|
4.fejezet
Csábítás
Azt hittem rosszul hallok. Nem akartam hinni a fülemnek.
- E-ez meg hogy lehet? Hogyhogy egy teljes év?
Légzésem elnehezedett a sokktól,megszorítottam méregzöld nadrágomat,összegyűrve az anyagot,ajkaimat vékony vonallá préseltem. Vetettem egy pillantást a hercegre is. Színtelen ajkai pimasz mosolyra húzódtak,gyönyörű vörös szemeit lehunyta,és sóhajtása mászott hirtelen a csendbe.
- Ez bizony úgy lehet,hogy a két dimenzió között óriási az időszámítás-különbség. Nálatok sokkal hamarabb öregszik mindenki,fel van gyorsulva az idő. Hadd mondjak egy érdekességet,aranyom. Ha én átlépnék a világodba,minden bizonnyal ott helyben elporladna a testem,mivel a te világod természetének törvényei száz-százhúsz évnél többet egyetlen élőlényt sem enged élni. S mivel én kétszázharmicnégy éves vagyok,így a természet úgy venné,hogy megsértettem a törvényt,felborítva a harmóniát. Természetellenesnek számítanék,ezért azonnal megpróbálna elpusztítani,mint a szervezet az idegen testeket vagy baktériumokat.
- Értem. Illetve,még furcsa számomra ez az egész,de nyitottnak kell lenni az új dolgok felé,nem igaz? –összefontam mellkasom előtt a karjaimat,és hátradőltem a székben,lazítva testtartásomon.
A herceg pár pillanatig fürkészte szemeimet,majd lemásolva laza tartásom,ismét sóhajtott.
- Óhajtasz valamit inni?Kiváló vörösborral szolgálhatok.
- Nem,köszönöm.Mellesleg,most mi a terved velem?
- Egyenlőre szeretnélek jobban megismerni.Nagyon érdekes természettel rendelkezel…Eddig bármely nő meglátott,azonnal elolvadt.De te…te más vagy.Ellenálló.-szemei egyre vörösebben izzottak,és megnyalta ajkát.
Óh,ha tudnád,hogy mi az igazság…Bár gondolatolvasó,tiszteletben tartja a kérésem,és nem háborgatja gondolataimat.Legalább is remélem.Merthogy annak a lehetősége is fennáll,hogy már réges-rég kiolvasta minden érzelmem az elmém mélyéről,csak éppen elrejti előlem a felfedezését.És bár elég visszataszító a jelleme,mégis van benne valami titokzatos,ami vonz,mint sötét éjszakán lepkét a fény.
- Ha szeretnéd,körbevezethetlek a kastélyban.-szólalt meg Kurochi némi kedvességgel a hangjában.
- Köszönöm ajánlatodat,de nem fogadhatom most el.Az az igazság,hogy eléggé elfáradtam,és túl sok új dologban volt ma részem.Mondhatni,egy új világot fedeztem fel,és úgy érzem,lesz bőven időm felderíteni,hogy mit is rejtenek falai.-mondtam megfáradt mosollyal arcomon,és hátradőltem székemben.
- Óh, szóval nem fogsz az első adandó alkalommal elmenekülni?-húzta szemtelen mosolyra ajkait, s ez belőlem újfent haragot váltott ki.
- Minek nézel te engem!?Valami félénk nyúlnak,aki nem bír szembenézni egy kis sötétséggel?Természetesen nem fogok elmenekülni.Miért tenném?Imáim végre meghallgattattak,és a kezemre került egy ismeretlen,érdekes kaland,aminek nem vagyok hajlandó hátat fordítani.
- Nem mintha el tudnál menekülni…-rámszegezte vérvörös szemeit, s tekintetét beleégette az enyémbe.Szinte éreztem ahogy a csontomig hatol az ereje.
- E-ezt hogy érted?
- Szépségem,aki ebbe a kastélyba belép,az csak az én engedélyemmel távozhat.-sötét kuncogásától libabőrös lettem.- Én mindenhol ott vagyok,és mindent látok.Pillanatok alatt el tudok jutni a kastély bármely részébe.Azt hiszem a sebességemet nem kell bemutassam.Tehát a szökés innen lehetetlenség.
