tőlem.
- Figyelj, menj el, zuhanyozz le hideg vízzel, utána mindent normálisan elmagyarázok rendben? – nézek rá, mire csak bólint, és szinte spurizik be a fürdőbe, ahol magára zárja az ajtót. Megrázom a fejemet, majd bekapcsolom a gépét és elkezdek rajta keresgélni, amíg hallom, hogy tudok, leszedek egy kis filmet, meg keresgélek oldalakat, amiket hamar meg is találok, amik nekem kellenek.
20 perces zuhanyzás után, kilép, mire rá nézek és leteszem tálcára a dolgokat és ránézek.
- Jobban vagy? – kérdezem, mire csak bólogat.
- Sa…Sajná….. – mondaná, de közbe szólok.
- Emiatt ne kérj bocsánatot, hidd el, hogy bennem is van egy adag adrenalin, mikor velem vagy félmeztelenül. – mondom őszintén, mire csak elvörösödve fordítja el a fejét. – Ülj le, kérlek. – mutatok a mellettem lévő székre. Nagy nehezen és kicsit bátortalanul, de leül mellém.
- Most amiket látni fogsz kicsit meg is kell értened, a szerszámodat nem csak pisilésre kell használnod. – kezdem el neki magyarázni, majd mutatok neki pár filmet, amikre elfordítja a fejét, vagy a szemét takarja, de nem szabad. Leveszem a kezét, vagy vissza fordítom az arcát, mert látnia kell. Mutatok neki egy két pornó filmet, amire nekem is felforr a vérem, de ő még takargatni is próbálja, közben próbálom nyugtatni, hogy minden rendben van és ez normális.
Próbálok mindent normálisan és értelmesen elmagyarázni, de annyira eltelik az idő, hogy észre sem veszem és már lassan éjfél van. Az órára nézek, mire csak nagyot sóhajtok.
- Figyu már Souji. Nem maradhatnék itt? – kérdezem meg, meg hát eléggé fáradt is vagyok és ásítok egyet.
- Öööö… hát nem is tudom. – vakarja a fejét, mire elmosolyodok.
- Nem gond, ha nem hát nem, akkor hazamegyek. – mondom és felállok, mire látom, hogy Souji is feláll.
- Nem azért mondtam, ha szeretnél, maradhatsz nyugodtan. – néz félre, amiből sejtem, hogy nem nagyon szeretné, csak a megegyezés miatt szeretne udvarias lenni. Odamegyek hozzá.
- Nem zargatlak, majd holnap is jövök. – mondom neki, majd megcsókolom szenvedélyesen, amit viszonoz, majd kinyitom az ajtót és elmegyek tőlük.
Ahogy haza fele tartok megtámad vagy 4 srác és alaposan összevernek, mire csak vért köhögök ki magamból és a földön fekszek. Egy járó kelő megkönyörül rajtam és hívja a mentőket, akik egyből bevisznek a kórházba és meg is műtenek, mert belső vérzésem volt és a az egyik törött bordám kicsit kilyukasztotta a tüdőmet, és amiatt köhögtem fel vért.
~*~
Mikor felébredek a műtét után, körbe nézek, csak egyetlen egy embert látok magam mellett, még pedig Souji-t, amire meglepődök.
- Hé… Kölyök, miért vagy itt? – kérdezem tőle, akadozva, mert még nem nagyon tudok normálisan levegőt venni és fáradt is vagyok.
|
| oosakinana | 2010. 09. 19. 09:50:17 | #7912 |
Karakter: Kenshin Mori
Megjegyzés: (Souji-nak ~Nyekooka-nak)
- Ígérem, nem mondok többet csúnyát rájuk, és.. és nem akadok ki.. ha.. Megcsókolsz.. vagy.. ha khöm...- látom, hogy nagyon zavarban van. - ha bárhol hozzám nyúlsz. – látom, hogy nagyon nem akar valamit, de nem kell aggódni nem, lesz semmi gond. Rám néz.
- Lássuk. – mondom és magamhoz húzom próba képpen. Testünk szinte teljesen összeér, de nem mond semmit. Ez nagyon tetszik. Felnéz rám, mire lehajolok és ajkaira adok csókot, mire nem ellenkezik, és nem kezd el kiakadni sem, csak meglepődik. Nyelvemmel finoman a szájába hatolok, amire érzem, hogy meglepődik, de mindjárt adok neki más miatt meglepődni. Kezeimmel fenekét kezdem el simogatni, mire érzem, hogy megfeszül és furcsa neki az érzés. Kezeit megérzem mellkasomon, ahol érezheti, hogy szívem milyen őrült táncot jár. És érte.
