|
Még nincs egy hónapja sem, hogy elkezdődött a tanév, de én már most nagy slamasztikában vagyok:
1. A lány, kire évek óta vágyom, hajlandó volt magát nekem adni, (még ha nem is szerelemből) de én ökör, elbénáztam és inkább a bátyám után koslattam. Nem mellesleg még csak fel sem izgatott félmeztelen teste.
2. Nem elég, hogy a bátyámról kiderült, hogy a sztriptíz bár, ahol „dolgozik”, valójában meleg és Chippendale bár, meg kellett látnom egy fiúval csókolózni, ergo, megtudni, hogy szintén meleg ő is.
3. A legjobb barátjával, akitől néha kiver a frász, szenvedélyes nyelves csókot váltani, élvezni, elélvezni, amiből számomra is nyilvánvalóvá vált és kénytelen-kelletlen be kellett ismernem, hogy én is a fiúkhoz vonzódom, habár jól titkoltam még magam előtt is.
4. A saját bátyámat megpróbáltam elcsábítani, melynek egy érzéki csók lett a következménye, majd egy rideg elutasítás.
5. Az óráról való elkésés miatti délutáni plusz órán csókot váltani az osztály nagy foci reménységével... és nem csak azt…
Résnyire nyitom szemeim, hogy meggyőződjem róla, ez tényleg a valóság és így is van. Daisuke lehunyt szemhéját látom, majd nyelvét érzem, amint lassan mozog számban. Magam sem tudom miért, de viszonzom közeledését. Talán azért, mert imponál, hogy a csajok bálványa épp rám vágyik, vagy, mert jól esik valaki efféle közeledése.
-Akarlak, Yoru-chan, most!- suttogja bele a félhomályba, melytől teljesen elalélok. –Már rég vágytam erre… - fogja két keze közé arcom és ismét magához húz. Aztán lesiklik keze, és övemnél kezd matatni. Nem tiltakozom, feltüzelt… Szaporán kapkodom a levegőt, mihelyst megérint kezével odalent is. Bőr a bőrrel, izgató a gondolat…
Eldöntöttem: akarom én is, most!
Vadul tépem szét ingét, és erőszakosabban csókolok vissza. Ebben a pillanatban valaki feltépi az ajtót, aztán már csak Omani alakját látom kirajzolódni, amint épp leteperi Daisuke-t, és ordít, hogy hagyjon engem békén. Az események olyan gyorsan követik egymást, hogy mire észbe kapok Tsonu-san rángatja le feldühödött bátyámat alkalmi partneremről, kinek csupa vér az arca.
-Yoru, ezt én elintézem, te tűnj el innen! –parancsol rám Tsonu, nekem pedig eszem ágába se jut ellenkezni, hiszen elborzaszt Omani őrjöngő látványa.
Jobb híján hazafelé veszem az irányt. Kezeimet tördelem az aggodalom és a félelem hatására, melyekben meghűlt a vér, oly hidegnek hatnak most. Gyomrom a torkomban dobog. Hogy kerültek ezek oda? Vajon mit fog mondani most Omani, hogy úgy látott egy sráccal? És mi akart lenni ez az egész balhé, tán féltékenység? Tsonu-san is úgy nézett rám, mintha csalódott volna… és Daisuke-val mi lesz? Remélem nem esett nagy baja! Ott kellett volna maradnom, megvédeni, hisz ő semmi rosszat nem tett! De félek, az csak olaj lett volna a tűzre…
Késő este van, mire megérkeznek a srácok. Omani alig tud megállni a lábán, Tsonu-san húzza a vállán.
-Megnyugtatásképpen elvittem inni egyet, de mondanom se kell, hogy nem állt meg egynél. –magyarázza, amíg a kanapéra fekteti, majd betakarja. Beszélhetnénk valahol?- néz fel rám.
-Persze, gyere! –biccentek fejemmel a konyha felé.
-Mondd, muszáj volt ezt csinálnod? –szögezi felém a kérdést, míg csípőjével hanyagul az asztalnak támaszkodik és rágyújt egy szálra.
-Mégis mi rosszat tettem? Nem te mondtad, hogy joga van boldognak lenni, azzal, akivel akar? Ez rám miért nem érvényes?- lépek fel támadólag.
-Úgy látszik nem érted… ami azt illeti, én sem nagyon, de van egy sejtésem… Annyit tudok, hogy a minap kidobta Ayusát és olyasmit beszélt, hogy többé nem akar pótolni semmit. Ma meg felhívott azzal, hogy nem jöttél haza időben a suliból, elviszem-e. Mondtam neki, hogy találkoztunk, plusz órád van, de akkor meg arról beszélt, hogy meg akarja nézni, minden rendben van-e veled, hisz mint tudjuk, imádsz bajba keveredni.
