|
3. Shiranui Tiara – ahogy más látja őt
Aznap este nem aludtam, csak egy órát. Álmomban Tiarát láttam, ahogy kedvesen, mosolyogva néz rám, és egyezik bele a rá váró feladatba.
De álmodtam olyat is, melyben vágytól zihálva nyögdécsel alattam, és könyörög nekem.
Mire felriadok kínzó álmomból, úgy döntök, nem is alszok vissza, nem sokára kelnem kell. Elolvasom újra az adatot róla, és megnézem a képét.
A fényképről egy dacos, aranybarna szempár néz vissza. Ajkai összeszorítva, arca kifejezéstelen, csak a szeméből süt a dac. Vöröses szőke haja a nyakába hull, keretezve ezzel gyönyörű arcát. Nagyot nyelve tovább lapozok.
„Kora: 20
Tartomány: Konoha
Foglalkozás: bérgyilkos”
A kedves arc rögtön elmémbe mászik. Hogy lehet egy ilyen bérgyilkos?
Nos, ezt hamarosan megtudom.
Szokásomhoz híven kések, de most nem csak én hiányzok.
- Még nincs is veled együtt, de már átvette a szokásodat, Kakashi – kiabál Tsunade, én meg ráhagyom. Az ajtó hirtelen kivágódik, mindenki megrezzen, és kissé ijedten néz az alacsony lányra. A tetoválása látható, és érzem, nem szimpla tetoválás.
- Elnézést, de feltartott egy csapat gyerek, és Iruka mentett ki – mondja gyorsan, én meg mosolygok.
- Szóval ő Konoha félelmetes sárkánya – mondom enyhén gúnyosan. Hiszen nagyon kedves, gyerekközpontú. Egy ilyen lenne a híres sárkány?
A szemébe nézek, és el is veszek gyönyörű tekintetében. Végignézek rajta, és ahogy lassan kiegyenesedik, látom egész alakját. Nem akarom elismerni, de gyönyörű.
- Igen, ő – hallom Tsunade hangját, ezzel is észhez térítve. Genma beljebb tolja a csajt, és mellé áll vállát átölelve. Ha nem tudnám, hogy volt kedvesemet, Irukát szereti most, és hogy az unokabátyja, akkor kurva féltékeny lennék. A miértre adható választ nem tudom, de most nem is érdekel.
- Őt mondtam, Kakashi. Gyors, megbízható, okos. Ha valaki, ő tud segíteni. Mivel ANBU kapitány vagy, gondolom a neve sem titok.
- Nem – felelem tömören.
- De a természete épp olyan, mint egy sárkányé. Szóval, vigyázz vele.
Persze, higgyem is el?
- Nem vagyok sárkány! - kiált fel a lány, és helyből ugrik a férfinak. Ez meglepett.
- Elég! Tiara! Kapsz egy feladatot, kislány – szól közbe Tsunade. - Három hónapon át Kakashi lesz a mestered. Ki fog téged képezni. Ezután fontos feladatod lesz, de egyelőre ennyi.
- És ha nemet mondok? Genmán és Irukán kívül senki nem taníthat. Ők az én mestereim, nekik szót fogadok. De ezt nem is ismerem.
Alig öt perc alatt felhúzott. Elindulok felé, és pillanatnyi félelem fut át szép arcán. Na igen, a kis magasság különbség jót tesz.
Közel érve hozzá nézek le, egyenesen a szemébe.
- Márpedig szót fogsz fogadni nekem is.
- Miből gondolod? Húsz éves vagyok, nem parancsolhatsz nekem!
- Pedig de, mert én hét évvel vagyok idősebb – mondom halálnyugodtan.
Dacosan mered a szemembe, majd morranva egyet kirohan a teremből. Talán félre ismertem.
Utána rohanok, hogy beszéljek vele. Könnyen követem őt, pedig van időbeli eltérés az ő és az én indulásom között. Arigatou, Sharingan!
Megállok egy fán, és onnan nézem.
- Hülye Genma!
Ütés a fára, ami megreped.
- Hülye Kakashi!
Még egy ütés, és kettéhasad.
Hűha! Azt hiszem, nem olyan ártatlan és gyenge, mint amilyennek kinéz.
Nézem, ahogy levezeti a dühét, és mikor chakrája már nem játszik szélvészt, közelebb merészkedek. Szembe állok vele. A reakció nem lep meg.
Kunait tartó keze felém lendül, de elkapom a csuklóját. Arcom kifejezéstelen, rideg.
- Mit akarsz? - kérdi dühösen. Arca Narutót juttatja eszembe.
- Holnap a tanítványaimmal edzek, de rád is kell időt szakítanom, Sárkány.
- Ó, ez milyen kegyes a hatalmas Kakashitól! A végén adjak hálát, hogy lemerészkedtél hozzám?
