Megjegyzés: Au sztori, ahol Ruki tündér, aki beleszeret Mikuba, hogy egy pár lesznek-e? Azt megtudod ha elolvasod. XD Annának készült.


Csak állt a város legmagasabb pontján, és hagyta, hogy a magány, és a vágyakozás szelíden befedje. Ma, amikor reggel felébredt, megint érezte a szájában a másik ízét, és tudta el fog menni megint, és újra ad neki egy hamis álmot. Hagyja, hogy megint birtokba vegye a testét, engedi, hogy együtt érjék el a vattacukor felhõket. Önmagát gúnyolva nevetett keserûn, nem tudta meddig fog tartani ez az egész, de akarta, szerette ezt az édes fájdalmat, ilyenkor érezte, hogy él. Igaz hamis életet, de akkor is ÉLT, és most ez így volt jó.  Hirtelen vetette magát a mélybe, szerette ezt az érzést, azt, amikor õ is meglepõdött a zuhanáson, azt az édes izgalmat, amikor engedte, hogy a gravitáció csak húzza lefelé megállíthatatlanul.  Olyan jó volt zuhanni a semmibe, ilyenkor megtisztult, és feloldozást kapott minden bûne alól. Hogy tényleg voltak-e bûnei? Nem tudta, csak abban volt biztos egyedül van, hogy miért alakult így? Újabb talány, csak magában volt biztos, és abban a szerelemszerû rajongásban, ami miatt még mindig élt, amiért felkelt reggelenként.

Lassan ért a járda felé, és hangtalanul ért földet senki nem vette észre, mert nem akarta, hogy lássák, csak sétált nyugodtan az emberek között, felvette igazi alakját, hegyes fülei elõtûntek, szemöldöke mellett végig futott a mágikus tetoválás. Lassan bandukolt haza, amikor a lemezbolt mellett ment el, megütötte a fülét az a melódia, ami szerinte maga volt a másik, szerette ezt a dalt, sokat hallgatta. Alig várta, hogy hazaérjen, magához akart nyúlni, mert a szükség nagyon gyorsan meglepte megint, soha nem gondolta, hogy így fog érezni, ennyire fog kelleni valaki.

Amint hazaért rohant a laptophoz, és türelmetlenül várt amíg betöltött a program, majd rögtön azt a videót indította el ami a kedvenc dala volt, a képernyõt nézve és a slágert dúdolva lassan simogatta le magáról a ruha darabokat. Puhán érkezett meg az ágy selymére immár teljesen csupaszon, lassan simította végig minden porcikáját, elképzelve, hogy a másik közben õt nézi. Megkereste az erogén zónáit azokat finoman simogatva, egyre közelebb irányította magát, a gyönyör felé. De nem, még nem akarta, hogy elragadja a vanília illatú mámor, lassított a tempón, nem ért még a legkényesebb testrészéhez, ami szinte könyörgött az érintésért, ki akart tartani. Ahogy lassult a légvétele, úgy kezdte újra a cirógatást, apránként simogatva a leginkább izgató helyeket. Keze határozottan markol rá férfiasságára, ujjai gyengéden nyitották meg bejáratát. Saját magának táncolt most, õ szabta meg a ritmust, de az imádott hang ott volt elkísérte egészen a végéig. Lihegve fürdött nedveiben, és érezte ez nem elég, messze nem az. Kell neki, magában akarja érezni.

Ráérõsen kelt fel az ágyból, megmutatva testét a holdnak. Készülõdnie kell, ha ma is meg akarja kapni, azt a parányi kis szeletet belõle. Igaz hamis vágyakat adott neki cserébe, de ez kellett, hogy elérje célját.

Ruki tündér volt egyedül ebben a világban, magányosan figyelte az embereket, amíg meg nem látta õt. Elõször egy elektronikai áruház bõséges tv kínálatáról nézett rá, majd addig nyomozott, amíg ki nem derítette, hogy Miku; mert így hívták az embert, egy híres énekes. Utána már láthatta õt élõben a színpadon, de az még mindig nem volt elég, közelébe férkõzött, megtudta hol lakik, és idõrõl idõre meglátogatta. Delejt bocsátott rá, és együtt élték meg a hamis álmokat. Eleinte csak a testiség dominált, majd más is jelentkezett, nem merte eddig szerelemnek hívni, de talán nevezhetjük annak is. Próbált elszakadni, de nem ment, ezért mindig visszajárt, kellett neki, mint egy drogosnak a napi lövés.  Néha azt kívánta bárcsak történne valami, ami felfedhetné az igazi valóját, tudta nem sokáig tartható ez az állapot, valaminek történnie kell.

Különös gonddal készülõdött az estére, mint aki sejti, hogy ma megváltozik minden. Lassan közelítette meg a lakást, megbûvölte a zárat, így simán bejutott. Ráérõsen körbesétált, kereste az új dolgokat, amik elõzõ alkalommal nem voltak ott. Talált új ruhákat, egy filmet, és könyveket, mangákat. Amíg várakozott olvasgatott kicsit, majd amint kattant a zár, lassú dúdolásba kezdett. Ezt a dalt neki írta, benne volt minden tudatos, és tudattalan vágya, ez a dal irányította Mikut, ez vitte el Ruki álomvilágába, ahol általában forrón szeretkeztek.

Most is így volt a dal hatására, a közömbös arcú barna hajú férfi ajkai lassan mosolyra húzódtak, és Ruki felé lépve, rögtön megérintette a másikat. Vad csókolózásba kezdtek, de a kezeik mintegy ezzel ellentétet alkotva lassan simogatták a másikat, ahol érték.

