- Õrült vagy! - Mondja a démon azon a vérfagyasztó hangján ami egész életemben rettegésben tartott.  

Hideg van, egy koszos pincében vagyok a falnak simulva. Hosszú, szõke hajam végét vér színezi be. Tele vagyok sérülésekkel amiket nem tudom mikor szereztem. Félek... Valaki segítsen!  

-Mi az elvitte a cica a nyelved? -Szólal meg hirtelen. - Tudod mit csináltál? Megölted õket. Nem én voltam és nem is más, TE voltál! - Vigyorog élvetegen. A hangjában tömény gúny.  

-Ne... Nem... Nem én voltam. Nem...lennék képes rá... ilyet tenni... - Könnyeim végig folynak vérrel tarkított arcomon.  

-Minek tagadod, hiszen mind a ketten tudjuk, hogy milyen is vagy. Pedig, ha velem maradtál volna akkor nem esett volna senkinek sem baja. De te mégis elszöktél... - Nem! Nem tudtál volna segíteni. Te magad tettél azzá ami vagyok! Nem bírom ezt tovább...  

-Meddig akarsz még kínozni? - Kérdem megtörten, elcsukló hangon. Ez itt a vég. Többet már nem menekülhetek elõle. Hirtelen fagy le az arcáról a mosoly.  

-Fordulj meg! - Szól éles hangján. Remegve de megteszem.  

-Hmm, helyes. - Duruzsolja a fülembe és megérzem a hideg pengét a tarkómnál. A kés pengéje lassan végigszánt a nyakamon hogy aztán a csípõmnél állapodjon meg.  

-Vetkõzz! - Cseng hidegen hangja a teremben.  

-K...Kérlek... - Mielõtt befejezhettem volna kicsit mélyebben vágja belém a kést.  

-Csináld! - Sziszegi vészjósló hangon a fülembe és én csinálom. Alig van rajtam pár ruha, de azok is nagyon lassan kerülnek le rólam. Amikor már teljesen meztelenül állok elõtte közelebb jön. Hozzám dörgölõzik és beleharap a vállamba, érzem ahogy a vérem nagy cseppekben szánkázi le a vállamról. Egyre homályosabbá válik a szoba. Úgy érzem, ha nem szorítana oda a falhoz el is esnék. 

-Ne aludj. - Kuncogása térít vissza a való világba. Elõre nyúl és mellkasomat is végig szántja a pengével. Fáj de mégis valami furcsa borzongás fut végig a gerincem mentén. A hasamnál kicsit mélyebbre megy a penge aminek hatására mellettem támaszkodó kezeit kezdem karistolni.  

-Hm, csak nem élvezed? - Suttog buja hangján a fülembe és beleharap a fülcimpámba amire egy halk nyögés tör utat a torkomból. - Fogod még jobban is ne aggódj... - Lesimít a fenekemre és megérzem vágyát a bejáratomnál.   

-Kövess a pokolba... - Suttogja elhaló hangon és hirtelen belém vágja magát. A torkomba reked a levegõ, nem bírok ellenkezni. Könnyeim megállíthatatlanul folynak végig az arcomon. Ami a legjobban elviselhetetlen nem is maga a fájdalom hanem, hogy élvezem azt. Mit csináltál velem? Vadul mozog bennem miközben én csak nyögdécselni, sóhajtozni és sírni vagyok képes. Hiába élvezem, hiába érzem a levegõbe a friss vér szagát, hiába mar végig a testemen a kínzó fájdalom... Talán igazad volt... Talán tényleg kezdek megõrülni...  

Amikor érzem hogy már nem sok van hátra megérzem a hideg fémet a mellkasomnál. Ijedten kerekednek ki a szemeim.  A kettõs gyönyör egyszerre érkezik és taszít át kegyetlenül a másvilágra...  

"Kövess a pokolba..."  

Egy angyal sikolya a pokolból amit már senki sem hallhat az ördögön kívül.