- Látom, most még tartod a szavad... Így is maradjon!- figyelmeztetem.
Nem mond semmit, csak hevesen bólogat, és a lába remeg, mire nem értem, hogy mi baja van. Mindjárt itt esik össze, ha úgy nézzük.
- Mi van veled kölyök?- kérdezem meglepődve, de nem válaszol.
- S.. Semmi. - suttogja - nem.. Nem akarsz öhm.. bejönni? – kérdezi, mire elmosolyodok.
- De szívesen. – mondom komolyan, majd átkarolom, és úgy megyek vele a házba, hogy már a barátom és az enyém. Nem fogom többet elengedni az egyszer biztos. Túlságosan is belezúgtam már.
- Kicsim?? – halljuk meg kincsem anyukáját, aki ránk néz - hát ti?
- Jó napot kívánok Shungo asszony. – hajolok meg kicsit, csak hogy ne legyek bunkó. Kicsim csak biccent anyjának, aki mosolyogva néz minket.
- Mond neki, hogy felmegyünk a szobádba. – suttogom észre vehetetlenül a fülébe.
- Felmegyünk a szobámba...ketten... - mondja kicsim elvörösödve, mire az anyja meglepődik, majd el is szalad és ott hagy minket.
- Na, jól haladunk. – súgom újra a fülébe olyan érzékien, hogy érzem, mikor végig fut rajta a hideg és innen tudom, hogy tetszik neki és nagyon is élvezi a helyzetet, annak ellenére, hogy nem akarja beismerni magának. Szinte szalad felfele a szobájába, ahova követem, majd mikor bemegyünk. Kulcsra zárom az ajtót és ránézek.
- Így hihető. – suttogom neki és közelebb megyek hozzá. Látom, hogy fél pedig nincs mitől most még első alkalommal, úgy sem fogom megfektetni előbb, szokjon hozzám, hogy a közelébe vagyok és leszek mostantól a nap szinte minden percében.
Odamegyek hozzá, majd lágyan, de még is szenvedélyesen megcsókolom, amit most végre viszonoz is. szorosan ölelem és a hátát simogatom, majd egyszer csak kopogást hallunk, majd dörömbölést, mikor nem tudnak bejönni.
- Souji. Nyisd ki az ajtót! – hallunk kiabálást az ajtó másik oldaláról, aki kicsim apukája.
- Mit csináljak? – néz rám, mire elmosolyodok.
- Nyisd ki és légy határozott, hogy ne zavarjanak. – mondom neki, majd leveszem a felsőmet így most már csak a meztelen felső testemet látja, amire nagyon nyel. Elmosolyodok, és csak intek neki, hogy menjen.
Kinyitja az ajtót, mire a szólei csak megdöbbenve állnak az ajtó előtt és engem figyelnek.
- Még is mit csinál a fiúnkkal? – kérdezi az anyja. Odamegyek kicsim mögé és a kezemet a derekára teszem.
- Csak azt, amit ő is akar. – mondom őszintén. – Nem is vették észre, hogy a fiúk esetleg a fiúkat szereti? – kérdezem tőlük, majd kicsim elé állok. – Még is milyen szülők maguk?
- Olyanok, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyereküknek jó legyen.
- Egy nagy frászt. – kezdek kiakadni kicsit. – Csak az anyagiakat adják meg, de szeretet mikor adtak neki utoljára? – kérdezem kicsit megemelve a hangomat. – Tőlem meg kapja, azt, amit maguktól soha nem kapott. Én szeretem a fiúkat és eszem ágába nincs elengedni, még akkor, sem ha lecsukatnak. – mondom komolyan. – nézzenek már magukra istenem. Milyen szülők maguk? Szégyellem magam maguk miatt. Egyetlen egy jó szót nem kapott maguktól. Egy saját szerzeményét játszotta el múltkor maguknak és csak annyit kapott rá, hogy borzasztó volt. Tudja hány gyerek ír zenét a saját szüleinek? Egy se és pont ezért, mert ez lesz a reakciójuk – kiabálom le őket teljesen.
- Még is mit képzel magáról, hogy így elkezd kiabálni velünk a saját házunkba?
- Tudja, mit nem érdekel. Leszarom, hogy mit mondanak. Engem csak Souji érdekel, és hogy többet ne kelljen szenvednie semmiből sem hiányt. – mondom komolyan, majd becsapom rájuk az ajtót és be is zárom. Irtó dühös vagyok. az egyik pillanatban Souji kezét érzem meg a hátamon.
- Köszönöm. – suttogja. Megfordulok, majd szorosan ölelem magamhoz és a hátát simogatom.
