Hideg van és tiszta szutyok idő...
Eme gondolattal mumifikálom magamat a vastag paplanommal és alszom tovább téli álmom. Senki nem zavarja meg a csendemet, a Pumukli kint van a konyhában, és valamit… ügyköd. Valamit amink nagyon finom illata van. Emberek, ilyen kínzással még sosem állt elő nálam senki. Válasszam a finom meleg, szürke színű finom szövetű test hőmtől felmelegedett ágyat, vagy másszak ki innen ebben a zavarba ejtő alsógatyában? Fedjem fel magam ennek a vörös hajú démonnak aki ha tehetné azonnal a gyúródeszkára vágna és meg… ááá nem. Eszemben motoszkál még a tudat miről tudnak a konyha falai.
Adam. Pizza. Taperált. És én hagytam. Konyhapult. Fűszerek. Kés. Hagymapucolás. Feltét. Sütögetés.
Szegény konyhapult laminált felülete meg a kis „hagymapucolásunk” után nyakon lett öntve fertőtlenítővel.
Nyöszörögve ugrik gondolatmenetem közepébe Mr. Kokó, aki dorombolva, elégedetten és karmait eregetve kutyorodik a paplanba tekert oldalamra. Finom fahéj illat szűrődik át az egyik helységből ide. Muszáj lesz megnéznem. Kedves négylábú barátomat azzal a lendülettel amivel jött küldöm át Adam ágy részére. Kicsit megrovóan néz rám, főleg az után, hogy tegnap a fejébe húztam azt a kis mikulássapkát. Olyan aranyos volt el sem hitte, röpke két másodperc erejéig amég le nem dobta magáról.
- Hmm, de kis gonosz vagy, de legalább jól állt. – erre a válaszom egy érces nyávogás ami kifejezi szegény érzelmeit. Felkapom a kezembe és megnézem a kis pofiját. Imádnivaló ez a bajuszka. Mivel félig már a takaró alól kikászálódtam megyek és meglesem mit csinál a kis drágám. Nem a macska.
Felhúzom a mamuszom és kicsoszogok, mint valami öregember, nem csoda, már 26 vagyok. Sok idő telt el azóta mióta összeköltöztünk, emlékszem az egyik legröhejesebb dolog az volt, hogy a macska randalírozott a lakásban új dizájnú függönyt készítve. Lassan beérek a már annyiszor említett, és annyira jó illatú helységbe. Egy csomó finom illatú étel látványa, aranybarna színe és finom illata fogad.
- Jó, hogy végre kikeltél az odúdból Pöttöm. – vigyorodik el és teszi hozzá. – Karácsony lesz és te nem is izgulsz… – biggyeszi le a szája szélét.
- De! Nagyon is! Csak a túlóra… – fogadkozom, és topogok ott egyhelyben, nem akarok zavarni, mert süt, főz leforrázza magát aztán kenegethetem. De nem bánnám…
- Mindig sikerül valami kapaszkodót találnod? Eszméletlen vagy. - nagyot sóhajtok, majd jámbor arcot felvéve somfordálok közelebb.
- Jöttem segíteni. – mosolyodom el, és segítek neki egy kicsit a tésztával. Ez példának okáért fonott kalács lesz, az a tömör omlós tészta, a finom lágy édessége és a laktatósága éppen megfelel ide. Nem hittem volna, hogy egy mesterszakáccsal fogok együtt élni. Két kis kacsómmal nyújtom, vágom fonom, amég el nem fogy a tészta anyag, ő pedig megkeni tojással és mehet. Nincs sok tennivaló hátra, maximum a díszítés, de abban is szeretnék segédkezni, nem akarok mihasznának tűnni.
Hozzám sem szól, rám sem bagózik. Igaz, hogy a lejátszási listán rockos karácsonyi zenék dübörögnek, és arra pogózik de … hiányzik még a szava is komolyan. Kicsit megkomolyodott arccal csinálom a szalvétahegyek hajtogatását csendben. Mikor kész lettem vele nagyot szusszanok és Adamre nézek. Mint egy nagy gyerek, még is ezt a nagy gyereket egy ilyen kis mitugrász nyűgözi le. Megunt volna a pár év alatt? Egyre inkább lefoglal minket a munka, nem vagyunk olyan szabadosak sem. A bátyám is kezd túl sokat kérni tőlem, mert neki a családjával kell lennie, mondja ő. Egy kislánya született nemrég, a kis Megan . A felesége tipikus szép nő, ám bírja a strapát. Csak én maradtam itt, de nem is bánom. A világ legjobb emberét fogtam ki!
- Mi ez a pofa? – egyik szemöldökömet kérdőn emelve pillantok félre a kicsit érces hang irányába. Csípőre tett kézzel fél vigyorral a képén mér végig. Kicsit érdekes képpel állok meg egy pillanatra, a szalvétagyűrű szüzességét éppen elvéve egy szalvétával.
- Semmi. – rendezem el egyetlen szóval. Kicsit megelégelve nyammog egyet, majd jön közelebb és kezd el bújni hozzám. – Na jó, nem is gondolok ilyenekre… - kacagom el magam, majd csinálom tovább nagy ügyeskedve. Lezárja a már lobogó ételek alatt a tűzhelyet és elindul a nappaliba. Lehuppan a kanapéra, és bekapcsolja a tévét.
