Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Ha nevetsz, a világ mindig visszamosolyog rád!
Korhatár: 12+
Műfaj: Romantikus
Kategória: Egyéb anime
Feltöltő: darkrukia
Feltöltve: 2010. 10. 26. 16:48:22
Módosítva: 2010. 11. 15. 21:29:45
Módosította: darkrukia
Megtekintve: 1131 db
Kritikák: 2 db
  Ha nevetsz, a világ mindig visszamosolyog rád!



 - Na, Hotsuma! Add vissza! - futott be Hotsuma az étkező ajtaján kacagva, majd Shusei őt kergetve durcás arcal.

 - Egyfolytában olvasol, kell egy kis lazítás! - futott tovább, majd Yuki székénél megállt és meglógatta a kezében tartott könyvet, mire a barna hajú fiú hátat fordított neki karba tett kézzel. Tsukumo felnevettet a fiú hisztis arcát látva, de Toko az oldalába könyökölt.

  Ekkor egy magas, fekete alak jelent meg az ajtóban. Szóra sem méltatva a tásaságot nézett körül. Elindult, hogy leüljön a helyére Yuki mellett, aki csak mosolyogva nézte a durcás Shuseit és a kacagó Hotsumát.
 
  Ám, mikor Shusei visszafordult nem vette észre a felé közeledő férfit. Teljes lendülettel nekicsapódott a kökemény mellkasnak.

 - Öhm....izé...b-bocsánat - motyogta Shusei, és Hotsuma - kapva a lehetőségen - kifutott a kertbe a könyvvel a kezében.

 -Hn?

 - Bocs,Luka! - vetette még utána, majd a szőke hajú fiú után futott.

  Pár perc múlva még futott, de tüdeje levegőért sikoltott. Ezért megállt, kezeit a térdére téve pihegett.

 - Hotsu! Állj már meg! Kérlek! - tette még hozzá halkan. A szőke hajú fiú csak alig pár méterre volt tőle, ott ahol volt eldölt a fűben felfelé tartva kezét, hogy ne süssön szemébe a nap. Shusei elsétált és ő is leheveredett a fűbe.

 - Miért vetted el a könyvem? - kérdezte durcásan a másik felé fordulva.

 - Neked is kijár a pihenés! - mondta és ő is szembefordult a barna hajú fiúval. - Mindig csak tanulsz meg olvasol. Nem vagy te robot!

 - Na de Hotsum.... - Shuseit egy ujj megállította véleménye kinyilvánítása közben.

 - Ssss! Mi értelme tanulni, meg olvasni, ha nem szórakozol közben, hmm?

  A fiú hallgatott. Nem tudta mit válaszolhatna. Hotsumának igaza volt. Csak nézett továbbra is az őt fürkésző szemekbe.
 
  Hotsuma csak mosolyogva nézte a pihegő fiút, ahogy arca enyhén kipirult a futástól. Szemeiben kis bűntudat és vidám csillogás is keveredett. Bűntudat?... Nem akart ő bűntudatot ébreszteni a fiúban, csak...csak a véleményét akarta elmondani.

 - Buta vagy. - simította meg a barna tincseket.

 - Igazad van - lehelte Shusei a fiúnak.

 - Abban, hogy buta vagy, hmm...? - vigyorgott a szőke hajú fiú.

 - Bolond! - jött az egyenes válasz.

 - Igazad van! - nevette el magát a szőke, pedig nem nagyon volt mit nevetni. Shusei is elvigyorodott. Hallgatta a kellemes kacagást, majd a hang egyszer csak elhallgatott. Egy hatalmas felhő takarta el a napot. Shusei a felhőben egy magas, izmos, jóképű, vigyorgó és csillogó szemű, szőke hajú fiút vélt felfedezni, aki egyre csak közelített ajkaival az ővéhez.

 Egy pillanatra megállt az idő, majd a barna hajú fiú viszonozta a csókot, mely lágy és gyengédből átvágott  szenvedélyes és vágyakozó csókba.

 Hotsuma elszakította magát, majd lenézett az alatta pihegő, pirult arcú párjára.

 - Gyönyrű vagy - mosolyodott el és megsimogatta a tökéletes vágású arcot, majd a csóktól duzzadt, puha ajkakat.

 Shusei pedig, talán életében először, teljes szívből elmosolyodott, majd elkacagta magát a másik csodáló arckifejezésén.

 Hotsuma nem értette min nevet ilyen jóízően a másik, de nem is érdekelte, ezért a mosolyért megadott volna mindent, ami csak a világban van.

 Legördült a fiúról, elnyúlt, majd ő is nevetni kezdett.
 
 Nevetésük hangja betöltötte az egész udvart. De most csak az érdekelte őket, hogy ez a pillanat örökre megmaradjon mindkettejük emlékezetében.
 


© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).