Enyhe félelem kerített hatalmába,mert lassan kezdtem rájönni,hogy teljesen ki vagyok neki szolgáltatva.És ő ezt valószínűleg kezdetektől fogva így tervezte.De dühöm is csak fokozódott,hisz egyszerűen utáltam a kialakult helyzetet.Nem tarthat fogva!
- Ugyan aranyom,nem tartalak én fogva,csupán meggyőzlek,hogy maradj velem.-az a vigyor…az az elképesztően undorító önelégült vigyor…egyszerűen nem lehetett eltűntetni az arcáról.
- Rendben Kurochi.Nem foglak többször figyelmeztetni,hogy ne járj a gondolataim közt.Tégy amit akarsz.De most,ha megkérhetem nagyságod,esetleg el tudnál vezetni a hálótermembe?Feltételezem nem óhajtod,hogy a kandalló előtt aludjak.-köptem felé a gúnyos hanglajtésű szavakat,megkeményített nézéssel.
- Ó,hová gondolsz, szép hercegnő,hisz te csakis a legjobb minőségű selyem ágyneműt érdemled…egy ilyen kifinomult kisasszonyt csak tejben-vajban lehet fürdetni.-az úrfi felállt,és elegánsan elém lépkedett,majd felém nyújtotta kezét,amit én illetlenül nem fogadtam el.
Elegem volt belőle a mai napra.Kurochi enyhén összehúzta szemöldökét,de egy pillanat múlva ismét ott virított gyönyörű arcán az a sötét és titokzatos mosolya.Felálltam a székről,majd tettem pár lépést az emeletre vezető, széles,elkanyarodó lépcső felé.
- Nos,akkor először esetleg megmutathatnád a fürdőt.Kemény harcban volt részem és nem szeretnék így befeküdni a tiszta ágyba.-mutattam piszkos ruháimra és bőrömre.
- Természetesen.Ha óhajtod,beállhatok segédnek melléd.Megmosnám a hátad…
Az arcátlan!Még ilyen megjegyzéseket is megenged magának.Nagyon a türelmem határait feszegeti…
- Köszönöm,de azt hiszem nem venném nagy hasznát a szolgáltatásaidnak.Hisz te is királyi családból származol,a te hátadat is mások mossák.
Egy pillanatra láttam,ahogy elönti a méreg,hisz a büszkeségébe gázoltam,de hamar letörölte arcáról a dühöt,és semleges arckifejezést vett fel.
- Látom kegyednek eléggé felvágták a nyelvét…semmi gond, szeretem a kihívásokat.Kimondottan élvezem,ha eljátszadozhatok a prédámmal,mielőtt teljesen birtokomba venném…-azzal egy kevély mosolyt felém dobva elindult.
Duzzogva mentem a herceg után,és nagyon reménykedtem benne,hogy mára befejezte a csípkelődést.Egy hosszú folyósóra értünk.A falra rögzített fáklyák maguktól gyulladtak meg,pont úgy,ahogy az előfolyósón történt.Hatalmas ablakok követték egymást,de mindegyik előtt fekete selyemfüggöny díszelgett,útját állva minden fajta fénynek,ami kintről behatolhat.Ahogy haladtunk a szoba felé,nem messze tőlünk,az egyik ablaknál megrezdült a függöny, s egy fiatal férfi lépett ki a selyem mögül.Kicsit elfogott a félelem,de egyben egy kis izgalom is belopta magát a szívembe,hiszen első ránézésre elképesztően jóképű fiatalember állt meg előttünk.Bőre sápadt volt, s szemei ugyan olyan vörösek,akárcsak a hercegé.Haja ébenfekete,rövid,egyenes szálú.Valami azt súgta,hogy ő is vámpír.Arca kimondottan szépnek volt mondható,egyenruháján egyetlen gyűrődés sem éktelenkedett,maga volt a rend és fegyelem.Tökéletes.Kurochi megállt,felé fordult, s a férfi fejet hajtott előtte.
