Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

SeJanna 07. A vihar szíve
Korhatár: 12+
Műfaj: Yuri
Kategória: Nem anime
Feltöltő: VsRealm
Feltöltve: 2017. 05. 25. 21:16:37
Megtekintve: 524 db
Kritikák: 0 db

A biztos jelekkel beköszönő ősz meghozta az utolsó hadjáratokat, melyeken maga Janna is részt vett. Mikor gyermekként az utcán élve először találkozott erőszakkal, felfedezte magában a mágiát és rekordidő alatt elsajátította a szél elemnek uralmát. Mikor felnőttként, a biztos városból kilépve először találkozott a frontvonal borzalmaival, megtalálta a világban az oly’ ritka bizalmat; meglátta katonái szemében, megérezte úrasszonya gesztusaiban, észrevette saját lelkében. Hiába nem tulajdonított korábban ennek túl nagy szerepet, akkor, mikor egyetlen mozdulatára messze a céltól landolt a nyílvesszők fellege és hálás-lelkes kiáltásban zúgott fel a zászlaja alatt vonuló sereg, akkor mégis lételemmé vált a mágus számára. Kereste, mikor reggel gyülekeztek a tűz körül, leste, mikor felsorakoztak Freljord nagyságáért harcolva, sóvárogta, mikor végre kettesben lehetett az északi nővel esténként és azokba a pimaszul csillogó szemekbe merülve hallgathatta a következő lépésekre vonatkozó ötleteket. Végre érezte, hogy tartozik valahova, hogy számít, hogy van otthona, törzse, családja.

            Sejuani tisztában volt vele, hogy a Janna mennyire szerény, ha képességeiről van szó a közös birodalomért vívott harcokban, vagyis, mikor valójában használja adottságát, nem pedig csak aduászként henceg vele. Az első alkalom, mikor tudatosult benne ez a vonás, egy kínosan jól irányzott nyílvessző hirtelen irányváltása volt, ami ugyancsak nagy valószínűséggel tépte volna ki a harcosnő szívét mintegy két másodperccel később. A Tél Haragja, mikor az éjszaka leszállt és átvették az eget a csillagok, szóba akarta hozni a dolgot, hogy köszönetet mondjon, végtére is ez nagyon is méltó dolog a hálálkodásra – de csak egy lusta legyintést kapott félbeszakított mondandójára válaszul.

Száját szóra nyitotta, majd némán csukta be. Ha valamiről a hitvese nem akart beszélni, azt bölcsebb dolog volt nem erőltetni, és amúgy is… egy másik alkalom valószínűleg adódni fog egy megfelelőbb lehetőség.

Eztán jött a többi, számtalan alkalom, mikor egy sunyin felé hajított fokos vagy dárda tévesztett célt, az ellenséges fegyverek belefagytak a katonák kezébe, a hátsó vonalat deret hozó hideg szél lassította le, és így tovább. A karcsú nő kezéhez olyan hatalom simult, mely alatt megroppantak a vetélytársak és felnyögtek az ellenszegülők, Sejuani szívét pedig büszkeség töltötte el.

            Janna az ütközetek után, ahogy az első alkalommal is, mindig letelepedett a központi tűz mellé, a harcosai közé, úrasszonya mellé és csak hallgatta őket. Hallgatta a dicsekvést, taktikai elemzéseket, hibák javítását és hallotta a hálát is. Hallotta, de nem fogadta el, ahogy visszautasította azt szavakban, csak úgy tárgyakban és különleges élelmiszerben vagy borban. Az egyetlen dolog, amit elfogadott, az Sejuani köpenye vagy bundája volt, amit vállára terített, esetleg köré bugyolált a hideg ellen; az a megtermett északi étele és itala volt a túl sok fűszer ellenére is; az az izmos test közelsége s ölelése volt, ami a földön és jelenben tartotta.

A városi uralkodónő nem szerette megvitatni a csatákban esett sikereit, mert végső soron mind csak eszetlen gyilkolás volt. Rühellte kimondani az esetleges rémtetteket, borzongott a gondolattól, hogy valaki életét elvehette. De szerette hallgatni ezeket az edzett és gyötört embereket, érezni a hálájukat a védelemért, mert tényleg igyekezett ennyiben maradni. Bármennyire kínozták is az utolsó pillanatban kimondott igék, az elkésett mozdulatok, minden pillanatban emelt fővel és újult erővel harcolt tovább és húzta fel a pajzsokat, idézte a szeleket, térítette a nyilakat.

Nagy sóhaj szakadt fel a mellkasából, mély lélegzet a megmentett élőkért és az elbukott holtakért.

