Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Cruel games of life -6. Itachi-szilvatitisz... ahol már az öccse is betesz...
Korhatár: 16+
Műfaj: Yaoi
Kategória: Naruto
Feltöltő: Hiyahiya
Feltöltve: 2010. 07. 12. 17:17:25
Módosítva: 2010. 07. 12. 21:53:35
Módosította: Hiyahiya
Megtekintve: 2844 db
Kritikák: 6 db

Nos... miután végre sikeresen kimenekültem abból a testi és nemi épségemre veszélyes házból, s a vérmes Oroculával is sikerült találkoznom, aki megjegyzem feletépp kedvesen és perverz vigyorral kommentálta kis cseléd ruhámat, mondván ezt ezentúl otthon is felhúzhatom, ha majd takarítok... NA MEG MÉG MIT NEM! LEGFELJEBB HA MAJD A KERTBEN A FÖLDET LAPÁTOLOM RÁ!!!!!
 
 
Drága nevelőapám, nem tudom hogy keveredett oda, főleg azt nem, miért és hogyan ment vele Tobi, de a végkifejlet mégis csak az lett, hogy a banán meg körte együttes erővel ráncigáltak el, azt bizonygatva, hogy természet feletti WC érzékelőjük megáradásának röpke, semmit nem érő ténye miatt hurcolnak vissza szenvedésem egyik színterére... avagy... amint haza értem, a lakás már félig vízben és azonosíthatatlan barna golyócskákban, na meg Tobi kártyáinak maradékában úszkált... öhm... nos... nem is kell mondanom, hogy legalább olyan kellemes látvány volt, mint mikor Oro pucéran flangál a lakásban Michael Jacksont énekelgetve... BORZALMAS! AZT HITTEM ELFUTOK, VISSZA ITACHI SZILVÁHOZ, HOGY AZ ÖCCSÉVEL KARÖLTVE TÖMHESSÉK BE MINDEN LÉTEZŐ, FÉRFIASSÁGUKNAK REMÉLHETŐLEG MEGLÉVŐ ÉKESSÉGÉNEK MEGFELELŐ LUKAMAT!!!
 
Ilyenkor az ember már totális sokkban van... nos igen... miután Tobi kis előadást tartott nekem arról, hogy nem a kártyák voltak azok, amik elsőként a dugulást okozták, hanem a körte fejű nevelőapám hajkoronájának parókára való hajszálai, még rosszabb lett a helyzet...
 
 
Ezek után este hosszas latolgatás után arra a határozott, és megingathatatlan –KÉTSÉGBEESETT!!!- döntésre szántam el magamat, miszerint ma itthon maradok ágynehezéknek, s zsebkendőt fogva fogom eljátszani a halálos betegségben szenvedő, ártatlan szőke fiút, kin csak a totális magány, és a szilvamentesség békés aurája hozhat gyógyulást...
 
Hogyha ÉN ilyenekre szánom el magamat, ha már ilyen kétségbeesett elhatározásra jutok, hogy itthon Oro perverz ápolási módszereinek teszem ki magamat, s Tobi rajtam való lógását kockáztatom, akkor nagy bátorságról vagy épp hülyeségről lehet szó... Lehetséges, hogy tényleg megőrültem, s legközelebb már egy szexi, fehér, roppantul divatos muszáj dzsekiben illegtem majd a cuki kis hátsómat az egyik Itachi, Oro és Tobi mentes gumiszobában... Nem is rossz! Ingyen szabadság! Majd portrét csinálok a gyógyszerekből a falra! Juuuuj!!!
 
Nos... ez a végső fázis. Mikor már ilyen elkeseredett lépésre szánom el magamat, akkor nagyon nyomós indoknak kell bujkálásra kényszerítenie... ami jelenesetben... AZ A TETŰ UCHIHA, AKI HOGYHA BETESZEM A LÁBAMAT AZ ISKOLA CSODÁSAN HOMOKOS UDVARÁRA, AZ EGYIK BOKORBÓL ELŐUGRIK, S MAGÁVAL RÁNTVA EGY SÖTÉT ZUGBA, VAD MOZDULATOKKAL TESZ A MAGÁÉVÁ!!!
Amit én nem akarok... EGYÁLTALÁN nem.
 
A legkevésbé sem vágyom arra, hogy egy hónapig még csak leülni se tudjak... az én cuki kis fenekem egyáltalán nem való arra, hogy betömjék mint konnektort...NINCS BENNEM ÁRAM!
 
 
Így hát keserves arcot öltök magara, csodás színészi vénáimat megcsillogtatva hívom magamra életem legbetegebb ábrázatát, ami nem nehéz, ha így korán reggel már Tobi fut be a szobába, s veti rám magát, akár egy őrült, zárt osztályról szabadult, perverz, szex mániás állat.... És akkor most jön az, hogy letépi a ruhámat, és hangos kiáltással kezd csapkodni a denevéres ostorral, mely már annyi mindent megélt... ÉS ÉN NEM AKAROM MEGÉLNI AZOKAT!
 
Ugyan is eddig Tobi szenvedett Oro meg nyögött... nem szeretném ha most én nyögnék szenvedve míg Oro hörög... na ezt most nem nagyon értem, de a lényeg kiszűrhető...AZ ÉLETEM ÁRÁN IS MEGVÉDEM A NEMI ÉPSÉGEMET, MELY NAGYON IS FONTOS SZÁMOMRA HOGYHA MEG AKAROM TARTANI A FENÉKRE ÜLÉS KÉPESSÉGÉT!!!!   
 
 
Ám egy idő után kezd idegesítővé válni, hogy betegségem színlelése közben Tobi banán minden szeretetét bedobva visongat a fülemben, miközben azt ecseteli, hogy tegnap este milyen király volt a Pokémon, és hogy Ash Ketchup meg a kis hormonzavaros kesztyű kezdeménye, hogy csinált az atombomba csapatból vagy miből villámhárítót... ohh igen... borzasztóan érdekfeszítő, csak most nekem nemes egyszerűséggel kéne a halálán lévő haldoklót játszanom, ám ha a banán folytatja ölelgetési akcióját a csacsogással karöltve kénytelen leszek elő venni legagresszívabb énemet, s úgy megtanítani a repülés nemes művészetét...KIHAJÍTALAK AZ ABALAKON MINT MACSKÁT SZARNI!!!! 
 
Nyugalom Deidara... te most beteg vagy... idézd fel magadban Michael Jackson élethű, ember nagyságú karton képét Oroculával karöltve, ahogy együttes rekedtséggel adják elő a karácsonyi köszöntő énekeket az arra tévedő ártatlan, védtelen vevőknek... JÉZUSOM!
Erre több szó is létezik, de most csak egyet mondok... RÉMISZTŐENBORZALMASANSZÖRNYŰ!!!!!!
Oké... meg van a betegség hatása, máris forog velem a világ... jajj...
 
 
- Deidara-senpai! Miért vagy ilyen sápadt?- érdeklődik kedvesen a maszkos, miközben kezével finom mozdulatokkal kezdi szinte pofozni az én csodás arcocskámat, mire én komoly ingerenciát érzek arra, hogy a banánt megismertessem művészi tenyerem mind az öt barátjával... MEGHALSZ!!!! NE POFOZGASS, MERT MIND AZ ÖT UJJAIM ELTŰNIK VALAMELY LUKADBAN!!!
 
Azért ezt is megválogatom... az orrába nem dugom... viszont a szemgolyójától szívesen megszabadíthatom... végül is jó üzlet lenne belőle! Simán eladhatnám, valami eredeti, kézzel gyártott kulcstartónak! Vennék, mint a cukrot... Nagyon nagy észlény vagyok így korán reggel, a hányás szélén állva! Még a végén valami híres üzletember lesz belőlem, ki drága öltönyében feszítve járja menő kis tütüjével az utcát, melynek csomagtartójában meglapul egy-két hulla, melyet nagy, gorilla méretű emberkéi ismertettek meg a géppisztoly minden egyes golyójával...
 
 
Most jöhet a tökéletes színjátékom csúcsfoka!!! Most következzék csodás Deidara Oscar-díjas alakítása! Khm... figyelmet kérek!
 
Arcomra öltöm legkeservesebb arckifejezésemet - ami így Tobi intim közelségében nem nehéz-, sápadtságomat –ami megint nem nehéz, tekintve hogy percekkel ezelőtt a denevéres ostor és kis történetei jutottak eszembe...- s pihegő kis hangokat hallatva, bágyadt tekintettel pillantok a maszkosra, ki kétségbeesetten hajol szinte arcomra, így rendelkezésemre bocsájtva maszkjának közelségét, ami jelen pillanatban egyáltalán nem felemelő.... Inkább szörnyű... nem baj... legalább hatásos lesz az alakítás...hehe...
 
 
- Nem érzem jól magamat, Tobi, hmm...- köhögöm halkan, hangomban tettetett rekedtség vegyül, s közben egy tüdőbajos öregnyanyával versenyezve kezdek kröhécselésbe, melynek végén már tényleg azt hiszem, hogy némelyik belső szervem a padlón fogja végezni vagy épp az én drága banánom arcában...
 
Mi van? Miért nézel ilyen komoly arccal? Menj és szólj annak a kígyórém pedofilnak! MIRE VÁRSZ????
 
Most bezzeg nem menne, hogy nyikorogva sipítozzon annak a gyárkéményéként a zene csatorna előtt pöfékelő Oroculának.... De amikor egészen „véletlenül”- hát persze hogy véletlen! Az én szép, bájos, és chibi szemekkel díszített arcomra mindenki az „ártatlan” jelzőt ragasztja... Oro inkább „a kobrám következő célpontját”...- apró darabokra törtem az az ócska Pikachu akció babát, mikor épp evés közben készült az orromba nyomni... én, mikor eszek nem egy génmanipulált villámhárítóra hasonlító kesztyű kezdeményt akarok látni, hanem tökéletes étkem szépségében akarok gyönyörködni nyáladzva... nem pedig Tobi banán szövegelésében arról, hogyha tovább tömöm magam a barackkal olyan hasmenésem lesz, hogy Niagara vízesést produkálhatok a WC-ben... MÉGIS HOGY JÖN Ő AHHOZ, HOGY AZ ÉN SZÉKREKEDÉSI PROBLÉMÁIM CSÖKKENTÉSÉBE BELESZOLJON!!!!???
 
Sehogy. Ez az igazság. De sajnos ő még nem jutott el addig, hogy ezt fel is fogja. Néha tényleg attól félek, hogy víg kacarászás közepette veti magát a klotyóra, hogy segítsen nekem kinyomni azt, aminek ki kell jönnie... NEEEEEEEE!!!! A WC AZ ÉN MAGÁNTERÜLETEM!
 
Csak oda menekülhetek, ha Orot kangörcsök kínozzák... vagy pedogörcsök? Nem tudom... ötvenen fölül az embernél már keverik a kettőt...     
 
 
- Ne aggódj Deidara-senpai! Tobi meggyógyít téged! A Vészhelyzetben láttam, hogy kell agyat műteni!- kiáltja a banán elhatározott hangon, csillogó maszklukkal, s szupermenhez hasonlatos beállással pattan fel az ágyon, egyik lábát az éjjeli szekrényre pakolva...
 
Te Tobi... neked agyadra ment a Vészhelyzet? Mi vagy te? Tobi doktor?
 
Mondjuk nem kéne csodálkoznom, amikor orvosi hacukába ül be a TV elé Oroval együtt, s élvezettel, nagy szemekkel, na meg persze leplezetlen izgalommal és átéléssel nézik, ahogy az igazán precíz műtéteket végzik... nos ez mind szép és jó, csakhogy én nem vagyok kíváncsi Tobi „tudására”... valahogy nem vagyok benne biztos, hogy megakarom tudni, hogy milyen mikor egy rózsaszín pelyhes kesztyűcskével kotorásszák az agyamat...TÚL SZÉP VAGYOK AHHOZ, HOGY ZOMBIT CSINÁLJON BELŐLEM EZ A HÜLYE PÉPES AGYÚ BANÁN!!!
 
Valahogy nem bízom Tobi „szakértelmében”... képes lenne rá az a hülye banán, hogy egy apró Pikachu figurát, na meg néhány hülye kártyát tegyen az agyam helyére, hogy aztán én is a banánnal karöltve nyáladdzak a TV előtt, ahol épp az a hormon bajos sárga kiskabát meg a rózsaszínhajú transzvesztita harcolnak egymással, mint vérmes nyuszi a répával... ugyebár nem mindegy, hogy a répa eszi a nyuszit vagy fordítva... de sajnos én nem szeretnék ilyen sanyarú sorsra jutni...  
 
Nem nekem van agybetegségem te szerencsétlen banán... hanem neked... neked kéne most sürgősen kiszippantani egy szívószállal... vagy esetleg egy pórszívóval... a légüres tér úgy is beszippant mindent... gyakran elgondolkozom rajta, hogy a hajszín befolyásolja-e a lelki világot? Ugyan is Tobi haja legalább olyan sötét, mint emilyen sötét az agyában uralkodó feketelyuk... végül is Orora is ráillik... árnyékos meg perverz, meg sötétben perverz... ott viszont nem is kicsit.... Olyan, mint valami járkáló zombi, aki estéként egy kis hullaláb pörköltre vágyva járja a temetőket, s mikor meglát egy Tobihoz hasonló hülyét, rögtön rátámad, s vad halálhörgések közepette rakja meg, mint paraszt fiú a szénás szekeret... a hozzám hasonló szép, aranyló fürtökkel rendelkező bájos kis fiúkákat még nagyobb erőszeretettel toszná, mint kutya a plüssállatot, azonban én –tanulva a korábbi hibákból- már egy rózsaszín kendővel riogatnám, melytől drága nevelőapám sikongatva fut el néhány végtagját hátrahagyva...
 
Na de akkor mi van a szilvával?
 
Roppant egyszerű.
 
Uchiha Itachi jellemzése:
 
Hangja: mély, fenyegető
 
Nézése: gyilkos
 
Lelkivilága: Üres ééss...sötét.... Avagy barlangisztikus.
 
Itt nyert értelmet eme csodás logikám ténye. Miszerint aki fekete hajú sötét, ellenben a szőkék felvilágosultak, ha nem is mindenhol... itt személyszint mindenre gondolok, amiben számok vannak... Micsoda eszmefuttatás...    
 
 
A drága banán nem hagyja annyiban az ágyamon való ugrándozással, előkap egy műanyag, játék orvos készletből szakajtott szikét, s azzal próbálja meg lekaszabolni a fejemet...
 
Most kezd elszakadni az a bizonyos cérna... főleg, hogy az a hülye műanyag szike kemény, mint a szikla...VIDD INNEN MERT FELDUGOM AZ ORRODBA!!!
 
Nyugalom Deidara... megnyugszol.... Nem gondolsz arra, hogy milyen nagy öröm lenne kislányt csinálni Tobiból, vagy épp kilökni az egyik eszeveszett, gyorshajtó hároméves játékmotoros elé... megnyugszol és tovább játszod, hogy nagyon beteg vagy... ismétlem...NAGYON!
 
Hatásos alakítást kell nyújtanom, vagy élveznem kell a szilva társaságát... aminek jelen esetben nem nagyon örülnék...most hogy az öccse ilyen félreérthető helyzetben kapott rajta minket... és ami a legrosszabb, hogy a helyett hogy felháborodott volna, csupán vigyorogva figyelt engem, akár egy kirakati bábut, ki életre kelve riszálja neki a csinos kis fenekét, hogy huncut kis kukacát beledughassa, mint dugót a konnektorba... bárcsak a kis barátját tenné a konnektorba a bátyjával együtt... garantálom, hogy új energiát lelve villanyozódnának fel... és akkor én, gonosz kacajjal pattannék mögéjük, s hátukra több nullával megtoldott összeget reklámozó kis táblácskát aggatnék, hogy bioenergia címen elpasszolhassam őket Oro körtéhez hasonlatos pedofil emberkéknek...hehe... sátánianördögiengonosz vagyok...muhahahahahaaaa...    
 
 
 
- Tobi szállj le rólam...beteg vagyok, hmm...- köhögöm, miközben azon dolgozok serényen, hogy arcom sáppadságát megtartsam, s a lehető legrosszabbul nézzek ki... nem is esik nehezemre, főleg, hogy ez a hülye banán, már szinte belepasszíroz az ágyba... milyen nehéz ez? Fogyóznia kéne... rászabadítom a szomszéd vérmes macskát, s máris sikítozva futja le a tegnapelőtti ebédet... vagy épp hamarosan olyan forró lesz a hangulat arcocskám pirulásától, melyet dühöm kemény tűzifával szít fel, hogy leégetem róla az összes felesleges kalóriát... nem mintha olyan lenne, mint egy élő, eleven golyó... egyszerűbb lenne, mert akkor most egy egyszerű rúgással nem a falnak kenődne, hanem gurulna, és vinné a falat is magával... de így... így nem megyek vele semmire...
 
 
A banán ijedt kiáltással húzódik el tőlem, majd miután túlesett első ijedségén, nagy hömmügetések közepette teszi állára kezét, s nagy okosan kezd morgolódni az orra alatt...
 
- Nos Deidara-senpai... már tudom hogy mi a bajod... nagyon is... neked szeretet hiányod van! Tobi szeretetére vagy éhes! Az minden vágyad, hogy szoros ölelésembe zárjalak, hogy forró szeretetem napsugarai rád vetüljenek, s felmelegítsék testedet! Deidara-senpai! Tudtam, hogy mi ketten egymásnak vagyunk teremtve!!!  A világ és a sors is azt akarja, hogy mi egymásra találjunk, s boldogan éljük le az életünket a gyerekeinkkel, akiket te fogsz megszülni! Olyan szépek lesznek! Olyan szépek, mint az anyjuk!- lelkendezik a banán, miközben drámai hangnemben színpadiasan mutogat előttem akár egy a mély víz közepén kapálózó amatőr úszó, aki a vízi szörnnyel találkozva nem is tudja hirtelen, hogy fusson vagy szaladjon... de mivel a vízben nem lehet ilyesmit csinálni, ezért továbbra is elkeseredetten kiáltozik, hátha a tó cápája nem vet szemet a formás lábszárára, ami olyan izgatóan nyúlik ki a nadrág alól egy fincsi kis harapásra csábítva...
De engem valahogy a legkevésbé sem hat meg, hogy épp egy ember evő szőrgolyó akarja leharapni a lábát, vagy épp az újabb hülyeség rohamát akar csillapítani, de ideje lenne közölni vele, hogy én...NEM VAGYOK NŐ!
 
Nem értem egyeseknek – közte annak a két idióta Uchihának, akik állandó jelleggel éreztetik, hogy milyen csinis és bájos vagyok így lánynak nézve- miért nem képesek elviselni a tényt, hogy az átlagembernél szépségem sugárzóbb, felér a reggeli napsugárral, ahogy az álmos autóst elvakítva ösztönzi őt az árokkal valló reggelizésre... HÁT NEM TEHETEK RÓLA, HOGY SZÉPNEK TEREMTETTEK, TITEKET MEG CSAK EGY ÉLETET KESERÍTŐ FEKETE PACÁNAK!!!!
Nos miután így kitárgyaltam magamban gyönyörű külsőm, sztársághoz tökéletes adottságaimat, szembesítem a banánt azzal, hogy bármily elkeserítő a tény, de nekem két luk helyett csak egy van, és azt sem arra, hogy betömjék... mert, hogy én nem szeretnék a szilvával kazánost játszani, s együtt élvezni, ahogy bemegeszünk egy szép nyári napon, teljesen érthető, s követeztetni lehet belőle, hogy férfiasságom feldobásával talán...TALÁN rá tudnám venni ezeket az idiótákat, hogy hímneműnek nézzenek... aminek esélye....NULLA!
 