- Mi a gond Yomi,történt valami?-kérdezte Kurochi komolyan.
- Nos,nagyuram,kérem bocsássa meg arcátlanságom.Tudom,hogy megtiltott bármilyen nemű zavarást,de ez fontos.Az angyaloktól kaptunk üzenetet.
Angyalok?Ez mit jelentsen?
- Értem.Még van egy kis elintéznivalóm,utána megyek,és elolvasom.
- Rendben,nagyuram.Óhajtanak valamit a kisasszonnyal?- Nem,köszönjük.Elmehetsz.
Azzal egy szempillantás alatt eltűnt,mintha a falba olvadt volna.
- Ez ki volt?-érdeklődtem a fiatalember után.
- Az inasom,Yomi.Nagyon hűséges,de sokszor hajlamos túlreagálni a dolgokat.
- É-és ő is…-csak a szemem sarkából mertem a hercegre nézni.
Kurochi elengedett egy sötét kuncogást,majd felém fordult,és egy pajkos mosoly kíséretében óvatosan az állam alá nyúlt mutatóujjával.
- Igen, szépségem,ő is vámpír.Táncsak nem kezd tetszést ébreszteni benned a fajtánk?-hangjában ismét ott bújkált egy kis pimaszság,de most inkább játékos incselkedésnek szánta kérdését.
- Ugyan,hová gondol uraságod?-fontam össze mellkasomon a karjaimat- Sokat kell még kegyelmednek és a társaságnak letenni az asztalra,hogy bennem rokonszenvet ébresszenek.-egy hamis orrfelhúzást színleltem,de pusztán azért,hogy belemenjek a játékába.Rájöttem,hogy azzal nem jutok előbbre,ha folyton csak idegeskedek a viselkedése miatt.
- Ó,valóban?És mivel tudnánk elnyerni kegyed bizalmát?-arca vészesen közelített az enyémhez, s én gyorsan kitértem előle.Nem akartam megismételni az előfolyósón történteket.
- Ezen még gondolkoznom kell.Mindenesetre a bizalmat elnyerni időbe telik.
- Efelől semmi kétségem.
- De azért lenne egy kérdésem.
- Parancsolj kisasszony.-biccentett egy elegáns kézmozdulat kíséretében.Hirtelen nem tudtam eldönteni,hogy ez a kifinomultság tényleg ösztönből jön-e neki,vagy csak gúnyból megjátssza magát.
- Nos,nem tudom,ez mennyire tartozik rám,de hallottam,amint az inasod mondott valamit az angyalokról.Ez pontosan mit takar?-emeltem meg szemöldököm kissé.
- Sejtettem,hogy fel fogod tenni ezt a kérdést.A füled nem csalt,tényleg angyalokat említett az inasom.Ebben a világban,bármíly hihetetlen,angyalok is élnek.Ők is olyan varázslények,mint mi,csupán annyi a különbség,hogy ők soha nem öregszenek,és halhatatlanok.
- Ha-halhatatlanok!?-egy másodpercre azt hittem leesik az állam.Ez meg hogy lehetséges?
- Pontosan.Ők egy másik földrészen élnek,hozzájuk csak úgy lehet eljutni,ha felmászol a legmagasabb hegy csúcsára, s a csúcs felett helyezkedik el a Tenshi nevű fellegvár.Azt a hatalmas várat egy felhő tartja,és csak repülve tudsz feljutni oda.
- Elképesztő…-egyszerűen nem találtam szavakat.
- Az egésznek a szépséghibája csupán annyi,hogy a vámpírok és az angyalok hosszú évezredek óta harcban állnak egymással.Még az én nagyapám is harcolt velük,és gondolhatod,hogy az nem mostanában történt.-a herceg lehúnyta szemeit, s ölbe tett kezekkel az ablakhoz sétált.
Látszott rajta,hogy kényes témára tapintottam rá,és fájdalmas emlékeket hoztam benne felszínre.Résnyire elhúzta a függönyt,és percekig csak bámulta az éjszakai világot.Félve ugyan de halkan rákérdeztem:
- Neheztelsz rájuk valamiért?
