Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Egy lélek ezer féle halála ~ Kezdetek ~
Korhatár: 16+
Műfaj: Szürrealista
Kategória: Nem anime
Feltöltő: Yoo Tsubasa
Feltöltve: 2014. 11. 15. 12:49:55
Módosítva: 2014. 11. 15. 22:00:11
Módosította: Yoo Tsubasa
Megtekintve: 533 db
Kritikák: 1 db

Szerbusz barátom. Csak egy rövid időre zavarnálak, mielőtt még végleg elaludnál. Úgy érzem ezt meg kell osztanom veled, semmi okom nincs rá, de ígérem lényegre törő leszek, ha csendben maradsz, és nem szólsz közbe. Talán végezni fogunk a beszélgetéssel.

Hívjanak engem Herminának, s legyek a lelki szemeid előtt a serdülők középosztályából való, átlagos diáklány. Nem nehéz, úgy is sok járkál az utcán csinos pofival. Egy átlagos lány, átlagos hajszínnel, szemszínnel, és szemüveggel. Egy új SZTK keretes egyed az enyém, ami jó szolgálatot tesz. Ez az apró foszlány az én lelkem nehéz, fujtó, és elernyesztő  fodrozódó hullámairól szól.

Felületesen ismertél meg, de vajon értesz-e majd?  *~

 

Hétfő

Tíz perccel előbb keltett a húgom telefonja, abban a tíz szabad percben kómásan az ágyam alá nyúlok, és előhorgászom a sajátomat, majd feloldom , és a korai ébresztőt nyugtázom. Kezemben tartom ameddig a két világ között lebegek kissé, de fülem melletti csörömpölése újra felébreszt.

- Ébresztő, te lusta dög, kelj fel… - nyöszörgöm felülve az ágyamban, körbekémlelek hátha megint szombaton keltett ez a szar. Húgom hebeg egy sort majd folytatja  a mély, már tőle megszokott horpasztást. A közelemben fekvő tárgyak mindegyikét hozzácsapkodtam már, de semmi reakció. Szomorú, ugyan is én ha már egyszer felébredtem, nem hagyok magam mellett senkit sem aludni. Gonosz vigyorral az arcomon csapok a villanykapcsolóra, és várom ennek a jetinek a felébredését. Hangos ordítással kel ki magából, mert egyfolytában a nevén szólongatom.

- Mi-miért üvöltesz? Tudom a nevemet köszönöm! – rúgja le magáról a paplant, és kuporodik az ágyára. Mint minden reggel  a szokásosan folytatódik, öltözködés sminkelés miegymás.

Korán érkezem a suliba, sok órám lesz ma, ez az egyik ok ami miatt okom lenne máris a fáradtságra. A harmadik óra tizenöt perces szünetében locsi -fecsi szájak érkeznek az osztályunkba, én éppen a padomban ülök, és pakolok, hiszen sosem árt a rendetlenségben egy valaki aki képes ráparancsolni az illetlen füzetekre hogy ne egymáson heverjenek. Kedvesen rám vetíti a szép fehér fogainak sugarát, és hízelgő hangján kérdezgetni kezd.

- Na ? Hermina, mi van azzal a sráccal? – foglal helyet a zöld matt asztalon. A füzetmolesztálást megszüntető mozdulataim alábbhagynak és felnézek az ölemben gubbasztó táskából.

- Milyen srác? – libegtetem meg a szempilláimat az ókula mögül, ádáz vigyor húzódik ajkain, és elfojtott kacagással kevert mondata mellbe vág.

- Akivel itt szoktál maradni délutánonként!- jelenti ki harsány nevetésbe fulladva, kis pír szökik az arcomra, amit láthatóan az osztálytársaim Betty, és Edina is észrevesznek. Edina sikkantva kiált fel.

- Nézd már! Elpirult! – vigyorog fogszabályzójával Bettyre, aki kedvesen néz rám. Neki még sosem volt barátja, pedig nagyon okos, és kedves lány. Edinával más a helyzet, ő annak az örök pancsernek tartja magát, nagyszájú, de még is kedves.  Mindig arról siránkozik hogy milyen dagadt, meg ronda ezzel a ketyerével a szájában. Már nem vagyok hajlandó meglepődni azon hogy miket mond, mert vagy lódít, vagy hazudik esetenként, vagy adja a menő csajt. De mindenkinek meg van a démonja.

- Ja hogy vele. Csak beszélgetni szoktunk, mert van még időm a buszig, és nem akarok addig kimenni a buszmegállóba, mert csak unatkoznék! – jelentem ki és rakom le a táskámat magam mellé. Leporolom a gatyámat, és rájuk nézek, mindegyik engem figyel, itt merényletet szimatolok.

- Na jól van, majd következő szünetben találkozunk ! – pördül sarkon, és elhagyja kíséretével a termet. Biológia óra az osztályfőnökkel, nem lesz nehéz, mert két kiselőadást is fognak tartani, így elveszik az időt a feleléstől. Megúsztam, sóhajtok egy nagyot, és figyelem az egyik fiú nyökörgését a táblánál. A csengő hangos berregése jelzi a szünetet, nah akasztják a hóhért.

Megint bejönnek az osztályba, én felállok, megigazítom a gatyámat és kitipegek a székek közül. Edit megmarkolja a csuklómat, és elkezdi húzni maga felé.