Tehát vagy növesztek szőrt és nem fonom be vagy növesztek szőrt és befonom... azt hiszem a befonást választom... vagy én leszek a reggie új nagy királya, s lábamon lifegő rasztákkal mondom meg a frankót a sok ferdehajlamú egyénnek, vagy beállok Chubacca mellé remélve hogy a Star Warsban van hely még egy szőrős idegennek... mondjuk nagyon csekély az esély arra hogy szőke szőrrel sokra mennék... lehet hogy festetnem kéne... mondjuk... zöldre! Az megy a szememhez! Akkor viszont már elmehetek egy horror filmbe, ahol én leszek a gyilkos gyepember, aki megtámad minden kertészt, s fűnyíróval szabadítja meg őket bőrük létezésétől... MENEKÜLJETEK KERTÉSZEK! MERT JÖN A FŰ, ÉS TI SZÍVNI FOGTOK! MUHAHAHA!!!!! 
 
 
Mielőtt még bármit is tehetnék, s a banánt szembesíthetném a szomorú tényekkel, ő hangos vinnyogással ragadja meg vállamat, s szoros, csontropogtató ölelésébe zárva szorongat úgy, mintha valami teddy maci lennék, kinek fenekéből eme csodás és gyengéd mozdulatra szépen száguldozik a tömés... de sajnos én még az se vagyok... bár tudom, hogy aranyos, kedves és bájos vagyok, és hogy ölelni valóságom vetekszik egy kis kutyáéval, de a rothadó, kétszeres vákuum fejjel megáldott banánok inkább kíméljenek...
 
Tiltakozásomnak kapálózásomban adok hangot, na meg heves sikoltozásiamban, amit Tobi félreértve befészkelődik az ágyba, lábaim közé, így kissé félreérthető helyzetet alkotva... magyarul, ha most nő lennék, és tök pucér, akkor joggal mondhatnám el, hogy a következő percek olyan fejleményeket hoznak, aminek könnyen egy tucat gyerek lehet a vége... de mivel hímnemű vagyok, így inkább egy kanos elmeháborodott kangörcsinek levezetésére szolgáló jelenetet tudna megszemlélni az ártatlan külső néző...AZ ISTENIT IS TE HÜLYE BANÁN! SZÁLLJ MÁR LE RÓLAM, VAGY KISAJTOLLAK!!!
 
 
Hiába belső vitám, és elszántságom, valamint egy kissé eltűnő kapálózásom, ezt a hülye banánt csak egy feszítővas és egy ipari munkát tudná le szedni rólam...
Nem tudom eldönteni, hogy Tobi reggel az elővigyázat és csodás jós tehetségének- AZ NEKEM VAN!- kedvéért rakott magára tapadókorongokat, hogy az iskolában eljátszhassa az életveszélyes polipembert, ezzel megijesztve a létező összes, némileg normális tanulót, aki nem szenved kóros vakságban, vagy épp lelkesen dolgozik azon, hogy minden belső szervemet az egynegyedére nyomja össze... NEM AKAROK MÉG KISEBB LENNI!!!!
Így hát hiába próbálom már fejénél fogva lecibálni magamról, már harapok is, mint a vad kis kutya, mikor elveszik tőle a gumicsontot, azonban se hatása, se reakció, így nem sokat érek vele, maximum annyit, hogy egyre mélyebbre süllyedek az ágyneműben... jajj...
Hány kiló ez a rothadó joghurt kezdemény?
Amikor múltkor Oro lemérte, közölte vele, hogy többet nem eszik karácsonyi sütit, mert annyira kigömbölyödik, hogy lassanként görgetni lehet, így hát ezentúl ráfogja a reggel-délben- este testedzésre a denevéres ostorral... nos... ezer szerencsém, hogy engem még a szellő is elfúj, a hurrikánnal meg repülök, mint viharban a falevél, így Orocula nem igazán próbálkozik „aktív testedzés” címén perverzen, rekedtes halálhörgéssel, a jó öreg ostorral körbehajtani a ház körül párszor... ezer szerencsém... mert szerény személyem, túl szép ahhoz, hogy egy kígyórémmel mutatkozzon az utcán...
 
 
- Tobi...Tobi....engedj már el....hmmm!!!- rikkantom, mint a reggeli rigó, nem kis ellenkezéssel megtoldva, s most csak azt sajnálom, hogy nincsen csőröm, mert ha lenne legalább fájdalmas, igen mély benyomást tevő élményekkel gazdagíthatnám nyalókaarcú támadóm... izéé... barátom.....mostohatestvérem... banánom! Helytálló választás...           
 
Nem lényeg hogy szólítom, a végeredmény ugyan az: itt rángatózik rajtam, mintha épp úgy rakna, mint parasztlegény a szénás szekeret, én pedig fekszek alatta, és úgy vergődök és nyögdécselek, hogy a végén, még valaki joggal gondolja, hogy igen én, a csodálatos Deidara-sama élvezem a dolgot!!!
Ami nem igaz, mert ehhez legalább egy ipari energiával beváltott sokk terápia kéne... ugyan is az elég lenne, ahhoz, hogy ledöntsön a lábamról, és eszméletlenségem tényéből kiindulva hagyná ennek a banán agyúnak, hogy lovaglóórát tartson, amire kedvesen állnak majd sorba a tetű Uchihák is, hogy kézen fogva, igazi testvéri szeretettel vessék rám magukat sorban követezőként, hogy együttes erővel élvezhessék ki a kiélvezhetőt... ÉS ÉN EZT NEM AKAROM! Ami magától értetődő...

 
S mintha csak a sors megváltó keze küldte volna értem, imádattal hallgatom azt a fulladásos halált idéző hörgést, mely olyan fület gyönyörködtetően hatol a szoba sikoltozástól zajos levegőjébe, hogy szinte felröhögnék fájdalmamban... életemben először örülök annak, hogy a pedofil nevelőapám erre közeleg, mert remélhetőleg lesz olyan kedves és kangörcsöktől kínzott, hogy elegáns mozdulatokkal lasszózza meg Tobit, hogy elhurcolva bikáztassa meg magán egy kicsit... nos remélem, hogy így lesz, mert ha nem, azt lesz életem legkellemetlenebb két perce... legalább ennyi kell, hogy eljussak a fürdőig...
S ím nyílik is az ajtó, feltűnik mögötte egy szakasztott Samara más, mintha épp a kútból mászott volna ki, hogy hét napi türelmetlen várakozás után elragadja az én hőn szeretett mostohatestvéremet...
Reménykedve figyelem az épp gyárkémény imitáló Oroculát, ki nagyra nyílt szemekkel figyeli, ahogy a banán lelkesen szorongatja ki belőlem lelkem és belső szerveim utolsó morzsáját is, én pedig hevesen sikítozva kapálózóm, mintha épp egy mély tóban húzna magával a vízi szörny...
Tobi is megáll végre, beáll a hullamerevsége, s akár egy rossz terminátor klón, villanó maszklyukkal fordul hátra akadozva, hogy ő is megszemlélhesse az érkezőt, ezzel érétkes levegőhöz juttatva meggyötört személyemet... nem hiába mondják, hogy néha halálos a szeretet... ha ez így van, akkor én csak szelektív szeretetre vagyok vevő...
Ám az Oro szemében megvillanó perverz fény nem sejtet semmi jót, így hát óvatosan húzódom meg Tobi alatt, hogyha a szükség úgy kívánja rúgós lábat fabrikálva lökjem le magamról, nevelő apám elé vetve remélhetőleg ezzel kielégítve reggeli korbácsozási éhségét... biztos fedezék, nehéz is, nagy is, s legalább olyan halálos, mint egy atombomba... kedvenc nevelőapám ajkaira újra az a kígyószerű vigyor kúszik, azzal az utánozhatatlanul pedofil arckifejezéssel, mely tökéletes versenytársa lehet Michael Jacksonénak is, s vele karöltve adhatnák elő az egyik forgalmas utcán, hátha valamely lovas rendőr rájuk veti magát, mint vérmes nyuszi a répára...
Azonban jelenleg sem ló, sem rendőr, így már csak másodpecek kérdése, hogy elővillanjon egy balsejtelmes dolog... valami fekete és olvadt...
Ó jajj.... ez nem tűnik bíztatónak... ha őszinte akarok lenni, jelenleg úgy meredezik a szőr a hátamon, mint szőrős kabáton a zselé, úgy remegek, mint az egyhetes kocsonya, és legalább olyan merev vagyok, mint a mirelit nyuszi... s mikor elővillan az olvadt denevére ostor rémülten sikkantva húzom magamra Tobit, hogy még időben pajzsként használjam a gyilkos suhogtatás ellen...
Azért érdemes meggondolni, micsoda gonoszság szorult belém... a saját mostoha testvérem- aki ráadásul imád-, a perverz nevelőapám pedofil hajlamai ellen használom fel, bármelyik percben lökésre készen, hogy ne az én szépséges lényemet simogassa meg ama csodás ostorral, hanem ennek a pórszívó szívóerejű fejjel megáldott idiótát... nos... megbánhatnám, de nem teszem, mert nemes célt szolgál! Az én nemi és fizikai épségemet, ami felér az éhezők megmentésével! Hehe...
Nesze neked banán... itt a reggeli mozgás adag... fogyjál szépen, ha már ilyen kedvesen játszod el az önkéntes úthengert...avagy elé vetlek és szenvedni fogsz, én pedig vígan, kárörvendő kacarászással nézem, ahogy percről-percre egyre kevesebb felismerhető ruhadarab lesz rajtad....MUHAHAHAHA!!!!!
Ejj de ördögi lettem hirtelen... egyem a szívemet...
 
 
- Beszállhatok, kukuku...?- érdeklődik rekedtes kuncogással, elővillantva a retteget fegyvert, melytől jégkockaként simogat végig a remegés... hát nem kedves? Menten a nyakába vetem magam, és sikítozva kérem meg, hogy a szilvával együtt tömjék be minden létező betömhetőségem... de ha kedvesek, és bájosak, akkor az orromat meg a fülemet kihagyják, ha nem akkor majd vészes lábujjropogtatásba kezdve mutatom meg nekik a talpam szépséges mintázatát...
Mit is kérdezett....?
Hogy beszállhat-e...?
A válasz tökéletesen egyértelmű....NEM!
Teljességgel lehetetlen, hogy csodás, szűzies testemet ez a ronda fél kígyó rontsa meg ismeretlen körülmények között...NEM AKAROM! MENEKÜLNI KELL!!!!
Már a fizikai és lelki sokkot okoz, ha elképzelem, milyen lenne Oro tök pucéran tök fehéren, miközben azt próbálgatná, vajon kobrájára testem melyik lyukába fér be a leginkább.... JÉZUSOM!!!!! BORZALMAS!!! NEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!
Jesszus… fosok, mint Tobi a hashajtótól, remegek de ezerrel, úgy, hogy még a masszázs fotel is megirigyelhetné páratlan vibrálásom, ugyan akkor az sem elhanyagolható, hogy arcom a hófehér és valahol a halál sápadt között ingázik, ezzel egy igazi élőhalott külsőjét kölcsönözve nekem.... gyorsan kell menekülnöm! Ott az ablak! Max. eltörik pár csontom, megzúzódik pár porcikám, át megyek hupilila 101 kiskutya imitátorba, de ettől függetlenül talán elbicegek a legközelebbi rendőrségig... SEGÍTSÉG! A NEVELŐAPÁM MAJDNEM MEGSZEXUÁLT!!!!

 
Úgy látszik nagyon látványosan ülhet ki arcomra rémületem, és borzalmam tökéletes keveréke, ugyan is Orocula arcán az aggodalom első jelei bontakoznak ki, majd hangos sikkantással, Tobit elegáns mozdulattal félrelökve – ki erre a finom mozdulattól bájos találkozót folytat le a legközelebbi szekrénnyel, magára borítva annak minden létező és mozgatható tartalmát- térdel az ágy mellé, hogy kezeimet megragadva veszélyes, borzongatóan borzalmas közelről csodálja meg halál közeli élményeim hatását... avagy, ha még egy darabig ilyen horror filmbe illő arccal, ilyen közelségbe marad, olyat mutatok neki, amit még a tegnapi reggeli sem produkált...
Ez az egyik dolog, amit képtelen vagyok felfogni. Nem tudom, hogy drága, szeretetteljes- inkább perverziókban és pedofil hajlamokban fürdő- nevelőapám, miért élvezi, ha igen érdekes, hullákéhoz hasonlatos, igen kifejező pofákat vágva hajlongat, távcsökkentés céljából ijesztget engem, de tuti halálra... Miért nem elég neki, ha egy méterre áll tőlem? Úgy is eléri a hatást! ÚGY IS ELÉG IJESZTŐ!!! MINTHA SAMARA LÉPETT VOLNA KI A KÚTBÓL!!!

Végül is egy pozitívuma van a dolognak... legalább száz százalék, hogy betegnek tűnök! Emellett a halálos közelség mellett ki ne lenne az?
Szerintem nem létezik olyan ember, aki ezt a képet el tudja viselni... vagy épp nézegetni...vagy egyáltalán nem öli meg a tudat, hogy egy igazi lassan már önmagától széteső hulla kezdemény vihog rá, de brutálisan....
Orocula hamarosan egy egész LEGO erejével fog rendelkezni, s ezentúl már nem csak a halálhörgéssel fog riogatni, de szét szerelve magát egy egész új vagy egészen újan borzalmasabb valamivé növi ki magát ezzel is rásegítve az eddig sem épp túl rózsás felzetre... itt már csak az lenne még jobb, ha a Power Rangers tagjait hívná meg, hogy együtt ugrándozhassanak a gyilkos műanyag emberkék ellen, kik rózsaszín halál sugárral csillagszórózzák őket halálra... ezt sem értem.... ha egyszer valakit eltalál egy hülye zöld fény, akkor az a minimum hogy vérzik.... nem szikrázik.... hát mit fog csinálni a gyerek, ha meg nézi és kipróbálás céljából meg vágja magát???? Tobi is csodálkozott, hogy nem imitál csillagszórót... Én nem.
Ha valaki mégis képes Oro közelében maradni, akkor sürgő látás vizsgálatra szorul, mert hogy a nevelő apámat nem lehet két másodpercnél tovább bámulni az holt biztos.... halálos hatást vált ki, ami egyet jelent egy ideg szanatóriumi nyaralással.... vagy egy vidám látogatással az urológushoz, ki halkan hümmögve csodálja meg, hogy milyen kemény szerszám okozhatta a hátsómon tátongó, a szokásosnál is nagyobb lukat, melyből csak úgy folydogálnak a furcsa fehér anyagok... avagy... KÖNYÖRGÖM ISTENEM! HÁT NEM VAGYOK OLYAN ROSSZ! KÜLDD INNEN! Villámot neki! Villámot neki!!!!
 
 
S hogy a horrorisztikus élmény még teljesebb legyen, s hogy már csak azért se legyen meg az örömöm, sápadt kezét homlokomra simítja, majd szemöldökét vészesen ráncolgatva, nyelvével száját nyalogatva mutatja be, hogy milyen is egy igazi fehér kobra, aki épp vadászatra készülve akar megtámadni, hogy lenyeljen egészben... nos... én az félszemű kobrájával szeretném tartani a biztonságos gatya falat, és ha ez esetleg az elkövetkezendő másodpercekben változna, akkor most elbúcsúzom minden kedves hozzátartozómtól... avagy magamra hagyok mindent és a szobával együtt temetnek... legfeljebb giga nagy koporsót kapok...hehe... jajj...
 
 
- Deidara-kun... azt hiszem ma itthon maradsz.... betegnek látszol... de majd én, jó nevelőapád kiápollak belőle, kukuku...- kuncog halkan halálosan jókedvűen, és én hirtelen szembesülök azzal a gyönyör teli ténnyel, hogy igen, a mai napot megúszom anélkül, hogy a szilvára kéne vetnem szemem csodás fényét, de itthon maradok és kommandós módjára, másodperces pontossággal kell eljutnom a fürdőbe vagy a nemi épségem komoly problémákba ütközik....
Nem! Ezt nem hiszem el! Máskor bezzeg elküldene, hogy hadd rohadjak az iskolában, és nem veszi figyelembe azt, hogy több a halott lélek, ami hálni jár, mint ami élni... ERRE MOST ITTHON TART!!!????
Tulajdonképpen örülnöm kéne neki, de könyörgöm... legalább ezt a szadista vigyort mellőzné... már csak a láncfűrészt hiányolom, és késsz a legvéresebb horror, mait Japán látott...de végül is...NEM LESZ SZILVA! NEM LESZ SZILVAAAAAA!!! BIBIBÍÍÍÍÍÍ!!!

 
Ugye milyen kis rafinált vagyok?
Meg őrült is...
És persze veszettül bátor.... mert, hogy ma élesben és villámgyorsan gyakorolgatom a távfutást az is biztos... semmi baj... legalább legközelebb úgy suhanok el a tetű Uchihák elől, mint a szélvész, és talán még olyan szerencsém is lesz, hogy a rendőrök nem állítanak meg egy traffipax után gyorsfutásért...
Csodás, hogy mit meg nem tennék csak azért, hogy a hülye szilvától megkíméljem a hátsó fertályom... NEM FOGSZ MEGTÖMNI!!!!!! MUHAHAHAAAA!!!!
 
 
De most... ÚRISTEN! OROCULA KÖZELÍT!!! KÖZELÍT!!! TAKARÓT! PÁRNÁT! VAGY VALAKIT, AKIT MAGAM ELÉ LÖKHETEK!!!!!
 
 
***
 
 
Nagy sóhajjal dőlök hátra ágyamban, s a plafon igen érdekes mintázatát kezdem kémlelni, mintha az ott lévő apró kis foltocskák olyan rohadtul érdekesek lennének....végül is azok... az egyiknek olyan mosógép alakja van, amiből egy mókus bújik ki... de mit keres a mókus a mosógépben? Most komolyan... az erdőben nincs bundatisztító? Köcsög rágcsáló.... nem szégyelled magad, hogy szegény védtelen makkokat zabálod?! Nekik is vannak érzéseik! Fel, fel a makkok jogaiééért!!!!! Ááááuuuuuuuuuuu.... ez már fizikai fájdalmat okoz...
Nem...nem.... ez borzalom...
Ennél talán még az is jobb lenne, ha a szilva két percenként molesztálna meg, de rendesen! ENNÉL MÉG AZ IS JOBB LENNE HA TOBI ÉS A TETŰ UCHIHÁK EGYÜTTES ERŐVEL VETNÉK RÁM MAGUKAT, HOGY ÉRVÉNYESTÍSÉK HÁZASTÁRSI KÖTELESSÉGKET!!!
Vagyis ez talán egy kicsit túlzás lenne... NAGYON túlzás... és különben is... semmilyen kapcsolat nem köt hozzájuk, azt leszámítva, hogy Tobi a nap huszonkét órájában rajtam lóg, és szívja a véremet, a szilva csak a nap tizenkét órájában játszik majmosdit és szívja azt, amit nem kéne... az öccse... nos.... ő egyelőre még nem szív semmit, de mielőtt még valamire is rácuppanna, ami rajtam van, gyorsan felszerelek magamra egy rózsaszín kis táblát „VIGYÁZAT HALÁL SUGARAKAT BOCSÁTOK KI MAGAMBÓL” felirattal, és ha a közelembe ér, akkor Pikachu módjára rázom meg a megrázó ténnyel, miszerint ha két lépéssel közelebb jön, akkor megízlelheti mind a tíz lábujjamat néhány belső szervében...

