Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Egyéb Anime)

Nejicica2010. 10. 09. 20:09:38#8504
Karakter: Kanda Yuu
Megjegyzés: Vége.


Sajnálom de vége.


Nejicica2010. 06. 25. 12:38:14#5710
Karakter: Kanda(Koyiko-channak)





Bosszúsan kimegyek a teraszra, felsóhajtva támaszkodom neki a korlátnak. Elmorgom magamban az érveket, ellenérveket hogy miért is jó vagy éppen ellenkezőleg, nem jó hogy segítettem neki. De mit logikázok én itt? Segítettem neki és kész.

 

- Figyelj. Még a nevedet sem tudom! – szólal meg lágy hangja mögöttem.

 

Halkan felmordulokmajd feléfordulok.

 

- Kanda Yuu – nyögöm elhalóan.

 

- Koyiko Masasi! – ül mellém a korlátra ahol kezeimmel tartom magam.

 

- Figyelj. Te melyik részleghez tartozol? – lábait összekulcsolva mered rám. Kicsit megszeppenve kapom el tekintetem róla. Felsóhajt reakciómra.

 

Mormolok valami összefüggéstelen neked meg mi közöd ehhez monológot.

 

- Mit érdekel? – nézek rá kifejezéstelenül.

 

- Érdekel, ennyi – nem.

 

Gyanakvóan nézek rá.

 

- Elmondom az enyémet ha te is elmondod – néz rám csábosan, szerintem szimplán mindig csábos. Hülye vagyok!

 

- Nem érdekel…

 

- Bunkó… - suttogja magának. Ellököm magam a korláttól.

 

- Dolgom van, nem jössz – szépen tisztázom vele a felállást Kicsit felháborodik és követ amikor elmegyek. Olyan mint a tökmag, fárasztó, csak kétlem hogy Koyiko torkának nekiesnék.

 

Nem figyelek rá, amikor megtaláljuk az akumákat szépen darabokra szaggatjuk őket. Sokan voltak, sosem ismerném el neki hogy örülök hogy velem jött. Nem is örülök, kifejezetten szakmai ez a dolog, segítenie kellett.




Nejicica2010. 04. 28. 00:03:52#4821
Karakter: Kanda(Koyiko-channak)



 


Magyarországot is már támadják már az akumák. Fárasztó alsóbbrendű dögök.

 

Végigszántok a fák lombjai közt, egy kis folyóhoz érek. Kiszúrok kettő démont, felugrok majd egy suhintással vége is a nyomorékoknak. Tekintetem a folyón úszkáló kis csónakra terelődik. Egy újabb, ez emberi alakban van, de engem nem téveszt meg.

 

Kivégzem pár kardsuhintással a szörnyeket. A lány már egy fa tövében próbál felállni, lehet hogy ember. Meg fogom tudni!

 

Kardom torkának szegezem.

 

- Ki vagy? Egy démon? – morgok rá.

 

Kiveri a víz, ideges. Szája megremeg, hangja karcos.

 

- Koyiko Masasi vagyok! Ördögűző! – hadarja.

 

- Hol van a jelvényed? – biztosnak kell lennem mindenben.

 

- Itt! – pólója pántjára mutat. A jelvény igazi. Kezeit elkapja. Furcsállóan nézek rá, kardomat vissza csúztatom hüvelyébe. Furcsa ez a lány. Fájdalmai vannak. Tükröződik minden érzelme a szemeiben. Legszívesebben hagynám az egészet és eltűnnék, mintha mi sem történt volna, de ő is ördögűző. Sóhajtok, magammal ráncigálom az ideiglenes szállásomra.

 

Ellenkezik egy keveset de, szinte esélye sincs ellenem, végül feladja.

 

 

~§~

 

 

Még alszik, kifáradt. Nem tudom mi a baja, bár nem is nagyon érdekel.

 

Pillái megmozdulnak. Kifejezéstelenül figyelem, ahogyan felébred. Felül és rám mosolyog enyhe pírral az arcán. Fura csaj…

 

- Köszönöm a segítséged – arca angyali.

 

- Chh… - kapok el tekintetem, felpattanok, vállamra dobom a kabátomat. Az ajtóból még visszaszólok neki.