            Sejuani megérezte a győztes csatában komor nő indokait, értette azokat. Ő, mint harcos, barátokat vesztett, nem csak katonákat amint számokat jelentenének csupán, törzset veszített, családot hagyott sebesülni, vezetett harcba. Végigsimított jobbján ülő hitvesének hátán, majd átkarolta és magához húzta, hogy felé dőlve bújhasson el egy kicsit a törékeny alak, el a világ baja és gondjai elől. El a véres mezőről odáig üldöző kiáltások és démonok elől.

Lassan a tűz mellett kettesben maradtak. Mindenki, akit nem tartott vissza súlyos sérülés, az zajjal töltötte meg az éjszakát: egy kemény napot ünnepeltek, amit alig éltek túl, egy szebb jövőt, amit talán soha nem látnak meg.

A Tél Haragjának gyengéd csókja magához térítette a megfáradt varázslónőt és egy lassú, de annál őszintébb mosolyt csalt arra a gyönyörű arcra – Sejuani esküdni mert volna, hogy a szíve megállt egy pillanatra, de hát olyat nem tud senki sem elérni, nála nem… nála aztán soha…

            Janna elfogadta a nyakába suttogott javaslatot, miszerint hagyják ott a lángokat és a hangzavart, vonuljanak vissza sátrukba. A jókötésű nő még egyszer ellenőrizte az őrposztokat és a táborhatárt, megleste a sebesültek sátrát, intett az ünneplőknek. Annak ellenére, hogy egyedül ment erre a körre, végig magán érezte a szélmágus tekintetét.

Ahogy nézte a magabiztos léptekkel haladó úrasszonyát a nagyobbacska sátor bejáratának szárnyai közül, Janna elméje túl sok felvetést és kérdést próbált egyszerre futtatni, aminek az eredménye egy óvatos „Mi gyötör?” lett. A varázslónő csak megrázta a fejét és beljebb lépett, hogy csatlakozhasson hozzá Sejuani.

Nem említette a melegséget, amit a szemmel látható törődés váltott ki, hallgatott minden más, gyengéd érzelméről, remélte, hogy betudhatja a korábbi események megrázkódtató hatásainak. Hogy csak szüksége van arra, hogy ne csupán erős és kemény legyen. A puha bundák közé vonó, erős karok nemhogy enyhítettek volna az érzeteken.. a tisztelet, amivel kezelték, a távolság, amit megkapott, a meleg jó éjt csók.. Szép lassan, de megolvasztották a szíve köré felhúzott jégfalakat.

Janna nemsokára a mellette fekvő test szokatlan mozdulatlanságára ébredt. Sejuani jó alvó volt, és, ahogy a Vihar Haragja hamar kitapasztalta, főként az ölelő pózokat alvás közben nehezen adta fel, tehát amúgy sem számolhatott különösebb mocorgással, s mégis felriasztotta rezzenéstelen úrasszonya. „Mi baj?” kérdezte, és már indult közben, hogy egy korty teát töltsön. Választ azonnal ugyan nem kapott, de a korsót mohón megragadták az erős kezek.

            Sejuani fejében örvénylett megannyi kérdés, mellkasában dübörgött a szíve, testében lüktetett a vér. Rövid álmai összezavarták és gonosz dolgokat suttogtak neki. nem kellett volna figyelnie rájuk, ám ő „csak egy csökönyös barbár, egy pogány északi harcos, aki éjszaka dorbézol, nappal meg fegyverrel hadonászik”. A mágus szemei a sátor sötétjében jól láthatóan megvillantak és a könnyebb papirosok, szövetek mind meglebbentek, de a Tél Haragja csak megvakarta a tarkóját és folytatta tovább. „Miért mi? Miért harcolsz és maradsz velünk? Hiszen égbekiáltó hatalmad van, bárki lélegzetét és életét elveheted, akármennyi vihart hozhatsz és esőt üldözhetsz el, falvakat óvhatsz és nyilakat irányíthatsz! Miért vagy akkor itt… velem?”

 

Immár Janna is felült, hogy szembe fordulhasson Sejuanival és azokba a metsző, jégkék szemekbe nézhessen. „Nem mindenki érdemli ki a vihar szövetségét. Nem akárki kaphatja meg a hűségét. És egyáltalán nem sokan remélhetik a szívét.” Bíztató mosolyt villantott az értetlenkedő nőre maga előtt, majd kicsit küzdelmesen lejjebb húzta magához egy csókra, de annak csak árnyékát lehelte a remegő ajkakra.


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).