Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Akarva akaratlan. 2. fejezet.
Korhatár: 12+
Műfaj: Yaoi
Kategória: Bleach
Feltöltő: Mese
Feltöltve: 2009. 08. 27. 15:48:23
Megtekintve: 1274 db
Kritikák: 1 db

Ahogy Byakuya egyre közelebb ért, úgy tiltakozott Hana egyre kevésbé az elragadása ellen.  A férfi is észrevette, hogy áldozata nem tiltakozik már, ezért igyekezett minél gyorsabban kivonszolni a teremből, egy általa lelkesen dicsért csendesebb helyre. Már majdnem kiért, amikor érezte, hogy egy erős kéz megmarkolja a vállát. Felháborodottan fordult hátra, de a torkán akadt a mondani valója, amikor egy jegesen fagyos sötét szempárral találkozott. Megdöbbenésében elengedte Hanát, aki gyorsan a kapitány mellé iszkolt.
- Megtudhatnám, hová akarta cipelni a segítségemet? – hangzott a hűvös kérdés.
- Én csak szórakozni akarok a kisasszonnyal egy kicsit, és úgy tűnik nekem, ő is benne lenne a mókában. – mutatott vádlón Hanára az „elrabló”.
- Végig velem flörtölt!
- Meg különben is ki maga?
- Ne szóljon bele a dolgunkba, mert megbánja! – lépett közelebb fenyegetően a férfi.
A taichon a fenyegető fellépés ellenére rezzenéstelen arccal figyelte a férfit. Aki ezt nyílt kihívásnak vette, és a fiút gyorsan elengedve a másik felé mozdult.  Már húzta volna elő a zanapakutoját, de mozdulni sem volt ideje, a kapitány már mögötte állt, és lefogta a kezét.
- Tény hogy Hanatoru nem valami férfias jelenség, de azért nem nézném nőnek.
- Azt hiszem megártott a sok ital, kicsit le kéne hűtenünk magunkat. – majd a ruháját is megragadva, elkezdet kifelé húzni a másikat.
Az erőszakoskodó shinigami, úgy meglepődött, hogy szinte ellenállás nélkül követte a kapitányt, az udvaron álló szökőkútig, ahol a férfi egy laza, elegáns mozdulattal belelökte a hűsítő habok közé.
- Remélem, jót tesz ez a kis fürdő, utána pedig menjen haza, mert nem szeretném a vendégek között látni. – a másiknak még pislognia sem volt ideje, a kapitány már elindult Hana felé.



Amint odaért mellé, megragadta a karját, és most őt húzta maga után egy csendesebb zugba. Yamada engedelmesen követte a kapitányt, amikor meglátta a félhomályos helyet, akaratlanul is olyan képek fordultak meg a fejében, amelyek pirulásra késztették. Először elpirult, majd elsápadt, amikor Byakuya közelebb hajolt, hogy megnézze jól van-e, majd ismét elpirult. Nem is mert felnézni többet rá, mert tudta, végig csak a kapitány ajkait bámulná, valamint biztos feltűnne a másiknak a bíbor mindenszínében játszó arca, és azt nem lehet, hogy Byakuya – sama megtudja, hogyan szokott néha rágondolni.


A kapitány nem hagyta, hogy lehajtott fejjel álldogáljon, az álla alá nyúlt, és felemelte a fejét.
- Ezt nem hittem volna rólad, még egy részeg férfival sem bírsz el. – Hana elkerekedett szemekkel nézett a kapitányra, azt hitte, el fogja hinni a flörtölést.
- Nyugi a flörtölést ki nem néztem volna belőled – közölte lenézően, Hana legalább is úgy érezte, mintha azt mondta volna neki, hogy nem hiszi el azt az állítását, miszerint ő bárkivel is kacérkodni tudna, vagy bárki is vonzónak találná.
- Te tényleg csak házimunkára vagy jó – közölte hidegen.
Hana amint a másik elengedte az állát, újra lehajtotta a fejét, úgy hallgatta tovább a kioktatást, és gyengeségeinek a felsorolását, próbálta nem elsírni magát, nem akarta, hogy még gyengébbnek tűnjön fel a férfi előtt. Tisztában volt vele, hogy bárki más simán tudta volna kezelni, az előbbi kellemetlen helyzetet.  Csak ő nem, most dühös volt magára, az egész világra, mert nem erősebb, jobb nem olyan valaki, aki kivívhatná, a kapitány elismerését, és … Szerelmét, igen szerelmét, majdnem elájult, amikor tudatosult benne mire is gondolt az előbb. Amikor a tachion egy intéssel elengedte szó nélkül rohant el.