 

- Semmi személyes, te is ördögűző vagy így alap hogy segítek. – nem mondok semmi mást, értetlen arcát még a szemem sarkából megfigyelem, majd becsapom magam mögött az ajtót. Nem értem magam, szinte azt is mondhatnám hogy érdekel hogy jól van-e, de persze ez nem igaz, mivel nem érdekel…!



Szerkesztve Nejicica által @ 2010. 04. 28. 20:26:45


Nejicica2009. 10. 05. 14:06:55#2055
Karakter: VÉGE



JÁTÉK VÉGE


Nejicica2009. 08. 09. 15:25:08#1457
Karakter: Kanda



Arcomon szokásos grimaszom és tűröm hogy mindenki körülöttem lebzsel és beszélnek rólam mintha itt sem lennék. Felettéb bosszantó. A műveleteim feleslegesek hogy kijussak a szobából. Neeem a vén bookoman nem enged ki mert félt Lavitó…..feh mintha nem tudnám megvédeni magam. Néha mikor őrségváltás van akkor beoson egy két csókra szerintem azt hiszi hogy nem veszem észre. Amatőr! Furcsamód nem iszonyodom vissza csókjaitól csak mikor már bosszant. Olyan finom puha ajkai vannak hogy kezdem megkívánni. Arcbacsapom magam. Teljesen megzakkantam?!

Én vágyom Lavi ajkaira?! Na neeem! Hallom hogy valaki közeledik ezért alvást színlelek de most a szokásosnál is jobban fel vagyok bosszantva ha Lavi az megeshet hogy kitekerem a nyakát. No lám a léptei hangjából már tudom hogy reményeim ellenére Lavi az….

Saját ajkait az enyémekre tapasztja és elönt a forróság. Miért kezd szűk lenni a gatyám?

- Ha jót akarsz magadnak nem jössz a közelembe…. – annyira ideges vagyok de ez nem rám vall. Kiforgat a személységemből ez a kölyök!

 - Ha jót akarok magamnak ahhoz te is kellesz. – arca gonosz mosolyra húzódik. Az őrök bejönnek és mielőtt felképelhettem volna ismét megcsókol és eliszkol. Óhh hogy az a….!

Idegesen nézek az őrökre és fülük, farkuk behúzva menekülnek ki a szobából. Chhh….ha csak tudtam volna hogy egy kis gonosz nézés elijeszti őket már rég bevetem. Leszedem magamról a kötéseket mert már feleslegesek nem is értem minek vannak. Kisurranok az ablakon és leugrom az erkélyről. Látom hogy valaki van alattam ezért a faltól elrugaszkodva lököm magam odébb nehogy ráessek. Visszanézve észreveszem hogy az nem ember hanem Lavi kalapácsa…hmn…akkor nincs messze. Megnézem hogy hova érnék földet és megszeppenve érek földet Lavi karjai közt. Az istenek engem nagyon nem szeretnek. Kistányér szemekkel nézem Lavit és külön életet élő vigyorát. Mi a manó? Elkezdek ficánkolni hogy végre letegyen de csak szorosabban von magához. Ne mond már hogy erősebb mert elvesztem a hitem!

- Nicsak ki pottyant alá az égből. – kikaparom a szemét!

- Mintha nem te rendezted volna így. – kezdek el zsémbelődni. – Letennél?! – fintorodom el és kezeimmel mellkasának támaszkodva próbálom eltolni.

- Eszem ágában sincs! – fordul el és emeli fel az orrát finnyásan.

Halkan felmorranva adom tudtára nemtetszésem és ő csak hisztérikusan felnevet.

- Most az enyém vagy nem tudod mióta várok erre az órára.

- Mi? – kezdenék el lármázni de az ágyban landolva belémfagy a levegő is.

- Hol vagyunk? – kezdek el körbe leskelődni. Egy kellemes kis szoba ízlésesen berendezve.

