|
Elnézést kérek a helyesírási hibákért, mindig este került rá sor.
-Inuzuri Sakura - Újra a Lelkek világában-
I. A megjövetel
Reggel 7:30 a tanárok a hangosbemondóban üvöltözik, hogy kelljünk fel, és mennyünk reggelizni.
A kollégiumot már megszoktam, de a hülye álmaimat még nem, a szobatársam a vizsgaidőszakán
otthonról fog bejárni így ezt a két hetet egyedül töltöm a hálókörletben. Rendbe rakom magam, és
kopogtatnak, ahogy igent mondok Dóri lép be. Ő is olyan animefan mint én, és a saját karakterét, a
Bleaches Ulquiorra Schifferrel párosította. Az én halálistenes karakteremnek is örült, és pont a nemes
Kuchikival párosította, amibe bele is mentem. Lesétálunk a harmadikról, közben Dóri megosztja velem
mi történt vele tegnap este, miután elváltunk. A csaj baromi aranyos, kicsit hiperaktív, de ha anime
kerül szóba nem igazán tájékozott, mint a kilencedikről Réka, de mindegy, egy barát nem ezt nézi.
A reggeli, hát nem tudom eldönteni milyen, jó, vagy rossz, na mindegy. Ahogy végeztünk a reggelivel
felfelé indultunk a lépcsőn, majd a harmadikon elváltam Dóritól, és mentünk a saját dolgunkra. Én az
iskola felé vettem utam, gyalog is csak három megálló, és az 20-25 perc. Prímán beérek. Ahogy már
a kereszteződésnél áthaladtam, Szandira lettem figyelmes, aki úgy nekemjött, mint falnak a rakéta.
Vidám volt, és nevetett, gondolom Zetto miatt, de nem kérdezek rá, mert nem akarok tévedni, majd
elmondja ha akarja.
- Képzelt szombaton a Conzol klubban... - kezdte boldogan.
- Találkoztál Zettoval fogadjunk. - vágtam a szavába.
- Honnan tudtad? - vágott be egy fejet.
- Ez olyan egyértelmű, minthogy Kuchiki egy nemes. - mondtam neki egy Bleachből szett dolgott, és
elidultam a kerítés mentén, Szandi ment be elsőnek, s ahogy megfogtam az ajtót furcsa erőt érzékeltem.
Egy lidérc? És hamarabb eltünt az ereje, mint ahogy felfoghattam volna mi az. Még szerencse, hogy
elrejtettem a lélekenergiámat. Ekkor Szandi megszólít.
- Hé, jól vagy? - kérdezte Szandi, ahogy az ajtóban állt.
- Mi? Ja, aha. - válaszoltam neki, de igazából nem hagyott nyugodni amit érzékeltem.
Nyolckor a csorda felvonult a tanárok szavára, én megvártam míg felmennek, és utána én is
fellépcsőztem. Az osztály ahova kerültem rendes, nem nyugodtnak mondható, mindig történik valami,
hol a táncosokkal, hol a fotósokkal. Már kezd unalmas lenni, mellettem egy szőkeség ül, de igazából
belül nem az! NixxXynek szoktuk becézni, mert valami oknál fogva ezt használja de, mióta japánt
tanulmányozza Yume lett a neve, ami álmot jelent.. Velünk egy huzamban ül Adél, aki imád
kosarazni, és egy süni-ember keverék a karaktere, ezért néha kijön a számon a Shady szó,
ami a karaktere neve. Van egy Lilla is az osztályban, neki nincs karaktere, mert ő maga is
lehet karakter ha így akarok róla beszélni, kemény kis csaj, és ami a szívén, az a száján. Mellettem ül
még egy Mariann nevezetű, ő is anime lógós, Death Note, Jigoku Shoujo fan, de több mást is kedvel.
Van nálunk egy ikerpár Ilona és Csilla, akik az animéről áttértek a Japán zenére, engem egyébként nem
zavar. Szandi osztályába is vannak anime rajongók, hogy egyet melítsek, nos Szimi. Ő aztán tudja hol
zörög a léc, vagy ilyesmi, az animéknél. Ó és említsem meg, a drága Byakuya filing barátomat Gergőt,
ő csakis amiatt utálja a Bleach dögös pasiját ( ne higyétek homokosnak, vagy ilyesmi! ) mert tökre olyan
természetű mint a drága nemes urunk. Egyébként úgy vigyáz rám, mint egy kiskutya, a múltkor Bencétől
kérdezte, hogy melyik karjától szeretne megválni? csak azért mert megakart ölelni. Tényleg nemesi
vigyázó, de nevetek ezen egy jót :D
Az órák csak teltek, az egyik szünetben Szandival sétáltam a folyosón, s ahogy a korláthoz értünk, egy
fekete kimonós lányt láttam a falnál.
