Cím: A víz valakinek a pokol lángja
Szerző: darkrukia
Páros: Hotsuma és Shusei
Fandom: Uragiri wa Boku no Namae o Shitteriu
Szótár:
baka - idióta
teme - szemét
Hotsuma épp kifele tartott a suliépületből, mikor zajt hallott az iskola uszodájából. Először összerezzent, hisz már szürkület volt. Ő csak néhány itt felejtett könyvért jött vissza. De nem gondolt arra, hogy valaki még az épületben van.
A falhoz lapulva lassan a terem fele vette az irányt. Hallotta, hogy valami nagyot döndülve leesik. Kíváncsisága nem hagyta nyugodni, hogy ki lehet még itt. Valamiért úgy gondolta, hogy muszáj megtudnia, ki vagy mi tartózkodik bent az épületben.
Lassan, hangtalanul kinyitotta az ajtót, hogy épp csak egy kukucskáló rést hagyva.
Amint meglátta, hogy mi folyik bent, rögtön hátravágta az ajtót és kétségbeesettem futni kezdett.
***
Egy fiú állt a medence szélén, könnyes szemekkel. Mintha nem is tudná, hogy valóban hol van, lép egy lépést. Nem érezte már a külvilágot, csak azt, hogy etűnik a talaj a lába alól.
...
Hideg, nedves mindenhol, és levegő sincs itt lent. Mintha süllyedne a pokol lángjaiban. Nem érezte, hogy ez a nedvesség tisztára mosná, olyan mintha ezer láng égetné. Felhevült bőrét teljesen befedte a hidegség. Magányos volt, mintha elragadnák ezek a lángok.
...
Sötétség, majd valami meleg és száraz. Ölelő karok oltalmazása, hangos zihálás, meleg levegő perzselése. Mely olyan nyugtató az ő nedves, jeges bőrének. Majd ismét sötétség, de már tudta,...nincs egyedül.
***
Látta, amint a fiú öntudatlanul előre lép és zuhanni kezd. Lassított felvételként élte meg az egészet. A test mintha csak repülne, majd elsüllyedt.
A szíve a torkában dobogott, amint ő is a vízbe vetette magát. Őrült gyors tempóban próbálta felszínre hozni a fiút, aki mintha ezt egyáltalán nem akarná, még nehezebben, még tudatlanabbul süllyedt a medence aljára.
Amint mindketten kint voltak a parton, Hotsuma egy törülközöért futott, majd abba bebugyolálta a látszólag élettelen testet.
Kétségbeesetten próbált lélegeztetni, pofozni, szívmasszást adni, míg végül a fiú torkából fel nem bukott a sok víz.
A srác szúró fájdalommal a tüdejében próbálta kiköpni a felesleges nedvet és újra beszívni az édes levegőt. Amint visszanyerte tudatát és normálisan lélegzett, visszafordult a szőke hajú fiú felé, akinek már könnyek simultak le arcáról. Egy mély lélegzetet vett és elkezdte rekedtes hangjával szidni a másikat.
- Te ostoba! Baka! Megbolondultál?! Mégis mit képzelsz te magadról?! Meg akarod ölni magad?! És a nagy szöveg, hogy mindig velem maradsz?! Teme! Idióta barom vagy! - ugrott a másik fiúra és erőtlenül püfölni kezdte a mellkasát, közben reszketett a sírástól.
Shusei figyelmen kívül hagyva a szitkozódást, karjait a másik nyakára fonva magához húzta. A szőkeség rögtön a fiú átázott ruhájába kapaszkodott.
- Sssss... Nyugalom. Nem történt semmi. Sssss... - próbálta vígasztalni társát. Kezével nyugtatóan simogatni kezdte a hátát.
- Méghogy semmi... Majdnem... és akkor én... még szerencse... itt akartál hagyni... idióta vagy... - szipogta összefüggéstelenül Hotsuma.
Shusei tudta, hogy valamivel most meg kéne nyugtatnia a fiút. A kimondatlan szavak a torkán akadtak. Felemelte a fejét és egyből a medencét pillantotta meg. Gondolt egyet és felhúzta Hotsumát a földről. A fiú értetlenül ragaszkodott oda, de az erősebb rángatása már felállt.
Mivel a szőszike volt hátul , nem látta a medencét. Shusei tett egy lépést előre, ami következtében a fiú hátrálni kezdett, majd még egyet, és még egyet. Egészen addig, míg a fiú bele nem esett a vízbe, mivel belé kapaszodott ő is zuhant vele együtt vissza a hideg vízbe. A szőke fuldokolva bukkant fel a felszínre ls köhögve köpte ki a lenyelt vízet.
- Baka! Engem is meg akarsz ölni?
- Sosem tennék ilyet - mondta lágyan, majd ismét átkarolta a fiú nyakát, ki értetlenül nézett rá.
Mint mára már másodszorra, megszünt a világ és csak a másik létezett.
Ajakik vészesen közeledett egymáshoz. Forró lehelletük cirogatta felhevült bőrüket. Egy pillanat és távolság megszünt létezni. Csak ők voltak és a testüket körül ölelő víz, ami egyre csak hasonlított a pokol lángjaira, melyek most őket nyelik el.
|