- Ők…apám és nagyapám gyilkosai.Tudod szépségem,háromezer éve az angyalok és a vámpírok véres háborút vívtak.Abban a háborúban meghalt a nagyapám.Feláldozta magát,hogy nagyanyámat és apámat védje,aki nem sokkal a háború előtt jött a világra.A vámpírok szülés után nagyon gyengék a vérveszteség miatt,így nagyapámnak mindenáron meg kelletett védenie nagyanyámat az angyalok erejétől.És sajnos egy olyan helyzetbe került ahol választásra kényszerült.Vagy feláldozza magát,és akkor a fia és a felesége megmenekülnek,vagy elmenekül,de akkor az angyalok megtalálják apámat és megölik.Nem volt kérdés,melyik utat választotta.-fejét lehajtotta,kezei ökölbe szorultak.Nagyon intenzíven térhettek vissza neki az emlékek.- Aztán kétszázharminc évvel ezelőtt…egy újabb háború vette kezdetét.Akkor az angyalok körbevették anyámat és apámat,anyám a halálba menekült,apám viszont harcolt velük,amíg az ereje bírta,de végül elkapták,és könyörtelenül kivégezték.Engem a kastély pincéjében rejtettek el,és egy erős pecséttel lezárták a szobát,így az angyalok nem találtak meg.Mindkét háború döntetlenül végződött,a mai napig sem tudjuk eldönteni,hogy mely faj erősebb.-történetét úgy mesélte,hogy egyszer sem pillantott rám,csak meredten bámult ki az ablakon a semmibe,feszülten,zaklatottan.
Furcsa volt őt így látni,hogy bár csak egy pár percig,de nem volt teljesen ura az indulatainak.Nagy gyűlöletet táplálhat a szívében az angyalok iránt…Ami viszont engem illet,óriási kíváncsiság bontogatta szárnyait mellkasomban.Látni akartam ezeket az isteni teremtményeket.A saját világomban hallottam már az angyalokról,hisz a népem nagy része hozzájuk imádkozott,de hogy élőben legyen lehetőségem látni őket és beszélni velük…legvadabb álmaimban sem mertem ilyesmire gondolni.
- Nagyon sajnálom,hogy ilyen szörnyűségeken kellett keresztülmenj.-hajtottam le a fejem részvéttel.
- Ó,ugyan,kisasszony.Az a múlt.Bár szerintem még korai az ilyesfajta témák kibontakoztatása.Majd ha eljön az ideje,mindent részletesen megtudsz a múltban történtekről.Most viszont egyenlőre elvezetlek a szobádba,ahogy megígértem.-kinyújtotta felém a kezét s ezúttal elfogadtam.
Őszintén szólva eme történet egy kis sajnálatot ébresztett bennem a herceg iránt,és valahogy nem szerettem volna tovább tiszteletlen lenni vele,csak azért,mert néha illetlen.Keze hideg volt,de bőre annál selymesebb.Mintha a legjobb minőségű selymet cirógatnám,olyan volt kezének érintése.Nagyon érdekes.A folyósó legvégén kezdett kirajzolódni egy szépen faragott ajtó,vörös virágok domborultak a fekete fán,amik sötétzöld csiga indákkal voltak összekötve.A kilincs színarany,és már messziről csillogott.Mikor az ajtó elé értünk,Kurochi megállt,és felém fordult.
- Mikor megérkeztél a kastélyba, szóltam a szolgáknak,hogy takarítsák ki ezt a szobát,és készítsék elő neked.Úgyhogy nem kell aggódj a por és pókháló miatt.-mosolya ezúttal bohókás volt,látszott,hogy most nem gúnyolódni akart,hanem szívéből jött a viccelődés.Tehát annak megfelelően engedtem én is el egy mosolyt.
- Köszönöm,Kurochi.
- Hohó,először szólítottál a nevemen.Minő meglepetés!Táncsak nem kezdesz bizalommal nyitni felém,kisasszony?-a meglepett arckifejezése nagyon átlátszó volt.
- Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket.