- Nézd csak! - mutatott rá Szandi is.
- Egy halálisten. - mondtam nyugodtan. Szandi rámnézett, és csak azt a nyugodtságot látta rajtam, ami
egy pillanattal ezelőtt is volt.
- Mi, ez komoly? - mondta Szandi.
A lány észrevette, hogy figyelem, majd megszólítottam.
- Mi dolga van itt a 13 Védelmi Őrosztag egyik tagjának? - mondtam oda a lánynak, aki felénk sétált, amint
meghallotta. És megállt pont előttem, és egy levelet adott át. Szandi csöndben nézte mi folyik körülötte.
Ahogy elolvastam a levelet, tisztázódott minden, de nem hittem volna.
- Szóval a főparancsnok küldött, az itt lévő halálistenekért. - mondtam hangosan a lány szemébe.
- Mi, de hisz te nem vagy halálisten, vagy mégis!? - Szandi hangja más volt, "kérdőn mászott be a fülembe."
- A nevem Inuzuri Sakura, mint a rajzolt karakternek, és a 13 Védelmi Őrosztag, 8 osztagának a tagja volnék.
Szandi ujjongott, a meglepődés helyett, és forgott mint a ringispít, mint NixxXy szokása.
- Mi a neved? - kérdezetem a halálistentől.
- Sunazami Kirara. És a főparancsnok üzeni, hogy akik itt tartózkodtak, azok hozhatnak némi személyt a
Lelkek Világába.
- Na, hallottad? Van kedved jönni a Lelkek Világába? - mosolyogtam, hisz Szandi, Ichimarut kedveli a legjobban.
- De még hogy! Tök király! Kösz kösz kösz köszi!
Rajta kívül megkérdeztem NixxXyt, Shadyt, Lillát és Szimit. Csak Lilla mondta vissza, de megis értem, nem
olyan Bleachfan mint a tesója. Leértünk a placra.
- Nyílj meg! - nyitotta meg a Senkai kapuját Kirara. Aztán mindannyiunkat belelökött, a kapu
tartalmazott lélek alakító részecskéket, így nem volt nehéz belépni. Rólam a Gigai test szépségesen
szakadt le, és ezt a többiek is látták, lassan testett őltött a halálisten formám, a hajam a ruhám,
az alkatom, a kardom.
Ott szaladtam az átjáróban halálistenként. Ismét ugyanúgy járhattam mint mikor a lelkek világában voltam.
- Itt nem lesz olyan izé? - kérdezte Szandi.
- A takarítóra célzol? Gondolom még nem járt itt. - futottam tovább. De bíztam benne, nem találkozunk vele.
Kiérve a főtéren találtuk magunkat, velünk szembe volt a Megbánás tornya, és a kapitányok
gyűlésének helye.
- Üdv Lelkek világa - ordítottam ahogy tudtam. - Igen! megint itt!!! - olyan örömtánc félét lejtettem,
amikor belebotlottam valakibe.
- Úgy látom, az utolsó földön lévő halálisten is visszatért. - hallottam meg az ismerős rideg hangot.
- Üdvözlöm Kuchiki kapitány, milyen napja volt? - néztem fel a férfira, aki gyönyörű volt a maga nemében.
- Csak a szokásos. A hadnagyod megint a kapitányodat szedi össze. - azzal kezét a vállamra téve elhaladt
mellettem a nemesi fejével. Mi pedig sétáltunk a 8. osztag felé. A lassú séta alatt a többiek jól
körbenézhettek 180 fokos fordulattal. Én pedig beszívhattam a Lelkek világának levegőjét.
A 8. osztag bejárata még mindig ugyan olyan volt, és hallottuk ahogy Nanao hadnagy
csak úgy kiabál. Fogtam magam és csak úgy kihúztam az ajtót, Kyouraku kapitány betintázva feküdt a
padlón, és csak vigyorgott.
