1.rész

„Are you ready?”

Reggel madárcsicsergésre ébredek. Mosolyogva nyújtózok ki az ágyamon, és élvezem a nap lágy sugarait, amelyek aranyfénnyel ragyogják be a már szinte üres szobát. Pár perc lustizás után kissé álmosan kelek fel, és a fürdõ felé veszem az irányt. A zuhany alá állva langyos vizet engedek magamra, hátha attól egy kicsit felébredek. Az éjszaka alig aludtam, annyira izgultam a mai nap miatt, ugyan is mától kezdve én vagyok a STARISH asszisztense. Egy hete fogadtam el az ajánlatot, de csak most fogok beköltözni. A többieknek fogalmuk sincs arról, hogy lesz egy asszisztensük, arról meg pláne nem, hogy én leszek az. A héten nagyon kellett ügyelnem, hogy amikor Shou-val beszéltem ne szóljam el magam, de végül is sikerült. Zuhanyzás után felöltözök és rántottát csinálok, amit a kedvenc cseresznyés energiaitalommal fogyasztok el. Ez után pedig bedobálom a maradék pár cuccomat egy közepes méretû oldaltáskába, majd taxit hívok, és elindulok a Shining- kiadó mesterkurzusának az épülete felé.

Miután kiszállok a taxiból, és megtalálom a „házat” teljesen elámulok. Ez a hely meseszép! Az építmény egy gyönyörû erdõ közepén van, és külsõre is inkább hasonlít egy palotára, mintsem egy kiadó épületére. Kíváncsian, csillogó szemekkel indulok el befelé, ahol szintén csodálatos látvány tárul elém. Beérve egy hatalmas elõcsarnokban találom magam, és azonnal megállapítom, hogy ez a hely nem csak kívülrõl néz ki úgy, mint egy palota. Elindulok, de a szoba közepénél kissé bizonytalanul megtorpanok. Most nekem pontosan hova is kéne mennem?! Már jó pár perce toporoghatok, amikor hirtelen meghallom a telefonom pittyegését. Ránézve a képernyõre azonnal megpillantom az új üzenetet jelzõ kis borítékot, és az üzenet megnyitva hatalmas vigyor terül szét az arcomon.

A végére érve a mosolyom már nevetésbe fulladt, éppen ekkor lépett oda hozzám Ringo-sensei, akirõl észre sem vettem, hogy belépett a helyiségbe.

- Jó reggelt Isaki, már vártunk! – mondja kedvesen mosolyogva, mire én is viszonzom a gesztusát.

- Jó reggelt, Ringo-sensei! Elnézést, hogy nem kerestem meg, csak akkora ez a hely. – Kezdtem szabadkozni, de bájosan leintett.

- Ugyan, semmi gond, gondoltam, hogy nem találnál meg, ezért is jöttem ide. – magyarázta, miközben lassan elindult egy ajtó felé, ahova én követtem. Oda fele az utazásról kérdezgetett, és hogy könnyen megtaláltam-e a helyet. Jó pár helyiségen átmenve egy nagyobb ajtó elõtt megtorpant.

- Nos, amint te is tudod, a fiúknak még nem szóltunk, hogy lesz egy asszisztensük, pláne nem, hogy egy ilyen bájos lány, szóval egy kicsit várj itt kint, majd szólók, ha bejöhetsz. – mondja rendkívül aranyosan, mire én vidáman bólintok, és figyelem, ahogyan eltûnik a nagy ajtó mögött, amit nem csuk be teljesen. Izgatottan ölbe téve a kezem támaszkodok neki a csukott ajtórésznek, hogy halhassam, hogy mit beszélnek.

- Jó reggelt fiúk, Nanami! – kezdi a sensei bájologva – nos, biztosan kíváncsiak vagytok, hogy mirõl szeretnék beszélni veletek. Biztosan észrevettétek, hogy mostanában, hogy elég híresek lettetek, egyre nehezebb a próbákat, fellépéseket összeegyeztetni a bandán kívüli munkáitokkal, és elfoglaltságotokkal. Éppen ezért én, az igazgató, és a vezetõség többi része is úgy gondoltuk, hogy szükségetek lenne valakire, aki ezeket megszervezi, és egyezteti nektek. Így hát nem is szaporítanám tovább a szót, bemutatom nektek a STARISH asszisztensét, bejönnél, drágám? – mondja Ringo-sensei, majd mondandója végére érve egy hatalmas levegõt veszek, és amilyen lassan csak tudok, belépek a szobába. Belépve egy elég nagy hall szerûség tárul elém, csak úgy, mint az épület többi része, ez is olyan, akár egy kastély. Bár annyira nincs idõm körbenézni, mivel jobban foglalkoztat a többiek reakciója. Ami elsõre feltûnik az az, hogy Shou-kun azonnal felpattan. Az arcára nézve hatalmas meglepõdöttséget, és talán némi haragot is látok. A második pedig Natsuki reakciója, ami egybõl feltûnik. Õ is felpattan a helyérõl, ám rajta csak vidám meglepettséget látok.