 
De a lényeg az, hogy cseppet sem jobb a helyzet azzal, hogy itthon játszom Oscar-díjas alakításomban a „jajjdebetegvagyokénésráadásulméganevelőapámismolesztál” című szerepet, ami két okból nem felel meg ama elgondolásomnak, miszerint én itthon nagyon kellemesen és békében fogok haldokolni...
Első. A nevelő apám nem engedi, hogy haldokoljak, mert amint meglátja, hogy egy árnyalatnyit is fehérebb vagyok az átlagnál –amit rendszerint a túlzott olvadt ostor villogtatás és a felismerhetetlen gyógyszerek belém erőltetése okoz- szalad és Oroculás kedvességgel próbál kirázni pillanatnyi rosszullétemből, néhány csinos kis idomom megtaperolásával, amire én mindig vagy egy gyors sprinttel vagy egy hangos sikoltással reagálok...
Második. Unatkozom, és megváltoztathatatlan szörnyű tény... még a banán sincs itt, hogy kiélhessem rajta a szekírozási hajlamaimat, amik ezekben a percekben burjánzanak ki bennem, de még a szilva sincsen itt, hogy piszkáljon, én pedig agyamat és végtagjaimat lefoglalva mutathassam meg neki, hogy milyen halálosan szeretem...
 
Tehát lényegében rohadok, és nincs élesztő, ami egyben tartana.... Talán vennem kéne egy kis tartósító szert, egy olyat, ami naponta kétszer töm meg és éppen, egészen véletlenül a csomagolásra „ROHADT NAGY UCHIHA TETÜ PRODUCTS” van írva...
Nagyon hatásos lenne... nem is kétséges! Hát két percenként kapnám magam azon, hogy megdöntöm a világ sikoltozási rekordját, ezzel csendháborítás kivívva a fél kerületen, és kitörve szobám minden létező és lehetségesen eltörhető tárgyát... avagy.... repednek az ablakok és a szilva csak tosz, és tosz, és nem hallgat rám... DE ÉN EZT NEM ENGEDEM!!!

Jól van.... végül is nincs olyan nagy gond... Gépezhetnék is... csak hogy az a nagy helyzet, hogy drága Oro bácsi, nagyon komolyan veszi az ágyban tartás, és azt a tényt, hogy én elvileg beteg vagyok, így óvintézkedés gyanánt kisebb fajta akna hálózatót helyezett a padlón, ami annyit jelent, hogy ha leteszem kecses lábaimat, ő reagál, s sec-percen belül repül ide, hogy kedves kis halálhörgéssel megspékelt nevetéssel figyelmeztessen, hogyha elmegyek megsimogat valamivel, amit én nem szeretnék sűrűn látni...
Mondanom sem kell, hogy a denevéres ostorral való kapcsolatom, ez alatt a pár óra alatt sem javult, így félek, mint a róka a veszett csirkétől, aki still fűrészt fog rá... tehááááát... én innen nem mozdulok, így nincs gép, és nincs agysorvasztás, így van fájdalom, ami kínoz, és én nem örülök neki...

 
De semmi gond! Szuper Dei megoldja, mert ügyes, aranyos, kedves és találékony, és nem szakad a plafon! Elűzi az unalmat, mint a szomszéd néni az ártatlan látogatókat, mikor felhúzza a rózsaszín kombinéjét!
 
Különben is.... Tobi nem sokára haza ér, és akkor fojtathatom szekálási hajlamok legjavát, s betegségemet meghazudtolva taposhatom képen, amiben örömömet fogom lelni, ő pedig kevésbé... persze ez engem egyáltalán nem zavar, mert nem nekem fáj, és addig nem izgat...
Jól van... már csak azt a tíz percet kell kibírnom, aztán villámsebességgel vethetem rá magam, hogy minden létező és nem igen helyénvaló kínzási formát kipróbálhassak rajta, csak úgy, merő szeretetből...
 
 
Persze... azért ügyelni kell, hogy lesben álljak, mert Oro képes és olyankor tűnik fel és ott, ahol az ember egyáltalán nem számítana ... Lehet, hogy épp az ágy alatt lapul, és arra vár, hogy rám vethesse magát szadista hörgéssel, s ruháimat lecincálva mérhesse meg vajon a fenekem és testem egyéb részletei milyen hőmérsékletűek... amire én nem vagyok kíváncsi...
 
Így hát óvatosnak kell lennem, vagy megjárom, és nem fogok visszajönni... avagy bizonyítsuk be, hogy az ágy alatt él a vízi hulla...

 
Természetesen én erre egy cseppet sem vagyok vevő, de még adó sem, de ha el is adnám, akkor sok pénzért, mert amiben jó vagy azt ne add ingyen...
Azt hiszem, el adom a lábaimat a fekete piacon, és a pénzből, amit keresek, bérlek egy sötét embert, aki sötéten villog majd két méterrel a föld fölött, mint a világítótorony, hogy körülöttem árassza a gyilkos halál sugarakat, mely úgy hat majd a két tetű Uchihára és a banán meg körte félékre, mint chemotox a legyekre... bár, amilyen szívósak ezek a gyümölcsnek titulált perverz biológia katasztrófák, még ezt is túlélnék, elnyelnék mint Bori néni a protkóját, és egészen más állagban jönne ki nemes hátsó fertályukon, hajtógázként funkcionálva. Aminek így is hasznát vehetem, hiszen alájuk gyújtok és repülnek, mint a győzelmi zászló...és itt már csak reménykedni kell, hogy az ufók nem küldik őket vissza... szegény földönkívüliek... ha találkoznak velük, tuti nem jönnek ide nyaralni... kár... pedig Hidan jó szuvenír lett volna...
 
 
Álmosan fordulok oldalra, fejemet kezemre támasztva, könyökölve figyelem, ahogy az óra hangos kattogással közelít a szép, csini, kövérke hármas felé, mely azt jelzi, hogy megérkezik kedvenc banánom, s én örömömmel tudathatom vele, hogy milyen boldog is vagyok, hogy van nekem... avagy a nyakába borulok és addig tekergőzök rajta, míg át nem változok polippá, ő pedig be nem csúszik egy két helyen, ami elvileg nincsen...
De azt hiszem ez köcsög óra is ellenem van... miért megy ilyen lassan... tuti ha nem nézek oda, lép egyet előre, kettő meg hátra.. látlak! LÁTLAK! HALLOD!?
Ne csessz ki velem, mert esküszöm frízbit csinálok belőled, és Tobi lesz a kutya, aki rád nyáladzik... 
 
Azt hiszem, ha az a szerencsétlen óra élne, érezne, és több lenne a lelki érzékenysége egy darab kőénél, akkor most remegve futna vissza a futószalagra, hogy elsírja anyukájának, milyen csúnya voltam... aztán jönnének a nyakamra az ügyvéddel, hogy én lelkileg terrorizáltam és amióta velem társalgásba keveredett azóta már visszafelé jár, és ki jön belőle minden... már a kakukk sem ugrik ki belőle... csak hápog...

 
Ejnye...

 
Oké... azért ennyire nem kéne lassított felvételbe jönni haza te eszement babapép. Nem mátrix ez, hogy két másodpercig tartson, míg a törhetetlen üvegen átgázolsz!
Azért az érdekes, hogy a filmekben az üveg nem vág. De még a törhetetlen sem, aminek elvileg egy hatvan kilós emberke fejétől nem kéne részecskékre hullania... Érdekes a szék csak beleáll.. nem töri át, csak diszkréten tölti be az új ablakdísz szerepét, ezzel néhány kedves agyrázkódással megajándékozva a gyanútlan arra járót.
 
És persze a géppisztoly sem lő szét egy bútort, mert a bútor acélból van és teljesen lehetetlen, hogy azon át menjen egy bivaly golyó... nos… ha van ilyen kanapé, akkor nekem is kell, és majd azzal igazítom el a szilva fogsorát, hadd legyen még ennél is atomszexuálisabb...
 
Hmm.... elgondolkodtató kérdések...
Na jó... ez már súlyos.... végső fázis.... most már csak hangokat kell utánoznom, és bekövetkezik az unalom által okozott agyhalál... ZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ... jön a méhecske.... múúúúúú.... jön a tehén.... klikk... jön az egér...TOBIIIIIIIIIII!!! GYERE HAZAAAAAAAAAAAAA!!!!
Jól tessék megjegyezni ezt a mondatot. Többet valószínűleg nem fogom kiejteni a számon... hehe...
 
 
S ekkor, mintha csak isteni sugallat küldte volna, berepül az ajtó, szinte száll a szél szárnyával és a lendülettel, de Tobi elsodródik mellette és igen érdekes balettos mutatványokkal evickél el az ágyamig, magas C hangon orgiákat... akarom mondani áriákat énekelve, lila csíkos maszkjának egyetlen lyukából egy slaggal is vetekedő vízoszloppal spriccelve mutatja be belépőjét, amire én csak kitágult szemekkel, és érdekes ívben felvont szemöldökkel reagálok...
Oh.... hát....
Nekem ez nem jött át. Ezen még kicsit csiszolni kell! Majd ha legközelebb egy csapat majom próbálja lerágni a lábszárad, és a hajadból papagájok repkednek ki vígan rikácsolva, hogy a kobakodban bizony nagy a kiadó hely, akkor majd megkapod a 10 pontot, most viszont csak a mínusz 10-re futja... sajnálom... de ne bánkódj! Nyertél vigaszdíjat! Az öklömet! Légy boldog vele! Vagy tegyél úgy...

 
- DEIDARA-SENPAIIIIII!!!!! OLYAN JÓ, HOGY ÚJRA LÁTLAK!!! OLYAN RÉGEN VOLT!!! – rikkantja, s kisebb fajta madármozgással fészkelődik fel ágyamra, hogy szent elhatározását követve nézzen tojásnak és mellkasán melengessen, míg ki nem kelek... ez mind szép és jó, de ha egyszer kikelek, akkor te repülni fogsz, és kecses ívű röppályát írsz majd le Orocula szobájáig, ahol is megkapod a napi szadi adagod...
Most komolyan... kell neked mindig a bajt keresned? Vagy felcsaptál mazochistának? Igen? Rajtam ne múljon... ha megkérsz szépen én is megcsapkodlak a kabáttartóval...

 
- Igen Tobi... nagyon régen.... reggel, hmm...- morgom nagyon kedvesen, kisebbfajta fulladási rohamot kapva kedves mostoha testvérem ruhájától, mely teljes felületével simul szám és orrom útjába, melytől lazán érzem úgy magam, mint egy tengerben, csak itt nem a cápák harapnak, hanem a ruhamolyok...
Segítség! SOS! Hát menten lerágja az alsóm az egyik vérszomjas hernyó ivadék!!! Jesszusom... gyógyszert... gyógyszert...
 
 
Tulajdonképpen most mit nyavalygok? Eddig azon voltam elfoglalva, hogy nincs kin szórakoznom, erre tessék! Itt ez a banán, aki perceken belül eljárja nekem a majomhívó táncot, hogy utána King Konggal keljen heves házasságra.... avagy biztosítja nekem az Orocula és a szilva mentes szórakozás, ami bár lehet, hogy idegtépő, és lassanként életveszélyes azért én boldog vagyok, vagy nélküle... jelenleg mindkettő... boldog lennék, ha két méterrel tőlem próbálná meg levezetni a szeretet túltengését az egyik szekrényen... például... annak van sok szemrevaló helye! Hát nézd! Az a fiók épp rád kacsintott! MÁSSZ MÁR LE RÓLAM, MERT NEM A FARBATOSZÁSBA FOGOK BELEHALNI!!!
 
 
Ám nem úgy tűnik, mint aki épp arra szánná el magát, hogy lemászik rólam, hanem inkább mentőövet játszva ringat bele ágyam puha paplanjába, mely karjai mellett, már plusz tényezőként tölti be a „hajj de meg akarok fulladni” című előadás alap kellékét...
Na jó.. talán itt lenne az ideje, hogy figyelmeztessük a banánt, hogy két perc és már csak barack lekvár marad belőlem. TOBI A ROHATD ÉLETBE IS ÉN MÉG EGYBEN SZERETNÉK MARADNI!!!
Ettől a csodás élet utáni vágyamtól vezérelve ragadom meg vállait, s feszítővas híján így próbálom eltolni, de be kell látnom, hogy itt ipari gépek és egy pankrátor nélkül nem érek el sikert, ugyan is Tobi most vagy gyúr, vagy én lettem gyengébb ez alatt a pár óra alatt... hmm... Eddig sem voltam valami nagy erő megtestesítő, de most már komolyan kezdem úgy érezni magam, mint egy ropi harcos, aki nekifutásból eltör a ropit, és teljes tüdővel elfúj egy tollpihét. Hát bivaly erős vagyok! Miért nem veszik észre? Tobi vigyázz, mert harcias kedvemben vagyok, hogy képes vagyok, és úgy kicakkozlak, hogy a ferde hajlamaid, cikk-cakkosak lesznek!
 
 
-Tobi... engedj...engedj...el, hmm!- motyogom rettentően erélyesen, ahogy a ruha anyag tompításából sikerül, ami lássuk be nem túl fényes... nem bizony... egy az, hogy levegőt sem kapok, kettő hogy ez a hülye egyenruha olyan hangtompító, amit simán egy pisztolyra lehetne tekerni, mikor a béka meghúzza a ravasz a légy fölött. Asztalra vissza, szúnyog. BAMM!!!
Jajj... ez már fáj... és nem csak a fejemben tomboló temérdek baromság, és az ott zsongó gyilkosabbnál szeretettel telibb tervek egyvelege, de csontjaim is, melyek szépen ropogva, mint a pirítós, jelzik, hogy igen, én most tényleg a pirítósba kerülök, de úgy, hogy soha többet nem látom viszont a friss világot...ENGEDJ MÁR EL, MERT SZÉTSZAGGATLAK!!!
 
 
- Deidara-senpai! Már egészen szép piros színed van! JAJJ ANNYIRA ÖRÜLÖK, HOGY ISMÉT EGYESÜLHETÜNK A SZERELEM EREJÉBEN!!!!- sikkantja, s maszkja csodás mintázatának minden borzalmával mászik arcomba, mely nem csak a fulladásos rohamtól villog úgy, mint egy jedi paradicsom, de a dühtől is, mely lassan elborítja az ifjú padavan fejét, és úgy fog lecsapni Tobi-van-kenobira, hogy azt is meggondolja kétszer, hogy krumpliszsákot húzzon egy neoncsővel hadonászva....
Oké. Ez kezd egyre elviselhetetlenebb lenni. Már nem csak azért, mert így teljes szeretettben és IQ hiányban élvezkedik csodás személyem nyomorgatásán, és még az sem gond, hogy úgy visongat, mint Oro a ránctalanító krém leárazásnál, de az már egy kicsit több mint sok, amikor a szerelem is szóba kerül. MÉGIS MIÓTA VAGYOK ÉN VELE ILYEN KAPCSOLATBAN! Egyetlen egy dolog van, ami közös bennünk Oroculán kívül, és az a fürdő...SEMMI TÖBB! HAGYJ BÉKÉN, MERT AZ ÉN SZERETETEM EGY CSEPPET NYOMATÉKOSABB, MINT A TIÉD! És tudod, hogy hol? A hátsódon talpam képében...
Jajj... jézusom... ha most maci lennék, akkor a fenekemen repkedne már a tömés, úgy mint Uri Gellerről a kanalak... mázli, hogy azért ennél egy cseppet strapabíróbb vagyok...
 
 
- SZÁLLJ MÁR LE RÓLAM, HMM!- ordítom magamból teljes mértékből kifordulva, s öklöm csodás ujjaival megismertetve ez a hülye biológiai baleset következményeképp létrejött mutáns banánt, mely halál csápjaival akar meggyilkolni, s aki most úgy terül ki a földön, mint rallys csiga a cél vonal előtt...
Elégedett kis mosollyal porolom le kezemet, s felülve nyújtózom egyet, mint hogy már magam elő lökhető egyénem megérkezett, ezáltal menekülve Oro szeret rohamai elől, amit rendszerint igen csak rossz helyeken tölt ki, és persze az ostor kihagyhatatlan kelléke... avagy... ha itt van Tobi banán, akkor nyugodt szívvel vetem magam elé, mert vagy nem fogja fel hogy mi van, és nem érti a lényeget, vagy igen, de akkor már késő, és rég a mocsárban bájoló hínár emberrel szenved...
Nyah... miután az ellenem irányuló kedvességi merényletet is letudtam, ideje lenne, hogy hasznosítsam az élő pajzsom és kezdjek valamihez mielőtt még felkel és szokásos „MILYEN VAGY DEIDARA-SENPAIIIII!” mondattal bombázna, amire az én hallójártaim, most még nincsenek felkészülve...
 
 
De lám Isten még így is verni akar, mert Tobi úgy ugrik fel, mint akinek rugót tettek a hátsójába, vagy minimum egy kelj fel Jancsi képességével bír, s hangos zokogó táncikálással közben énekli el, hogy én a gonosz, nem viszonzom mély érzelmeit és ezzel a halál keserves WC-je felé terelgetem, ahol a WC kacsával egyetemben ő is vízvezeték rendszeres végre jut... na jó... Ebből már semmi sem tiszta számomra. Hahh... hogy nekem mennyi kell tűrnöm, hogy megszabaduljak a csodálatos fenekemet fenyegetető szörnyen gyötrő tényezőről... DE EZÉRT MÉG MEG FIZET AZ A SZILVA!!!!
vagy minimum beperelem hallásúti sérülésért...
 
 
***
 
 
Fájdalmas arckifejezéssel csapom homlokon saját magam, a saját csodás arcomat, s remegő kézzel veszek búcsút pénzemtől melyet az undok maffia banán eloroz tőlem... viszlát zséé...HIÁNYOZNI FOGSZ! MAJD MEGMENTELEK! MERT ÉN VAGYOK A SZŐKE HERCEG FEHÉR ORÓN!
Azért hihetetlen, hogy valaki akinek az IQ-ja köbö a mínusz 100-at verdesi, hogy tud elnyerni tőlem minden pénzt, és hogy tud legyőzni Monopolyban... már vagy ezerszer játszottam Tobival ilyet, de mindig legyőz. ÉS NEM ÉRTEM, HOGY MIÉRT!
Elvileg, sőt biológiai és fizikai logikussággal az én csodás személyemnek kéne, hogy több esze legyen, erre!? Itt ez a pép kezdemény, akinek az agya már rég csak a fekete lyukat produkálja, ami maszkjának lyukában nyilvánul meg, és elnyeri tőlem az összes, gyönyörűséges játékbankót, amit kemény gonddal szereztem meg...
és a legidegesítőbb az egészben, hogy egy rohadt kristálygömböt szorongat, és mini turbánnal a fején jósolja, hogy fizetni fogok vagy börtönbe kerülök. ÉS MINDIG BEJÖN! 32-SZER VOLTAM BÖRTÖNBE FÉL ÓRA ALATT!!! ENNYISZER MÉG AZ ADÓCSALÓ SEM ÜL!!!
 
És ha már itt tartunk, hogy lehet egy gyűszűvel börtönbe kerülni? He? Mit ártott az? Összejátszott a tűvel a titkos és illegális cérna gyártásban, hogy együtt árulják a ruháknak a textil piacon? Jajj... Mindegy. A lényeg az, ha így haladok, akkor lassan már a ruháimat is el kell adnom, gatyám sem marad, és már csak csodás szőke fürtjeim mögé rejtőzhetek, ami viszont nem elég az Orocula elleni harcban... mert az egy perc alatt kiszagolja, mikor vagyok tök pucér, és jön, és lát és olyan halál hörgéssel veti rám magát nyál csorgatva, amilyet a nép a kútból kimászó horror filmes emberkéknél lát csak... BORZALMAS! EGY HÉTIG VÍZIHULLÁVAL ÁLMODOK!
 
