Reggel vakító fényre kelek, és arra hogy előző esti prédám mocskában heverek. Emlékszem tegnap félbehasítottam, alulról. Golyói valahol a kiömlött belei és ürülékei közt van. Az oka amiért most alulról kezdtem, hogy ez a fasz képes volt behúgyálni és beszarni a munkám közben. A szar most is itt van, érzem az illatát, de nem erősebben hála égnek. Feltápászkodok, és érzem, hogy kezemben egy húsdarabot szorongatok. Lenézek, majd vissza a volt rendőrre. Vajon honnan téptem-haraptam ki tegnap? Mindegy is finom. Majd odaadom Luisának, hogy süsse meg magának. Luisa egy haj és fejbőr nélküli kislány, körmei sincsenek. Haját szálanként téptem ki, körmeit egyesével, majd csak koponyája felső részéről én vágtam le a bőrt. Ő az én lányom, de nem érdekel. El akart szökni, mint anyám. Nem kímélem őt sem. Senkit, aki nő.
Tovább nézem a rendőrt. Ajkait már rég leharaptam, megettem, arca is hiányos volt, mindkét szeme hiányzott. Azt tudom, hogy az egyiket Luisa ette meg. A másikat én. Istenem, micsoda finomság volt. Emlékszem, hogy lassan véreztettem ki, és ittam a vérét. Mámorító egy este volt. De aztán mint egy jópofa részeg, aki az alkohol mámorától kifekszik, úgy feküdtem ki én is a vér édes ízétől.
Egyszerűen élvezem a vér fémes, édeskés illatát. Imádom, mikor könyörögnek, hogy hagyjam abba, elég legyen. Szeretem látni a megkínzottak arcát, hogy aztán élvezettel darabolhassam fel őket, harapjak nyers húsukba.
Luisa remek agyvelős omlettel készült. Hálám jeléül dobok elé pár falatot. Engedelmesen eszik a földről, mint egy jól nevelt háziállat.
- Terhes vagy? - nézek rá. Megdugtam párszor, hogy utódom lehessen. Eddig kétszer szült, de mindkettő lány lett, őket megöltem. Lányra nincs szükség. Csak fiúra.
- Nem – válaszolja, és félve a szemembe néz. Sóhajtok, majd megpaskolom a fejét.
- Jól van. Térde – mondom neki. Engedelmesen letérdel elém. Ruhája egyetlen pólóból áll, ami azért jó, mert így bármikor elkaphatom. Most is felém pucsít, én meg már benne is vagyok. Rövid menet, és ahogy szoktam, most is belé élvezek. Amint vége feláll, és eltűnik a konyhában. Megeresztek egy vigyor félét, majd befejezem a reggelimet.
- Luisa – szólok a lányomnak. Kijön, érdeklődve néz rám. - Elmegyek vadászni, hozzak valamit?
- Zöldség – feleli egyszerűen. Jól nevelt, jól nevelt. Nagyon is. Vagy csak fél, mint bárki más.
- Ruha?
- Egy nadrág.
- Mi lett azzal a kettővel amit kaptál?
- Az egyik elszakadt, a másik koszos.
Bevillan, hogy azt a bizonyos egyiket még én téptem le róla. Elvigyorodok.
- Jól, van hozok. Légy jó kislány – mondom, majd becsapom az ajtót magam után. Lassan hajtok a pályán, útközben megveszem a zöldségeket, meg két nadrágot Luisának. Jó kislány, ez a jutalma.
Azt hiszem, hogy préda nélkül térek haza, de ekkor meglátom a tökéletes prédát. Egy fekete hajú lány, aki éppen egy autóhoz fut. Az autóban egy idősebb faszi. De nyálas. Apuci meg a kicsi lány. Estére meglesz a lány, határozom el.
Hazahajtok, és a házba rontok. Finom illatok szállnak, így tudom, hol kell keressem a lányomat. Bemegyek a konyhába és ledobom elé a dolgokat. Nézem, ahogy elpakolja a zöldségeket, majd a nadrágokért nyúl. Megköszöni, majd letérdel nekem háttal. Tudja, hogy hogyan kell megköszönnie.
Ebéd után, ami nagyon finom tésztás hús volt, én aludni térek, és meghagyom Luisának, hogy keltsen fel egykor.
