- Miért nem árultad el apádnak, hogy ki vagyok?
Potter zihálva meresztette pálcáját az előtte álló Draco-ra.
- Válaszolj, Malfoy! – üvöltött rá Harry. Ideges volt, magányra vágyott, bár szíve mélyén inkább arra, hogy Draco Malfoyban mozogjon, és hallgathassa kéjes nyögéseit.
- Nem tudom, Potter – nyöszörögte Draco. Az előtte álló fiú zöld szemeibe nézett. – Nem tudom.
Potter elrakta a pálcáját.
- Az Isten áldjon meg, most mi a francot csináljak veled? – kérdezte kétségbeesetten a fiú.
Draco szintén elrakta a pálcáját.
- Harry...
- Hallgass!
Harry feldúltan távozott.
A következő napokban Draco kereste Harryt. Próbált beszélni vele, de a fiú kitért előle, vagy lerázta.
- Kérlek, beszéljünk – könyörgött egyik nap Draco.
Harry megállt és a szürke szemekbe nézett. Elszakadt nála a cérna, megragadta a szőke kezét, és a fiú mosdóba rángatta. Draco ijedten követte.
Harry belökte a mosdóba a rémült fiút, és a feje mellett két oldalról a falnak támaszkodott.
- Elegem van, Draco Malfoy. Kurvára elegem van.
Mielőtt Draco megkérdezhette volna miből, Harry kiéhezve vetette magát az édes ajkakra. Mohón csókolta a társa ajkait, aki elgyengülve kapaszkodott a fiúba. Harry lassan átölelte a szőkeség derekát, és úgy vonta magához.
- Szeretlek – zihálta Harry kifulladva miután elváltak. Nem is várta meg a szőke válaszát, egyből a nyakára tért rá. Harapta, csókolta a finom fehér bőrt, keze közben a másik fenekén simított végig. Draco teljesen szétcsúszva, nyögve kapaszkodott Harry-be. Már tudta, miért nem árulta el az apjának, hogy ki is volt valójában. Mindig is tudta, az meg már más volt, hogy nem akarta elmondani ezt Harrynek.
- Harry... – nyöszörögte Draco tompult tudattal. Semmit se érzékelt a világból, csak a hozzá simuló erős testet, a nyakát ostromló ajkakat, a néha övébe fúródó zöld szempárt, ujjai alatt a selymes fekete tincseket.
Harry levette kedveséről a fekete pólót, és a fedetlenné vált mellkast először a kezével járta be.
- Annyira gyönyörű vagy – suttogta Harry. A szőke elpirult, és arcát inkább a fekete vállgödrébe temette. A fiú halkan felnevetett, felemelte kedvese fejét, és lágyan megcsókolta. Draco azonnal viszonozta, miközben lesimogatta társáról a pólót. Amint lekerült róla is, azonnal egymáshoz simultak, és egymást szorosan ölelve csókolták egymást. Harry minden porcikájával érezte a testének feszülő izmos testet, és elhatározta, amíg él, csakis ezt a testet akarja ölelni, ezeket az ajkakat csókolni.
Draco egyre elgyengültebben csókolt vissza. Lábait szerelme dereka köré kulcsolta, ágyékát a másikéhoz simította, így késztetve őt egyre nagyobb nyögésekre.
- Draco... az őrületbe kergetsz – suttogta Harry. Kedvese elmosolyodott.
- Tudom – mosolygott kacéran Draco. Harry felmordult és lecsapott a duzzadt ajkakra.
Percek kérdése volt, és lekerült minden más ruhadarab róluk. Teljes meztelenségben simultak egymáshoz. Harry kedvese bejáratát simogatta, majd lassan elkezdte tágítani, Draco meg már csak kielégülni akart. Maga volt a megváltás, amikor a fiú végre belécsúszott. Draco megfeszült testtel, nyöszörögve fogadta őt. Teste megvonaglott, és csípőjét előre lökve késztette mozgásra kedvesét. Harry elég vad tempót diktált, nem kegyelmezett a kis szőkének, aki nem bánta a durvaságot, hanem inkább élvezte.
Mikor Harry érezte nincs már sok hátra, megragadta szerelme büszkeségét, és pár simogatás után a csúcsra lendítette kedvesét, majd pár lökéssel később ő is követte.
Egy perc pihegés után, Harry lágyan a mosdókagyló szélére ültette szőkéjét, és szorosan átölelte.
- Harry – nézett Draco kedvese szemeibe. – Azért nem mondtam el, hogy ki vagy, mert nem akartam, hogy bántsanak. Én... szeretlek.
- Tudom, kicsim – mosolygott Harry.
- Honnan? – nézett rá csodálkozva Draco.
- A szemedből, édes. Ahogy néztél rám, amikor elsőben elém álltál. Akkor láttam rajtad, hogy igenis tetszek neked.
- És miért nem léptél? – fakadt ki durcásan Draco. Harry csak nézte a durcás arcot, és valami őrjítő gyengédség lett úrrá rajta.
- Mert féltem, Draco. Féltem, hogy megsérülsz. Hiszen szeretlek, és nekem fontos, hogy ne legyen bajod.
- Rám küldted a Sectum Semprát – mutatott rá Draco
- Bocsáss meg kérlek. Nem akartam. Én csak kipróbáltam, és különben is te kezdted el.
- Harry, mindent elmostál ezzel az orgazmussal – mosolygott rá Draco. Harry megcsókolta szerelme ajkait.
- Soha nem eresztelek el, Draco Malfoy.
- Nem is mennék el, Harry Potter – nevetett fel Draco. Harry szorosabban ölelte szerelmét, aki elveszett az erős karokban.
Később az egész nagyterem tanúja volt, hogy Draco és Harry kéz a kézben, egymásra mosolyogva, néha csókolózva besétál. Ron és Hermione boldogan nézték a párt, a tanári kar végre felsóhajtott, Draco fanjai gondolatban kinyírták Harryt, és fordítva, és Piton mosolyogva bújt Luciushoz. Ezen mindenki meglepődött.
- Nekem is vannak érzelmeim – mondta Piton vörösen.
- De még milyen hevesek! – csókolt kedvese nyakába Lucius, és birtoklóan ölelte át szerelmét.
A Roxfortban végre minden rendben volt.
|
