Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

BLEACH AIZEN & HINAMORI
Korhatár: 16+
Műfaj: Ecchi
Kategória: Bleach
Feltöltő: alinor
Feltöltve: 2010. 05. 10. 17:40:17
Megtekintve: 1593 db
Kritikák: 0 db

I.KEZDET KEZDETEI

Egy reggel Soul Societyben, azon belül is Seireiteiben a Shinigamik városában. Az akadémia

új tanoncokat fogad. Köztük van egy kislány Hinamori Momo, kis félénk, de egy ismerőse

van az akadémián Hitsugaya Toshirou, "a zseni".

- Szia Hinamori, hogy érzed magad?

- Hát jól Shirou-chan. - Jegyezte meg Hinamori.

- Mondtam Hinamori, nem szeretem ha Shirou-channak nevezel! - mordult rá Toshirou.

- Pedig olyan aranyos. Shirou-chan!

Azzal kijött egy akadémiás tanár.

- Kérek mindenkit, fáradjon a termébe! - Kiabálta.

Toshirou, Hinamorira nézett.

- Csak okosan Hinamori! - Azzal elment a másik irányba.

Hinamori nagy nehezen talált be a terembe, és pekhére azzonnal utána bejött egy tanár.

Mondta, hogy üljenek le, és maradjanak csöndbe. A tanár kiosztott valamilyen papírt.

- Kérem ezt töltsék ki! - Azzal leült az asztalhoz, és elkezdett olvasni.

Hinamori nekilátott kitölteni, elösször alapvető dolgokat kérdeztek, azután egyre érthetlenebb

kérdéseket tettek fel. Milyen zanpakutout szeretne? Mit tesz a jövőjével? Melyik osztagba

akar bejutni? Dehát Hinamori egyetlen osztagkapitányt se látott, se ismert.

- Elnézést! - Állt fel illedelmesen Hinamori.

- Mond.- Nézett Hinamorira.

- Mit írjak az osztagos kérdésre, ha még egy kapitányt se láttam?

Ekkor az egész osztály felröhögött. -De egy lúzer! -Jaj de szerencsétlen! Így űlt vissza a helyére Hinamori,

és nagyon szégyelte magát, hogy ő az osztály lúzere. Bezzeg Shiro-channak ilyet nem kellett átélnie.

Hinamori rávágta a szerencseszámát, az 5. Az 5. osztagot. És folytatta tovább.

Mikor megszólalt a csengő kiviharzott a teremből. És egy zugott keresett ahol senki se találja meg.

De Toshirou megtalálta.

- Mi a baj Hinamori? - Kérdezte.

- A tesztlapon volt olyan kérdés, melyik osztagba szeretnék bejutni. És megkérdeztem a tanárt,

hogy ha egy kapitányt se ismerek mit írjak. így az egész osztály kiröhögött, és visszaültem a helyemre.

- Tudod Hinamori ezen segíthetünk, az akadémia aulájában ki vannak rakva a jelenlegi kapitányok képei!

mosolyodott el Toshirou. - Gyere megmutatom. nyújtott kezet a lánynak és felsegítette.

Az aulában egy kép nagyságú táblára voltak felhelyezve a kapitányok képei.

- Látod Hinamori, ne törődj ki mit mond. Nos, ő az első osztag kapitánya Yamamoto Genyruusai

Shigekuni, a második Soi Fong, ő nagyon kemény nő. A negyedik Unohana Retsu, a harmadik

Ichimaru Gin...

- És ő? - mutatott egy képre.

- Ő az 5. osztag kapitánya Aizen Souske. Miért?

- Mert a szerencse számomat írtam arra a helyre, az 5. - Lepődött meg Hinamori.

- Az jó, akkor a szerencsédre bíztad magad.

Megszólalt a csengő. Hinamori elindult a gyakorlóterembe, és kardját szorongatta.

Egy nagyszájú ficsúr volt az ellenfele, aki kökeményen kimondja amit gondol.

- Na mivan te lúzer? Tanultad már a kapitányok neveit? - röhögött.

Hinamori nekiment, minden dühét egy támadásba fókuszálta és eltalálta a ficsúrt.

Ám a fiú azt 20szororsan adta vissza, így Hinamori kirepült az ajtón, pont egy arra

tévedő kapitányt tett le a földre.

- Bocsánat nem akar...

- Semmi baj! állt fel a kapitány. Hinamori nagyott nézett. -Te még ifjonc vagy, ugye?

- Hát...igen. válaszolta alány.

- Az én nevem Aizen...

- Aizen Souske, az 5. osztag kapitánya. Fejezte be a mondatott.

- Igen, honnan tudod? kérdezte a kapitány.

- Informálódtam egy kicsit. - nézett a lány szelíd tekintettel.

Hinamori felvette kardját majd visszaindult a terembe.

- Hinamori egy jó tanács, a kardott magad előtt tartsd!

Hinamori bólintott, és szedte a lábát. Beért és mindeki nézett.

- Folytatni szeretném!!

- Rendben akkor...szólt a tanár.

- Nem, én visszavágót követelek. A saját tudásomat akarom ellene használni!!

- Gyere lúzer! Engedje tanárúr! jött elő a tömegből a ficsúr, Kawasiji.

Hinamori maga elé tette kardját, mely remegni kezdet.

- Érezzek a kardommal együtt.gondolta Hinamori.

Támadt, s most erősebbek voltak a támadásai. De még így sem győzött.

Szegényke ült a földön s magaelé nézett, ekkor egy kezett látott maga előtt.

- Gyere, Hinamori. mondta Kawasiji. és felsegítette.

Aznap még a könyvtárat bújta Hinamori. Megesküdött magának, hogy Aizen

kapitány osztagába dolgozza magát. Késő estig, szinte zárásig volt a könyvtárban.

Így elég sötét volt mikor hazaindult, az utcán világítottak a lámpák, legalább ez az

egy segítsége volt. Ezek után beleakadt egy fazonba.

-Ilyenkor az utcán, drága Hinamori?