Azzal benyitott.Kicsit bennem rekedt a levegő,mikor beléptem,hiszen akkora volt a szoba,mint az én hálószobám kétszer.De nem is ez volt a legszembetűnőbb.A szoba grandiózus erkéllyel rendelkezett, szinte plafonig érő ablakok, saz erkélyajtó előtt halványvörös átlátszó,földig érő függöny díszelgett.Egy terjedelmes franciaágy,a legkiválóbb minőségű fekete selyem ágyneművel borítva, szintén vörös, selyem baldachinnal ellátva,esztétikusan megmunkált bútorok,két faragott éjjeliszekrény az ágy két oldalán,egy vörös bársonnyal borított pamlag a szoba közepén.A szoba sarkában nem messze az erkélyajtótól volt egy emberméretű tükör,aranykeretben,virágokkal díszítve.Mindenről csak úgy sugárzott a kifinomultság, s minden kicsiny részlet szinte mesélt az aprólékos kidolgozásáról.Gyönyörű volt.
- Hogy tetszik,hercegnő?Megfelel az elvárásaidnak?-hallottam a herceg hangját a hátam mögül.
- Ez…gyönyörű…-csak álltam a szoba közepén,és alig találtam szavakat.A látvány egyszerűen mesés volt.
- Hm,örülök hogy tetszik.Gyere,a szoba saját fürdővel rendelkezik.
Kurochi felé fordultam, s ő a szoba másik sarkában lévő ajtóra mutatott.Benyitottam a fürdőbe,és ismét magával ragadott az ámulat.Fekete csempével kirakott,tágas helység,patyolattiszta káddal s még a kagyló is a tengerparton lévőre hasonlított.A csapok színaranyból voltak,a kagyló felett méretes tükör,ami csak elősegítette,hogy a helyet nagynak lássam.Észveszejtő.
- Törölközőt találsz a szekrényben, s a szolgák hoznak neked hálóköntöst és ruhákat,amik sokkal jobban illenek hozzád,mint ezek a rongyok.-csípte meg két ujjal szakadt felsőm elfintorodva.
- Mi bajod a ruháimmal?Csak nem gondoltad,hogy csipkés hercegnői öltözetben fogok felfedező útra indulni!?-háborodtam fel kicsit,látva arckifejezését.
- Meg sem fordult a fejemben.Csupán nem szeretek egy ilyen kifinomult hölgyet rongyokban látni.Akkor kisasszony,engedelmeddel én magadra hagylak,hogy utad fáradalmait és porát lemosd magadról, s ha végeztél és óhajtasz vacsorát,én lent foglak várni a főteremben.-hajolt meg lovagiasan, s azzal magamra hagyott.
Hallottam,ahogy záródott a szoba ajtaja,majd végre ellazulva a folyamatos készenlétből,megengedtem a forró vizet a kádba.Most pont erre van szükségem.Egy nyugtató forró fürdőre.Ahogy szabadultam meg ruháimtól, szemügyre vettem magam a tükörben.A sok izgalomnak és enyhe alultápláltságnak köszönhetően kicsit lefogytam,de oda se neki,idővel visszanyerem eredeti alakomat.Bebújtam a jó meleg vízbe és hagytam hogy gondolataim lecsillapodjanak,majd egyfajta békés álapotba taszítsa tudatom a jótékony gőz…
Fél óra múlva törölközöbe tekerve kijöttem a fürdőből,de az ágy érintetlen volt,csere ruha pedig sehol.Remek.A szakadt ruhát nem vehetem vissza,mert piszkos,és törölközőben sem mehetek ki,mert nem ismerem a kastélyt és nem szeretnék vacsora lenni egyik inasnak sem.Kopogás.
- Tessék!
Egy fiatal gesztenyebarna hajú,vörösszemű szolga lépett be,karján egy halvány lila hálóköntössel és két gyönyörű hercgnői öltözettel.
- Elnézést kisasszony a várakozásért,gondok akadtak az inasok között,és nem tudtam időben szabadulni.-hajolt meg tisztelettudóan,és az ágyhoz sétálva letette a ruhákat.