- Játszunk egy kicsit… - mászik fölém és egy szerelmes csókkal illet. Testem nagyon felhevül és viszonzom csókját. Nem jellemző rám és ez nem is én vagyok de per pillanat nem érdekel. Elkezdi vetkőztetni magát és engem is. Sok rajtam a ruha és a gomb ezért egy kis fejtörést okozok neki de engem nem zavar. Felsóhajt majd egy erős rántással tépi le rólam a ruhákat. Mit a kilőtt golyók repkednek szanaszét a gombok. Kezd felhevülni a levegő és szánkkal ritmusosan testünk is hullámzik itt – ott összesimulva egymással. Miután mind ketten érezhetjük egymás bőrét szikrák pattognak ahol összeér testünk. Kezeimmel átkarolom Lavi nyakát hogy mélyítsem a szenvedélyes csókot. Kezeivel bebarangolja testem és ingerli érzékenyebb pontjaimat. Ajkai lecsusszannak nyakamra és hangosan felnyögök. Szinte falja a bőrömet és kis köröket rajzol nyelvével. Nedves csíkot húzva maga után halad egyre lejjebb mellkasomra és mellbimbóimat kezdi el kényeztetni. Testem vergődik az övé alatt és nem tudom visszafogni hangomat. Hangos nyögésekkel, remegésekkel és sóhajokkal jutalmazom kemény munkáját. Egyre lejjebb halad és hasamat és oldalaimat is csókokkal borítja be. Kezei külső combomat simogatják míg nyelvével a belsővel van elfoglalva. Kész merevedésem nő és fájdalmasan lüktetni kezd a folytatásért áhítozva. Ajkai rácsusszannak merevedésemre és kezeivel herezacskóimat kezdi el masszírozni. Testem tocsog a verejtékben és a szobába besütő halvány fények megcsillogtatják bőrömet. Fejét fel le mozgatja hímtagomon és már érzem hogy közel járok ahhoz hogy elmenjek. Erősebben megszívja farkam és hangos nyögéssel élvezek szájába. Gyorsan kapkodom a levegőt légszomjam miatt. Lavi ráül combjaimra és szája sarkából még lenyalja a maradék magomat. Ettől kiráz a hideg…brrr….

Miután végre visszanyerem normális légzésem feltápászkodok és felveszem  ruháimat. A kabátomat teljesen szétszakította a nagy hevességben. Szó nélkül fekszik az ágyon és egyik könyökére támaszkodva nézi hogyan öltözöm. Mi olyan érdekes ebben???

Kimegyek a szobából és kikeveredek az udvarra, onnan felmászom a háztetőre és megállapítom hogy hol is vagyok. Végigsétálva a ház tetején összefutok bookomannal. Csak ne kössön belém.

- Most hogy már felépültél itt az ideje hogy visszaszerezd a kondidat.  – Áll fel támadási pozícióba. Egy perc alatt leverem semmi kétség.



Nejicica2009. 06. 14. 17:04:03#868
Karakter: Kanda



Kanda:

 

Lelkem virága hervad, minden egyes lehullajtott szirommal egyre közelebb vagyok a halálhoz.

Kopogtatnak az ajtón, inkább nem is érdekel hogy mit akarnak csak kisurranok az ablakon de ez nem olyan könnyű szerencsémre pont Komui előtt landoltam.

- Á Kanda számítottam rá hogy kimászol az ablakon túl jól ismerlek.

- Fel fogom veled törölni a padlót majd egy szép nap. – Kezdek el zsörtölődni.

- Ugyan már…..de most nem e miatt kerestelek fel küldetésed van. – Pfh…szuper.

- Akkor inkább mond legalább hamarabb túlesek rajta. – ehhez semmi kedvem

- Nos hát a magyar ördögűzőnek gondja akadt és meg kéne nézned mert lehet hogy van ott egy erősebb akuma csapat. – már csak ez hiányzott………….

- Rendben….

- Ennyi semmi ellenkezés? Nos?

- Mit kéne mondanom? Hogy bocs hagyjál békén?

- IGEN!

- Bele kell törődnöd….. akkor megyek is viszlát…..

 

**************

 

A repülő út már meg sem kottyan csak simán végigpihenem. Egy unalmas csürhe vár a reptéren de jó……

- Kanda-sama örülünk hogy eljött. – ne nyalizzatok

- Inkább mutassák meg hogy mi a feladatom és menjenek el mert útban vannak! – hangom cseppet sem nyugodt fura ez a légkör…

- De Kanda-sama azért vagyunk itt hogy segítsünk sok ördögűző eltűnt az elmúlt időben….

