|
A tavaszt Sejuani már érezte csontjaiban, no nem, mintha bárki tájidegen egyet tudott volna érteni vele ott fenn, északon. Ez volt a Samhain utáni első nagyobb utazás, amit tervezett az északi. Kiváltképp, hogy ismeretlen ismerős társasághoz
A vörös, fekete és arany zászlók messze hivalkodtak a horizonton, az már látott offenzívás hadosztály zöldje pedig sokkal szerényebben mutatkozott, alik fél mérföldes távolságból először.
Habár a törzsfőnöknő messze nem volt idegen a nyugati, noxusi erőknek, mégis minden egyes alkalommal feszengve ügetett a tábor felé. A rangosoknak járó tisztelettel üdvözölték, békésen utat adtak neki, mindazonáltal a gyanakvó pillantásokat nem rejtették véka alá. A központi sátor vastag leplei közül ezüsthajú nő lépett elő, hogy köszöntse a megbecsült harcosnőt. Ami azonban ismeretlen volt a vendégnek, a második házigazdaként érkező, vöröshajú lány. Sejuani nagy lendülettel s masszív, nyolcvan kilós izmos alkatával lehuppant a nyeregről, hogy főhajtással üdvözölhesse az elébe érkező birtokháborítókat.
Riven alacsony, izmos nő volt, komor udvariassággal, ami a formális találkozókat illeti. Az az állarc azonban keveseknek levetetik. Sejuani ezen kivételesek közé tarozott.
A kölcsönös bizalom hosszadalmas csatározások, könyörtelen viadalok, kínos tárgyalások, kényszeredett kompromisszumok eredménye volt, melyben fellelhető azért némi rokonszenv és szimpátia. Az északinak tehát helye volt az asztalnál, kortya a kehelynél, étele a tálnál. De nem fogadta el ezeket, csak mereven mérte fel a harmadikat.
A két, masszív alkatú nővel ellentétben Katarina a bőr és bunda helyett kikészített, szabott, festett szöveteket részesített előnyben, aminek javára szolgált az esztétika és praktikum, viszont ellene a kirívóság. A DuCouteau család tagja azonban aligha horhatott annál kevkevesebbet. A jádéhez hű színben csillogó írisz fél percig nnyugodtakott egy ponton; pimaszul mérve az imént érkező idegent táncoltak, majd egy kis mosoly kíséretében martak bele a jellegzetes, hűvösnek tetsző szemekbe.
Sejuanit nem zavarta a pillanatni hatásszünet, ami a bemutatást előzte meg, habár nyilván annak jelentősége volt. Felmérte inkább az adódó környezetet és társaságot: a sátor szerény volt, csak a szükséges felszereléssel, egyedül az ágy mutatott a szimpla hadseregi szabványnál nagyobb komfortot. Riven vastag, durva szövetköpenye alatt a korábban már próbált, viselőjére oly' jellemző nehéz páncélelemek lapultak. A kardforgató látható fegyvert nem viselt, haját a hideg ellen leengedve hordta, de gyakrakran túrt ujjaival a születése óta hófehér fürtök közé. A harmadik nő, mimt kiderült, Katarina, egészen különleges aurával uralta a puritán teret. Szemlátomást drága, rá szabott ruhák ízléses hivalkodással kacérkodtak, kidolgozott bőrök és az itt-ott kivillanó minőségi fegyverek szinte kacsintottak a gyér gyertyafényben. A Sejuani által közepes hosszúra saccolt vörös haj hanyag kontyba volt kötve, tiszta rálátást nyújtva a bal szemet kiemelő sebhelynek, a karcsú nyakat ölelő láncnak s az azon függő egyszerű, egyenlő szárú keresztnek. Északi ősrúnák. Érdekes..
