Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Story of Shadow
Korhatár: 16+
Műfaj: Háborús
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Lighning
Feltöltve: 2016. 01. 01. 13:41:46
Módosítva: 2016. 01. 18. 18:27:13
Módosította: Lighning
Megtekintve: 1142 db
Kritikák: 2 db
 -Elore szolok lesz benne karomkodas es tarsai!


Túl hosszúra szabott tunikámat felhúzva rohanok egy Helo-most-kinyiffantalak alak elől. Minden előre el volt tervezve. Athen fele kellett csalogatnom aminek kapuiban ennek a fazonnak az emberei ostromolták a várat. És csak itt kezdődött az igazi buli! Az volt a parancs, hogy nyírjam ki a sereget a vezetőjével együtt. Én pedig elintézem. Likvidálok egy ezredet egy szál karddal. Félúton megálltam. Bevártam üldözőmet és megszusszantam. Kirántottam kardom és mikor ott volt egy méterre tőlem lenyakaztam. Szökőkútként spriccelt vére szerte a réten. Gyönyörködtem egy kicsit a vörös folyamon amit egy csuklómozdulattal elővarázsoltam majd tovább indultam Athen fele.

Délre elértem a várost ostromló sereget. Az a szegény altábor! Egyet pislogtak és már csak farkas alakom agyarait látták. Ezért a nevem Shadow. Gyors és pontos vagyok akár az árnyék és lerázhatatlan. Én döntöttem meg Sparta uralmat Athen nevében én készítettem a Trójai falovat az alvilág eléghetetlen fáiból és én voltam az is aki Zeuszt ösztökelte a bosszúra testvéreiért. Az ezredből ordítás harsant.


-HellHound!-szamzerijak es dardak ezrei szegezodtek ram igy a varos katonai eselyt kaptak kaszabolni vagy pihenni par masodpercet.

mancsommal port kavartam fel ami eltakart. Duhitett az emberek tudatlansaga. Meghogy pokol-kutya! Hol latnak ezek kutyat?! Ha az kell az embereknek hat megkapjak! Bemutatom oket Kerberosznak, es nekiestem a seregnek. Vegtagok es huscafatok ropkodtek korulottem. gyorsasagomnak koszonhetoen nem engem talaltak el kardjaikkal, landzsaikkal es nyilaikkal hanem tarsaikat. Igy azert konnyebben megy a pusztitas. Mikor meguntam jelenlegi alakomban oldosni egy 16 eves fiu alakjat vettem fel. Fekete hajat a szemebe fujta a szel es egy fekete markolatu kardot tartott kezeben. Vertje csillogott a napfenyben s kiralyi tiszteletet kovetelo tekintete akarmelyik harcost foldre kenyszeritette volna. O volt Heracleus, meg gyerekkent ismertem meg. Jo gazda volt. Nem kinozott vagy veretett meg. Azt hiszem o volt az egyetlen ember akit tiszteltem a tobb milliard ev alatt.

Kardom kivonva doftem at a velem szemben levo harcos torkat aki horogve csusszant le a pengerol es hullott a porba. Fordulam egyet es maris megszabaditottam egy masik romait nyamvadt eletetol. Meg negyet olyan siman szurtam sziven, hogy mar fajt az egyszerusege. Pordul, vag, harit, dof... igy ment sz jo darabig. Egyszer csak szembe kerultem a sas hordozojaval. Ravigyorogtam majd fele doftem. Az a diszes rud nyeleve felresoporte kardom pengejet. Sotet szemebe neztem es rogton megismertem.

-Ah Skotadi milyen jo ujra latni-elegyedtem vele beszelgetesbe-Mostansag Romaban akad dolgod?

-Igen Shadow nagyur-felelte sotet tekintettel. Pedig en meg mosolyogtam is egy kicsit! Mindegy itt az a lenyeg hogy tudok en jofej is lenni nem csak egy kocsog.-Bar ha belegondolok igy nem tul sokaig.

Felem utott a sassal, en meg valaszkeppen lefuktam es kirugtam labait alola. Nagyot nyekkent a foldon. Mikor fel probalt allni en kemenyen a melkasara leptem es kardom hegyet a homlokahoz szegeztem. 

-Viszlat a pokolban bajtars-bucsuztam el tole majd markolatig sullyesztettem bele a penget. Felvettem a szimbolumot majd magasra tartottam. A csat zaja egyre halkabb es halkabb lett ezt koveteoen, s egyszer csak elhalt. Hirtelen az Atheniak felkialtottak es kardjaikat magasra tartottak. Megnyertuk a csatat! En nyertem meg nekik!

