|
Rádnéznék... nyíltan, titkok nélkül. A vággyal a szememben,amit érzek. Érezd. Tekintetem vetkőztet,éget.
Rádmosolyognék, mosolyomban suttogna a füledbe az ígéret: mindent neked adok, neked megadom magam.
Hozzádlépnék,közel, mintha senki nem lenne körülöttünk, lehelletem nyakadat, ujjaim hegye arcodat simogatná végig. Mosolyogj...
Belekócolnék a hajadba, minden rövid kis szálat érezni akarnék a tenyeremen. Kényeztetnélek...
Kigombolnám az inged, az ingem: pillangószárny-érintéssel, csak azt vennéd észre,hogy lehull minden pajzs,gát.
Minden porcikád érinteném, egész lényedet cirógatnám,mint a víz,ahogy körülölel, a szellő,amibe beleborzongsz.
Úgy ölelnélek, hogy nem maradnánk magunk: beléd ölelnék,belém ölelnél. Teljesen neked adnám magam, belém olvadna minden szívdobbanásod.
Láncaimat földre ejtve, kontroll nélkül nyúlnék érted: harapnálak, karmolnálak, széttépném a határokat, elvenném az öntudatod, minden gondolatod, érezd csak a körmöm, a fogaim,ahogy vörös izzást vájnak bőrödbe, érezz engem, ahogy reszkető kézzel alig érintelek, gyengédebben,mint a naplemente sugara. Mint ahogy a hajszál érinti tarkód, vállad, ahogy egy szempilla esik mellkasodra.
Puha takaróként simulnék testedhez,ahogy álomba merülsz.
Napsütés ébresztene: tekintetem felmelegítené a reggeli teádat. Hallgatnálak, hangod meséket játszik a gondolataimban. Nézem a hangod, hallom a mosolyod, ízlelem a mozdulataid.
Mesélnék neked, rejtett kincseimről, tengermély titkaimról, örvényt kavaró vágyaimról.
Tálalnám az ételt,amit neked főztem,miközben rád gondoltam. Megkérdeznélek mindenről,ami a fejemben jár, s elmondanék mindent,ami épp megérintett, elgyönyörködtetett, terveket adott, elgondolkodtatott. Megmutatnám, hol vagyok a világban,és a világ hol van bennem.Azt akarnám, ízlelj meg mindent, ne maradjon éhes a tested, a lelked, a szellemed.
Te pedig...?
Feljöttél, megdugtál, leléptél.
|