Fogadok, hogy még a szilva is kiszagolna... egészen biztos, hogy az a két vérengző vadállat, akiket ők kutyának neveznek, még a meztelen embereket is kiszagolják, hogy a két tetű Uchiha testvéri bajtársiassággal jöhessen és irthassák ki a bűnös szüzesség írmagját is...na, ilyenkor jön az, hogy megijedek. De most olyan ideg vagyok, hogyha tovább idegelem magam, akkor kiidegelt leszek, és akkor olyat teszek, amit kabáttartóval még soha... MEGTURKÁLOM VELE TOBI BELÉSŐSÉGEIT, MINT MAGDI NÉNI A FŐZELÉKET!!
 
 
- Deidara-senpai! Jobban kéne figyelned a pénzedre! De nem baj! Én, mint a jövendőbeli férjed, majd elintézem az ilyesmist! Neked csak szerelmünk gyümölcseiről kell gondoskodnod! – sóhajtja imádattal, drámai mozdulattal ringatva kis gömbjét, amivel talán azt kívánja imitálni, hogy én, alias Deidara-sama a csodálatos mit fog tenni azokkal a kölykökkel, akiket nyilvánvalón képtelen megszülni...de még izzadni is...Tobi... tudom, hogy biológia órán a csontváz jobban érdekel, de mondd nem lehetne, csak egyszer oda figyelni? MÁR MIÓTA TUDOK ÉN GYEREKET SZÜLNI? HE?
És különben is. Már megint milyen szerelemről hadovál ez? Köztünk nincs más, mint a gyilkosságra való hajlam örök jelenléte, ami kis vörös fellegekben dereng a szemeim előtt, és arra kényszerítenek, hogy verjem olyan laposra, hogy legközelebb őt tapétázhassam fel a falra... mondjuk nem lenne túl kifizetődő, mert fogadok még úgy is csicseregne, mint a kicsi rigók, és ha ráteríteném a lepedőt, akkor sem hallgatna el, max. azt hinné, belső sötétsége már a szemeire is kiterjedt...TE ELVAKULT BOLOND! MIKOR FIZETTEK A FEJEDBEN UTOLJÁRA VILLANYSZÁMLÁT? VEGYÉL FEL HITELT! Fogyatékosoknak olcsóbb... hidd el... 
 
 
- Fogd be Tobi, hmm...- morgom halkan, majd sóhajtva fogom meg a kockákat, hogy lassan, óvatosan, és roppant megfontoltan kezdem rázogatni, hogy hatnál kevesebbet dobjak, mert akkor nem csak a ruhámat de még magamat is el kell adnom... én leszek a követező illegális répa árus... jaj. Hülye talicska... HOGY KAPNÁL MÁR DEFEKTET!!!
Őt miért nem viszik be gyors hajtásért? Úgy száguld végig a pályán kétszer, hogy én vagy fizetet 100.000 yent vagy börtönbe kerülök... vagy egyáltalán csak a magam hatalmas méretű felismerhetetlen barna trutyimban ücsörgök, és süllyedek a pénztelenségben...  
 
 
A lényeg végül is csak az, hogy attól, hogy Tobi hazajött, nekem csak annyival lett jobb, hogy most már a pénzem elköltésén sem kell filóznom, mert úgy szívja el tőlem, mint a porszívó a porcicát...
Na de! Dobjunk! Szuggeráljuk az a kockát, hátha véletlenül nekünk is a spiritiszta tanfolyamos tanulmányaink elbukkannak rejtélyes módon, s gondolatai erő hatásával segít ennek a szögletes pöttyös labda imitátornak hatosnál kevesebbet mutatni, mert ha nem én most azonnal levegőn futó leszek...
Mert ha eladósodok, nem csak a vizet, a gázt és a villanyt kapcsolják ki, de még a gravitációt is. És akkor majd lebeghetek boldogan abban reménykedve, hogy a két tetű Uchiha nem szerzett be szárnyakat, vagy nem rendelkezik olyan mini repcsivel, ami olyan könnyedén durrant ki, mint lufit a faág... a lényeg az hogy hatnál kevesebb vagy nekem annyi, meg egy bambi...
 
 
Megfontolt, kimért óvatossággal lendítem meg a dobókockát, és olyan sebészi pontossággal hajítom a földre, hogy az hirtelen búgócsiga effektust vág be, ezzel is húzva már eddig is tropa idegeimet, amit így is drágán és áfával javítottak meg, azok után, hogy Orocula csodás házi orvos tudományt megcsillogtatta legújabb jobbára földönkívüli plazma anyagra emlékeztető löttyeit mutatta be nagyon kedvesen és készségesen...
Tehát... kevesebb, mint hat, mert meg hat... vagy valami olyasmi...
 
 
Mikor végre megáll a kocka, minden matematikai tudásomat bevetve kezdem számolgatni a pöttyöket, és mikor az a borzalmas tapasztalat jut el agyamig, hogy ez bizony hat, és nem kevesebb, megállok hirtelen a fejlődésben, úgy pár száz évre előre is… NEEEEE!!!! EZ NEM LÉTEZIK! PEDIG KÖNYÖRÖGTEM NEKI! SZÉTSZAGGATOM!
 
Hogy lehet, olyan kegyetlen, hogy csodálatosságomat meg sem hallva saját akarattal él, mikor én vagyok ura és parancsolója???
Ugyan is én ezalatt a másfél óra alatt, mióta itt szenvedek, külön nyelvrendszert dolgoztam ki, hogy kommunikáljak ezzel a dalmata ürülékkel, reménykedve, ha megfelelő busman kattogást nyomok be, akkor megfogadja a tanácsomat és gyorsan nekem kedvez, mielőtt még egy kis fejszével találom ketté hasítani… de mivel ma, és az utóbbi időben nincsen szerencsém, ezért a kocka, elvetett alapon, nem segít, így ebből csak annyi tűnik fel az ártatlan szemlélőnek, hogy egy szőke elmebeteg idegbetegmódon csipog egy darab pöttyözött műanyag kockához, míg a másik egy hatalmas üveggömböt simogatva rebeg magasröptű jóslatokat, amik nyilvánvalóan megint csak nem érdekelnek, holott tanulhatnék belőlük… szereznem kéne nekem is egy olyat, mint Tobi tizenkilencedik érzéke, és akkor én is megtudnám jósolni, hogy a halála két percen belül bekövetkezik egy ismeretlen ostor jellegű tárgytól...
Megölöm... kiszaggatom egy fenyőfa alakú sütemény formával és felakasztom a legközelebbi villanyoszlopra ahol remélhetőleg egy kóbor áram környékezi majd meg kedvesen...MERT EZ MÁR NEM LÉTEZIK! EZ SZÖVETKEZIK A TERMÉSZETFÖLÖTTI ISTENNEL, AKI NEM ÉN VAGYOK!!

 
Második megoldás.
 
Avagy szimplán a két tetű Uchiha úgy lebeg itt egy láthatatlan sötétaura képben, ami a játékra való tekintettel kedvez a sötétség urának... Orocula is mindig azt mondja, mikor Tobi lelki trauma adagját végzi, hogy a sötétségből szabadultaknak összekell tartania, a fényességhez úgy is több takaró és kötél kell… na igen, a vén gyárkémény imitátor csodás testem beszennyezésére már egy komplett segédeszköz-repertoárt készített ki a hűtőre, hogy megörvendeztessen reggelente egy kiadós lelki sokkal, hadd borzadjak már el korán azon milyen módon kell majd menekülnöm az A és Z betű közötti kínzó eszközök elől... egy ideje már a karácsonyfa égőtől is félek, nem csak amiatt a tény miatt, hogy kicsi kíniak készítették, s olyan gyúlékony, mint Tobi mikor étolajjal keni be magát testápolás címen, hanem azért is, mert Orocula egészen érdekes dolgokra tudná használni… varázslatos módon küszködi belém oszlopával, hogy aztán ingyen röntgen rendelve nézhesse végig a bennem zajló megsokkoló műveleteket... CSAPNA BELE AZ, AMI MÉG NEM TETTE! Aljas tulipán tipró... ugyan is a liliom már meg volt, mikor első alkalommal cibálta be a furcsa ködöt kibocsátó szobájába az épp Liliomnak öltözött Tobit, aki kislányos sikollyal tudatta vele, hogy hejj de jó füstben virágozni...
 
 
Tobi, hogy tetézze csodás vesztés közeli állapotom gyönyörű fényét, hirtelen felpattanva kezdi szórni elhappolt pénzem, mint valami elmebeteg ősember, aki a tűz körül veri a mellkasát, azzal a különbséggel, hogy Tobi nem a mellkasát veri az öklével, hanem a fejét a játéktáblával... önként is felajánlkoznék, de attól félek, hogy lassanként a ruháimat is áruba kell bocsátanom és Tobi – mikor arról van szó, hogy nudistát játsszak- nagyon készséges tud lenni, ezt pedig ama ténnyel indokolta, hogy a meztelen gyerekkészítés sokkal izgalmasabb, mintha egyszerűen ruhában szuggerálná belém jövendőbeli csemetéjét. Én már meg sem próbálom neki elmagyarázni, hogy ez nem lehetséges, mert egy beakadt lemez sem ismétli magát naponta két milliószor csak azért hogy valaki hallgassa… BESZERZEK EGY ROHADT NAGY UBORKÁT ÉS ADDIG VEREM VELE, MÍG SZERVES RÉSZE NEM LESZ A BETONNAK! Avagy a beton esztétikai szépsége érdekében trágyázzuk banánpéppel, hátha sóder virágok fakadnak belőle...

 
Pördül még kettőt, hogy aztán meglepő balett tudását fitogtatva ugorjon át a tábla felett, ide-oda, gömbjét úgy lóbálva mint egy halálos gránátot, amit ha eldob, akkor mély benyomást tesz a befogadó félre... nos... nem szeretném, ha ez az arcom lenne, mert az túl csodálatos és copy rightosan szép ahhoz, hogy bezúzza egy giga nagy üveggolyó...már csak azért sem, mert a plasztikai sebészhez vagy Oro kobrájával kell pislogósat játszanom, vagy szerényen ajánlom fel magam a két Uchihának hadd játszanak itt a piros hol a pirost, piros és kártya nélkül…
Erre pedig nekem ebben a leégett, roppant mód ingerlékeny állapotomban nincs szükségem, mert lehet hogy hitel kamatként két művészi röppályájú orrba vágással reagálnák, amit később megbánva kényszerülnék az ország azonnali elhagyására, amire semmi szükség, mert ezzel a cuki akcentussal rögtön egy arab birka kereskedőhöz irányítanának el, aki eladna engem pár kötött bulloverért egy pedofilnak... itt pedig az a bizonyos ördögi kör bezárul, és szüzességem úgy száll el, mint hasmenéses lepke puki a friss tavaszi szélben...
 
 
Na most már aztán elég lesz az örömből, mert sok üröm vegyül majd bele... avagy ha nagyon sokat fog még itt keresztben kapálózni előttem, akkor van letépem azt amin ugrál, vagy megetetem vele azt, amivel ugrál...
Nem kell így gúnyolódni rajtam, na! Mindig is tudtam, hogy a matek meg a szerencse nem az erősségem, és ami a legcikibb a dologban, hogy ezekkel születni kell... nos én maximum a szépséggel de a számokkal való ismeretséggel nem születtem, ugyan is elsőben még a számokat is betűvel írták le, hogy felfogjam... persze ezzel nem arra célzok, hogy hülye lennénk, csak arra, hogyha esetleg megtörténne, hogy rám maradna a világ sorsa, akkor biztosan nem számolnám ki mennyi időm lenne hátra, mert kétségbeesnék a kétségbeeséstől, hogy még a számológéppel sem megy...

 
Összehúzott szemekkel, keresztbe font kezekkel, mint egy profi tánc kritikus ülök, s nézem, ahogy szinte elbalettozza fél életének történetét a hülye banán, s már csak azt várom, mikor jön az a rész hogy halálát imitálva kiugrik az ablakon... Bocs banán haver, de nekem ez a rángatózás nem nagyon jött át! Most akkor hulla vagy vagy rángógörcsöd van?
 
Mikor már nem bírom tovább, hogy Monopilyn belüli tehetségtelenségemen csámcsog, lábam valamely kivételes és a szándékosság teljes hiányában mozdul meg, hogy éppen a véletlen jegyében alá lendüljön, melytől elegánsan megbotolva olyan esést ír le, hogy hirtelen olvad bele a padlóba, ami kitárt deszkákkal fogadja, hogy újdonsült kedvese a keblére gyökerezzen... avagy inkább a deszkát smárolja, mint engem, mert abból előbb lenne Tokiói Helyszínelők, mint Csipkejózsika tündérmese...
Itt volt az ideje, hogy elfusson véle, mert ha nem tette volna megbánta volna, hogy nem maradt a kurta farkú malaccal egy kis délutáni fartúrásra...
 
 
- Elég volt mára, Tobi. Úgy érzem ismét kezdek beteg lenni, hmm...- jön elő ismét színészi vénám, ugyan is ÉN TUDOM mikor KELL abbahagyni... a büszkeségem még meg maradt egyéb ruhaneműimmel együtt, s míg ezek rajtam illetve bennem vannak semmi mást nem igénylek a helyükre, így a tetű Uchiha testvéreknek és Tobinak sincsen semmi dolga olyan altájakon, amik szépséges hamvasságomhoz tartoznak, és nem szorulnak minőségellenőrzésre...
Így hát pont itt az ideje, hogy a béke és az idegbetegség jegyében kiszálljak ebből az elmebeteg játékból, mielőtt komolyan behajtják rajtam a tartozást, s jobb híján kipakolnak, mint Piroska a farkast...

 
Tobi, mint valami eszeveszett Kelj fel Jancsi pattan fel, s különös módon vérző maszkját megtörölgetve ölel keblére drámaian, olyan gorilla erővel, amivel menten barackpépet csinál belőlem Orocula öreg napjaira... ez a vég. Vagy itt halok meg, vagy van isten és legalább megüdvözülök... majd visszatérek kísérteni, hogy csodás életem fekete foltjain bosszút állva váltsak jegyet a Pokolba... avagy ha hullagyalázáson kapom őket, ők kórházba én meg olyan meleg éghajlatokra kerülök ahol még a jégkrém is kóróból van...
 
- Oh, Deidara-senpai! Mily borzalmas, hogy a sors betegségre kárhoztat, mikor egészséges kismama is lehetnél! De ne félj, hogy feldobjalak jósolok neked!- rikkantja akár egy sérves madár, s hogy bizonyítsa milyen nagyon kedves megszorongat, de olyan erővel, hogy úgy érzem magam hirtelen, mint a maci akinek volt egy lyuka hátul és azon is már csak a tömés adtam magát...
Ha most nem lenne közvetlen halál közeli élményem egy enyhe fulladással egybe kötve, akkor neki esnék, mint légy a lámpának... SZÁLLJ MÁR LE RÓLAM TE ELMEBETEG BÉBIKOMPÓT!
 
 
- De... jó... nekem...hmm...- nyögöm elkeseredetten meglepően vastag karjai mögül, amik egy anyakondát megszégyenítve szorulnak körém, enyhe darált csontlevest készítve belső szerveim egyvelegéből... ha ezt így fojtatja tovább, nem hogy egészbe, de még puzzle-ban sem maradok meg...
Azonban most elgondolkozom valamin. Hogy a francba lehet ez a banán ilyen kigyúrt, mikor a legtöbb fizikai meló amit végez, az szerény személyem dobálása az iránytű minden irányába... az én 50 kilómtól pedig nem izmosodik ki így, tudom, mert ha ez így lenne, akkor Oro már terminátort is legyűrte volna, ugyan is imádott nevelő apám olyan mértékű szeretetben részesít, amit én szívesen adnék el a vörös keresztnek, de lévén, hogy mindenkinek van halálfélelme, nem sikerül megtennem...
Hmm... lehetséges lenne, hogy Tobi titokban olyan szteroidot szed, amiket Csernobilban tenyésztettek egy háromlábú kecskéből, melytől olyan szupererőse kap, mint Superman a meteor után? Ha ez így van, akkor sürgősen elviszem detoxra, mert ha ez így megy tovább anélkül megtermékenyít, hogy hozzám érne... elég ha egy kicsit sugárzó, és máris meglepő módos esek teherbe a természet és a biológia tökéletesességét megcáfolva...
 
 
Hirtelen enged el minden ok nélkül, hogy kis gömbjét a földre téve ugrálhassa körbe, mint a bennszülöttek az emberlevest, s meglepő karmozdulatokkal érje el annak furcsa kék világítását, amit hirtelen semmivel nem tudok magyarázni, maximum csak azzal, hogy Tobi olyan aktív, hogy sugározza a rádiót, és ettől mindent amit lehetséges sugárzás szállja meg, s ingyenes lézer showá változtatja... ha ez így van jobb ha hátrébb húzódok, még mielőtt a hátsómmal küldök jelző fényt az Uchiháknak egy S.O.S.-es szűzirtásért... dettó, mint a Titanic, csak itt a matrózok önként merülnek a mélységbe...
 
Talán egész egyszerűen csak biztosítást kéne kötnöm a hátsómra, hogy valaha is idegen tárgy vagy épp ember eredetű szerv esetleg egy máj kerül bele, akkor fizessenek, mert ha ez így halad tovább, akkor olyan gázsit szedek össze, hogy hirtelen fog a párnám tömése zöldre változni...
 
 
Furcsa halálhörgésszerű hangokkal Tobi úgy táncolja gömb körül, mintegy elmebeteg, karjával úgy integetve, mint egy death metal koncerten az átszellemült sátánista közönség, s egy pillanatra elfog az a sanda félelem, hogy két perc és a falra festhetem az ördögöt, vagy fordítva... ugyan is ha ez ilyen jellegben folyik tovább az ezotéria medrében, akkor nem kell sok és vörös füstben úszva jelenik meg a két Uchiha tetű, hogy tiszta szűz testemet bemocskolva kárhoztassanak a pokolra, hol az örökké valóságig taníthassák a kámaszutra minden csintalan és nyaktörő jóga pózát...
Talán, én ennek nem szeretnék résztvevője lenni, ugyan is nekem már az is elég probléma, ha a lábamat kell elérni lehajolva, nem hogy még spárgázzak is hogy még nyíltabb legyen az intimrésem fényképezési zónája...
Két bámulatos ugrással szeli át a szobát a banán, mint egy profi balett művész, mellyel felkelti bennem a sanda gyanút, hogy talán azok az online balett órák mégiscsak érnek valamit és ha mást nem is, legalább a mozgáskoordinációját segítik még halálosabbá fejleszteni, ugyan is ha nem lennék ilyen pici és alacsony, akkor bizony nem csak a hajamat de lehet, hogy azt a művészi szépségű fejemet is lesodorná a lendülete, mellyel elegáns kacat vihart kever a szoba békés levegőjében, melytől a játékpénz halmok a szállodákkal karöltve egy igazi hurrikán szemtanúi lehetnek... és most jön majd az a rész, amikor én minden empátiában szelíden szenvedve eltépek, mielőtt még engem tépnek szét...