- S-semmi gond…-minden mozdulatát fürkésztem,mert bár Kurochi mindenkinek megtiltotta,hogy hozzám nyúljanak,mégsem bízhattam teljesen a szavaiban.Nem tudhatom,milyen az,ha egy vámpír elveszti a fejét.A fiú ahogy felegyenesedett,rámszegezte tekintetét,és hosszú másodpercekig csak ámult.
- Hát tényleg igaz…-szólalt meg halkan, s vörös szemei izzani kezdtek.
- M-mi igaz?...-engem már a félelem marka szorongatott.
- Azt pletykálták a szolgák,hogy urunk most fogta ki a legínycsiklandozóbb falatot mind közül…csak azon csodálkozok,hogy honnan van urunknak ennyi önuralma,hogy még nem vájta bele fogait abba a gyönyörű hamvas bőrébe…
- E-ezt mire véljem…!?-háborodtam fel kijelentésén.
- Hm…majd megtudja kisasszony…-húzta sötét vigyorra száját- Engedelmével.-azzal eltűnt a szemem elől.
Nem tudtam mit kezdeni a szolga viselkedésével.Felvettem a hálóinget,rá a köntöst,és megindultam a főterem felé.Útközben figyeltem minden függönyt,nehogy hirtelen egy inas vagy egy szolga kilépjen a selyem mögül,és rám támadjon,de hála az égnek biztonságban eljutottam a lépcsőig.Mikor leértem,a terem hangulata gyökeresen megváltozott,egy egészen otthonos és titokzatos színt öltött magára.Az asztal megterítve mindenféle finomsággal,minőségi vörösbor,arany étkészlet és vérvörös szatén asztalterítő.Kezdett olyan érzésem lenni,hogy Kurochi túlzásba viszi a minőséget és kifinomultságot.Az asztalon égő gyertyák elegáns kinézetet kölcsönöztek,és valahogy még érdekesebbé és egy kicsit romantikussá alakították a helyzetet.Kurochi a székben ült,háttal nekem,de biztos hallhatta lépteimet,mert mikor az asztalhoz értem,felállt,felém fordult,és meghajolt.Fekete selyem köpenyén gyönyörű táncot lejtett a kandalló tüze, s haja szinte egybeolvadt a drága anyaggal.Egyszerűen gyönyörű.
- Reméltem,hogy eljösz,és nem maradsz a szobádban éhen.-húzta mosolyra száját.
- Úgy gondolom eleget koplaltam.-azzal megindultam az asztal másik végéhez,és helyet foglaltam.Ahogy végignéztem a terítéken,mindenfajta étel fel volt szolgálva,húsoktol elkezdve párolt zöldségen keresztül a felfújtakig.Kurochi leült,és kezét elegánsan kinyújtotta.
- Parancsolj, jó étvágyat.
- Viszont kívánom.-mondtam, s abban a pillanatban megjelent mellettem egy vöröshajú felszolgáló fiú.Ő is vörös szemek tulajdonosa…itt mindenki vámpír?
- Igen aranyom,ebben a kastélyban minden élőlény vámpír.-szólt a herceg,míg az ő oldalán is megjelent egy inas és egy jókora hússzeletet rakott a tányérjára.
Összeszorítva fogsorom álltam meg a felháborodott kiabálást,hisz ismét a gondolataim közt jár,de mivel nem tudok védekezni ellene,így kénytelen vagyok elfogadni.
- Mit óhajt a kisasszony?-kérdezte a vöröske.
- Kérek én is egy szelet húst rizskörettel.
- Azonnal.
Míg a felszolgáló szedte nekem az ennivalót,addig Kurochi megfogta borospoharát, s megemelve szólt fennhangon:
- Igyunk az egészségedre,és hogy épségben eljutottál csodás világunkba!
Valahogy elkerülte a figyelmemet,de valamikor az inas tölthetett az én poharamba is,és mivel nem akartam tiszteletlen lenni,én is magasba emeltem poharam.
- Egészségünkre!
