Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Édes a szerelem, mint az epres fagyi.
Korhatár: 16+
Műfaj: Yaoi
Kategória: Bleach
Feltöltő: Szelina-Zen
Feltöltve: 2015. 04. 04. 11:59:48
Módosítva: 2016. 06. 29. 16:38:52
Módosította: Szelina-Zen
Megtekintve: 839 db
Kritikák: 0 db
Kurosaki Ichigo egyhangúan ébredett ágyában.
Hiányzott neki egy ember, akinek mindennél jobban vágyott az érintéseire, de tudta, sose lesz az övé.
Urahara Kisuke, a száműzött shinigami, már az első pillanattól kezdve megbabonázta a helyettes halálistent.
Ichigo kikelt alvóhelyéről, beágyazott, majd a szobájából kiérve sietett le a lépcsőn az étkezőbe.
A helyiségben Karin és Yuzu, Ichigo húgai voltak.
- Jóreggelt, Ichi- nii! Kész a reggeli, tudom hogy szereted. Vanilliás gofri kakaóval. - mosolyodott el Yuzu.
Ichigo hanyag mosoly kíséretében köszönte meg húgának a reggelit, majd leült az asztalhoz karin mellé.
A shinigami megette az ételt, megitta a csokis italt, elmosta a tányért, és visszament szobájába.
Ichigo ágyán ült, felhúzott lábakkal, tekintete a naptárra vándorolt, melyen látta, hogy aznap szombatra beszéltek találkozót a shouten tulajdonosával.
A fiú szíve hevesen kezdett dobogni.
Teljesen elfelejtette, hogy ma fog találkozni Uraharával.
Szekrényéhez lépdelt, összeválogatta ruháit, majd némi habozás után felvette azokat, levetve magárol, lenge térdnadrágát, melyben aludt.
- Hova mész, Ichigo? - kérdezte tőle az asztalon ülő mesterséges lélek.
- Pofa be, Kon! - vágta oda a plüssállatnak, aki kaján nevetésben törött ki.
- Azt hiszed nem tudom, Ichigo?! Én Kon vagyok, mindent tudok! Uraharához mész, és azért időzől, mert időközben annyira belehabarodtál a fazonba, hogy nem mersz a közelébe sem menni, mert túl látványosan dadogsz, és nagyon zavarban vagy. Hát Ichigo, ennél azért többnek hittelek. - rázogatta a fejét Kon, míg a helyettes shinigami elkerekedett szemekkel figyelte a magabiztos plüssfigurát.
- Pofa be! Honnan veszel ilyen marhaságokat? Undorító, hogy én meg Urahara, együtt mint egy pár! Mellesleg is, ő egy férfi! - tiltakozott hevesen a fiú, ám nem mintha sok értelme lett volna, és ezt látta "szobatársa" arcán is.
Ichigo lemondóan sóhajtott, majd elkapva a plüssállatot megszorította azt.
- Honnan találtad ki? - kérdezte lemondóan a helyettes shinigami, mire Kon elmosolyodott.
- Az ember csupa hasznos dolgot fecseg ki magából álmában. Nem igaz, Ichigo?
A narancshajú vére az egekbe szökött.
Szitkozdta magát, hogy még álmában sem tudja befogni azt a mocskos pofáját, és átkozta a mesterséges lelket is, hogy mi a francért nem aludt az éjszaka.
Ichigonak nem volt jobb ötlete, befenyítette az oroszlánt.
- Ha bárkinek elmered mondani, Yuzu fog masnikat varni a füledhez, miközben a szekrényen levő kampóhoz kötöz nehogy elfuss! - dobta le Ichi az oroszlánt a földrs, majd jó alapaosan megtaposta azt.
A terve sikeres volt.
Kon annyira beíjedt, hogy még vissza se mert szólni a helyettes halálistennek.
Ichigo szúrós pillantást vettet a mesterséges lélekre, majd elhagyta szobáját.
Lent felhúzta cipőjét, majd egy hanyag köszönés társaságában elhagyta a helyiséget.