- Nincs mit megköszönnöd kölyök. Ez az igazság, amit mondtam. – mondom őszintén és tovább ölelem, meg simogatom.
|
| oosakinana | 2010. 09. 14. 16:55:16 | #7786 |
Karakter: Kenshin Mori
Megjegyzés: (Souji-nak)
A haverokkal beszélgetek és kezdeném jól érezni magam, mikor oldalra nézek és meglátom őt, akit pont el akarok felejteni. Eleinte meglepődök, majd iszonyatos düh kerekedik felém.
Mikor meglátom, hogy elindulna felém, de nem akarok, most vele lenni, ezért megfordulok és elindulok egy másik irányba. Nem vagyok kíváncsi, hogy mivel akar még kínozni.
- Hé...hééé. Kenshini!!!!!- kiáltja utánam, de nem akarok beszélni vele még mindig. Túl mélyre nyúlt. - Várj... – mondja, mire nagyot sóhajtva megállok, és megfordulva felé nézek, mire eleinte sajnálkozva és kicsit vágyakozva nézek rá, de egy idő után már megint dühvel és mérgesen.
- Mit akarsz??? Újabb sértegetés? – kérdezem kicsit gúnyosan. - Mert akkor mehetsz is..
- Nem.. én... én... szeretnék.. szóval.. nagyon paraszt voltam.
- Végre valamiben egyetértünk.
- Nem könnyíted meg.
- Nem állt szándékomban megkönnyíteni neked semmit....
- Megértem.... de....szeretnék...
- Igen??? Nem érek rá egész nap.
- Bocsánatot kérni.. – nyögi nehezen, de ezzel most nem fog sok mindent elérni.
- Oké.. megtörtént.. Most már mehetek??- kérdezem ugyan olyan bunkón, mint ahogy ő tette régebben. Közelebb jön hozzám és rám néz, mire csak vörösödve látom az arcát.
- Szükségem van a segítségedre.... megteszek érte...bármit... – kemény szemekkel nézek rá, hogy az már szinte nekem is fájt. Nem tudom, hogy mi lesz ezek után.
Egyre jobban töröm a fejemet és nem tudom, mit akar pontosan és mire vágyik, már nagyon régen nem szóltam hozzá.
- Mit mondasz? Segítesz nekem? – kérdezi, mire rá nézek.
- Ezen gondolkoznom kell. Menj haza, majd kereslek, ha döntésre jutottam. – mondom és fordulnék, mire megfogja a karomat.
- Kérlek szépen. Segíts nekem, csak akkor figyeltek rám a szüleim, amikor te is ott voltál. – mondja, mire egyre jobban kezd elfogni, hogy segítsek neki.
- Mondtam átgondolom, és majd szólok. – kiszedem a karomat a kezei közül, majd tovább megyek, és ott hagyom. Hallom, hogy még mondana valamit, de most inkább pihennem kell.
Haza megyek és lefekszek kicsit pihenni a plafont figyelem és csak gondolkodok a történteken, és hogy még is mit akar nekem ezzel mondani, hogy segítsek neki. Vagy tényleg ennyire szüksége van rá, vagy lehet, kicsit én is tetszek neki és így akarja palástolni a dolgokat, de fogalmam nincs… bár jobban végig gondolva a dolgokat, kötve hiszem, hogy tetszenék neki. Annyira gondolkozok, hogy elalszok.
Másnap reggel mikor felébredek elég nyúzott vagyok. kikászálódok, majd miután megreggelizek, felveszem a cuccaimat, és elindulok a sráchoz. Rendben beleegyezek, de lesznek feltételem vagy elfogadja, vagy nem ő dönt.
Mikor megérkezek, becsengetek, majd pár perc múlva ő nyit ajtót. Hátra néz, majd kijön és becsukja az ajtót, majd rá tekint.
- Szia. – köszönök neki, mire rám néz reménykedő tekintettel.
- Szia. Hogy döntöttél? – érdeklődik, mire csak ránézek.
- Vannak feltételei annak, hogy elfogadjam.
- Rendben mindent megcsinálok, ígérem… - mondaná, de félbe vágom.
- Ezt majd az után mond, hogy végig hallgattál. – mondom neki, majd nagy levegő után folytatom. – El kell viselned minden fajta érintésemet, akár hol érintelek. Ha megcsókollak, nem fogsz úgy kibukni, mint a múltkor és a legfontosabb, hogy a szüleimet soha többet ne merd a szádra venni, mert egy rossz szó rólunk és soha többet nem fogsz látni. – mondom komolyan, majd ránézek, és a válaszát várom, hogy ezekre a feltételekre mint mond. Ha eltudja fogadni és képes betartani, akkor nem lesz semmi gond azt hiszem, de már magam se tudom…
|
| oosakinana | 2010. 09. 11. 16:57:17 | #7715 |
Karakter: Kenshin Mori
Megjegyzés: (Souji-nak)
Egy ideig csak engem méreget, majd kezet fog velem. Olyan bársonyos érintése van, nagyon tetszik és öröm vele kezet fogni. Legszívesebben soha nem engedném el a kezét.
