Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Lucifer alkuja (I.fejezet)
Korhatár: 12+
Műfaj: Yaoi
Kategória: Bleach
Feltöltő: darkrukia
Feltöltve: 2010. 12. 10. 15:36:58
Módosítva: 2011. 05. 03. 20:07:16
Módosította: darkrukia
Megtekintve: 893 db
Kritikák: 0 db

                                    Lucifer alkuja

                                              I.fejezet

 Egy vadászkunyhóban kutatok élelem után. Már három napja nem ettem semmit. Óvatosan lopózom és az egyik folyosói asztalon, ami az ablak alatt van, megpillantok egy tányért. A tányéron pedig egy fél almát, a másik fele pedig fel van vágva és az egyik darabba egy aranyvilla van beleszúrva. Felcsillan a szemem és indulok az étel fele.

 De amikor az asztalhoz érek rámtőr ismét az a szőrnyű görcs. Hasamra szorítom a kezem, de olyan heves volt a mozdulat, hogy levertem a villát, ami hangos csillingeléssel esik le a földre. A francba!

-         Ki van ott? – hallok meg egy mély hangot és rögtön futásnak eredek. Szerencsére a hang tulajdonosa a másik irányban kutat és ahogy hallom egy ajtón is benyit.

 Futás közben megpillantok valamit. Jé, egy függöny. Tehát ablaknak is kell lennie, ha nem vagyunk túl magasan az még jól is jöhet.

 Gyorsan húzom el a földig érő függönyt és  meglepetésemre nem egy ablak, hanem egy ajtó van mgötte. Lassan a kilicset lenyomom és kinyítom az ajtót. Belépek háttal a terembe és hangtalanul behúzom az ajtót. Megfordulok. Hiba volt. Rögtön egy gúnyosan vigyorgó fickóval talátom szemben magam.

-         Na hát, a madárka berepült a kalitkába- mondja gúnyosan mély hangján. – Ki vagy te? Mit keresel itt? Ki az urad? – jönnek a kérdések egymás után. Megadva magam a felsőbbrendűségnek elárulom a válaszokat.

-         Abarai Renji vagyok. Ételt. És nincs uram. – válaszolom meg mindegyik kérdését. Erre csak jól megnéz és elvigyorodik.

-         Szóval Renji – ejti ki a nevem lassan, mintha ízlelgetné, én meg megborzongok. – Mostantól én leszek az urad, szépségem, de van egy kikötésem.

-         Mi?

-         Nem ehetsz amíg én vagyok az urad.

-         Rendben.

 Lehet, hogy életem legnagyobb hibáját követem el?

 

 Eltelt azóta kábé négy óra és valamiért mégis úgy érzem mégis jól döntöttem. Az alkuban mint utoljára megtudtam az is benne volt, hogy  vele alszom majd egy ágyon.

 Most itt vagyok. Ő békésen alszik én meg próbálom valahogy megszokni a rámtörő görcsöket az éhségtől.

 Nem tudom mi lesz egy hét múlva, lehet, hogy éhen halok addig, de ha nem, akkor az iszonyatos görcsök visznek majd a sírba.

 Végül úgy két óra múlva eleredtek a könnyeim is a fájdalomtól és nagy nehezen álomba sírtam magam.

 

 Az alkú után eltelt egy hét és még mindig élek. Sokmindent megtudtam. Az általam vadászkunyhónak hitt vár egy igazi királyi kastély, ahol a démonok ura, nevezetesen: Lucifer, él. Kis adagokban annyi, hogy Luciferrel kötöttem alkut és ő kinevezett tanácsadójának, ami abból áll, hogy a trón melletti kistrónon foglalok helyet és megmondom mi rossz és mi jó. Vizet kapok, csak ennivalót nem. Iszonyatosan hasogat a hasam és a görcsök is egyre többször törnek rám.

 Most itt a trónteremben igazítunk el egy csapatot, vagyis csak mindenre helyeselek, mert fogalmam sincs arról, hogy igazítsak el egy parancsnok által három millió katonát. A nap végeztére a „szobánk” felé haladva elmegyünk egy asztal mellett, amin egy óriási gyümölcsöstál van. Nem akarok gyengének látszani Lucifer elött, ezért elfordítom a fejem, és inkább a hátát figyelem, nem foglalkozva az ínycsiklandó gyümölcsök halmával és a rámtőrő feszítő görccsel.

 Kicsit elgondolkoztam és észre sem vettem, hogy már az ajtó előt vagyunk. És azt sem, hogy Lucifer megállt, ezért egy lépésnyi lendülettel ütköztem az éjfekete hajú férfinak.

 

-         Bo-Bocsánat – motyogom hátának és elhúzódom tőle. Vagy levágja a fejem most, vagy nem.



© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).