|
Kedves Író.
Személy szerint nem sokat értek a szerepjátékokhoz, az oldalon is csak pár dolgot olvastam el. A karakter neve számomra igen ellenszenves (már maga a keresztnév, mint Noel) – ez egy teljesen szubjektív dolog – ráadásul a „tinilányos” hiszti, meg bepörgés sem mozdította előrébb a szimpátiát. Csak reménykedem, hogy nem egy kényelmi választás volt ez a jellemfaragás… A „háttér”, mint boszorkánycsalád leszármazottja igazán érdekesnek tűnt elsőre, és valamennyire azért el tudom képelni, hogy a max 3000 szó, mint keret nem egy különösebben nagy mozgástér, ám ez a vonal jobban érdekelt volna engem, mint az eksön. Egyébként sem vagyok egy pwp párti, noha ezt a művet nem lehet lepwpzni, mégis, szerintem kár volt ennyire a szex köré koncentrálni a hangsúlyt. Persze a yaoinak része a szex, ez vitathatatlan, az is, hogy egy fiúnak „cikibb” lehet „őrizgetni a szüzességét”, bár inkább az a sajnálatos, hogy jelenlegi társadalmunk ezt kellemetlennek, vagy tehernek, illetve fogyatéknak tekinti. Ám ha mindenkinek megfelelve akarnánk írni, akkor atomjaira hullanánk az elképeléseinkkel együtt, így ha tizenkét ember azt mondja: yeah tesó, király volt, meg nagyon hot, és kettő az, aki húzza a száját, akkor egyértelműen jó döntés volt a számok alapján. A személyiségével a csajos dolgain kívül nem volt baj, már amennyire megismerhettük őt. Tipikus tinédzser, aki meg akar felelni a környezetének, de egyúttal egyedi is szeretne lenni. Viszont ha Jasonre azt mondja, hogy lejárt lemez, akkor magát hogy jellemezné? Hiszen gyakorlatilag minden évben lilára festett, albínó nyuszinak öltözik:). (Ez a kifejezés – albínó nyuszi – már az elején megnyert, így eldöntöttem, hogy végig olvasom, bármi lesz is.) Amit a legjobban bírtam a sztoriban, a kukkoló szellemek – főleg a nagyi – bár a lila aura a megnövekedett nemi vágy illusztrálására, hát nem igazán tudtam hova tenni, csak így elfogadtam, hogy ok, mivel nagyon mást nem tehettem. Az aktív fél rettenetesen idegesített, még a passzívnál is jobban. Mintha Gary Stue elevenedett volna meg előttem- Jó test, sok tapasztalat, gondolatolvasás, a végén míves szavak, fujj. Oké, hogy vámpír. Oké, hogy ez a „fegyvere”, amivel vadászik, de számomra sem Mary Sue, sem Gary Stue nem oké. Örültem viszont, hogy könnyű volt a történet, nem valami H/C, vagy angst, a szellemek meg a család volt az, ami nálam emelt a színvonalon. Bár ez a varázsoljunk magunknak particuccot glitterekből elég creepy jelenet volt egy pasitól, és szó szerint két percig így bámultam a monitorra: O.O. Mint disney Hamupipőke, madarak meg egerek nélkül. Kajak, mennyit dobott volna az eredeti amcsi mesegyáros feldolgozáson is, ha Cinderella tényleg muki volna:D. De örülök, hogy megleptél, ez mostanság keveseknek szokott sikerülni. Igazából eszembe juttattad életem kb. hatodik bl fanfictionjét, amiben szintén vámpírok voltak, és az ember csóka szintén partydresst készített magának… Úgy tűnik az évek alatt nem változott, hogy a necc meg a „hálós” stílus elmaradhatatlanul része egy halloweennek. A vége nekem teljesen kihagyható, és jelentéktelen volt. A gondolatolvasási képesség, meg az, hogy ténylegesen hallotta Noel – brrr, még leírni se bírom – minden gondolatát, szintén egy pozitív strigulát ér. Ez az egyetlen egy dolog, amit bírtam Damianban. Úgy tűnik, érzéked van azon nevek kiválasztásához, amiket utálokxD. De a Wallasconak jó hangzása van, csak az a Damian… A többi történethez képest, amikről nem tudok relevánsan nyilatkozni, mert csak a tiéden kívül kettőt olvastam, egyértelműen előkelőbb helyen szerepelne. A stílusod nekem bejött. Hát nehéz összegezni, egy tízes skálán, az elmondottakat. Nekem ez 10ből egyértelműen a felénél többet ért, tehát kapsz tőlem 6.5 pontot, melyet lehet felfelé kerekíteni, ha nincsenek fél pontok. Továbbá köszönöm, hogy olvashattam.
Szerkesztve DL által @ 2014. 11. 01. 20:39:30 |