 
Már mozdulnék is, mikor drága egyhetes rohadt banán állagú mostohatestvérem meglepő pózba vágva magát merevedik meg, hogy kétperces hullamerevség után hatalmas sikkantással vethesse rám magát a gömbjével melynek nemes üvegje úgy koppan koponyámon, mint mások fogán a garas... TE JÓ ISTEN! TUDTAM ÉN, HOGY EGYSZER KI FOG CSINÁLNI! Ki tudja hogy az az Uchiha-tetves szilva mit tenne velem, ha hirtelen szívességből kapnék egy apró amnéziát melytől nememet elfelejtve lazán hihetném, hogy az a nemes szerv ott a lábaim között csupán egy csúnya kinövés, s hogy női mivoltom miatt én az idősebb Uchiha hitveseként vagyok olyan ágyakba kényszerítve, ami az én tiszta lelkemnek nem való... avagy lesz lagzi, és utána nászéjszaka, hol önként riszálom be magam a történelembe...
 
 
- Deidara-senpai! Nekem látomásom volt! – rikkantja visítva, mint egy újévi kis malac, akit ép levágni készülnek az ünnepszellemében szadista vigyorral keretezve... te hülye banán... az nekem is van... tudni akarod, hogy mi? AGYON ÜTLEK EGY OLYAN TÁRGGYAL, AMI LEGKÖZELEBB A FENEKEDBŐL FOG ELŐTÖRNI!!!- Ma...- kezdi a gömböt kiszállítva koponyámból misztikus karkörzésekkel simogatva azt, ami most különös módon zölden világít, amit immáron súlyos agyrázkódásom és egyre növekvő ideggörcsömnek hála, már meg sem próbálok megmagyarázni... – MEG FOG VÁLTOZNI AZ ÉLETED! JÖN KÉT IDEGEN, AKIK BESÖTÉTÍTIK A NAPOT ÉS ELVESZIK TŐLED A BÜSZKESÉGED!
 
 
ÚRISTEN KI AKAR AZ ARCOMRA TÁMADNI???
Jah, hogy ezt a jóslatot Tobi alkotta. Jah, így már más. Lévén, hogy ez a hülye banán, kábé olyan intellektuális szinttel ér fel, mint egy kaktusz, aki épp most szívott el egy adag gyepet, maximum attól félhetek, hogy jön és belém állítja a lába között gyökerező legnagyobb szálkát, hadd segítsen a szorulásos bélbetegségemen...
 
S bár lehet, hogy a karma különös fintoraként mindegyszálig megjósolta, mikor fogok leégni és börtönbe fulladni a Monopoly során, kétlem, hogy hirtelen ide teleportálna DÁRTVÉDER és egy klónja, hogy lyukas sajtot készítsenek az arcomból. Ejnye kicsi szellemileg lassan de biztosan visszafejlődő banán... kell még neked tanulnod a spiritiszta tanfolyamon, ha szeretnél utolérni előrelátásban...
 
 
- Csodálatos. Ez most megváltoztatta az életem, hmm...- morgom halkan enyhe halál hangulattal, mely úgy vetül ki a környezetre, mint radioaktív sugár a háromfejű kecskére. Te Tobi... én megsokszorozlak, de nem a jó irányba... KETTÉ TÖRLEK ÉS FELTŰZLEK A LEGKÖZELEBBI KARÁCSONYFÁNKRA, AMI MÁR NEM MŰANYAGBÓL LESZ! Az nem bírná el a súlyodat...
Hmm... ez a banán a mostanában úgy gyúr, mint állat, de hogy minek? Persze nem agyra megy, és talány hogy hova, de hogy mostanában sorra tűnik el megmagyarázhatatlanul az tény... hmm... egyszer talán követnem kéne, mielőtt Oroval egyöntetűleg döntik el, hogy szövetkezzenek szüzességem borzalmas bűne ellen, s mint a Vörös Kereszt szűzirtó szekciója kötelességük lecsapni ruhám új biológiai fegyverükkel melynek neve az Uchiha tetű pár, kiknek egyetlen pillantásától a ruhám sikítva fut el...
 
 
- Oh, Deidara-senpai! Hát már te is érted a jövő szavát? – rikkantva gömbjét örültek módjára rázva, ami hirtelen ismét kéken izzik fel, s ekkor jut el az agyamig, hogy ez egy hó gömb, ami rázásra váltakozik persze erről nekem eddig nem kellett tudnom, azonban most szöget üt a fejembe azzal, hogy kis híján a koponyámba épül valamint hogy...HOGY A ROSEBBE TUDNA EZZEL JÓSÓLNI?
A tábla a hibás... ez egy elátkozott tábla... bizony! EZ A JUMANJI ÁTPLASZTIKÁZVA! NEM LÉTEZIK, HOGY ÉN VESZÍTSEK!!!
Lekaparom a festéket, és ha igazam van, és ez az izé elnyel, akkor nagyon durca leszek, és az első dolog, amit tenni fogok az az lesz, hogy halálra perelem a gyártót, aztán halálra verem őt is... KIFESTELEK TERMÉSZETES ANYAGGAL! És többnyire lilát fogok használni, a szemed környékén, amit mellesleg még életemben nem láttam.

 
Ha már itt tartunk. Hogy lehet az, hogy együtt élek vele, amióta lelki szenvedésem megkezdődött, és még egyszer sem láttam az arcát...? Véletlen lenne? Nem hiszem... ez... egy... TITOK!
Amit én Deidara Holmes megoldok. Majd. Egyszer. Ha lesz hozzá elég lelki erőm, hogy megnézzem miféle feketelyuk produkálja a kétszeres vákuumot Tobi közelében...
 
 
Csodás idilli jövőt fürkésző pillanatainknak, mely alatt két másodpercenként próbál a banán fekete lyukával halálra bámulni, az vet véget, amit úgy hívunk hogy kopogás, és általában semmi jót nem jelent. Például a fürdőszoba. Ha valaki kopog, az be is jön. De mikor én fürdök pucér vagyok, ergo ha valaki bejön, az meglát, megörül (=megŐrül) és vad ordítással veti rám magát, kellemesen a magáévá téve a zuhany szentsége alatt... avagy nyugalom, a tusfürdőnek nincs füle, a csempe meg hallgat...
Így csupán gyanakodva lenge pizsamámat nagyon féltve a kígyózó zuhanyrózsa támadásától fordulok az ajtó felé, s mielőtt cincogó csodás hangon megkérdezhetném hogy „KI A NÉNIKÉM VAGY TE ÁLLAT?” ama ajtó kinyílik, s olyan sötétséget hoz magával, amitől méltán hihetem, hogy Freddy Kruger maga állt az ajtómban, hogy kedvesen lenyesse rólam a fölösleges hámréteget...
De nincs ilyen szerencsém, mert lőn sötétség, és egy komplett fekete füst tömeg lódul a szoba eddig is feszült légterébe, melytől diszkrét fulladozási rohamot kapok, amit úgy mutatok ki hogy egy kézzel Tobit verem, hogy szálljon ki a tüdőmből, mert sípolós játékot csinál belőlem, másik kacsómmal pedig bátran verem a padlót hátha Oroculának segítni támad kedve, s netalán a nyelvével segít majd légutat tágítani... MEGHALOK!!!!
 
Miután könnyroham is kiszárította a szemnedvesítő csatornáimat egy cseppet kiszáradva, kifulladva, és roppant mód gyurmamódra kicsire gyúrva pillázok fel a küszöbön trónoló alakra, mely a füst felleg mögül varázslatos módon kezd kirajzolódni, hogy csodás belépője után még egy szívrohammal is megajándékozzon, pusztán azért mert bonusz az mindig jár... JÉZUUUSSOMM!!!! MIT KERES ITT EZ A TETŰ???
 
 
Uchiha Itachi úgy áll ott az ajtóban, mint egy megvalósul biológiai katasztrófa, ami szerencsétlen baleset folytán szabadult ki a Grínpííísz kínzókamráiból, ahol épp minden környezetszennyező – MINDENÉT!- részletét akarták eltüntetni, ám ahogy meghallotta betegségem szörnyűséges hírét, rögtön összeszedte darabjait, és iderohant hogy először a törőrákra való hajlamom esélyét növelje, majd egy fiatalkori agyvérzést is okozzon, hadd legyek már még boldogabb...MIIÉÉÉRT??? MIÉRT PONT ENGEM VER A SORS, MIKOR ÉN EGY JÓ GYEREK VAGYOK! Néha... jó... SZÉP VAGYOK! És az elég...
Ilyen nem létezik ezen a világon... nem... nem hiszem el... ÉS A BANÁN MEGJÓSOLTA!
És ez még csak az első... és még a büszkeségemet is elfogja venni... levágja a himbilimbim? Nem sok mindent fog változtatni, max. vékonybab lesz a hangom és a fülemen pisilek...
 
 
- Na mi az, szöszke? Nincs kedved üdvözölni, ha már vettem a fáradtságot és idejöttem?- érdeklődik kedvesen, és én szinte reflexből próbálok kurta-farkú rúgást adni neki görcstől rángatózó lábaim egyikével, melytől szinte azonnal megszűnne a beszédkészsége...
Nincs kedved békésen kiugrani az ablakon és látványosan szörnyet halni, ha már vetted a fáradtságot is idejöttél? Mindkettőnknek kényelmesebb lenne. Te pihenhetnél az újjászületésig, én pedig békében kinyírhatnám Tobit, amiért az aurámba fészkel... MEGÖLLEK, TE ÁLLATFÉLESÉG! TE HÜLYE GÉNMANIPULÁLT SZILVVAAAAAAAAA!!!!!!
 
 
- Hát nem csodás Deidara-senpai! Valóra vált a jóslatom!- sikít Tobi, mint egy megvadult hangosbeszélő, s végre elengedve engem reppen fel álló helyzetbe, hogy Itachi szilva mellett elszambázva egy bájos csókot küldve hagyhassa, hogy ez az aljas pálinkaelőd becsukhassa az ajtót, és sanyarú kettességre kárhoztasson bennünket... ez most így... túl gyors volt, hogy felfogjam...NEM MEHET EL A BANÁN! NEKEM MÉG SZÜKSÉGEM VAN RÁÁÁ!!

 
- TOBI AZONNAL GYERE VISSZA, MERT HALÁLRA ESZLEK, HMM!!!!- pattanok fel, mint a Keljfeljancsi turbós változata, s fénysebességgel fél méterrel az ajtóban toporgó, kacskaringós mosolyú Uchiha tetű előtt megállapodva nem kis féknyommal állok meg, hogy az ajtót fixírozva bíztassam kinyílásra... gyerünk... most az egyszer –sokadszorra- kellenél, hogy magam elé lökhesselek és nem vagy itt? EZÉRT BEDARÁLLAK!  
 
 
Választ nem kapok, amitől se boldogabb, se biztonságosabb nem lesz sanyarú helyzetem, sőt, ahogy a szilva merész lépésekre szánja el magát irányomba, én mint egy szenzoros hátráló gép indulok még tolatómenetben, hogy ismeretlen irányokba kalauzoljam saját magam a szobám játékpénzektől zsúfolt partjain... most komolyan... mit csináljak? MEG ETETEM VELE A DOBÓKOCKÁT!!!!
Nem jó... ez még azt is túlélné. Uchiha... nincs, ami végezzen vele...
Ide egy egyedi, speckó halálsugár kell, ami úgy sugározza a tisztaságot és a szentséget, mint egy pap az igét, s amitől ez a nyamvad befőttnek való sikítva futna el, mint kislány a bugyi ellenőrzés után... NE MERJ A BUGYIMHOZ ÉRNI! Nem lényeg, hogy alsót hordok... részletkérdés. Ez minden esetben elveszik a semmiben, ugyanis a publikum nőnek nézési kényszere rögtön a tanga jelzőt aggatja a hátsómra, ami nem hogy nem hízelgő, de oly módon felháborít, hogy két perc és mindenkit egy rotációs kapa elé vetek, hogy bedarálja őket az ebédembe... Oro ebédjébe... igen. Ez így már tökéletes...
 
 
Az Uchiha tetű akár egy mágnes akinek elfejeltettek szólni, hogy a két egyenes vonalú negatív fél nem vonzza egymást, úgy vesz be, mint ellenség a várat, arcáról letörölhetetlen egós mosollyal, mely mögött olyan ördögi kunkorok bújnak meg, melyektől világgá szalad bátorságom nyelvemmel együtt, hogy nem soká én is követhessem őket az ablakon kibukva...MIÉRT NÉZEL ÍGY TE ELMEBETEG SZILVAOPATA! Gyanús... úgy méreget, mint papok a fiatalkorú gyerekeket... ÚRISTEN EZ MEG AKAR RONTANI! Bár nehezen képzelném ezt a szemetet egy papi reverendában, ahogy osztja az igét és mikor ránéz valakire nem rögtön meztelenül képzeli el maga előtt egy rakat pénzzel keretezve, de azért legyünk optimisták és bízzunk benne, hogy él benne egy olyan jóság, ami random előtör és megvált engem a lyukrajzolástól...
 
Na jó játsszunk kérdezz-feleleket, hátha azzal elterelem a figyelmét arról, hogy a pizsamámnak essen és történelemmé tegye...
 
 
- Szia, Itachi-san... amúgy miért vagy itt? Ha arra vagy kíváncsi, hogy jól vagyok-e akkor igen... vagyis nem... hmm...- köhécselek egy cseppet zavartan, kínomban nevetgélve, mint egy lámpalázas szűz kislány, aki miután ennek a démonnak a szemébe nézett, máris bűvkörbe került, és most egy alapos tüdődolgozás után próbál halál közeli élménye után magához térni... basszus... jó Deidara! Csodás vagy! Alakíts és hátha megkönyörül rajtad!- Izé... nagyon rosszul vagyok... annyira betegnek érzem magam, hmm...
 
 
S ím most jött el a pillanat, mikor felfogom, hogy eme kijelentések sora talán jobb lett volna ha bennem marad, mert néha jobb hallgatni és megmaradni...
Mert, hogy most tuti elmegyek valahova az biztos, és az is teljeséggel fix, hogy az ablakot fogom használni és Pókemberes mozdulatokkal sasszézok át a háztetőkön el a naplemente felé...SEGÍTSÉG!
Ugyan is a Itachi-szilva olyan szadista vigyort villant, amiben vetül a perverzió, mint négy fejű kecskében a furcsaság, pontosan rám, hogy még véletlenül se legyen jó, csak rossz, amit viszont nagyon is kezdek érezni... JESSZUMPEPI EZ HALÁLRA NÉZ!!!!
Addig örüljünk, míg csak azt teszi...
 
 
- Azt elhiszem. És épp ezért vagyok itt, Deidei. Nincs, aki ugráljon nekem, ezért kezdtelek hiányolni... és hogy lásd milyen nagylelkű vagyok, itt maradok egy kicsit hogy...- úgy villan szeme, mint egy horror filmes gyilkos tekintete, szadistán és némi vér iránti kívánalommal, ami nyilván az én véremnek szól...VITAMIN HIÁNYOS VAGYOK! NEM JÁRNÁL JÓL VELEM!- leápoljalak...

 
Hogy leápoljon? Most ezt mire érti?
Egy. Itachi épp most jött rá arra, hogy eddig fel nem fedezett transzvesztita hajlamai feléledtek, mint oroszlánnál a vadászösztön, s ezt kiélve kíván rajtam gyakorolni, hogy legközelebb a meleg bárban a fenekét riszálva már még nagyobb sikere legyen, s a bevételt olyan eszközökre költse el, amiket én még legrosszabb álmaimban is nagyon távol látok magamtól...
Kettő. Feltámadt benne az férfi ösztön, s kötelességének érzi, hogy férfiúi kötelességeit teljesítve elégítse ki egészség utáni vágyamat, amit egy nagy oszlopa belém gyömöszölésével szeretne elérni...
Na akkor mérlegeljünk. Itachi nem húzna női ruhát, mert nincs az a méret, ami rámenne a vállaira azaz most úgy meg szeretne hágni, mint hegymászó a hegyet. Nagyon.
 
NEM ENGEDEM, HOGY HÁTUL MÉRD A LÁZAMAT TE SZILVAFAJZADÉÉÉÉK!!!
 
Még az kéne... álljon meg a gyászmenet! Most leállítalak, én Deidara a csodás, varázslatos erőmmel, amit úgy hívnak,hogy... hirtelen magyarázkodás!!!!
Bár az esetek 99,999999999%-ban nem válik be, de egy próbát vagy akár többet is megér a testem megmentésének érdekében...
 
 
- E...erre igazán semmi szükség! Hát már jobban is vagyok! Nézd, majd kicsattanok az...az.... izéé... egészségtől, hmm!- vágom ki magam villámgyorsan, mielőtt a rettegés vagy a félelem kifejezés hagyná el a számat, s tovább éltetném benne hiú ábrándjait afelől, hogy ő lesz az első és egyetlen szadista az életemben, aki szex rabszolgát akar belőlem csinálni. Nos, ezzel egy cseppet elkésett ugyan is Orocula már pár évvel ezelőtt próbálkozott, de azóta is paranoiásan fél a székektől...  egy egész bútor arzenált törtem szét rajta, de csak a szék érte el a képét... hülye pedofil... úgy látszik csak a fát vonzza be, aminek nagy, hosszú és vastag lába van. Vagy... vagy valami más, amit én szűzies lelkem és meglehetősen félelemmel teli képzelőerőm miatt nem nagyon merek kimondani, mert félő, hogy a szilva épp most teljesítette ki gondolatolvasói képességeit és katat a fejem legmélyében, ahol sok nagyon véres képet talál afelől, hogy hogyan szeretném kinyírni szépen és aranyosan... halálra nézetném vele a Teletabit, példánakokádék. 
Azok is... a legborzalmasabb sorozat, amit a nyugati népek csak kitalálhattak, ráadásul nem is ám egy Panasonic, síkképernyős plazma TV van a hasukban, hanem egy világ háborús tengeralattjáróból guberált radar! Hol ebben az üzlet? Ezen logikai lánc és a pénz látványos hiánya Itachi szilvát a tartalom értése nélkül is megölné... a tartalom pedig csak annyi, hogy néhány tévés, színes ruciba öltözött, diizzníííssss orkokat imitáló egyén fel s alá járkál egy dimbes-dombos vadregényes vidéken, ahol makogva kiáltják világgá, hogy van egy gépük, ami vattacukrot fingik... micsoda értelmes sorozat. És ezek mondják az animékre hogy agygyilkos? Akkor mi ez? Az arabok ellen is bevetik kínzó módszernek? Hmm... Talán Orocula ellen is működne...hmmm...
 
 
Hátrálok, hátrálok, mint Magdi néni a 3D-s cápa elől a moziban, ám úgy látszik a szilva nem épp azon gondolkozik, hogy vajon a falon is át tudok-é hátrálni, ugyan is azokban a fekete, sátáni szemekben villan a felfedezés, miszerint ez....LEHETETLEN! Így hát nagyon örül, önnön sikerének, miszerint ő most elkap engem, de téved! Mert...izzéé... elbújok előle! Bizony!
 
Hogy hova? Magamba! MAGAMBA FORDULOK ELŐLE!!!! BIBIBBBÍÍÍÍÍÍ!!!!  
 
 
- Ejnye, szöszke. Ez egyáltalán nem ajánlat volt, hanem tény. Én azért vagyok itt, hogy leápoljalak...- kuncog halkan, én pedig villámgyorsan lépek kettőt hátirányba, de úgy hogy extra lendülettel terülök el az ágyon, mint galád ellenségemen az Uchiha tetű szövetségesén, aki eddig nem volt itt és most rejtélyes módon a kis manók segítségével ide somfordált, hogy itt érjen véget tiltakozási akcióm hátrálós szakasza... o-o... akkor most jön az, hogy rikíts ribanc?
 
Mi az, hogy ez tény? MEGÜTLEK, AZ IS EGY BEISMERT TÉNY LESZ! És az is, hogy előbb töri le a karomat, de ez már csak mellékes információ, ami zavarja az fizikai fölénybeli csillogásomat, amit nyilvánvalóan ügyesen képzelek be magamnak...
 