-Azt hiszed, direkt csinálom?? –ragadom meg ingét dühömben, farkasszemet nézünk.
-Ha jót akarsz, magadnak elengedsz!... Feltüzelsz… - mondja komor higgadtsággal.
-Azt hittem, a nőket szereted!- szorítom össze még jobban ökleimet, míg oly közel vagyok hozzá, hogy leheletét érzem bőrömön.
-Akarod, hogy uralkodja feletted, ugye? Ahogy a múltkor is… vágysz rá… - hajol még közelebb, hogy már csak perzselő tekintetét látom.
Nem szólok semmit, csak szemeimmel kérek. Ellöki kezeimet magáról, hajamba kapaszkodva húz fel ajkaira és ismét szenvedélytől fűtve csókol. Ölem azonnal bizsergésnek indul, majd amikor egyenruhám alá siklik keze, s végig szalad hátamon cirógatva azt, egyből felállok…
-A legjobb lenne, ha elmennék… nem tudom már sokáig türtőztetni magam, s félek, itt rögtön megduglak… - lihegi ajkamtól elszakadva. Erre mit is mondhatnék? Annak ellenére, hogy sokszor megijeszt a modora, van benne valami, ami miatt vonzódom hozzá. Nem tudom, akarom-e azt, amit mond, de felizgatnak szavai.
-El akarsz menni? –kérdezek vissza kacéran, utalva arra, hogy elég kétértelmű a dolog. Erre csókra nyitja száját, mire én is hasonlóképp teszek, de a következő pillanatban megpenderít, s arccal a hűtő ajtónak préseli testem testével, így világosan jelezve, hogy készen áll a dologra, mivel férfiassága hátsómnak nyomódik, s mondanom sem kell, hogy még így, nadrágon keresztül is egészen kemény merevedést érzek részéről. Hajamba markolva húzza hátra fejem.
-Félek, ha most engedek vágyaimnak, azt Omani sosem bocsájtja meg! –suttogja fülembe.
-Nem kell megtudnia. –Miket beszélek?!
Érzem, ahogy mosolyra húzódik ajka, mikor fogait nyakamba vájja.
-Én így szeretem, durván… te is szereted így? – kérdez, míg végigszántja fogsorát nyakamon.
-Azt nem tudom, szeretem-e így, mert még nem csináltam, de felizgat, az tuti. – nyögöm feleletként.
-Senki nem bánt még veled durván, hm?
-Ami azt illeti, még sehogy nem bántak velem…
-MI?-fordít szembe magával, megdöbbent arccal. –még nem csináltad senkivel?!
-Ez lesz az első…- mondom elpirulva.
-A francba! Miért nem ezzel kezdted?!
-Tessék? –rángat vissza a valóságba mámoromból.
-Nézd, én nagyon kívánlak, de az, amit nyújtani tudok, vagy akarok neked, az nem kezdőknek való. Én pedig nem foglak „megrontani”.
-Ezt értsem úgy, hogy….
-Igen, nem duglak meg! Jesszusom, hogy is képzeltem!? – mérgelődik, nagyot csapva a szekrénybe, hogy majd bereped. –Jobb lesz, ha most elmegyek. –kapja fel dzsekijét-hátat fordítva nekem, majd szélsebesen elviharzik.
Magamra maradok vágyammal, mely most jobban kínoz, mint valaha. Fogom hát magam, és a fürdőbe veszem az irányt. Hideg zuhannyal kezdem, majd mikor már lehűlt izzó testem, melegebbre váltok… és egyre melegebbre… Elmémbe villannak a csókok, érintések, melyeket a napokban élhettem át, s már megint felizgulok. Tsonu-sannak csókja, melyet még tisztán érzek ajkaimon, még inkább feltüzel. Akaratlanul is megérintem ágyékom, melyen a lecsurgó forró víz szel utat magának. Másik kezem a csempének támasztom, mely még hűsít a korábbi hideg zuhanytól. Lassan mozgatom markom, s elképzelem, amint először Aikyo, majd Tsonu-san, s végül Omani veszi birtokba ajkával férfiasságom. A képek hatására, majd elélvezek, de talán némi mazoista hajlam azt mondatja velem, hogy idő előtt leálljak, megpihenve egy kicsit, majd újra kezdjem a dolgot, így nyújtva az élvezetet. Hátravetem fejem, mikor ismét Omani szájába képzelem magam, aztán érzem, amint egy hűvösebb tenyér fonódik férfiasságom köré. Felnyögök az élvezettől, másik kezem is a csempén. Erős, valósághűvé kezd válni fantáziálásom, s mikor Omanit szeretném magam fölé képzelni, valahogy nem megy. A kéz még mindig ott simogat, de végül eltűnik. Ekkor ismét Omani hajol fölém.