Uta egyenesen az Urahara vegyesbolthoz vezette.
A helyettes shinigami nagyon izgatott volt, hogy mit mondjon a bolt tulajdonosának, ha egyszer meglátja majd.
Mostanában különösen nagy számban jelentek meg Hollowok Karakura városában, így Urahara rábízta Ichigóra a feladatot, hogy ő küdjön meg velük.
És most a férfi azt szeretné tudni, hogy megy ez a helyettes halálistennek.
Ichi elmélkedéséből a tudat rázta fel, hogy ott áll a shouten ajtaja előtt
Benyitott, pedig szíve kétszázzal vert.
A bolt tulaja az ajtó előtt állt, és a narancs hajú shinigamira mosolygott.
Kinézete más volt mint általában. Szokásos zöld ruhája helyett, tornacipőt, fekete csőnadrágot, és egy szürke, bő pulcsit viselt, melytől a hrlyettes shinigami lélegzete is elállt.
- Hoi, Kurosaki! - mosolygott a bolt tulaja zsebre dugott kézzel.
- Jó... Jóreggelt, Urahara-san... - dadogta Ichigo, majd zavarában elfordította fejét.
- Arra gondoltam Kurosaki-kun, ha talán ráér, tehetnénk egy kört a városba most. - felelte a shouten tulaja, mire a helyettes halálisten szeme elkerekedett.
Átkozta magát, hogy ilyen feltűnően van zavarban.
Biztosra vette, hogy a férfi titokban már rég rajta röhög.
- Miért is ne? - mosolyodott el eröltetten a fiú, hisz hangja itt-ott megremegett.
A shouten tulaja elmosolyodott, s kilépett a helyiségből, Ichigo pedig utána.
Csendben sétáltak a városban, végül a némaságot Urahara törte meg.
- Mondja, Kurosaki-kun, jobban megy a harc magának?
Ichigo kissé pirult arccal nézet a száműzött shinigamira.
- Nem, jól meg vagyok... - mondta, s közben figyelte Urahara arcát.
Végignézett vékony lábain, melyet a csőnadrág mégjobban kiemelt.
szemeit arcára vetette, smaragdzöld íriszeit fürkészte pár pillanatig, majd szőke, selymes hajára pillantott, melyen nem díszelgett most se sapka, se kalap.
- Kurosaki-kun. Megengedi, hogy meghívjam egy fagyira? - mosolygott rá a férfi, Ichigo pedig mégnagyobb zavarban volt.
- N-nem kell, köszönöm... -dadogta a fiú, akit már a víz is kivert, a férfi közeledése miatt.
- Na, Kurosaki-kun, ne szégyenlősködjön. Várjon megitt. - Azzal a férfi eltünt a narancs hajú szeme elöl, aki zavarában leült egy mögötte lévő padra.
Ichigo arcát simogatta a lágy szellő, míg ő lehunyta szemeit.
Ichigo úgy érezte magát, mint egy kivert kutya, akit átvert a gazdája.
Úgy hitte, hogy Urahara örömmel szórakozik az érzéseivel, ami Ichinek egyáltalán nem tetszett, a szívébe nyilaló fájdalom miatt.
Gondolataiból a férfi mély, mégis kellemes hangja zavarta föl.
- Ne haragudjon, Kurosaki-kun, nagy volt a sor, nem tudtam milyet szeretne enni, ezért epreset vettem mindkettőnknek. - mosolygott ismét a férfi, mire Ichigo szíve nagyot dobbant.
- Köszönöm Urahara-san. - mondta a helyettes shinigami, és elvette az egyik jeges finomságot, melyet odanyújtott a férfi.
A fagylalt szép, nagy darab volt. Felül színes cukormáz fedte, s a tetején egy szép kerek eper díszelgett.
Urahara leült a fiú mellé a padra, és enni kezdte a hides édességet.
- Mondja, Kurosaki-kun. Észrevettem, hogy nagyon ideges, ha a közelében vagyok. Talán zavarok?
Ichigo mégjobban zavarba jött a kérdés hallatán.