Magasra tartottam az arany szimbolumot es felorditottam

-Athenert!-villam csapott az ellenseg megmaradt kis csapataba es ebbol megertettem. Zeusz meg velunk van es gratulal tetteinkert.

Ezer evvel kesobb:

Athen fenykoraban meg szep idoket eltem meg. De most! Az emberek manapsag mar harcolni sem tudnak! Ver a verert, kard-a-kardnak jatszmak mar nincsenek. Puskapor. Minden ezzel a vegyulettel kezdodott. Ha ez nem lenne minden szep lenne mint regen. Most a munkaim is inkabb lopasbol allnak, mintsem csatazgatasbol. Jelenlegi gazdam azzal bizott meg, hogy lopjam el a feny kardjat Lycanthis templomabol. Csak tudnam hol van az a szentely! Egyesek azt mondtak keleten a civilizacio szulohelyen, masok meg nyugatot mondtak valoszinunek. En csak azt tudtam, hogy itt az alkalom meglatogatni Athent.

Negyven napi folyamatos utazas utan megerkeztem. Akarmennyire ronditottak el a "modern" hazak, regi pompaja nem hagyta el. A Partenon meg mindig a helyen volt csak egy kicsit romosabb allapotban. A vizvezetekeket viszont felszamoltak. Nem lehetett tul egyszeru munka ugyanis varazslattal epitettuk nem keves ideig. Es a dombormuvek! Kezzel keszult aprolekos munka volt. Maga Daidalos tervei alapjan.

Vegigsetaltam a varoson. Sigyeltem a nyuzsgest az utcakon, ereztem a kozepkori varosok jellegzetes katakombaszagat. Valaki eppen az ablakon akarta eltavolitani a koszos vizet. Ha nem vagyok eleg figyelmes a nyakam koze kapom az undormanyt. Gyorsan felemeltem a kezem majd egy legyezo mozdulattal elteritettem az iranyat. Hamar belattam, ebben a szutykos keruletben nem igen latni osi templomokat, szentelyeket. Tovabb is indultam volna de megereztem egy eros targy vagy leny jelenletet. Nem is tudom hogyan irhatnam le ezt az erzest. Hasonlit ahoz mikor a farkasok kozott egyik fennhordja az orrat majd megerkezik az alfa es mar a labati elott hever. En is meghunyaszkodtam a hatalom szagatol.

Hirtelen egy lany tolatott ki az egyik sikatorbol. Kezeben fenylo kardot tartott a szuk utca fele.Hamarosan en is megpillantottam a szornyet ami ellen harcolt. Ket meter magas, izmos ferfi tornyosult fole egy igen felelmetes ezust bottal a kezeben. Kigyok tekeredtek a rudra aminek tetejen egy emberszeru koponya volt. A ficko bronz mellvertet es egyan ilyen harci szoknyat viselt, ra pedig tunikat vett. A lany csak noi tunikat visel de igy is gyonyoru volt es tiszteletet parancsolo. Hamar megertettem miert, O biztosan egy istenno vagy hasonlo. Fekete haja es tengerkek szeme Aphroditere emlekeztetett de o nem harcos ez a lany meg szinte egy a kardjaval.

Ezek utan mar kevesbe volt nyugott a helyzet. A ficko odasozott egyet a botjaval mikor a lany figyelme kicsitt lankadt, aki nekirepult hata mogott felhuzott haznak. Meg se nyikkant csak folallt es nagy leptekkel visszaalt eredeti helyere. Tehat van ott valami amit nem akar, hogy megszerezzen. Alapos merlegeles utan elkonyveltem: a csajnak semmi eselye. E kezdetlegi gondoloat csupan az eloiteletek miatt jott letre amit ez a kislany fel masodperc alatt megcafolt. Felugrott s az orias folott csak atrepult. Foldetereskor a kezet a foldre tette, hogy fekezze a surlodast majd kardjat magasra emelve akkor dofott mikor a leny megfordult es atdofte a hasan.  Az fajdalmasan felorditott s kezdett szertefoszlani de meg azelott medragadta a lany karjat amin fekete vonalak jelentek meg. Az erejet szivta magaba. A kiscsaj gyorsan kapcsolt es levagta a kezfejet. Ismet egy hatalmas duhos orditas razta meg a kornyeket aztan tenyleg sotet darabokra hullot.

A lany felem nezett majd szemrehanyoan igy szolt:

-Kossz hogy segitettel.-Megrazta kezeben a fegyvert mire az arany szentjanos bogatakra oszlott szet asszem.-Mellesleg illik koszonni annak akit keresel.

Mivan?

-Shaedote ha nem tevedek.-Oke most mar tenyleg felek a lanytol. Tudja eredeti nevemet es... es... tudja a nevemet!-Na! Mi van? Ennyire felsz attol aki mar a neveden szolit?

