Nekem mániám a Bleach ahogy olvashattátok. A saját karakteremet tettem bele, az õ története megy végig a történet fojamán. Hogy lesz egyszerû lélekbõl a legerõsebb Shinigami szerelme, és
hogy válik a Kidoushuu egyik kapitányává. Leírom hogy nézki:
Inuzuri Sakura
17 éves
haj: barna
szem:barna ( olyan mint Hinamorié, de sokkal hosszabb, így kétszerre köti fel mindig).
Zanpakutou: Sode no Hikarijaiba ( Fénypenge leple)
Egy kedves, barátságos megértõ lány, szerelmes Amagai és Kuchiki kapitányba. Kicsit káromkodós  a szája, de szeretnivaló.

SAKURA DENSHO

shinigami kokoro

" A halál nem a vég, csak egy másik kezdet."

- Már megint az a furcsa álom, azzal a fura pasassal. Ám a francba legyen már vége. - Dõlt vissza az ágyába

Sakura, majd nagy nehezen elaludt. Reggel a nap elsõ sugarára már fent ült a háztetõn, várt valakit.

- Hé, Sakura, itt vagyok. - Ordítja neki Rosy, akivel egy osztagba tartoztak. - Jesszus, te mióta vagy fenn?

Hogy bírod?

- Hát nem régen ébredtem, nem értem mi bajod vele? A nappal kelek. - Mentek a központ felé.

- A fõkapitány vajon most miért fogja hívatni a kapitányokat? Már 2 napja, hogy mindig délre kell a nagyteremben lenniük.

- Gondolom a vén rókának, vén az esze is, ha pesztrálja a kapitányokat. De hát mit várunk a vezetõktõl, nem igaz?

Rosy ezen a kijelentésen nagyot röhögõt, és mosolyogva nézet Sakurára.

-Téged meg mi lelt? - Nézet érthetetlenül Sakura.

- Ha ezt elmondod a kapitány úrnak, be fog szarni miattad!

- Csak azt ne Rosy. Én utána mehetek fogas akasztónak, egybõl kiherél Gennryuusai fõkapitány.

Rosy még jobban röhögött: - Téged, hogy tudna? Nincs olyanod!

Sakura már Rosyval együtt röhögött, és azon kapták magukat, hogy Sakurának el kell válnia Rosytól.

- Na én megyek, nehogy egy balga tiszt, összekeverje a dossziékat. Majd találkozunk mûszak után.

Bement az ajtón, és leült a mellette álló pult mögé. Elõvett a fiókból egy könyvet és elkezdte olvasni ott, aminél abbahagyta.

Rajta kívül még két halálisten volt abban a bazinagy szobában. Õk a több mint 30 000 dossziéról írtak könyvelést. Teltek,

múltak az órák, alig jött pár tiszt, mely vitt, vagy hozott valamilyen mappát. Sakura pedig olvasta azt a könyvet, meg se

unta, igaz idõeltöltésnek remekül megfelel.

- Sose unod meg azt a könyvet, nem igaz? Sakura. - Szólalt meg valaki a pult elõtt.

- Szép jó reggel Kuchiki kisasszony, mi járatban itt, pont egy ilyen helyen? - Kérdezett rá Sakura, mikor letette a könyvet.

- Csak ezt a dossziét küldte velem vissza Byakuya. - Nyújtotta át a mappát.

- Á a jó Kuchiki kapitány, fagyosabb, mint egy frizsider. - Mondta kissé mosolyogva Sakura. - Nézzük, A 48. Az rögtön

itt lesz.

Ahogy a helyére rakta, nagyon gyenge, furcsa érzése lett. Rukia szavai térítették vissza.

- Na és mond, mióta vagy itt? - Tette fel a kérdést Rukia.

- Hát kb. úgy egy hónapja, mióta az a fájdalmas ügy történt.

- Hallottam szóbeszédeket, de pontosan mi is volt? Ha nem okozok vele fájdalmat, elmesélnéd?