- Nahát, Sakura, milyen volt a haza vezető út? - kérdezte Nanao hadnagy teljesen mérgesen, már
vörösödött a feje is az ideg miatt, majd hirtelen mégegyszer Kyouraku kapitány felé fordult.
- Csessze már meg kapitány! Szedje már össze magát a francba is!
Vicces volt a hadnagyott így látni, majd az azstalon megláttam egy kancsó vizet, odasétáltam felemeltem
és szépségesen rázúdítottam Kyouraku kapitányra. Amitől egyből tisztán gondolkozott.
- Mi? Hol? Á, Nanao kedves. - fogta meg a fejét a kapitány úr.
- Csak ne kedvesezzen maga iszákos szoknyapecér! - kapta fel a cuccát. - Köszönöm Sakura, majd
meghálálom valahogy. - mondta Nanao hadnagy.
- Talán egy kis... - mutatott valamit a kapitány, de máris képen találta Nanao egyik vaskos könyve,
amitől ténylegesen kiterült. Szegény, de megérdemli.
- Gyertek velem, megmutatom a szállásotokat. - szólította meg NixxXyéket a hadnagy. Egy külön
épület részhez vezetett minket, ahol mindenki elfoglalhatja a helyét a vacsora idejéig. Én hátat
fordítottam és leléptem a helyszínről, fel az erkélyre, lenézve a világra ahol élek. Öröm volt ismét
itt lenni, a Lelkek világában. A hatalmas városban, ahol nem lehet unatkozni az már biztos. Lenézve
az utcára a halálistenek ide oda mentek, némelyik sietett s közbem elesett, nagyom muris volt. Majd
megláttam a hétökör nemes urat, hadnagya Abarai Renji kíséretében. Renjivel az elejétől fogva jól
kijövünk, mikor felpillantott és meglátott integetett, s ezt a kapitánya is észre vette, majd felém pillantott.
Nem láttam semmi gyanús, idegesítő mozdulatott, csak rám pillantott és vissza is fordult az út felé.
A vacsoránál Rosy mellé ültem, már nem az emberek világában vagyunk, most már nyugodtan
viselkedhetek úgy ahogy kedvem tartja.
- Szíves engedelmeteket kérem, de ne haragudjatok ha némely napokon sok időt vagyok távol, a
kötelességemet is el kell intéznem. A városban szabadon járhattok, kelhettek, de ne csináljatok zűrt.
Mérgelődésemben Villámlépéssel otthagytam őket, nem érdekelt mit gondolnak most, de így,
hogy őket is áthozhattam kicsit bezavart. Megzavarja az érzéseimet, nem tudok nyugodtan
dönteni mit is érzek, a francba! Pillantokkal később a régi érzékelőm lépett színre, egy Lidérc!
Megjelent az osztagom udvarán, és torkaszakadtából üvőltött. Futottam vissza, ahogy bírtam,
a Lidérc épp Szandit szorongatta, a halálistenek kifutottak az épületből, én pedig katanám
előrántásával indultam a Lidércnek, a karját sebesítettem meg, hogy elengedje Szandit. Ami
így is történt, és egy címeres vigyori ölébe esett. Most elősször örülök neki.
- Ichimaru kapitány!
- Nolám, nagy itt a zűrzavar. - mindig vigyorogva mondja a mondandóját, hát legalább rá lehet
mondani, hogy mindig jó kedve van. A Lidérc elkezdett az ellenkező irányba futni.
- Hékás, nem lépsz meg! Hulljon le az ég minden ereje! Jöjj elő Fénypenge Leple!
A kardom alakot öltött, s készen állt az ütközetre. Felugrottam a tetőre és kikiabáltam a technikát.
- A sárkány tánca! - a sárkány szélsebesen került meg és a Lidérc felé vette útját,
szerencsétlenségemre megfordult az átkozott és szétlőtte a sárkányt.
- Anyádat te rohadék!!!! - mérges voltam, s itt volt az alkalom, hogy kiéljem a dühömet. Utána szaladtam
s útközben mégegy sárkányt idéztem. - Üvölts és szedd szét apró darabokra!!!!
A sárkány elkapta, s levitte a kezét, a pokolba miért nem végzett vele! Na mindegy, legalább nem
unatkozom. Felpattantam a levegőbe, és idézést kezdtem.