~*~
Egy órája egyeztünk meg és eddig minden simén ment, amíg a szolgálónak nem szólt be. Mire szóltam neki, hogy fogja vissza magát rám néz és kicsit oda hajol hozzám.
- Ő csak egy cseléd. – morog rám suttogva. - úgy beszélek vele, ahogy akarok. – mondja nekem dühösen.
- Akkor nem segítek.. – mondom neki komolyan. Eszem ágába nincs egy olyannal tárgyalni, aki nem képes tartan a szavát.
- Rendben. - elvicsorodik. - így jó? – kérdi és a fejét is félre biccenti, ami már jobban tetszik. Így már felfogható egy mosolynak is.
- I.. Igen. - mondom és a mosolytól kicsit zavarba is jövök, mert annyira aranyos, hogy menten lekapom.
- Souji!!! Kérlek.... játssz nekünk valamit. – utasítja az anyja.
Feláll, majd egy hegedővel tér vissza. Az állára rakja és elkezd játszani egy darabot. Nem igazán ehhez a műfajhoz tartozok, de tetszik, amit játszik. Mikor leveszi, körbe néz és látom, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. Kérdőn nézek rám, mikor letörli a könnyeit és körbe néz. Mindenki tapsol neki, mert tetszett, amit játszott. Éppen szólnék, hogy megdicsérjem, az anyja szólal meg.
- Souji!!! Kisfiam.. Mi volt ez a szörnyű zene??? Miért nem mást játszottál? – kérdezi, mire meglepődve hallom hangnemét. Soujit figyelem. Ráharap ajkaira és látom, hogy könnyeivel küszködik.
- Sajnálom...- nyögi ki halkan és meghajol. - Legközelebb többet gyakorlok édesanyám. – mondja fegyelmezetten, mire csak bólintanak a szülők.
- Engedelmükkel. – mondja, majd szinte menekülve szalad ki a szobából. Felállok és eleinte csak utána megyek, de mikor nem látnak, neki iramodok és elkezdem keresgélni minden fele. Szaladok, mint egy mérgezett egér, hogy megtaláljam, ami végül sikerül is.
- Hé...töki....hát itt vagy...már aggódtak érted....- lihegek kicsit.
- Igazán?? Azt kétlem. – mondja nyersen, mire elhúzom a számat és leülök mellé.
- Nem ismerem az ilyen zenét, amit játszottál.. Nem forgok ilyen öhm... zenei körökben.....
- Valahogy sejtettem. - mondja unottan.
- De.... – próbálom folyatni még mindig kicsit hebegve-habogva. - szerintem, nagyon.....szép volt.... – mondom őszintén, amit gondolok. Rá nézek és látom, hogy teljesen meg van lepődve, hogy ilyeneket mondok neki, de hát, ha egyszer ez az igazság.
- Nem kell megvigasztalni. – mondja nekem.
- Nekem nem úgy tűnt az előbb. – mondom komolyan, mire elkapja a tekintetét és más fele figyelget.
- Nem kell senki sajnálata... Amúgy sem volt jó....
- Szerintem igen. – mondom a választ mind a kettőre, mert mindenkinek szüksége van törődésre és tényleg szép volt, amit játszott. Látom rajta, hogy gondolkozik, amibe nem szólok bele.
- Hogy akarsz nekem segíteni? – kérdezi, mire rá nézek.
- Így. – mondom, majd oda hajolok és megcsókolom gyengéden.
Érzem, hogy teljesen meg van lepődve és a szemébe nézek nem is tudom, hogy mi van velem, de úgy éreztem ezt most meg kell tennem. Hirtelen ellök magától és felpattanva néz rám.
- Még is mi a nyavalyát csinálsz? – kérdezi felháborodva. – meg vagy te húzatva? Minek nézel te engem? – néz rám komolyan, mire én is felállok.
- Te mondtad, hogy segítsek neked. Egyedül így tudok csak segíteni, hogy a szüleid rád figyeljenek. – mondom komolyan.
- Úgy hogy megcsókolsz? Mi vagy te buzi? – kérdezi merő gúnnyal a hangjában, ami nagyon rosszul esik.