Sakura visszaült a helyére, és becsukta a szemét, és elkezdte mondani:

- Úgy egy hónappal ezelõtt, egy hét fõs csapat ment az emberek világába, kicsit adatott gyûjteni, és néhány lelket

a Lelkek világába küldeni. De amikor már majdnem befejeztük megjelent három óriás Lidérc és elkezdtek végezni

az ott lévõ halálistenekkel. Hívtunk segítséget, és megpróbáltunk velük szembeszállni, de valahogy nem akartak megdögleni.

Ott feküdtem a földön, a társaim hullot véreben tocsogtam, nem tudtam megmozdulni. Annyira emlékszem az

Eszméletvesztésem elõtt, hogy az egyik Lidérc visszament, és a másik kettõ ott maradt, mikor megjelent a kért erõsítés,

És puff, elájultam. Csak hárman maradtunk életben a Mágia Alakulat egy csoportjából, Sukani Aisawa, Runo Keshidi és én.

- Mágia Alakulatos voltál régen? - Nézet nagy szemekkel Rukia.

Sakura felhúzta a válláig a kimono ujját, a könyöke és a válla között, ott díszelgett az alakulat jelvénye.

- Ezután mind a hármunkat más osztagba osztottak be. Tököm tudja miért, pofáztak valamilyen agyzavari károsulásról,

de hol igaz már! Azok a mocskos Lidércek lemészárolták a barátaimat, de majd megdöglik az amelyik továbbállt.

- De úgy tudom végeztek a Lidércekkel?

- Drágám három volt, nem kettõ. Egy még él abban a tetves világban! Soha a büdös életbe nem fogom elfelejteni azt a napot.

Ekkor ugyany azt a furcsa erõt érezte meg Sakura, de sokkal erõsebben. Mintha valami jelezne neki.

- Te is érezted? - Kérdezte Rukia.

- Gyere utánam! - Kapta fel a kardját, kifutott az ajtón, és a korlátról egyenesen leugrott. Mikor majdnem földetért, az elõtte lévõ korlátra rátamaszkodott és szaltóval földet ért.

- Te sem vagy normális! - Nézet le Rukia, az alá tátongó mélységbe. - Ez leugrott, ez se pipa az is biztos. – Mondta magában Rukia. Sakura csak futott, ki az épületbõl egyenesen a város felé. Egy Lidérc jelent meg Rukongai 3. körzetében.

Már voltak ott halálistenek, de nem nagyon tudtak mit kezdeni. Ott volt Kuchiki kapitány és még Ukitake kapitány ( csoda, hogy nem az ágyat nyomja). Ahogy Sakura meglátta a Lidérc maszkját, beugrott az akkori mészárlás. Csak száguldott

feléje a lány.

- Hallgasd a szavam Sode no hikarijaiba, most végre elégtételt vehetünk!

A Lidérc mérgesen felordított, a két kapitány között elhúzott Sakura, és kirántotta kardját.

- Hulljon le az ég minden ereje! Sode no hikarijaiba!

A kard kiengedve csak egy recés pengéjû katanához hasonlított, a markolat végén egy darab toll csüngött.

- A sárkány tánca! - Mondta szinte alig hallhatóan Sakura. Ekkor kiemelkedett egy rózsaszín színû lélekenergia sárkány.

És sziromhullás közepette a Lidércbe csapódott. Az összes halálisten meglepõdött, aki ott volt.

- Olyan mint a te kardod. - mondta Ukitake kapitány.

- Csak némely részben ugyan olyan. - Szólalt meg Kuchiki kapitány.

Sakura sebességét se lehetett szemmel követni, õ a gyorsaságával sebeket ejtett a Lidércen. Majd a bestia üvöltése közepette jött a kegyelemdöfés. A kardjával kettévágta a maszkot, és a Lidérc feloszlott.

- Egyedül végzett vele? - Mondogatták a tisztek.

Ahogy Sakura leért a tetõre, összeesett és lefelé gurult. Hogy ne zúzza össze magát, Ukitake kapitány megfogta a lányt.

Kuchiki kapitány csak nézte Sakurát, nem tudta ki ez a lány, és honnan van ilyen ereje. De majd kideríti. Sakura a 4. osztag kórtermében ébredt, Kiyone ült mellette.

- Felébredtél. - Üdvözölte Kiyone.

- Hol vagyok? - Nyitotta ki nehezen a szemét Sakura.