- Aizen kapitány, ezt én is kérdezhetném magától! mondta Hinamori.

- Tudom, de te még gyerekesen nézel ki! vágott vissza Aizen.-Hol laksz?

- Jiyunrinanban, egy Rukongai körzetben.

- Szóval nem vagy Seireiteis!

- Hát nem por népből származom...

- Ugyan kislány ne mond ezt. Ezt a nemesek szedik le a falról állandóan.

Állt a lány mellé.

- Hazakísérlek, most mit kell annyit nézni engem!?

Hinamori meglepődött, egy kapitányi szintű halálisten álltalában mogorva, de

a kiválasztott kapitány nem fafejű, se semmi. Aizen csak a ház ajtajáig kísérhette,

meglepődött, hogy nem ég se gyertya, sem tűz a házban. Nem világított semmi.

- Köszönöm a kíséretett, majd valamikor újra összefutunk, kapitány. Azzal becsukta

az ajtót, gyertyát gyújtott, és csinálta a dolgait, felkészült holnapra, mielőtt elment

aludni. Másnap nekilátott a komly edzéseknek, megtanulta használni a Kidout.

És nem is alapszintű vizsgát rakott le, az év végén. Aizen nagyon nézte a kis

Hinamorit, hogy fejlődik. Az egyik nap Jiyunrinanban járt, és még Hinamori

iskolában volt, elnézett a házához. Kopogott, de senki nem válaszolt, végül a

szomszéd szólt oda a kapitányhoz.

- Kapitány úr, ott most nincs senki, Hinamori iskolában van.

- De esetleg valaki aki felügyelné?

- Senki nincs ott. Hinamori egyedül él, mióta a családja itthagyta. Én gondoskodom,

a lányka ellátásáról. Mondta a hölgy.

Aizen kökemény arcal indult vissza Seireiteibe. Megvárta amíg a lány végez, és

odaállt elé.

- Miért nem mondtad, hogy egyedül élsz?

- Hát...azért, mert féltem mit szólnak majd! Ennyi az egész. mondta Hinamori.

- Hogy érted azt, hogy ennyi. Valakinek vigyáznia kell rád!

- Miért talán a kapitány úr akar bébicsősz lenni? futott el onnan.

Aizen Shunpoval eléállt, megfogta a karját és megállította.

- Tudd meg a kardod nevét, csak ennyit kérek tőled. Aztán intézek neked

valamit. Majd elendedte a lányt.

Hinamori nem értette miért foglalkozik annyit vele Aizen kapitány. Ezután

Toshirou letette a shinigami vizsgát, és kapitányi szintet ért el a Ban-Kai

elérésével. Hinamori nagyon örült neki, és egy helyben ugrált.

- Ez igen Shirou-chan! Melyik osztagé?

- A 10.osztag. Hinamori ne éld bele magad, neked még megkell tanulnod

a Shi-Kait, ha hadnagy akarsz lenni.

- Értettem, Toshirou! mosolygott a lány.

- Hinamori, minek szólítottál?!

- Hát Toshirounak, de hívhatlak Shirou-channak!!

- A Toshirou is megteszi. Azzal továbbállt, ment a helyére. A 13 őrosztag közé.

 

Hinamori igyekezett kiválló Kidou szakértő lenni, s az erőfeszítésnek megis

lett az eredménye. A Kidou vizsgája kitűnőre sikerült. Aznap még egy

tanárral gyakorolták a Zanpakuotu forgatását. Mellettük megjelent 6 darab

nagytestű Hollow. Hinamoriba a vér megfagyott, mikor végignézett a bestiákon.

Megjelent Aizen kapitány, Ichimaru Ginnel. És mérges szemmel nézett a

Hollowokra.

- Semmi baj, majd mi intézkedünk! mondta Aizen, és Ichimaruval a Hollowok felé

sétáltak.

- De szépen összegyűltek!

Az egyik Hollow meg akarta fogni Ichimarut, de az elugrott. A Hollowok ordítottak.

- Kérem vigye el innen a tanoncokat! mondta Ichimaru.

De, Hinamori maradt. Megakarta tudni a kardja nevét, és azt csak harcban lehetséges.

Aizen szeme Hinamorin volt, ahogy a lány próbál harcolni. Aizen egy párszor derékon

ragadta nehogy a Hollow megsértse.

- Kérlek segíts Zanpakutou-m! mondta magában. Ekkor a kard felizzott, Hinamori egy

hangott hallott a fejében.

- Az én nevem Tobiume, te fogsz engem irányítani! mondta a kard.

Hinamori feleszmélt és nézett a Hollowokra.

- Csattanj, Tobiume! kiáltotta Hinamori.

Kardjából szálak futottak ki, és szellemi energiával teli gömböket repített a Hollowok

felé. Aizen különleges lánynak látta Hinamorit, mert nem úgy szerezte kardját,

mint a többi shinigami, a Center46-ok termébe, hanem saját akaratából.

A Hollowok viszatértek oda ahonnan jöttek, Hinamori pedig örült, hisz megvan a

kadja neve.

- A Kidou meghozta eredményét? kérdezte Ichimaru.

- Hagyd Ichimaru, gazdagodott a lány egy tapsztalattal. Nem igaz? mondta Aizen.

- Én azt hittem, hogy a 46ok tanácsa előtt mutatkozik be a kardom!

- De nem így lett, s ezzel a társaid előtt jársz. Két nap múlva Shinigami viszga.

Véget ér a hajcihő. Nem kéné készülnöd rá?

-De igen. Azzal Hinamori hazafelé vette irányát.

 

Másnap frissen kezdet hozzá a vizsga feladatainak, a 180perc épp elengendő

volt számára.

- Na Hinamori, hogy ment? kérdezték az osztálytársai.

- Hát, szerintem jól.

A Tanári kar értesítette a végzős diákokat, hogy menjenek a nagytanács elé.

Hinamori még összepakolászta dolgait, mikor váratlanul megjelent háta mögött

Aizen.