- Csak hogy tudd, igen az vagyok és már kezdtél megtetszeni, de látom képtelen vagy kedves lenni. – mondom neki
- Tudod, mit húzz el innen. Menj vissza anyádhoz és többet ne keress. Felejts el, hogy valaha is léteztem. Anyád biztos szégyenkezik, amiatt ami vagy. – mondja komolyan, amit soha nem szerettem.
- Fejezd be. – szólok rá kicsit dühösen.
- Miért, mert szólsz anyukádnak?
- Semmi érzelem nincs benned. – kezdek el kiakadni. – Jobb, ha tőlem tudod meg, hogy a szüleim 5 éve meghaltak. – mondom neki komolyan és őszintén.
- Lehet ők jártak jól. – mondja, mire csak egy pofont adok neki.
- Szívtelen vagy és menthetetlen. Nem csodálom, hogy… mindegy, nem leszek olyan, mint te. – mondom neki, majd megfordulok és visszamegyek, a házba felveszem a cuccaimat, mire megállítanak.
- Már is mész kedves? – kérdezi Souji anyja.
- Igen és jobb, ha tőlem tudja meg, hogy szívtelen fia van. – mondom komolyan, mire látom, hogy meglepődik, majd becsapom magam után az ajtót és már megyek is haza fele.
Haza megyek, majd felmegyek a szobámba, semmit nem mondok bátyámnak, aki faggatna, mivel már kicsit könnyesek a szemeim. Beülök, majd csörög is a telefonom. Haverom hív, hogy minden rendben van, és hogy menjek el a vidámparkba, mert mindenki ott van. Nagyon nem akarok menni, de a végén csak meg győz így nincs más választásom felveszem a cuccaimat és megyek a vidámparkba, ami számomra, most nem olyan vidám.
Ők barmulnak és meg csak megyek mellettük, mint egy élő hallott. Egy mosoly nincs az arcomon és csak Souji jár a fejembe. Hogy volt képes ilyeneket mondani. Nem hiszem, hogy ebből már lehetne akár mi is. el van teljesen veszve az ügy. Mást kell keresnem, aki elfelejteti velem azt az idiótát és minden jobb lesz akkor… remélem…
|
| oosakinana | 2010. 09. 07. 19:04:47 | #7637 |
Karakter: Kenshin Mori
Megjegyzés: (Souji-nak)
Bevezetnek minket a szalonba, ahol lenni fogunk. Körbe nézek és látom, hogy milyen gyönyörű házban vagyunk. Taeyang-gal beszélgetek, de most halkan és kulturáltan. Nem mondok semmit a srác szörnyeteg viselkesédéről. Minek okozzak a szülőknek fájdalmat. Felesleges lenne.
- Souji kérlek, kínáld meg a vendégeinket valamivel, aztán vidd el a fiúkat és járjátok körbe a házat.
- Igen édesanyám – meghajol és engedelmeskedik, mire nekem csak a szám nyílik ki teljesen és nem tudom, hogy most mi legyen, és hogy mi van.
Körbevezet minket, ahogy az anyukája mondta neki. Nem szólunk egymáshoz, de nem is kell, kicsit baj lenne belőle, az meg nem lenne jó egyikünknek sem, de főleg neki. Lehet, hogy nem csípjük annyira egymást, de azért megalázni sem akarom, és rosszat nem akarok neki.
- Nagy házban laksz.. – jegyzem meg.
- Igen. – válaszolja kurtán. Már megint ez a lekezelő stílus.
- Héé ha már itt vagyunk a mosdónál én beugrom, menjetek, megtalállak titeket. - ha ver elment. Már csak ez kellett, hogy magunkra hagyom. Elegem van. Nem akarom, hogy megint balhé legyen belőle.
- Hogy van a gyomrod? – kérdezi, mikor kiérünk a kertbe, ami meg kell hagyni elég jól meglepett, hogy így érdeklődik, mi van velem.
- Úgy ahogy a modorod....- mondom neki csípősen, mire megfordul, és csak felhúzza a szemöldökét.
- A modorom tökéletesen jól an így tehát te is jól vagy.
- Ezen vitatkozhatnánk. – mondom csípősen
- Tőlem.....de nem sok kedvem van hozzá így kihagyom...vitatkozz a szobádban a tükör előtt... A tükörképedet biztos jobban érdekli, majd amit mondasz, mint engem. – mondja, mire csak feljebb megy bennem a pumpa.
- Annyira grrrrrr ... Hogy lehet valakinek ilyen idegesítő természete??- kérdezi rám rivallva
- Ha zavar az őszinteség hazudhatok is.. például...mennyire jól nézel ki és örülök neked. – mosoly kedvesen, de nekem inkább tűnik egy vicsornak.