- A 4. osztag kórtermében vagy, tegnap nagyon kimerítetted magad.

- De hisz az csak egy shikai volt.

Jött az ágyához Ukitake kapitány.

- Nem éppen csak shikai, olyan gyorsan mozogtál a levegõben, hogy alig vettük észre hol vagy. Nagy erõ kifejtése kell, hogy egy Lidércet megsebez.

- Szóval azt mondja, hogy a gyorsaság kombinációm miatt merültem ki? - Ült fel az ágyon Sakura.

- Igen. Így hát pihenj. Elmondtam Kyourakunak milyen embere van.

Sakura a fejéhez csapta a kezét.

- Király, akkor még szarabb, és unalmasbb munkát fognak adni. - Mondta Sakura. Kiyone nézett egy nagyott.

- Ezt hogy érted, hálásnak kellene lenned, hogy ilyen erõd van!

- Igaza van Kiyonenak, nem szabad tagadnod az erõdet, mert a végén már nem tudnád használni.

Sakura a lélelölõ kardjára nézett. Visszaemlékezett, amikor megtalálta, a kardját. Egy csillagos este volt, hullajtotta a kertjükben lévõ fa a szirmait, és a szirmok egy része a szobájába hullott, s közöttük volt Sode no hikarijaiba.

Sakura lassan felállt és az asztalról felvette a kardját, majd szembefordult Kiyonéval és Ukitake kapitánnyal.

- Rendben, nem fogom tagadni. De ha beledöglök is megvédem Sode no hikarijaibat. - Mondta Sakura.

Ukitake kapitány Sakura vállára tette a kezét: - Biztos vagyok benne, hogy Sode no hikarijaiba is ezt fogja tenni, téged fog védelmezni. - Mosolygott a kapitány. - Ideje mindanyiunknak munkába állni.

- Jól érzed magad.

- Igen Kiyone hadnagy. - Kapta fel a cuccát, és Kiyoneék kimentek, hogy Sakura felöltözhessen.

Sakura a 8. osztag bázisára igyekezett, mert Kiyonetõl tudta meg, hogy Kyouraku kapitány látni akarja. Odaérve kopogott és válaszadás után befáradt.

- Hivatni tetszett kapitány úr! - Ült le a szokásos potíciójába.

- A kapitányok gyûlésén úgy rendelkeztünk rólad, hogy egy egészen másik helyre kerülsz. Ami nem olyan dögunalmas, mint amit végeztél.

- És hova szántak a tiszteletre méltó kapitányok? - Nézet kifejezéstelen arccal Sakura.

- Rukongai 78. körzetébe.

Sakura meglepõdõtt, oda akarják kirendelni ahol élt. Visszaküldik arra a szerencsétlen helyre.

- Ez mit jelentsen kapitány! - Mordult fel Sakura.

- Megalakult ott egy iskola, a gyermekek számára. Egy már ott lévõ halálistennel vigyáztok ott arra, hogy ne legyen semmi gubanc. És az ott lévõ Lidérc megjelenéseket is rátok bízzuk.

Sakura meghajolt, és kiment. Az ajtónak dûlt és motyogott magában valamit: Utálom amikor ilyenek.

Majd a folyosón elindult kifelé, a kijáratnál Rosy várta, szó nélkül megölelte. Sakura viszonozta az ölelését.

- Nagyon vigyázz magadra jó! - Hallotta meg Sakura.

- Tudod jól, nehezen adom az életem.

- Én nem azoktól a mocskoktól féltelek, hanem itt van benn. - Tette a kezét Sakura fejére.

- Az agyam a helyén van, gondolom a szívemre célzol. Ne aggódj rendben leszek!

Rosy odaadta Sakurának, az összepakolt cuccát. Sakura meghajolt Rosy elõtt, és távozott a 8. osztag épületébõl.

Elkellett jutnia a város kapuhoz, így hát használta a Futótûz technikát, és szempillantás alatt a kapunál volt. A kapu Rukongai oldalánál volt a kapuõr.

- A nevem Inuzuri Sakura, Jidanbou kérlek nyitsd ki a kaput! - Kiáltja Sakura.

Ekkor a kapu elkezdett felfelé emelkedni, és utat nyitott Sakurának. Mikor átért Jidanbou visszaengedte a kaput.