A házigazta diszkrét torokköszörüléssel jelezte a méregetésre szánt idő végét. Kényelmesen helyet foglalt a süllyesztett asztal egy hosszabb oldalán és intett sebhelyes arcú, ámbár így is igen vonzó kedvesének. Az, hosszú napok óta először, kicsalt egy őszinte mosolyt a barbárból. Hangosan huppanva maga is helyet foglalt.
Riven bort töltött mindenkinek, "Kat, kérlek.." mondatával sikeresen maga mellé csábítva az orvgyilkost. "Sej, értsd meg, egyre nehezebb visszatartani a kart egy északi offenzíva ideájától." A durva, reszelős hang egyenesen a közepébe vágott, a lélekbe látó, vörös szemek ezúttal a félig teli kupába merültek. "Minden évben eljössz. És minden évben eléred, hogy ne kelljen maradnod." volt a válasz, amit egyszerű, kényelmes csenddel párosírtott kortyolgatás követett.
Habár Katarinának idegen volt a hely és a társaság, mégis hamar realizálta a felső vezetés által erőltetett kellemetlen nyomást. Tisztában volt a noxusi taktika minden csínjával-bínjával, így azt is tudta, hogy "Freljord egyesítésre való törekvésetek túlon túl jó lehetőséget nyújt egy kívülről érkező, hirtelen offenzívának.". A meglepett szemek Sejuani részéről lassan tiszteletbe átbukó kétkedést tükröztek. Riven kerülte a pillantását. Bizonyosan zavarban volt. Hatalmas volt, de nem a legnagyobb. Végső soron sehonnaniból kapitányig felemelkedni is óriási erőfeszítés árán lehetett, mégis, noxusban volt lehetőség. Mindennek ellenére jócskán voltak még rangban felette, ha másban nem is. "Akkor megerősítjük a határokat. Rendezünk egy vadászatot. Ti pedig mentek jelenteni." csapott az asztalra a megtermett nő, Katarinának pedig imponált ez a lobbanékony, dinamikus erő, ami a freljordiban lakozott, hát megjutalmazta egy ragadozóvigyorral.
Sejuani egész nagy részben komolyan gondolta a dolgot: egy jó, izgalmas hajsza hiányzott már a tél szürkeségében, friss hús az asztalra pedig sosem árt. "Nem létező határvédelemmel nem tudok elszámolni a jelentésben." kapta a kiábrándító választ. "Ha ,egvívunk, azzal csak el tudsz számolni?" vágta rá, mire Katarina kacaja zökkentette ki. "Talán holtan akarsz visszatérni a te csalfa kis asszonykádhoz, barbár barátom?" még egy szemtelen kacsintást is kapott.
Ami elég, az elég. Felpattant ültéből, hogy indulatainak teret adjon, de az orvgyilkos fürgébb volt, s egy míves kés már a markában pihent, fél úton, dobásra emelve. Riven keze által megfagyasztva a mozdulatban. Az a fruska mágis van olyan veszéjes, mint amilyennek látazik. Végtére is, valamivel kiérdemelte a társaságát.
Riven nyugalma könnyedén adaptálódott a heves vérű hitvesére, csakhamar elmulasztva a konfrontáció lehetőségét. Megköszörülte a torkát, hogy figyelmet kapjon. "Okoztunk egymásnak ezer meg egy sebet. Nem vezet még néhány innen már sehova." Morogta, majd körbehordozta súlyos pillantását mindkét félen "Ha méltóztatnátok..." azzal a két szavával békét teremtett. "Holnap vadászunk. Vagy, mikor jó lesz rá az idő. Ha pedig olyat látok, ami méltó említésre, azt biztosan megejtem következő holdtöltekor, a jelentésben." szögezte le, ahogy játékos mosoly suhant át napbarnított acán.
Katarina átlátta, miféle kapcsolat van a két jókötésű nő közt, de nem ismerte a történetét. Izgalmas, gondolta. Kihívás, érezte. Márpedig nála jobban senki nem szerette a kihívásokat.
|