Azt ugyan nem figyeltem meg,hogy a bornak különös állaga van, s mikor nagyot kortyoltam poharamból,már késő volt.Abban a szent másodpercben,mikor megéreztem a fémes ízt,kiköptem az egészet a csempére,és köhögőrohamom támadt.
- M-mi ez?Te szórakozol velem!?-förmedtem a hercegre,aki csak székében üldögélve kuncogott a reakciómon.- Ez vér!
- Ugyan ugyan drágaságom,azt ne mondd,hogy ennyire undorítónak találod az ország legjobb minőségű vérét…hisz számíthattál ilyesmire,hogy előbb-utóbb megkóstoltatom veled…-hátamon futkosott a hideg tekintetétől ami már-már eszelősbe csapott át- mellesleg…büszkének kéne lenned…hiszen ellenséged vérét ittad.-szeme olyan mértékben kezdett izzani,hogy egy pillanatra átfutott az agyamon,hogy felszaladok a szobámba,és bezárkózok.De kíváncsiságom nagyobb volt,és magyarázatot akartam.
- Ezt meg hogy érted?-hangom remegett,de erőt vettem magamon,hogy ne essek össze félelmemben.
- Emlékszel még,hogy kitől mentettelek meg,mikor ideértél?
- Azt mondtad az egy vérfarkas volt…de mi köze annak…?Ugye nem azt akarod mondani…-szám elé kaptam a kezem,mert hirtelen jött hogy kiterítsek mindent ami bennem volt.
- De pontosan.Miután a kastélyba értünk,elküldtem a szolgáimat,hogy vadásszák le a bestiát amiért rád mert támadni,és meghagytam nekik,hogy még ma este az asztalomon akarom látni a vérét.
Szívem elképesztő ritmusban kezdett kalapálni.Remegett minden tagom,és abban a percben komolyan féltem az előttem ülő lénytől.Hogy lehet ilyen kegyetlen?Az a szegény állat…igaz,hogy megtámadott,de lehet,hogy pusztán éhségből tette…viszont arról sem szabad megfeledkezni,hogyha Kurochi nem lép közbe,akkor meghalok…elég lett volna,ha megment és hagyja szegény állatot élni…kavarog a gyomrom.Nem akarok ilyesmikre gondolni…vajon mennyire bízhatok meg benne?
- Nyugodj meg szépségem,nem kell tőlem tartanod.Ez pusztán csak egy a világunk kegyetlen törvényei közül.Ha valaki bántja a szeretteidet,annak pusztulnia kell.-fénysebességét kihasználva mellettem termett,és gyengéden állam alá nyúlt,felemelve tekintetem.
- De-de hát én nem is vagyok a szeretted…
- Van egy olyan érzésem,hogy eme gondolatot nagyon hamar meg fogod változtatni…-azzal nyomott egy csókot a homlokomra.
Elment az étvágyam.Csak…szeretnék felmenni a szobámba,és pihenni egy keveset.Túl sok információ ez nekem egy napra.
- Ne haragudj,kedves,látom felzaklattalak tettemmel.Bocsáss meg.Gyere,visszakísérlek a szobádba,nem hiszem hogy ezek után egy falat is lemenne a torkodon.-nyújtotta felém a kezét, s én elgondolkoztam.Fogadjam el?Szeretnék visszamenni a szobámba,viszont egyedül járkálni éjszaka elég veszélyes lenne.Ha ő mellettem van,akkor nem eshet bajom,ugye?De még benne sem bízok meg teljesen…
- Rendben.-lassan megfogtam kezét, s elindultunk felfelé.
A folyósón egyetlen szót sem szólt,noha elég feszültnek látszott.Mintha emésztené valami,és próbálná visszafojtani érzéseit.Lovagiasan kitárta előttem szobám ajtaját,beléptem, s az ajtó hirtelen csapódott mögöttem.Én gyorsan megfordultam,ám nem láttam senkit.Egyedül hagyott volna?Egyszeriben erős lökést érzek, s a következő pillanatban falnak lettem szorítva Kurochi által.Bal keze fejem fölé szegezte mindkét csuklómat,jobbjával pedig állam alá nyúlt, majd fél centire ajkaimtól suttogta a szavakat:
- Te felfogod egyáltalán mit művelsz velem?-bal térdét lábaim közé nyomta,blokkolva minden nemű menekülést a számomra.