Jo itt meg en is elszegyelltem magam. Egy 7 eves lany rohog rajtam mikor keresztbe lenyelem?! Na ne ma'! Ilyen pillanatokban koszonom a teremtomnek, hogy nincs itt egy ismerosom se. 

-Lycanthis vagyok.-Eltatottam a szamat. -Csukt be mielott berepul egy legy.- olyan hirtelen ahogy kinyilt a szam be is zarult, de szolni nem birtam.- Azt hiszem beszelnunk kene nehany fontos dologrol.-intett, hogy kovessem- Shade ez az alak Lycaon volt. Regen velunk dolgozott a nagy tamacsba...-felszisszent es az oldalahoz kapott. Ver lepte el az unnepi tunikat

-Mi...-kerdeztem aggodalmas keppel. Na ne mar egy ismeretlen istennoert aggodom.

-Semmiseg csak...- kicsitt odebb gyurkodte a ruha anyagat es kivillant eletem legvisszataszitobb sebe. Ki volt egetve, de ugy hogy siman at lehetett volna latni rajta ha a vere nem omlott volna szembe az emberrel.-Nincs sok idom. Ezzel a fazonnal elatkoztuk egymast. Engem idebaszott errre a helyre es par perc mulva torlodnek az emlekeim, en meg kiteptem a lelket es aranylag en iranyitom a varjut.

Valtozott a taj. Canadaban voltunk azt hiszem. Hatalmas fenyoerdoben alltunk. En reszkettem o meg nyugisan mezitlam setalt a derekig ero ho tetejen! Mikor elfogyott a ho majd hanyat vagodtam mert benan leptem a jegre.

-Nesze,-adott a kezembe egy szurke-kek jo nagydarab erszenyt.- varazs ereje van. Emberen-auton-hazon kivul minden belefer. Itt par szaz ev mulva haz lesz engem itt megtalalsz. Add at nekem, kerhetsz barmit...-es szertefoszlott engem meg visszapakolt Athenba varazskardjaval.

Ahogy kezemben tartottam a veres fegyvert radobbentem mifele sunyi jatekban veszunk mi reszt. Eddig ugy veltem az uralkodok kontra mindenfele rohadek meccsben veszunk reszt de nem. Itt istenek V/s istenek voltak. Engy meg veszelyesebb kategoria es csak azert nem olnek meg minket mert lustak maguk harcolni.

Visszaindultam ahoz a rohadekhoz aki nekem ezt a munkat adta. Hamar ment a visszaut. Arnyekken tuntem el es jelentem meg egy masik helyen. Gazdam egy talpnyalojaval diskuralt mikor odavetettem neki a kadrdot. Meglepetten kapta oda fejet majd gunyos vigyor terult el mocskos pofajan.

-Nocsak! Hogy sikerult megszerezned a fegyveret a Nagy es Hatalmas Lycanthisnak?-ugy mondta patronusom nevet mindha abban is ketelkedne hogy letezuk. Felvette a kazrot ami most mar nem vilagitott.

-Nekem adta- es azt hiszem tudom is miert.-De te ugysem tudod majd ugy hasznalni mint O.-jelentettem be hideg mosollyal.

-Mibol gondolod?- remegett meg szaja szele az otletem hallatan.-Mibol gondolod, hogy keptelen lennek egy egyszeru kardot hasznalni?

-Csakhogy ez nem egyszeru kard. Ez valami mas ami nem hagyja hogy te vagy mas leny, Lycanthis kivetelevel, hasznalhassa eme erot.

-Hogy mereszelsz...!-felem csapott a karddal csakhogy azt elfelejtette, hogy par szaz evig kardforgatasbol eltem. El ugrottam a csapas elol es a hata moge kerulve kicsavartam kezebol a fegyvert. Kezemben ismet felfenylett mire eltatotta szajat a mamlasz. Kivancsi voltam kepes vagyoke eltuntetni ahogyan patronusom is csinalta... Megraztam a kardot mire az villamokat szort es energianyalabok usztak a pengen. Whahahaow! Lassuk mit tud a kicsike! Odavagtam a gazdam fele mire az nekirepult a falnak es megegett minden porcikaja. De szeretem ezt a cuccot! Odakocogtam a kifekudt alakhoz es vegzetes dofesre emeltem a karot.

-Most mesz egy rovidke csendes pihire-mondtam es bele sullyesztettem a kardot felig, haromnegyedig, markolatig es Bummm. Hatalmas robbanas kisereteben eltunt. Sajnos mind a ketto. Kaddal eggyutt a ficko is. Mire magamhoz tertem egy masik korszak kezdodott....

                                            Es itt a vege!

Es itt egy ronda kep Shadow-rol:


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).