Ellépek előle, de rájövök hiba volt. Gyorsan formál pecséteket, majd hasára téve kezét megidézi a sárkányát. Reagálni sincs időm, hisz lenyűgözött az a harciasság, ami benne volt.
- Mi van már? - morran a sárkány. Szégyen vagy sem, én is megijedek a mély hangjától.
- Kumba, vigyél egy olyan helyre, ahol egyedül lehetek – kéri a lány, átölelve sárkánya nyakát.
A hatalmas, vöröses sárkány magához vonja és rám néz.
- Bántottad? - kérdi tengermély hangon.
- N... nem – dadogom ijedten. A sárkány közel hajol hozzám, és a szemembe néz.
- Rajtam kívül senki nem bánthatja őt. Megértetted?
- Azt se tudod mi történt!
- Akkor mondd el!
Ezt nem hiszem el! Egy öreg sárkánnyal vitatkozok!
- Meg lett kérve, hogy edzen velem három hónapig, mert fontos feladat vár rá, de ő nem akar szót fogadni.
Kumba csak bólint, és eltolja magától a lányt.
- Akkor, Tiara, legyél engedelmes.
- De...
- Tiara, nem attól leszel erős, hogy képes vagy ellentmondani. Hanem attól, ha tudod, hogy mikor hogy viselkedj. Most megyek aludni. Ha kellek, hívj.
Halk pukkanás, és eltűnik.
- Meg ne szólalj! - förmed rám, és újra püfölni kezdi a fatörzset. Én meg ráhagyom. Majd megtörik.
Hajnalig edz, utána ki is fekszik. A karomba veszem, és hazacipelem. Iruka nyit ajtót. Nem jövünk zavarba, két éve, hogy szakítottunk. Túltettem magam azon, hogy Genmát szereti, és el is fogadtam.
- Szia – köszönök mosolyogva.
- Szia. Látom, kifárasztottad.
- Ő saját magát. Én nem csináltam semmit. Hova vigyem?
- Gyere.
Halkan megyek a férfi után. Kinyitja a lány szobájának ajtaját, én meg leteszem az ágyra. Óvatosan leszedem róla a ruhákat, és betakarom. Mosolyogva simítom végig az arcát, és megyek ki. Az ajtóban Irukába ütközök.
- Mi a baj?
- Csak eszembe jutott, hányszor csináltad velem ugyanezt, mikor vártam, hogy haza gyere, és a kanapén aludtam el – mosolyog fel rám.
- Igen, szép emlék.
- Gyere, kapsz teát.
Bólintok, és megyek utána. Elgondolkodok rajta, hogy mi minden történt. Az az igazság, hogy nem kezdeném újra Irukával. Szerettem őt, de ez már múlt idő. Most már szimplán kedvelem, mint barátot. Most nincs szükségem szerelemre.
- Azt hittem, megutáltál akkor – mondja csendesen. Hát igen, erről soha nem beszéltünk, és most ez jó alkalomnak tűnik.
- Iruka, te voltál az egyetlen, akit soha nem tudtam megutálni. Te voltál az, akiért mindenemet odaadtam volna. Mikor bevallottad, hogy Genmát szereted, azért voltam képes elfogadni, mert szerettelek, és fontosabb volt a te boldogságod.
- És most?
- Kedvellek, Iruka, mint egy jó barátot. Fontos vagy nekem, és az is leszel, mert megtanítottál szeretni. De ha nagyon akarnám, se tudnék újra járni veled.
- Kakashi, én sajnálom. Tudom, hogy nem ezt érdemelted, de...
Nevetve teszem a szájára a kezem.
- Elég, mert elbőgőm magam.
Eltolja a kezem, és átölel. Adok egy puszit a homlokára, és hagyom, hogy kiélje magát.
Ekkor nyílik az ajtó. Genma jött meg. Egy ideig néz ránk, majd közelebb jön.
- Mi van, kicsim? Szeretetroham? - nevet ránk.
- Kakashival nosztalgiáztunk. De már jobb – enged el, és ad egy csókot a párjának.
- Genma... - kezdem, de leint.
- Nem vagyok féltékeny. Tudom, mi volt köztetek. Tudom, hogy fontosak lesztek egymásnak. Mellesleg, megbízok Irukában, és benned is.
Hálásan nézek rá.
- Amúgy Tiarának nincs senkije most.
- E... ez hogy jött ide?
- Ugyan, csak a vak nem látta, hogy néztél rá.
- Nem néztem sehogy!
Felnevetnek, és még egy ideig szívják a vérem, végül mosolyogva aludni küldenek. Nem engednek haza, mondván veszélyes. Bár ez nevetséges, mert ninja vagyok, de nem baj, mert most jól esik a baráti társaság és törődés.
|
