Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Karácsonyi novellapályázat
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

SeJanna 14. Idegenre hazatérni
Korhatár: -
Műfaj: Yuri
Kategória: Nem anime
Feltöltő: VsRealm
Feltöltve: 2017. 07. 15. 17:33:47
Megtekintve: 11 db
Kritikák: 0 db

Janna megértő volt Sejuani vadászatával kapcsolatban, és türelmes, hiszen végtelenül sok időt és szabadságot kapott ő maga is úrasszonyától. Elhessegetni azonban a rosszérzést azzal kapcsolatban képtelen volt, mint, ahogy a gyanút sem tudta elnyomni a lelkében, mikor a nagy rivális, Ash megjelent aznap délidő tájt a tábornál, meghallgatást kérve.

Természetesen kapott. A szélmágus nem volt holmi kétes haragokat tartó barbár, mindig is hajlott az íjász törzsekkel való megegyezésre, ámbár elfogadta úrasszonyának kivételesen makacs ellenkezését a dologgal kapcsolatban.

A beszélgetés könnyen folyt, ám a városban, politikában felnövő nő semmi perc alatt kiszagolta a kevésbé jól rejtegetett hátsó szándékok létét, ugyan pontos eredetüket nem. Túl óvatosak voltak a válaszok, kalkuláltak a mozdulatok. Utolsó lélegzetvételként ajánlotta fel a lassan közelgő vacsorát Ashnek, aki volt olyan pimasz, és nem utasította vissza a lehetőséget. Még lelkesnek is tűnt, hogy élhet vele.

            Ekkor érkezett meg Sejuani. Bristle különösen mogorva tempóban léptetett, sokat horkantva a vendég hátasa és a kivilágított sátor felé. Szinkronban uralkodott el a frissen érkezőkön a feszültség. A Tél Haragja jobban álcázta indulatait.

Összeráncolt szemöldökkel és szorított ajkakkal nyitotta, majd csukta a jurta szárnyait, csak, hogy a feleségével enyelgő riválist találjon odabenn. A légkör azonnal megfagyott, egy aggódó és egy ellenséges pillantás kíséretében ezzel Sej tökéletesen elégedett volt. De nem hagyta, hogy ez megmutatkozzon rajta. Merev arccal fogadta hitvese üdvözlését és csókját, ahogy eredménytelenül várta Ash tisztelettételét. Szemmel láthatóan az íjász tisztában volt a közelmúlt eseményeivel, de az is érezhető volt, hogy Janna még nem.

„Takarodj a házamból.” morogta Sej, egyébként kősziklaként meredve uralva a teret, de csak egy pimasz mosolyt kapott válaszul. „Nem látunk szívesen.” folytatta hát, nyomatékosítva az üzenetet, de csak vigyorra váltott a kifejezés Ash arcán.

„Ejnye, te biztosan nem, de szépséges Janna talán máshogy látja a dolgot?” A szavakkal mindig is jobban bánt, és nem is átallott élni ezzel. Mindenki úgy, ahogy megadatott. „Mi lenne, ha megkérdeznénk őt is?” A szemtelen szavak szemrebbenés nélkül kaptak választ.

            „Elég volt! Mindkettőtökből. Ash, csak, mert lefeküdtem veled, még nem vagy itt senki. És Sej, én erős úrasszonyom, ha vendégünk van, hát ne gorombáskodj!” teremtette le a marakodókat Janna, a sátorba behallatszott a kint erősödő szél. Mindkét freljordi nő arca égett és piroslott, habár meglehet, más és más okokból. Legalább csendben voltak, ez pedig győzelem volt a zauni varázsló számára.