Pontban egykor felkelt, én meg indulok is vadászatra. A lányt egyedül találom. A házból lépett ki, és elindult. Egy ideig követem, látom, hogy arra megy, amerre a szórakozó helyek vannak. Mielőtt kiérne a forgalmasabb útra, lefékezek, és arcába nyomom a kábítóval átitatott kendőt. Az egyedi keveréktől azonnal elkábul. Vállamra veszem, és bedobom a kocsiba. Veszett tempóban rohanok haza, mert a csomagom bármikor felkelhet.
Otthon bekötöm a szemét, leszaggatom a ruháit és a játszószobába dobom. Luisa megáll az ajtóban, majd beljebb lép, és kezei közé veszi a lány haját.
- Tetszik? - kérdem.
- Nagyon – sóhajtja szinte sóvárogva.
- Megkaphatod – vonok vállat, és ő elhiszi. Eszem ágában sincs adni neki bármit is. Ő is csak egy undorító nő. A nők nem kapnak semmit.
Kizavarom Luisát, és becsukom az ajtót. Na akkor kezdődhet a móka, dörzsölöm össze a kezeimet. Letépem az arcáról a kendőt, és szemügyre veszem. Lassan magához tér, és próbálja felmérni hol van. Nem ezzel foglalkozok, csak azzal, hogy milyen az arca. Tetszik a pofája, így kegyetlenül megdugom. Éles sikolya a fülembe mászik, megremegek. Durván mozgok bele, farkam vértől síkos. Hogy teljes legyen a móka, megtúráztatom az alsó régióit is, így egy mozdulattal tövig vágom magam szűk seggébe. Vére az arcomig felfröccsen, amit élvezettel le is nyalok. A vér íze fokozza a vágyam, így hajtom magam a kielégülés felé. Sikolyai elhalóak, nem is nagyon foglalkozom vele.
Mikor kiélem a vágyaimat, mindkét csuklójára és bokájára kap egy-egy bilincset, ami egy csigaszerű tákolmányhoz van rögzítve.
Picit megtekerem a csigát, így elérve, hogy keze-lába terpeszben legyen. Altestéből vér folyik. Szemem felcsillan, és lehajolva mohón iszok az isteni nektárból. Arcom már szinte maszatos a vértől, de nem érdekel. Mikor látom, nem folyik több vér, felállok. Fejét hátrarántom hajánál fogva. Szemembe néz, és látom a könnyeket.
- Gyönyörű vagy - mondom megjátszott áhítattal.
- Pszichopata állat - üvölti válaszként.
- Nem is igaz. Tudtad, hogy gyerekként mi foglalkoztatott? Milyen lehet a vér íze. Sebesre haraptam magam, de nem tetszett az íze, ezért megharaptam egy embert. Szinte üresre ittam, és meg is ettem testének felét. Jól esett, érted? Az az íz, az a finom, lágy íz. Belőled levest csinálok. Ezt fogom felszolgálni apádnak. Nem tudja mi lett az ő szeme fényével. De úgyis kíváncsi az ízedre.
Vágná fejemhez a dolgokat, szidná felmenőimet, de nem foglalkozok vele. Egy körülbelül ötven centis nyársat átszúrok az oldalán. Egy karót feldugok neki alulról, de nem hegyeset. Hallom a bőr reccsenését, így teljes extázisba kerülök, és elkezdem mozgatni a karót. Üvölteni kezd, én meg egyre nagyobb hévvel mozgatom benne a karót, másik kezemmel álló férfiasságomat kényeztetem. Mikor elélvezek, kihúzom a karót, és a tűt, majd lábától kezdve elkezdem a nyúzást. Előtte szépen kivágom a nyelvét, hogy ne ordíthasson.
Lábujjairól lefejtem a bőrt. Lassan, óvatosan dolgozom, mert a bőre bizonyíték. Felnézek arcába, és elmosolyodok. Már kába, alig él a fájdalomtól.
A vádliján folytatom. Szép lassan fejtem le a bőrt a vádliján. A hús előbukkan, vére folyik, de én csak mosolygok. Finom husi, finom vér, hehe.
Már a combjánál járok, mikor elhalkul tompa nyöszörgése.
- Hé, te elaludtál? - kérdezem. - Ne aludj, mert így nem buli.
Mivel nem hajlandó észhez térni, felállok, és pofon vágom. Ettől magához tér. Ahogy a szemébe nézek, más szórakozás jut eszembe. Befejezem a nyúzást a lábainál, majd elengedem. Összeroskad, én meg csak nézem, ahogy csúszik, mászik, vonaglik. Véres csíkot húzva maga után vonszolja testét a falhoz, és kuporodik össze.
Felnevetek szánalmasságán, majd közelebb lépek, és lehajolok hozzá.