- Tessék, fogd! nyomott a kezébe egy összecsavart anyagott.

Hinamori kicsavarta és a hadnagyi jel volt a rajta lévő táblára írva.

- Én...a maga...hadnagya? döcögött a lány.

- A vizsgát jól tetted le, és a kardod nevét is megtudtad, semmi keresnivalód nincs most

a 46ok tanácsánál.

Hinamori felkötötte az anyagott, és Aizen után kilépett az épületből.

Mindenki nézett egy nagyott, Hinamori hadnagyi rangott kapott. Toshirou nem nézte

jó szemmel ezt, mert tudta hogy Aizen miféle ember. Hinamori szállást kapott, a

13Őrosztagi bázison, és bemutatkozott a többi hadnagynak.

- Hinamori Momo vagyok, én lettem az 5. osztag hanagya. Örvendek!!!

- Szevasz csajszi! Üdv körünkben! mondta Abarai.-Én Abarai Renji vagyok,a 6.osztag hadnagya.

- Matsumoto Rangiku, a 10.osztag hadnagya. Hitsugaya kapitány mesélt rólad, csupa jókat.

- Üdv, Nanao volnék, 8.osztag.

Az összes hadnagy bemutatkozott neki és beszélgettek is vele. Aznap nagyon fáradt volt,

így korán lefeküdt aludni. Este valaki felriasza álmából, kopogtat az ajtón. Hinamori

kinyitja.

- Minden rendben? kérdezte Aizen.

- Természetesen kapitány úr, miért?

- Azt hittem valami bajod van. nézett a lányra.

- Nem, csak fáradt vagyok ennyi az egész. mondta fáradt hangon.

- Akkor csak aludj tovább, és bocs a zavarásért.

Hinamori bólintott majd becsukta az ajtót, s visszament aludni.

 

ll.HADNAGY

Hinamori hadnagyi rangja óta nem igen igazodik ki a Goten bázisán. Mindig eltéved és

nem ér egy bizonyos helyre percre pontosan. Aizen kapitány mindig kérdezi mi a késésének

az oka. Már nagyon unja hogy Hinamori nem talál ide vagy oda.

- Nézd Hinamori, tenni kell valamit az eltévedésed érdekében! szólítja meg Aizen.

- Kapitány úr nem tehetek róla, idegen vagyok még itt! mondja Hinamori.

- Akkor járd végig az egész épületett 50szer ha kell, de holnapra pontos légy!!

Azzal a kapitány elment, és Hinamorit egyedül hagyta az irodában.

- Nem igaz, hogy nem tudom megjegyezni mi hol van! mérgelődött magában a lány.

A kapitány most haragszik rá, de talán majd megnyukszik. Hinamori csak ült és

nézett maga elé, jó pár óra telt el így el, és valaki benyitott.

- Ó...Hinamori hadnagy! Egy tiszt volt az, a kapitányt kereste, de nem itt.

- A Kapitány nincs itt! nézett Hinamori a fiúra.

- Ne vegye zokon de látom, hogy nincs itt, hadnagy. Majd a fiú tovább állt.

Hinamori kiment az irodából és valamerre elindult. A végén kikötött az utcán, az este

szép volt, csöndes és nyugodt. Hinamori séta közben gondolta, mégse volt olyan jó dolog

hogy Aizen osztagába vágyott, ilyen hamar hadnagyi rangott kapni! Inkább kezdte volna tisztként,

hogy megismerje az új terepett. Hinamori elfáradt, egy kis belső utcába leült, s ott lehúzta az

álom. Másnap egy tiszt ébreszti fel.

- Hinamori hadnagy, jól érzi magát? picit megrángatta a lány vállát.

- Persze, miért?

- Csak azért hadnagy, mert ide kint aludt! nézett a fiú furcsán rá.

Visszamentek a bázisra, és Hinamorri jelentkezett a Kapitánynál.

- Jelentkeznék szolgálatra! hajolt meg az ajtóban.

- Tudod mi hol van? nézett rá a férfi.

- Van szám uram, ha nem tudok merre menni, megkérdezem! válaszolta alány.

- Helyes válasz! mosolyodott el Aizen. És felállt megsimogatta Hinamori fejét, majd kiment

az ajtón, a lány pedig követte. Hinamori kezdte megismerni a helyet, ha nem tudott eligazodni

megkérdezett egy tisztett, vagy hadnagyott, vagy kapitányt. Pár hónap és kívülről ismerte a

helyet. Aizen kapitány a legjobb beosztottait nagyon becsülte, látszólag kívülről mutatta ezt.

Hinamori ellen a kapitány belső énjét is megmozgatta, Aizen nem tudta mi van vele, hisz

Hinamorival szemben, sokkal elnézőbb, puhább, könnyedelműbb. És megakarta tudni miért.

 

 Hinamori aznap este roszakat álmodott, és mindig feriadt. Ám most egy árnyékot látott

homályosan maga előtt Hinamori. És felsikított.

- Nincs baj Hinamori! Hallotta meg Aizen hangját.

- Ka..Kapitány úr? Mit keres a szobámban? kérdezte ilyedten Hinamori.

- Csak erre jártam.

- És mi célból? Hogy engem...

- Hinamori ne gondolj roszra, még gyerek vagy!

Hinamori lesütötte a szemét, a kapitánynak igaza van, ő még gyerek.

- Nem akarok tőled semmit Hinamori...

- Még gyerek vagyok, igaz? nézett fel Aizenre.

- Hinamori nagyon szép lány vagy, de a másik engedélye nélkül, nem nyulhatok

senkihez. Ez csak munkai kötelességem, hogy járkálok. Feküdj csak nyugodtan.

Aizen kiment az ajtón, Hinamori ártatlansága az mely belső énjére utal, minnél

hamarabb túl kell adnia a lányon, különben befuccsol a megtervezett terv. Ami már

hosszú idők óta eltervezett társaival.

