Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Marionett Baba
Korhatár: -
Műfaj: Mese
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Sado-chan
Feltöltve: 2014. 12. 02. 20:02:32
Módosítva: 2014. 12. 02. 20:03:23
Módosította: Sado-chan
Megtekintve: 563 db
Kritikák: 1 db
 Marionett baba

 

Már csak pár, apró simítás...

Kezébe veszi újra a megviselt, régi ecsetet és újabb réteg festéket visz fel hideg, fehér ajkaimra. Immár egy fokkal élőbbnek látszik az összhatás.

Vattát és púdert ragad, majd finom mozdulatokkal viszi fel az alapozót az arcomra, míg én üres tekintettel meredek előre a semmibe. Kész. Már csak egy valami van hátra.

 Indigó színű szalaggal a kezében simítja hátra kósza tincseimet az arcomból, majd kezdi el befonni a hajam. Mozdulatai finomak, akár egy lepke szárnycsapárai, el se hinné az ember, hogy nem egy angyal teszi mindezt. A gondosan befont hajzuhatag végére kerül a szalag, melyből tökéletes masnit formál. Még egy utolsó simítás, majd feláll és távolabb lépve megnézi művét. Én csak nézek rá meredten, mozdulatlan tekintettel figyelem az arcára kiülő mosolyt, ezek szerint elégedett a munkájával.

 Karjaim alatt ragad meg és emel fel könnyű szerrel, az arca rezzenéstelen, semmi nyoma erőlködésnek. Nincs is rá szükség, hisz a testem pillekönnyű. Szorosan ölel magához, érintése mégis gyengéd, mellkasa az enyémnek simul majd lassan lépkedni kezd. A gramofonból halk zene szól, ő pedig egy lehelettel hangosabban kezd el dúdolni. Egyik láb követi a másikat, míg végül az ügyetlen szárnypróbálgatásokból tökéletes keringő nem lesz. Behunyja szemeit és önfeledten táncol, pörög forog, én pedig követem minden mozdulatát. Körülöttem megelevenedik a szoba, a tükrök gyönyörű ablakokká válnak melyen besüt a Hold fénye, majd hirtelen minden elhallgat.

 A tükör össze törnek, a zene elhallgat. Élettelenül zuhanok a kopott fa padlóra ő pedig elhagyja a szobát. Az ajtó zár kattan, a világítás elhal. Csak az ablakon besütő Hold ad némi fényt. Elment. Nem jön vissza...

 

Évek múlva, mikor már minden kopott és poros, egy hullócsillag száll el egyenesen a kitört üveg előtt. Fénye beragyogja a szobát és élettel tölti meg az élettelent. A játékok megújulnak, a törött tükör össze forr. A gramofon csorba tűje újra ép, s játszani kezd. A testem fénnyel, s élettel telik meg, lábaim megmozdulnak, mellkasom megemelkedik. Felkelek majd üres tekintettel újra táncolni kezdek. Szóról szóra, lépésről lépesre, újra és újra...

Aztán elhal a csillag fénye, a szoba újra a régi, halott és kopár, én pedig újra csak egy játék vagyok, egy marionett baba mely mozdulatlanná dermedve áll a szoba közepén, egyedül, az idők végezetéig.


© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).