Mindazonáltal, ez nem változtat a helyzeten, miszerint nekem ez nem tény, hanem ítélet, amit szeretnék gyorsan kikerülni, mielőtt még kibérel egy üres zugot a micsodám szomszédságában... EL A MANCSOKKAL TE PERVERZ SZILVAMANGALICA! LEÜTLEK, MINT VAK A POHARAT! 
 
Szeretnél valami fájdalmasat!? Nézz tükörbe! Elég szadizmust látsz a saját galád szemeidben ahhoz, hogy saját magadat is depresszióba taszítsd!   

S lám, mintha még a fizika és az a nyilvánvaló testi fejletlenségem is segítene neki, térdecském megcsuklik az ágy szélében, mit nyugdíjas a számlázáskor, s olyan gyönyörű röppályát írva huppanok az ágyneműmre, ami 10-es skálán 11-et érne, mert én még botlani s mesterien és csodálatosan tudok, csak épp nem szerencsésen. Na igen... a szép dolgok mindig szörnyű véget érnek, egy olyan létforma ellen, ami evolúcióban fölöttük áll, és hogy úgy hívják F.A.R.O.K. avagy fatális armageddont rohamosan okozó köcsög. Nos ebbe a fajba tartozik Itachi a szilva, s én a szépbe, Deidara a barack, kis most a pánik és az ideggörcs, valamint a halálérzés szakadékának szélén állva fekszek eme fekvő alkalmatosságon, miközben az Uchiha tetű olyan elegáns ívű röppályával dobja le magáról bőrdzsekijét, ami nem csak a szemeimet borítja könnybe, de még a fenekem is nedvességbe borul... avagy tanuljunk, hogyan kell intimrésen keresztül sírni, akkor hátha megesik rajtam a szíve...
Igazából annak esélye, hogy egy bőgő segglyukra az Uchiha szilva ellágyul, kábé annyi, mint Tobinak valaha is normálissá válni. Semennyi. Nem hinném, hogy egy pityergő ánusz jobb belátásra bírná, sőt ezt kihasználva felajánlaná, hogy eltömíti a lukat, mielőtt árvizet csinál, holott ez a kis barlang nincs felkészülve az ő gorillájára...

S lásson csodát a világ, mintha Uchiha Itachi épp most esett volna át egy arcátvarráson, olyan gonosz vigyort villant, amihez hasonlót még életemben nem láttam csodálatosan szadista pofázmánya, hogy szerény így is eléggé gatyába csinálási esélyes személyemet még jobban megrémül, és olyan szép fehér színeket vesz fel csinos pofijával, amit egy öblítő reklám is megirigyelhetne... ha már itt tartunk, akkor legközelebb be rakom a szilvababát a mosógép elé, hadd vigyorogjon a fehér ruháimra, hátha bevakítja a végeredmény...
 
 
- Na látod! Tudod te azt, hogy hol a helyed... azt ajánlom ne ficeregj sokat, vagy fájni fog... – hinti el bájosan, ahogy az ágyra térdelve zárja el annak a szép körvonalnak az útját, amit én nyuszi ugrással készültem bemutatni célba véve a földön nemesen kupacra tornyosuló pénz halmot. Most akkor jön az a rész, hogy Dei sikít mert a szilva véletlenszerűen ránt elő zsebéből egy félméteres injekciós tűt, hogy fantáziadús ápolásba kezdjen fenekem lágy dombságain... NA ABBÓL NEM ESZEL! MERT NEM EHETŐ!!! Izé... MERT NEM FOGOM ENGEDNI! Tíz körömmel esek neked!!!
 
Igazából fogalmam sincs mire céloz, de jobb előbb rákérdezni mielőtt olyan dolgokat tesz, amikre sem én sem további hozzám tartozó testrészeim nem érzenek égető igényt... na akkor most lefoglaljuk újra a dumálással, és reménykedünk, hogy gatyájának netovábbjával nem akadályozza meg, hogy tovább töltsem az időt nyelvtornával... 

- Öhm... nem kéne fárasztanod magad... mert... öö... a nevelőapám megoldja, hmm! – sikkantom vékony egérke hangon, ami jobban rövidül s veszít hangerejéből, mikor fejembe villan a délelőtt borzalmas emlék tárháza, ami nagyjából a menekülés és Oro zaklatásának csodás egyvelegéből állt, amit fél percenként ismételtünk meg, hogy az a csúf betegség kiszálljon belőlem, míg én sprintelek a fürdő felé az engem furcsa segédeszközökkel kergető Orocula elől, ki rekedtes, láncfűrészhez hasonlatos hangokkal nevetve üldöz vígan... ezt... én nem szeretném még egyszer átélni, szóval lecc fájnd önadör rízön... avagy hogy kreáljunk gyorsan és ügyesen alibit magunknak! Yeahhh...- vagy majd Tobi, hmm...
 
 
- Deidei, ez nem választás kérdése... – duruzsolja fölém térdelve, melytől nemes egyszerűséggel tör rám a menekülhetnék de villámgyorsan, és a vörösödés tökéletes kombinációja, melytől egyszerre játszok seprűt nyeltet és lassan a csodás lángokra lobbanó tábortűz kezdeményt, mely felett Itachi szilva nem soká a saját szalonnám süti meg... az rejtély, hogy hogyan, de legbelsőbb 92.- dik érzékem azt súgja ne próbálkozzak megérdeklődni, mert olyan kacskaringósan szép és egyenes választ kapok, ami egyszerre lesz meglepően sokkoló és halálosan megrázó...
Talán az lenne a legjobb megoldás, hogy farönk módra kiguruljak alóla, mielőtt ezzel a farkas vigyorral kiharap belőlem egy értékes darabot... ugyan is ennek már fele sem tréfa, mert ezalatt a széles vállú, nyilvánvalóan izmosabb és erősebb egyed alatt nem kellemes terpeszkedni, mert a végén vadállatias hajlamait fitogtatva nem létező utódot csinál, hadd ne kelljen kihalnia a fajomnak...- Mit szólnál hozzá, ha megmérném a lázadat? Hmm?

Oh, hát egyem a szívedet, csak ennyit akarsz? És mégis mi célból szeretnéd testem tüzét érzékelni, te szemét? Ki engedte meg, hogy a hőmet nézegesd? Talán beszerzett egy speciális hőmérőt, melytől azt reméli 100 %-os homokos tengerparti elferdülést mutat ki, hogy immár biztosan szerencséjében kipróbálhassa, milyen szűk dolgokba kolbászt rakni... na neee!!
Ha nem tudnám, hogy a fölöttem térdelő alak a szilvák királya, akkor még el is hinném, hogy aranyosan próbál rásegíteni a lebukásomra, azonban ahogy realizálódik bennem, hogy igen Uchiha a tetű és nem disznóláb, felmerül bennem az ötlet, hogy ez szívesen leleplez miközben a saját bőrbe burkolót hőmérőjével igazgatja meg a belső elrendezésem... nem... ez nem kell nekem! Remélem...

- Erre igazán semmi szükség mert...hmm...- hebegem halkan, ám az ágy nyikorgás zajától kísérve közelebb ficergő szilvásgombos közeledtétől berezelve hallgatok el, mint térerő nélküli telefon nyekergése, s zárom magamba tiltakozásom további hosszú monológját, melyet kétségkívül soha többé nem fogok hallatni, mert nincs az a pénz, amiért még egyszer hangra nyitnám csodás szájszervem, mivel ez a drága Uchiha tetű már rákészült a behatolásra, s nyelvvel körül nyalogatva vékony ívű ajkait jelzi, hogyha netán nyílásra hajlik szájacskám, ő megtanítja nekem, hogyan kell hatékonyan szájpadlást vakarni... nyílván kedvességből teszi, mert nem szeretné, ha nyálelvonásban és szárazságban múlnék ki, de higgye el nekem, egy pohár víz is elérné a hatást... nem leszek szomjas, ő pedig egy ingyen erős fogót kap a fejébe építve...

 
- Nyugi van, szöszke. Csak a lázad mérem meg...- búgja vészjóslóan, ében szemiben vöröses villanással, melytől spontán sátán küllemet kap, ami gyors reagálásként kapálózásra késztet, hadd mutassam már meg, hogy igen is élek, és nincs bennem bélegyenesítőként funkcionáló seprű sem... ám ő mindezt könnyen hárítja, s egy manccsal kapja el szép kacsóim világát, s kis híján az ágyneműbe építve nyomja le őket, hadd legyen már egy olyan pillanat is az életemben, ahol nincs szükség rájuk... avagy mancs nuku, és tiszta a szitu... – légy jó, és ne mozogj sokat, így talán könnyebben megúszod... – kuncogja, s mielőtt ismét válogatott szidásba kezdetnék, mint ahogy azt oly sokszor terveztem, s saját szájával fogja be cserfes kis beszélő járatomat, de úgy, hogy hirtelen még étezni is elfelejtek egy pillanatra.... na most jön az a rész, hogy testem véletlenszerűen reagálva épül le folyamatosan, mint egy kedves, lemerülő cintányéros majom, ami nem jelent sok jót nekem, tekintve hogy nekem most ádáz harcot kéne vívnom a számba tolakodó nyelv ellen, de mivel úgy bénul agyam, mint mikor Tobi a mikró fényére nyáladzik, így nem igazán sikerül reagálnom, csak élvezem, hogy agyamra vastag köd ül, melyet majd percenként török meg, hadd ne legyen sikítás mentes a délután...
 
 
Könnyedén bújnak ujjai szőke tincseim közé, s azokat halkan felmorranva markolja meg, hogy lassanként nehézzé váló fejem még csak véletlenül se tudjon megmozdulni, nem mintha épp el akarna szállni a nyakamról, de azért biztosra megy a kis szilva rohadék... HOGY MERSZ A HAJAMHOZ ÉRNI? KIFILÉZZELEK?
Nyelvecskémet ingerelve köröz számban, végig rajzolva fogaim és szám minden egyes szegletét, s nem kevés súlyával rám nehezedve jelezve, hogy én hamarosan a matrac része leszek két féle módon. Egy: Vagy elolvadok és az anyagba folyok, amit még a Persil sem fog kihozni, vagy kettő: belepasszíroz, mint rostos gyümölcsöt a préselőbe... ÉN NEM AKAROK BARACKLÉ LENNI!!!
Ahogy elválik tőlem, vigyorogva harapdálja meg szorgosan bizsergő ajkacskáimat, melyek az iménti kis akcióját követelve duzzadnak, engem teljes mértékben elárulva... persze felfogni azt nem tudom, hogy fordulhat elő, hogy egy pasi csókjától beoffol a testem és megszakítja a kapcsolatot az agyammal, na de vannak dolgok, amikre nincs válasz, s csak az a megoldás, hogy fejjel rohanok a falnak. Tehát amit most tehetek az az, hogy kost játszva építek új mintázatot az Uchiha tetű koponyájába, hogy még vonzóbb lehessen az áll lenyomatommal... SZERETNÉD HOGY ÚJ GÖDRÖT NYOMJAK A HOMLOKODBA? HEEE???
 
 
Persze heves tiltakozásom is csak addig tart, míg van időm abba belegondolni, hogy az amit épp csinálunk, az egyre közelebb sodor a kétségbeejtő igazsághoz, mi szerint ebből úgy lesz láz mérés, mint ahogy belőlem próbáltak lányt csinálni... félig... de ha ezt bárki vissza mondja nekem, azt leütöm, mint vak a poharat, ezért van az, hogy Tobi már olyan szinten retardált, hogy szánalomból már egy kis állatos ABC-t ragasztottam a falára, hogy legalább az tudja, hogy kell ordítani, mikor Orocula épp kiélni szeretné a biológia és a természetellenesség iránti vonzalmát...
Cserfesen csempergetve, némi agresszióval vegyítve vicsorgok rá, mint a menhelyről szabadult kis kutyus, akit előzőleg már felingereltek egy fenék leszakítására, eme szent érzéssel kis híján leharapva belőle egy darabot, amit ő csupán nyugodt nevetéssel konstatál, ami belőlem egy ideggörccsel felérő fújási rohamot vált ki, melytől vígan tűnők egy indiszkrét macskának, aminek nem örülök, mert a végén úgy fogja érezni ez a szilva, hogy kötelessége intim légkörben simogatni, hátha néhány testrésznél még hangot is adok... mondjuk ha abban reménykedik, hogy sípolni fogok, akkor rossz neki, mert azon már túl tettem magam reggel nyolc óta, mikor is Oro, drága nevelő apám és életem legédesebb színfoltja beugrott hozzám elegáns balettos mozdulattal, kétszer köhögéses fulladozással fűszerezve, hadd kezdődjön már a reggel olyan szépen, ahogy Tobi jóslatai szerint az egész nap... ez mondjuk enyhén félelmetes... hogy fordulhat az elő, hogy egy olyan létforma, mely szerint a nap az egy rohadt nagy villanykörte, amit évente cserélnek a dínó manók, tudja, mit hoz a jövő? HONNAN TUDHATTA TOBI, HOGY ÉLETEM EME MEGKESÍRTŐ PÁLINKA KEZDEMÉNYE IDETOLJA RÚGNIVALÓ HÁTSÓJÁT, HOGY AZ ENYÉMBE ILLESZE NEMES SZERSZÁMÁT?
De csak addig míg le nem rúgom az ékszereit, és el nem adom egy fiúsodni vágyó kislánynak... Tobinak például. Tiszta boldog lenne ezzel a kolbásszal, amit nyilvánvalóan elképzelni sem merek, de azért hangoztatom, mert jobb többször félni, mint egyszer megijedi, de akkor halálra...

 
- Itachi-san... én már igazán jól vagyok.. már nincs is lázam...- szabadkozok kedvesen, minden pillázási tudományomat latba vetve olyan szépen és kétségbeesetten nézve rá, amitől még egy terrorista szíve is meglágyulna, mielőtt cafatokra cakkoz egy bombával, ám ahogy elnézem a szilva sokkal keményebb fáról esett le, így mikor gonosz vigyora olyan szélességeket ölt, melytől félő, hogy a feje búbját leszeli buksija további részeitől, egy percre megijedek attól, hogy a végén vérfürdőt rendez, mert miért ne alapon, majd rettegni kezdek, mikor is vékony ujjai bájos kígyószerűséggel siklanak pizsamám szép gombjaira, hogy egyenként bontva segítsenek nekik szebb vidékekre távozni... EZ MIT MŰVEL? PANKRÁCIÓT RENDEZEK SZILVABABA!!!
 
 
- Majd azt én letesztelem, Deidei... először is itt...- duruzsolja halkan, hangja olyan, mély mint egy gorilláé, de legalább úgy dorombol vele, mint egy nagy fekete, hosszú farkú párduc, mely óvatos lassúsággal cserkészi be egyik ártatlan s védtelen mellbimbómat, hadd ne legyen már annyira egyedül... de nincs egyedül! Pár centire van tőle a másik! Tudnak beszélgetni! Vagy minimum leveleznek... JESSZUMPEPI EZ BENYALTA A CICIPÖCKÖM!
Mintha valami fincsi kis cukorka lenne, úgy ível végig forró nyelve mellbimbómon, meglepetésszerű, meleg bizsergést ezzel útnak indítva, hogy szorgos munkálkodásával, még több kis szikrát pattintson, amikről én eddig nem is tudtam, hogy vannak... sőt! Még én is meglepődöm, hogy a pöcköm nyalogatása, ilyen mód segít abban, hogy déli vidékeken, a mogyik máris nyaralni induljanak a hegy felé...HÁT MEGÜTLEK! AZ UTAZÁS NEM OLCSÓ MULATSÁG! Sok vérembe kerül... MIKRE GONODLOK, MÁR MEGINT? MMEGŐŐRÜLÖÖÖKKK!!!
Ajkaimba harapva, bőszen fogom vissza sóhajaimat, melyek felbátorodva próbálnak árulóként kiszakadni számból, ám én hősiesen tartom magam, s szemeimet összeszorítva –jótékonyan elrejtőzve az engem figyelő szilvaszempár elől- tűröm sorsom, s próbálok némi kis ellenkezést kicsikarni ágyneműbe gabalyodott lábaimtól, hadd érezze már, hogy jóga nélkül is tudok olyan helyeket rúgni, melyről eddig nem hitte hogy vannak... különben is! Nem engedhetem, hogy ez az aljas szilvamalac itt felizgasson! Ezzel persze nem azt próbálom meg takargatni, hogy már megtörtént...
Attól függetlenül mikor már csinos fogaival ízlelgeti szenvedő kis mellbimbómat, már nem tudok visszatartani, egy kéjes kis sóhajocskát, mely bőszen törte át fogaim vámmal védett határát, s szállt a szabad levegőre, mint mókus puki a tavaszi széllel, mely vizet áraszt... ez... ez már kezd messzire menni... ez már nem vicc! EZ MEGERŐSZAKÍT!

 
- Nolám, szöszke... csak nem élvezed? Pedig csak most kezdtem el... – búgja bőrömbe, gonosz, vörösen izzó tekintettel felpillantva rám, hogy, mélyen elmerülve kék szemeim világába, érhesse el tökéletes paradicsom színfelvételemet, melyet örömmel öltök magamra, mikor egy utolsó nyalintás kíséretében pofátlanul rám vigyorog... MINDJÁRT NEM LESZ POFÁD, AMIVEL POFÁTANKODJ!- nézd, milyen kemények a mellbimbóid... biztosan élvezheted, ha így ágaskodnak...- hinti el édesen, hangjában egy fikarcnyi perverzség nélkül (HAZUGSÁG!), tinta fekete íriszeivel, olyan élvezettel fixírozva mély vörös arcpírral díszített kis pofimat, mintha épp a gyerekkori videóit nézegetné, ahol épp pénzben fürdik és azzal törlik a fenekét...
 
HOGY KÉPES EZ A DISZNÓ ILYEN NYUGODTAN, ILYEN SZEMÉRMETLEN MALACSÁGOT MONDANI? Fényes nappal... a szobámban.. az ágyamon... a pizsamám cafatjain... a játékpénzzel alattam... vele fölöttem.. a levegővel közöttünk... hahh... megnyugtat a tény, hogy ennyi minden elválaszt minket... majd ha túl nagy lesz a bugyiba nyúlási veszély, a szájába tömök pár hamis bankót, melytől rögtön szegénységi mérgezést kap, és úgy ájul ki, mint Oro mikor meglátta a szomszéd nénit bikiniben a teraszon napozni... egy hétig csak két szóra korlátozott a kommunikálási repertoárja, ami annyit jelentett, hogy az igen egy perverzen ejtett „papi...”-ban a nem pedig egy kétségbeesett „MAMI!”-ban nyilvánult meg, melyből könnyen szűrtem le, hogy Orocula faterja legalább olyan kedves volt hozzá, mint ahogy most is próbál a fenekünkbe férkőzni a kegyeinken keresztül...  
 