- Ez nem az én bajom….- csak kopjanak már le!

- Nos rendben de állítólag a környéken jár egy bookoman és egy tanonca. – csak őt ne!

- Marha jó….- és lenyugtatva magamat fújom ki a levegőt szépen lassan.

- Hol látták utoljára az akumákat?

- Itt a közelben az erdőnél….

- És kb mennyien vannak? – teszem fel az ideges kérdést.

- 100 vagy akár többen pontosan nem tudjuk….

- Egyre érdekesebb csak az a dolgom hogy laposra verem őket? – Értetlenül néznek rám. Most mi van valami rosszat mondtam?

- Hát igen de legyen óvatos mert nagyon erősek.

- Akkor megyek.

 

 

******************

 

Az akumákat sehol sem találom ezért leülök egy fa tövébe. Álmodom vagy sem csak azt érzem hogy remeg a föld csattognak a fegyverek és mintha lavi hangját hallanám engem szólongat de mozdulni sem tudok mindenem fáj még a szememet sem tudom kinyitni mi folyik itt?

A zajok abba maradnak mintha valaki felvenne a földről testemben akár a terjedő tűz áramlik szét a fájdalom és elér a sötétség de előtte halvány képek lavi arca minden tiszta vér én is akuma tetemek.

 

 

************

 

 

 A szememet csak résnyire tudom kinyitni de még ez is fáj de nem érdekel tudni akarom hogy mi történt nem emlékszem semmire!

Egy halk susogás valószínű kinyitották az ajtót. Pár lépés hangja és ahogy az anyagok egymásnak dörzsölődnek és a lágy beszéd és lélegzetvétel hangja ketten vannak.

- Hogy van?- meg vagyok csak nem tudom az életem egy kicsiny jelét sem kimutatni ami ez estben kicsit sem jó.

- Felment a láza valahogy le kéne vinni de már két órája próbálkozom és csak emelkedik.

- Rosszabbodik az állapota ha három napon belül nem ébred fel akkor nem is fog…- Mi de hisz ébren vagyok csak mozogni nem tudok!

- Ez már csak azon múlik hogy milyen erős a teste – na ja….olyan vagyok akár egy szikla csak most egy kicsit punnyadt szikla….

- Nyugodj meg lavi biztos jobban lesz…- Mintha a vállára rakta volna a kezét….egy pillanat Lavi?! A kezem egy pillanatra megrándult amit szerintem észrevettek mert érzem hogy körém gyűltek.

- Kanda héj ébren vagy? Mondj valamit! – Héj még a hallásomat használni akarom az életemben!

- Ébren van hall minket de nem tud válaszolni sem mozdulni…- Ez biztos Bookoman csak neki lehet ilyen mély és merev hangja….

- Héj Kanda ha jól vagy próbáld megszorítani a kezem ha pedig nem akkor mozgasd meg a fejed! – Érzem hogy a keze belecsusszan az enyémbe nagyon fáj de még mindig nem tudok megmozdulni.

- Amíg fel nem bírsz ülni nem hagylak békén! – fenyegetőzöl velem az én állapotomban?! Kicsit próbálom megmozdítani a kezem de nem nagyon megy csak a fejemet tudom megmozdítani ami nem jó mert félreérthetik és nem hagynak békén de tudni akarom hogy mi történt.

- Fáj! Mi mi fáj? – ha tovább ordítozik tényleg kinyiffanok! Egy mérges hang dörren rá Lavira.

- Lavi magánál van de ez nem ok arra hogy folyamatosan nyúzd! Hagyd békén hagy pihenjen!

-L…a….a…a….v….i…i.- Nyögöm ki agyon nehezen de nem bírom ki hogy ne krákogjak közbe.

 - Húzz el…. – na jó ez a maximum…hatásos….

- Halottad lavi menj ki pihennie kell

- Yuu nyugi még meglátogatlak elvégre az én szobámban vagy – fogadjunk hogy vigyorog….. szívesen letörölném a képéről de kezd eluralkodni a sokk rajtam hogy az Ő szobájában vagyok és ráadásul az Ő ágyában ugye nem az Ő ruhájában!