-Nem tudok többet várni, kívánlak, akarlak, most! –suttogja hátam mögött hangja.
-Nem is kell, azt akarom, hogy behatolj!- nyögök fel, de ekkor ténylegesen valami keményet érzek odalentről. Kinyitom szemeimet, s rá kell jönnöm, hogy ez ténylegesen a valóság. Ijedtemben hátra fordulok, hát Kojuji tanárúr arcát pillantom meg, majd meredező hímtagját.
-Gyere, kapd be egy kicsit!- húzza lefelé fejemet tarkómra tett tenyerével.
-MICSODA?! MAGA MIT KERES ITT?! KI ENGEDTE BE?! –záporoznak kérdéseim felé, s persze lelkesedésem is egyből alább hagy.
-Nem kellett beengednie senkinek, nyitva volt az ajtó. A bátyád meg ájultan hever a kanapén, gondoltam hát, hogy megkereslek magam. És milyen jól gondoltam! Végre nem ellenkezel, gyere és fojtassuk, ahol abbahagytuk! –húz vissza ismét magához, de én próbálom ellökni magamtól.
-Maga perverz disznó! Mit akar tőlem?!- kérdezem a nyilvánvalót, némi időt nyerve a szabadulásra, s közben leesik, hogy én ostoba, nem zártam be Tsonu távozása után.
-Ó, szerintem tudod te azt nagyon jól! Egész nap ott jársz, kelsz az iskolában, s közben kelleted magad mindenféle jött-mentnek, mint ez a Tsonu! Nehogy azt hidd, hogy nem tudom, mit műveltetek Daisuke-val is! Igen, végignéztem mindent, s ha az az ostoba bátyád nem rondít bele a tervembe, akkor mostanra Daisuke és én elvettük volna azt a nagyra tartott szüzességed!
-TESSÉK?!
-Igen, lefizettem a srácot, hogy melegítse be egy kicsit a hangulatot. Az meg inkább a pénzt választotta, mintsem, hogy kiderüljön az egész suliban, hogy a fiúkat díjazza. De most már elég, nem csevegni jöttem! Rögvest megduglak és te csak könyörögni fogsz, hogy ne hagyjam abba! –lép felém fenyegetőleg, s mikor már sarokba szorítana, akkor tűnik fel Omani alakja, ki ismét feldühödve rángatja le rólam a tanárt.
-Takarodjon innen, többet meg ne lássam, különben kitekerem a nyakát!- fenyegeti, miközben az egész házon átcibálja. Az meg köpni-nyelni nem tud a túlerővel szemben.
-Jaj, Omani, úgy sajnálom!- ugrok nyakába, miután felkaptam az alsómat és utol értem a nappaliba. –Mindig csak bajt okozok!- dünnyögöm nyakába, s némi könnyet is hullatok.
-Figyelj öcskös! –fejti le karjaimat magáról. –Te ne legyél csak azért meleg, mert én az vagyok!
-Miről beszélsz?- nézek értetlenül kifürkészhetetlen szemeibe.
-Az iskola… az a srác… nem kell ezt csinálnod! Mindig is utánoztál, amit megkell valljak, imponált, de ez nem egy olyan dolog, amit szabadon választ az ember. Csak azért nem kell ezt csinálnod, mert felnézel rám. Ez az egy dolog, elismerem, nem követendő példa számodra… érted?
-Omani, te azt hiszed, csak azért..? Hát tudd meg, hogy nem!- rázom le kezeit karomról. –Hanem azért volt, mert mint ahogy neked is, úgy nekem is szükségem van valamire, vagy valakire, aki pótolhatja mind azt, amit irántad érzek, mégsem tehetek meg! El sem tudod képzelni, mennyit szenvedtem ez miatt! Hogy minden este sírva alszok el, amiért ilyen elcseszett vagyok, hogy csak a bátyámra vágyom! –kiáltom arcába a rideg valóságot, - és igen, elég érett vagyok már, hogy vágyjam a szexualitásra. Ezért nekem is kell valami, ami ezt pótolni tudja. Már nem vagyok magam elég… - mondom immár nyugodtabban.
-Yoru, nekem erről fogalmam sem volt… - simít vigasztalásul arcomon.
-Persze, mert mindig Tsonuval, meg az idióta harcművészettel vagy elfoglalva! Mondd, te és ő…?- nézek kétségek közt arcára.
-Hogy mi? Jaj, dehogy is! Egyszer megpróbáltuk, igaz, de nekem ő túl vad. –nevet fel.
-Hát igen, nekem is. Nem is értem, hogy lehettek ti barátok… ő olyan durva, míg te…
-HOGY MIII?! Honnan tudod, hogy durva?? Hozzád ért?! Ha igen, kinyírom azt a szemetet! –indul dühödten az ajtó felé.