 
Ám mielőtt még véletlenül helyes jelzőkkel illethetném választékos szókincsét a perverzió ezen ágaira, ő már halad is tovább, s köldököm apró gödre felé közelítve vívja ki nagyra tágult szemeim pillázását... ajkai pillangó szárnyszerűen simogatják felhevült bőrömet, nyomukban erősödő forrósággal, melytől gondolataim úgy szivárognak ki fejecskémből, mint lufiból a tölteléke...
Alig ér hozzám, testem mégis már remeg, arcom kipirult, szemeim homályosak, már pusztán homályos kis foltként látom őt, szám kiszáradt, s nyelvemmel percenként nedvesítve foglalom el apró kis szervemet, nehogy a szilváét kívánja társaságnak...mert ügye bár szép a szingli élet, és én élvezem, még ha két percenként készülök begolyózni a számban honoló kínzó bizsergéstől... olyan érzés, mintha muszáj lenne vele csinálnom valamit, mert ha nem akkor beleőrülök...
Gonosz kis somollyal nyalint be köldököcskémbe, s én halk nyikkanással szorítom össze szájacskámat még inkább, hogy hangok helyett testem vad rándulásával fejezzem ki, hogy igen is tetszik, amit csinál, csak előbb nyelem a nyelvem a gyomromba, mint hogy kimondjam... nem bűn a hallathatás, csak legtöbbször beleegyezés... de mivel én rángatom magam, mint akit ráz az ipari áram, ezért az már reakciónak vélhető, ami nem egyelő a hallgatással, így nem egyezem bele eme galád ténybe...
Kényelmesen hagyja figyelmen kívül azt a tényt, miszerint én tiltakozni látszom, csak épp nem hatásosan fellépve, s mint egy tejet lefetyelő macska, úgy halad végig hófehér pocakomon, az aljasul eltakaró pizsama gatyám széléig, melynél csupán egy gonosz mosollyal keretezett ördögi tekintettel pillant fel rám, s nekem eme tekintettől szinte fáklya effektusra kap fejecském, de lelkesen... ugyan is azokban a szemekben lángol valami különösen zavarba ejtő, melytől lányos zavart kapok egy kis hiteles szűzi benyomással, ugyan is úgy ég abban a szempárban az éhség, mint kutyáében két méterrel a kaja előtt...
Ilyen... ilyen kifejezést még nem láttam azon az igen is hogy egyáltalán nem izgató és jóképű arcán, ami azért is lep meg, mert még nem láttam... másodszorra pedig azért, mert megint kaptam egy bizonyítékot, mi szerit Uchiha Itachi nem botoxon nőtt fel ezért van neki mimikája, de csak virsliért mutogatja, amely virslit épp nadrágomból készül kicsempészni, aminek nem örülök...
Ijedten felnyikkanva, próbálkozok kirángatni vékony csuklóimat kezének szorításából, ám minden próbálkozásom hiába fullad, mikor forró, nedves nyelve pizsamám vékony anyagán keresztül ível végig merevedésemen...MEREVEDÉSEMEN? MI AZ, HOGY ÁLL A ZÁSZLÓ? HÁT NEM Ő A KAPITÁNY!!! NEM HÚZATHATJA FEL!
Azonban még időm sincs ilyesmin elgondolkodni, mert zavarom és kétségbeesésem jobban leköt...
 
 
Lehelete égetően perzsel még a ruhaanyagon keresztül is, s mozzanatra pontosan ki tudom venni, épp hova kanyarodik nyelve nadrágom kacér szélén, közben persze mély szemkontaktust tartva velem... nem ereszti tekintetem, nem mintha képes lennék, akár csak egy percre is szem elől téveszteni ezt a hülye szilvát, aki élvezettel játszadozik kis barátom fölött két millivel... ez olyan kínos...
Csípőm ösztönösen rándul, hogy ajkai alá küzdjem vágyamat, ám ő fél kézzel is könnyűszerrel az ágyba préseli vékony derekam, hogy sunyi vigyorral cirógathassa péniszem leheletével... férfiasságom követelőzően rándul egyet, kívánva a kielégülést pulzál, szinte egy ritmusra szívemmel, mely épp kiszakadni készül mellkasomból, tovább pumpálva bennem az édes adrenalint, mely vágyammal keveredve bódítja agyamat, gyengítve minden tiltakozásom, mely mostanra már hatásosan hagyott el... ezt nem hiszem el... én... kívánom a szilvát? MI AZ HOGY KÍVÁNOM? Én nem... nem fogom... nem!

Kínzóan, elcsigázott lassúsággal ível végig nyelve hegyével pizsim jól érezhető dudorán, s testem ívbe feszülve fogadja az apró, forró kis hullámocskákat, melyek villámcsapás szerűen hömpölyögnek végig rajtam, halk nyögéseket kicsalva zárt, fogaimmal védett ajkaim közül, melyek hamar feladják a harcot, ahogy a ruhaanyagot nedvesítve pofátlan módon kezdi nyalogatni merevedésemet... fejemet dobálva, szőke hajammal jótékony függönyt vonva arcocskám elé takarom el zavarom és kínos kis fintorom, mely kéjjel vegyített arckifejezésemmel vegyül pofimon... nem merek rá nézni... már nem merem figyelni mit csinál...

Csupán hosszú ujját érzem gatyám gumija alá csusszanni, ahogy csöppnyit felemelve nyalintja meg annak bőrömön hagyott nyomát, szinte azonnal sóhajt követelve szájacskámból... izgató, óceán mély hangon nevet fel élvetegen, s még így is... hallom, hogy mosolyog, és hogy piszkosul jól szórakozik zavaromon és tehetetlenségemen...

- Ejnye Deidei... milyen meleg lett itt a helyzet... talán ellenőrizni kéne, minden rendben van-e...- búgja, szinte dorombolva, s ahogy lassú mozdulattal lehámozza ágyékomról nacimat, az még intenzívebb bújásra késztet... hozzám képest, hideg a levegő, mely hirtelen nedves hímvesszőmet éri, ezzel felerősítve eddig is lelkes remegésem, mely csak továbbront helyzetemen, avagy azon, hogy meg sem fordul köddel borított agyamban, hogy szájon ágyékoljam vagy valami hasonló... minek, ha a rudimat akarja? Csak abban kell bíznom, hogy nem harapja le... mert ha igen, akkor oda minden, ami még ehhez a nemhez köt, ugyan is volt szerencsém olyan ösztrogénnal telített hormonokat kapni, amikben már csak a fütyi démon kapott helyett, hadd legyen már az az egyetlen, mely biztosítja, hogy bottal verhessem a nyomomat...
Ám, most hogy a szilva pajzán vigyorral épp kis picúrommal játszik félszemes halálra nézünket, még inkább inába száll férfias bátorságom, s jobb híján céklaszínbe fojtom bánatom, számat pedig konfettivé harapom mielőtt elhintem neki azt a bizonyos varázslatos mondatot, melytől mint egy éhes óvódás ráveti magát a cumimra... ABBÓL NEM ESZIK! HA TEJ KELL NEKI, VETESSE KI A BORDÁIT!

Vékony ajkai aljas módon simítják végig a merevedésem melletti érzékeny helyet, hogy a lényeget könnyedén átugorva érhessen időközben felszabadult combomra, hogy apró, később majd nagyon is szem előtt lévő fognyomokat harapjanak rá, olyan izgató morgással, melytől kis híján beleolvadok cseppfolyós állagban az ágyneműbe, két remegés és visszafojtott sóhajtás közben...
Szempilláim alól s szőke hajam mögül lesve kukkolom félénken, hogy mit is tesz, nem mintha bőröm minden egyes felajzott négyzetcentimétere nem az ő ténykedésére lenne kiélezve... minden egyes lélegzetvételére lehelte forró párája simogatja combomat, nyelve apró, nedves foltokat hagy rajta, hogy fogai nyomait jótékonyan gyógyítsa egy kicsit... reszketek akár a nyárfa levél, ujjaimmal pedig a párnát gyűröm fejem fölött, hogy az ágyékomban már-már fájón lüktető vágyat legyőzzem, s hogy enyhítsem egy pöppet azt a forró zsibongást, mely mindenapró részletemben honol...
Mikor végre elér péniszemhez, s leheletével kínozza végig, érzem ahogy rándul egyet, szinte már helyettem is kérlelve a kényeztetést... hát ezt nem hiszem el... a kukacom azt szeretné, ha ez a rohadt szilva nyalókásat játszana vele... HOGY OLVADNÁL LE TE TOVÁBBFEJLETT PÁLCIKÁSJÉGKRÉM!
Ám amint kegyetlenül, nyelvhegyével épp hogy csak végig ível merev, lüktető férfiasságomon, testem mint egy szép híd, úgy feszül ívbe, számon pedig azt a pöpp kis nyögést már visszatartani sem tudom, boldogan tör előre, hogy tudassa a nagy világgal és a tetű Uchihával, hogy igen Dei barack épp most készült élete első orgazmusára pusztán a ízlelőszerve egyetlen érintésére... szégyen. Szégyelled magad Deidara. LEGALÁBB A POFÁJÁBA CSINÁLD! Egye meg, amit kikívánt!         

- Ejnye szöszke... te hazudtál nekem... lázas vagy... olyan forró a bőröd... szinte égeti a szám... mit szólnál, ha még is csak megmérnénk a lázad? Jó ötlet, nem?- villanta rám sötéten izzó tinta fekete szemeit, melyektől egy percre elfog a menekülhetnék és kiugorhatnék az ablakon, hogy aztán utolérjen a kórházban kiköthetnék és az ehhez hasonló csodálatos pótcselekvéseket, melyek egyikére sem vagyok képes lévén, hogy bele épít az ágyba, és amúgy is gyorsabb... mert a szilva egy android... szilvandroid... arra programozták, hogy lábai között található fullánkszervével megcsípjen és mutánssá változtasson...
És most ezzel mire célzott? Lehet, hogy tényleg kezd bennem felmenni a pumpa, de ha dolgokat érint hozzám, amikkel hőt lehet fogni és mérni, akkor meg fog lepődni, mert még a normál, higanyos hőmérő is kiírja majd hogy ERROR... MEGÖLLEK! SPOTÁN ÉGÉST PROUKÁLOK SECCPERC ALATT TE KÖCSÖG SZILVA!!!
S, hogy még idillibb legyen a helyzet, sunyi mosolyára max. hangerővel ordít bennem a balsejtelem, miszerint jobb lenne futni, mint hagyni, és lenni, mint hogy utána ne legyek...persze hangom az nincs, mert lelépett Hawaii-ra a tiltakozásommal karöltve, és legközelebb akkor látom, mikor az ügyvédemmel egyeztetek, hogy bepereljem a cserben hagyásos szüzességelvételben való részvételért... EZ ÍGY NEM IGAZSÁG! Miért kell a szilvának egy hímekre is hatást gyakoroló csáberőt birtokolnia? HOL VESZI EZ A VITAMINJÁT?
 
 
Egy pillanat az egész, s Dei barack körül megfordul a világ, s az utolsó dolog, amit lát elegáns 180°-os pörgése előtt az egy perverz, rosszat sejtető vigyor, mely úgy villog a rohadék Uchiha tetű arcán, mint kocsin a márkajelzés... EZT MOST MIÉRT KELLETT? MIÉRT NEM VOLT NEKI JÓ HÁTON?
Nagy szemekkel, döbbenten szemezve ágyam fejtámlájával markolom meg párnámat, hogy legalább anyagra menjek, és ne a saját agyamra, azzal a nagyon is valószínűnek tűni felfedésessel, melyet szépen lassan realizálok magamban... most... most... akkor... BEPÚCSÍTOK NEKI? Mit akar ez? Nem babot ettem... DE LEGKÖZELEBB AZT FOGOK! VINNÉ EL A VÁNDOR FORGÓSZÉL! ELGÁZOSÍTALAK!
 
Szemeim már csak akkor tágulnak nagyobbra, mikor a forró lehelet, mely eddig kukacom zaklatta most épp popsim indiszkrét kis lyuka fölött garázdálkodik, amitől a meglévő baljós érzésem, és a fejemben zakatoló egyéb gonosz kis gondolatok nem hogy elmúlnának, te tovább húzzák agyamat, melytől hirtelen faltörő kos módba kapcsolva fejelném keresztül a szobám falát, hadd kerüljek egy olyan helyre melyről fogalmam sem volt, hogy eddig létezett... VALAKI MENTSEN MEG MIELŐTT KIOPERÁLJA A VAKBELEM!
Mit akar ez ott hátul? Ha szüksége van egy eladó bélrendszerre akkor menjen Oroculához, mert nem csak a nyelve gigantikus, de tekintve hogy milyen kicsi a rakást produkál szegény szerencsétlen WC-be el tudom képzelni, hány kilométer veszett el benne... NE AZ ENYÉMET VIGYE! NEKEM MÉG ARRA SZÜKSÉGEM VAN! Azt hiszem...

 
S láss csodát, egy perc s máris megtudom min jár a szilva galád fejében, ugyanis botrányosan bátor nyelve úgy kalandozik végig intimrésemen, mint hegyeken a hegymászók, s én legalább ilyen jódlizást produkálok, ahogy hangosan felnyikkanva fagy rá arcomra a cékla nemes színe, melytől kis híján a párna is lángra lobban nem csak fejem, mely önkéntes fáklyaként asszisztál a szilva bélszépítő tevékenységére...
- Jól sejtettem... magas lázad lehet, mert ez a kis rész itt... csak úgy lüktet... és tűzforró...- dörmögi óceán mély hangon a Itachi a vadember, én pedig eme csodás kijelentéstől öröme gyulladva, lángolok tovább, hogy hamarosan szépen elégve gazdagíthassam a természetes trágyának valók sorát, hogy legközelebb kis virágként élhessek tovább, ahol max. csak a méhecske fog molesztálni... AZT MEG AGYON MÉRGEZEM A POLLENEMMEL HA BEPOROZ!
Ez... EZ NYALDOSSA A FENEKEM!? Jézusom! Mi ütött ebbe a kompót fajzadékba? Hát hogy tehet ilyet? Ott van erre a célra a WC papír, nem kell önkéntesen segget nyalni... bár ha kiengesztelni akar... AKKOR INKÁBB BANKÓKKAL TÖRÖLJE, NE A NYELVÉVEL, MERT BESZIPPANTOM!
Most erre mit mondjak neki? Pudingot ettem, reménykedj, hogy alulról is az jön majd? HÁT NEM MÁSZOL KI INTIM RÉSKÖZELEMBŐL TE VADÁLLAT?
Ez már több, mint zavarba ejtő... könyörgöm... ez... ez... bele sem merek gondolni abba, hogy Uchiha Itachi, egy pasi, épp most készül nyelvével huncutul eljátszadozni a fenekemmel, mint kis cica a gombolyaggal, hogy aztán különböző aljas kis dogokkal elégítse ki „puding” iránti beteges vágyódását, melyet két perc múlva a képébe produkálok... NEEEEEEEE!!!! BELEGONDOLTAM! És vicces volt...
 
 
Ám egyből nincs kedvem gondolkozni, ahogy nehezen kicsavart, érdekes pózba tekeredett fejemmel hátrapillantva megpróbálom pirulva kiérzékelni, hogy az aljas szilva mire készül a hátsom mögött, s ahogy látom aljasul izmos, és hosszú csápját az éjjeléi szekrényen pihenő lázmérőért nyúlni elpattan bennem valami, amit úgy hívnak, hogy „JÉZUSOMJESSZUMPEPIATYAÚRISTEN” húr, mitől vígan, ijedten pillázok, magamban azt mantrázva, ne merd, mert meg halsz, látszólag nem sok sikerrel...
- Itachi-san... te mitt...aaahh...nnn...- nyögöm fulladásba mondandómat, s párnám vállán kis híján sírva fakadva próbálom meg leküzdeni magamban a látottakat, ahogy az a tetű Uchiha nyelvével a lázmérőt nedvesítve beledugta...a...a... FENEKEMBE!  
Vékony ujjaimmal döbbenten markolok bele a párna vékony huzatába, szemeimbe apró könnycseppek szöknek, ahogy döbbenetemben próbálom kiküzdeni magamból az idegen tárgyat, ám nem sok sikerrel mert így csak még jobban érzem, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre nyomul benne, fájdalmas kis tűcskéket idézve altájékon, ahol már a levegő is más... mert... ez után tuti, hogy csak halkan és simogatóan tudok majd szellenteni...
Nyöszörögve, elakadta lélegzettel reszketek arcomat a párnába temetve, ám úgy látszik ez a köcsög, aljadék, mocsok még ezt is élvezi, mert kis gyümölcskínzási túráján jót kuncogva nyalintja meg fenekemet, melytől hol a hideg, hol meg a kéj ráz ki, amitől azt sem tudom eldönteni, hogy rakétát csináljak-e a hőmérőből és lőjem ki vele az egyik szemét kegyesen, vagy hagyjam hogy idő előtt urológiai kezelést adjon, és szépen csendben várjam meg, míg kitapintja, vajon hány fokon is ég a fejem...
 
 
- Ejnye Deidei... ne szorítsd, így a formás kis fenekeddel a hőmérőt... így csak rosszabb lesz. Lazíts... csak a lázad mérem meg... – dorombolja, rekedtesen, hangjával végig karcolva gerincemet, melynek mentén vigyázzba vágják magukat a pihék, hogy nyakamhoz elérve borzongassák végig fejbőrömet is, ezzel rendesen elzsibbasztva agyamat, mely már vígan adja fel a harcot a gondolkodás ellen, miszerint ne gondolj bele és nem fog fájni... tudni tudok róla, de nem fogom felfogni... édes a tudatlanság... ha meg emlékezni fogok, lopom Tobi copyrightos technikáját, és addig verem a fejem a falba, míg ott nem hagyom a monogramom...
 
 
Elegánsan lángol arcom, s lelki bajaim immár csak a párna anyagában találnak meghallgatásra, ugyan is a szila nem hallgat rám, ezen szobában lévő tárgyak a plafonnal karöltve pedig csak nem akarnak szelektíven csak rá szakadni...
Persze immár teljesen eldobott tiltakozásomban, már holt mindegy kinek sírom el, hogy fáj a hátsóm, és kinek nyekergek S.O.S-t, a tetű csak nyomja tovább az ipart, s nemesen megmozdítva hátsó felemben a hőmérőt kezd bele interaktív lázmérő órájába... ROHADNA LE A KÉPED, HOGY MÉG ÉLVEZEM IS!   
Nyöszörögve, számmal a párnát harapva viselem, ahogy az idősebbik Uchiha hátam mögött munkálkodva mozgassa bennem a vékony tárgyat ki és be, mintha ritmusra csinálná... minden egyes mozdulattal jólesően feszít belülről, furcsa forró bizsergést elindítva altestemben, melytől szemeim homályosak lesznek az élvezett könnyeitől, egész alakomban reszketek, és az egyetlen hang amit kitudok adni az is nyögés formájában távozik nedves ajkaim közül...
Hosszú ujjai határozottan markolnak fenekembe, s ahogy széthúzva morogva –szerintem- szemléli meg a történéseket, kedvem lenne elsüllyedni a föld alá, de úgy, hogy onnan semmilyen folttisztító nem hoz már ki... Deidara a folt, amit még a Vanish sem hoz ki...