- Magasságok ura, ki a test húsával minden lény erejével és az ember nevével megkoronáztatott,
halálos pokol lármája, a tenger védőhullámai hasítsatok dél felé! 31 támadás Lánglabda!
A lánglabdám belécsapódott de csak a maszkja repett meg. Megérztem az osztagomnál Kyouraku
kapitányt, a hadnagyomat, a főparancsnok urat, a hetedikből Hisagit.
- Támadd erősebben! - szólott Yamamoto főparancsnok.
- Miért nem segítenek neki! - hallottam NixxXy hangját.
- Ezt most egyedül kell elintéznie, az emberek világában nem igen használta a halálisten erejét, most
megtudjuk, hogy valóban megmaradt az ereje. - mondta Hisagi a többieknek.
- Köszönöm Hisagi hadnagy! Képes vagyok rá... - kiabáltam ahogy kijött, és Lidérc nem várta meg
amíg befejezem. A kardom csattanva érintette bőrét, kemény volt akár a kő. Felléptem a Lidérc fejére,
a többi halálisten füttyentett és ordított. Fellőttem magam a levegőbe, a Lidérc felé, megidéztem
mégegy sárkányt, s amíg ez lefelé száguldott, az égi sárkány idézését kezdtem.
- Akadjon meg a szél látványától, égjen bíbor színben az ég erelyétől, karmától a föld váljon ketté
s üvöltése rázza meg az eget! 98 támadás Szélsárkány penge!
Mindkét kezemnél szélsárkány jelent meg, a testemet meleg szél érintette, az ég bíbor színben
cikkázott, és én lefelé szeltem a levegőt, kezemet lendítve a Lidérc felé, elengedtem a
szélsárkányokat. A kardot megmarkolva figyeltem, hogy a támadás kétészeli a Lidércet, és az
feloszlik. A főkapitány csak állt ott mint egy fa, a hadnagyok és kapitányok megmukkanni nem
tudtak, nem ilyen reakciót vártam. Majd Gennryusai főparancsnok megtörte a csendet.
- Pont ilyet vártam az erős szél és lövedék típusú kard forgatójától. - vén róka csak dicsérni tud.
- Ez igen Sakura drága, - kezdte Kyouraku kapitány. - 90 feletti mágia megidézése!
- Szép volt Sakura. - hallottam Hisagi hangját, de ahogy odanéztem már eltünt, milyen egy pasi, h.
Az erő azonban meglátszott rajtam ugyanis a kezem több sebből vérzett, de szerencsére a társaság
nem vette észre.
- Jól vagy Szandi? - kérdeztem miközben mögötte volt Ichimaru.
- Igen.
- Szóval ő róla küldted azt a jelentést kivontkép nekem. - Ichimaru is megszólalt.
- Igen, ő róla. - Ichimaru Szandi elé állt és térdére támaszkodott, a körülöttünk lévő bagázs azt sem
tudta Ichimaru mégis mi a fenét csinál, de én igen.
- Ichinose Momoko - kezdte a vigyori. - megtisztelne vele, ha randevút adna nekem, ugye szabad?
Szandinak kellett pár perc, hogy felfogja mi van. A többieknek agyuk álluk leesett mikor ezt hallották.
Szandihoz sétáltam.
- Egy pillanat ex-kapitány úr. - elrángattam onnan, és ébreszgettem.
- Mi az nem erre vártál? A jelentést amiben te is benne voltál, Ichimarunak is elküldtem némi további
sorral. Megkértem ha eljutsz ide, hívjon randira és vigyen el valahova, na milyen haver vagyok.
- Tök fasza haver és barátnő, köszi. - Azzal megfordult, Ichimaruhoz ment és igen mondott a nagy
alkalomra. Ichimaru elnézést kért Szanditól, majd karjaiba vette, és Villámlépéssel elszeleltek.
Majd szépségesen elsétáltak azok, akik nem az osztaghoz tartoztak, Rosy megsimogatta a
fejem, aú.
- Fejlődtél, kisanyám, de jó keményen! - mosolygott, és visszavonult ő is a többi 8. osztagossal
együtt. NixxXyéknek szépen leült a hátsójuk a lépcsőre, és NixxXy rám se mert nézni csak
bámulta a zöld füvet, miközben az ég csillagossá vált, és éjjel lett a nappalból.