Hinamori másnap egyedül vette kezelésbe dolgait, a kapitány nélkül. Mert Aizen kapitány valamerre

elment. Ez néha elég zavaró volt. Na de Hinamori beletörődött, a kapitánynak sok dolga van,

és azokat el kell intéznie. Hinamori egész nap papírmunkákat cipelt, az 5.osztag irodálya

és a központi arhívum között. Szegény lány "tonnákat" cipelt, és az utcsó kanyarban beleütközött

a kapitányába.

- Elnézést nem akarattal volt. Ööö Hinamori!?

- Ka...kapitány úr hát visszajött!? állt fel Hinamori.

- Hadd segítsek. fogta meg a lány vállát, de a lendület miatt a lány véletlenül lefejelte Aizen.

- Bo..bocsánat uram, nem akarattal volt. nézet a kapitányra.

Aizen nevetett a lányon, és érezte hogy melege lett. Összeszedte a lányal együtt a papírokat,

és Hinamorit is a karjában vitte a központi arhívumhoz. Hinamori arcán vörös csíkok jelentek

meg, és nehezen beszélt.

- Kö...köszönöm. mondta Hinamori.

- Ugyan Hinamori, kicsit lazúlj. Jó móka volt, és nem is vagy olyan nehéz.

Ment el a lány mellett, közben karjuk összesúrlódott.

- A kapitány a karjaiban tartott. gondolta Hinamori és elkezdett ugrálni, és forogni.

Aznap mosolygott minta vadalma, és dudolászott. A kapitány pedig mosolygott Hinamorin.

Hinamori most érzi igazán, hogy lélek létében is él. Hálás volt hogy megismerkedhetett

Aizen kapitánnyal, és bekerült az ő osztagába. Aznap este nem aludt, kint ült a korláton és nézte

az égboltott.

- Szép nem igaz. szólalt meg valaki a háta mögött.

- Ichimaru kapitány. Hát ön?

- Semmi kölönös, csak láttalak ma Aizen kapitány ölében, és furcsa volt a látvány.

- Hogy érti ezt kapitány?

- Azt akarom ezzel mondani, hogy ne igen éld magad bele, hogy az 5.osztag hadnagya vagy.

Mert még bajod lehet belőle.

  Ekkor megjelent a színen Aizen, és csúnyán nézett Ichimarura.

- A csapat társaidat is fenyegetésekkel csitítod el? Gin.

- Én csak mondtam valamit Hinamorinak...

- Igen hallottam. És nem tetszett, hogy beszélsz az alkalmazotjaimmal!! vitte fel a hangját.

Ichimaru elment Aizen mellett, -Ezt még megbeszéljük! súgta oda Aizennek.

Majd miután Ichimaru lelépett, Aizen Hinamorihoz fordult. A lány riadtan nézett rá.

- Ez mi volt kapitány úr?

- Csak egy kis vita Hinamori. Semmi gond. mondta nyugodt hangon Aizen.

Hinamori gyorsan befutott a szobájába és magára csukta az ajtót. Nem Aizentől félt

hanem attól amit lehet csinálni fognak. Aizen pedig csak követni tudta Hinamori

reakcióját.

- H te lány. mondta halkan és a másik irányba ment.

 

lll. JAJ KAPITÁNY ÚR, CSAK AZT NE MONDJA...

- Aizen kapitány már megint távol van. mondta Hinamori, Ukitake kapitánynak.

- Rendben, köszönöm Hinamori. azzal lelépett.

Hinamori még mindig nyugtalan volt, nem volt képes kiverni a fejéből azokat, amik

múlt éjjel történtek. Hogy Ichimaru kapitány megfenyegett, és hogy Aizen kapitány meg

megvédte, legalábbis így látszott. Hinamorinak kételyei támadtak, és nem tudta rendezni

gondolatait, mindenféle dolog járt a fejében, hogy mit egyen? milyen ruhát kéne csinátatni?

a kapitánnyal ilyenkor meg mi van? Ichimaru kapitány miért fenyegetőzött? és még ilyesmik.

A papírmunka végzése közben, mindent teljesen félre írt, és sajnos ezt pont nem ő vette észre.

- Hello Hinamori! szólítja meg Matsumoto.-Míly jó dolgott csinálsz? nézi meg a papírokat.

- Szia Rangiku...

- Figyelj, nem akarok beleszólni, de ezeket újra kéne írni. mutatja meg Hinamorinak.

- Te jó ég, mindenféle zagyvaságott írkáltam, a konkrét jelentés helyett!!! sütötte le a fejét

Hinamori.

- Mond kislány mi történt? Miért vagy ezekben a napokban ennyire szétszórt? ült le Rangiku.

- Hát...Ichimaru ka...pitány a múlkor megfenyegetett. Aizen kapitány pedig ezt látta...

- És gondolom Aizen kapitány megvédett!

- Hát igen. De nekem a legfurcsább az volt ahogy egymással beszéltek "ezt még megbeszéljük"

mondta Ichimaru kapitány, Aizen kapitány mellett.

- Hát a kapitányok is külön életett élnek! Mindig másfelé járnak. mosolyodott el Rangiku.

- Lehet, nem tudom. De most visza kell térnem a jelentés újraírásához. szólt Hinamori.

Rangiku elköszönt, és szép illedelmesen lelépett. Hinamori helyesen megírta a jelentést, és

otthagyta az asztalon.

 

EKÖZBEN AIZENÉKKEL:

- Véded azt a lányt, Hinamorit. Holott nem lenne szabad. Én csak megmondtam az igazat, ha

az 5.osztagban marad, még baja lehet belőle! mondta Aizennek fülig érő vigyorral Ichimaru.

- Te csak ne emeld a hangod, majd nem lesz útban Hinamori. Kezeskedek róla, van egy

tervem erre. És ahhoz a 46ok tanácsára van szükségem...

 

Hinamori másnap a szobájában ébredt, betakarva egy levél hevert mellette.

- Tegnap az irodában aludtál el, mint láttam így bátorkodtam a szobádba vinni téged.