- Kicsikém, ma fontos feladatod lesz. Kapsz bőrcipőcskét, de csak azt, és te fogod felszolgálni apucinak a kaját – mondom neki halkan.
Rám néz, szemei fájdalomtól és könnytől homályosak. Valahogy nem tud meghatni. Régen én is néztem így emberekre, aztán kezembe került egy kés. Apámmal nyulat nyúztunk, és megbabonázott. Ahogy eltűnik a bőr, és folyik, ömlik a vér. Élveztem a nyúzást, a darabolást, de egy idő után nem volt kielégítő. Először azok tűntek el, akik bántottak, majd mikor elfogytak, vadásztam. Főleg nőkre. Minden nő olyan, mint anyám. A nők tisztátlanok, mocskosak. Nem érdemlik meg, hogy éljenek. Megdugni jó őket, de másra nem jók.
A lány deréktól lefele bőrétől megfosztva hever előttem, tágra nyílt szemmel nézve mit csinálok. A lenyúzott bőr lábfej részét levágom, és mint egy zoknit húzom vissza a lány lábfejére. A talpánál ejtettem vágást, azt összevarrom majd szorosan egy fáslit tekerek a lábára. De csak az egyikre.
- Állj fel – utasítom. Feláll, és összeroskadva zuhanna a földre.
- Azt mondtam állj fel, szuka! - kiabálok rá. Kezdem elveszíteni a türelmem. Idegesít, hogy ilyen nyámnyila, és egy kis fájdalomtól összehugyozza magát.
Végül csak megteszi amit mondok neki. Feláll, és rám néz. Szó nélkül vissza nézek rá, megfogom a késem, és elkezdem a karjáról a húst lefejteni. Szó nélkül tűri, és közben végig a szemembe néz.
- Ezt fogom megsütni apádnak, te meg felszolgálod, érted? - nézek rá a két hússal a kezemben. Bólint egyet, és a könnyek már megint ott vannak a szemében.
Ott hagyom a szobában, és a konyhába rohanok. Luisa a tűzhely mellett áll szokásához híven.
- Megsütni – vágom hozzá a húsdarabokat. Engedelmesen bólint, és elkezdi sütni. Én feltárcsázom az apukát, és meghívom magamhoz egy kis lightos vacsira.
- A lányom? - kérdi kétségbe esve. - Hol van a kislányom?
- Önnek is szép napot – kuncogom a telefonba. - Hány éves? Negyvenhárom? És nem tanult meg köszönni? Na nem baj. A kislánya él, és ha eljönn hozzám vacsorára, saját szemével is láthatja.
- Va... vacsorára?
- Süket vagy, faszikám? - kérdezem kissé ingerülten. Rohadtul elegem van már ebből. Eljön, lánya szeme láttára megkínzom, és ha úgy van kedvem megölöm, vagy megeszem. Aztán a csajt vagy megölöm, vagy... Nincs mese, meg kell ölni. Megnyúzva csak vonszolná azt a mocskos testét. Nem vagyok hajlandó utána takarítani.
- Nem – sóhajt beletörődve. - Merre menjek?
- Csak gyere ki Long Bridgehez. Ott foglak felvenni.
Nem várom meg a válaszát, rácsapom a telefont. Benézek a konyhába, ahol már sül is a finomság, majd visszamegyek a játszószobámba. A csaj a sarokban kuporog. Úristen, milyen szánalmas. Köpök egyet a padlóra, majd felé lépek. Talpra rántom, majd fellököm a hentespultra. Fogom a kést, és lábai közé nyúlva egy mozdulattal levágom szemérem ajkait. Felsikít, és össze is gömbölyödik.
- Apád nagyon felhúzott, kicsikém – ülök le a székre, ami a pult mellett van. Megnyúzom a húsdarabot, majd jóízűen elkezdem rágcsálni. Hmmm, finom. - Játszotta az agyát. De mind így viselkedik. Kell nekik valami, vagy valaki, udvariatlanok, beképzeltek, értetlenek, és gazdagok. Csakhogy nálam ez nem dukál. Én meg foglak enni titeket. Etetnem kell a lányomat is, és magamat is. Úgyhogy nincs mese. Apád ide jön vacsorára, te meg kiszolgálod őt. Így fogod őt várni. Nem kapsz ruhát. Értetted?
Zokogva bólint, én meg magára hagyom. Benézek a konyhába.
- Kész a kaja? Mehetek a vendégért? - kérdezem Luisát.
- Igen – bólint nyomatékosításként.