- Mi dolga errefelé? - Kérdezte Jidanbou.

- Csak egy õrzõi feladat Jidanbou. Na, szia. - Intett Sakura a kezével, és továbbállt. Késõ délutánra érte el Inuzuri határát. Sakura egy Lidércet érzett, s ekkot meghallotta vérfagyasztó ordítását. Nem kellett neki sok, elkezdet futni, s mikor a legerõsebbnek érezte a jelenlétét, elõhúzta kardját. Egy ház mellett ordibált a Lidérc, egy kislány volt alatta, a kezével össze akarta zúzni a lányt, de Sakura épp idõben elkapta onnan.

- Rohadék halálisten! - Mondta a Lidérc, és ide-oda csapta le a kezét, hogy eltalálja Sakurát és a lányt.

Ezután megjelent egy másik halálisten, meglepõdött, hogy Sakura mit keres erre. És nézte hogyan menekül a lánnyal a Lidérc csapásai elõl. Majd a Lidérc megunta a fogócskát, és hirtelen cero-t lõtt. Sakura megidézett egy sárkányt a kardjából, az volt a pajzsa. Mikor abbamaradt a cero lövés a másik halálisten is elõhívta a kardját, és hátulról megölte a Lidércet. Sakura állt és nézet, ölében a kislánnyal.

- Most már leteheted a lányt. - Szól oda a halálisten Sakurának.

Sakura óvatosan letette a földre a kislányt, aki a másik halálistenhez rohant.

- A nevem Kauru, én õrködöm az iskola felett. - Nézett Sakurára.

- Az én nevem Inuzuri Sakura, a kapitányi tanács küldött ide. - Tette visza a kardját.

- Érdekes kardod van Inuzuri Sakura, shikai elõhívás nélkül képes voltál megidézni a támadását.

- A kardom ösztönbõl cselekszik, azért élek még. - Fordult meg felvette a cuccát, és tovább akart menni, de érzett egy gyenge húzást a ruháján. Az a kislány volt az, akit megmentett.

- Gyere velünk, léci! - Sakura csak nézett le a lányra.

- Az iskolába megyünk. Luciana kísérni akar téged. - Mondta Kauru.

- Öö. Hát jó. - Mondta Sakura, miközben Luciana megfogta a kezét. És elkezte vezetni.

A beilleszkedése jól ment, a gyerekek õt is elfogadták, mint Kaurut régen. Szerettek vele játszani, és néha nevettek Sakurán ha valami baklövést csinált. Az Inuzuri lelkek emlékeztek rá, arra a kislányra, aki gyerekként ment el, és halálisten tanoncként jött vissza, s most itt áll a körzet elõtt az a barátságos, szeretetre méltó lány teljes halálistenként. A fogadott családja már nem él Inuzuriban, visszatértek az emberek világába. Az a fa amibõl Sode no hikarijaiba született, most is az udvaron áll, megtört öreg szirmai büszkén hullanak alá. A Lidércek is néha jelennek meg a környékükön, de a legyõzésük nagyon sok erõt kíván. Visszatért rémálma, s néha intenzívebb volt. Szinte, néha álmában megfulladni készült, ha Kauru fel nem ébreszti. Esténként egy fura alak császkál a környékükön, és Sakura nyomában van állandóan. Sakura próbál ilyenkor a nyomára bukkanni, és követni az illetõt, de mindig nyomát veszti. Napokkal késõbb parancsot kap, hogy térjen vissza a halálistenek városába. Sakura egy füzetett ad Kaurunak, hogy tanítson meg a gyerekeknek néhány védõmágiát, és menekülésre alkalmas mágiát, és visszaindul a városba. Luciana egy szalagot ad Sakurának, melyen az õ növényének a neve van rajta. Kap egy tanácsot, csak akkor nézze meg, ha nem tud tovább lépni.

A halálistenek városában összefut Kuchiki kapitánnyal.

- Tiszteletem Kuchiki kapitány. - Nézett megvetõen rá Sakura. Sakura nem akarta beismerni magának, hogy igenis szerelmes Kuchiki kapitányba. Hogy érez valamit a férfi iránt, hiába is ilyen rideg és fagyos.