- Te nem úszod meg Aizen urat. Csak nem most fog jönni, holnap elmegyünk a 4. osztaghoz,
megismerkedtek Unohana kapitánnyal, Kotetsu hadnaggyal és Hinamorivak, mert még lábadozik.
Be kell térnem hozzá egy kicsit. Utána felmegyünk az Elmúlás hegyére, persze ha csak akartok.
- Figyelj Sakura, mi lesz Szandival? - húzta meg a kimonom újját Szimi.
- Nem lesz semmi baja, Ichimaru vigyázz rá. - néztem a kis megszeppent csajra. Kicsit aranyos
volt így, hogy aggódik Szandi miatt.
- Én nem a vigyázásra gondoltam, hanem arra, hogy...
- Hogy megteszi e Ichimaruval. Nézd ebben a világban ha kettesben vagy valakivel, magadnak kell
döntened, nem mindig vannak körülötted halálistenek. Én ezt jól tudom, hisz Peremvidéki volnék,
oda ritkán császkáltak halálistenek. Vagy ha igen, a halálisten gyűlölők, szépen megkérdezték
tőle minek tolta oda egy halálisten a becses pofáját. Majd holnap asszem visszahozza.
- Asszed?
- Aludjatok, holnap korán kell a nap. - behúzódtam a szobámba és bekötöttem a kezemet, mert
eléggé fájt már, szerencsémre nem voltak mélyek a sebek. Felvettem egy törülközőt és a fürdöbe
indultam, mely a szobámból nyílt. A forró víz elmosta a gondjaimat, csak kellemes meleg érzést
hagyott, még akkor is a zuhanyban álltam amikor már rég elzártam a csapot, fogalmam sem volt
arról, hogy mi zajlik bennem, de meg kell fejtenem de hamar. Miután megtörülköztem, és felvettem
a fehér anyagból készült kimonom, kisétáltam az erkélyre. A várost mindig akkor néztem ilyen
lágy tekintettemmel ha gondolkodtam, de hamar elment a kedvem az önnön keresésben, és
arra lettem figyelmes, hogy a várost bámulom könnyes szemmel, a könnycseppek végigfolytak az
arcomon és sírásba kezdtem, csak sírtam a csendben, nem érdekelt hogy a hangom is hallatszik,
ki hallaná ha már mindenki nyugovóra tért. A következő perc pillanatában azt éreztem, hogy valaki
oldalról megölel, és nyugtatásként simogatja a karom.
- Nyugalom, nyugodj meg.
- Nanao hadnagy. - eszméltem fel, a mellkasára tettem a fejem, és jobban sírni kezdtem egyszerűen
nem tudtam magam leállítani, minden érzésem most tör ki rajtam. A hadnagy csak állt, és tűrt
semmit nem szólt, csak hagyta, hogy kisírjam magam, és kiengedjem azt amit nem értek.
- Csak sírj Sakura, csak sírj nyugodtan. Nem szégyen ha kiadod magadból. - mondta olyan megértőn,
hogy alig hittem el, ez tényleg a hadnagyom?
- Én nem értem, miért? Miért történik velem ez. - akadt meg a szavam ahogy ezeket kiejtettem.
- Azért zavarodtál meg, mert ideát Kuchiki kapitány irányt éreztél sokmindent, de ahogy az emberek
világába küldtünk, aziránt az ember iránt is kezdtél gyengéd érzelmeket is érezni. Természetes ha
belezavarodik a lélek. Ilyenkor ki kell magadból adni mindent, és utána kell törni a kis buksidat,
hogy mégis vajon mit kellene tenned. - ezután már csak a levegőt kapkodtam furcsán, résznyire
megnyugodtam nem sírtam tovább.
- A hadnagy mégis honnan tud ilyenekről? - kérdeztem finoman, egyálltalán nem fogtam fel, honnan
tudta, hogy Kuchiki kapitány irányt is érzek valamit. Leültem és neki támasztottam a hátam a
korlátnak, Nanao hadnagy is így tett.
- Tudod, sok időt megéltem, és a halálistenek néha olyanok számomra, mint a nyitott könyv.
- És nem is zavarta a hadnagyott?
- Sakura, abba leszel szerelmes akibe akarsz, de aztán harcolnod kell, hogy a tiéd legyen.
- De hisz a hadnagy is érez valamit a Kyouraku kapitány irányt!
- H, ezt meg honnan szeded? - a hirtelen reakcióból kiszámítva, tényleg szereti a kapitány urat.