Mivel fáradoztál a jelentések megírásában, a ami napod szabad, azt csinálsz amit

akarsz, nem kell bejönnöd, dolgozni.     Aizen kapitány.

Hinamori még egyszer átolvasta, hisz egy kukott se értett belőle. Aztán "nagy zörejjel" esett

le az üzenet neki. Gondolta meglátotogatja Toushirout, a 10. osztagnál. Felkelt rendbe rakta

magát, és elindult.

Toushiro ép az asztalánál ült, mikor kopogtak.-Gyere.

- Shirou-chan, én vagyok az!

- Hinamori. Mi van veled? És...hányszor mondtam, hogy ne hívj így!

Hinamori mosolygott, hisz Hitsugaya semmit se változott.

- Na és Aizen? Tényleg te miért nem vagy munkában?

- Hát jól van, és én most szabadnapos vagyok. A kapitány parancsából. nézett Toushiroura.

- Jól van, de enkem most dolgom lenne...

- Tudom, tudom menjek.

- Ha nem haragszol. nézett Hinamorira nyugodt arcal.

- Nem. intett Toushirounak és bezárta az ajtót.

Kilépett az épületből, és a szonszédos hegy felé vette az irányt:

Néha mindeki átnéz rajtam,

Mintha ellenem volna minden,

Azthiszem egymagam maradtam,

Talán túl kicsi vagyok erre a földre,

Túl kevés önmagamban,

Hiába úszom szembe az árral,

Talán mellém álsz ha kell,

Valyon mennyi minden jöhet még,

Amihez úgyis kevés vagyok!

Ezek a sorok hagyták el Hinamori száját, amint felért a hegyre. És megpillantotta az egész

Lelkek Világát. A szél melegen fújt, és Hinamori leült a fűre, nem járt semmi az eszében

csak a kapitány. Ez így is ment addig, amíg Hinamori felnem eszmélt arra, hogy órákon át

itt volt biztos keresik. Szép lazán visszasétált a városba, és az egyik kanyarba egy nagyott

kiáltott...

- Aizen kapitáááány!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Meghallotta ezt Kira és néhány tiszt, és oda futottak. Ők is ledermedtek. Aizen kapitány

szó szerint fel volt kenve a falra, és kardja tartotta a függőleges plafonon.

- Szent...ég, Aizen kapitány! mondta Kira.

- Szegény kapitány. mondta valaki cinikus hangon Hinamori mögött.

Hinamori megfordult, kardjához nyúlt, és támadni akarta Ichimarut. De Kira közbeszólt.

- Engedj Kira, ő volt az! Látszik a mocskos vigyori képén, ő volt az!

- Ichimaru kapitány, a kapitányom,és én mint a 3.osztag hadnagybélije, kötelességem

megvédeni a kapitányomat.

- Hinamori minden erejével Kirának ment: -Engedj Kira engedj!!!!-Ennek a mocsoknak

halnia kell!

- Bizonyíték nélkül nem ítélhetünk Hinamori! üvölt rá Kira.

- Csattanj! Tűzszilva! Hinamori kiengedte kardját.

- Ha te így akkor én is! Görnyedj hétrét! Nyomorult!

A két fiatal közti ütközetett, Hitsugaya Toushirou akadályozta meg. Rálépett Kira kardjára,

és a magáét kihúzva akadályozta meg Hinamorit.

- Elég legyen! szólítja fel őket Toushirou.

Ichimaru fülig érő vigyorral tovább állt, Kirát és Hinamorit őrizetbe vették.

- Szedjétek le! mondta Toushirou a tiszteknek.

 

Egy hét elteltével: Hinamori kitőrt a cellából és eltünt. Egy időben Kira is eltünt a cellából,

de az ő cellája sértetlen.

- Vajon hogyan? kérdezte Matsumoto.

- Hinamori kiválló a Kidouban és Aizen gyilkosát keresi.

Matsumoto elvált a kapitányától és a bázis felé indult, Toushirou pedig kereste Hinamorit, de rátalált

Ichimarura és Kirára.

- Tudhattam volna, hogy te állsz e mellett, hisz Kira cellája sértetlen volt. Vagyis kinyitották.mondta

Toushirou.

Ekkor megjelent Hinamori, és a két fél közé állt. Kardját Ichimarura szegezte.

- Gyilkos! Hinamori támadt, és Ichimaru védekezett, majd egy váratlan pillantban megütötte Hinamorit.

A lány eszméletét vesztve zuhant a földre.

- Ichimaru!!!!!! kiáltotta Toushirou. -Ezt meg fogod bánni, letörlöm a képedről a rókavigyort!!!!

Egymásnak estek, Hitsugaya támadt, és úgy tünt sikerül sarokba szorítani Ichimarut, mikor a férfi

meglepte, és Toushirou került hátrányba. Ichimaru csak döfött a kardjával. Toushirou előhívta a láncot

a kardja végéből, és sikeresen leállította, majd Ichimaru mellett elhaladva felsértette a ruháját, és

talpra érkezett.

- Ez igen, ilyen a 10.osztag kapitány Hitsugaya Toushirou. Nem hiába mondanak az égi harcos

megtestesítőjének, ki 100 évben csa egyszer jön el! Vigyázni kell vele.

Toushirou felugrott a levegőbe...

- Urald a fagyos égboltott!...jött elő a kardjából, egy vízből és jégből álló sárkány, mely befolyásolta

az időjárást...JÉGFÖRGETEG!!!! Ordította el magát Toushirou.

Kira teljesen lefagyott a látványtól, most elősször látja Hitsugaya kapitány Bankaiát.

A sárkány elől elugró Ginnel csak a karja lett bejegelve, így elkapta a vigyorit.

- A harcnak vége Ichimaru!

- Gyilkolj! Szentkard! Toushirou kivédte a kardott. - Ez biztosan jó ötlet, így a lány fog meghalni!!

- Hinamori!!!! Ordítja Toushirou.