- Inuzuri. - Szólítja meg, majd elmegy Sakura mellett.

Sakura ilyenkor nem tudja eldönteni, milyen is Kuchiki kapitány. Bunkó, fagyos, tisztelttudó, faragatlan, vagy csak kegyetlen.

Szerinte mind ez egyszerre. Ez adja az igazi Kuchiki kapitányt. De a gondolkodását egy fehér macska zavarja meg.

- Hét te? - Nézett kérdõen rá Sakura, és így szólt a macska.

- Myau. Gyere, gyere gyorsan. - Sakura futott utána, ahogy a lába bírta. Majd elõtte a földbe csapódik valaki.

- A lélekenergiája ismerõs. - Gondolja magába Sakura, majd egy ütést kihagy a szíve.

- Amagai kapitány! - Kiáltja Sakura, majd odafut hozzá. - Kapitány úr mi történt, jól van?

Amagai finoman ránéz, nehézkesen mondja Sakurának, hogy menjen el innen. Ekkor megjelenik Yamamoto Genryuusai fõkapitány, elõhúzott karddal.

- El az útból Inuzuri! - Szólítja fel a fõkapitány.

Sakura feláll, elõhúzza kardját: - Nem. Mi ütött a 13 õrosztagba, hogy egymást kell ölniük!

Amagai a sáját lábára állt, elõhívta Bankai-t, és megszólalt.

- Hiába fõkapitány úr, a körforgás megtörik majd a békével. Inuzuri köszönöm, hogy védeni akartál. - Amagai kapitány a saját Bankai-val vetett véget az életének. Sakura ölében feloszlódott lélekrészecskékké és az ég felé szállt.

Sakura megfogta kardját és felegyenesedet, kiengedte lélekenergiáját, és a kardja parancs nélkül kiszabadult.

A lélekenergiája tûzszerûként jelent meg körülötte, és a shikai támadását elindította a fõkapitány felé. A támadást Kuchiki kapitány osztotta szét kardjával. Sakura nagyon felhúzta magát.

- Nem akartam, hogy bárki is meghaljon a közelemben. De szégyelhetné magát a 13 õrosztag, hogy egy hozzá hasonló embert megölt. A 3 osztag kapitánya is halálisten volt az istenért, a saját fajtánk! - Ugrott neki Kuchiki kapitánynak.

Byakuya csúszott a földön, majd felugrott és fentrõl lendítette meg a kardját. A kardja felsértette Sakura karját.

- Állj le! - Szólt rá Byakuya.

Sakura hátrált, kardjának pengelapját végighúzta tenyerén. - A sárkány tánca. - Mondta hallkan. A sárkány üvöltve szabadult az ég felé, majd forgatója parancsára egyenesen Kuchiki kapitány felé indult. A szokványos szirmok helyett, sötét szinte vérszínû szirmok hullottak alá. A sárkány aurája is nagyon erõs volt.

- Hullj le Ezer virágszirom! A kis pengék széttépték a sárkányt, de jött a másik. Ami ellen Byakuya a Futótûz technikával menekült arrébb, de Sakura is bevette ezt, és az egész városon végighaladtak, mígnem a fõtérre nem értek.

Byakuya már nem menekült tovább, megállt és háttal volt Sakurának.

- Miért? - Mondta Byakuya.

Aztán Sakura hátulról megtámadta, felugrott és úgy akart lecsapni a karddal, de Byakuya reflexbõl a saját kardjával hárította a támadást. És egyenesen Sakura szemébe nézett. Látta benne a fájdalmat, a kutatást és még sok mindent. Az összes érzelmét meglátta a tekintetébe, s ettõl egy kicsit meglepõdött. Majd jobban megszorította kardját, és hátratolta Sakurát.

Sakura úgy állt elõtte, mint egy olyan ellenfél, akinek se élete, se semmije ne lenne. Kardját vállával egyvonalban hátrahúzta Sakura, és megidézett még egy sárkányt. Melynek nyomában ott futott õ is, Byakuya kivédte a sárkányt, de késõn vette észre a mögötte lévõ Sakurát. De mivel a reflexe gyors volt, így Sakura csak a hasfal oldalánál szúrta belé a kardját.

