|
2. A megbízás
- Shiranui Tiara! Hogy beszélsz velem? Kilenc évvel idősebb vagyok, mint te!
Csak mellé lépek, egy puszit adok az arcára, majd letelepedek az asztalhoz.
- Főztél valamit, Iruka?
Igen, ilyen közvetlenül. Mióta nem vagyok diák, és Genma élettársa lett, elhagytam a senseit, az ő kérésére.
- Hát persze – mosolyog rám, és hirtelen úgy érzem, mintha lett volna egy újabb családom. - Gyere te is enni – néz gyengéden a szerelmére. Genma duzzogva, egy csókot lopva a piruló Irukától leül és úgy néz a szemembe.
- Lehet, hogy te vagy Konoha féktelen, zabolázatlan sárkánya, de kérlek, tudasd, hogy hol vagy, mit csinálsz. ANBU tag vagyok, kislány, és ha úgy van, vigyázunk rád – mondja aggódva, a szemeimbe nézve.
- Figyelj – kezdek bele óvatosan - , ne félts. Tudok magamra vigyázni, és tudom, ezt sokszor hallottad, de Giatto mindenre megtanított. Nincs olyan, amit ne tudnék. Értsd meg, nekem ez az életem.
Giatto nevére megrándul az arca. Tudom jól miért. Ő nem volt olyan boldog a szerelmünk kivirágzása miatt, mint én.
- Tudom. De a bátyám halála után te maradtál nekem. Senki más nem maradt meg a Shiranui ágból, csak te és én. Nem akarlak elveszíteni, ezt meg te értsd meg.
- Genma, én még aggastyán korodban is az őrületbe foglak titeket kergetni – vigyorgok rá, ő meg visszavigyorog.
- Na, elég ebből. Egyetek. És mindent megenni, Tiara – néz rám szigorúan Iruka.
- Igenis, anyuci – mondom nevetve.
***
- Jól megnézted? - fordul az egyik maszkos a másikhoz. Karjukon az ANBU tetoválás virít, a sűrű lombú fa jótékonyan eltakarja őket.
- Igen. Mit kell tudnom róla?
- Nem ismered?
- Csak annyit, hogy ő a Konohai Sárkány. De ez nem elég.
- Jó, legyen. A neve Shiranui Tiara. Szülei és három bátya a Kyuubi elleni harcban haltak meg. Ezután Giatto vette magához, aki bérgyilkosnak nevelte. Ha jól értesültem, kettejük között szerelem is volt.
- Shiranui?
- Igen. Genma az unokabátyja, aki magához vette Giatto halála után.
- Milyen?
- A legmegbízhatóbb és legerősebb lány. Majdnem olyan erős, mint Tsunade.
- Mi lesz a dolgom?
- Holnap mindent meg fogsz tudni, Kakashi. De most csak meg kellett őt ismerned.
Az ezüsthajú bólint, és a fáról nézi, ahogy a hosszú, vörösesszőke lány nevetve válaszol valamit Genmának. Mikor feláll, végre egész alakos képet is kap róla. Nem túl magas lány, teste izmos, nem túl karcsú, de gyönyörű idomokkal áldotta meg a sors.
Kakashi lélegzetét visszafojtva nézi, ahogy a fedetlen hasán az izmok táncolni kezdenek a léptekre. A lány átöleli Irukát és Genmát, és ásítva elmegy. Kakashi még tanúja lesz Genma és Iruka csókcsatájának, majd az egész ház elsötétül.
- Shiranui Tiara – suttogja mély hangján a levegőbe.
***
Vacsora után elköszönve tőlük aludni megyek, hisz holnap nekem jelenésem van a Hokagénál. Lefürdök, és úgy ahogy vagyok, meztelenül vetődök az ágyba, és térek nyugóvóra.
Reggel Iruka kelt fel. Cseppet sem zavartatva magam mászok ki ágyam puha fogságából. Iruka előtt nem szégyelem magam, hisz olyan, mintha ő is nő lenne. Legalábbis ezt a párkapcsolatában betöltött szerepe után gondolom.
Ő se jön zavarba, segít betámolyogni a fürdőbe, azután magamra hagy.