- A szememnek szedem, hisz lehet látni magán! De nem szólok bele. - felálltam, hogy
visszainduljak a szobámba...
- Te vagy az első aki észrevette.
- Ugyan hadnagy, és maga mond nekem ilyen tanácsokat, hisz a sajátját sem fogadja meg, és
nem tesz érte valamit. - a szobám felé az eszem azon járt, hogy Kuchiki kapitány X ő.
Hamar elnyomot az álom, és nyugodtan tudtam aludni.
Reggel magamtól felébredtem a nap első sugarai, hisz a szobám keleti fekvésű volt, rendbe szedtem
magam, és leindultam Szimiékhez. Kihúztam a körletajtót.
- Jó reggelt! - ráztam fel a társaságot.
Ekkor NixxXy húzza ki az ajtaját, és egyből a lecsóba vág.
- Cső. Arra a döntésre jutottunk, hogy menj nyugodtan el a 4. osztaghoz, úgyis lesz alkalmunk
az összes kapitánnyal meg hadnaggyal megismerkedni. Mi meg szétnézünk a városban és
annál a Elmúlás izének a tetején találkotnák, jó.
- Elmúlás hegyének hívják, amúgy nekem tökmindegy. - intettem egyet, és kifáradtam onnan,
közben összefutottam Nanao hadnaggyal, aki egy könyvet nyújtott felém, ha már Hinamorihoz
megyek ezt vigyem már el neki, hogy ne unatkozzon amíg ki nem engedik.
Az utcákon járkálva elindultam a 4. osztaghoz. Útközbe egy ismerős hajzatott vettem észre a
tömegben, ahogy közelebb értem...
- Renji úr! - integettem feléje, és észrevett milyen szerencséd vagyok, általában én reagálok hamar.
- Á Sakura, mizús?! - Renji rendesebb mint a nemes kapitánya, és még figyelmes is.
- Semmi különös, hol hagytad a kőbunkó kapitányodat?
- Csak ő érdekel téged?
- Nem, csak megszokás, hogy vagy? - igaza van mindig Kuchikit kérdzem tőle, szegény, hogy
érezheti magát.
- Az időhöz képest jól, bár tegnap te aztán nem semmi voltál! Az Lidérc alulról szaggolhatta az
ibolyát, amikor te lettél az ellenfele.
- Honnan tudsz róla? - meglepett nem érzékeltem a közelemben se Renjit se Kuchikit.
- Az osztagom tetejéről néztük az eseményeket, a kapitány azt is elejtette, hogy nem is vagy
rossz harcos egyedül sem. 90 feletti mágiát megtudtál idézni tiszti rang vagy más nélkül, tökre
baró voltál. Nekem bejött ahogy kipucoltad a belét annak a Lidércnek, a kapitány meg csöndben
tűrt.
- Tényleg miért itt vagy? Ez nem a 6. osztag helye, ez az iratraktár bejárata.
- Tudom, a kapitányom leküldött néhány papírral ide, és te merre mész?
- A 4. osztaghoz...
- Miért, valami bajod van?
- A lelki bajon kívül, semmi. Amúgy Hinamorit megyek megnézni, és a hadnagyom Nanao
velem küldi el neki a könyvét.
- Akkor menj nem tartalak fel, és üdvözlöm Hinamorit!
- Átadom. Na szia!
Már csak pár sarok volt a 4. osztagig, így szedtem a lábam, ahogy besétáltam az épület, az egyik
emberük köszöntött és megkérdezte miért jöttem. A válaszom Hinamori hadnagy látogatása volt.
Szívélyesen megmondta melyik szobában találom Hinamorit, és utamra bocsátott. Elérve azt a
szobát kopogtam, Hinamori hangjára kihúztam az ajtót.
- Szióka!!! - széles mosolyal beállítottam hozzá, és a könyvet a kezébe nyomtam. - Nanao küldi
kivontképp neked, hogy legyen ami szórakoztat.
- Köszönöm, és mond veled mi újság? Hallom embereket hozhattál át.
- Hát igen, de így nagyon megzavartak.
- Érzelmileg, mi? - Hinamori már nem annak a Hinamorinak tűnt, aki azelőtt volt, hogy az emberek
világába küldtek, sokkal erősebbnek tűnt. Kimondta azt amit gondol, és pehelykönnyűen.
