|
Egy csendes nyári nap reggelén kezdődött az egész. Felkeltem a fuutonomról, bár nyögve nyelősen ment még is jó napnak nézhettem elébe. Végre eljuthatok odáig ahonnan a családom származik. Egy halványzöld fedőlapos tekercset görgetek ki törökülésben. Éppen a reggelimen nyammogok és még inkább átnézem mi van beleírva. Ez még egy régi tekercs, amit az utaim során szereztem. Egy csomó dolog áll benne furán kinéző ördögi arcú maszkokról, egy késes halványszürke képű szellemről akit ha megidézünk feláldozva magunkat életet menthetünk. Sok furcsa, érdekes és izgalmas dolog van benne, bár mindet nem igazán értem, de majd fényt derítek mindenre szépen lassan.
Feltápászkodom, elrakom a tekercset és hátamra kapom a táskám és utamra indulok. Sok mindent hallottam már a környéken. Gyanús alakok és édes arcú anyókák is lakják a környéket de az lényeges, hogy egy napi járásra vagyok Konohától. Csak vigyáznom kell a természetben alvással, mert a múltkor is megjártam. Azok a fránya hangyák hát nem belemásztak a táskámba? Pakolhattam ki mindent és még talán most is mikor beleharapok a készített onigirimbe találok egyet kettőt . Csak a bogaraktól ráz ki a hideg, a kis apró lábaikkal, meg a fájdalmas csípésüket brrr…. Ne is gondolkodj ilyenen Iori…
Fáról fára suhanva érek egyre közelebb, inkább itt közlekedek, mert minden féle bandita meg ócska rabló járhat erre. Bár ha képzett ninja úgy is elkap itt. Én még nem vagyok az a vérprofi, ezért szeretnék a Konohai Akadémián tanulni, hogy erős és észbontó ninja legyek! Pár dolgot édesanyám már megmutatott, de nem tudta olyan jól, mint ahogy itt elmagyaráznák és megmutatnák. Az egyik vastagabb faágra ráguggolva állok meg és lihegve nézek a még megtenni kívánt út hosszára. Ha szaporázom a tempóm ott leszek, érzem. Egy csomó furcsa chakra tekereg a levegőben, vezetve a cél felé. Nos a képességeim csak ebből állnak jelenleg, érzékelni tudom a chakrákat. Semmi különösebb jutsu, azt sem tudom, hogy képes vagyok-e egyáltalán azokkal harcolni. Nem sok remény van benne, ezért kicsit le is lomboz ez az áldatlan helyzet. Én olyan nagy ninja szeretnék lenni mint Uzumaki Naruto!
Még erősebb chakra árnyéka bontakozik ki előttem, a vér gyorsabban lüktet az ereimben a szemeimet pedig az előttem tátongó falu kapujára, és a gigantikus falra szegezem. A mellkasomhoz kapok, így érzem ahogy a szegycsontom tájékán dobogó szív nem nyugszik, szinte nevetve veszek hatalmas levegőt, hunyom le a szemeimet és hagyom, hogy a friss szellő átmossa a hosszú vörös fürtjeimet. Olyan jó érzés ölel körbe, még sosem jártam itt és még is. A sok szín, illat, zsivaj megnyugtat. A főkapun belépve két őr néz meg magának, az egyiknek az orrán átkötött szövet lóg, a másik meg úgy néz ki mint egy vénasszony a fejpántjával a fején. Bizakodó tekintettel lépek be, és köszönök nekik. Amint beérek a városka tömegébe egy csomó ételes stand közül választva állok meg egy sült halas előtt és választok egy magamnak való falatkát. A pálcikán ingó uszonyossal sétálok a legnagyobbnak tűnő épület felé. Egy régi leszakadt hinta vonja fel a figyelmemet, vajon ki hanyagolhatta el ennyire? Hiszen gyerek zaj szűrődik ki az ablakon, biztosan ők voltak véletlenül. Megpillantok mellette egy kicsit színvonalasabb épületet, aminek fa elemei és piros szegélyei tiszteletre méltó külsőt adnak neki. Ez az amit én keresek. Kicsit félénken nézek be az ajtón, és kérdezek rá az egyik ott járkáló sötét szemű és szintén feketés, rövid hajó nőre.