- hahaha... milyen vicces kedvében van a z úri ficsúr.
- Mi a fenét keresel itt??
Teszi fel a kérdést, mire én csak dermedten állok, hiszen kicsit magam se tudom, hogy mit keresek itt, de azt tudom, hogy itt vagyok.
Egyszer csak visszafordul és látom, hogy egy hatalmas vigyor terül el az arcán és felém jön, mire csak rosszallóan nézek rá. Ez szeretni valami nem normálisat akar. Elmélkedek, közben folyamatosan jön felém.
- Ne haragudj, kérlek, hogy ennyire bunkón viselkedtem veled. – mondja, mire csak meglepődök a hirtelen kedvességtől, hiszen eddig majd meg akart ölni.
- Ne bájologj. – mondom neki és kicsit hátrálok. – Nem áll jól neked. – mondom komolyan, majd kikerülöm, és odébb megyek. Nem egy ilyen kis kölyök fog velem játszani.
- Most meg mi bajod van? Ha kedves vagyok az a nyűgöd, de ha bunkó vagyok, akkor az. Még is mit akarsz? – kérdezi kicsit mérgesen, mire odamegyek hozzá és kicsit mérgesen nézek a szemébe és előtte állok meg. Alig van pár lépés közöttünk.
- Csak annyi a bajom, hogy gyűlölöm, ha játszanak velem. – mondom neki komolyan. – egyik pillanatról a másikra nem változik meg senki, de te valamit kitervelték és azért lettél bűbájos hozzám. – mondom komolyan, mire látom, hogy nem tud mit mondani és csak kerek szemekkel figyeli az eseményeket. Nem sokkal később hallom, hogy haverom jön ki a kertbe és csak minket néz, ahogy egymás szemébe nézünk.
- Hé ti meg mi a nyavalyát csináltok? – érdeklődik, mire eltávolodok a Shouji-tól és kicsit feldúlva arrébb megyek. Kicsit beljebb megyek a kertbe és leülök egy padra, majd látom, hogy Souji jön oda hozzám.
- Még is mit vársz tőlem? Hogy öröm táncot járjak, mert eljöttél ide? Vagy, hogy könyörögjek neked? Meg mondom neked az őszintét. Nem fogom. – mondja komolyan, mire rá nézek.
- És te mit vársz tőlem? Azt akarod elérni velem, hogy a szüleid felfigyeljenek rád? – kérdezem, amire gondolok. Mire látom, hogy teljesen meg van lepődve.
Nem mond semmit, csak áll előttem és látom, hogy most egy kicsit mintha zavarban lenne.
- Akkor beletrafáltam. Pedig csak azt mondtam, ami az eszembe jutott. – mondom nagyot sóhajtva, mire még mindig nem néz rám. – Tudod mit? Rendben segítek neked egy feltétellel. – mondom komolyan és mintha egy kis reményt látnék a szemébe.
- Mi lenne az? – kérdezi normális hangnembe, ami meglep engem is.
- Csak annyi, hogy ne légy velem többet senkivel sem bunkó. Rendben? – nézek és a kezemet nyújtom felé, hogy beleegyezzen és kezet rázzunk.
|
| oosakinana | 2010. 09. 06. 18:59:50 | #7609 |
Karakter: Kenshin Mori
Megjegyzés: (Souji-nak)
- Mi vagy te?? Pap? – kérdezi és látom, hogy úgy néz rám, mint akit legszívesebben leköpne, ha tehetné.
- Nem vagyok pap, csak egyszerűen, nem lehet elviselni a modorodat.
- Kértem én??
- Nem, de tekintettel lehetnél másra!!!
- Kihagyom...- megvonja a vállát és tovább akar menni, amit nem engedhetek.
- Hé, hozzád beszélek, nem hagyhatsz itt, mikor neked beszélek.
- Szarok rá, mit kér egy csóró utca srác. – mondja és érzem hangjában az undort és a gúnyt..
- Nem beszélhetsz így velem!!! – mondom neki hangosabban és kicsit, mintha majd nem kiabálnék.
- Ugyan miért nem? – kérdi hitetlenkedve, amire én lepődök meg, de tartom a szemkontaktust. - Mert? Ki vagy te??
- Egy ember!!!!
Elhallgat, látom rajta, hogy ezzel most nem tud mit kezdeni, majd büszkén kihúzza magát és rám néz gúnnyal teli szemekkel.
- Számomra nem vagy több, egy senki házinál. – mondja nekem, mire teljesen ledöbbenek. Ennyire lenézni egy embert képtelenség. _ Most ha megbocsájtasz, távoznék, itt túl büdös a levegő. – mondja és ott hagy.