- Gyere! Kihívtuk , szerelmes beléd! – nagy szemeket meresztek, amint meghallom a szerelem szót. Érezhető volt az a köztünk lévő feszültség, amikor délutánonként együtt baromkodtunk az aulában, de nem hittem volna. Mivel a termünk az emeleten van, így  kirángatva azonnal meglátom az éppen esdeklő Kornélt, akinek még a teljes nevét sem tudom igazán pedig ő is imádja az animéket ahogy én. Sok osztálytársa veszi körül, és a drága vigyorgó betolakodó elfut felé, majd ösztökélni kezdenek hátulról hogy menjek már oda és valljunk egymásnak. Két kezét összerakja, esküdözik, meg akarja győzni az erőszakoskodót hogy majd ezt ő elintézi maga, de semmi esély. Végül elráncigálnak hozzá, csipkednek, ráncigálnak löködnek, és végül odaérünk, mert magamtól is képes vagyok odamenni végre. Vigyorognak, de én ki nem állhatom a tömeget.

- Majd  facen még beszélünk jó? – kérdezek rá Kornélra, aki egy apró biccentéssel felel csak.

*~*~*

 

Korán sötétedik, hideg van, február. Kiléptünk a suli ajtóján. Az osztályok keverednek egymással, mindenki mindenkivel csacsog, én pedig ráakadok erre a jómadárra. Egymás mellett sétálunk egy kicsit aztán szemeink találkoznak, borzasztó szép szemei vannak, zöldeskékek. Nekem vagy a kék, vagy a zöld szem tetszik, de ez. Ez még jobb,  akvamarin szín szemei szeretetet sugallnak, tudok olvasni bennük, furcsa.

- Nem kellett volna ilyen durvának lenniük. – jelentem ki , és figyelek magam elé, a lépcsőkre mert nem szeretnék orra esni.

- Igen, meg tudjuk ezt mi oldani egyedül is. – jelenti ki mély, simogató hangján. Szóval, nem is tudom hogy érezzek, de szerintem tényleg érez valamit irántam. – Akkor. Most, szerelmes vagy belém, - fogalmazza nyersen a szavakat mondattá, de így is értem.

- Ööö. – egy határozatlan apró biccentést kap válaszul tőlem, de legbelül még azt sem tudom tetszik-e ez a fiú nekem. Majd valahogy alakulnak a dolgok. Csak tudnám hogy hogyan kéne ehhez állnom, sosem volt igazi barátom, aki nem adott volna semmi kincsért. Én csak kelléknek voltam jó, az unokatestvéremmel bulizni menni, és várni rá egész éjszaka, mert csak vele táncoltak n pedig unott pofával ültem a hosszú asztaloknál nézegetve az időt a telefonom sötétben rikító képernyőjén. Mindig láttam az animékben hogy elég egy összepillantás, és egy tavaszi, virágszirmokkal tarkított szellő hogy máris egymás kezét fogva sétálgassanak, vigyorogva összesúgva. Mindig én voltam  a tartalék, csak lestem mint nyuszi  a fűben mikor az osztálytársnőm a barátjával, a másik fiú osztálytársam meg  csajával ült a helyére, és aranyosan nyugtázták hogy nekem is lesz majd párom, csak egy kis időt még várjak. Jah, addig ameddig ide nem száradok a padhoz, értem, szóval soha. Pedig anyu szerint nem vagyok az a kimondottan csúnya lány, nálam sokkalta szörnyűbb bányarémek is járkálnak , kevésbé ízlésesen felöltözve. A testméretemről meg csak annyit hogy mióta abbahagytam az úszást az iskola végett , kicsit kikerekedtem na, elvileg én is nőből lennék vagy mi a franc.

*~*~*

Már sötét van, én pedig anyuék szobájában küszködöm a tanulnivalómmal. A kályha előtti kis helyre ráncigálom a babzsák fotelt, és odatelepedek, közben pedig esetenként rakok is a tűzre ha arra kerülne a sor. A telefonomat a zsebembe süllyesztve lopakodtam be, mert anyám rám szólt volna hogy nem vihetem be , mert csak elütöm vele az időt tanulás helyett. Azonban vannak olyan pillanatok, amikor muszáj egy kicsit eltérni a tanulástól , mert beleőrülnék. Bekapcsolom a wifit, és ráírok a kiszemeltre, Kornélra. Remeg a kezem, kicsit erőltetetten veszek levegőket, és végül megfogalmazom mit s szeretnék, egy szerelembe nem hal bele senki, talán ideje lenne nekem is szerelmesnek lenni.

 

/H/ >> Gondolkoztam. Tudnál engem szeretni?

Én is épp ezt akartam kérdezni, csak nem volt hozzá merszem.  J << /K/

>> Akkor most, tényleg igaz amit mondott az osztálytársad?

Igen, szerintem szép lány vagy, és féltem megkérdezni…<<

>> Mit? Q.Q

Hogy járnál- e velem. <<

>> Ez most komoly? velem szeretnél járni? egy ilyen szerencsétlennel?

Miért lennél te szerencsétlen?

 Nah látod akkor már két  szerencsétlen van,

 mert én is az vagyok . XD <<

Ezután a beszélgetés csupa szívvel, és szép szavakkal tarkítottá vált, megegyeztünk abban hogy először eljutunk a szájra pusziig, aztán majd mehet a többi. Nem csókolózott még soha életében. Én már igen, de akkor is egy buliban voltunk az unokatesómmal, és egy helyes gyerek lesmárolt, az volt az első csókom, kurvára elbasztam…


© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).