 
- Ügyes fiú vagy Deidei... ezért jutalmat érdemelsz...- morogja, mit egy farkas, aki épp a vacsiját kebelezi be, Piroska előétele után, s egy ehhez hasonlatos harapást lebonyolítva felejti fenekemen jelét, amitől felszisszenve pillantok hátra kék szemeimmel megpróbálva kiérzékelni, hogy mi a nénikémet művészkedik ez ott hátul... nos rossz ötlet volt...
Bűn jóképű arcán dög vigyorral kalandozik kacsója ágyékom felé, hol kisbarátom nedvekben kitörő örömmel fogadja, hogy találkozhat öt kis vadász barátjával ismét, hogy mikor azok boldog ölelésben egyesülnek, Deidara a tejes édesség hangos nyögéssel határozzon ismét úgy, hogy a párna jobb hangtompító, mint a levegő... avagy mikor a szilva ismét a mütyörömre néz, én magamat elszégyellve próbálom meg az arclenyomatomat a párnahuzatban hagyni...
Keze a bennem ténykedő hőmérő ritmusára kezd mozogni, én pedig magamból kikelve, a párnába sikoltozva élvezem, ahogy a feszítő érzés kéjjé válik, ami az ágyékomban tomboló, feszülő, égető hővel együtt átveszi a hatalmat minden porcikám felett... egész testem zsibbad, kellemesen nehéz, pezseg a bőröm, arra vár, hogy megérintsék, s olyan hévvel követel valamit, amilyet még nem tapasztaltam soha...
Halk, rekedtes kuncogással csak olaj a tűzre, nyelve mely gerincemen érzékien végig szánt felborzolja minden kis pihémet hátamon, nyakam előre őt követeli, s ahogy a vékony ajkak becserkészik azt is, parancsszóra fordul felé arcom, hogy duzzadt, lüktető szám kínzó vágyát is csillapítsa... kérni sem kell, morranva veszi birtokba azt, nyelve számba tör, s az enyém önkénytelenül mozdul, táncba bocsátkozik az övével, tovább kábítva tudatom...
Hirtelen nyomja belém teljesen a hőmérőt, keze durván rándul meg péniszemen, s ennyi elég is, hogy bennem elementáris erővel robbanjon a forró gyönyör egész testemben, végig terjedve, akár egy méreg, minden apró pórusomba, mintha épp szétmarni készülne... halk sikolyomat a szilva szája tompítja, ki hősiesen viseli el, hogy saját hangommal rezonáltassam a hangszálait ily módon, ami nyilván roppant kellemes lehet neki...         

Pihegve, kábán pillázva lazítom el testemen, hogy elhasalva kapkodhassak levegőért az iménti intenzív élményektől, melyekkel legközelebb vagy egy nedvektől csöpögő vagy egy sötét aurát árasztó rémálomban fogok találkozni. Szemeim előtt kis pontocskák táncolnak, és úgy érzem magam, mint a rongy akit a kanos kutya megmolesztált, csak azzal a különbséggel, hogy az fölé nem hajol egy egész szilva fa, azzal a célzattal hogy ismét megkeserítse életem, eme zavarba ejtő és két perces halmemóriával elfelejtendő helyzetben... HOGY MERÉSZELSZ MÉG NÉZNI IS TE ROHADÉK!!! ESNE KI A SZEMED! A magod... az inkább ne! NE BELÉM ESSEN! Még a végén valami ki kel belőle... és így beigazolódna Tobi állítása, miszerint én is lehetek kacsamama, mert két tojásom már tuti van, amit lerakhatok... TE SZERENCSÉTLEN! 17 ÉVE KOTLOK RAJTA ÉS MÉG MINDIG NEM KELTEK KI! Itt valami baj lehet... csak ne hogy 18. születésnapomra két Alien bújjon ki belőle... JÉZUSOM!
Sürgősen szedem össze magam, s ahogy hosszú ujjai immár a lázmérő varázslatos eltüntetése után ismét arcomat cirógatják, képén egy tetű vigyorral, egy gyengécske „MEGÖLLEKTESZILVA” tekintettel bombázom, de max. röhögni fog tőle, nem sírva elfutni, ahogy azt a jól megszokott megkívánja, mert nem mintha eddig valaha is meghatotta volna, hogy lyukat látok a hasába...
 
MIÉRT NE ÉPÍTETTEK BELÉM EGY FÉNYSZÓRÓT?! Akkor legalább a retinája kiégne...

 
- Látod, szöszke? Hogy a figyelmességem viszonozd, holnap jöhetsz is már iskolába, hogy vegyem valami hasznodat is. – hinti el, mintha egy orgazmus és előtte három halálra rémülés is ideggörcs után, nekem még arra lenne szükségem, hogy arra gondolja, hogy holnap még véletlenül se pusztítja el a világot rajtam kívül egy meteor, csak azért mert nekem erre van szükségem...MI VAN?! Olyan hasznos leszek, mint a hüvelygomba...SZÉT FOG CSÍPNI A VIZELETED!-  Nem mintha, ez az ingyen pornó, nem lett volna elég hasznos...- dörmögi fülembe, megnyalintva azt, melytől egyszerre ráz a hideg és fűt a meleg, főként arcomon kipirítva, de úgy, rántottát már háromszor süthetnék rajta... újféle arcpakolás... és ha megunom lenyalogatom...NE EGYED A FÜLEM, WAZZE!
 
És mi az, hogy ingyen pornó? KI MONDTA, HOGY INGYEN VAN?! PERCDÍJAS, MINT A TÉVÉS JÓSLÁS! Na perkálj, mielőtt elkap a banánom!
 
 
Megszólalnék, hogy nagyon csúnya dolgokat vágjak, ahhoz az arrogáns fejéhez, melyen úgy villog a vigyora, mint égőből a fénysugár, de szájacskám, oly mód önragasztózta magát, hogy akárhányszor kinyitnám, ismeretlen anyag tör elő torom legmélyéből, és ragasztja össze beszélőkém. Gyomorfejlesztett technokol... úgy hívják zavar. TE NYAMVAD FÉLSZEMŰ SZILVAFA!!!! HOGY MERÉSZELSZ CÉKLÁVÁ VÁLTOZTATNI???
De úgy látszik, az idő meg is oldja kis problémám, ugyan is dolga végeztével már meg is könnyebbült,s mit se törődve nadrágjának víg oszlopával, indul is az ajtó felé, hogy engem és totális sokkoltságom hátra hagyva, kerülje el azt a nyilvánvaló bútor és berendezés esőt, amit rázúdítanék miután használható állapotba kerülne két szép, művészi kacsóm, melyek jelenleg ágymélyedés formázóként funkcionálnak... MOST MEG HOVÁ MÉSZ? MÉG NEM VERTEM LE A FEJED! GYERÜNK! Hátha cukorka potyogna belőle...

- Viszlát holnap, szöszke...- duruzsolja baljósan, az ajtóból visszafordulva, csak a hatás kedvéért önsötétítést végrehajtva, hogy kifejező képe még mimikásabb legyen, ezzel is kikergetve belőlem minden kétséget afelől, hogy igen én holnap iskolába és a pokolba megyek, hála annak az aranyvesszőnek, mely önkéntesen irányít majd magára... NEM! VAN GPS-EM! NEM KELL VESSZŐ! FŐLEG NEM OLYAN, AMI CSAK KÉT GOLYÓ KÖZÖTT TUD CSAK NAVIGÁLNI!
S lám már távozik is, se puszi, se háj, elfedve ördögi valóját a csodás ajtólappal, mely immár jótékonyan rejti el hosszú kitörésem, mely egy hosszú „NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!”-ből és a hozzá tartozó „hmm” dicső párosából áll össze, hogy ezzel fejezzék ki reményveszett tiltakozásom a holnapi szenvedés iránt, melytől nem hogy ő, de még én is másvilági gyönyöröket fogunk átélni... én gyönyöröket, ő pedig reményeim szerint már a másvilágon... Remek.
 
 
 
***
 
 
                  
Szőke tincseimet szinte tépve, államat támasztva adózok a tanulás hős pozíciójának, azzal a bibivel, hogy a számok kábé annyira jutnak el az agyamig, mint Tobi fejébe a napsugarak lelkes kis nyalábjai. Ennek talán az az oka hogy, mióta a szilva bravúrosan megmérte a nem létező de később megjelenő lázamat, azóta furcsa érzés kering fenekem környékén, mely nem hogy nyugodni nem hagy, de ülni sem, mert legszívesebben kétpercenként meglesném hogy nem garázdálkodik ott valami... úgy érzem magam, mint akinek férfiasságát a földbe tiporták, ami rám nézve nem akkora veszteség lévén, hogy a népesség 99%-a nőnek néz, a másik fele pedig nem hiszi el, hogy fiú vagyok... köszönöm, köszönöm. Nagyon kedves. NEM AZ! FIÚ VAGYOK! Csak nem kérkedek vele...
 
Ez volt az első ok, a másik az, hogy a tudomány lelkes hírnöke, valamilyen furcsa indokból kifolyólag és meglehetősen érthetetlen módón Uchiha Sasuke, a fiatalabb Uchiha tetű, ki szellemes személyiségével, kábé annyira dobja fel a tanulást, mint Orochimaru karácsonykor a karácsonyfát a dekorációval... rádobja Tobit, pusztuljon a férgese, azt kész...
Mindeddig rendben is lenne a dolog, mert szép és jó, hogy a saját halál közeli élményeimet akarja gazdagítani azzal, hogy gyilkos Uchiha logikával magyarázza a matekot, de mindez indokolatlan lévén, hogy még csak egy osztályban járunk, és az évfolyamunk is csak abban közös, hogy ugyan azt a számot viseli... MIÉRT VAN EZ, AMIKOR NEM OSZTÁLYTÁRSAM, CSAK UGYANARRA AZ ÉVFOLYAMRA JÁR?
Hihetném azt, hogy túlbuzog benne a kedvesség és az önzetlenség, de lévén, hogy a nemes Uchiha családnak ezt a gént mutációval irtották ki a vérvonalukból, így lehetetlen, hogy ilyen emberi jótékonyság vezesse, ami megjegyzem nekem se válna be... tehát a sok variáció közül, csak kettő maradt, ami helyt áll eme szorult és idegtépő helyzetben, ahol a fenekem sajog az agyammal karöltve, hadd legyek már még rosszabbul a nap 24 órájában, min egy büntetésként, amiért nem játszok nikkelbolhát a szilvamangalicának...szóval:
 
 1.) Itachi a tetű elegáns távozása után fantáziájába véste csodás testem nedves réseit, s hogy megtudja-e mennyire mély nyomott hagyott bennem, rám küldi az öcsikéjét- kit ezentúl szőlőnek nevezek, mert azt sem szeretem- hogy puhatolja már ki, mennyire fáj a hátsóm, hadd tudja legközelebb hova kell nyomni, hogy nekem ne legyen jó... vagyis... jó... vagy is... akár... MINDEGY! NEM ÉLVEZTEM! ELÁRULT A KÍGYÓM, AZÉRT SPRICCELT FEHÉRMÉRGET!
 
2.) Sasuke a szőlő, bátyja nyomdokaiba lépve szintén kíváncsi arra, hogy szőke szépségem, miféle dolgokat képes még elnyelni, ezért jött látott, s számok után önmagát kívánja csodás feketelyukamba tuszkolni, hátha van olyan szerencséje hogy benyeli, és nem harapja le béltáji protézisem, melyet óvintézkedés céljából szereltem be...
 
Na akkor mérlegeljünk. Ecc-peccelek. Tehát. Ecc-pecc kimehetsz, holnap után bejöhetsz, cérnára cinegére, ugorj cica az egérre, fuss, ott áll egy vén krampusz, tüske ment a valagába, elvitték a szállodába, inc-pinc-lőrinc, te vagy oda kinn!
Oké, tehát az legésszerűbb és gondos gondolatvezetésem végén, a lehető leglogikusabb következtetés, amit ezernyi pro és kontrával elláttam 4 másodperc leforgása alatt, az az első. Tehát a szőlő azért van itt, hogy pálinkává válása első fázisaként behódoljon a szilvának, és kémkedjen, mint kicsi én a nénik szoknyája alatt. Ennek fényében villámgyorsan kiütöm a fejét a fülei közül, és váltságdíj ellenében szolgáltatom majd vissza jogos tulajdonosának. VESZÉLY SEMLEGESÍTVE! Vagyis csak lesz...
Nem mellesleg... ezzel máris bevált Tobi ködös,de számomra már érthető jóslatának második tényezője is, mely fekete fellegű Uchiha Szilva Sasuke, ki boldogan töri meg életem békéjét, jelenlétével... és a matekkal. Milyen kedves... belegebedek az römöbe... 
 
 
Kék szemeimmel hajam gondos takarásából lesek a mazsola kezdemény felé, ki közönyös arccal meglepően nem a füzetet, hanem engem kémlelve próbálja kivenni, hogy arany fürtjeim szép függönyén elül, milyen buli zajlik köztem, a tudatom és a számok hadsereg között... semmi. Olyan paranoiás vagyok, hogy hiába lázadnak és számháborúznak ezek a firkálmányok, képtelen vagyok befogadni őket, mert két másodpercenként az a szörnyű altájéki gyanú kísért, amitől legszívesebben felpattanva vágnék hozzá minden mozgó és ingó tárgyat a Uchiha öcsikéhez...LEVERLEK, MINT VAK A POHARAT!
Persze hamar megunja, hogy semmit nem tapasztal abból, amit itt alkotok, s zavaró közelségbe tévedve dobja vállamra szőke hajkoronám, hogy a füzet felé hajolva vonhassa össze fekete szemöldökeit, attól amit a lapon lát... a semmin. Én pedig premier plánba látom finom vonású arcát, mely szinte kísértetiesen, olyan mint a bátyjának, csak épp azzal a kivétellel, hogy az övén kevesebb a szemét és aljadék vonás, mit a szilváén... ennek pedig örülök, mert legalább egy kis ideig abba a tudatba ringathatom magam, hogy nem akar urológust játszani... NE IS, MERT KIÜTLEK, MINT PISTIKÉT AZ ERJEDT ALMALÉ!

 
- Ez itt nem jó. Az x-et add hozzá, ne vedd el! Már értem, miért engem küldtek hozzád...- jegyzi meg lenéző fekete íriszeivel kutatva arcomat, amire hirtelen nagyon csúnya kifejezések ülnek ki amiktől normál esetben sikítva futna el, de tekintve, hogy nincs olyan mázlim, hogy leesessen az orrom, ezért nem teszi...
 
ÉN MEG NEM ÉRTEM MIÉRT TÉGED KÜLDTEK!
Most komolyan. Nem egy osztályba járnunk, de tekintve Tobi értelmi szintjét, amivel csak annyit fog fel a matek órából, hogy a tanár krétával dobálja, mikor a „süss fel nap, fényes nap”-ot kezdi énekelni magas C hangon, az max. a kánon alsóbb szólamát tudja majd elcsicsergi nekem nem az egyenletek szépségeit... de akkor is...NEM VAGYOK HÜLYE! Szőke vagyok... az rosszabb...OKOS SZŐKE VAGYOK! Vagy minimum aljas... VANNAK ÉLETBENMARADÁSI ÖSZTÖNEIM! De persze ez nem elég ahhoz, hogy ezeket az ABC és számok keveréke szült zagyvaságot felfogjam...
 
 
- Nem kell így örülni, hmm...- morgom halkan, s a radír után nyúlva kezdek idegbeteg tisztogatásba, hogy a háromszázszor átírt egyenletet újra átcifrázzam, mielőtt ez a szőlőminátór ismét leszólja, és kezdhetem elölről, de addig míg már az asztalt is kiradírozom az univerzumból... A KÖVETKEZŐ A FEJED LESZ!
Agytekervényeimet kattogtatva kezdek ismét gondolkodásba, de mivel itt liheg az arcomba, lehelete forró cirógatja pofikámat, ez nagyon nehezen megy, mert úgy szívja el az oxigént, mely függönyként funkcionáló hajam még átereszt, int porszívó a kíváncsi kis kutyát... MÁSSZ KIS BELŐLEM! Hülye mazsola ifjonc... MIT MÁSZOL AZ AURÁMBA? ABBA A CSODÁLATOSBA!- Öhm... Sasuke... lennél olyan kedves és kimásznál az arcomból, hmm?  

És akkor most jön az a rész, ahol fél perces hatásszünetben megrémülök, ő meg elgondolkozik azon, hogy legyen-e olyan kedves, hogy igazítson az arcberendezésemen, ami megjegyzem, maga a tömör gyönyör, de ízlések és pofonok címszó alatt, pár pofonnal helyrenyalja a mimikám... NE! CSAK A POFIM NE! TÚL SZÉP VAGYOK ORVOSI MŰHIBÁNAK!
Most ötlik csak fel bennem a tény, miszerint én most szépen szóltam be neki, mert arca úgy sötétül el, mint borús égen a felhőcskék, amelytől azonnali halál félelem mutatkozik szőke kis buksimban, amit legszívesebben teljes vehemenciával vernék az asztalba, a „hülyevagyok” mantrával... MIÉRT ÉN!? MIÉRT NEM TUDOK LAKATOT TENNI A SZÁMRA?!
Annyi túlélési ösztön belém szorulhatott volna, hogy az ilyen félgyümölcs- félállatoknak nem szólok be, mert visszaszólnak, és az ölükkel írnak üzenetet testem eddig nem fájlalt zugain... OTT IS FOG FÁJNI, EDDIG NEM HITTEM, HOGY TUD! NEEEEEEEEE!!!
 
 
Arcomra fagyott kínos kis mosollyal kacarászok, mint egy komplett szellemi fogyatékos, akit megcsapattak az ipari árammal, míg ő kisatírozott tekintettel hajol közelebb, kezét felemelve, melytől rögtön az a szörnyű tudat gyötör, hogy vagy segítséget hívok és együttesen erőszakolnak meg, vagy hagyom, hogy átalakítsa a pofim, és férfiasabbá tegye a fizimiskám... TEGYETEK MAGATOKÉVÁ CSAK AZ ARCOMAT NE! KÉÉRLEEEEK! AZ ISTEN (avagy én) SZERELMÉRE (az én vagyok) KÉRLEK (parancsolom)NE BÁNTS (ne érj hozzám!) MERT BARÁTOK VAGYUNK (mert leverlek, mint vak a poharat!)!
Összeszorítom szép szemeim, hogy még véletlenül s elegyen tanúja, ahogy az ujjai az arccsontomba piszkítanak, mert inkább vakon pusztuljon el a szépségem, minthogy lássam, hogy vállal extra szervizt a szőlő, önfeledten morogva az esti idillben... JÉZUSOM!
Ám mikor csattanás helyett cuppanást hallok, és egyéb fájdalmas behatások helyett egy nedves szájat érzek ajkaimhoz nyomulni, egy cseppet elgondolkozom azon, hogy vajon ez most a nyelvével akar felpofozni, vagy szimplán a bátyja nyomdokaiba lépve akar ős is nyálmintát venni a jövőbeli szex rabszolga klónjaimhoz... MI VAN!?

 
Döbbenten nyílnak tágra szemeim, testem megmerevedve engedi, hogy a szőlő közelebb férkőzve magához szorítsa, szinte belepréselje kemény izmaiba préselje... kezei végig kalandoznak gerincemen, melytől egy ijedt nyikkanás, máris szabad terepet biztosít neki számba, hogy nyelvével ott fedezzen fel, minden apró zugot, mintha csak a bátyja trónját követelné benne...
Karcsú kezeimet észbe kapva feszítem vállaira, ám ő egy halk morgás kíséretében von még közelebb magához, s csókol tovább, ezzel közel sem azt a bizsergető forróságot kiváltva, mint amit a szilva okozott...
 
 
NA ÁCSI! Mi az, hogy bizsergető forróság? EGY PASI CSÓKOLT MEG! A SZILVA! Közötte és az öccse között nincs semmi különbség.. csak... csak a szilvának jobb a nyelvtechnikája... DE AZ ÖCCSE OAADÓBB ÉS SZENVEDÉYLESEBB! De a szilvamanguszta karjaiban szinte elolvadok...a szőlőében meg megmerevedek... a döbbenettől...
 
MI VAN!?

 
De hiába, minden látványos eszmefuttatásom, testem nem engedelmeskedik, csupán halk nyikorás szalad kis számon tiltakozásképp, ami persze nem hatja meg ifjabb Uchiha őfelségét... megijedhetnék, de nem teszem, ugyan is kíváncsiságom hatalmasabb, főleg döbbenetem társaságában, ami egyre csak azt a két kérdést követeli megválaszolásra miszerint: Miért smacizik velem az Uchiha mazsola és miért próbálom meg a szilvát jobbnak beállítani?
 
MEGŐRÜLTEM! NEM BÍROM IDEGILEG! 
               


© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).