„Nem fogom meggondolni magam. Nem fogunk egyezkedni.” Ám Sej hiába kötötte az ebet a karóhoz, a szélmágus békítő természetét nem tudta kizökkenteni. Janna a harcos kissé gyengébben mozgó bal kezét megragadta, a leginkább kanapéhoz hasonlító ülő alkalmatossághoz húzta, hogy oda leülve az erős alakba dőlhessen, s úgy nézzen fel a sebhely karcolta arcra. A fegyverforgatástól edzett test azonban továbbra is teljesen feszült maradt, semmit sem lazult a közelségtől. A szelek úrnőjében kezdett feszültség és gyanú bugyogni, és, habár nem akart gondolni rá, mégis rágta belülről.

„Ash, bármely kellemes a társaságod, attól tartok, most nem alkalmas az idő rá, hogy itt légy.” Állt fel, és hagyta ott kemény tekintetű hitvesét, hogy felemelje a sátor ajtaját a kéretlen vendég előtt. „Kérlek, máskor is így térj be, majd megint legalább fél év múlva. Gyáván. Mikor tudod, hogy Freljord úrasszonya távol van.” Az indulatos ráolvasás megtette hatását és Janna fáradt sóhajjal fordult végül Sejuanihoz.

            „Miért jött ide?” de Sej figyelmen kívül hagyta a kérdést, inkább fájós vállát mozgatta. Katarina nem volt orvos, csak a legjobb orvgyilkos, a pengék úrnője. A legjobb szándékkal ügyeskedett, valamint Riven ismeretei a gyógynövények terén sokat segítettek, a profi kötözés pedig szinte ignorálhatóvá tette a fájdalmat. Szinte.

Az északi nő lassan kezdett megszabadulni vastag, felső, szigetelő ruháitól, Janna pedig bort és harapnivalót hozatott, elfoglalta magát, tiszteletben tartva a csendes kérést a pillanatnyi magányra.

Lassú, megfontolt kortyok és kósza falatok között mesélte el a történteket Sejuani. Tetszése ellenére volt beismerni a gyengeségét, merthogy ez a kis elüldözés hatalmas fekete foltnak tűnt a becsületén, bár annyira erősen nem vallotta az ehhez hasonló elveket, mint Noxus lakói. Zavarban fogadta az aggódó szavakat és érintéseket, hálás volt a fenntartott távolságért. A legkevésbé arra volt szüksége, hogy még emiatt is aprónak és jelentéktelennek érezze magát.

A testén és szívén eluralkodó gyengeség miatt kedve sem volt harcolni a fürdés mellett erősködő Jannával, hát mire beült a táborra az éjszaka, már tisztán és megtörten feküdt a bundák között.

            „Hatalmas úrasszonyom..” dorombolta Janna, miközben bemászott a meleg takaró alá, hogy odabújjon az egyetlen réteg ruhával öltöztetett izmos alakhoz.

Ugyan Sej elfordította komor tekintetét, mégis, a mágus észrevette a figyelmet, szavakat és érintést bíztató pírt a harcosnő arcán. A szelek úrnője így bátran szabadjára engedte kíváncsiskodó kezét, s érezte ujjai alatt az éppen érintett izmok táncát. Egyetlen, nyaktőbe ejtett csók után Janna teljes figyelmét a simítások által megtett útra fordította. A vászoning engedelmesen csúszott fel a nadrág derekától, lustán felfedve a sebhelyekkel díszített, harccal kidolgozott hasat. Az északi bőrén libabőr kísérte a gyengéd érintést, tetszést jelentő morgás rezegtette meg a széles mellkast.

A szélmágus máskor nem habozott volna egyszerűen kérni bármit, ám ezúttal úgy látta, bölcsebb, ha maga harcol meg a színezett szövettel. Együttérző fájdalommal sóhajtott, mikor szeme elé került a friss seb; szépen ellátott volt, a gyógyulás kezdetleges jeleivel. Óvatos, puha puszikkal hintette a forróbb területet, nyugtatólag suttogott, bizalmas szavakkal meg-megszakítva a csókáradatot.

            Sejuaniba lassan tért vissza az önbizalom és az erő, de azon a tisztaegű, csillagfényes éjszakán kezdődött el.



© Copyright 2009-2017. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).