Hirtelen valami felkapja és továbbáll vele. Toushirou elendedte Ichimarut, és aggódott, Hinamorit

ki vitte el, és főként hova?

 

- Mi ez az illat? ébredt fel Hinamori. És egy kicsit frászt kapott, mert egy sziklamedencében ült.

- Mi a franc ez? HHhh csokoládé? Melyik buzi hozott engem csokifürdőbe?

- Csak azt ne mond, hogy rossz? Mert én a falba vágom a fejemet!

Hinamori nagyra nyitott szemmel nézett végig a férfin.

- Aizen kapitány!!!!!!ordított örömében fel. És kiugrott a medencéből egyenesen Aizenhez és

megmarkolta a haoriát. Ezután eset le neki, hoppsz nincs rajta semmi. De Aizen ráterített

egy sötét színű anyagott.

- Annyira örülök, hogy a kapitány úr él. Tudtam, tudtam, hogy ön nem halhat meg, hisz ön Aizen

kapitány, nem lehet önt annyira megölni!! De csak azt ne mondja a kapitány, hogy áruló!

 

IV. MEZGYE

- Nem tartom magam árulónak Hinamori! Az igazságot követem.

- Akkor mi az igazság Aizen kapitány? Miért kellet a halálát játszania?

- Hogy biztonsággal eltűnhessek.

- Miért kapitány, miért? Könnyek hulltak Hinamori szeméből, és zokogott. -Azt hittem a kapitány úr

rendes, és nem egy csaló, hazug, aki csak szerepet játszik!

- Veled szemben nem játszottam szerepet, Hinamori! Az igazi énemt adtam a szemed elé!

- Akkor mégis, miért fáj a szívem? Miért van az, hogy a kapitány úrért jobban aggódom, mint a

saját testi épségem miatt? Talán a kapitány nem vette rajtam észre? Halkult el a lány hangja. És

a földre hullott.

- Mit Hinamori, én ezt nem értem? ült le a lánnyal szemben. Hinamori lehajtotta a fejét.

- Hogy szeretem a kapitány urat, s ez nem kedvelés szerint érthető. A lelkem belesajdul ha magára

gondolok, minden lélekzetem Aizen kapitányért éltet, a testem a melegségére vágyik. Szeretem a

kapitány urat, és isten bizony meghalnék magáért.

Aizen tekintete meglágyult, felállt, felhúzta Hinamorit, letörölte a könnyeit, karjába vette és visszarakta

a medencébe. Majd ő is levette a ruháját, és Hinamori mögé vetette magát. Megfogta Hinamori

csuklóját, és elkezdte lenyalogatni a csokoládét. Hinamori szíve a torkában dobogott. Aizen másik keze

Hinamori nyakán landolt, érezte a lány szívverését.

- Miért vagy ennyire félős? Csak azt ne mond, hogy neked ez az első?

Aizen magafelé fordította, és elkezte csókolni a nyakát, Hinamori behunyta a szemét és megszorította

Aizen karját. A férfi szorosan magához ölelte, és megcsókolta. Ahogy elengedte a lány ajkát.

- Bocsáss meg! Mondta halkan.

- Ugyan miért? Nézet rá Hinamori.

- Annyira ostoba vagyok, hisz én is akarlak téged, hogy ne légy egyedül!

Aizen szavai Hinamori szívéig hatoltak. A lány érzelmei az eget verték. Aizen felemelte Hinamorit, és kiszálltak a csokoládés holmiból.

- Le kéne tisztítani magunkat! Szólt halkan Aizen.

- De a kapitány úr, ezt meg hogy akarja?

- Hát lenne pár ötletem!!!  Mit szólnál?

Hinamori lesütötte a szemét és nem, mert Aizen szemébe nézni. Aizen elmosolyodott és elkezdte lenyalni

a csokoládét a lány selymes bőréről. Aizen néhány perc múlva, már alig bírta ki hogy ne legyen Hinamori

az övé. Szerencsére azon a helyen akadt zuhatag is, igaz elég hideg, de ez nem volt akadály.

- Hú, basszus kapitány ez rohadt hideg!

- Miért, baj az ilyen helyzetben. suttogta a fülébe Aizen.

Ahogy lemosta a víz, a folyékony csokoládét, Aizen felkapott egy anyagott,

felkapta a lányt, felvitte egy kőlépcsőn, és lerakta egy melegágyra.

Majd mellé feküdt. Hinamori reszketett mint a nyárfa levél, és felült az ágyon.

- Fázom. tette karjait ölébe.

Aizen visszadűtötte a lányt, és megcsókolta. Lassan óvatosan mozgott a lány felett.

Hinamori érezte a férfi forróságát, érezte lehelletét maga előtt, ahogy elengedte a lányt.

- Akarlak Hinamori. Szabad!?

A férfi megcsókolta Hinamorit, a lány válaszul lágyan húzta a körmeit Aizen hátán. Érezte a férfi védelmező

kezét a testén, az összes porcikája Aizenre vágyott. Hinamori Aizen nyaka köré fonta a kezét, és széttárta

a lábait, és halk hangokat adott ki. Aizen mindig egy kicsit erőteljesebben vette birtokba Hinamori ajkát,

kezével korbácsolta Hinamori vágyait. Hinamori visszagondolt a múltjára, milyen odaadással szolgálta ezt

a férfit, és most pont az ő karjaiban van, akit halottnak hitt, de él!!!! Az elején milyen megfigyelően nézett

rá a kapitány, és most a szerelmével akarja elégetni.

Fáj minden vágy, valyon ez most álom?

Igaz ez, mit most átélek?

A vágy vad förgetegét érzem minden egyes testrészemben!

Igen, akarom ezt a férfit! Akarom teljes mivoltában!

Érzem, érezni fogom, és érezni akarom!

Aizen a nyakát csókolta s szívta.

- Aizen ka..pitány-lihegte. - Aizen kapitány, hagya abba. Maga örült. - Megborzongott. - Megőrít!

Aizen felemelte a fejét. - Nem élvezed?

- Nem. Azazhogy igen, jó, de...