- Inkább neee….- na most már kifulladtam és megint visszaalszom. Hallom hogy bookoman azt mondja hogy elaludtam és ez az utolsó amire emlékszem.

 

 

*****************

 

 

Lassan de kinyitom megint a szemeimet vajon mennyit aludtam? Mindegy…próbálok kitápászkodni az ágyból de két ember visszatart. Mi a fene!

- Kanda-sama nem kelhet fel az ágyból- bla bla bla sok a duma!

- És miért is nem?! – Hangomat amennyire csak tudom erőteljesnek próbálom hangoztatni.

- Levi-sama azt mondta hogy nem engedhetjük hogy akár csak felüljön. – Megölöm…..

- Nos ez az önök baja de ha segíteni akarnak akkor hívják ide bookomant!

- Lavi-sama azt mondta hogy először nekiszóljunk ha felébred – jaj de figyel rám oh erről jut eszembe a hajam mien állapotban van? Hátra nyúlok hogy megnézzem és igen….lavi erre járt be van fonva…..majd elkapom a grabancát páros lábbal rúgom szét a seggét.

- Rendben akkor őt hívjátok ide…. – hangom kicsit álmoskás.

Igenis! – csattan fel az egyik hangja és a másik visszanyom az ágyba jó kisfiúként engedelmeskedem.

 

***

 

- Yuu-chan! – kezd el hangosan ujjongani lavi.

- Neked is szia….. – egy ölelésre sem vagyok kíváncsi

- Yuu-chan!- ismétli mintha beakadt volna a CD és a nyakamnak ugrik. Kezd nagyon fájni az oldalam! De ellököm magamtól és komolyan nézek a szemébe.

- Mi történt? – aggodalmas arccal néz rám.

- Megtámadtak. – csak ennyit mond és lehajtja a fejét.

- És?

- Te komolyan megsérültél majdnem egy hónapig eszméletlen voltál – egy hónap….egy hónap….EGY HÓNAP! Szemem kerekebb a szokásosnál is és kíváncsian nézek rá

- És?

- És? Ez minden! – gyanakvóan méregetem

 - komolyan! – csattan fel megvádoltan és kicsit nyüszítősen a hangja.

- Rendben akkor miért is nem mehetek el innen?

- Mert még nem épültél fel!

- Csak jobban tudom hogy hogy vagyok!

Egy forró csókkal folytja belém a szót. Hagyom magam nem tudom hogy mit kéne tennem de ez nem megy így sokáig ökölbe szorítom a kezem és adok a képébe egy jobbost.

- Au! – Fogja meg a felsértett arcát és szomorkásan néz rám.

- Ezt többet ne merészeld mert eltöröm az állkapcsodat! – hangom tele van a bennem áramló dühvel és még jobban ökölbe szorítom a kezemet hogy ne okozzak neki komolyabb sérülést egy apró csonttörésnél.

- Látom még kezdő vagy a fiúszerelemben Yuu-chan…

- Neked pedig baj lesz a lomposoddal ha véletlenül valaki  megnyomorgatná!

- Kérlek csak ne várakoztass meg! – érzem hogy az arcom grimaszba torzul és csikorogtatom a fogaimat.

- Ne aggódj nem foglak…..- és éppen neki ugranék ha nem állítana meg bennünket bookoman.

- Nem kéne a beteget bántanod lavi.

- Én csak tesztelem hogy jó erőben van e – Nagyon vigyorog. Bosszant.

- Remekül vagyok ahhoz hogy megöljelek! – kezdek egyre pipább lenni!

-Bookoman kérlek kimennél? Ti is szeretnék kettesben lenni Yuu-channal… - hangja nyugodt és nagyon bizakodó. Ha megint nekem ugrik nem garantálom a biztonságát!

- Felejtsd el lavi nem erőszakolhatod meg! – huh ez durva.

- Miért nem Yuu-chan is szeretné és egyébként sem erőszakolnám meg viszonozná na húzz el panda!  - na ezt nem kellett volna.

Valaki hátulról fejbe vág és megint csak a sötétséget látom. Csak egy apró kép hogy lavit szarrá verik és elvesztem a kapcsolatot a külvilággal.



© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).