-NEEEM! Dehogy is!- húzom vissza felsőjénél fogva. Nem ért hozzám. –füllentem, mert nem szeretném, hogy elveszítse a legjobb barátját. Számomra egyébként sem jelentett többet szárnypróbálgatásnál.
-Ez biztos?- kételkedik…
-Az a biztos, hogy habár számomra is eszement dolog, de beléd zúgtam, és ez felett képtelen vagyok átlépni. Azt hiszem nem is akarok. Már régóta tudom, de sokáig ügyesen titkoltam még magam előtt is. Igaz, én még nem voltam férfival, de a leghőbb vágyam, hogy te légy az első. S ha te ezt nem vállalod, akkor is meg fog történni, csak nem veled. A viszont biztos, hogy férfival, mert nem csak divatból vágyom ezt az egészet.
-Tudod, hogy ez őrültség, öcsi!? –néz végig rajtam, mintha azonnal fel akarna falni. –Nem tudom mi ez köztünk, de akárhányszor Ayusát öleltem, mindvégig rád gondoltam… csak rád vágyom! –simítja végig ismét arcom, majd szép lassan ajkaimra hajol. Kezdeti megilletődésem után bátrabban csókolok vissza, majd ismét nyakába kapaszkodok. Gyengéden, és érzékien csókol. Az iménti riadalmam köddé válik, majd ismét felüti fejét korábbi vágyam. Még ajkunk mindig összetapadva, mikor felkap ölébe, és hálójába veszi az irányt. Már nem akarok sem ellenkezni, sem visszakozni. Biztos vagyok az érzéseimben, és ha még egy kicsit tartok is a dologtól, akkor is tudom, hogy végig fogom csinálni… Gyengéden ereszt ágyára, s jóllehet némileg még érzem az italt leheletén, már teljesen kijózanodott. Engem viszont megrészegít közelsége, vágyom minden érintését. Könnyed dolga van, hiszen csak egy boxer alsó takarja testem, mely egyből elárulja izgalmam. Átöleli tenyerével ágyékom, mire felnyögök, de ő rögvest visszatapad ajkaimra, s nyelvével lassú tempót diktál odabent. Egy kis ideig cirógat lent, aztán megnyalja ujját, melyet alsómba csúsztat, végül körkörös simogatás után belém vezet. Eleinte csak egy kicsit, de mindig mélyebbre hatol vele. Nem fáj. Talán azért, mert annyira vágytam már ezt a percet. Nagyon élvezem, hogy magamban tudom őt, annyira, hogy mikor belém vezeti másik ujját is, azonnal kilövell nedvem. Nagyot nyögök, mikor elmegyek, mire ő rá hajol péniszemre, körbenyalja, mindent lenyel. Pont, mint a fantáziámban. Kicsit pihenek, de ő nem hagyja abba a kényeztetést, míg újra fel nem ágaskodok. Ekkor a hasamra fordít, s miután nyelvét is bevezette hátsó felembe, óvatosan bejáratomhoz helyezkedik, s lassú, könnyed mozdulatokkal süllyed egyre mélyebbre bennem.
-Érzem, ahogy lüktetsz Yoru… - mondja elfúló hangon, aztán teljes egészében magára húz. Én is érzem amint bennem pulzál férfiassága, s most semminél jobban nem vágyok arra, hogy számba vehessem eme csodás részét.
-Még bírd ki egy kicsit, mindjárt jó lesz! –nyugtat, látva szenvedésem.
-Nem azért könnyezem, –nyögöm két lökése közt, - csak annyira vágytam már erre… olyan… jó… azt hiszem… szeretlek… Omani…- suttogom az éjszakába, mire válaszul rámarkol farkamra, melytől ismét a csúcsra jutok. Ettől vad tempót kezdek diktálni… Még most is hallom, ahogy mezítelen hátsóm combjának csapódik. Aztán feltérdelek, hátrahajtom fejem, úgy kérem ajkait enyémre, melyet készséggel meg is tesz, közben szorosan markolja csípőm. Testünk összeér, bőre épp úgy izzik a vágytól, mint az enyém. Ezt az iramot már nem bírja követni ő sem, s még mielőtt kivehetné, belém élvez. Forróság önt el, nedve jól esően hűsít. Pihegve rogy hátamra.
Boldog vagyok a tudattól, hogy neki is olyan jó volt, mint nekem, és hogy viszont szeret. Akárhogy is, de biztos, nem bántam meg, hogy neki adtam a szüzességem.
-Én is szeretlek öcskös! –súgja még utoljára fülembe, majd mindketten álomba szenderülünk…
Vége
|