- De mást szeretnél, hm? Többet? - Ott volt Hinamori felett, és lejebb vándorolt közben a keze. - Én is.

A lány érezte, hogy a combját simogatja, a térdhajlatát birizgálja. A lány meztelen lábát, csípőjét

simogatta, és gyengéden a lába közötti részt. Szeme egyre feljebb vándorolt, és Hinamori mellénél

megállt.

- Milyen szép. Mintha a legnemesebb porcelából volna. - Egyik ujjával Hinamori melle körül

körözött, egyre közelítve a bimbókhoz. - Csak elevenebb. Meleg.

Hinamori némán feküdt, alig lélegzett. Aizen szemében látta magát, izgatottan és izgatón, karját

szétvetette, haja a párnára hullott. Felemelte kezét és megfogta Aizen ruhaanyagát mely a dereka köré

volt tekerve. - Minek ez önön?

- Nem tetszik?

- Nem, vegye le! - Parancsolta.

Aizen a fejét csóválta csábosan mosolygott. - Vedd le te!

Hinamori meghúzta az anyagott, és az kioldódott. Aztán Aizenre nézett, mintha azt várná, hogy a többit

intézze el ő. A férfi újra megcsóválta a fejét. - Te csináld.

Hinamori egy kicsit lejebb csúszott, megfogta az anyagott, és lehúzta a férfiról. Ahogy megpillantotta

a férfi férfiasságát, arcán vörös csíkok jelentek meg. Aizen visszahúzta, és most már nem bírta

tényleg tovább. Ráfeküdt a lányra, és ide oda tolta a csípőjét neki a lánynak. Hinamori bizsergett,

és feltolta csípőjét, hogy most már tegyen vele a férfi amit akar. Aizen óvatosan behatolt a lányba.

Hinamori kissé felsikított...

-Nyugalom Hinamori, csak most fájt. Ezután olyan gyönyörben lesz részed, amit még nem éreztél.

Hinamori behunyta a szemét, és érezte Aizen kapitányt. Élvezte ahogy a férfi mozog benne.

- Kapitány ah szeretem, még ah ah még! - Ismételte Hinamori.

- Hinahmori ah akarlak ah ah ah, ezaz! - Mindig ritmusosan és erősen mozdott Hinamoriban.

Ide-oda, ide-oda, ment, és csak folyt róluk a víz. A nyögésektől Aizen mégjobban beindult, és

csókolózás közben kivette, majd aztán megint viszatette a farkát. Ezzel fokozva a vágyat a lányban,

és saját magában. Ahogy a csúcspontra értek, Aizen Hinamori nevét mondta elmenős hangon, a lány

pedig legmélyebb hangját adta ki, egyre tompulva.

    Ahogy reggelre virradt, Aizen már nem volt Hinamori mellett, így riadt fel a lány. Majd mikor

ki akart tápászkodni az ágyból, érzett valami furcsát. Arrébb ült és kicsit félre húzta a takarót. A lepedő

véres volt, és már szinte majden megszáradt. Majd Hinamorinak eszébe jutott a tegnap este Aizen

kapitánnyal, hogy szeretkeztek, és odaadta magát a kapitány úrnak.

- Ez természetes. - Szólalt meg a hátamögött Aizen. - Ez ilyenkor mindig az.

Tette a kezét Hinamoriéra.

- Megbántad? - Kérdezte Aizen.

Hinamori kezével beletúrt Aizen hajába, majd megpuszilta a homlokát. - Nem.

Aizen forró csókot adott Hinamorinak. Majd megvárta amíg a lány felöltözik, és megreggeliztek. Egy

kicsit játékosan, hisz játszottak az étellel. Aztán Aizen odament az asztalhoz és Hinamori italába

belekevert valamit.

- Idd meg. Jót tesz veled!

Hinamori megitta, pár perc múlva furcsán érezte magát, aztán teljes sötétség. Elájult...

 

V. A VÉGÍTÉLET?

Aizen letette Hinamorit az egyik utcára Soul Societyben, és otthagyta.

Hinamorit megtalálta 3, 4.osztagos tiszt, és Unohana kapitány elé vitték. Unohana megvizsgálta,

rájött, hogy Hinamorinak csak altatótt adtak, és nincs komolyabb baja. Pár nap és felébred.

Kuchiki Rukiát rendelték ki mellé, hogy "őrizze az álmát". Aztán...

- Hm, hol vagyok? - Eszmélt fel Hinamori.

- A 4.osztag kórtermében. - Mondta Rukia.

- Mi az, hogy lehet! De hisz nem itt voltam!

- Tudjuk, az utcán találtak rád, el voltál altatva.

- A, tea. Az istenért miért, pedig szeretett... mondta halkan Hinamori.

- Mi, Hinamori hadnagy? Hol volt?

Ekkor a szobába jött Unohana kapitány. És csak nézte Hinamorit úgy ült le.

- Kuchiki Rukia, kérlek fáradj ki, egyedül szeretnék beszélni Hinamori hadnagyal.

Rukia meghajolt, és kiment.

- Micsoda ostobaság volt Hinamori hadnagy. Nem vigyáz magára...

- Elnézést kapitány asszony, de miről beszél? - Nézet érthetelenül rá Hinamori.

- Arról hadnagynő, hogy elaltatva találtak magára, és testileg se volt épp.

- Arra gondol, hogy...

- Hogy ön testileg már nem olyan mint volt, nincs igazam?

- Aizen kapitány volt az, aki megmentet, és én lefeküdtem vele, mert bevallottam az érzéseimet

neki. És erre ő elaltat, majd viszahoz a városba. Miért???

-Talán, mert a 46ok tanácsa halott. Megölték őket, és lehet köze van a dologhoz!

- Az nem lehet, elmondta volna!!

- Tudni illik Aizen kapitányról nem tudunk sokat. Csak annyit amit láttunk, vagy közölt velünk. Pihenj,

ha jobban érzed majd magad gyere ki a teremből. - Azzal Unohana kiment, és behúzta az ajtót.