- Most komolyan reszkessetek betörőket akarsz nézni? – huppanok mellé, majd böködöm meg.
- Jaaj már, ez egy örök klasszikus. – nyávogja, majd húzódik arrébb, ma is túlóráznia kellett és még a főzés is rá maradt.
- Jó akkor nézzük ezt, óriáscsecsemő. – nyugtázom végre a hisztizésnek induló dolgot. Hiába most fáradt, és nem szeretném ha azt mondaná az utóbbi gondolatom után. hogy „ Kellett neked megint lovagolni mitugrász, átaludtuk a karácsony estét” mint valami öregurak, teszem hozzá magamban majd borulok rá a vállára. Kicsit elgondolkodom. Ha tehette volna biztos nővel jön össze, és már rég gyerekei lennének. A tévén ugráló szemcsés képek kezdenek érdektelenné válni, és csupán a hulla fehér fény tükröződik az arcomon. Nézek magam elé mint valami idióta elkeseredve, karácsonykor, finom melegben, a szerelmem mellett és - ... Csak arra tudok gondolni mi lett volna ha?
Lassan múlik az idő, engem pedig lelomboz a sok gondolat amivel egyedül hagyott. Remek, még a végén elsírom magam, aztán magyarázhatom neki miért, és a végén kisül, hogy tényleg bizonytalan bennem. Inkább hallgatok, jobb lesz így úgy vélem.
- Végre vége… - motyogom álmosan, majd nyújtózok egy nagyot, éppen hallatszik, hogy a csigolyáim roppannak egy jólesőt.
- Bonthatjuk az ajándékokat! – rikkantja el magát, lassan éjfélre jár az idő, karácsonyi műsorok sora megy a reklám után a tévében, még kis világosságot kapcsolunk, és a fa alá kutyorodva, térdelve nézzük ki mit kapott. Egy csomó doboz, van amelyikben elektronikai cuccok vannak, nem nem hajvasaló, sem robotgép, hanem rendes hapsis ajándék, például egy PS4. Örülök is rendesen, ő is kap egy csomó jó kis cuccot, játékokat az előbbihez, Egy csomó kütyüt. Nagyon sunnyog, húz halaszt valamit.
- Lenne itt még valami.. – vigyorog mint pék kutyája a meleg kiflimre, höhö. Egymás előtt állva kémlelem pulcsiban, amég ő térdre nem rogy a fenyőfa előtti, tv előtti szőnyegrészleten.
- Mi az leejtettél valamit? – nézek rá nagy szemekkel, és nem merek arra gondolni ami megfordult a fejemben. Az egész arcom, érzem, hogy ég, és biztosan vörösen izzik, melegség veszi körül.
- Ha ez valaminek számít. - kacsint rám kacéran, és szed elő a háta mögül egy finom kis négyszögletű dobozkát, halványkék színű borítással középen egy sötétebb csíkkal.
Egyszerű, és finom. Halovány pír jelenik meg az ő arcán is, majd lágy hangjával megszólal.
- Mitugrász, hozzám jössz? – hallhatóan nagyot dobban a szívem, a testem önkéntelenül remegni kezd, és a szemeim halvány csillogást öltenek. Istenem. Előtör belőlem minden buta gondolat, hogy nem szeret, és, hogy jobb lenne neki egy nővel. De ezek után mit mondhatnék.
- Jahjj Adam… - kezdenek lassan csordogálni az arcomon a langyos cseppek. Két kezemet a szám elé vonom, és örömtelien vigyorgom el magam zokogva. – Hozzád megyek! – vigyorgom, erőt véve magamon, lendítek egyet az egyik karommal ökölbe szorított kézzel. – Húú ez de buzis volt! – vihogom el magam, majd mint egy kis gyerek hagyom, hogy az ujjamra húzza a szép ezüst gyűrűt. nem gondoltam volna. Elvihogja magát, majd szorosan magához ölel, és körbecsókolgat.
- Megijedtem, hogy mi bajod van!- rikkantom el magam élesen mire kicsit elhajol tőlem a csókolgatásból kizökkenve.
- Miért?
- Mert úgy viselkedtél mint aki megunt! – nyújtok rá nyelvet, ő pedig visszatart egy kacagáshoz hasonlót, majdnem az arcomba fújva a levegőt.
- Akkor ezek szerint át tudtalak verni! – kacagja, szinte folyik a könnye. – Rád akartam ijeszteni. – jegyzi meg, majd lefogja egyesével a kacsóimat. – Elrontottad a pillanatot?! – fújtatok, röhögve saját magamon.
- Ahj, most jön csak a java! Megmutatom a cukor rudam, ha érdekel Pöttöm. – húzogatja a szemöldökét, és nyalja meg a szája szélét.
- Mi ez nászéjszaka? – vigyorgom, még ölelésében tipegek hátrébb, és le nem veszem a szemem az arcáról.
- Hm, még neem – nyújtja el hosszan – Ez az első jegyes nyuszmussz éjszakája. – vigyorog, és csal a hálóba, ahol az ágyra döntve…
Nem is hittem volna, hogy ez következik, ez a legszebb karácsonyi ajándékom.
Hihetetlenül szeretem ❤
( Adam karaktere használatát Eshii pajtásunk által engedélyezve van )