- Megváltoztál.
- Komolyan és miben? - ült feljebb az ágyon én meg leültem egy székre mellette.
- Erősebbnek tűnsz, mint amilyennek látszol. - Hinamori arcára ekkor már bánat ült fel.
- Bárcsak Aizen úr is láthatná.
- Nézd Hinamori, ne gyötörd ezért magad. Aizen már nem halálisten, és nem is kapitány, az
Espadak vezetője lett, és ne feledd, ő nem tér vissza. Ő becsapott mindannyiunkat...
- De...
- Tudom, hogy te még hiszed azt, hogy visszatér és jó lesz, de csak álltatod magad. Szentelj egy
kis figyelmet a halálisten életedre, a körülötted élőkre, a barátokra, és máris jobban érzed magad.
- De szeretem Aizen kapitány.
- Hinamori kérlek, ne fájdíts minket jobban, gondolj magadra, ne Aizenre, ő már más lélek.
Hinamori szeme könnyes lett, biztos fájt neki amit mondtam, de helyre kell őt rázni.
- Tudom, hogy fáj, de mikor fog szerinted Aizen rád gondolni? Csak áldozat vagy a szemében
értsd meg!
- Rendben. - törölte fel könnyeit. - Más szemmel fogok nézni, és erősebb leszek.
- Ez az Hinamori. - kapott tőlem egy nagy ölelést, és szinte sikított ahogy eldőltünk. Aztán
nevetésbe törtünk ki. Utána Kotetsu Kiyone hadnagy húzza ki az ajtót.
- Elég legyen a hülyéskedésből, Hinamori hadnagy még lábadozik!
- Rendben, mielőtt felrázom az egész épületett indulok is. Amúgy Renji üdvözöl.
Kisétáltam a szobából aztán ki az épületből, egyensen az Elmúlás hegye felé vettem utam.
A lépcsőn felsétálva éreztem, hogy NixxXyék odafent vannak, az erdőn átértve megláttam őket,
Villámlépéssel odasiettem, s már csak azt hallották ahogy a technikával elsuhanok mellettük,
és pár lépésnyire előttük kikötök. A szél az én irányomba fújta a faleveleket, így úgy tünhetett
mintha én sodortam volna őket.
- Csá. - fordultam feléjük. - Na milyen kalandban volt eddig részetek? - a kérdésemre nem nagyon
jött válasz Adél adta meg utána.
- Elsétáltunk a város másik felébe, de nem igazán találtunk olyan helyet ahol enni lehetne. De
érdekes hely ez a Lelkek világa.
- Akkor gyertek velem, megmutatom hol tudtok igazán jókat enni. - vezettem őket le a hegyről,
és közben információt adtam nekik a lelkekről. - Mint ahogy tudjátok, csak azok ismerik a kaját,
akik egy csöppet is értenek a mágiához, mivel a mágia erőt emészt fel. Így a normális erőtlen
lelkek nem tudják mi az az étel, főleg itt a Lelkek viéágában.
Szépségesen elvezettem őket egy mellékutcában lévő étterem féléhez, ott kaptak étlapott, hogy
mit lehet rendelni. Van itt Dumburi, Mido leves, Onigiri, Soba, Sushi, Takoyaki és még
O~bento is.
- Te jó ég ez itt mind étel?! - NixxXy kicsit beleveti magát az étlapba, de ott ugyan semmi fontosat
nem fog megtudni. Ekkor jött a pincér vagyis nevén Noburo.
- Választottak valamit? - kérdezi nagy mosolyal.
- Én kérnék egy Miso levest, három pár Sushit és Takoyakit. - ennyi lesz Noburo.
- És a barátaid?
- Ő nekik majd segítek, és felírom ha adsz lapott és ecsetett. - Ugyanis is tinta és ecset az
íróeszköz. Azzal Noburo adta is a kellékeket, és ment leadni az én rendelésemet.
- Na mit ennétek szívesen? - Vettem újból kezembe az étlapot.
- Elösször is mi micsoda? - kérdezte Adél az étlapra fókuszálva.
- Kérdezzétek megmondom. - Adtam nekik segítő kezett.
- Szerintem mond el nekünk az egészet. - jelentette ki Szimi, és igaza is volt.
