Gyöngy és Vér

(hamarosan)

Sosem hittem volna, hogy egyszer majd én leszek a szörny a rémmesékben, sosem gondoltam volna, hogy a figyelmeztetések tényleg az én érdekeimet szolgálták és legfõképpen sosem hittem volna, hogy ez mind igaz, és nem csak egy rossz álom, de inkább én, mint valaki más…

Bár hol van az hogy mindenki egyenlõ? Hogy születés és halál személytõl független, csak a szeretet a lényeg? Hol van az én szeretetem? Engem ki szeret? Miért bonyolítják meg ennyire egy egyszerû ember életét? Túl sok a megválaszolatlan kérdés…

A nevem Haku, pár napon belül betöltöm huszonharmadik életévemet. Igyekszem normális ember lenni, de ez számomra lehetetlen, huszonkét évesen az ember többször megfontolta az önkínzást vagy az öngyilkosságot is. De szerintem ez szánalmas. A legnagyobb bûn, ha elveszed magadtól az életet, elmenekülsz, feladod sok küzdés után, szinte az egészen feleslegesen küzdötted át magad. Azt hiszed fáradt vagy, és ez igaz is de nem éri meg. Én nem leszek ostoba.

Már kiskorom óta megkülönböztettek az emberek a viselkedésem és a külsõm miatt. A hajam hosszabb mint másé, magasabb vagyok mint a legtobb korombeli, nem sokkal,  különleges vagyok.

Igazi gyöngy a sok egyforma de mégis más ember között. Mindenki a maga módjára gyöngy, lelkük mûanyaggal vagy más olcsó, drága anyaggal töltve. Az én gyöngyöm félig vér. A vékony igazgyöngy törékeny rétege alatt mérhetetlen mennyiségû vér lapul. A vér egy jelkép, magában hordozza az embert, teljessé teszi.

Az én vérem mind megvan, mégis hiányzik valami.

Sok kérdés egy zavarodott fiú szemén keresztül. Bonyolít, pedig nem kéne.

Ezt az ártatlan fiút elítélték külseje miatt. Megvetették csak mert más, tipikus emberi ostobaság de ez is a nagy egész része.