Elõször is, a fantazy kicsit fájt, ahogyan az is, amikor a -ban, -ben ragokról lemaradt az n betû. Amerikában él és Amerikába megyünk, sötét lényeiben stb. Aztán a kívánság. Azt kívánta, hogy ,,Bárcsak egy teljesen más világba(N) élhetnék!" és az utána levõ rész: ,,A gömb tényleg mágiával bírt… és megkaptam hõn áhított vágyam. Hogy együtt lehessünk, és ne válasszon el minket semmi." Elõször is, nem ezt kívánta, csak egy másik világot, ahol õ élhetne, nem pedig azt, hogy õk ketten együtt örökre. Ahhoz nem kellett volna egy másik világ. Bár lehet, hogy csak én vagyok ennyire értetlen, sajnálom.
   Meg az is, hogy milyen szerelem az, ahol a másik alapszemélyisége ennyire zavaró? A férfi semmi megbocsájthatatlant nem tett, nem volt olyan, mint aki halálra idegesíti a másikat, meg abszolút nem illet az elején levõ idillikus képhez. Aztán a nõt sem értettem. Miért akadt ki? Meg mi az már, hogy egy semmiért bevágódunk a kocsiba és elhúzunk? Csak azért mert életünk szerelme, a jegyesünk, szereti a fantasy történeteket és õ a nõvel ellentétben elfogadta a másikat úgy ahogyan van. Oké, valaki, mert szereti a másikat leszok például a dohányzásról, de a személyiségnél ez nem így mûködik. Szóval így a szerelmüket nem igazán éreztem õszintének. 

5/10

Azt hiszem, némi megfogalmazási pontatlanságba akadtam nem egyszer a törénetben. Ez egy kicsit zavaró volt, néha nem tudtam, hogy mi van, de alapjában véve egy aranyos, fantáziadús sztorit kaptunk. Tetszett, hogy két világot hoztál létre, hogy két életet élhet a fõszereplõd.
Csak nekem hiányzott belõle az izgalom, olyan kis egyszerû történetre sikeredett, de ez csak én véleményem, hiszen meglehet, hogy másoknak pont ez tetszik benne.