Apró verejték cseppek váltak láthatóvá homlokán, mire ajkait nagy nehezen szóra nyitotta.
- Urahara-san, én... - akadt meg a mondatban Ichigo, nem tudta mit mondhatna. - Egyáltalán nem zavar, csak ideges vavyok most pár dolog miatt. - válaszolta a helyettes halálisten, mire a shouten tulajdonosa aranyos mosolyra húzta ajkait.
- Ezt örömmel hallom, Kurosaki-kun.
ichigo csendben nézte a bolt tulaját, majd a fagylalt tetején ékeskedő epret szájába vette, majd lassan rágcsálni kezdte azt.
- Nagyon édes ez az eper. - felete Ichigo mosolyogva.
Urahara elmosolyodott a fiú láttán.
- Olyan a szája. - mosolygott a férfi, majd ujjaival letörölgette a rózsaszín maszatot Ichi szája széléről, a helyettes shinigami szíve kihagyott egy ütemet, mikor shouten tulajának selymes ujját saját bőrén érezte.
Meglepedségében fagylaltját elejtette, de nem is törödve vele kulcsolta rá ujjait Urahara csuklójára.
Selymes bőrét lágyan kezdte simogatni, s mikor rájött mit tett, rögtön elhúzta kezét, s fülig vörösödve fordította el fejét.
- N-ne haragudjon, Urahara-san! -fordította el a tekintetét mégjobban a narancs hajú.
A férfi tekintete meglágyult, majd egy mosoly kíséretében simított rá Ichi karjára.
- Nem haragszom, kellemes volt, amit csináltál. - suttogta a bolt tulaja, mire a narancs hajú fiú visszafordította tekintetét.
- V-valóban? - kérdezte a helyettes shinigami pirultan.
Urahara elmosolyodott, majd bólintott.
- Kurosaki-kun. Lehet, hogy megsértődik, csak egy feltélezés, de véletlenül nem miattam zavarban? - kérdezte a férfi, a helyettes shinigami csendben nézte a shouten tulaját, s maga sem tudja miért tette ezt, de ösztöneire hallgatva bólintott, fülig piruló arccal.
A férfi elmosolyodott rajta, s közelebb hajolva Ichi arcához, saját ajkait gyengéden a helyettes halálistenéhez nyomta.
Ichigo meglepetségében szólni nem bírt, kicsit átkarolta kedvese nyakát, s kissé kinyitotta száját, melyet Urahara kihasználva, utat törött a fiatal shinigami ajkába.
Nyelve könnyen siklott a fiatal fiú szájába, aki vörösödve ölelte szerelme nyakát.
Levegőhiány miatt a férfi megszakította a csókot.
Mélyen a Ichi szemébe nézett, majd rámosolygott.
- Kedvellek, Ichigo. - mosolygott rá a férfi, a fiú lélegzete pedig elállt. Egyrészt amiatt amit Urahara mondott neki, másrészt mert a nevén hívta, és letegezte.
- Kéred a fagyimat? - a shouten tulaja átnyujtotta kedvesének a jeges finomságát, aki mosolyogva utána nyúlt.
- köszönöm. - mosolygott Ichi, s leette a fagyi tetejéről az epret.
- Még mindig nagyon édes! - felelte mosolyogva a fiú.
- Lehet, hogy az. De te édesebb vagy, mint az eper. - mosolygott Urahara, s Ichigo narancsos tincsei közé túrt.
A fiatal fiú elpirult, majd megfogta kedvese kezét.
- Köszönöm Urahara. - suttogta Ichi, majd szerelme vállára döntötte fejét, a férfi pedig lehunyva szemeit simogatta a helyettes shinigami kezét.
Békés volt számukra minden, szerették volna, ha mindig ilyen nyugott és csöndes lenne minden.
Urahara arra eszmélt föl, hogy kedvese második fagylaltját is leejtette.
A férfi jobban átelemzve a helyzetett, csodálkozva vette észre, hogy fiatal kedvese békésen szuszog vállán, halkan suttogva az ő nevét.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).