Miku nehezen zihálva távolodott el a másiktól, és gyengéd vadsággal bontotta ki a ruhákból.

- Olyan szép vagy. Nekem van a legszebb szeretõm – súgta a szoba csöndjébe.

- Annyira akarlak, de néha félek, hogy összetörlek.

Ruki csak csendesen mosolygott, és elûzve a másik félelmét, felemelte hamis szeretõje kezét, és a mutató ujját bekapva finoman szívogatni kezdte. A gyûrût a nyáltól síkos felületen finoman húzogatni kezdte, és élvezettel hallgatta, ahogy a másik légvételei felgyorsulnak.

Miku türelmetlenül húzta el a kezét, és Ruki karját megfogva irányította a kanapé felé.

Amint maga alatt érezte a bútort, engedelmesen hagyta, hogy a tünde megszabadítsa a felsõjétõl. Izgatott hangok hagyták el ajkait, amikor a másik kis kavicsokká szopogatta a mellbimbóit. Kuncogva nevetett bele az alig érintésekbe, amelyek bebarangolták a karjait, körbe rajzolták a száját, ami után megkapta a másik forró nyelvét. Élvezettel fogadta a letámadást, és hagyta, hogy a kistermetû férfi irányítson. Hatalmasat nyögött, amikor az az ügyes száj a fülét célozta meg, teljesen odáig volt, ahogy szopogatta a cimpáját. Nem is tudta, hogy ott is érzékeny, úgy érezte ez a titokzatos valaki újra gyúrta a testét, meglepõ helyekre pakolva az erogén zónáit. Engedelmesen súgta azt a nevet a levegõbe, amit nem tudta honnan vett, csak benne volt az érzés, hogy így hívják a másikat.

- Ruki, Ruki – kántálta, amikor az ismeretlen ismerõs megszabadította a boxerétõl, és férfiasságát a szájába véve, újabb tûz hullámot zúdított rá.

Akart adni õ is, de nem engedték, ez az egész érte volt. Elakadt a lélegzete, amikor végig nézte azt a szemérmetlen mûsort, ahogy a barna hajú ismeretlen, elõkészíti magát neki. Parázsló, és füstös tekintete végig az övébe mélyedt, miközben meglovagolta a saját ujjait, egyáltalán nem szégyenkezve hangos kiáltásai miatt. Ahogy elégnek érezte, rögtön az ölébe mászott, és teljesen befogadva õt, közösen kezdtek ringani. A szerelem illatától elnehezült szoba forgott körülöttük, a kiáltások mintha megfestették volna a levegõt. Miku senkivel nem érezte ezt, olyan volt mint egy varázslat. Mintha mágia rezgett volna köztük, és ott volt végig a dal, az ének, ami néha észrevétlenül megbújt a háttérben, de volt amikor felerõsödött, és szinte irányította mozdulataikat. Ahogy elérték a csúcspontot a hangok szebben csilingeltek, és mintha tûzijáték szikrái pattogtak volna a szemhéja mögött.

Mindketten pihegtek, egymást el nem engedve. Finoman csúszott ki a másikból, és húzta magukat fekvõ helyzetbe. Annyira jól érezte magát, olyan tökéletesen elégedettnek, örömében nyújtózkodni kezdett, ahogy hátra nyújtotta kezeit, lelökte a kanapé melletti kis asztalon álló bögrét. A hangos csattanás, felriasztotta a kis barna hajút, a dúdolás megszûnt, és õ mintha álomból ébredt volna nézett körbe. Ámulva figyelte a rajta fekvõ hegyes fülû, lila szemû törékenységet. Aki bánatos szerelmes tekintettel fürkészte, majd gyorsan felpattant, és sebtében elkezdte összeszedegetni a ruháit.

- Ruki! – nem tudta honnan tudja a nevét, csak érezte, hogy így hívják.

A tünde megtorpant, nem mert szólni, csak fájt a szíve nem jöhet többet, képességét használva többé nem lehetnek együtt.

Gyorsan kapkodta a dolgait, és rángatta magára a legszükségesebbeket.

- Ne menj el. – hallotta meg a halk hangot.

Bárhogy is kérte a másik nem maradhat, mert most meglepõdött, és lehet, hogy nem haragszik, de késõbb biztos fog. Gyorsan az erkély felé rohant, és hirtelen vetette magát a mélybe, most mindennél jobban kellett az a megtisztulás.

Miku riadtan futott utána, és próbálta elkapni, de nem sikerül, döbbent hangot hallatott, ahogy látta, hogy a másik leugrik. Kirohant, és szemeivel kereste, arra számított, hogy egy véres testet lát a járdán. De semmi, az emberek ugyanúgy jöttek mentek, mint eddig.

Lassan ballagott vissza a lakásba, többször is körbe nézett, nem hitte el az egészet. De a kellemes zsibongás a testébe, az illatok, mind- mind meggyõzték, hogy ez tényleg megtörtént. Fáradtan szusszanva hanyatlott le a kanapéra, ami mementóul szolgált, az elõbbi szenvedélynek. Úgy nézte a szobát, mint valami idegen helyet. Ki volt itt az elõbb, és egyáltalán megtörtént ez az egész? Ahogy bámészkodott, valami csillant a tv elõtt, odasétált, és egy nyakláncot fedezett fel, ismeretlen szimbólum volt, és számára érthetetlen jelek voltak belevésve. Elég réginek látszott, és olyan tárgynak, amit nem hagynak csak el úgy, keresni fogja, visszajön. Õ pedig itt lesz, és válaszolni fog minden kérdésére.

Megnyugodva ereszkedett vissza elõbbi helyére, tudta bármennyit is kell várni, egyszer választ fog kapni.