Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

'56
Korhatár: -
Műfaj: Pszichológiai
Kategória: Egyéb anime
Feltöltő: Mora
Feltöltve: 2010. 10. 22. 22:41:11
Megtekintve: 1137 db
Kritikák: 3 db

~Nem tudom mi ütött belém...ezt muszáj volt kiírnom magamból. ^^ Kissé Hetáliás jellege van, de igyekeztem az érzéseimről írni, amik oct. 23.-ával kapcsolatban fogalmazódtak meg bennem. Remélem elviselhető...~

Számtalan áldozat, tengernyi vér. És mindez miért? Miért kell látnom, ahogy népem küzdelme kudarcba fullad? Nem akartak mást, csak szabadságot nekem, maguknak. Forradalmat robbantottak ki, egyik napról a másikra. Céljaik és hitük volt, reménykedtek a jobb jövőben.

Többségük fiatal, aki megunta a folytonos kényszert, az önállóság nélküli, céltalan sorsot, mellyel rám aggatott gyámságod jár. Kitörtek a ketrecből, mely a számtalan, értelmetlen szabályból jött létre, amik számodra bizonyára alap dolgok, de ennek a népnek szenvedés.

Szabad nép az enyém, mindig is az volt. Mit vártál hát tőlem? Hogy egyszerűen elfogadom a sötét zárkát, és eszembe se jut használni a kezembe adott kulcsot?

Mert adtál…még pedig az elbizakodottságoddal, azzal, hogy nem mérted fel eléggé a meghódítandó ország lelkeiben lakozó önérzetet. Azt hitted, gyenge vagyok, esélyem sincs. Mekkorát tévedtél!

Talán sok helytelen döntés terhel, de mindig volt olyan, aki tartsa bennem a lelket, aki hitt a saját erőnkben. Számtalan költő, egyszerű polgár és munkás, katonák, diákok léptek fel az érdekemben az évszázadok során. Ők hittek…én pedig nem akartam csalódást okozni.

Régi fényem sose kaphatom vissza, de teremthetek új színben tündöklő ragyogást. Hát akkor is küzdöttem…

Végig ott voltam mellettük, mindent megtettem a győzelemért, de Te erősebbnek bizonyultál. Ismét… Semmit mondó mosollyal pusztítottál és toroltál. Példát mutattál, melynek alanya én voltam. Leverted a lázadást, eltörölted amit elértem, és nem riadtál vissza attól, hogy burkoltan pusztítsd a remény apró, lelkekben lapuló magvait.

A szabadságot alig ízleltem, te ismét a fogság keserűségével szolgáltál nekem. Remegtem a dühtől, mikor vereségemet szelíd mosollyal közölted, és üdvözöltél újra magad mellett, irányításod alatt.

Tudod mi fájt a legjobban? Hogy az egész az én felelősségem volt. Hibás voltam, mert hagytam, hogy erőim kétfelé húzzanak, képtelen voltam kicsikarni az összefogást. Végül ennek köszönhetően elárultak, és én elbuktam. Te pedig elkönyvelted az örökös hatalmat felettem.

Oh, igen. Ezzel ismét hibát követtél el! Lebecsülted a bennem égő, szabadság után sóvárgó lángokat, melyek évek múlva felszínre törtek, felperzselve az elém állított korlátokat. Ismét szembeszálltam veled, és ezúttal nem bíztam semmit a véletlenre, nem támaszkodtam teljes mértékben másokra.

Te is tudtad, amit én! Míg az évek múlásával bennem nőtt a harag és a düh, egyre erősebbé téve az elhatározásomat, velem ellentéten, Te szépen lassan visszaszorultál a havas pusztáidra. Elvették a hatalmad, én pedig nem haboztam visszaszerezni szabadságom. Legyőzni senki se tudott véglegesen, és nekem nem is ez volt a célom. Csupán egy dologra vágytam! Azt akartam, hogy én, Magyarország szabad legyek!

 



© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).