|
|
Fanfiction megtekintése
| Ha nevetsz, a világ mindig visszamosolyog rád! |
Korhatár: 12+
Műfaj: Romantikus
Kategória: Egyéb anime
Feltöltő: darkrukia
|
Feltöltve: 2010. 10. 26. 16:48:22
Módosítva: 2010. 11. 15. 21:29:45
Módosította: darkrukia
Megtekintve: 1644 db
Kritikák: 2 db
|
|
Ha nevetsz, a világ mindig visszamosolyog rád!
- Na, Hotsuma! Add vissza! - futott be Hotsuma az étkező ajtaján kacagva, majd Shusei őt kergetve durcás arcal.
- Egyfolytában olvasol, kell egy kis lazítás! - futott tovább, majd Yuki székénél megállt és meglógatta a kezében tartott könyvet, mire a barna hajú fiú hátat fordított neki karba tett kézzel. Tsukumo felnevettet a fiú hisztis arcát látva, de Toko az oldalába könyökölt.
Ekkor egy magas, fekete alak jelent meg az ajtóban. Szóra sem méltatva a tásaságot nézett körül. Elindult, hogy leüljön a helyére Yuki mellett, aki csak mosolyogva nézte a durcás Shuseit és a kacagó Hotsumát.
Ám, mikor Shusei visszafordult nem vette észre a felé közeledő férfit. Teljes lendülettel nekicsapódott a kökemény mellkasnak.
- Öhm....izé...b-bocsánat - motyogta Shusei, és Hotsuma - kapva a lehetőségen - kifutott a kertbe a könyvvel a kezében.
-Hn?
- Bocs,Luka! - vetette még utána, majd a szőke hajú fiú után futott.
Pár perc múlva még futott, de tüdeje levegőért sikoltott. Ezért megállt, kezeit a térdére téve pihegett.
- Hotsu! Állj már meg! Kérlek! - tette még hozzá halkan. A szőke hajú fiú csak alig pár méterre volt tőle, ott ahol volt eldölt a fűben felfelé tartva kezét, hogy ne süssön szemébe a nap. Shusei elsétált és ő is leheveredett a fűbe.
- Miért vetted el a könyvem? - kérdezte durcásan a másik felé fordulva.
- Neked is kijár a pihenés! - mondta és ő is szembefordult a barna hajú fiúval. - Mindig csak tanulsz meg olvasol. Nem vagy te robot!
- Na de Hotsum.... - Shuseit egy ujj megállította véleménye kinyilvánítása közben.
- Ssss! Mi értelme tanulni, meg olvasni, ha nem szórakozol közben, hmm?
A fiú hallgatott. Nem tudta mit válaszolhatna. Hotsumának igaza volt. Csak nézett továbbra is az őt fürkésző szemekbe.
Hotsuma csak mosolyogva nézte a pihegő fiút, ahogy arca enyhén kipirult a futástól. Szemeiben kis bűntudat és vidám csillogás is keveredett. Bűntudat?... Nem akart ő bűntudatot ébreszteni a fiúban, csak...csak a véleményét akarta elmondani.
- Buta vagy. - simította meg a barna tincseket.
- Igazad van - lehelte Shusei a fiúnak.
- Abban, hogy buta vagy, hmm...? - vigyorgott a szőke hajú fiú.
- Bolond! - jött az egyenes válasz.
- Igazad van! - nevette el magát a szőke, pedig nem nagyon volt mit nevetni. Shusei is elvigyorodott. Hallgatta a kellemes kacagást, majd a hang egyszer csak elhallgatott. Egy hatalmas felhő takarta el a napot. Shusei a felhőben egy magas, izmos, jóképű, vigyorgó és csillogó szemű, szőke hajú fiút vélt felfedezni, aki egyre csak közelített ajkaival az ővéhez.
Egy pillanatra megállt az idő, majd a barna hajú fiú viszonozta a csókot, mely lágy és gyengédből átvágott szenvedélyes és vágyakozó csókba.
Hotsuma elszakította magát, majd lenézett az alatta pihegő, pirult arcú párjára.
- Gyönyrű vagy - mosolyodott el és megsimogatta a tökéletes vágású arcot, majd a csóktól duzzadt, puha ajkakat.
Shusei pedig, talán életében először, teljes szívből elmosolyodott, majd elkacagta magát a másik csodáló arckifejezésén.
Hotsuma nem értette min nevet ilyen jóízően a másik, de nem is érdekelte, ezért a mosolyért megadott volna mindent, ami csak a világban van.
Legördült a fiúról, elnyúlt, majd ő is nevetni kezdett.
Nevetésük hangja betöltötte az egész udvart. De most csak az érdekelte őket, hogy ez a pillanat örökre megmaradjon mindkettejük emlékezetében.
|
|
