|
Egy kis szösszenet Lighning drágámnak (na, meg persze annak aki olvassa) ha már így alakult. Egy regényéhez ami idővel az oldalon is fent lesz. A karakterek kicsit személyiségileg elütnek az eredetitől de ez senkit se zavarjon olvasás közben.
Jó szórakozást hozzá!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez nagyszerű! Már dél van és Lycaon még mindig nem kelt fel! Pedig már Catherine-el mindent megterveztünk. Amire haza ért volna minden meg lett volna: a vacsora, a hely, a … minden! Még egy üveg jó erős vörösbort is előkészítettem. Ha nagyon ellenkezne leitatom. Vagy leütöm az üveggel de ez már helyzet kérdése... és ez mind szép és jó is lenne csak mint már mondtam ez a lusta dög nem hajlandó felkaparni magát az ágyból. Még csak fel sem ébred bárhogy próbálkozom! Jajj, ez így sehogy sem jó. Bár mit is gondoltam, hiszen ő homofób én meg nagyon is szeretem a férfiakat. Az is csoda hogy el tudtam titkolni ennyi éven át most meg hirtelen akarom bevallani neki hogy szeretem?! Hogy is gondolhattam... de akkor is! Én nem vagyok ennyire erős nem tudom tovább magamban tartani! Közelebb megyek hozzá. Istenem annyira helyes! A barna haja tökéletesen illik a karakteres arcához. Az ajkai dúsak, annyira megcsókolnám ! Lejjebb téved a tekintetem fedetlen mellkasára. A bőre sötétebb az enyémnél, a hasán minden kocka pont a megfelelő helyen illeszkedik. Fájnak. Nem tudhatja sohasem hogy mennyire fájnak azok az apró érintések, el-el ejtett mosolyok amik nem gúnnyal vagy lenézéssel vannak teli... Amikor felhoz nőket. Látom hogy kényezteti őket és hogy miket szokott csinálni... mikor... Vá-várjunk csak! A legutóbb is... de nem ez hülye ötlet. Amire felfogom hogy mit is művelek már az ágy sarkánál állok kötéllel a kezemben. Nagyot nyelek és lassan kezdek az ágyra mászni és szép lassan lekötözni a kezeit. Amint mind a két kezét sikeresen lekötöztem mocorogni kezd. Mi a... ? Ne. Most mit csináljak?! Amíg én itt a körmömet rágva idegeskedek ő a legnagyobb nyugalommal kinyitja szemeit és a hülye fejem láttán megereszt egy álmos vigyort. Most tényleg ennyire hülye hogy nem veszi észre hogy épp a derekán ülök és most egy perccel ezelőtt kötöttem ki az ágyhoz?! Istenem...
-Ömm... - kezdenék neki amikor hirtelen megvilágosodik az a hibbant fejecskéje és akkorát üvölt hogy, a fejem majd leszakad.
-Normális vagy Steve mit csinálsz!?- Nem merek a szemébe nézni...
-Ömm... nézd... én... - Habogom zavartan.
-Elmondanád hogy, mégis mi a faszt csinálsz!? - Szuper, kezd ő is ideges lenni.
-Talán ha nem ordibálnál mint egy elmebajos el is tudnám mondani! - Kiabálok már én is. Elhalgat és egy türelmetlen pillantást küld felém.
-Nézd,- sóhajtok egyet - az igazság az hogy, rég el akartam mondani neked valamit...- Felemeli az egyik szemöldökét. Egy ideig nem szólalok meg, nem tudom hogy mondhatnám el.
-Steve! -Szól rám idegesen. - Nem értem most mire ez a nagy felhajtás, és minek kell ahhoz az ölömbe ülj hogy...
-Meleg vagyok! -Bele a közepébe. Bár így jobb is. Pár percre megfagy körülöttünk a levegő és nézzük csendben egymást.
-Meleg... vagy? - kérdi döbbenten - De hát mi van Catherine-el?!-Nos... igen, Catherine. Lycaon úgy tudja hogy már pár éve együtt vagyunk. Bár ő csak segített nekem.
-Nem járunk. Igaz hogy, régen igen de most már nem. Nem szeretem úgy. Nem vonzódom a nőkhöz.- Na jó ez nem egészen igaz. Vonzanak a nők is de nem tudnék együtt élni egy nővel...
-Akkor jól gondolom hogy, te? - Tudom mit akar kérdezni.
-Igen jól gondolod. Már régóta... vonzódom hozzád.
-Ez undorító! Szállj le rólam! - Igen, tudtam hogy, ez lesz a reakciója.
-Nem! - szólok rá erősen - Nem...
-Mégis mit akarsz mit tegyek?! Tudod hogy, nem szeretem a férfiakat! Még nővel sem volt komolyabb kapcsolatom!
-Tudom. Nem baj, csinálhatjuk így is. - érzelmek nélkül, vakon... Már nem számít.
-Hé, mit...!? - nincs ideje befejezni mert az ajkaira hajolok és beléfolytom a szót. Nem érdekel. Nem érdekel hogy, sohasem tudná viszonozni az érzéseimet és az sem hogy ezután minden bizonnyal megutál és elüldöz. Ki az életéből. Amikor elhajolok tőle szólásra nyitná ajkait de mutatóujjammal megakadályozom .