Álljunk csak meg nem olyan fából faragtak engem igen is utána fogok menni és meg fogom vele beszélni a dolgokat, már lassan alig látom, utána eredek, és minden fele keresem a kocsijába érem utol és látom, hogy szállna befele, amit nem hagyhatok.
- Már megint te vagy mi a francokat akarsz még mindig? – kérdezi még mindig a bunkó stílusába.
- Csak annyit, hogy szállj magadba – mondom neki komolyan, mire csak dühöt látok az arcán és a szemébe.
- Hagyj, békén szállj le rólam és soha többet nem akarlak látni. – mondja és beszállna, de nem még mindig nem engedem el, mire gyomorszájba vág. Összegörnyedve roskadok a földre, ő meg kap az alkalmon és elmegy a kocsival.
Nem sokkal később a haverok megtalálnak és segítenek feltápászkodni. Elmesélem nekik nagyjából a dolgot, majd megyünk is tovább.
Ahogy beszélgetünk egyszer csak Teayang haverom megszólal.
- Te figyu már én ismerem azt a kölyköt. – mondja, mire odakapom a fejemet.
- Honnan? Ki az a kölyök? – kérdezem egyből, mire rám néz.
- A szüleink nagy haverok és szoktunk néha átjárni hozzájuk, ha jól emlékszem, akkor holnap is menni fogunk. – mondja, mire felcsillan a szemem.
- És hogy hívják? – kérdezem tőle izgatottan és a szemem is csillog a boldogságtól.
- Souji Shungo. – az agyamba vésem jól a nevét, mire rá nézek.
- Figyu már nem mehetnék el veletek holnap? – kérem, mire csak kíváncsian néz rám, hogy mit akar a sráctól, de leintem, és a kérdésemre várom a választ.
- Rendben gyere.
- Yess. – örülök meg, majd még egy kicsit beszélgetünk, és együtt lógunk, majd hazamegy mindenki. Izgatottan fekszek le és várom a másnapot. Nem tudom miért, de valami megfogott benne, csak kérdés, hogy mi, hiszen olyan bunkó, hogy csak, na.
Másnap reggel felkelek, majd elkezdek készülődni, hiszen délre megyünk a sráchoz. Felöltözök, és már dudálnak is, hogy itt vannak értem. Elmosolyodok. Leszaladok és megyek is el otthonról. Bátyámnak nem szólok semmit, mivel felesleges lenne, mire haza jön már én is itthon leszek, de ha nem őt az sem érdekli.
Nem sokkal később megérkezünk és egy villához érkezünk. Csak a számat tátom, hogy milyen szép ez a ház, és hogy, hogy lehet ennyire szerencsés a srác, hogy egy ilyen ficsúr és gondolom tök aranyos szülei is vannak. Becsengetünk, majd beengednek minket. Közbe nézek alaposan a kertbe, ami nagyon hatalmas, szinte egy foci mecset lehetne itt tartani.
Ahogy a nagy ajtóhoz érkezünk egy komornyik nyit nekünk ajtót. Belépek és meglátom őt. Shouji-t, ahogy hátra tett kézzel áll az ajtóba és ránk néz, gondolom, ahogy meg lát ő is meglepődik, hogy mit keresek itt, de már hirtelen magam sem tudom, hogy mit vagyok itt, de hát, ha már itt vagyok, akkor nem fogok haza menni. Kell az alkalom, hogy esetleg megismerjem más körülmények között. Hátha most kedvesebb lesz, mint tegnap volt.
|
| oosakinana | 2010. 09. 04. 23:41:53 | #7568 |
Karakter: Kenshin Mori
Megjegyzés: (Souji-nak)
Imádom, a hétvégét ilyenkor nem kell korán felkelni és nem kell rohanni a suliba, mert. Éppen szunyókálok az ágyamba, mikor megcsörren a telefonom. Ez nem igaz. Ilyenkor az ember még alszik. Felveszem és bele szólok.
-Mit akarsz? – kérdezem kicsit nyűgösen, mire csak röhögést hallok.
- Csak azt ne mond, hogy aludtál Kenshin. – mondja egyik hülye haverom.
- De képzeld valaki ilyenkor még aludni szokott és egy normális ember nem ébreszti fel az alvó oroszlán, mert bajba fog kerülni. – mondom neki, mire csak elkezd röhögni.
- Ugyan már hol van itt oroszlán? – érdeklődik, mire kénytelen vagyok én is elmosolyodni.