- Rendben, te állítsd talpra a csajt. Ő fogja a kaját felszolgálni az apjának. Ruhát ne adj rá.
- Értettem. A húst úgy sütöttem meg, ahogy ideadtad.
- Okos kislány – paskolom meg a fejét, majd kifutok a házból. Bevágódok a kocsiba, és rohanok a Long Bridge-hez. Megismerem, tekintve csak ő áll ott. Mögé osonva elkábítom, majd az autóba lököm, akárcsak a lányát. Haza rohanok, mert ez az anyag bár hatásos, de hamar elveszti a hatását. Így sietni kell.
Otthon már az ajtóban vár Luisa, és segít nekem. Leültetjük egy székbe, és lekötözzük. Lassan ébred magához, és mikor észreveszi hol van, felordít.
- Hol vagyok? - kérdezi ordítva. Ránézek Luisára, aki veszi az adást, és nem szólal meg. Tovább falatozok, néha oda dobva egy falatot Luisának.
- Hallod, te fasz? Hol vagyok? Hol van Annabelle? Mi ez az egész?
- Modortalanság a házigazdával kiabálni, nem gondolod? - nézek rá. - Egyébként ismered a Killers Valley legendáját, nem?
- Az csak legenda.
- Akkor miért vagy itt? - kérdezem kuncogva. - Mindjárt megkapod a kajádat. Luisa, tedd a dolgod.
A lányom feláll, és bemegy a konyhába. Egy pillanat múlva pofon csattan, ebből tudom, hogy Anabelle – most már ezt is tudom – nem volt hajlandó engedelmeskedni. A pofon után kilép a konyhából.
- Annabelle – kiált fel az apja. - Jézusom! Engedj el, te állat! - üvölti felém. Nekem meg eszem ágában sincs elengedni.
- Majd a lányod megetet – mondom, mintha nem tudnám miért is engedjem el.
- Mi a fasz vagy te? - üvölt még mindig velem.
- Egyél – mondom hidegen, hangom két oktávnyit mélyül. Megrezzen, és engedelmesen nyitja száját, hagyva, hogy lánya etesse a saját húsával. Az apja észreveszi a vágásokat a karján, pedig azt hittem, hogy később veszi észre. Nem baj, premier plánban nézhetem a kis jelenetet.
- Mi... mi ez? - nyöszörgi az apja. Annabelle az ételre, majd a karjára mutogatt. Apja összeadja a dolgokat, majd kihányja az összes ételt.
- Nem ízlik? - kérdezem megjátszott szomorúsággal.
- A saját lányommal akarsz megetetni? - kérdi felháborodva. A hányadéka az előtte lévő tálban, így felállok, és belenyomom a fejét.
- Akkor ezt eszed meg – mondom, tartva fejét. Addig nem is engedem el, míg le nem nyeli az első falatot.
- Ugye hogy finom? - kérdem vigyorogva. Eloldom a kötelékeit, felrángatom, letépem a ruháit és így, meztelenül a játszószobába vezetem. Annabelle követ, de nem önszántából. Eszembe jut, hogy akár mind a ketten támadhatnának, de mégse teszik. Annabell azért, mert a lányom egy nyújtófát dugott a seggébe, így irányítva őt, az apa meg nem mer mozdulni, mert fél.
Ahogy belépünk a szobába, elkezd öklendezni, gondolom a vérszagtól, ami nekem speciel egy különleges, érzéki illat.
A bilincset rácsattintom az apa csuklójára, egy másikat a lányéra. A hozzájuk csatlakozó lánc hosszú, de korántsem annyira, hogy az elérjen.
Luisa magunkra hagy, aminek örülök. Ő csak a finishre jön majd vissza.
- Akciót – vigyorgok rájuk. Az apa rám néz, majd lányára.
- Helyezd már bele a szottyadt faszodat a lányodba – kiáltok rá. - Hisz ezt akartad mindig is nem? Apuci kicsi lánya meg próbálta magára hívni a figyelemet, de nem kapta meg apuci dákoját, mert jaj, mi lett volna ha anyuci rájön? Tedd be, vagy a saját golyóidat fogod megenni.
Az apa zokogva hatol a lányába, aki felüvölt. Takony, nyál, könny keveredik, én meg csak nézem. Felnyögök párszor, és lüktető farkamhoz nyúlok. Nézem a párost, közben meg magamat kényeztetem. Mikor érzem, hogy elérem a csúcsot, felállok, és hozzájuk lépek. Spermáimat rájuk engedem, és nem megyek el addig míg le nem nyelik.