A nehéz kelés után Genmáékkal együtt indulok. Ők kézen fogva, én zsebre vágott kézzel. Észreveszem, hogy ahogy megyek a geninek, kunoichik, shinobik áhítattal néznek.
- Nézd, ő a Konohai Sárkány.
- Nagyon menő!
- De jól néz ki! És milyen fiatal!
- Tuti, hogy nagyon erős.
- Szeretnék ilyen lenni.
Ilyeneket hallok többfelől is.
- Nagyon népszerű vagy, Sárkány – fordul hátra Genma vigyorogva, én meg elvörösödök. Sose akartam népszerű lenni.
- Néni – fogja meg a kezem egy kisfiú.
- Tessék? - guggolok le hozzá. A kissrác egy ideig meglepődve nézi a tetoválásomat, majd rám mosolyog.
- Cukorka – mondja egyszerűen. Felnevetek, és kezébe adok pár szem cukrot. A kisfiú a nyakamba borul, majd nevetve megy tovább. Mosolyogva nézek utána, majd felegyenesedek, és megcirógatom a hasamon nyugvó sárkányfejt.
A sárkány egész testemen körbefut, a feje a hasamnál van. Ha kell, meg is tudom idézni, de mivel morcos fajta, nem állok vele szóba olyan gyakran.
A kissrácok körém gyűlnek, és én mindenkinek adok édességet.
- Srácok, Sárkánynak most dolga van, később találkoztok vele – segít ki Iruka, így némi késéssel ugyan, de bevágtatok a Hokagéhoz. Előttem egy ezüst hajú férfi megy, nyilván ő is késett.
- Még nincs is veled együtt, de már átvette a szokásodat, Kakashi – hallom Tsunade hangját. Genmáékat lehagyva rohanok a terembe. Az ajtó kivágódik a lendületemtől, mindenki összerezzen.
- Elnézést, de feltartott egy csapat gyerek, és Iruka mentett ki – mondom gyorsan.
- Szóval ő Konoha félelmetes sárkánya – fordul felém az ezüsthajú férfi. Érzem hangjában a gúnyt, de figyelmen kívül hagyom. Tőlem sokkal magasabb, arcán maszk, fejpántja a bal szemére húzva. Fekete szeme az enyémbe fúródik. Csak nézzük egymást, én még az ajtófélfát markolva, ő meg enyhén görnyedten, zsebre vágott kézzel. Lassan kiegyenesedek, és hagyom, hogy végignézzen rajtam. Valamiért zavarba jövök tekintetétől, és életemben először lennék zsákban, mint szokásos ruhámban.
- Igen, ő – csúszik be Tsunade hangja, ezzel is felébresztve a kábulatból. Érzem, hogy Genma gyengéden beljebb tuszkol, és vállamat átkarolva mellém áll.
- Őt mondtam, Kakashi. Gyors, megbízható, okos. Ha valaki, ő tud segíteni. Mivel ANBU kapitány vagy, gondolom a neve sem titok.
- Nem – feleli tömören.
- De a természete épp olyan, mint egy sárkányé. Szóval, vigyázz vele.
- Nem vagyok sárkány! - kiáltok fel, és nekimegyek az unokabátyámnak.
- Elég! Tiara! Kapsz egy feladatot, kislány – néz rám Tsunade. Felvonom a szemöldököm. - Három hónapon át Kakashi lesz a mestered. Ki fog téged képezni. Ezután fontos feladatod lesz, de egyelőre ennyi.
- És ha nemet mondok? Genmán és Irukán kívül senki nem taníthat. Ők az én mestereim, nekik szót fogadok. De ezt nem is ismerem.
Senki nem válaszol, Kakashi meg elindul felém. Ajjaj! Legalább húsz centivel magasabb, mint én. Hiába vagyok százhatvan centi, most semmit sem ér.
Közel érve hozzám néz a szemembe.
- Márpedig szót fogsz fogadni nekem is.
- Miből gondolod? Húsz éves vagyok, nem parancsolhatsz nekem!
- Pedig de, mert én hét évvel vagyok idősebb.
Dacosan meredek a szemébe, majd megszakítva a kontaktust, kirohanok a teremből, és az erdőbe futok, ahol vár a magány.
|