-Isakii!!! – több nem is kell, azonnal elkezd rohanni felém. Mielõtt ideér, van idõm gyorsan a többieken is végignézni. Hayato iszonyatosan le van döbbenve… Ren egy önelégült, talán már- már büszke mosollyal fixíroz, Ittoki, és Masato egyszerûen csak egy picit meglepõdött…És csak most látom elõször élõben a STARISH új tagját, Cecil-t. Õt már nem tudom kicsit huzamosabban megnézni, mivel Natsuki ideér, és azonnal ölelgetni kezd, akár egy plüssmackót. Vidáman ölelem vissza én is õt, hiszen nagyon jó barátom volt az akadémián.

- Nos, ha nem tudnátok, akkor õ itt Ichiyama Isaki, õ is az Akadémiára járt. – kezd bele ismét Ringo-sensei. Kicsivel késõbb Natsuki is elereszt, és mosolyogva lép mellém. Én ezt kihasználva fordulok a többiek felé mosolyogva.

- Sziasztok! Szeretném elmondani, hogy nagyon hálás vagyok azért, hogy az asszisztensetek lehetek, és ígérem mindent meg fogok tenni, hogy a segítségetekre legyek. – mondom, és meghajlok, majd felnézek, és mindenki vidám tekintetét kapom válaszul… kivéve Shou-kunét, aki továbbra is teljesen sokkos állapotban áll, ahogyan beérkezésemkor.

- Nos, ha nem haragszotok, akkor én mennék is, ismerkedjetek csak! Isaki-kun pedig csak 3 nap múlva áll munkába, az elkövetkezendõ három napot használjátok arra, hogy közelebb kerüljetek, hiszen a munka is sokkal könnyebben megy, ha olyannal csináljátok, akihez közel álltok. – magyarázza kissé oktató hangnemben a sensei, majd vidáman kisétál a szobából. Ekkor nézek  rá megint Shou-ra, aki már rezzenéstelen arccal indul felém. Fogalmam sincs, hogy mire készül, de elég ijesztõ arcot vág. Menet közben aztán elvigyorodik.

- Na, mi ez a kivert kiskutya ábrázat? – kérdezi vidáman, majd megölel. Kissé elvörösödöm és meglepõdök, de visszaölelem. Pár másodperc elteltével aztán még erõsebben szorít magához, én pedig úgy bújok hozzá, akár egy hízelgõ kiscica. Furcsa érzés õt látni, és megérinteni, miután már jó ideje nem találkoztunk. Valahogy… úgy érzem, hogy nem akarom õt többet elengedni. Az illata, a közelsége… teljesen boldoggá tesz. Nem hiába mondják, hogy egy interneten keresztüli kapcsolattartás semmiképp sem pótolhatja a valóságot. Pár perccel késõbb szépen lassan eltávolodunk egymástól, és egybõl Shou vidám arcával találom szembe magam.

- És most regélj szépen… Miért nem szóltál errõl az egészrõl? – kérdezi szemrehányóan, de ugyanakkor vicces hangnemben.

- Meglepetésnek akartam… De ahogy látom, bejött. – nevetek fel vidáman.

- Na igen… - vigyorodik el õ is, majd egy mély hangra a háta mögül megfordul.

- Hiányoztál, Isaki. – mondja Hayato kedvesen, majd õ is megölel. Ez után Ren is odajön, õ csupán összeborzolja a hajam, amolyan „jó kiskutya” stílusban, majd miután a másik két fiú, és Nanami is odajött hozzám, az új tag, Cecil is hozzám lép.

- Üdvözöllek! A nevem Cecil, és bár nem ismerlek, de a többiek reakciójából ítélve biztosan csodás ember lehetsz – mondja fennkölten, mire egy mosollyal válaszolok.

- Köszönöm, örülök, hogy megismerhetlek, remélem remek lesz a közös munka – mondtam vidáman, mire észrevettem, hogy mindenki egy körben állva engem néz.

- Biztosan – vágja rá Shou-kun. – Már csak egy kérdésünk van…. Készen állsz? Vagy ahogy mi mondanánk… Are you ready?