- Elég lesz? - kérdi a férfi remegve és zokogva. Ch, de szánalmas.
- Egyáltalán nem. Még vannak terveim.
A férfit kikötöm a csigás szerkezetemhez, majd a lányhoz lépek. Először vele akarok végezni. Azt akarom, hogy apja lássa őt meghalni.
- Miért csinálod ezt? - kérdezi a kikötözött férfi. - Miért? Neked nincs lányod?
- Képzeld, van. De ő csak haszonállat. Arra van, hogy utódokat szüljön és neveljen fel, meg főzzön rám.
- Egy kicsit se szereted? Kicsit se bántad meg amit tettél?
- Mi vagy te? Valami kibaszott pszichológus? - kezdek el kiabálni, mert már kurvára bassza az agyam. - Az én életemben nincs olyan, hogy szeretet, érted? Anyám kurva volt, és minden nő az. Minden nőnek bűnhődni kell. Nincs kivétel.
- Akkor a férfiakat apád miatt ölöd meg? Megerőszakolt? Kényszerített dolgokra? Állatokkal kellett csinálnod?
Ledöbbenve nézek rá. Honnan tudja? Senkinek nem mondtam el, bassza meg!
- Szóval igaz – vigyorog rám.
Elvakult dühömbe felrántom a lányát a földről.
- Most végignézed, ahogy kiszenved – üvöltök. - Végignézed hogyan szarja össze magát, te mocskos szemétláda!
Már nincs semmi emberi, ahogy eltépem a láncokat, és a hentespultra dobom a csajt. Seggébe feldugok egy pálcikát, melynek vége egy elektromos berendezéshez vezet. Bekapcsolom a berendezést, a lány felsikít. Engem nem érdekel, fogaimat a hasába mélyesztve kezdem el falni. Már nincs önuralmam, tépem, szaggatom a húsát. Lassan elhalnak sikolyai, és testét az áram rángatja. Karján csontig rágva a hús, a hasából előfolynak a belek, gyomra is kifordul és loccsan a padlón. Belei mögül felvillan a méhe, melyben egy kis magzat fekszik. Kitépem a lány testéből, és a belépő Luisának dobom, aki mohón elkezdi felfalni. Az apa elhányja magát. Gusztustalan.
- Most te jössz – mondom vigyorogva, és letörlöm a vért az arcomról.
- Mit teszel, ha? Megerőszakolsz és megölsz, vagy hagysz szenvedni és úgy ölsz meg?
- Szeretnéd ha megtenném, ugye? Ha farkam tövig hatolna benned. Titokban úgy is erre vártál, a nődet dugva, vagy tévednék?
- A pokolban fogsz elrohadni, baszd meg.
- Utolsó szavaddal ezt mondod? - kérdem, majd közel lépek hozzá, és az arcába hajolok.
- Ezt.
Nekem meg elegem van a beszédből. Fogaimmal tépem ki szemgolyóját. Luisának is megengedem, hogy egyen. Hiszen jut bőven kaja.
Egy idő után arcán egy hatalmas üreg tátong, sikolyai elhalnak. Lenézek, hogy Luisa meddig jutott. Kellemesen meglepődök a tisztára rágott lábszárcsont láttán. Hasába nyúlva tépem fel a hasi részét, vad hörgést kiváltva belőlem. A belei a padlóra toccsannak, és morcosan veszem tudomásul, hogy ez is beszart. De jó, takaríthatok. De most csak a kaja érdekel, így folytatjuk a lakmározást. A maradékot lefejtem a csontról, és füstölt húsnak elrakjuk.
A letisztázott tetemeket, belsőségekkel együtt elégetem. Elégedetten nyújtózkodom a tűznél. A nappaliban kellemes meleg van, az égő belsőségek gyorsan elégnek, akárcsak a csontok. Luisa a padlóra térdel. Mondani se kell, már benne vagyok, és csak dugom a kandalló tüzénél. Végigszalad a fejemben a nap, és ahogy felidézem a hús ízét, a vér édes illatát, megfeszül a testem, és hatalmasat nyögve élvezek Luisába.
A szex után az ágyamba vetem magam, és álmosan magamra húzom a takarom. Végigpörgetem az eseményeket, és azt kell mondjam, nagyon jó nap volt.
Ásítok egyet, majd megcirógatom az ágy mellett kuporgó Luisát, mint ahogy a kutyákat szokták.
Így zuhanok mély álomba, és reggelig fel sem kelek.
|
