Kezemben szorongatva a fotómasinát rohantam a bestia elöl. Félek nem sokáig élvezhetem még lábaim fürgeségét. A képek megvannak de észrevett és üldöz. Még kétszáz méter s biztonságban vagyok.

Megbotlottam. Nem néztem a lábam elé és elestem. Szétterültem a földön. Hosszú vézna ujjaival megragadta a lábam s felemelt. Kényszerítettem magam, hogy a szemébe nézzek.  Nem látszott belöle semmi. Csak fekete ür a koponyában. Mintha a kavargó sötétségbe néznék. Sikítani próbáltam de se mozdulni se szólani nem bírtam.

Hogy mi a francot kerestem az erdöben egyes egyedül ezzel a döggel? Hát üvegeztünk! Elsö tanácsom nektek, hogy sose próbáljátok ki ezt a játékot ha van a városotoknak egy szörnyhistóriája. Sajna nekem ezt nem mondta senki...

A suliban dögunalom volt minden. Hamar összekapartam a cuccaim s leléptem a haverokkal. Anyám aznap túlórázott s a haverokkal meg néhány csajjal beterveztünk egy "kis" házibulit. Ezt vehetitek úgy, hogy a fél suli ott volt egy kertesházban a medenceben fürdöruhás csajok, pia, kaja és persze a ház sem maradha ép. A végére pedig beszorítottunk egy kis üvegezést. Fél órácskát játszottunk majd kipakoltam a csürhét. A haverokkal rendet akartunk rakni de anyám fehívott, hogy egész este melózik egy kemény per miatt. Ezt közöltem a spanokkal akikkel a hír örömére legurítottunk még egy felest.

Amilyen hülyék voltunk folytattuk a játékot hatan. A legjobb haverom pörgetett. Rám és rá mutatott a sörösüveg. 

-Na, felelsz vagy mersz?!- Kezdett bele a mondókájába.

-Merek.-feleltem kurtán.

-Menj ki az erdöbe s kapd le a fenevadat!-Az utolso szavaknál idézöjelet formázott az ujjaival.

Felkaptam a kabátom s elvettem az éjszakai gépet az íróasztalomról. Elindultam a föuton s közben azon törtem a fejem, hogy mekkora hülyeség amire készülök mert nem léteznek szörnyek. Csak a közékor bódorulata az egész. 

Unottan léptem be az erdöbe. Valahogy elvesztettem hol vagyok így a szokásos "elöre a semmibe!" módon megindultam egyenesen. Persze hogy mikorlépek egyet elöre egy troll bagoly a fejem fölött huhogy egyet csakhogy frászt kapjak töle! Miután káromkodtam egy kiadósat. A földet bámulva tovább indultam. Egyszer csak azt vettem észre hogy elfogytak a fák elfogytak. Elöször azt hittem kiértem az erdöböl. Egy fél másodperc alatt cáfoltam ezt a kijelentést, ugyanis nincs az az erö amin át lehet vágni egy 20-30 perces séta során. Felkaptam a fejem. Dobbenten néztem a fekete lyukakat a földben. Ahol régen fák voltak ott most hatalmas lyukak vannak.  Na jó összesen max tíz rohattnagy gödör van egy sziklabarlang körül ami a földalá vezet kitudja milyen méjre.

Mivel az embernek van az a jó tulajdonsága hogy rohadt kívancsi így bementem abba a kurva barlangba amit nem kellett volna. Viszonylag szép látvány fogadott. Egy kupac csont itt, egy koponya ott és egy adag friss húscafat széttrancsírozva a falakon.  Hamar rájöttem, hogy ez itt nem a nagymama kecója a Piroska és a farkasból s már léptem is a kijárathoz mikor egy hang hozzám szólt a barlang teljesen sötét részéböl.

-Ne menj!-csilingelte valami kisfiú hangon- Maradj itt vacsorára. Évek óta nem ettem...-és már rohantam is kifele. A fotómasinával kattintottam párat. Azt hiszem jó képek lettek, de nem volt idöm megnézni.

Kiértem a nagy fákig. Hopp, ugrottam át egy méretes gyökeret. Saja a másodikat nem vettem észre és pofára estem, szó szerint. Szétterültem pár száz méterre egy ház kertjétöl, a menekvéstöl, az éettöl s ekkor tudatosult bennem, hogy itt fogok megdögleni az erdöben ennek az izének a fogai fözött. Jee, egy rohadt barlanglakó pofázmányát fogom látni életem utolsó napján! Mit is kívánna mást egy kilencedikes!?

Elkapta a lábam és semmi erölködés nélkül a feje fölé emelt. Ez izmok nélkül nem kis tejesítmény. Kerestem a lelket a szemében de csak feketeség bámult vissza rám. Megrémültem. De nem átlagos ilyedtség lett urrá rajtam, ez más volt, mintha találkoznál a pokollal és ö beleröhögne az arcodba. Magas hörgö hang szállt a torkából majt széttárta büdös pofáját és a morgás- halálhörgés és ordítás keveréke harsant fel az erdöben. Elejtettem a gépet mikor másik kezével feltépte a húst a bal karomról. Torkom szakadtából ordítottam volna, de tényleg. Csakhogy a félelem nem engedte. A tekintetem a két mancs között cikázott. Két roppanást hallottam mikor a szorítása erösödött. Miután eltörte mind a két lábam a földre dobott s felvette a kamerám. fél kézzel meghajlította az egyik fát s a lábával belerúgott. Ahol rámérte a rúgást a fára ott kettétört. Mivel nem tudtam járni csak már centit kúsztam odébb. Megreccsent a sújom alatt az avar s a dög odakapta a fejét. Viszonylag finoman levágta a tönkre a kamerát s nekemugrott.  Karmait a torkomba mélyesztette s elvonszolt a világom közeléböl.

Felhívás!!

A szörnyet késöbb a rendörség nem találta meg, de az eset után is folytak az eltünések. Késöbb az erdö azon részét lezárták. Az esetek nem keürltek napvilágra

The connecting has broken.....