Byakuya hasba vágta Sakurát, amitõl a lány elájult. Megjelentek a többiek.

- Képes volt téged megsebezni. - Szólt Soi Fong.

Byakuya nem szólt rá semmit, lerakta a lányt és továbbállt. Sakurát cellába zárták, és ott tért magához.

- Hol a picsába vagyok. A franc hányingerem van. - Majd bevillant neki minden. Felült és csak meredt maga elé.

Órákkal késõbb, a volt ellenfele, lépett be. Sakura nem nézett feléje, tudta, hogy Kuchiki kapitány az.

- Elismerésem. - Törte meg a csendet Byakuya.

- Ugyan miért? - Kérdezte Sakura, de nem nézet feléje.

- Sikerült a legközelebb jönnöd hozzám, mint ellenfél, és megsebezned.

Sakura elmosolyodott, felállt és hátat fordított Byakuyának, úgy nézett ki a rácsos ablakon.

- 24 órát kell még eltöltened itt, utána a fõkapitány elé kell járulnod. Most megkérdezem még egyszer, miért?

- Mit, miért. - Vágta oda Kuchiki kapitánynak.

- Miért támadtad meg a fõkapitányt, majd engem? - Ment oda a rácshoz Byakuya.

- Hogy megtudják, milyen, ha a saját fajtája akarja megölni!

- Amagai miatt vagy még dühös? Õ nem akarná, hogy az légy.

- Honnan tudja maga, mit akar? - Fordult meg Sakura, és Byakuyára nézett. - Honnan tudja, hogy most mi járhat a fejében?

Mordult Byakuyára. Byakuya tûrte, hogy Sakura ordítson vele. Hagyta, hogy Sakura az összes fájadalmát kiadja.

- Nyugodj le, és próbálj tisztán gondolkodni. Most aludj. - Hátat fordított Sakurának és távozott.

Sakura leült az ágyra, hátát nekitámasztotta a falnak, és elnyomta az álom.

-Sakura, Sakura. - Valaki szólítja, de nem lát senkit, majd a szeme elé kerül egy rózsaszín sárkány.

- Ki vagy te? -Kérdezte Sakura.

- Én vagyok Sode no hikarijaiba. - Állt Sakura elõtt büszkén, és erõteljesen. - Erõs a lelked forgatóm, és ideje hogy megtudj mindent. Én azért jöttem létre, hogy a következõ Kuchiki generációt szolgáljam, de mivel Kuchiki Byakuyának és Kuchiki Hisananak nem lett utóda, keresnem kellett valakit, aki elég erõs lelkileg, aki tud majd engem forgatni.

- És én lettem az.

- Igen, te lettél az, aki hasonlít legjobban a cseresznyevirágokhoz. Elérheted a Bankai szintet. Már majdnem ott vagy, csak

még gyakorolnod kell. - Sode no hikarijaiba sárkányénje feloszlott, és egy szamuráj páncélú lány állt elõtte. A kezében

virámszormok, és Sakura felé fújta, aki azonnal felébredt.

Már reggel volt, és egy halálisten állt a cellája elõtt.

- Van valamire szüksége? - Kérdezte.

- Csak egy pohár vizet kérnék.

A halálisten már hozta is neki. - Ha van még valamire szüksége, kérem szólítson. Majd bement az ott lévõ szobába. Sakura ült az ágyon, és gondolkodott Sode no hikarijaiba szavain. Egy Kuchikinak szánták, de nem lett utód, és õ lett a forgatója, akkor ha lesz valamikor utódjuk ami kétséges, õ nem lesz a kardja tovább.

- Eszedbe ne jusson ilyen, hallod Sakura! Akármi történik is, már a te kardod maradok örökre, amíg megnem halunk!

Hallotta meg Sode no hiakrijaibat. Letelt a 24 óra, és a fõkapitány elé járult.

- Tudod mit tettél, Inuzuri Sakura!

- Tisztában vagyok a bûnõsségemben, fõkapitány úr. Tegyen, amit jónak lát. - Állt a fõkapitány elõtt Sakura, és várta az ítéletet.

- A döntésünk, hogy maradhatsz tovább halálisten, és maradhatsz Seireitei-ben. Elmehetsz.