Ahogy futott próbálta visszatartani a sírást, de egy-két ezüstös kincs csak szabad utat talált magának.  Nem figyelt merre szalad, nem vette észre a kanyarban feltűnő alakot sem, sikeresen neki is rohant. Mindketten elestek, a másik gyorsabban állt fel, és már éppen kezdte volna szidalmakkal el árasztani az őt fellökőt, amikor felismerte ki is szaladt bele. Harsány röhögésre fakadt, érezte itt az idő megbosszulni az előbbieket.
- Nicsak, nicsak, kibe fut az éjszaka közepén a gyanútlan járókelő?
- A szép „kisasszonyba”!
- Azt hiszem itt az ideje, hogy egy kicsit elbeszélgessünk, drágám. – a hátráló Yamada felé kapott, aki elsőre kikerülte ugyan, de másodjára nem volt elég gyors.
Az első pofon nagyon fájt, a következőt sikeresen kikerülte, és ő is bevitt egy ütést, ezen ellenfele annyira feldühödött, hogy kész pofozógéppé vált. Egyszerűen nem lehetett kikerülni az ütéseit, Hana a sokadikat már nem is érezte, egyszerűen elájult.



Érezte, amint két erős kar felemeli, és viszi, azt gondolta az a másik hurcolja magával valahová. Elkezdett mocorogni, és kapálózni, hogy legalább ezzel jelezze nem tetszését. Aztán megérezte azt a máséval össze nem téveszthető illatot. Ami hűvös, tiszta, de mégis magával ragadja az embert. Megnyugodott és öntudatlanul megszorította a másik ruháját.


Másnap, mielőtt kinyitotta a szemét, már tudta, idegen helyen van, először megrémült, de amint megérezte az ismerős illatot, nyugodtabban nyitotta ki a szemét. Ahogy körbe nézett látta, Byakuya hálója melletti kis szobában helyezték el. Már éppen azon gondolkozott hogyan is került ide, amikor határozottan elhúzták az ajtót. Ahogy a kapitány belépett a szobába, Hana azt rögtön kisebbnek, érezte, és a levegő is valami fémes ízzel telt meg, sokkal nehezebb lett. Lelke mélyén utálta a férfi azon tulajdonságát, hogy amikor belép valahová, minden szem rászegeződik, így volt vele ő is, egyszerűen képtelen volt másra figyelni, csak rá.



- Látom csak túlélted azt a kemény összecsapást. – jött rögtön a gúnyos megjegyzés.
- Hogyan... ? – cincogta vékony hangon Hana.
- Hogyan kerültél ide?
- Megtaláltak, és szóltak nekem, mert tudják, nekem dolgozol.
- Először a kórházba akartalak vinni, de éppen tele van küldetésről visszaérkezett sebesültekkel – a férfi lenézően elhúzta a száját, ezzel is mutatva mit gondol a kórházban lábadozó shinigamikról.
  - Mivel ott telt ház van, és senkinek nincs a társaid közül ideje téged ápolni, ezt tűnt a legegyszerűbb megoldásnak.
- Retsu kapitány megvizsgált, és azt mondta, jobb lenne, ha két – három napig pihennél.
- Addig én vigyázok rád – magyarázta olyan szenvtelenül, mintha csak a reggelijét vitatná meg.



Hana kétségbeesetten lehunyta a szemét, itt, vele, két – három napig? Azt nem tudom, hogyan fogom kibírni.
Byakuya azt hihette, hogy rosszul van, és elájult, mert fölé hajolt, de ekkor Hana is kinyitotta a szemét, rögtön elmerült a másik tekintetében, ami nyugodt volt, és rideg, de ott az állhatatos nyugalom, és tartózkodás mellett, mintha megcsillant volna valami. Valami nem oda illő, de gyönyörű dolog, a másik eldugott része, amit mindenki elől elcsomagol, nehogy valaki észre vegye. De Hana meglátta, gyönyörködve figyelte azt a kis csillanást, olyan boldog volt mint még soha, látott valamit a kapitányból amit talán senki, vagy csak nagyon kevesen, és ez az övé, csak az övé. Most már nem félt ez elkövetkező napoktól, inkább izgalommal várta, hátha… Hátha láthatja még azt a rejtett csodát.





© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).