- Majd meglátod, hogy hol. Jössz te még az ő barlangjában, mikor jegyzetekre lenne szükséged, hogy jobban menjen a tanulás, mert te éppen alszol az órákon. – mondom, mire csak mély levegőt vesz és belátja, hogy igazam van, amire csak elmosolyodok. – Amúgy mi a francért keltettetek fel? – kérdezem, mire jó lenne választ kapni.
- Azért, hogy gyere el velünk a vidám parkba, mert tudod, hogy nem rég nyílt egy tök jó veszélyes hullám vasút próbáljuk ki. – mondja, mire elkezdek gondolkozni. Vidámpark. Egyenlő pasik.
- Rendben ott vagyok 20 perc múlva, addig is várjatok meg a bejáratnál, mert nincs kedvem titeket keresgélni. – mondom, majd kinyomom, és már öltözök is fele. Felveszek egy farmert és a kedvenc piros pólómat. Nyakláncaim. Elteszem a tárcámat meg minden mást, amire csak szükségem lehet, és már megyek is a vidám park felé. Nem tudom pontosan, hogy minek hiszen az csak a gyerekek élvezi, bár ez az új hullám vasút nem tudom hirtelen, hogy még is milyen, bár hallottam róla pár dolgot, hogy milyen félelmetes és hogy arról nem száll le úgy ember, hogy ne hányna. Elvigyorodok. Na majd én megmutatom, hogy nem kell itt betojni.
Sietek szinte kicsit rohanok, hogy időben odaérjek, mert már kicsit késésben vagyok, de már meg lehetett szokni tőlem. Odamegyek és üdvözlöm a haverokat. Bemegyünka vidám parkba és körbenézünk, hogy még is mi változott, de nem sok minden. Elől találhatóak a gyerek játékok és beljebb vannaka felnőtteknek való dolgok. Kezdésnek felülünk a hullám vasút elődjéra, hogy bemelegítsük magunkat, majd megyünk a nagyra, három férő helyes és egy srác mellé ülök, aki elég beképzeltnek tűnik,de hát ne ítélj a csomagolás alapján, de amőgy nagyon helyes. Rövid barna haj és gyönyörű szemek.
- Elöször vagy rajta? – kérdezem kedvesen, mire rám néz.
- Mit érdekel az téged? Azt se tudod, ki vagyok, akkor minek szólsz hozzám? – mondja bunkón, amire meg lepődök.
- Látom nem csak a látszatra vagy beképzelt, hanem még bunkó is vagy. – mondom neki, mire rám néz.
- Ki nem szarja le, hogy még is milyennek képzelsz el? Nem tudsz rólam semmit. Azt se tudod, ki vagyok és honnan jöttem. – mondja és végig néz rajtam. – Meg tudod, mit mondok neked? Egy kis senki vagy hozzám képest söpredék. – mondja, mire csak kerekre nyílnak a szemeim.
- Na, ide figyelj kis fiam. Te sem tudsz rólam semmit így aztán ne mondj olyat, amit később megbánhatsz. – mondom komolyan, mire csak rám néz.
- Chhh. Azt hiszed meg ijedek tőled? Több kéne ahhoz. – mondja, lenézően, majd elindul, a hullám vasút ezt nem hiszem el ez a kis kölyök így beszél velem és lenéz minden izé nélkül. Ezt képtelen vagyok elhinni. Mi folyik itt a mostani világban? Ezek a mai fiatalok olyan neveletlenek, hogy az valami elképesztő.
Azért be kell vallanom, hogy van valami a srácban, csak nem tudom, hogy még is mi vonz hozzá, de valami vonz. Az egész utat végig gondolkozom é nem is rémlik mikor mentünk át a nehéz szakaszokon.
Mikor leszállunk a srácok, imbolyognak és meg a srácnak a távolodó alakját nézem, majd utána megyek, mikor lekiabál egy csajt, mert véletlenül neki ment.
- Nem tudnál kicsit emberségesebb lenni? Beletörne a nyelved? – kérdezem tőle és kezdem felvenni a stílusát, ami látom, nem tetszik neki.
- Na ide figyelj ne pattogj nekem oké? Te egy senki vagy hozzám képest. És nem te fogod nekem meg mondani, hogy mit csinálok és mit nem. Azt csinálok, amit akarok és csak az én dolgom. Senkinek semmi köze hozzá.
- Igaz, hogy nincs közöm hozzá, de igazán leszállhatnál arról a magas lóról és észrevehetnéd magad, hogy még is milyen vagy? Így soha nem lesz senkid. – mondom komolyan, mire csak rám néz és látom mondani, akar valamit. Kíváncsi vagyok, hogy mit akar mondani és csak érdeklődve nézek rá és várom válaszát.
|
|