-Nem kérem hogy, szeress. Azt se kérem hogy, legyen még ilyen alkalom. Viszont most akarom. Akarlak Lycaon! Nem számít, elfelejthetjük ezt az egészet! Ami után megtörtént visszatérhetsz a normális életedhez, nem muszáj velem foglalkoznod! Csak ma... csak ma had legyek csak a tiéd... - mondom kétségbeesetten. Most nagyon sírhatnékom van de az egy kicsit abszurd lenne. A mellkasára simítom a kezem és könyörgő tekintettel nézek a szemeibe.
-Steve. - Kezdi hűvös hangon. - A lakótársam vagy. A legjobb barátom! Mégis mióta érzel így hogy, nem vettem észre?
-Az nem lényeges... én... - Már alig tudok beszélni.
-Én erre nem vagyok képes. Sajnálom Steve. - Nem... ezt nem fogadom el. A nyakához hajolok és elkezdem csókolgatni.
-Mit csinálsz? Bazdmeg ez rohadtúl nem vicces! - Én sem tartom viccesnek...
-Nyugalom, csak gondolj arra hogy, egy lány csinálja... - Most már az sem érdekel ha, valaki mást képzel a helyembe... Kibírom.
-Steve... -Máris feladta a próbálkozást? Lejjebb csúszok nyakáról a kulccsontjáig , megharapdálom majd apró csókokkal borítom mellkasát majd végignyalva hasán elérek a boxerjáig.
-Meg fogod bánni... - Tudom. Meg fogom bánni mert ennek jó vége biztos hogy, nem lesz. Nagy levegőt veszek és végigcirógatom boxerjét és lehúzom róla. Megfogom merevedését. Apró mosoly szökik arcomra, úgy látszik én sem hagyom őt teljesen hidegen. Kezemmel végigsimítok rajta majd nyelvemmel is és bekapom a henyét. Halkan felnyög és feltápászkodik, már amennyire tud a kötelek miatt. Amíg farkán tevékenykedem leügyeskedem magamról az alsómat és elkezdek bejáratomnál matatni. Amikor magamba csúsztatom egyik ujjam velem együtt ő is felnyög.
-Steve... - Oh, szóval tetszik, mi? Kiengedem számból. Még párszor végignyalom majd megharapdálom a tetejét. Felhajolok hozzá.
-Egy csókot... szabad? - Nem válaszol csak néz a szememben. Nem tudom eldönteni hogy, akarja és csak a büszkesége miatt tagadja vagy... óvatosan közelebb hajolok hozzá és végignyalok ajkain. Száját
az enyémre tapasztja. Abbahagyom korábbi tevékenységemet és kezeimet nyaka köré fonom. Ahogy elmélyíti a csókot megérzem kezeit a tarkómon. Mi? Hogy? Ijedten tépem el fejem tőle.
-Nyugi... -Suttogja majd visszahúz magához még egy csókra. Az egyik kezét levezeti hátamon aztán belemarkol fenekembe és durván két ujjával belém hatol.
-Áu! - Nem hagyja hogy, sokáig hangot adjak nemtetszésemnek mert elkezdi harapdálni a nyakamat amivel eltereli a figyelmem. Felsikkantok amikor egyszerre vezeti belém még egy ujját és szívja meg a fülem alatti érzékeny részt. Megszakítja a csókot és kiveszi ujjait. Rám néz, értem a célzást . Felemelem a csípőm és farkát bejáratomhoz igazítom. Megremegek és átkarolom a nyakát amíg ő derekamra fonva kezeit nyomja lejjebb a csípőm . Gyors viszont óvatos mozdulattal magára ránt amitőlén felsikoltok. Fáj egy kicsit de az élvezet sokkal nagyom és az a tudat hogy, ő van bennem, ő tesz a magáévá. Nem akarok és nem is tudok arra gondolni hogy, mi lesz velünk ezután... Felemelkedek egy kicsit és vissza, így mozgok lassan és közben szenvedélyesen csókolom őt. A férfit akit szeretek. Egye gyorsítok a tempón , keze annyira szorítja a csípőm hogy, az már fáj de nem zavar. Fejemet hátravetve nyögdécselek míg ő a nyakamat csókolgatja. Pár perc és halk sikkantással élvezek el, pár másodperc múlva ő is követ egy férfias morgással. A vállára hajtom a fejem és úgy pihegek még egy kicsit.
-Ez... jó volt. -Mondja vontatottan mintha szégyellné magát miatta. Hálásan felpislogok rá és egy csókot nyomok a szája szélére.
-Köszönöm. - Lehelem ajkaira.
-Hát van is mit! - Csattan fel. - Bár... lehet hogy, még ezt megismételjük. - Erre csak kuncogok egyet.
-Amúgy meg... -folytatja - emlékeztess hogy, majd tekerjem ki Catherine nyakát.- Elvigyorodom de abban a percben le is fagy a mosoly az arcomról. Délután négy óra van... Ottfelejtettem Catherinet az állomáson! |
