|
Kivájom a nő fél szemét és a szájába rakom. Nem tud sikoltani, nem mer. Ha megrezzenne a szája a szétroncsolódott szem darabokra zúzódna a fogai között. Végignézek a több helyen megcsonkított testén és őrült vigyorra késztet amikor meghallom az elkeseredett, hangos zokogását ami jelzi hogy lenyelte a gyümölcsét. Még egyszer, utoljára megcsókolom összeroncsolt ajkait és a szívébe döföm a késem.
Ő a Gyönyörű.
***
Még utoljára végigmérem a halott férfi különböző kínzásokkal gyötört testét. Azokat a részeket amelyeken a sebhelyek vannak gondosan kihagytam. Hegek, harapások, égések, vágások, lövések, nők, férfiak, gyerekek, erőszak, megcsalás, kínzás, zsarolás, csalás... és még én vagyok a kegyetlen... Ha ránézel erre a férfira látszik rajta hogy bár a végén szólni se tud, mozdulni se az az élvezettel, gúnnyal és kínnal megviselt arckifejezés még mindig ott ül az arcán.
Ő a Kegyetlen.
***
Ránézek a fiatal lány könnytől áztatott arcán és gyengéden letörlöm. Félénk, szemérmes mozdulattal folytatja önmaga kényeztetését. Tudja, nem bántom. Most gyengéd vagyok, kedves. Végigsimítok a mellkasán, a mellén, a félig levágott mellbimbóin és újra zokogásba kezd. Nem mer kiáltani, sikítozni. A csiklója elvesztése túl nagy trauma volt neki ahhoz hogy újra megpróbáljon segítséget hívni...Nem sokáig bírja a fájdalomtól - vagy az élvezettől? - rövid időn belül felakadnak a szemei...
Ő a Buja.
***
Egy középkorú nőhöz képest nagyon fakó, fehéres haja van. Az arca is ráncos. A felvágott szájából csöpög a vér ahogy az elvágott nyakából is. Még él de mostmár nem beszél. Eszembe jut hogy nem csak a szája szükséges ahhoz hogy beszéljen. Ezen elgondolkodva döfök bele a torkába, mellkasába és mindenhova ami egy kicsit is szükséges hozzá. Most már nem beszél többet...
Ő a Hazug.
***
Csillogó szemekkel sózom újra a karján ejtett sebeket miközbe fél kézzel a lábáról tépkedem a húst. Könyörög, sír és imádkozik. Chö, milyen szánalmas. Ezelőtt ő maga akarta elvenni a saját életét azálltal hogy, elvágja a csuklóit. Most meg mégis miért nem örül? Az volt az célja hogy lassan és fájdalmasan halljon meg...
Ő a Gyáva.
***
Az előttem ülő szőke kislány két copfját most vér szennyezi be amitől szerintem sokkal szebb lett a színe. Kis kezein mind a tíz ujj le van vágva, el van törve vagy le van harapva. Az ő hibája... Szegény pára odajött hozzám amikor látta a vértől vöröslő testem. Kis lábacskái előttem feldarabolva pompás vacsorát szólgál majd ha addigra nem megy el az étvágyam... Élvetegen figyelem ahogy anyát szólongatva nyomja el a sötétség. Egész végig dúdoltam és énekeltem neki és úgy látszik hatott.
Ő az Ostoba.
***
Megcsókolom a középkorú viszont annál jóképűbb férfit és a vállába szúrom a kést. Nem kiájt, nem szitkozódik. Továbbra is védelmezőn a karjai között tartsa az 5-6 éves korú lányát aki az alsófelében lüktető fájdalom miatt sikoltozik és könyörög. Nem dühös, nem csalódott. Továbbra is szorítja apja vállát és azt az egy bizonyos szót suttogja. Tudja miért történik ez. Két dolgot kértem tőle, az életét és a lánya ártatlanságát. Szegény férfi minden reményét elveszítve sírva borul lánya vállára amikor meglátja a fegyvert s pillanatokkal ezután meg is húzom a ravaszt.
Ők a Szeretet és az Önfeláldozás.
***
Látod Szerelmem? Ezek vagyunk mi. Kettőnk közül egyikünket sem tudtam bántani ezért megalkottam őt! Minket! Látod Szerelmem ezek vagyunk mi! Most már ugye elégedett vagy? Most már ugye... Szeretsz...? |