- Elnézést, a Hokagéval szeretnék beszélni, itt van? - kicsit ferde szemmel néz rám és sóhajt egy kisebbet.
- Mi járatban? Miért keresed épen pont őt?- áll meg tőlem mind össze pár méterre. Maga mellet tartott kezein észreveszek egy furcsa pántot amin talán fegyverek lehetnek, de ilyen kicsit? Kicsit megrázom a fejem amikor ismét felém szól és hallgatom a magyarázatát mit merre találok, nem is furcsállják, hogy még nem láttak erre?
- Köszönöm szépen!- hajolok meg és fordulok meg villám sebességgel majd rohanok az iroda felé. Az ajtó előtt megtorpanok kissé, egy mély és nem karcos férfi hang szólal meg mögüle.
- A további küldetéseket rátok bízom, csak pár egyszerűbb feladat lenne… - észbe kapok, nem illik hallgatózni, na de én ezt akaratom ellenére hallottam meg, akkor pedig nem számít annak hehe. Kicsit megtúrom a lábammal a szőnyeget, de vissza is igazítom amint valaki kicsapja az ajtót és elviharzik azon át. Eszméletlen milyen gyors emberek élnek Konohában!
- ÖÖöö… elnézést, szabad bejönnöm? – kukucskálok az ajtó szélét fogva, majd egy maszkban lévő férfit találok az asztal mögött ami az egyetlen vészesen kiugró bútordarab a szobában.
- Gyere csak.. – pecsétel valamit, majd kicsit álom ittas szemeit rám veti. Nagyra tágult szemekkel és visszatartott lélegzettel figyelem ahogy engem mér végig. – Mit szeretnél? Te lennél… - nem is hagyok időt kimondani neki, illetlenül félbeszakítom hevesen csapkodva és mutogatva a karjaimmal.
- Én lennék Uzumaki Iori Tetsugakuréból! – vágom a jobb kezem balra, a balt pedig jobbra mutogatva a táj irányát. A szemeit hosszan rajtam felejti, majd kissé élőbb hangon felém kérdez.
- Azt mondtad Uzumaki? – bólogatok csupán, és kócos hajam a nyakamba hullva takarja kissé a nyájas arcom.
– Nemrég érkeztem, itt szeretnék tanulni az Akadémián, hogy én is erős shinobi lehessek! – vágom a sarkaimat össze és nézek határozott tekintettel az irányába. Elmosolyodik a maszkja alatt, és előkeres pár papírt, amit ki kell hogy töltsek az adataimmal. Még egy kérdést intéz hozzám.
- Van hol laknod? – néz fel amint aláírta a fehér papírost. Kicsit elkomorodom, amit észrevesz és kedvesen ajánlatot tesz. – Tudunk neked helyet biztosítani egy kis lakásban, csak minimális lakbért kell fizetned amint küldetéseket teljesítesz. – elmosolyodom majd meghajolok előtte.
- Az nagyon jó lenne! Köszönöm szépen! – még állok ott egy darabig, és várom, hogy elintézze a papírügyeket. A kezembe nyomja a kész iratot, majd ad egy kulcsot is és elmagyarázza merre van a lakásom és jó szerencsét kíván a tanulmányaimhoz.
Örömittasan száguldok le a lépcsősoron, egészen a nem messze található új otthonom felé. Csak is az enyém, olyannyira izgulok, hogy remegnek a kezeim mikor a kulcsot a zárba helyezem. Mikor benyitok kicsit poros szobákat és sötétséget észlelek. Tapogatózva megtalálom az ablakot, elhúzom a függönyt és már is meglátom mi a helyzet. Hálószoba, fürdőszoba, kis konyha és mosdó. Pont tökéletes. Ledobom a táskám az ágyra és hatalmas porfelhővel kerülök szembe. Köhögve és krákogva terelem magam előtt a levegőt a kezeimmel amit a cug ki is húz. Itt az ideje a takarításnak! Előkapok egy rongyot a fürdőből egy mélyebb edénybe vizet engedve kezdek el takarítani. Már esteledik mikor mindenre végeztem. Most már a saját ágyamban alszom ettől az éjszakától fogva. Holnaptól pedig irány a Konohai Akadémia!
|
