Elõre is bocsánatot kérek mindenkitõl, mert szerintem egy kicsit kusza lett, de azért remélem mindenki megérti :) jó olvasást kívánok!

Gyöngy és Vér: második seb

Volt egy rövid idõszak mire azt hitted hogy talán egy fordulópont, eddig szenvedtél és most eljön a megváltás. Egy rövid illúzió volt, mégis mosolyogva tekintesz vissza arra a pár hónapra.

Az életedbe belépett egy ember ki már évek óta a környezetedben élte a saját életét, de nem vettétek észre a kapcsot mi összeköthet titeket.  Átéltetek sok rosszat, jót, a veszekedés sem maradt el de ezzel is csak egyre közelebb kerültetek egymáshoz. Ti ketten szinte elválaszthatatlanok lettetek. Egy szép kis világ, mi csak a tiétek.

Sajnos semmi sem tart örökké, a barátság maradt de megingott. Vannak dolgok miket nem mond el az egyik a másiknak, vagy csak megkérnek téged hogy ne mond el a másik titkát. Rábólintasz, jól is esik hogy megbízik benned, olyat elmond neked mit eddig másnak nem.

Kiderülnek titkok, a másik szenvedése, nem te vagy az egyetlen de saját kínjaid világméretûnek tartottad és most bizonytalan lettél. Igyekszel magadban tartani a te gondjaid hogy a másiknak  ne kelljen azt is elviselnie de ez neked egy idõ után súlyos összezavarodást fog létrehozni.

Még bírod, helyes. Bírjad csak, de ezzel is csak magadat pusztítod, vagy netán építed? Nehéz ez az egész, de reméled hogy megéri, csak sétálsz a vak éjszakában várva hogy az apró csillagok megmutassák az utat, rájuk támaszkodsz?

Sok kérdés megfordul a fejedben, a gép elõtt ülve a depressziós számokat hallgatva csak még jobban magad alá kerülsz. Igyekszel mindig változtatni ezen hisz bántod ezzel azokat akiket szeretsz, a saját érdekedben nem teszel  semmit, csak a többiek miatt van minden.

A szerelmed is már csak a barátod, talán jobb is így.

~§~

Az elmúlt hónapokban megismertél valakit, nagyon beleszerettél, úgy mint eddig még soha senkibe, minden amit tesz neked csodálatos. Elfogad téged, átélte azt amit te és még ez meg is alkotta a mostani személyiségét, példaképként tekintesz rá, õ olyan tökéletese neked azonban õ minden hibádat elnézi és ez nem tetszik neked. Talán még nagyobb büntetés hogy nem szid le téged, sõt inkább ugyan úgy melletted áll és szinte meg is dicsér. A hibáira nem figyelsz, szinte észre sem veszed õket, csak a jót, ami szerinted rengeteg van. Élvezed mikor melletted van, belebizseregsz minden érintésébe, megremegsz mikor szorosan magához ölel, illatától, látványától pillangók repkednek a gyomrodban, és ennek fejében még tudja is hogy szereted. Õ is érez valamit irántad, türelmes vagy vele amennyire csak tudsz de te többet akarsz ennél, akarod õt, hogy a tied legyen, hogy kimondja neked hogy szeret. Körbekérdezel hogy barátaid szerint õ milyen ember, csak azt hallod vissza hogy nekik is tetszik, féltékenység születik ezzel benned, nem szereted ha másokkal van de eltûröd minden szó nélkül. Néha mintha fejberugnának, fáj amit tesz de mégsem tudsz rá mérges lenni, mert tényleg, szívbõl szereted. Nemhitted hogy valaha érezhetsz ilyet.

De megint csak jön a kavarás, a féltékenység. Te szeretnél minél többet lenni szerelmeddel közben a többi barátodra is igyekszel figyelni ami nagyon lefáraszt. Majd jönnek a panaszkodások, elkezdik, hogy már nem figyelsz rájuk, hanyagolod õket egy ember miatt. Ez nagyon kiborít téged, te tényleg igyekeztél, de a te képességeid is elérik a határaikat és ha ezt nem értékelik… nem is tudod mit tegyél...