- Na kezdem:
Dumburi: Olyan étel, amelyet majdnem minden vendéglőben lehet kapni. Lényegében
egyszerű egytáléltel sertés, esetleg csirkével. ( ezek a lelkek világában is vannak)
A húshoz rizst lehet kérni, amelyet általában tojással és zöldségekkel ízesítenek.
Miso leves: Fő alapanyaga a szójapüré, vagyis miso. Ebbe az alapba legtöbbször tört
rizst főznek. Az alapanyagokon kívüli összetétel már nagyon változatos és sokrétű
lehet, pl. különböző halak, rákok, kagylók ilyesmi.
Onigiri: Alapanyagya ragacsosra főzött, ízesített rizs, amelyet vizes-sós kézzel gömb
alkúra gyúrnak. Így önnmagában is ehető, de készítik különböző fajta töltelékkel is
halpép, rák, zöldség, fűszer ilyesmi. A kész onigirit egy algalapba csomagolják.
Soba: Alapanyaga metélt barna hajdinalisztből készült egyenes, spagetti formájú tészta.
A főzés után leöblítik hideg vízzel, mivel ez az étel mindig hidegen fogyasztandó. A
tészta tetejére nori, vagyis algadarabok kerülnek. a sobát általában bambuszrácsos
tálban szolgálják fel, további ízesítésként wasabit, mogyoróhagymát és szójaszószt
lehet kérni. Ez a hagyományos Soba, de van számtalan egyéb válfaja:
Kedveltek pl. a Kitsune soba, mely tofuval és spenóttal készül, valamint a Tempura
soba, amelynél a rák a kiegészítés a tészta mellé.
- Gondolom mind, ismeritek a Sushit, de azért ezt is elmondom.
Sushi: A sushi egy halfajta is, de maga az étel leggyakrabban ecetes rizsből,
moszatból vagy algalapból és halszeletből áll. Hozzá lehet adni még pl. gyömbért,
retket, hagymát, különböző halat, ikrát ilyesmit. Tálalásnál szójaszószt, wasabit
esznek hozzá.
Takoyaki: Polipból, zöldségből, tojásból, hagymánól és néha káposztából készül,
amelyet gömb alakúra összegyúrva világosbarnára sütnek, végül szósszal öntik le.
O~bento: vagyis ételdoboz, és ezt általában otthonról hordozgatja magával a nép.
A legalapvetőbb ételek általában a rizs, hal, valamilyen zölség, tintahal és húz is
megtalálható benne. Mivel a doboz kis rekeszekből áll, ezért előfordul, hogy
desszertként valamilyen édesség is helyet kap benne.
- Nos most már tudjátok mi micsoda, így választhattok. Csak rajta, írjátok fel a lapra, amit
majd Noburo elvisz Hanato szakácsnak. - Eközben megjött az én rendelésem, és még
gőzölög, ezaz.
- Te most mit eszel? - nézett engem Szimi a Sushit felismerte de a többit.
- Ez itt Miso leves, ez ugye Sushi, és ez Takoyaki. - kicsit néztem a csajt, szemezett a kajával.
- Akkor ... én ... - pont végszóra megjött Noburo.
- Akkor felvehetem a rendelést?
- Igen Noburo, kicsit elmagyaráztam mindet nekik, most ők jönnek.
- Renben, akkor mondhatják, vette elő az íróeszközét.
Szimi: - Én akkor kérnék egy Dumburit és Miso levest.
Adél: - Én egy Sobat és egy O~bentot.
NixxXy: - Egy Miso levest és kipróbálom a Sushit.
- Abból mennyit kér? - kérdezte darabszámra Noburo.
NixxXy: - Három pár Sushit.
Az ebéd után visszavittem a bandát az osztaghoz, és én indultam is a posztomra mert, így lett
megírva, hogy most hol leszek. Az akadémián fogok lenni, mint segédtanár, legalább nem
unatkozom. Megmondtam Nixxxynek, ha kellenék csak kérjenek meg egy osztagbelit, ő tudja
merre van az akadémia, és időben szól is. Nem volt sok dologra szükségem, csak magamra a
kardomra, és némi fegyelmezésre. Az akadémiára érve Otaku fogadott, ő az elsőévesek osztályának
főnöke és neki fogok segíteni, főleg a gyakorlatokban, de szívesen veszek részt más tantárgyban is.
Tudni illik itt képeznek halálisteneket mind a három típusú osztaghoz.
|