Sakura távozott az elsõ osztag termébõl, mikor kiért egy férfi állt szembe vele. Sakurának elkezdett fájni a feje, szédült. Bevillantak álombeli képei, majd a férfi megszólította:

- Hát te vagy az. - Ment közelebb a lányhoz. Sakura a fájdalomtól sikított, és ezt a közelében lévõ halálistenek meghallották,

Sakura egy szellõt érzet elmenni mellette, majd felnézet. Byakuya kardja a férfi nyakán volt.

- Ne bántsa kapitány. - Fogta a fejét Sakura. Byakuya leeresztette kardját, a férfi hátrált egy lépést.

- Beszélni jöttem veled halálisten lány, nagyon fontos.

Sakura egy üres utcára vezette a Lelket. A férfi elkezdte mondani a történetett, arról a napról, amikor elütött egy kislány az úton. Hívott mentõtt, de a lány a saját szeme láttára halt meg, és most, hogy õ is szellem, szeretné ha Sakura  könnyítene a lelkén és elengené õt.

- Sajnálom a történteket igazán, kérlek, engedj utamra. - Térdelt le a férfi.

- Rémálomnak tünt az egész, de látom igaz. Menj utadra, és tudd, nem haragszom, hisz ha nem történik a balesett, kitudja hogy halálistenné változom e.

A férfi feloszlott és eltünt. Sakura nyugodtnak érezte magát, az utca végében Kuchiki kapitány állt.

- Ennek a férfinak köszönhetted a halálodat?

Sakura a mellkasára tette a kezét: - Örülök, hogy így tudtam, hisz egy furcsa álomnak tünt az egész. De legalább békében tért vissza Élõ földre. - Sakura elindult Kuchiki kapitány irányába, ahogy a kapitány mellé ért megfogat a kimonója ujját.

- Mostanság a kapitány úr nagyon sokat törõdik velem. - Nézet maga elé Sakura.

- Ha baj a számodra, szólj. - Mondta hideg hangon Byakuya.

- Foglalkozhatna az osztagával is, hogy ne tünjön megközelíthetetlennek. - Azzal Sakura otthagyta, és a kapitány Futótûz technikával elhagyta az utcát. Sakura felült az osztaga tornyának tetejére. És nézte a várost, ahogy a naplementében narancssárgák lesznek a falak.

Az embereknek, akik sietve elhaladnak mellettem,
vajon valóra vált-e már az álmuk?
Én még mindig csak kapálózok.
Ahelyett, hogy visszamenekülök a gyerekkoromba,
Jobb lenne, ha a jelent élném meg rendesen.
Napsütötte helyre menve,
ha szélesre tárnám mindkét kezemet,
vajon képes lennék túlszárnyalni az eget?
Miket is gondoltam..
..A szárnyak, amikkel elrepülök
még mindig láthatatlanok.
Nem megy könnyen és épp ezért élek tovább.
De egyszerûen nem tudom kimondani mindazt,
ami a szívemben van..
Nem megy könnyen, épp ezért élek tovább.

Az életemben elmúlt napok tettek olyanná,
amilyen most vagyok..

Ezeket a sorokat a kétutcányira lévõ 6. osztag épületébe is be lehetett hallani. Kuchiki kapitány papírmunka keretein belül meghallotta a dallamot. Behunyt szemmel hallgatta végig, mozdulatlanná dermedt, amikor abbamaradt a dal. Majd újból hallotta Sakura hangját, felállt és a nyitott ablakhoz ment. Látta a 8. osztag épületének tetején. Kibontotta a haját mely a derekáig ért, és a szél lágyan fújta.

Látom magam a szemeiden keresztül
Élet az életben, a fellegekben,
Amikor a szívem soha nem volt nyitva
és a lelkem soha nem volt szabad

Reggel Sakura a tetõn ébredt, hadnagya állt felette.

- Te is olyan leszel a végén, mint a kapitány!

- Nanao hadnagy.

- Gyere segítesz egy kicsit nekem.

- Igen is. - Állt fel Sakura, s lecsúszott róla egy haori.

- Hadnagy, kié ez a haori?

- Nézd te meg, csak sies.

Sakura megpillantotta rajta a 6. osztag jelét.