Remélem, élvezhető lesz.

5. Összecsapások 

 A sárkányom a béka felé indul, aki hirtelen felugrik. Naruto visítva kapaszkodik meg a békában, esze ágában sincs irányítani Gamabuntát.

 Én csak gondolatban szólok néha Kumbához. Már annyira össze vagyunk kapcsolódva, hogy elég néha egy gondolat, hogy értsük egymást. Tudom, hogy Kumbához nagy erő kell, mert ha megmakacsolja magát, akkor senki nem tudja rávenni, hogy azt csinálja, amit az idézője kér.

 Tanulmányozom Gamabuntát és Narutót. A fiú nagyon tapasztalatlan, Gamabunta a maga módján próbálja rávenni az aktív szerepre.

 „A fiú nem képes irányítani őt.”

 „Tudom. Indulj Naruto felé, próbáld elragadni.”

 Kumba elindul a fiú felé. Normál esetben ilyenkor az ellenfél parancsot ad az állatának, hogy ugorjon félre, de Naruto bepánikol, és felvisít. Összehúzza magát, ezért elengedi Gamabuntát, aki azonnal ledobja magáról.

 Ez az összecsapás nem tartott sokáig. Kumba óvatosan letesz a földre, én meg a kezem nyújtom a fiúnak.

 - Szép volt. De próbálj összpontosítani – mondom halkan.

 Naruto felnéz rám, ellöki a kezem, és felpattan. Nekem is támadna, ha Sasuke nem ragadná meg a karját.

 - Higgadj le – mondja halkan.

 - Teme! Ki akarom nyírni ezt a csajt!

 Mielőtt válaszolna bármelyikünk is, Kakashi lép közbe.

 - Tiarának igaza volt. Meg kell tanulnod összpontosítani, Naruto. Tiara, úgy látom, nálatok megvan az összhang.

 - Természetesen – felelem unottan.

 - Még egyszer! – utasít minket Kakashi.

 Beletörődve sóhajtok egyet és felpattanok a sárkányom fejére. Már készülnék támadni, mikor valahonnan egy kunai hasítja át a levegőt, és a karomba áll.

 Nem kiáltok fel, de Kumba megérzi a vérem szagát és a vele járó fájdalmat.

 - Kakashi! Vidd el a kölyköket – üvölti a sárkányom, majd Gamabuntának kiált pár szót.

 Még egy kunai repül felém, és ha nem mozdulok odébb, a szívembe fúródott volna.

 - Kumba, repülj! – utasítom a sárkányomat, aki azonnal a levegőbe repül, és onnan néz le.

 Senkit nem látunk, ezért lentebb ereszkedünk. Gamabunta a kunai repüléséből következtetve indul el valamerre.

 Egy újabb kunai repül felém, ez combon talál.

 Időm sincs felfogni, mi történik, egy maszkos férfi pattan fel a sárkányomra, két kezében egy-egy katana. Villámgyors mozdulatokat tesz, az egyik penge a hasamat vágja meg, a másik az arcomat.

 Próbálok védekezni, de nem tudok, Kumba le akarja dobni a férfit, de akkor azt kockáztatná, én is leesek.

 „Csakrát a lábba! Megfordulok.”

 Engedelmeskedek, és amennyire erőm engedi, csakrám egy részét a lábamba áramoltatva Kumba hátához tapasztom magam. Kumba megérzi ezt, és azonnal fordul. A ninja erre nem számít, és közel harminc méterről zuhan a halálba.

 Kumba visszafordul, leereszkedünk, Gamabunta harcol éppen valakivel. Megtalálhatta a forrást. Kakashi pattan a sárkányom hátára.

 - Kakashi, vidd el a lányt is. Megsérült.

 - Jól vagyok, tudok harcolni! – tiltakozok.

 - Nem tudsz – feleli Kakashi.

 - De tudok!

 A férfi válaszul megmarkolja sérült karomat, ami belőlem egy soha nem hallatott fájdalom kiáltást csal ki. Könnyek szöknek a szemembe, és hagyom, hogy Kakashi ölbe kapjon. Mire a földre érünk, kezd sötétedni előttem a világ. Homályosan látom, hogy Kumba megvadulva felüvölt, bennem feltör a védelmi ösztön. Kezem a sárkányom felé nyújtom.

 - Kumba – suttogom. – Meg kell őt védenem.

 És azzal sötétség borul rám.