Hinamori viszadőlt, és csak nézet ki a fejéből. Aztán, mint aki villámcsapást kapott, kikelt az ágyból

felvette ruháit, magához vette a kardját, és elindult valamerre. Ahogy kihúzta az ajtót, megriadt.

Inuzuri Sakura ült a korláton.

- Hova készülsz? - Nézet enyhe mosolyal a száján, Hiamorira.

- Csak valamerre, miért? - Húzta be maga után az ajtót.

- Én arra gondoltam, hogy Aizen miatt pattantál ki oly könnyen az ágyból!

- Aizen Kapitány! Legyél tisztelettel! - Mordult rá Hinamori.

- Kapj már a fejedhez Hinamori! Aizentől elvették a kapitányi rangot, miután az ő neve is felmerült, a

46ok tanácsának meggyilkolásában! De te tudod, én nem állok a hited útjába, a barátnőm vagy, és

nem akarom, hogy amiatt az Aizen miatt bajod essen. - Megölelte Hinamorit, aztán Shunpoval otthagyta

a lányt, viszament a Mágia Alakulathoz. Hinamori elkezdet futni, keresztül Seireitein, nem tudta minek,

és hova, csak úgy futott, hogy magamellett hagyja emlékeit. A város sűrűjében járt, mikor megjelent

előtte Ichimaru Gin, volt 3.osztagos kapitány.

- Ostoba lány, minek beleavatkozni Aizen életébe! Te miattad már nem tud rendesen ölni, hogy a tervünk

megvalósuljon. - Húzta elő a kardját.

- Mit akar? Ichimaru Gin! Egy árulónak nincs semmi keresnivalója Seireiteiben. - Szólalt meg Hinamori

mögül Sakura. - Bocsáss meg, hogy követtelek. De úgy látom jobban is tettem, hogy utánad jöttem.

Húzta elő Sakura is a kardját.

- Hulljon le az ég minden ereje! Sode no hikarijaiba! (fénypenge leple)

Sakura kardja felvette Shi-kai formáját, egy penge melynek recés fogú az éle. - A sárkány tánca! -Mondja

halkan Sakura. A kard pengéjéből egy rózsaszín színű, lélekenergiájú sárkány bújt elő, eközben hullottak

a virágszirmok.

- Ez a tiéd, Ichimaru! - Ordítja el magát a lány. A sárkány üvöltve megy Ichimarunak, de a férfi elugrik

előle. Sakura kezével irányítja a sárkányt, mely egyre gyorsabb, de nem találja el Ichimarut.

Megjelenik mögötte egy másik pasas, és ő is előhívja a kardját.

-Üvölts, Ruri'iro Tigres! - Az ő kardja olyan, hogy dupla kardú lélekölő kard, mely ezüstláncal van egymáshoz kötve.

A pasas Ichimarunak dobja a kardját, mely a lánc segítségével, egy üreges körpengét alkot. De Ichimaru

félrecsapja. Hinamori is menni akar nekik segíteni, de a lába meg sem mozdul. A barátnőm vagy, és

nem akarom, hogy bajod essen. Hallja a fejében Sakura szavait.

- Unalmas, hogy megakarjátok védeni Hinamorit. - Mondta Ichimaru.

- Veled ellentétben Ichimaru, ő a barátunk, és a barátok megvédik egymást. - Csapódott Sakura kardja

Ichimaruéhoz. Ichimaru fülig érő, nyugodt vigyorral csapta hátra Sakurát, aki az egyik házba esett be, széttörve

a gerendát, a ház összedűlt. Ichimaru megragadta a lefagyott Hinamorit és eliszkolt. A helyszínen megjelent

Kuchiki kapitány és végignézet a helyen. A csatában lévő pasas, a romok alól kereste Sakurát. 5m arrébb

Sakura köhögött, és a rajta lévő háztetői részt letolta magáról, majd meglepődve vette észre a mellette álló

Kuchiki kapitányt. A kapitány rideg arcal felhúzta a földről Sakurát.

 

Ichimaru, Hinamorit elvitte az Espadak rejtekére, oda ahol Hinamori Aizennel volt.

- Tudom, hogy Aizennel mit műveltetek. A falak, a levegő mind más aurát ad mint mielőtt idejöttetek!

- Arra gondol, amit tettünk az bűn? - Kérdezte Hinamori.

- Az a bűn, hogy Aizen egész énjét átalakítottad, de kezeskedek, hogy többé ne legyen ilyen! - Húzta elő a

kardját, de valaki megfogta a kezét.

- Ostoba vagy Ichimaru, azt hitted, hogy ezt hagyni fogom. - Aizen megragadta Ichimaru kezét, és hátravágta

a falhoz. Majd előhúzta kardját.

- Törj össze! Tükörholdvirág! - Aizen, Ichimaru szeme láttára vált köddé. És hirtelen sebezte Ichimarut.

- Botorság volt, a kardodat bevetned ellenem. - Hirtelen hátrafordult, és belecsapott a levegőbe. Aizen álcája

tökördarabokra hullott, és a férfi nyíl egyenesen beleszáguldott a mögötte lévő sziklafalba.

    Megjelentek az Espadak, és csak néztek Ichimaru tettén.

- Ez nem a te akaratod Ichimaru uram. Nem álhatsz Aizen uram és Hinamori kisasszony útjába. - Mondta

Ulquiorra Schiffer. És kardjával kettévágta Ichimarut. Odament Schiffer, Hinamorihoz, és felsegítette a földről.

- Úrnőm, remélem nincs baja? - Odaadta a lány kezét Aizen tenyerébe. És a társaival együtt visza akartak

menni a helyükre.

- És Tousennel mi van? - Kérdezte Aizen.

- Ő melletted döntött, hogy nem áll az utadba, így életben hagytuk, uram. - Azzal tovább álltak.

Aizen szembefordult Hianmorival, és a szemébe nézett.

-          Szerinted mi a végítéletünk?



© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).