- M-mire célzol…?-nem tudtam levenni tekintetem a szemeiről.Úgy csillogtak a félhomályban,mint a rubintok.Igéztek.
- Soha…soha senkivel nem fogtam még így vissza magam,mint veled.Hálával tartozol,ugye tudod?Csak a te érdekeidet néztem,és próbáltam nem tenni semmi meggondolatlant,nehogy elijesszelek.Ép ésszel fel sem foghatod,hogy micsoda megpróbáltatás ez nekem…és már nagyon a tűrőképességem határán vagyok…
- K-Kurochi…mit-
- Elég.-szemeiben ugyanazt láttam,mint mikor az előfolyósón kapott el,de ez egy kicsit eltért az előzőtől.Már nem pusztán vágy és szenvedély tükröződött szemeiben…a nyers dominancia és birtoklási vágy is jelen voltak.- Nem bírom tovább,Mitsu…ne kínozz…-orrát a nyakszirtembe temette,és mély levegőt vett.Mint aki hosszú fuldoklás után először jutott volna első korty levegőjéhez.
A nevemen szólított…amióta itt vagyok mindig valami nyálas becenévvel illetett,de most…tényleg ennyire szenvedne?Mit kéne tennem?Mit vár tőlem?
- Elég…elég volt…-hangja nagyon remegett testével együtt,és bőrét hirtlen forrónak éreztem.- Mostmár nem fogom vissza magam.
Fejét felemelte, s ajkait enyémnek tapasztotta.Remegése nem hagyott alább,azonban bőre lángolt, szinte égetett,valahogy mégis jóleső bizsergés futott végig a testemen.El akartam húzódni,jóllehet belső csatát vívtam saját magammal.Egyik felem teljesen elveszett a csókban,és többet követelt,míg a másik menekülni vágyott,és soha vissza nem térni.Ahogy teltek a másodpercek,és ott álltam ledermedve,egyre jobban győzni látszott az,hogy hagyjam magam sodorni az árral,és hacsak egy pillanatra is,de hódoljak be Kurochi érintéseinek és adjam meg magam a csók nyújtotta mámornak.Ám ekkor Kurochi eltávolodott.
- Ne küzdj tovább,hercegnő…add át magad,és én megmutatom neked,milyen az élvezetek világa…-súgta a herceg csábosan a fülembe,amitől egy erős pír jelent meg arcomon.
Őszintén magamba nézve,eljutottam arra a pontra,amikor már nem akartam elmenekülni a herceg elől,hanem inkább kíváncsiságom lett úrrá rajtam.Akkor már késő volt visszafordulni.Már Kurochi csapdájában voltam.Teljesen megadva magam,alig láthatóan biccentettem.A herceg sötét kuncogást hallatott,és ismét egyesítette ajkainkat.Mozdulatai gyengédek és óvatosak voltak,nyelve szenvedélyes táncra csalogatta az enyémet, s én abban a percben elvesztettem az eszem.Olyan voltam karjai közt,mint egy rongybaba,végtagjaimból elszállt az erő,csak a herceg tartott meg.Csókunk nem szakadt félbe,és már kezdett zsibbadni a szám,de nem bántam.Ez a férfi…csupán a csókjával elveszi az eszed.Időérzékem kezdett csődöt mondani,nem tudtam már hogy pontosan mennyi idő is telt el falhoz szegezésem óta,de azt biztosan tudom,hogy Kurochi félájultra csókolt,majd mikor tudatom az álmok és a valóság határán lebegett,felvett az ölébe és befektetett az ágyba.Betakargatott,mint egy gondoskodó anya,majd egy utolsó homlokcsókkal és egy “Szép álmokat hercegnő”-vel eltűnt a sötétségbe.
Én pedig hagytam,hogy elmém és gondolataim elsüllyedjenek az álmok és ismeretlen érzések tengerében.Akkor még fogalmam sem volt,hogy ez a férfi mit indított el bennem… |
